Észak-Magyarország, 1963. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-14 / 37. szám
Csfl«Srt31í, f!H53. február 14. ÉSZAK MAGY ARORSZAG s Küldöttek közgyűlésén Képviselők — képviseltek Amikor a megye 484 alap- «servezetében megválasztották a szakszervezetek megyei küldöttközgyűlésének küldötteit, az a több mint másfélszázezer szervezett dolgozó fontolóra vette, ki képviselje, kik képviseljék őket a szakszervezetek legfelsőbb megyei fórumán. Olyan küldötteket választottak, akik nemcsak a szakszervezetek alapvető feladatait, — de az adott üzem, munkahely dolgozóinak problémáit is jól ismerik. Ez a tapasztalat feljogosít egy következtetésre:^ manapság a különböző gyűlések részvevői meggondolják, kiket küldenek képviselőnek a felsőbb fórumokra. Mert a dolgozókat, a dolgozók érdekeit nálunk nemcsak a tanácsokban és a parlamentben képviselik, hanem más fórumokon is. Ilyen fórum volt nemrég a Szakszervezetek Megyei Tanácsát újjáválasztó megyei küldöttközgyűlés is. A Miskolci Pamutfonó modern művelődési termének széksorai között jól esett szétnézni, mert a több mint 200 ■szavazati, és a csaknem 30 tanácskozási jogú küldött között csupa olyan arcokat lehetett látni, akik a dolgozók érdekeit korábban is, és más fórumokon is jól, lelkiismeretesen képviselték. A felszólalásokat is jólesett végighallgatni. Túl a beszámoló helyeslésén, szinte az összes felszólaló „odarakta” mondanivalója mellé saját szakmája, üzeme, vállalata, vagy munkahelye üzenetét is: ezt, meg ezt jól csinálta, jól csinálja a szakszervezet, ebben vágj' abban a kérdésben még Van javítanivaló... Vagyis, a küldött elvtársak jól képviselték választóikat. Színvonal—aktivitás— lényeg Gyorsabb előrehaladásunkhoz, a még meglévő kisebb- nagyobb bosszúságaink eltüntetéséhez a vezetés színvonalának emelése legalább annyira szükséges, mint. éves terveink, vágj' akár az egész második ötéves tei-vünk teljesítéséhez a dolgozók szorgalma, tehetsége és helytállása. Persze a vezetés színvonalának alakulása sok tényezőtől függ. A különböző vezető szervekben dolgozók általános műveltségétől, szakmai hozzáértésétől és politikai tisztánlátásától — hogy csak a legfontosabbakat említsük. Éspedig minden vezető szerv, minden tanácskozó és irányító testületében. A szakszervezetekben is, mint a dolgozók következetes érdekvédelmi szervezetében. Aki végighallgatta a Szákszervezetek Megyei Tanácsának beszámolóját az elmúlt két óv munkájáról, nemkülönben a feladatok körvonalozását, megállapíthatta, hogy o. szakszervezetek vezető szerveiben folyó irányító munka színvonala az elmúlt évek során sokat fejlődött. Ezt nemcsak abból lehetett megállapítani, hogy az SZMT értékelése a megye általános helyzetéből indult ki; hogy elsődlegesen foglalkozott a szakszervezetek termelést irányító tevékenj'ségével; munkásvédelmi tevékenységével, a politikai és a kulturális nevelő munka helyzetének és feladatainak elemzésével s a dolgozók közvetlen érdekvédelmi problémáival, hanem abból is, bőgj' a beszámoló, bár ismertette az eredményeket, került ■mindenfajta „lakkozást”. Ha lehet., a szakszervezeti munka fogyatékosságairól még alaposabban és elemzőbben beszélt, mint az eredményekről, s nagy értéke volt a beszámolónak az. hogy előretekintő volt. Erről különösen az a határozati javaslat-tervezet tanúskodik, amit egy kollektíva jóelőre és alapos dmélyültséggel dolgozott ki; s a tanácskozás napján minden küldött rendelkezésére bocsátott. Egy jónak mondható beszámoló után, amely úgyszólván mind a tizenhat szakszervezet összes lényeges problémáját érintette, a küldöttek aktivitása szinte természetes volt. A beszámoló után 28 küldött jelezte, hogy hozzá kíván szólni. *— Csakhogy egy egésznapos tanácskozásnak is viszonylag szűk lehetőségei vannak — már ami az időt illejj. Tizen- két küldött kapott szót, s a közgyűlés határozata értelmében a további felszólalásra jelentkezettek írásban juttatták el véleményüket, észrevételeiket, javaslataikat az újjáválasztott Szakszervezetek Megyei Tanácsához. Ami az egész tanácskozás lényegét illeti: jó tanácskozás volt. Nemcsak az értékes beszámoló, a tartalmas vita és az előremutató határozat, no meg az újjáválasztott Szakszervezetek Megyei Tanácsának összetétele miatt, de főleg azért, mert az egész közgyűlés újra és újra „szentesítette”, hogy a szakszervezet nem csupán egy tömegszervezet, a sok közül. Ahogyan felszólalásában Cse- terki Lajos elvtárs ezt meg is fogalmazta: „benne a munkás- osztály szíve dobog, a szakszervezetbe tömörült szervezett dolgozók a. párt legfőbb támaszai. a VIII. kongresszus célkitűzéseinek megvalósításában ...” Egy megfejtett rejtély Amikor megtudtam, hogy a szakszervezetek megyei küldöttközgyűlését a Miskolci Pamutfonó művelődési termében tartják, töprengeni kezdtem: miért éppen itt? — A fonó- munkásokénál vannak nagyobb múltú, erősebb, több tízezer tagot tömörítő szakszervezetek is a megyében, mondjuk a bányászok, a vasasok, vagy mások. Aztán, gondoltam, a megyei „rangsorban” létszám szerint sem a legnagyobbak közé sorolt üzem helyett megtarthatták volna a Lenin Kohászati Művekben, vágj' a Diósgj'őri Gépgyárban, esetleg másutt is. De ha már nem ott, köztudomású, hogy nemrég készült el Miskolcon az SZMT monumentális új székhaza! Miért nem ott? Miért; éppen a Pamutfonóba hívták össze a több mint 182 000 szervezett munkást képviselő küldötteket? így morfondíroztam és kerestem a rejtélj' njritját, egészen addig, amíg be nem léptem a Miskolci Pámutfonó modern, ízléses művelődési termébe. Az első impresszió, s a későbbiek is, amikor a szünetben számos küldöttéi egj'ütt szétnéztem az üzemben, kezdték kezembe rakni a rejtély megfejtésének kulcsát. Cseterki Lajos elvtárs felszólalása a küldött közgyűlés vitájában megadta, pontosabban nevén nevezte a rejtély egész nj'itját. Többek között ezt mondotta: — Örülök, hogy a szakszervezetek megj'ei közgj'űlését éppen ebben a teremben tartják. Annak ellenére, hogy nemrég készült el a Borsod megj'éi dolgozókhoz méltó, új SZMT-palota, s ez is rendelkezésükre állt volna, helyesen járt el a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, hogy ebbe a terembe, ebbe az üzembe hívta össze tanácskozásra a szakszervezeti küldött el v társakat. Bizonyára körülnéztek, már ebben a teremben ... De nézzenek szét az üzemben is. Tapasztalni fogják, hogy itt mindenütt „patikába illő” tisztaságot és rendet találnak. Rendet, a gépek körül és egyre inkább szocialista rendet az emberek fejében, — sőt, a gazdasági mutatókat illetően is __ — Va gyis, aki még sohasem járt ebben az üzemben, az okvetlenül jó tapasztalatokkal térhet vissza saját munkahelj'ére... A látottak alapján másoknak is ez volt a véleményük. — A Miskolci Pamutfonó fogalma lassacskán megegyezik ezzel a fogalommal: szocialista üzem. A küldöttek egy csoportja Szünetben, amíg a küldöttek nem „hivatalos” és nem „szervezett”, hanem az őszinte érdeklődéstől és kíváncsiságtól fűtött, alkalmi üzemlátogatáson vettek részt, a küldöttele egy-egj' csoportja alkalmi beszélgetésbe elegyedett a teremben, a folyosón, vágj' éppen a „minden kritikát kibíró” üzemi fűszerbolt-büfében. Mert nehéz lenne eldönteni, hogy a választékban bővelkedő fűszer- és esemegebolt, amelj' presszógéppel is fel van szerelve, valójában fűszer-csemege üzlet-e vagy büfé-eszpresszó. De nem is ez a lényeg és néni erről akarunk itt szólni. A küldöttek egy-egy csoportja között kialakult alkalmi beszélgetésekről. En például az ózdi küldöttek egy csoportjával beszélgettem: vasasok, egészségügj'iek és pedagógusok nyilatkoztak a köz- gj'űlésről és néhány szakszervezeti problémáról. Antal József elvtárs, aki az Ózdi Kohászati Üzemek acélművében műszakos üzemvezető, határozottan helyeselte a beszámoló konkrétságát, tárgyilagosságát.. következetességét. Körülbelül azt fejtegette, hogy nálunk a jogok fii-tatása és az igények előterjesztése során egyesek még fordítva gondolkoznak. Jogaival nagyjából mindenki tisztában van nálunk, él is ezekkel a jogokkal, ami pedig az igényeket illeti, természetesen ezek állandóan növekszenek. — A kötelességekről ritkábban és kevesebb szó esik még. Pedig igényeinek fokozottabb kielégítésére is elsősorban annak van joga, aki a kötelességéről sem feledkezik meg! A beszélgetés részvevői közül többen, mint például Rónai György kohó- mérnök, az Úzdi Kohászati Üzemelt műszála fejlesztési osztályának előadója, Válóczi Elek szb-elnök, Horváth Istvánná, a központi karbantartó gj'árrészlegek tekercselő üzemének dolgozója, vágj' Buda Jánosné, a számlaellenőrzési osztály dolgozója és Szecska Miklós, a finomhengerműi középsor hengerésze is helyeselte azt a felfogást, hogy nem gondolkozhatunk „fordítva”... Antal elvtárs még azt Is megemlítette; önül, hogy a beszámoló jelentőségének megfelelően foglalkozott a szocialista munkabrigád mozgalom időszerű kérdéseivel, s a szakszervezetek szocialista tudatformáló tevékenységével is. — Tóth Zoltánná üzemorvosi ápolónő, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének tagja, azt fejtegette: helyeslem, hogy sok szó esett ezen a tanácskozáson a munkásvédelemről, a szó közvetlen jelentése szerint is. Vagyis, hogy a szakszervezetnek a jövőben még nagyobb gondot kell fordítania a balesetek megelőzésére, elhárítására, a dolgozók következetes egészségvédelmére. Mindez csupán egy „nem hivatalos tanácskozás”, kis, alkalmi beszélgetés részvevőinek véleményéből, problémáiból ad ízelítőt. — Feltételez- hetően a többi csoportok is hasonló problémákról beszélhettek. Lyuk a kiskanálon A „vendéglátók”, a Miskolci Pamutfonó kollektívájának figyelmességét, az egész rendez- vénj' kitűnő szervezését nemcsak a közgyűlés elnöke dicsérte és köszönte meg a tanácskozás végén, hanem — meglátásom szerint — szinte valamennyi küldött elégedett volt, s az elnök jogosan beszélt e tekintetben is a küldöttek nevében. Sok minden tetszett ezen a tanácskozáson. Beleértve a kulturált körnj'ezelet, az Ízléses, egyszerű dekorációt, a szakszervezeti munka egész lényegét kifejező egyetlen lenini idézetet, hogy tudniillik „A szakszervezet nevelő szervezet, az összefogás, az oktatás szervezete: iskola, a vezetés, a gazdálkodás iskolája, a kommunizmus iskolája. — De még az olyan „hétköznapi” apróságok is nagyon tetszettek, hogj' a tanácskozás szünetében kitűnő feketekávét lehet inni az üzemi „fűszerpresszóban”. Az utóbbi vonatkozásban csupán egyetlen apróság ütött szeget a fekete hódolóinak fejébe: az az icike- Pifiké kis lyuk, a kicsike kis kávéskanál kellős közepén . .. — Voltak, akik meg is kérdezték az egyébként bájos, előzékeny és udvarias kiszolgálótól: — Tessék mondani, ez mire jó, és mi célt szolgál? ö pedig kicsit zavartan válaszolt: — Tetszik tudni. így talán kevesebbet visznek haza belőle... — S akkor én egy kicsit restellkedtem, hogj' korábban azt írtam: a Miskolci Pamutfonó fogalma lassacskán megegyezik ezzel a fogalommal; szocialista üzem. Pedig változatlanul ez a véleményem! Több bizalmat elvtársak az emberek iránt, még az ilyen apró kérdésekben is!... A bizalomra becsületesség a válasz..; Csépánjn Lajos Edelényi beszélgetés Ezen az estén népes volt az utca. A lcucsmás emberek és a fejkendős lányok a kultúrház felé igyekeztek. Idősek is, meg fiatalok is. Többségükben tsz- tagolc az Alkotmányból és vájárok az Edelényi Bányaüzemből. Jó félóra volt még a választási nagygyűlés megkezdéséig. A község lakosai kis csoportokba verődve beszélgettek a kultúrház előcsarnokában és a nagyteremben. A szomszéd he lyiségben — amelj' egyébként a klubszoba szerepét tölti be — öreg diákok tanultak. Egy kisebb szobában pedig KISZ-ta- gok olvasgatták a délelőtt érkezett új könyveket és a legfrissebb újságokat. Az irodában 'Dojcsák János elvtárs, a megyei pártbizottság titkára beszélgetett az ede- lényiekkel. — Hogyan halad a tavaszi munka? — kérdezte Galkó Lajostól, az Alkotmány Tsz elnökétől. — Már túl vagyunk a zárszámadáson, s most minden figyelmünket és erőnket a tavaszi munkák jó előkészítésére összpontosítjuk. Az időjárás is megenyhült egy kicsit, s így kedvezőbb a helyzet. Igaz, rengeteg munka vár ránk ... Imre József, a járási párt- bizottság titkára a bányaüzemek munkájáról beszél. — A hónap elején manapság is van egy kis elmaradás, és ez szüli azokat a bizonj'os hóvégi hajrákat”, amelyekről szeretnénk leszoktatni az embereket, A járás területén van néhány akna, ahol szinte rendszer lett a harmadik dekádos munka. Teljesítik a tervet, de nem egyenletes a termelés, s ez nem szül jót, különösen mostanában, amikor mindennap úgy kell a szén, akár a falat kenyér. Közben megtelt a kultúrterem. Az elnökség elfoglalta he- Ij'ét — s Dojcsák János elvtárs, a nagygyűlés előadója néhány meleghangú, közvetlen szó után rátért a választás jelentőségének méltatására. .Tólesett hallani, miként fe.izött. s valahogj' az az érzése támadt, hogj' az utóbbi egyenes folj'tatása az előbbinek — csak éppen a hallgatóság na- gj'obb. De a szavak éppoly egyszerűek, mintha nem is szónoki emelvénj'röl, hanem ké~Az edelényi fiatalok érdeklődéssel hallgatják Dojcsák János elv- társ szavait. Foto: Hargittai lődött az edelényi járás ipara és mezőgazdasága az utóbbi esztendőben, s milj' nagyszerű perspektíva távlatai bontakoznak ki a jövőt illetően. Ez olj'an számvetés is volt. Számvetés arról, hogyan dolgoztak a tanácstagok, miként tevékenykedtek a munkásokból, parasztokból lett képviselők. Beváltották-e a 4 esztendővel korábban táplált reményeket, méltók-e a további bizalomra. Amint hallgattam Dojcsák elvtárs szavait, átvillant bennem egy mondat, amellyel beszédét kezdte; nem szónoklatot, nem is ünnepi beszédet akarok tartani. — beszélgetni jöttem Edelénj'be. Beszélgetni hétköznapjainkról, örömeinkről, gondjainkról. Az ember akaratlanul is ösz- szehasonlítást tett a gyűlés eleji beszélgetés és a nagyte- remben elhangzó szavak köfogásnyi távolságról hangza- nának. Iij'enek a mi nagj'gj'űléseink — beszélgetések a néppel. — paulovHs —Befejeződött a KGST tudománves- és műszaki tuiíatasohal összeiiangció bizottságának ülése A KGST tudományos és műszaki kutatásokat összehangoló bizottsága február • 6-tól 8-ig ülésezett a szovjet fővárosban. Az ülésen a KGST tagállamainak küldöttségei vettek részt; A bizottság megvizsgálta a tudományos és műszaki kutatások további fejlesztésének kérdését, az 1963. évre vonatkozó munkatervet, s megfelelő határozatokat hozott — jelenti a TASZSZ,. Tanáccsal, jó szóval... LÉVÁT ISTVÁNT MINDEN Diósgyőrhöz fűzi. Ott született, abban az utcában, ahol ma is lakik, a DIMÁVAG-ban volt tanuló, ma is a Diósgyőri Gépgyárbab dolgozik, 1942 óta. Több mint húsz éve. Ismeri a gyárat, ismeri az emberek legnagyobb részét. Ha végigmegy a gyár udvarán, sokan köszönnek neki. Arcról mindenkit ismer, de a nevüket már nem tudná valamennyiüknek felsorolni. Van köztük olyan, aki a mestere, munkatársa volt valamikor, s olj'anok is akadnak, akiket már ő oktatott a mesterség szépségeire, fortélyaira. — Én ezt a gyárat 45-ben sokadmagammal a tíz körmömmel kapartam ki a romok közül, megtanultam küzdeni érte, hát hogyne szeretném! A magaménak érzem, s kötelességemnek azt;, hogj' vigyázzak rá. Ezek ismeretében azt hihetnénk, hogy Lévaj' István idős — de legalábbis javakorabeli férfi —, pedig még fiatal, mindössze 35 éves. S most utcájában. a diósgyőri Mária utcában, Miskolc harmadik kerületének egj'ik tanácstagjává jelölték. Bizonyára azért, mert ismerik, tudják, hogj' alkalmas erre a feladatra. A jelölőgyűlésen sok probléma, elintéznivaló felvetődött, Lévaj' István- szorgalmasan feljegyezte füzetébe. Sokan panaszkodtak az utcában működő homokbányára, mely éjjelnappal zajt csap, s zavarja a fáradt gyári dolgozók pihenését. Lévay István már most nagy felelősséggel beszél lakótársai ügyéről. — Bizonj'ára eljönnek majd hozzám személyes dolgaikkal, panaszaikkal is az emberek, s én mindig azon leszek, hogy akinek szükséges, elintézzem ügyét, másoknak tanáccsal, jó szóval adjak megnyugtató választ. A kötelező beszámolókon kívül is beszélgetek majd az emberekkel, elmegyek hozzájuk, úgy talán jobban kinyílik a szívük. Lévay István felelősséget érez az emberek iránt, minden ügyet személyes ügyének, minden sérelmet sajátjának érez. S nem tud elmenni szótlanul egyes dolgok mellett. Azok közé az emberek közé tartozik, akik mindig, minden körülmények között megmondják véleményüket, bárkinek. A családjára terelődik a szó. Az asszonj'ra, s a két kislányra — az egyik már harmadikos. a másik még csak jövőre lesz iskolás — s a kis otthonra, ahol az asztalon, az ebéd mellett ott találja az újságot— — Ezzel kezdem, addig nem is eszem, amíg az újságból legalább a címeket el nem olvasom. Leginkább a politikát, s a sportot szeretem. A rádióban leginkább az irodalmi műsorokat hallgatom. Televízióm nincs, de sokszor nézem a műsort, hiszen mindig meghív valamelyik cimbora. S nagyon szeret olvasni. Móricz Zsi gmond a kedvence. Most' rendélté még Móricz műveinek új kiadását. Aztán visszakanyarodik ismét az üzemhez. Lelkesen beszél a nagygyűlésről, melyet Kádár elvtárs tartott a Diósgj'őri Gépgyárban. — Tudja, az a közvetlen hang, a beszédében felbukkanó jóízű humor, nekem az tetszett. Az emberek képesek voltak egész idő alatt lábujjhe- gj'en állni, csakhogj' jobban láthassák. — S befértek midnyájan abba a csarnokba, ahol Kádár elvtárs beszélt, hiszen más gj'árak, üzemek képviselői is eljöttek? KISSÉ MEG IS sértődik, úgy válaszol: — Mi ne fértünk volna be?! Hiszen nekünk tartotta! Gy. K. Akadályozzuk meg a belvizek pusztításait! A z olvadás nagy veszéllyel fenyegeti megyénk őszi vetéseinek jelentékeny részét, sőt egyes községek belterületét is. A hosszú ideig tartó kemény fagyok következtében mindenütt vastag jégpáncél borítja a patakokat, kisebb vízfolyásokat, az átereszek, az alacsonyabb hidak a legtöbb helyen eldugultak, s befagytak a zsilipek és a tiltok is. A nappali olvadások következtében sok helyen már most is a befagyott patakok jegén rohan a víz, s kilépve a sekély mederből, a szántóföldekre ömlik. Az Eszakmagyarországi Vízügyi Igazgatóság minden intézkedést, megtesz, hogy az állami kezelésben lévő, nagj'obb vízfolyásokon biztosítsa a bólé levonulását. Nemcsak a nagy teljesítményű belvízátemelő szivattyútelepek állnak mindenütt készenlétben, hanem számos hordozható szivattyú is rendelkezésre áll. A közeli napokban a hegyekből várható hatalmas mennyiségű hóié elleni védekezés azonban csak akkor lesz eredményes, ha maguk a községi tanácsok és a termelőszövetkezetek is megtesznek minden szükséges intézkedést. A mezőkövesdi községi tanács, amelj' idejében felismerte. a veszélyt, máris munkához látott, hogy megakadályozza a belvizek pusztításait. A községi tanács közerő igénybevételével, az egész lakosság összefogásával megkezdte a vízlevezető árkok, átereszek víztelenítését, a hidak aljának kitisztítását. A zsilipek és tiltok környékét is megtisztítják a jégtől, a vízfolyásokból eltávolítják a jeges áradat levonulását akadályozó jégdugókat, rozsét, nagyobb köveket is. Mindenütt igen sürgős intézkedésekre van szükség. Egj'eilen napot sem szabad várni, mert különben ezer holdakat fenyeget súlyos vízkár. Több községben, mint például Mezőnagymihályon, már a legutóbbi gj’ors olvadás is súlj’os károkat okozott. Pedig ha idejében eltávolították volna a patak medréből a víz leíblj’ását akadályozó fákat« bokrokat, nem égj' esetben a mederben lévő rozsét, vagy léckerítéseket, megtakaríthatták volna az éjszakai árvéle- kezcst és nem érte volna kár a községet. C gyetlen falunak, egyetlen termelőszövetkezetnek sem *■> lehet mindegy, hogy mi lesz a laposokban és a belvizes területeken lévő őszi vetések sorsa. Sok milliós érté- kekrőL saját kenyerükről van szó!
