Észak-Magyarország, 1963. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-13 / 10. szám

2 eszakmagtarokszäg Vasár-nap, 196S, Január !&. 11 Az egység: a győzelem záloga” A január 7=-i Pravda-eikk ittvábbi visszhangja, Nyugatnémet keSetkutatók, Noha már öt nap telt el a Pravda emlékezetes szerkesz­tőségi cikkének megjelenése óta, Moszkvában változatlan érdeklődéssel tárgyalják a cikk által felvetett problémákat, s egyre több bel- és külföldi visszhangot közöl a sajtó is. A lapok híranyagaiból, cikkeiből és a beszélgetésekből egyaránt kicsendül az a törekvés, hogy meg kell őrizni a kommunista mozgalom marxi—lenini egy­ségét, le kell küzdeni a békés együttélést veszélyeztető szek­tás, dogmatikus irányzatot. A szovjet dolgozók körében meg­döbbenést keltett az a próbál­kozás, hogy a nemzetközi mun­kásmozgalmat „többségre” és „kisebbségre” szakítsák szét. A szombati Pravda a követ­kező címmel ismerteti a január 7-i cikkel kapcsolatos anyago­kat: „Az egység: a győzelem záloga”. Csaknem egy teljes oldalon mutatja be a lap a külföldi kommunista pártok és pártlapok állásfoglalásait * Röviden közli a Pravda Wil­helm Kühnen, német munkás- mozgalmi veterán nyilatkoza­tát Berlinből. Köhnen rámutat, hogy a német kommunisták számára a. Pravda cikke külö­nösen jelentős, mert világosan állást foglal a ssektások. és dogmatikusok ellen, akik meg­hamisítják Leninnek a békés együttélésről szóló tanítását. A Rabotnicseszko Dele vezércikke nista és munkáspártok leg­utóbbi kongresszusain ismét beigazolódott a testvéri marx­ista—leninista pártok irány­vonalának helyessége; a kong­resszusok forrón helyeselték s békéért és a békés együttélés­ért vívott eltökélt harcot, egy­öntetűen támogatták azokat a lépéseket, amelyeket a szovjet kormány tett a Karib-tengeri válság felszámolására. Azonban, mint ismeretes, a nemzetközi kommunista moz­galomban olyan nézeteket ter­jesztenek, amelyek a marxiz­mus—leninizmus'' alapelvei, a testvérpártok egysége ellen irá­nyulnak. E dogmatikus, szaka­iár nézetek legőszintébb kife­jezője az Albán Munkapárt ve- íető csoportja. Az az irányvo­nal, amelyet a dogmatikusok is a szektások igyekeznék ránk cényszeríteni, mélységesen ide­gen a lenini "rhustól, — álla­pítja meg a lap. A Norvég Kommunista Párt nyilatkozata A Pravda közli a Norvég Kommunista Párt Központi Bi­zottságának a nemzetközi kom­munista mozgalom jelenlegi helyzetével foglalkozó nvilV kozatát, amely a többi között hangoztatja: A Norvég Kommunista Párt. a jelenkor legfontosabb felada­tának a békéért folyó harcot tartja. Az atom- és a rakéta­korszakban egy új világháború olyan katasztrófát hozna az emberiségre, amelynek követ­kezményeit nehéz előre fel­mérni. Az új világháború* azonban jelenleg el lehet hárí­tani, a háború már nem elke­rülhetetlen. A Norvég Kommunista Párt lehetségesnek és az emberiség léte szempontjából szükséges­nek tartja a különböző társa­dalmi rendszerű államok békés együttélését. Ügy véli, hogy a Szovjetuniónak a kubai vál­ság legélesebb fázisában tett lépései megmentették a világot a termonukleáris háborútól, egyszersmind megvédelmezték a kubai nép függetlenségét. A párt a béke megőrzése szem­pontjából elengedhetetlen té­nyezőnek tartja a nemzetközi feszültség enyhítését és a le­szerelést. A nyilatkozat ezután rámu­tat: A norvég párt véleménye szerint valamennyi, a marxiz­mus—leninizmus elveit elfo­gadó kommunista pártnak sa­ját politikáját a konkrét hely­zetből, saját országának konk­rét feltételeiből kiindulva kell kidolgoznia. A párt úgy véli, hogy a nemzetközi proletárszo- lidaritás a békéért és a szocia­lizmusért folyó harc döntő alapja. A Központi Bizottság elsőrendű feladatnak tartja a nemzetközi kommunista moz­galom egysége megőrzésének elősegítését. Természetesnek tartjuk, hogy az egyes orszá­gok helyzetéből és feltételeitől függően különböző álláspontok és értékelések alakulhatnak ki. Ezekben a kérdésekben szükséges és hasznos a vita. A vitát azonban az 1960. évi nyi­latkozatban kidolgozott elvek­kel, a kommunista pártok együttműködésének és kapcso­latainak normáival összhang­ban kell folytatni. K< ország, kum i bai Sa: zot leg tér «1 vé] mi sül Ar ga: ere Az ENSZ futni engedte Csőm bét Legújabb jelentések Katangából A Pravda ugyancsak közli a Rabotnicseszko Delo pénteki vezércikkét. A cikk címe; „Egység a marxizmus—leniniz­mus nagy elveinek alapján” — a cikk hangsúlyozza: A Pravda cikke a jelenkor legfontosabb problémáival fog­lalkozik, kifejezi minden oi- szág kommunistáinak és nép­tömegeinek alapvető éidekeit. Ezt a cikket forró helyesléssel fogadták a bolgár kommunis­ták, forró helyesléssel fogadta egész népünk, amely önfel- áldozóan harcol a szocializmus felépítéséért és a világbéke megszilárdításáért. A Szovjetunió és a többi szocialista ország külpolitikai tevékenységének, a kubai nép és minden békeszerető erő hősi harcának legfontosabb eredmé­nye a múlt évben — amint erre a Pravda cikke rámutat — az volt, hogy meghiúsult az agresszív ameriliai erők által tüzetesen előkészített támadás Kuba ellen, sikerült elhárítani a termonukleáris világháborút. A bolgár, a magyar, a cseh­szlovák és az olasz Icommu- 25 Az ENSZ kongói parancs­noksága csupán utólag érte­sült arról, hogy Csőmbe a szombatra virradó éjszaka már nem tartózkodott Elisabeth- yille-i palotájában és Észak-íthodesiába mene­kült barátjához, Wclensky- hez, a Közép-Afrikai Ál­lamszövetség fajüldöző po­litikájáról hírhedt minisz­terelnökéhez. Csőmbe tevékenységéről az ENSZ-nek semmi értesülése sem volt. A világszervezet szó­vivője szombaton délután Leo- poldville-ben csak annyit tu­dott mondani, hogy az Elisa- bethville-ből kivezető utakat őrző katonák közül senki sem látta Csombét. Az ENSZ-parancsnokság „semleges” álláspontra he­lyezkedik a katangai bűnö­zővel szemben, szabad utat engedett neki, le­hetővé tette, hogy újjászer­vezze az ellenállást az ENSZ- ■ csapatokkal szemben és . meg­valósítsa a „felperzselt föld” politikáját. Mindez igen sú­lyossá teszi a helyzetet és azokn'ak a megfigyelőknek a véleményét igazolja, akik ko­molyan kételkednek, abban, hogy az ENSZ jelenlegi katan­gai akciójának valóban az lenne a célja, hogy véget ves­sen Csőmbe" garázdálkodásá­nak és a tartomány különállá­sának. Hírügynökségi jelentések szerint Csőmbe pgy rendőrségi jeepen menekült el Elisabeth- villeből, miután előzőleg hosz- szasan tanácskozott az angol és a belga konzullal. Az AP tu­dósítója összefüggésbe hozza Csőmbe menekülését azzal, hogy a kongói nemzeti had­sereg 60 tisztjéből és leopold- villei közigazgatási vezetőkből álló misszió érkezett a katan­Ul« -V- V SJ V V-.V v V «» ” V » -V.-V ele rei fel sz< ho ga tol mi Me&érheseíí Berlinbe fsán MSZMP kuidőttsége es ba m< ve nj Szombaton reggel fél hétkor megérkezett Berlinbe a Magyar Szocialista Munkáspártnak a Német Szocialista Egységpárt VI. kongresszusán résztvevő küldöttsége. A magyar párt­küldöttséget Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Budapesti Párt- bizottság első titkára vezeti. A küldöttség tagjai: Sándor Jó­zsef, a KB tagja, a KB osztály- vezetője és Kárpáti József, a Magyar Népköztársaság berlini nagykövete, aki az NDK fővá­rosában csatlakozott a küldött­séghez. Az MSZMP küldöttségének fogadására megjelent E rich Apel; az NSZEP Politikai Bi­zottságának póttagja, Guenter Mittag, az NSZEP Központi Bi­zottságának titkára, Erich Mielke államvédelmi miniszter ég Hans Rodenberg professzor, a Központi Bizottság tagjai, továbbá a KB apparátusának számos osztályvezetője. Jelen voltak a magyar nagykövetség vezető munkatársai, * Az NSZEP Központi Bizott­ságának meghívására szómba' tan elutazott Pekingből Berlin be a Kínai Kommunista Páli küldöttsége is, hogy« részt ve{ gyen a Német Szocialista Egy: ségpárt VI. kongresszusán. A kínai küldöttséget Vv. HszÜ' csuan, a Kínai KP Központi Bizottságának tagja vezeti jelenti az Űj-Kína. Szombaton az NDK fŐváro-í sába érkezett Henry Winstoni aki az Egyesült Államok Korgj munista Pártjának küldöttsé; gét vezeti az NSZEP VI. kong-, resszusán. Winstonnal együtt ugyan'! azon a. gépen érkezett aí Ausztráliai KP küldöttsége ét a Malájföldi Kommunista Páf* küldötte is. sé ba ;>á Vá m ly sá Le ga fc U, tk m gy te zá el Pt tő ki Szombaton este elutazott Berlinbe a Román Munkáspárt küldöttsége, amely részt ve»-', a Német Szocialista Egységpáft ' VI. kongresszusán. A küldött’), séget Chivy. Stoica, a Romák, Munkáspárt Politikai Bizottsái gának tagja, a Központi Bízott'] ság titkára vezeti. Georgij Gyenyiszov a Szovjetunió- új magyarországi nagykövete Vi di a ba ÍVf k< r IX £ te Ol v< k a] Ci k d Georgij Gyenyiszov 54 éves diplomatát nevezték ki a Szov­jetunió magyarországi nagykö­vetévé. SIPOS gyula sovány ember, egy percig nem tud nyugton maradni, ha ülnie kell, akkor is úgy viselkedik, mintha járkálna, legalább a te­kintetével, de ha teheti, csak­ugyan föl is áll, úgy emeli a poharát, körüljárja az asztalt, odamegy ahhoz, akinek éppen szólni kíván és jártatja a te­kintetét jobbra-balra, mintha mindig valami meglepetést várna. .János még ismerte az apját, az is ilyen volt, a csupa- csont, csúpa-in napszámos, aki el-eltűnt, a községből, néha azt rebesgették, nem is mun­kára ment, hanen? a börtön- büntetését tölti, aztán újra csak hazatért, de sosem állt el cselédnek, szabad napszámos maradt, alkalmi munkás és közben a felesége, ez a szikár és fekete asszony szülte és ne­velte fok sorban a szikár, s fe­kete gyerekeket, a négv fiút. akik közül Kosa János volt a legidősebb, ő is lépett legha­marabb az apja nyomdokába, már a háború előtt eltűnt a községből, s majd csak ötven- ben került vissza, először a vízgazdálkodáshoz, később az egész község párttitkárának. A negyedik férfi Lovas Kál­mán vo-lt, a Dózsa elnöke. Ki­csiny, őszbeborult öregember, akinek csak a szeme villanása mutatta, hogy nagy lélek la­kik benne. Cseléd volt negy­venöt előtt Kenessevnél. a leg­nagyobb birtokosnál kocsis, ő hordta a tejet, mindennap be­járt Nagvlieetre, mindennap kocsin, mindennap a lovak mellett, ünnep és megállás nél­kül. Mikor a földet felosztot­ták. meg is csinálta. a. maga külön felszabadulását. Egy­25. A -nagy szobában égett az ötkarú csillár. A tűzre már nem kellett rakni, kellemes meleg volt, a falak sem lehel­tek már hideget, mintha egész télen őrizték volna az enyhe­séget. A nagy szobában nem volt ágy, sézlon húzódott meg a sarokban, plüss' terítővei le­takarva, a másik falnál öreg sublód, tetején mindenféle cse- ese-becsékkel, egy vázában ezüstösen fénylő júdáspénz- csokorral, a sublód mellett, a falon. nagy ingaóra,, két körté­vel, melyek közül a muzsikát hajtó mélyen lelógott, ezt so­sem húzták föl. János -nem sze­rette a hangos óraütéseket, éj­jel mindig fölébresztették. Volt még egy zongora a szo­bában, Katinak vette, még pol­gárista korában az öreg Var­gha, meg. egy szekrény, de a fő bútordarab mégiscsak a ki­húzott nagy asztal volt köriil egyforma székekkel, eredetien tizenkettő volt belőle, de használható már csak hat ma­radt, a többinek vagy a rúeóia lazult méff. vagy a támlája- tört el és kikerült á kisszobá- ba, vagy a veranda sarkába. öt férfi ült a nagy asztal törül. János hosszúnvakú üvegből baraeknál-inkát töltö­getett a kis kupicákba, először a járási tanácselnökhelyettes­nek, ő volt a legtávolabbi, a leginkább vendég és hivatalo­san a legrangosabb is, aztán sorba, ahogy következtek: a párttitkámak, a helyi tanács­elnöknek és a Dózsa elnöké­nek. Vidámak voltak mindnyá­jan, mint a diák, amikor túl van a vizsgán. De nem egyformán mutatták vidámságukat, hanem kiki ter­mészete szerint. A járási tanácselnökhelyet­tes tartotta leginkább a ran­got. Erre kettős oka is volt. Egyrészt ő volt termetre a leg­kisebb az egész társaságban és néha úgy érezte, hogy az .egész világon. Nem is szeretett ki­mozdulni íróasztala mögül, mert akárhová ment, mindig csak fölfele kellett néznie, az üzemekben minden segédmun­kás, á termelőszövetkezetben a kanászbojtár, vagy a kertész­lány is mintha mosolygott vol­na a szeme sarkából, amikor lenézett az ő testi kicsiségére. Ez az apró termet sehogy se állt arányban a ranggal és megtiszteltetéssel, amelyben mindenütt részesítették. Most Is feszesen ült a székén, dere­kat kihúzva, s méginkáhb ar­cának komolyságával ellensú­lyozva azt a nyomasztó érzést, mely már csak attól is ránehe­zedett. hogy János töltögető félkarja teljesen eltakarta ár­nyékával. És különösen nyomasztó volt, hogy mellette ült a helyi tanácselnök. Szőke István a szomszéd községből szárma­zott át Szőllősre, hivatali úton, amikor az itteni tanácselnök lemondásra kényszerült. Ez a kétméteres óriás odahaza egy­szerű gazdálkodó volt, szenve­délyes méhész, tanácstag per­sze és csak itt lett belőle hiva- talbéli. Lassú szavú ember volt, nyugodt megfontoltságá­ból soha ki nem vetette sem­mi, végighallgatta a panaszt, a sírást, az örvendezést, egyazon arccal ebben volt legfőbb ere­je, ebben a megingathatatlan nyugalomban. Idegeskedhettek körülötte, topoghattak, károm­kodhattak. ő csak ült. hallga­tott, mindig érdeklődő arccal, részvevőn és mindig nyugod­tan, mint aki titkot tud. Iszo­nyatosan bírta az italt és ez komolv elismerést szedret*: ne­ki, még a bornemisszák köré­ben is. Amikor már mindenki dülöngélt, ő még mindig jó­zan volt és haBeatag. legföl­jebb epv árnyalattal nirosabb, vagy lilább a többinél. Kósa János a párttitkár, .vé- konycsontú, könnyen hevülő, v­A d Ti O ! t( k r ' ti v f. a e é >1 ■s ; Georgij Gyenyiszov 1929 Ott. ■ vezető tisztségeket töltött be al * Komszomolban és a pártban' 1959-ben az SZKP Központi Bi'j «zottságának osztályvezetőjévé * nevezték ki. Legutóbb Gyenyij ilíszov a Szovjetunió bulgáriai) ^nagykövete volt. Georgij Gye *nyiszov az SZKP Központi Bi'j •Kzottságának tagja. jj: Vlagyimir Usztyinovot fejj ^mentették a Szovjetunió ma'1 jjgyarországi nagykövetének f tiszte alól, mivel más beosztási f: ’ tkapott. , | | ---o-----­* | HyiMaj Organs * a Szovjetun ó I ój by gsriai nagykövete | Moszkva (TASZSE1 , * Nyikolaj Organovot nevezték :|ki a Szovjetunió új bulgáriai jfj nagykövetévé. * A 62 éves Organov hosszú Iidőt töltött párt- és állami. 'I munkában. Az utóbbi időben íjjaz OSZSZSZK Legfelsőbb Ta- Jínácsa Elnökségének elnöki és a ^Szovjetunió Legfelsőbb Tik Inácsa Elnökségének ein okker ■j-lyettesi tisztét töltötte be. I Nyikolaj Organov az SZKÉ ^Központi Bizottságának tagja­I i- Olvasóink közül többen bíy l zonyára személyesen is ismerik |n. Organovot. 1961 augusztusa-' íban ő vezette azt a szovjet f pártmunkás küldöttséget, i ( amelynek tagjai három napok | töltöttek megyénkben és tőbe [bek között a Lenin Kohászati [Művekbe. Kazincbarcikára a Hegy alj ára is ellátogattak. gai fővárosba. Nyugati diplo­maták szerint Csőmbe nem volt hajlandó aláírni azt az okmányt, amely szabad moz­gást biztosított volna az ENSZ- csapatoknak Katangában. Meg­tagadta továbbá Kaszavubu el­ismerését az egyesített Kongó elnökeként. Csőmbe szombatot) az észak-rhodesiai Ndolában tanácskozott „kormányá­nak” három tagjával. A délutáni órákban a rho- desiai hatóságok a szó szoros értelmében ki­csempészték a városból. Míg ugyanis Limousine-ja a szálloda főbejárata elé hajta­tott, addig Csőmbe a hátsó kijáraton távozott és egy rhodesiai rendszámtáblájú kiskocsin előbb a határ felé indult, majd hirtelen utat változtatva és az újságírókat maga mögött hagyva a ndolai repülőtérre érkezett. Ott kíséretének néhány tag­jával beszállt a már készen álló repülőgépbe, amely állí­tólag a mintegy 150 kilométer­re lévő Kolwezibe indult vele. Ndolában tartott sajtóérte­kezletén Csőmbe azt állította, hpgy visszatér Elísabethville- be és onnan Kolwezibe uta­zik. Hírügynökségi jelentések szerint azonban ez valószínűt­len, már annál is inkább, mert Kolwezi teljesen kíviil- esik az Elisabethville-be veze­tő útvonalon. Ndolai tartózkodása alatt afrikaiak több ízben is tüntettek Csőmbe ellen a szálloda előtt és halálát , követelték. Az ENSZ-szóvivő szomba­ton este bejelentette, hogy a világszervezet csapatai harc nélkül elfoglalták a rhrodesiai határ mentén fekvő Sakania fontos közlekedési csomó­pontot. A Norvég Kommunista Párt. támogatni fog minden olyan; törekvést, amelynek célja a- kommunista pártok baráti kap-; csolaiainak megőrzése és ápo-i lása, s a maga részéről elvtársi; módon igyekszik majd foly-j tatni a vitát, hogy ezzel is erő-; sxtse a nemzetközi kommunista) mozgalom egységét. ; ; A Pravda ugyancsak közli) Ulan Bator-i jelentését a- Mongol Népi Forradalmi Párt) központi lapjának, az Unen-1 riek pénteken közölt vezér-j cikkéről. 5 rializmussal. A nemet reakció5,, történészek — akiknek e „ne-, mes” misszióját most nyuga­ton élő. utódaik vállalták — K ezekkel a „történelmi” kutatá; — sokkal a vilmoscsászári, majd a náci imperializmus agresszi'1. bt expanziós terveit igyekeztél ga megalapozni. Hajmeresztő tu; zo dományos hamisításokkal hi-. . ]ej zonygatták évtizedeken át té. hogy Lengyelország, Magyar, 0 ország, Csehszlovákia, a Balti' V(s kum „ősi német területek" ^ Maga Aubin professzor egyéb- sq ként Hitler egyik hivatalos ke ^ let-szakértője volt... gy rji e többet mondanak a té] az ** nyék. Erich Münze got] er tingeni egyetemi tanár a köz; eg gyűlésen a Balkánról tartót) el. előadásában a következőket je re lentette ki. „S még ezenkívül fe (ti. a Balkánon kívül) észa; sz kabbra is vannak régi némái hc területek, amelyeket ma Jj gs színtiszta germán lakosság néj to pesít be. Például a magyar AJ- m földön — Kecskemét.” m _S -H fa minap Würzburgban ün- nepélyes közgyűlést tar­tott a Nyugatnémet Keletkut.a- tó Társaság. A közgyűlésen a bonni külügyminisztérium, az össznémetügyi minisztérium képviselői, s más magasrangú kormányhivatalnokok jelenlé­tében, több előadás hangzott el Kelet-Európa gazdaságának helyzetéről, kulturális problé­máiról, politikai, földrajzi kér­déseiről. A közgyűlésen Hermann Aubin professzor, a marburgi Herder Intézet vezetője elnö­költ — ő fogalmazta meg a társaság új programját is. A következőket mondotta: „Ke~ tet-Európa mindig Németország érdekszférájához tartozott. E területekért ma is felelősek vagyunk. Társaságunk tudomá­nyos alapokon boncolgatja Ke- )et-Európa mai helyzetét.” A társaság, amelynek új orogramnyilaíkozatát a jeles professzor most. „újrafogalmaz­ta” — egyidős a német itnpe­szerflen eltűnt egy hétre, i családja már kerestetni akar ta. Egynapos látogatásra men pedig, csak a szomszéd község­be, rokonokhoz, de kerek égj hét lett belőle. — Miért sietsz Kálmán? Nem parancsol ne­ked senki. A magad ura vagy Nem kell hajnalban befognoc a Kenessey lovait. Maradt hát Meglátogatta még az asszonj rokonait is, az egyik közel pusztán. Ott már ő mondta hogy: nem parancsol nekerr senki, nem kell hajnalban be fognom, ha maradok, hát ma­radok. S úgy jött haza, mini aki most már igazán érzi a szabadságot. Ahány ember, annyi sors Mi köti mégis össze őket? Valami összeköti. É$ Jáno; nem tudta volna megmonda­ni mért, de úgy érezte: ezet között vagyok itthon. Jobban talán mint a legénykori pajtá­soknál. a gazdatársaknál, jól- rosszul, mégiscsak itt öltöti testet, amit az eszemmel tu­dok, amit ifjúkori ábrándjaim­ban elképzeltem, nem is a gaz­dálkodásról, hanem az ember­ről. aki másokért él,' aki a köz ügyének áldozza erejét. Ezek­ben az emberekben, mind­egyikben volt valami idealiz­mus, önfeláldozás, valami a régi szentek erénvéből. felelős­ségéből, ahogv vállukra vették a világ terheit, bűneit és vit­ték mások helyett is. Kósa már az érkezésnél igyekezett hátramaradni Já­nossal: — Hát akkor? — kezdte vol­na, de János betessékelte. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents