Észak-Magyarország, 1963. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-13 / 36. szám

ÉSZAKMAGYARORSZAG Szerda, 1063. február IS, Újból ülé&e&ifa a genfi leszerelési értekezlet Genfben a Nemzetek Palotá­jában, kedden délután — ma­gyar idő szerint 15.07 órakor — megnyílt a tizennyolchatalmi leszerelési értekezlet 96. ple­náris ülése. Az értekezlet — amelynek munkájában Franciaország nem vesz részt — tavaszi, nyá­ri, őszi és téli szünet után most negyedízben ült össze. A leszerelési értekezlet 96. plenáris ülése Padilla Nervo mexikói delegátus elnökletével nyílt meg. William Foster, az Egyesült Államok leszerelési és fegyver­zetellenőrzési hivatalának ve­zetője szólalt fel. Bevezetőül is­mertette Kennedy elnöknek az újra megnyílt leszerelési érte­kezlethez intézett üzenetét. Az amerikai elnök hangoz­tatja üzenetében, hogy „re­ménykedve tekint a genfi érte­kezlet munkájának íolytatódá- sára”, utal azonban a meg­egyezés útjában álló nehézsé­gekre, amelyeket „csak úgy le­het áthidalni, ha az összes résztvevők a tárgyalási készség szellemében törekednek meg­oldásukra”. Kennedy szerint „az atom­fegyverkísérletek betiltását ki­mondó szerződés létrejöttének kilátásai most valamelyest biz­tatóbbak, miután a Szovjetunió elfogadta a helyszíni ellenőrzés elvét, de még mindig igen fontos kérdések várnak megol­dásra”. Az üzenet sürgeti az érte­kezlet résztvevőit, hogy dol­gozzanak ki rendszabályokat a véletlen folytán kirobbanó há­ború kockázatának csökkenté­sére, majd befejezésül hangoz­tatja: „...Ha a Genfben kidolgo­zandó megállapodásokhoz to­vábbi intézkedések járulnak az», atomháború veszélyének csökkentésére, akkor minden bizonnyal a nagyobb nemzet­közi bizalom, szilárdság és biztonság légkörében mehet végbe annak .a becsvágyóbb feladatnak a megvalósítása, hogy kidolgozzuk az általános és teljes leszerelés széleskörű programját.” Kennedy üzenetének ismer­tetése után Foster kifejtette kormánya álláspontját a föld­alatti atomfegyverkísérletek ellenőrzésének kérdésében. Szerinte a következő két fon­tos kérdésben különbözik Ke­let és Nyugat álláspontja: 1. A kötelező helyszíni nem­zetközi ellenőrzések és 2. az automatikus szeizmi­kus állomások — az úgyneve­zett fekete dobozok — száma. Foster „rugalmasnak” ne­vezte a nyugati álláspontot-és úgy tüntette fel, mintha kizá­rólag a Szovjetunió magatar­tásától függne a tárgyalások eredményessége. Ezután Kuznyecov első kül­ügyminiszterhelyettes, a szov­jet küldöttség vezetője szoljait fel. A nemzetközi helyzetét, va­lamint a leszerelés kérdésével és ezen belül a nukleáris fegy­verkísérletek megszüntetésével kapcsolatos tárgyalásokon ki­alakult helyzetet jellemezve, Kuznyecov hangsúlyozta: A népek követelik, hogy mielőbb oidják meg ko­runk legidőszerűbb kérdő- ' sét, az általános és teljes leszerelést. A szovjet kor­mány továbbra is minden erejét laíbaveti e kérdés sikeres megoldása érde­kében. A szovjet megbízott felszólí­totta a leszerelési bizottság mihden résztvevőjét, hogy együttes erőfeszítésekkel töre­kedjenek a leszerelés kérdésé­nek megoldására, mentsék meg a világot a pusztító háború ve­szélyétől. A szovjet kormány megbízá­sából Kuznyecov előterjesztet­te egy nyilatkozat tervezetét, amelynek értelmében a nyilat­kozat aláírói köteleznék magu­kat: nem használnak fel ide­gen területeket nukleáris fegy­verek továbbításához szüksé­ges stratégiai eszközök elhe­lyezésére. A szovjet kormány javasol­ja: A nyilatkozatot aláíró kor­mányok vállaljanak ünnepé­lyes kötelezettséget, hogy meg­szüntetik a nukleáris rakéta­fegyverekkel felszerelt tenger­alattjárók idegen területeken fekvő' támaszpontjait és nem használnak fel külföldi kikötő­ket ilyen tengeralattjárók tá­maszpontjaiként; kivonják a külföldi kikötőkből azokat a repülőgépanyahajókat, ame­lyeknek fedélzetén nukleáris fegyvereket hordozó repülő­gépek vannak; megszüntetik az idegen területeken lévő stratégiai rakétakilövő bérén, úczcseikct, s az 1500 kilométer és ennél nagyol)!) hatósugarú rakétákat, valamint az ezek­hez szükséges nukleáris tölte­teket visszaviszik saját terüle­tükre; az idegen térti leteken lévő támaszpontokról vissza­idézik országuk nemzeti hatá­rai mögé a nukleáris bombák célba juttatására alkalmas stra­tégiai bombázó repülőgépeket és a hozzájuk tartozó nukleá­ris bombákat. Ezek az intézkedések lépést jelentenének a széiesebbkörű leszerelési intézkedésekhez vezető úton. A nyilatkozat értelmében az aláíró államok kormányai ar­ra is köteleznék magukat, hogy nem helyeznek el idegen területeken nukleáris fegy­verele célba juttatására al­kalmas eszközöket, nukle­áris tölteteket és nukleá­ris bombákat, és külföldi kikötőket sem használnak fel ilyenek támaszpontja­ként. Godber, az angol küldöttség vezetője, a keddi ülés harma­dik szónoka durva hangú be­szédben rágalmazta a Szovjet­uniót, és nyomban kijelentet­te. hogy az újonnan előterjesz­tett szovjet javaslat a brit kormány számára elfogadha­tatlan. A keddi ülésen Cava- letti, az olasz küldöttség veze­tője csupán néhány ügyrendi megjegyzést tett. Ezzel a le­szerelési értekezlet keddi ülé­se befejeződött. A következő ülést csütörtök délelőttfe tűz­ték ki. ffi „Mars-t“ útjáfél Az elmúlt hét íolvamán lét­rejött az újabb rádiókapcsolat a „Mars—1' bolygóközi állo­mással. Telemetrikus úton si­került tudományos információ­kat szerezni. Február 13-án, moszkvai idő szerint kilenc órakor a „Mars —1” 59 460 000 kilométerre lesz a Földtől. A „Mars—1” jelenleg másod- percenkint 12,7 kilométeres se­bességgel távolodik a Földtől. Szocialista módon élni Országos lisvazásí o’ügzoIí az eiieníétss áramláson íaiátoó*a A Földközi-tengerről a ma­gasban áramló meleg déli és az alacsonyabb északi hideg leve­gő találkozója hétfőn és kedden nagyarányú esőzést, főleg havazást okozott Nyugat- és Kelet-Eurápa nagy ré­szén. Hazánkban a hétfői 1,2 fokos hőmérsékleti szint kedden plusz 1—mínusz 1 fokra csök­kent, a hó olvadása meglassu- dott, vagy teljesen megszűnt, s országszerte erős havazás kezdődött. Kedden reggel még esőt jelentettek a déli me­gyékből, de a nap folyamán általános lett a havazás. A Meteorológiai Intézet központi elqi’ejelző osztályán közölték, hogy az új hóréteg rendkívül nehéz, s így hófúvási veszély egyelőre nem fenyeget. A jelek szerint a havazás fokozatosan elgyengül, szerdán már csak szórvá­nyosan vastagszik néhány centivel a hóbunda. A hőmérséklet a keddihez ha­sonló marad: az éjszakai 2—3 fokos gyenge fagyokat nappal ismét nulla fok körüli enyhe­ség váltja fel, ami megfelel az Időszak hazai normáinak. További országok ismerték el az iraki kormányt Adhen Pacsacsi, Irak állandó ENSZ-képviselője — mint a Reuter-iroda jelenti — U Thant ENSZ-íőtitkárral ’közölte, hogy a kormány teljesen ellenőrzése alatt tartja az országot. Az AP amerikai hírügynök­ség azonban szemtanúk beszá­mol® j át idézve, arról tudósít, hogy Irak több városában ösz- szecsanásra került sor Kasszem-barát tüntetők és az új rendszer katonasága között. Basrában hétfőn háromezer fegyveres személy vonult fel zászlókkal, Kasszem nevét kiál­tozva. A katonaság a tüntetők­re támadt, s, a hírek szerint a tűzharcban nagyon sokan éle­tüket vesztették. Az új iraki kormány hétfőn és kedden több döntést hozott. Engedélyezte, hogy keddtől újbél megjelenhetnek az iraki lapok. A táviró- és telefonösszekötte­tés a külfölddel fokozatosan helyreáll, de még erős cenzúra mellett. Az iraki „forradalmi tanács” döntése értelmében • érvénytelenítették a Kasz- szem-kormányzattal szem­beszegült elemek ellen ho­zott ítéleteket. A tanács közleményben jelentette be, hogy a Kasszem alatt meghirdetett agrárreform továbbra is érvényben ma­rad. A Teheránba érkező utasok szerint az 1958-as forradalom­ban megölt Fejszal király sír­jánál félárbócra engedték a zászlót, a volt uralkodó iránti tiszteletből. Feltevések szerint a gesztus a királypártiak tá­mogatásának megnyerésére szolgált. Ugyancsak utasok számoltak be arról, hogy Basra új kor­mányzója a lakosság tudomá­sára hozta, kivégeznek min­denkit, aki szabotázst kísérel meg az olajberendezések el­len. Csehszlovákia, a Kínai Népköztársaság, Olaszor­szág, Pakisztán, az NDK és Dánia kormánya kedden bejelentette, hogy elismeri az új irgki kormányt — jelentette a CTK-hírügynök- ség. Alrib odajöttek, azt gondol­HK1K a szokásos érte­kezletről van szó. Azonban mindenki csalódott, mégpedig kellemesen. Mert elmaradtak a számadatok, elmaradtak a hosszú beszámolók. Itt a prob­lémák voltak a fontosak — az egyéni észrevételek és tapasz­talatok. Néhány miskolci és Miskolc környéki szocialista brigád vezetője gyűlt össze, hogy elmondják egymásnak és egy-két vezetőnek, miként dol­goznak a szocialista brigád tag­jai, mit is tesznek azért, hogy a jelszó „Szocialista módon élni, tanulni, dolgozni” való­sággá váljék.. Néhány percig meglepődve ültek, hiszen nem erre számí­tottak, de hamar megoldódott a nyelvük, s szinte egymás szavába vágva mondták, hogy „Nálunk így történt”, vagy „Nálunk így csinálják...” — Tavaly nyáron az üze­münk lemaradt egy bizonyos munkával. A " mi brigádunk vállalta, hogy helyrehozza a le­maradást. A vezetőség 1000 fo­rint cél jutalmat tűzött ki. Meg­kaptuk a pénzt. Ügy határoz­tunk, hogy nem osztjuk szét a brigád tagjai között. Vettünk két hektó sört, kimentünk a Csanyikba, s rendeztünk egy jó kirándulást. Volt zene is, tán- colgáttunk. Az egyik fiú fele­sége elmondta, hogy ha a1 férje iszik, a családnak menekülnie kell otthonról. Természetesen nem estünk neki rögtön, vár­tunk vagy két hetet, aztán meglátogattuk. Beszélgettünk erről-arról, s közben szóbahoz- tuk ezt is. Beszélik a faluban, milyen csúnyán viselkedik, ha iszik. Nagyon elszégyellte ma­gát. Hiszen a munkahelyen csak dicséretet kapott mindig, jó munkás. Nem fogadkozott ő, csak annyit kért. ne írjuk be a brigádnaplóba, és ne mondjuk el a többieknek. De fogadalom nélkül is megváltozott. — Mi is rendeztünk kirándu­lást. Elvittük a gyerekeket is. Beszélgettünk, szórakoztunk. Géza bácsi, brigádunk öreg veteránja pedig rnaga köré gyűjtötte az apróságokat és mesélt nekik. De nem a Pi­roska és a farkas-t. hanem azt, hogy dolgozott ő régen. Milyen nehézségekkel kellett megküz­denie, hogy munkát kapjon, hogy kenyeret adhasson a csa­ládjának. Aztán elmondta azt is, hogyan dolgozik most, mi­lyen körülmények között él. A kisfiam egy hétig arról beszélt, mi mindent mondott Géza bá­csi. ■— A mi brigádunkban dol­gozik egy özvegyasszony. Nem régen halt meg a férje. Tud­tuk, hogy nehezen tudja el­látni otthon is a munkát. Egy délután kimentünk hozzá. V. A bűvös pókháló Akikről itt még szólni kívá­nunk, azoknak csupán a ne­vük, rangjuk, címük említése is sokat sejtető. Nagyméltósá- gú Álgya-Papp Sándor magyar királyi altábornagy, honvéde­lemügyi államtitkár, dr. Bre- yer István prelátus-kanonok, helyettes államtitkár őnagy- méitósága, őexcellenciája grój Bethlen István magyar királyi miniszterelnök, fegyverneki Frommer Rudolf magyar kirá­lyi udvari tanácsos, a Fegyver- és Gépgyár Részvénytársaság vezérigazgatója, a felsőház tagja, és mások. Jákfai vitéz Gömbös Gyula politikai állam­titkár — későbbi fasiszta mi­niszterelnök, Budai Goldber­ger Leó tősgyökeres tőkés —, hogy csak a „markánsabb” ne­veket említsük. Sorolhatnánk itt az egész díszes úri társasá­got, akikkel Bíró Pál, az egy­kori ózdi képviselő és máskü­lönben rimái főrészvényes, elnök-vezérigazgató, kormány­főtanácsos. méltóságos úr, ke- resztül-kasul különböző kap­csolatban állt. Mint egy bű­vös pókháló, úgy szőtte át 'fcgykori közéletünket a méltó­gy éjétől, ' hogy szigorlatát, amelyre hivataloskodása alatt készült, letehesse. Ne vedd rossz néven, ha öt melegen pártfogásodba ajánlom. A legszivélyesebb üdvözle­tekkel, őszintén tisztelő, igaz híved, Bíró Pál.” * 1928. február 15. Méltóságos dr. Bíró Pál or­szággyűlési képviselő úrnak, a Rimamurány-Salgótarjáni Vas­mű-Rt. elnöke stb. Kedves Barátom! Szíves tu­domásodra hozom, hogy párt­fogoltad, Abaffy Ferenc a mai államvizsgán oly készültséget mutatott, hogy vizsgáját elfo­gadtam, amiről örömmel érte­sítelek. Szíves üdvözlettel vagyok régi, igaz híved, dr. Fellner Frigyes.” * 1928. február lé. Méltóságos dr. Fellner Fri­gyes úrnak, egyetemi nyilvá­nos rendes tanár, Budapest. Kedves Barátom! Fogadd hálás köszönetemet azért a szí­ves figyelmedért, amellyel Abaffy Ferenc vizsgájának eredményéről értesíteni ke­gyes voltál. Csak azt restel­lem, hogy kedves figyelmed folytán még alkalmatlanságot is okoztam. Szívélyes üdvözlettel és régi barátsággal vagyok igaz híved: Bíró Pál.” Csak azt resteilte... Pedig sokkal több restellni valójuk lett volna, hiszen — a nép nyelvén szólva — „hízott libán vett diplomákkal” nemcsak a valóban tehetséges értelmisé­get alázták meg, hanem meg- gyalázták a tudományt is! Borbély-Maczky Emil, a hír­hedt borsodi főispán, ország- gyűlési képviselő. Gömbös ke­belbarátja, Bacsinszki bánya­mérnök urat protezsálta Bíró­nál. A varsói, követ és megha­talmazott miniszter, Belitslca „kegyelmes úr” Schlahta György mérnököt ajánlotta. Kedves Pali! Egy kedves, jó fiú kérését teljesítem akkor, amikor Schlahta György okle­veles mérnököt, aki február­ban szigorlatozott, becses Jó­indulatodba ajánlom. Ha utasítást adnál Zorkóczy- nak, hogy rendelje magához a fiút, úgy a legjobb tájékozta­tást kaptok róla és kéréséről. Már liferáltam Neked egy jó embert, t. i. Kovács Antal volt parancsörtisztemet, aki úgy tudom, megelégedésedre működik azóta is; Schlahta is ugyanolyan vágású és háborús eredetű relátió. Ne haragudj Pali, hogy za­varlak, de tudom, Neked is jó szíved van.. Bíró „Öméltósága” épp oly jól megértette magát a csend­őrfőnök Gömbös Gyulával, mint Breyer prelátus kanonok­kal, a helyettes államtitkárral, ha ilyen, vagy olyan formában ságosok és kegyelmesek össze­köttetése. Miért volt nehéz elhelyez­kedni a harmincas évek Ma­gyarországán a végzett diplo­másoknak? — Miért kellett gé­pészmérnöknek taxisofőr ál­lást betölteni, vagy alkalmi munkára ‘szegődni? Lehetsé­ges, hogy az alkalmaztatás mércéje nem a tehetség volt? Lehetséges, hogy az elsőbbsé­get élvező pártfogoltak „vég­zettségük” dokumentumait sem becsületes úton szerez­ték? Bármily furcsák is ma már a kérdések — sajnos, így volt! Hogy mennyire így volt. ar­ról ékesszólóan tanúskodnak az előkerült magánlevelek Bí­ró Pál úr dossziéjából. Itt van pl. Abaffy Ferenc — Bíró Pál barátja — szolgabíró szigor­latának esete. — 1928. február 13: „Méltóságos Fellner Frigyes egyetemi nyilvános rendes ta­nár úrnak, Budapest. Kedves Barátom! Egy fiatal barátom, Abaffy Ferenc szol­gabíró fog holnapután, szer­dán, e hó 15-én Nálad szigor­latozni. Az illető a külügyi fa­kultásnak végzett hallgatója és •ovid szabadságot kapott me­Rendberaktuk az udvart. Egy másik alkalommal kapálni se­gítettünk neki. Egy kicsil igyekszünk a család szerepéi betölteni nála. Ügy érzem, sikerül... — A mi üzemünk nem a leg. fényesebb, nem is a legmoder­nebb. Sőt! Kis alacsony épüle­tek, az udvar rendetlen, kapó sehol. No, mondom a fiúknak, hozzuk rendbe. Csináltunk ti kaput, ne járjon át mindenki — Aztán láttuk, hogy a lányok kézben hordják a mozaikla­pokat. Segíteni kellene rajtuk, nehéz úgy • cipelni. Ottnjarad- tunk néhányszor műszak Után, s csináltunk nekik 30 darab kétkerekű kiskocsit. Április 4-én rendeztünk egy kis ün­nepséget, amire a lányokat is meghívtuk, s ott adtuk át ne­kik. Láttátok volna, mennyire örültek! — Az egyik brigádtagunk sokat gyengélkedett. De hiába küldtük orvoshoz, nem ment Mikor végre rászánta magát, akkor már baj volt. Tbc-s lett:, A táppénz kevés, három gye­reke van. Közeledett a kará­csony, örömet akartunk sze­rezni neki. Mindenki adott né­hány forintot. 1200 gyűlt össze. Vettünk néhány apróságot, me­legítőt a gyerekeknek, kendőt az asszonynak, meg neki is va ­lamit, aztán elvittük hozzájuk. Csak sírt. Nem tudott megszó­lalni a meghatottságtól.' — Mi nem szoktunk közös kirándulást szervezni. Majd­nem mindenki vidékről jár be, munka után örül, ha hazame­het családjához. Meg aztan ... Azt szokták mondani, hogy az építőipar olyan átjáróház-féle. Állandóan cserélődnek a bri- gádlagok, és sokan is vagyunk. Száznegyven embert nehéz összefogni. De azért a tervet teljesítjük. Dolgoznak a fiúk. 3 nekem az a véleményem, hogy nem mindig az előbb el­mondott dolgokon áll, vagy bu - dk egy brigád munkája. Dol­gozni kell! Csak mindenkinél' meg kell találnia, a. megfelelő módot.- Üvegfúvóit lultunk soha gépészetet, nem rogyunk lakatosok. Tanulni leéli. Ezt mondom én állandóan örigádorn tagjainak. Szakmai rizsgát kell szerezni, mert las­san automatizálják az egész izemet, s hogy zökkenőmente- jen menjen a munka, ahhoz remcsak azt kell tudni, hogyan «szeljük a gépet. Ismerni kell í gép szerkezetét is. Előbb iem nagyon hajlottak az em- Derek a szóra. Aztán bekapcso­lódott egy-kettő, s elmondták rt többieknek, hogy nem is olyan Dorzalmas, nem kell tőle félni, Próbáljátok meg! — mondtál; i többieknek, s most már az 50—60 évesek kivételével min- ienki tanul a brigádban. Szó- xyellnék, ha nem tanulnának. — Csak néha jó lenne egy slismerő szó a vezetőségtől. Igaz, ‘ nem akadályoznak a munkában, de... Nem is segí­tenek különösebben. Nem azt mondjuk, hogy babusgassanak minket, kézenfogva vezesse - lelt, mert megállunk mi a sa­ját lábunkon is. S nem akarjuk! ízt sem, hogy minden újság a mi nevünkkel legyen tele. Csak... Tudunk jól dolgozni,' jredményt elérni — hát azt Kérnénk, ismerjék is el, leg- ílább szóban. Csák fogjanak Kezet velünk, s annyit mondja­lak, „jól van, fiúk”. Persze, jólesik az anyagi juttatás is, de íz erkölcsi elismerés minden- léi fontosabb. * Nem mondtak ezek az embe­rek nagy dolgokat. Sok eset te­án tipikusnak tűnik, máshol s előfordult már. De a lelkese­lés, az öröm és a megelége- iettség, ami a szavak mögül mindig kiérződött, valahogy irra késztetett, hogy mindert megírjam. Nem az emedmé- lyeikkel dicsekedtek, apró ese­ményeket mondtak el brigád­jaik életéből, de ezek azok, amelyek eggyé kovácsolják az Mohereket, megtanítják küz- ieni a közös célért, A bripádvezetöknek azt a kis találkozóját a Szak­szervezetek Borsod megyei ranácsa rendezte. Érdekes /olt, egyszerű és nagyon tanul­ságos. Annak megnyilatkozása^ rjogy mindenki tudta a jelen­lévők közül, mit jelent:-i all ista módon élni”. Forgó Bfflí közös érdekükről volt sző.! Kétség nem fér hozzá, ho.p? az; állam fegyveres szervei is aj bírópálok kezében-zsebébenj voltak. A csendőrszuronyok! épp úgy tőlük függtek első-; sorban — és őket szolgálták — mint a főiskolai tanárok, sok-: szór akarva akaratlanul is. Ki: hitte volna, hogy Bíró Páli Gömbössel is puszipajtás volt.: Olvassunk csak el egy Göm-i bös-levelet Bíró Pálhoz. Kelt! 1928. okt. 24-én: j „Kedves Barátom! Nagybecsű érdeklődésed: folytán közlöm Veled, hogy, Wuffka Ernő csendőrszázados: áthelyezésének nem lesz aka-\ dálya, ha ő az általad említetti értelemben „bárhová való át-] helyezését” szolgálati úton ké- ] ri. Megjegyzem azonban, hogy Monoron nincs üresedés, s az, említett kedvező elintézés is csak a jövő év első hónapjai-, ban fog megvalósulhatni. i Sokszor üdvözöl kész hived:] Gömbös Gyula.” A példák tömkelegét lehet-; ne sorolni, hogy miként fonó-i dott össze — rokoni, baráti,; üzleti és protektori alapon —: az egész kizsákmányoló és el-; nyomó úri államgépezet, mi-i ként élősködtek és hatalmas-! kodtak mindenki felett, aki a; felső tízezer alatt volt. Azótai ők alulra kerültek, s a hajda-; ni elnyomottak kérkedtek fe~! lül. De nem árt emlékezni; mindezekre most, amikor feb-: ruár 24-én a múlt és a jelen; között is választanunk kell. i Nem kétséges, minden gon-: dolkodo ember tudni fogja,; melyiket válassza. (Véget, <

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents