Észak-Magyarország, 1963. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-30 / 75. szám

ESZAKMAGTAROnSZÄG

I msrnrnrnrnrnBaamnami

Szombat, 1963. március 39.

SB&Koaici saue: :l

ft»1

Szirmai István előadása az MSZMP Politikai Akadémiáján

(Folytatás az 1. oldalról.)

telessége, hogy segítsék és előrevigyék a marxizmus eszmei offenzíváját, terjesszék pártunk, a forradalmi munkás- mozgalom történelemformáló eszméit.

A marxizmus eszmei oí- fenzivájának elengedhetetlen feltétele az elméleti- ideológiai munka magasabb színvonalra emelése.

A marxizmus tudományos elmélete állandóan gazdagodik

arra, hogy a könyvtárakból kölcsönzött könyvek, a szabad egyetemeken, munkás- és tsz-akadémiákon, s másutt tartott ismeretterjesztő előadások korszerű műveltséget nyújtsanak.

Ki ludjuk-e elégíteni ezt az érdeklődést megfelelő művészi i színvonalú művekkel, szocialista igazságunkat meggyőzően bizonyító előadásokkal? Itt dől el tudatformáló harcunk egyik nagy csatája. Nagy felelősség hárul a népművelőkre, akiknek a hivatása az ember egyéniségének a gazdagodását, a szocialista tudat és ízlés alakulását formáló alkotások, ismea nemzetközi munkásmozgalom tapasztalataival, a szocialista építés magyarországi tapasztalataival is. A marxista elmélet művelése hazánkban is a legszélesebben értelmezett társadalmi gyakorlat szolgálatában kell, hogy álljon. A szocializmus teljes felépítése időszakában is az a fő feladat, hogy a marxizmus—leninizmus alapján helyesen dolgozzuk ki a gazdasági és kulturális munka feladatait, s ezek megoldása közepette szembesítsük a marxista ideológiát a kispolgári-polgári tendenciákkal, segítsük diadalra a marxizmus világnézetét.

Az eszmei offenzívában a kulturális élet minden területének sajátos helye és szerepe van.

A szocialista tudat kialakításának egyik előkészítő műhelye az iskola: Itt alapozzuk meg az ifjúság világnézetét és erkölcsét. Az iskola világnézeti, erkölcsformáló hatása kiterjed a felnőtt oktatásban részt vevőkre, az egész társa-1

retek kiválogatása és közvetítése.

A kulturális tömegmozgalom sokat tehet a szocialista életforma és ízlés, a modern szocialista művészetet értő közönség nevelésében is. A közösségi szellem, a közös tulajdonhoz, a közös munkához való viszony kialakítása hosszabb távú feladat.

Az együtt tanulás, szórakozás, művelődés, nagy mértékbeli elősegíti e folyamat meggyorsítását.

Ennek szép példáját láthatjuk a szocialista brigádok közös művelődési programjában, a dolgozók számára létrehozott klubok munkájában.

A <u«loH»ámy«k szerepéiről és feladatairól

dalomra is.

Iskoláink akkor szolgálják jól az új ember kialakítását, ha az iskolai élet minden mozzanatát, az oktatónevelő munkát és a tananyagot áthatja a marxizmus—leninizmus eszmeisége. Emelnünk kell a pedagógusok felkészültségét, ideológiai-pedagógiai és szaktárgyi műveltségi színvonalát.

A pedagógusok ideológiai képzése azért különösen fontos, mert a pedagógusok a párt legfontosabb harcostársai az új nemzedék nevelésében.

Az eszmei c.ffenziva: Támadás a tudatlanság, a mű- veletlenség ellen is.

A munkások és parasztok újabb százezreit kell megismertetnünk az általános műveltség alapjaival. Az utóbbi években szinte tömegmozgalommá lett a felnőttek iskolai tanulása. Ez évben csaknem 300 ezer felnőtt tanul az esti és levelező oktatásban.

Az iskolai rendszerű oktatás mellett az', irodalom, a művészetek erejével, az ismeretterjesztő szó és kép hatalmával milliókat kell művelődésre serkentenünk.

Nagy gondot kell fordítani

A szocializmus teljes felépítéséért folyó harcunkban a marxizmus eszmei offenzívájá- ban fontos helyet foglal el a tudományok fejlesztése.

A tudomány a mi viszonyaink között is mindinkább közvetlen termelőerővé válik. A tervezés lehetősége és szükségessége a tudományok területén egyre inkább elfogadott elvvé válik a tudósok körében. Ezt a felismerést segíti az a nagyarányú munka is, amely az elmúlt években folyt az országos távlati tudományos kutatási terv kidolgozása során. Most arra kell törekednünk, hogy ezt a fő vonalaiban helyes távlati tudományos tervét végrehajtsuk, menet közben folyaeredmények, a párt két fronton vívott ideológiai harca és szocialista művelődési politikája hamarosan itt is éreztette hatását. Alkotóművészeink mindinkább aktív részesei lettek a szocialista építőmunkának.

Erősödött és szélesedett kommunista művészek, a szocializmus eszméit igenlő, értük meggyőződéssel küzdő alkotók tábora, akik műveikkel, állás- foglalásaikkal, tekintélyükkel nagymértékben hozzájárultak a politikai és irodalmi élet konszolidálásához.

Pártunk úgy foglalt állást, hogy a szocialista realista alkotások mellett teret kell adnunk minden jó- szándékú írásnak, minden becsületes, nem ellenséges, művészi tevékenységnek is.

Szélesedett is írói frontunk: közeledtek az „ellenzékiek”, megszólaltak a „hallgatók” és jöttek az újak, a fiatalok. Soha ilyen sokszínű nem volt irodalmi életünk.

Mai irodalmunkban kiemelkedő színvonalú 'verseskötetek, prózai és drámai művek tanúsága szerint' erősödik a szocializmust építő társadalom harcait és a harcokban formálódó embert felelősséggel ábrázoló, pártos, szocialista realista irányzat, amely tudatosan részt vállal a dolgozók küzdelmeiben.

A polgári, kispolgári mézetek bírálata

matosan tökéletesítsük, és még jobban hozzáigazítsuk a gyakorlat által támasztott követelményekhez.

Tudományos életünk fejlődésének egyik központi ■ kérdése az elméleti kutatások és a gyakorlat közötti kapcsolat szorosabbá tétele. Szirmai István ezután részletesen foglalkozott a közgazdaságtudomány, a filozófiai tudomány, valamint a történet- tudomány szerepével és hangsúlyozta:

„fejlesztenünk kell a marxista filozófia tudomány és a természettudományok

szövetségét, azt a közös munkát, amely a modern természettudományok filozófiai problémáinak megoldását célozza”.

Az eszmei harc közege, célja is, de egyben eszköze is az irodalom és minden más művészet. Mindaz, amit az irodalomról mondok — annak egészséges fejlődéséről és a problémákról — minden más művészeti ágra is vonatkozik.

Az irodalom és a művészet nehezebben heverte ki az ellenforradalom ideológiai rombolását, mint szellemi életünk más szektorai. De az elért társadalmi, politikai és gazdasági

Mindezek az eredmények nem jelentkeznek „tisztán” — találkozunk a régi, anakronisztikus nézetekhez való ragaszkodással, a tapasztalatlansággal és a világnézeti bizonytalansággal.

Sok polgári, kispolgári indítású író még nem számolta fel maradéktalanul régi ideológiáját. A polgári, kispolgári ftézetek ma is tovább élnek.

Az előadó a továbbiakban példákat említett, amely szerint „ ... az ideológiailag talajt vesztett úgynevezett népi írók egy része régi eszmei platformját bizonyos mértékig fenntartván, vallja magáénak a szocializmust”. A kispolgári, polgári szemléletű írókkal kapcsolatban megemlítette, hogy műveikben elítélik, bírálják ugyan a kapitalizmust, de a mai szocialista világhoz inkább csak alkalmazkodnak irodalmi hőseik, semhogy megküzdéssel elfogadnák azt”.

Külön szólt arról, hogy egy-egy színpadi műben vagy regényben, novellában meghökkent bennünket a közöny, az erkölcsi közömbösség”.

Sok sző esik az irodalmi vitákban a korszerűségről. A párt támogatja a szocialista szellemű alkotókat, újító, a tartalomhoz idomuló formai megoldásokat kereső törekvéseikben. A korszerűség” ürügyén azonban egyesek a század eleji, két világháború közötti polgári irányzatokat próbálják felmelegíteni, a mai nyugati dekadens áramlatok képviselőit kritikátlanul utánozzák. A korszerűség elsődlegesen a tartalom, á valóság értelmezésének és visszatükröződésének, az alkotó világlátásának cs magatartásának problémája.

A sematizmus és dogmatiz- mus elleni védekezés ürügyén egyesek elfordulnak a társadalom nagy problémáinak ábrázolásától; mások — tagadván az irodalom nevelő funkcióját — mai művészetünk legfőbb feladatának a hibák leleplezését, a „tényfeltárást” vallják. Ezeknél az alkotóknál erősen hat az élet sötét oldalainak egyoldalú ábrázolása, társadalmi életünk ellentmondásainak torzított visszatükrözése. Ez a mi szemléletünktől és népünktől is teljesen idegen.

A dogmatizmus hatása, valamint a marxista gondolkodás és szilárd világnézet hiánya miatt sokan félnek hozzányúlni a bonyolult kérdésekhez, mivel ezek eszmei biztonságot, egyértelmű állás- foglalást követelnek. Pedig

nincsen olyan téma,

amelyről nem lehet írni.

Komoly veszélyt jelent a kispolgári eszmék, a kispolgári ízlés terjedése, amely a közönség elmaradottabb részeinek igényét igyekszik kiszolgálni. Egyes alkotók a kispolgári erkölcsöt, a nyárspolgári- ságot mai köntösbe öltöztetik. Ezeknek a kispolgári eszméknek a káros előretörésével találkozunk a filmgyártásban, a televízió és a rádió egyes ki tenyésztett, un, „népszerű” nagy- közönségnek szánt adásaiban. Sajnos, ennek a helytelen közönségigénynek egyes művelődési intézményeink is engedményeket tesznek.

Szirmai István ezután az utóbbi években megélénküli; vitaszellemmel foglalkozott. Megállapította, hogy „...nem lehet pártos az az író, aki nem a valóságot ábrázolja, aki mai életünkben nem fedez fel semmi problémát. Be nem lehet igazán pártos az az író sem, aki csak jelzést ad, irányt nem. A vitában lényegében megfogalmazódott az a helyes állás pont: Az a módszer, amely megragad a felszíni jelenségeknél, futó benyomásokra hagyatkozik, elutasítja a törvény- szerű, a tipikus feltárásához elengedhetetlenül szükséges elemző munkát, ez ehhez szükséges tudatosságot — idegen a szocialista művészettől.

Az előadás további részében szólt a fiatal írók pécsi talál kozásáról, utána így folytatta:

„... nem lehetünk békés szemlélődök az irodalomban. Finom szűrő-rendszerekre van szükség, pontos elemzésre, marxista kritikára, hogy a különböző csatornákon ható polgári ideológiák ellen hathatósan fel tudjunk lépni. Felelős, harcos marxista kritikára, állásfoglalásokra, amelyek orientálnak, s ítéletre kényszerítenek; a szocialista művészet és irodalom erejére, példamutatására, s ami talán a legfontosabb: Egészséges alkotói légkörre, vitázó szenvedélyességre, hogy a még meglevő ellentmondásokat, hibás nézeteket — amelyek nemcsak egy-egy fró magánné- ’.etei, hanem a különböző rétegekben megbúvó, lappangó polgári ideológiák megnyilvánulásai — nyílt eszmei vitákban legyőzhessük.”

M

A következetes eszmei Haare egyúttal a kéke biztosítéka is

A marxizmus eszmei offen- zivája hazánkban: része a marxizmus nemzetközi élőnyomulásának, a marxizmus és a polgári ideológia világméretű harcának. Korunk ideológiai folyamataiban az a legfontosabb, hogy

nemzetközi értelemben és méretekben is a marxizmus van támadásban.

A két rendszer békés egymás mellett élése ennek a nemzetközi eszmei küzdelemnek, a marxizmus világméretű térhódításának is kedvező.feltételeket és lehetőségeket teremt.

A békés egymás mellett élés nem jelent általános

\i

B(

ma

idoo eze sé: , < kié

K i a

>dei

asz1

Lati

Csu

fon

k.

it

irca

izv<

git,

ibe

ült

ilas

fez*

A

klu

lad

b-ti

rne

egr

MASZÍBOV

eszmei megbékélést cs nem tesz ! ehetővé valamilyen ideológiai egységet a polgári demokratizmussal, a te! polgári humanizmussal hn sem. tű

Az ilyenfajta egyezség szór-^ galmazói arra hivatkoznak! ‘°e hogy a polgári demokratizmus és pacifizmus is a háború és a |i fasizmus ellen van. képviselői |§ gyakran egy frontban küzdC" m nek a kommunistákkal. Igaz, É a kommunisták politikailag H együttműködnek a polgári hu- man izmus, a polgári demokrá'||| cia híveivel is a békéért, a|É demokráciáért és a szocializ-ip műsort vívott harcban, deideo'j|| lógiailag semmilyen szövelsé- lg get sem köthetnek a polgári ti demokratizmussal vagy paci-11 fizmussal. amely végeredmény- m ben polgári osztályérdekek ki- ■ fejezője, s ellentétes a marxiz-lg mussál. Igaz: különbséget tc-B szünk az antikommunizmus és || a polgári ideológia olyan irány- m zalai és megnyilatkozásai kő- ti zött, amelyeknek közvetlenül M nincs kommunistaellenes poll- m tikai töltésük. Változatos mód- t| szerekkel, de a polgári ideoló- ä gia minden formája és megnyilvánulása ellen küzdünk. 1 „Az ideológiában nem lehet j_ válogatni ellenséges, vagy nem jdl élesen ellenséges között” — mondta Kádár elvtárs a VIII. s pártkongresszuson. j

Egyetértünk Hruscsov elv- ^ társsal, alti legutóbb arról be- » szélt, hogy „az ideológiai békés , egymás mellett élés a marxiz- f mus—leninizmus elárulása, a munkások és a parasztok ügye- nck elárulása”. A marxizmus ;a nem élhet együtt békésen » o polgári ideológiának azokkal a ^ változásaival sem, amelyek cl- y ső pillantásra elvont jellegűek, k látszólag nem érintik a szoci- st alista társadalmi rendszert, irt Társadalmi rendünk termesze- iz léből, a marxista eszme fórra- gi (!almi-tudományos voltából kö- íl vetkezik, hogy a kommunisták äs engesztelhetetlen ellenfelei cs 41 bírálói a hanyatló kapilaliz- l}; nius szellemi züllésének, a de- ^ kadencia minden formájának. A Vannak, akik szubjektíve minden bizonnyal őszintén a k koegzisztencia mellett foglal- c nak állást; de á polgári' eszméli lí képviselői lévén,, a békés egy- -- más mellett élést azonosítják z ci marxizmus ideológiai lefogy- b- vérzésével, az eszmék békéje- rr vei, a szocialista és a polgári ej kultúra egybemosásával. A mi fii szocialista kultúránk nem kel öj hadra — a szó katonai értei- >r mében —, nem a fegyveres ősz- k szecsapást várja és szítja, de éj igenis hadra kel — a szó eszmei értelmében — a polgári ideológia és pszichológia ellen.

A marxizmust nem lehet „lefegyverezni”, mert objektív tai sadalmi-történeti szükség- szerűség, az osztályharc követelménye, hogy a munkásosztály felszabadulásának, az új társadalomért vívott küzdelmének fegyvere legyen. S nem utolsó soriján e „fegyver” ere- * jenek és hatásának követkéz- ti ménye: lehetőség van arra,- n hogy elkerüljük a katonai ti fegyverek összecsapását, hogy reális legyen küzdelmünk a le- ^ szerelésért, a békéért, a szó- j. cializmusért, f|-----o----t

iGuido argentin elnök elfogadta J,5 Martinez öelügyininiszler t, lemondását jj

Guido argentin elnök esti- h törtökön este f

a fegyveres erők nyomására elfogadta Martinez belügyminiszter lemondását.

Martinez azt az álláspontot képviselte, hogy a június 23-án esedékes képviselőházi, tartományi és elnökválasztásokon a peronistáknak is bizonyos lehetőséget kell nyújtani.

Ideiglenesen Martéin munkaügyi minisztert nevezték ki belügyminiszterré. Az AFP Buenos Aires-i tudósítása

szerint

a belügyminiszter lemondása kétségtelenül arra vezet, hogy erélyesebb rendszabályokat hoznak majd a peronisták és a kommunisták ellen. Csütörtökön érdekes tasje- lcntés hangzott el Washingtonban. Az amerikai kormány közölte, hogy rövidlejáratú, nagy ösz- szegű .segélyt nyújt Argentínának,

a segély összege 137 milliq ÖöliiÍTi—«** ■'

íratok voltak, és azt a másikat az oroszok küldték? '

— Igen, — suttogta Torp. — ök szálltak le az ejtőernyővelő

— Végre, hogy gondolkozik,!

Torp! 1

A Sturmführer felszisszent. ,

— Mi az? Fáj nagyon? — kérdezte Becker. — Pedig éppen ideje, hogy elmenjünk ahhoz a hisztérikához.

— Az imént idiótának nevezett, most meg együtt érez velem. Pedig sokkal nagyobb barom vagyok és reménytelenebb, mintsem megérdemeljem az együttérzést. ;

Becker leült és rágyújtott. |

— Igaz, ami igaz, Torp, —

mondta Becker —, saját kezével dobta cl magától a „Vaske-1 reszt”-et, az Obersturmführer!1 rangot, és könnyen lehetséges,! hogy még más egyéb ráadást is. ;

Torp bánatosan lehajtotta fejét. J

—• El kell fogni azt az ejtő-1 ernyőst, —> csapott öklével azj asztalra Becker. — Bármibei kerül is ez nekünk! '

Torp felemelte kezét, mintha ] esküt fogadna. <

— Esküszöm, nem szabadulj

meg a kezem közül! <

— Azt hiszem, — szólt hű-i

vösen Becker —, hogy ai,,Zöld-' re” kell tennünk a legfőbb té-( tét. A főnök emellett van, esi gondolom, nem téved. Szóval: ] minden' figyelmet a „Zöldre” i kell fordítani. Ejtőernyősünk j minden körülmények között« kénytelen kapcsolatot keresni! vele. i

ben menjen el és figyelje Herbert Lange házát.

— Tehát hárman?

— Igen, Sturmbahnführer úr!

— Én maga? Mit csinált maga ehelyett? Elindult egyedül, és majmot csináltatott magából. Érti? Majmot!

— De ki gondolta volna? — mondta Torp dühösen hadarva. — Megláttam, és azonnal, az első ránézésre gyanúsnak találtam. Utána indultam. Egyáltalán nem látszott rajta, hogy észrevette volna a követést. Nyugodt voltam,- minden simán ment: gondoltam, elkísérem a búvóhelyig, és akkor már a markunkban van a fickó.

— A markunkban! — ismételte. gúnyosan Becker. — Pontosan fordítva, Sturmíührer úr! Maga került a'f. 6 markába, Torp. Alaposan felbontva az egész megbízatást.

— De nem fejeztem be... Szóval követtem. Jól tudtam, hogy nem messze egy átjáróház van. Felkészültem. Kiderült, hogy ő is tudott erről az épületről. Nem tudom, ön mit tett volna, ha az én helyzetemben van. A kapuig már csak néhány lépés, s ő besiet rajta. Ha besurrant, átszalad az udvaron és máris a főutcán van. Ott aztán keresheti az ember, ön mit tett volna? Úgy éljek én, hogy ment volna utána. Ezt tettem én is. S ő éppen erre pályázott. Arra, hogy utána eredek, s beszaladok a kapu alá. É's ott megvárt... — Adolf Torp elhallgatott. Szomorúan leszegte fejét.

— Tudja-e, Torp, hogy Langet, akinél idegen révre szóló

megállított egy arra haladó autót, s beültette Torpot.

Torp Sturmführer félóra múlva, az erős fejfájástól a homlokát összehúzva ült hivatali szobájában. A felcser bekötötte állát és nyakát. Nemsokára megjelent nála Becker is. Apró szemei megvetően szikráztak. Torp megpróbált felállni. Becker bosszúsan nyomta vissza a székbe.

— Üljön csak, üljön, — dörögte gúnyosan. — Felugorhat, ha bejön a felettese, összecsaphatja a bokáját, kifeszítheti mellét, nézhet a főnökére olyan hűségesen és szolgálatkészen, mint egy nyomorult kutya, akkor is sült bolond marad. Idióta!

A felcser sietősen befejezte munkáját, s távozott.

— Igen, igen — folytatta a háborgást Becker — maga kész idióta, Torp. Idióta és ostoba, üresfejű. Mit csinált, maga szerencsétlen? Mi volt az utasítás? ... Feleljen, ha parancsnoka kérdezi!

Torp alig érthetően dünnyög- te, hogy a parancs úgy szólt: — másik két felderítő kíséreléúttal azonban az állára. Aztán leengedte a földre a férfi ösz- szecsukló testét.

Aszker mély lélegzetet vett és kijött a kapualjból. Feltűnés nélkül, nem sietősen folytatta útját. Gépiesen zsebébe dugta kezét. Ujjal a pisztoly recés markolatához értek. Ismét visz- szaállította rajta a biztosító zárat.

*

Amikor Torp kinyitotta szemét, bolthajtásos mennyezetet látott maga felett, s ő a földön hevert, még mindig a kapu alatt, iszonyúan fájt a feje. Nagy nehezen hasra fordult, feltápászkodott, s a falba kapaszkodva, kifelé indult.

Odaszaladt egy járókelő.

— Valami baj van? Oh, véres? — Az illető felmutatott Torp arccsontjára, amelyből nagy sötét cseppekben folyt a vér.

— Hívjon rendőrt, — nyögte ki nagy nehezen a Sturmíührer.

Az idegen elszaladt a sarokra, s hamarosan egy rendőrrel jött vissza. Torp körül bámészkodók kezdtek gyülekezni. A rendőr szétzavarta őket,

36.

Vagy tizenkét méterre lehetett tőle, amikor megpillantotta a homlokzati faltól kissé beljebb álló kaput. Nem volt ott senki. Változatlanul nyugodt, kimért léptekkel ment a kapualjig, s amikor eltűnt alatta, futni kezdett. Áthaladt a kapun, félreugrott, s a fal mellé, a kapu becsukódott szárnyához húzódott.

Eltelt egy másodperc, kettő, s lépések hallatszottak. Rövid árnyék jelent meg a kapualjban. Aszker visszatartotta lé- . legzetét. Szívének dobogását is lehalkította volna most, ha tehetné. Az árnyék egy pillanatig mozdulatlan volt, aztán megnyúlt. A kapu szárnyánál megjelent a férfi prpfilja. Aszker figyelmesen megnézte magas, szép homlokát, szabályos formájú orrát, energikus állát, a nyakán lüktető kis kék eret.

Pontosan oda .sújtott; a nyakára. Azzal a rövid, erős ütés- *el, -amelyet olyan hosszú ideig gyakorolt, de végül hibátlanul «jjsajátított.

Mielőtt Torp elesett volna, Äszker megragadta, 'a falhoz Bzorüotta, s ismét rásújtott. Ez-