Észak-Magyarország, 1963. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-13 / 10. szám
▼asárnap, 1963. január 13. ÉSZAKMAGYARORSZAG 3 Borsodi "Zajkor Vidám lett egy ember Korszerüsé useg Abban a fontos tájékoztatóban, amely az 1963. évi nép- gazdasági feladatokról hangzott el a megyei pártbizottság legutóbbi ülésén, vissza-vissza- térően szerepelt a korszerűség, o világszínvonal fogalma. Nem véletlenül! Megváltozott körülményeket, új helyzetet, égető- sürgető feladatokat jeleznek. Amikor mérleget készítünk a gazdasági évről és vizsgáljuk az új termelési programot, eredményeinket nem vethetjük egybe csupán a tavalyi, tavaly- előtti szinttel. A szocialista rendet építve a világszínvonal felé törünk. Másképpen üres szócséplés lenne arról beszélni, bogy részesei vagyunk a békés gazdasági versenynek, és egyre több területen bizonyítjuk majd be a szocializmus fölényét. A tájékoztató értélre, haszna és tanulsága többek között abban rejlik, hogy sokoldalúan megvilágította a korszerűség, a versenyképesség követelményeit. Komplex dolog a korszerűség, sok mindent foglal magában. így a gyártástermékek »átrendezését”. Üzemeinknek, V;ilIaJatainknak piacképes termékeket kell gyártaniok. Helyesen mutatott rá felszólalásában Valkó Márton elvtárs, á Lenin Kohászati Művek igaz- Satója, hogy kicsit kereskedő- fejjel is gondolkozzunk. Ugyancsak ő illusztrálta beszédes példával, hogy amikor megszorultak a rendelésekben, gyorsan le tudták küzdeni a technikai nehézségeket, és hozzáláttak a nehéz főtenyomást elbíró acéltámok készítéséhez,' Pedig annakelőtte viszolyogtak tőle és — őszintén szólva — kibúvót kerestek. A piackutatás üzemeink, vállalataink gyönge oldala, pedig ez korántsem mond ellent a tervgazdálkodásnak. Igenis tanulmányozni kell az elhelyezési, értékesítési lehetőségeket, "Vajon milyen újtípusú termékekre van szüksége a külke- freskedelemnek és a" hazai fogyasztásnak. Most az a legfontosabb, hogy minél gyorsabban emelkedjék a nemzetközi követelményeknek megfelelő korszerű termékek aránya és ami ezzel szorosan összefügg: csökkenjen a felesleges ipari készletek további felhalmozódása. A korszerűség, a világszínvonal — jó minőséget is jelent. A tájékoztató néhány elgondolkoztató, elriasztó esetet sorolt fel, milyen nagy károkat okoz a gondatlan munka. A Lenin Kohászati Művek gyártotta vasúti kerékpár-abroncsok közül, amelyek külföldi megrendelésre készültek, az exportőrök jelentős mennyiséget visszautasítottak, minőségi kifogások miatt nem vették át «•zokat. Hasonló eset fordult elő a Hegyaljai Ásványbánya ős Őrlő Vállalatnál. Több hiá- P.vosságot tapasztaltak a húzó- boroknál, amelyeket a Diósgyőri Gépgyár készített. A borsodi ipari vállalatokra nagy felelősség hárul, hiszen ipari termelési értékének mintegy 10—12 százalékát exportálják. , Az új igényeknek megfelelő Profilírozás, gyártástervezés számos üzemszervezési problémát is felvet. Erről is sok szó • esett a tájékoztatóban. Jóllehet, az elmúlt évben sok veszteségidőt „elkaptunk”, megszüntettünk, még mindig temérdek tartalékra bukkanhatunk. Egyfelelől több területen a munkások számlájára írható vesztcségidö sem csökkent kellő mértékben, másfelől az anyag- és szerszámhiány, a rossz karbantartás, a gyenge szállítási viszonyok miatt elveszett idő további csökkentése is megannyi üzemszervezési probléma megoldását követeli. A korszerűségtől elválaszthatatlan a munkatermelékenység, amelyben a legfőbb szerepet a műszaki fejlesztés játssza. Ehhez tekintélyes ösz- szegek állnak üzemeink rendelkezésére, önköltségcsökkentő és felújítási hiteleket használhatnak fel. Rajtuk múlik a hovafordítás, az összegek és erők gazdaságos, okos elosztása. Az a műszaki intézkedési terv hasznos és előnyös, amelynek megvalósítása magával hozza a gazdasági mutatók javulását és hatása kitapintható az üzemek mérlegében. Külön kérdéskör, amelyről tanulmányok sora szól és végső fokon a korszerűség komplexumába tartozik — a gazdaságiműszaki vezetés színvonalának emelése. A termelő erők koncentrálásával, a vállalatok bizonyos mérvű összevonásával, az üzemi önállóság és felelősség növekedésével ez az igény méginkább , előtérbe kerül. Kulturált, előrelátó, tudományos vezetésről szólunk. Olyan vezetésről, amely nem kullog az események után, hanem befolyást gyakorol rájuk. Olyan vezetésről,' amely perspektivikus, de sohasem szakad el a termelés időszerű, napi gondjaitól. Olyan vezetésről, amely a helyi érdekeket népgazdasági távlatokban tekinti és érvényesíti. Nem feledkezik meg arról sem, hogy közvetve számos üzemünk résztvesz a szocialista országok közötti nemzetközi munkamegosztásban; gépipari, kohászati, vegyipari és mezőgazdasági üzemeink termékei a kooperáció révén megjelennek továbbfeldolgozó, esetleg komplex gyárberendezéseket szállító üzemek termékeiben. Olyan vezetésről, amely következetesen érvényesíti azt a fontos elvet, hogy az osztályharc frontja, a forradalmi küzdelem területe ma. a. termelés. Éppen a korszerűség követelményeinek figyelembevétele, elemzése mutatja, hogy ez a küzdelem egyszersmind a gondolkodás, a szemlélet átalakítására is irányul. A korszerűség, a világszínvonal nem terem ott hirtelen üzemeinkben, mint a csodatevő tündérek a mesében, hanem szívós, türelmes, következetes harcot kell folytatni érte. A Vili. pártkongresszus határozatainak szellemében a megyei pártbizottság ülése ezt borsodi vonatkozásban értette meg. 9392 Ennyi tanácstagot választunk megyénkben. Hatalmas erőt képvisel ez a csaknem tízezer ember. Temérdek élet- tapasztalatot, politikai bölcsességet, szakmai hozzáértést és társadalmi-, közéleti aktivitást hordoz. Sok-sok fókuszt képez, amelyek összegyűjtik és felerősítik a fényt. Száz- és százezer választópolgár fényét — gonÜj müvekkel gazdagodott a párttörténeti irodalom Az MSZMP Központi Bizottságának Párttörténeti Intézetében tájékoztatást adlak az elmúlt évi munkáról. 1962-ben az intézet tevékenységének középpontjában az új, egységes párttörténeti tankönyv elkészítésének feladata állt. E nagyfontosságú munka kéziratának 1848-tól 1957-ig terjedő fejezeteit a szerzők megírták, a végleges kézirat pedig — a szerkesztőbizottsági viták lezajlása után — előreláthatólag ez év végére készül el. A múlt évben egyébként több olyan munka látott napvilágot, amely á magyar munkásmozgalom, a. KMP történetének eddig feltáratlan területeit világítja meg. Ilyen például. a szakszervezeti mozgalom történetéről, az ifjúmunkás mozgalomról, az 1914 előtti földmunkás és szegényparaszt mozgalmakról, a IfMP első kongresszusáról szóló tanulmány stb. E munkák elvi és történeti szempontból, valamint módszerbelileg is előrehaladást jelentenek a korábbiakhoz képest. Az intézel újabban figyelemmel kiséri, hogy milyen mértékben olvassák és hasznosítják az általa szerkesztett műveket. A nagyobb könyvtárak, valamint az Állami Könyvterjesztő Vállalat, és a Kossuth Könyvkiadó véleménye szerint az utóbbi években megjelent párttörténeti könyvek, tanulmányok mind a témaválasztás, mind az eszmei- politikai színvonal tekintetében felülmúlják az előző évek termését. dolatait, alkotó javaslatait, bíráló észrevételeit, amelyek mind-mind meggyorsítják életünk vérkeringését, realizálják és gazdagítják a szocialista demokratizmust, népi rendszerünk éltető forrását. Hogy milyen mértékben futnak össze az emberektől az alkotó gondolatok, a hozzájárulás a helyi és országos problémák megoldásához — az a megválasztandó tanácstagokon, képviselőkön múlik. Az ő ügyszeretetükön, közéleti aktivitásukon, fáradhatatlanságukon, a dolgozók iránti szeretetükön, a választókkal való állandó, de mindig új és friss kapcsolatokon. Ezeknek figyelembevételével választják ki a megyénkben tartandó mintegy tízezer jclö- lögyűlésen a legrátermettebbeket, a legalkalmasabbakat. Nagy tehát a jelölőgyűlések részvevőinek felelőssége. Olyanokba helyezik » bizalmukat, akik tiszta, érett, alkotó emberek alihoz, hogy a bizalommal a szocialista humanizmus szellemében, a közösség javára sáfárkodjanak. Az a jó és az a nagyszerű, hogy megyénkben sok tízezer ilyen ember található. Józan, tefctrekész emberek, akik az „okos nép gyülekezetébe” valóle. Friss tapasztalatok A mélyen átérzett felelősséget tükrözik az eddig megtartott jelölőgyűlések, amelyek szép látogatottságnak örvendenek. A képviselőket jelölő gyűléseken átlagosan 200—300 ember jelent meg, Sajószent- Péteren mintegy 800. A miskolci járásban, ahol a párt- szervezetek, a népfront-bizottságok és a tanácsszervek dere- kas munkájukkal igen egészséges atmoszférát teremtettek, 150—200 választópolgár jött el egy-egy jelölőgyűlésre. Különösen élénk eszmecserék, termékeny viták bontakoztak ki a miskolci tanácskozásokon. A peremkerületekben több felszólaló fogalmazta meg észrevételeit a kerületi és városi tanács négyesztendős tevékenységéről. A helyesen, okosan értelmezett demokratizmus érdekes és tanulságos megnyilvánulása, hogy meghányják- vetik az újonnan javasolt tanácstagok munkáját, egynéme- lyiknek meg is mondják, hogy többet vártak tőle, de azután egységesen megszavazzák jelölésüket. íme: a lelkiismeretes építő bírálat nem a bizalom szűkítése, ellenkezőleg: a bizalom kifejezése. (Aki restségével, nemtörődömségével eljátszotta a választók, az emberek bizalmát, annak munkájában már nem sok töprengeni, mérlegelni való akad!) Az első jelölőgyűléseken szerzett benyomások is arra vallanak, hogy ezek a találkozások, akárcsak a választás előkészítésének többi szakasza is, jó iskola mindannyiunk számára. Mód nyílik rá, hogy a helyi és az országos ügyeket egyaránt megvitassuk. A vitákat bevezető előadásokban jól ismertetik az 1963. évi országgyűlési és tanácsválasztások programját, — d VIII. jj pártkongresszus útmutatásait, határozatait. Mégis talán ?ó lenne, ha emellett több szó világítana be a körzetek, a községek, a járás gondjaiba, időszerű feladataiba, hiszen a megválasztandó tanácstagnak egy-egy terület dolgait kell szívén viselnie, s az országos politikát ott kell realizálnia. Az olyan eszmefuttatások, amelyek tértől, időtől függetlenek, nem sokat érnek. Ne feledkezzünk meg hát az 1963-as feladatokról. elvégre azoknak gondos, sikeres teljesítéséhez kell elsősorban erőt, segítséget nyújtaniok az új tanácsoknak. Visszapillantunk, elemezgetjük az előző ciklusban szerzett gazdag tapasztalatainkat, elmondjuk, mit csináltunk jól, mit lehetett volna még alkotni, a döntő mégiscsak az, hogy előre tekintsünk. Nyugodtan, magabiztosan tehetjük, mert tudjuk, érdemes dolgozni, tervezni, alkotni. Hogyan tovább még gyorsabb felemelkedésünkért? Jó, ha elsősorban erre ke- l ressük a választ a nagy kin- J eset jelentő emberi bizalom széláradásának fórumain — aí jelölögy üléseken. } Sárközi Andor | mmár tíz esztendeje ismerem B. mérnö- * köt. Figyelemmel kísértem életét, pályafutását, munkája eredményeit, bukdácsolásait és végül: kiábrándulását, amely az idegszanatóriumba vezetett. De elölről kezdem a történetet, amely úgy hiszem, igen tanulságos, fís mindenekelőtt figyelmeztető: az emberi mélÍ lóság megsértése, mások alkotó erejének és tudásának tudatos közömbösséggel és érdektelenséggel való megakadályozása, bűn, Olyan bűn, amelyet éppúgy, mint a lopást vagy a gyilkosságot büntetni kellene. Mert a közömbösség, egy ember minden áron való elgáncso- lása nem egyszer nehezen gyógyuló sebeket üt az ember lelkében. Ez történt B. mérnökkel is, aki egyébként nem rendkívüli ember, de nagyon lelkes, képzett és komoly munkát szerető, és másoktól is ezt kívánó műszaki vezető. Amikor friss gépészmérnöki diplomával és határtalan optimizmussal nekivágott az élet sűrűjének, nem gondolta, hogy vannak olyan emberek is. akik majd gáncsolni akarják, háttérbe szorítják. És miért? Mert nem szívlelik az őszinte és egyenes embert, azt, aki gerinces és tisztaerkölcsű s mindig megköveteli a pontosságot, becsületességet, aki nem tesz kivételt, s ha kell, szigorú is, de mindig emberséges. Keserves tapasztalatok árán kellett megtanulnia, hogy az élet bonyolult küzdőtér, ahol nemcsak a gyengék bukhatnak el. hanem néha azok is, akik erősek, és vállalják a harcot, igaz emberséggel munkálkodnak a társadalomért. Az első munkahelyén, egy igen jelentős nagyüzemben ismerkedett meg a gyakorlati munkával. Csupa szívvel és lelkesedéssel dolgozott. Jó szakembernek bizonyult. A több mint ezer emberrel dolgozó kollektívában úgy élt, mint mások: egyszerűen, feltűnés nélkül. Amit rábíztak, jól elvégezte. Amit javasolt, figyelembe vették. Amit ellenzett, megvitatták. Ha bírált, megvizsgálták, igaza van-e. S ha igaza volt, kérték a segítségét. Előfordult, hogy tévedett, nem volt igaza. Ilyenkor sem néztek rá csúnya szemmel. Sőt: biztatták, mindig és minden jelenségről mondjon bátor és önálló véleményt. Ebben a gyárban sok tapasztalattal gazdagodott B. mérnök. És azt hitte, hogy talán más helyen is ilyen az élet, s ilyenek az emberek. Aztán elhatározta, hogy visszaköltözik Miskolcra, mert ott nőtt fel, ott élnek a szülei, rokonai, iskolatársai, barátai, sokszáz jóismerős, és a felesége hozzá tartozói is. Sok üzem van Miskolcon, gondolta, biztosan talál megfelelő munkahelyet. Hiszen a jó mérnökre minden vállalatnál szükség van. T alált is, méghozzá főmérnöki beosztást, egy nagyobb vállalatnál. És itt kezdődött B. mérnök kálváriája. Pedig új munkahelyén sem akart csodákat, csak szorgalmas munkát, törődni az emberekkel, hogy jól dolgozzék a vállalat, amelynek bizony abban az időben is hullámzott a termelése. B. főmérnök a gépészmérnöki karon nyert, diplomát a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen, így aztán szinte egyik napról a másikra felismerte a bajt: gépesíteni kell, így nőhet a termelés. Ez a legfontosabb. A régi, elavult módszerek, a kézierövel végzett munka korszaka ennél a vállalatnál is lejárt. Üj úton és nagyobb léptekkel kell előrehaladni. Ez az út pedig a gépesítés, az automatizálás. Ezzel egy csapásra megnőhet a termelés. Lépésről lépésre akarta megvalósítani elképzeléseit, amelyeket a műszakiak nagy része és a fizikai dolgozók valamennyien igenléssel fogadtak. A baj ott kezdődött, hogy a műszakiak egyrésze csak látszólag állt a főmérnök mellé. A valóságban különféle módszerekkel igyekeztek akadályozni a munkáját. Mert féltek az újtól, az új feladatoktól, amelyek bizony nagyobb erőfeszítést kívántak, komolyabb munkát követeltek mindenkitől. Kinek- kinek a maga területén felelősséget is kellett vállalnia az emberekért, a gépekért, a minőségért, a tervteljesítésért, egyszóval: ha a főmérnök valóra váltja elképzeléseit, akkor új élet és komolyabb munka kezdődik a vállalat életében. Akkor pedig szakítani kell a régi szokásokkal, a megszokottal, a kényelmes, kitaposott úttal, amelyen csak igen lassan haladt előre a vállalat. Minek részletezzem, B. mérnök nem hagyta magát. Keményen küzdött igazáért. De az igazgató sem támogatta. Az ítélőképesség hiánya megakadályozta ebben. Nem egy esetben megváltoztatta a főmérnök utasításait. Előfordult, hogy szembeszállt a főmérnökkel, s ordítozott vele. Pedig az első pillanatban megsejthette, hogy B. főmérnök jót akar. s amit eddig végzett, az is elősegítette a vállalat fejlődését. Az igazgató szakmunkás volt valamikor, s lehet, hogy jó szakmunkás. De hiába szálltak el felette is az évek, nem tanult. Nem tartotta szükségesnek. Egyszer arra hivatkozott, hogy nincs rá ideje. Ügy gondolta, megbirkózik az új követelményekkel. A magasabb tudás, az elméleti és gyakorlati tapasztalat nélkül irányította a vállalatot. Nem értette meg a főmérnököt, vágj' nem is akarta megérteni? Egy bizonyos: irigyelte a fiatal, agilis főmérnök tudását. Gyakori nézeteltérés, sokszor goromba vitatkozás követte egymást a két vezető között. Előfordult, hogy az igazgató az elvtársi, baráti szenvedélyes vita helyett hangerővel akarta megvédeni a maga igazát. Ez persze soha nem sikerült neki. Hiszen B. főmérnök mindig tudományosan érvelt javaslatai vagy a már bevezetett módszerei mellett. Egyszer egy módosítást végzett az egyik gépi berendezésen. Ennek eredményeként óláról órára nőtt a termelés. Mindenki tapasztalhatta. A minisztériumból mégis bírálat érte, amiért nem kért engedélyt a gép kapacitásának növelésére, s amiért vitatkozni mert az igazgatóval. Feltehető a kérdés: miért tűrte mindezt a vállalat pártszervezetének vezetősége? Mert nem tudott állást foglalni, nem lé - mogatta B. főmérnököt. így történhetett meg. hogy aki aztán bírálni mert, azt egy-kettöiv felelösségre vonták, vagy hirtelen kiderítette , róla, hogy rosszul dolgozik, nem fejlődik, ezzel szemben intrikál, akadályozza a munkát. Így az a különös helyzet alakult ki, hogy bírálni már csak az igazgatónak volt joga, meg esetleg azoknak, akik jó viszonyba kerültek vele. Ilyen vis ilykodás után nem csoda, ha a főmérnök sorozatos kudarcot vallott, bár remélte, hogy majd csali felnyílik az emberek szeme és a felsőbb szervek is segíteni fognak. Mégis, a sok nehézség ellenére is éveket töltött el ennél a vállalatnál. Minden erejével küzdött az örökös kételkedés, az elvtelenség. az erkölcstelenség, a protekció, az igazságtalanság ellen. Lassan aztán felőrlődtek az idegei. Ügy érezte, nem bírja tovább, nem tud meleg bizalom, vidámság és öröm nélkül élni. Már-már úgy érezte, minden elpusztul benne, ami csak jó és emberi, és ekkor orvosi javaslatra idegszanatóriumba került. Idegösszeroppanást kapott. A vállalatnál pedig maradt minden a régiben. O főmérnök a napokban egy új, most ala- kuló vállalathoz került. Kérésére helyezték át ide, és a minisztérium igen komoly mérnöki munkával bízta meg. A hosszú kórházi ápolás után visszanyerte egészségét, életkedvét, teljesen kiheverte a súlyos lelki sebeket. A napokban láttam az utcán. Vidáman tárgyalt valakivel. Aztán felkeresett és elmondotta: az űj vállalatnál ő is új ember lett. Megbecsült ember. És tud már nevetni is. Munkatársai így nevezik: a vidám fiú. Ezek után kíváncsi voltam magam is. Érdeklődtem hát felőle. Ezt a véleményt kaptam: igen sok érték van ebben az emberben. Ügy tűnik, bogy ez a sok érték, felhalmozott tudás és alkotói ambíció mind egyszerre szabadul fel belőle. Fáradhatatlan, rengeteg az ötlete, meglepően újszerű javaslatokat terjeszt elő. Következetesen dolgozó ember, akinek mindenkor helyén van az esze. Talán túlságosan is őszinte az emberekhez, mert mindenkiben megbízik. Családi élete rendezett. Milyen ember? Kimondja, amit akar. Őszinte, szeret segíteni az embereken, sokat várnak tőle új munkahelyén. Nem tíz-tizenöt évvel ezelőtt, hanem sajnos most, az elmúlt évben, illetve az elmúlt hónapokban játszódott le ez az eset. Három hete sincs még, hogy mérnökismerősöm az új vállalathoz került, s vidám, örömteli emberré „varázsolta” az űj környezet, az új munkahely. S vidámságát, nyugalmát abból a tudatból meríti, hogy minden, ami csak jó, itt őszinte pártfogókra, barátokra talál. Mert itt nem látni a gyűlölködést, a viszálykodást, mindenki célratörően dolgozik; nemes érzések és gondolatok fűtik-az embereket, s a vezető maga is képzett, emberszerető ember. Mert az új vállalatnál örömét leli a munkában, és mindenki őszinte hozzá. Tiszteletben tartják a véleményét, nem úgy, mint az előző vállalatnál, ahol még ma is a régi szellem uralkodik, ahol még ma is kísért a személyi kultusz hatása. Ahol még jócskán vannak gyengejellemü emberek, akik egymás talpát nyalogatják, akik kárörvendve nézték B. főmérnök kudarcait, amelyekhez akarva-akaratlan ők is hozzájárulták. így történt, s bevallom: szándékosan, a saját kérésére hallgattam el B. főmérnök teljes nevét. S azt a vállalatot, amelyben lejátszódott mérnök ismerősöm kálváriája. Nincs is szükség arra, hogy konkréttá tegyem ezt az írást, a benne szereplő személyek megnevezésével. Nem is lenne helyes. Elég, ha annyit tud meg ebből az esetből a nyilvánosság, hogy ma is van még olyan vállalat, amely egy időre megrekedt a fejlődés országútján, ahol még félnek az egyenes, nyílt beszédtől. Ahol. bár helyeslik az újat, de keveset tesznek érdekében. ■ 1 L szre kell ezt venni minél hamarabb, ezt sürgeti az idő. És akkor ennél a vállalatnál is beköszönhet a valóban újszéllem'i munka, az emberek gondolatait megpezsdítő, új módszerekkel végzett munka, amely mindig előbbre visz. S olyan vidám embereket ad a társadalomnak, mint B. mérnök, ez a fiatal, vidám, nyíltszívű, de keménykötésű kommunista ember, aki bátran mindig csak előrenéz. Szegedi László Járdaépítés, rillaniosífás Szcndrőn A községíejlesztési alap nagy részét az idén is járdaépítésre fordítják Szendrőn. A három kilométer hosszú járda, s a községi utak és hidak tatarozása mintegy 167 000 forintba kerül. A kavicsot, homokot, követ a község köbányájábói szállítják az útépítéshez. A lakosság 60 000 forint értékű társadalmi munka elvégzését ajánlotta fel. Ezzel a falu legnagyobb része már járdásítva lesz. A község központja, a Hősök tere rendezésére 40 000 forintot fordítanak. Parkosítják, s a hősi emlékmű környékét betonlapokkal rakják körül. A falu egyik része, az úgynevezett Büdöskút, ahol harminc család lakik, még nincs villamosítva. Erre 55 000 forintot szánnak. Könyvek vásárlására 8000, sportcélokra 8200 forintot terveztek. A községfejlesztési alap fennmaradó összegét nagyobb beruházásokra tartalékolják.