Észak-Magyarország, 1963. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-06 / 4. szám

VasSrttap, 1963. január 6. ESZAKMAGYARORSZÄG 7 * éjszakája című rádiójátékál (bemutató). Kedden a Magyal Rádió nyilvános dalestjét köz­vetítik a Zeneművészeti Főis­kola nagyterméből, és hallha­tunk egy vidám műsort is, ösz- szeállítást Aziz Neszin török humorista rövid, derűs, szati­rikus írásaiból. A .gyermekek számára ezen a napon a világ­híres meseírók, a Grimm-test- vérek életéről és legszebb me­séiből közvetítenek műsort. A rádió ipari rovata szerdái: jelentkezik népszerű „Esti be­szélgetésiével. Szerdán les: Lukács Margit és Ladányi Fe­renc nagy érdeklődéssel vári előadóestje is. Verdi: Nabucco. A 4 félvoná- sos operát csütörtökön hallhat­juk. A „Budai Sándor-palotábar történt'’ című sorozat befejezi része szombaton hangzik el. A befejezés — dr. Karsai Elek a Budai vártól a „gyepü”-i? című Írása — a nyilasok rém uralmának utolsó hónapjai' eleveníti fel. Vasárnap Leonard Bernsteir musical cömedy-jét, a Nyugat történet-et ismertetik. (A Nyu­gati történet 1957. szeptembei 26-án New Yorkból indult dia- dalútjára. Az amerikai ifjúság sivár, reménytelen életét mu­tatja a szűk sikátorokban, pisz­kos bérkaszárnyákban, égj minden eddiginél pusztítóba háború árnyékában.) Kertes házak utcája § * OLAVO BILAC: Uj magyar film Ritka film az ilyen: talán egyetlen pozitív szereplője sincs. Vagy talán a kiváló szak­ember, Máté főmérnök az? Nem. Felesége, Panni? Semmi­esetre sem. Palotás mérnök? Szó sincs róla. Felesége? Ö sem az. A titkárnő, vagy a MADISZ- vezető, a későbbi pártfunkcio­nárius? Nem, nem. Persze, nem az ötvenes évek makulátlan, fellegekben járó és élő pozitív hőseit kérjük itt számon. Nem. De hogy ne legyen egy tám­pont, egy, esetleg hibái elle­nére is követésre méltó valaki, ■ olyan, akihez a tetteket, csele­kedeteket igazítani lehetne — az furcsa. Es ha azt vizsgáljuk, hogy ennyi negatív egyéniség elle­nére van-e egészséges, épkéz­láb gondolata, mondanivalója a Kertes házak utcája című új magyar filmnek, akikor azt kell megállapítanunk, hogy igen, Van. A film a kispolgári élet­forma veszélyeit villantja fel, mintegy figyelmeztetésképpen — és nem megy tovább. Meg­adást nem ajánl. A kivezető ntat nem mutatja meg. Csak sejteti.. A Kertes házak utcáinak alakjai természetesen nem kis­polgárok, hiszen a főalakok munkásokból lett mérnökök, volt textiltervező és egy igény­felen háziasszony. Életformá­juk azonban már majdnem kispolgári, vagy talán már az m. hiszen, mindennapjaik leg­főbb jellemzői a pénz, a szépen berendezett lakás, a gondtalan elet, a kocsi. Az ember, az alkotó energiával, a vágyakkal, * * * * tervekkel téli ember háttérbenjjj marad. Aztán sorvad a közös-# ségi érzés is. Kertes lakásában* mindenki éli a maga kis, kü-# lön világát, szinte mit semjj; tudva a szomszédról. Van£ ilyen jelenség életünkben?* Igen, van. A film figyelmez-jj: tető szándéka tehát minden-í képpen helyes. Azt azonban! már joggal kifogásolhatjuk,§ hogy -nem ad határozott vá­laszt a saját maga által felve-íj tett kérdésre. Az alakok egyí része ki sem akar tömi ebbőlj a világból, mások vak vágá-j; nyon, vagy bátortalanul kere-jf sik a megoldást. A szereplők közül Bara Mar­git kiválót produkált. Pannija már az első képekben mindent elmond magáról, életéről, még mielőtt egy szót is szólna. Já­téka nagyon jól tükrözi azt ajj nyomott légkört, amely hívat­lanul is befészkelte magát a kertes házba. Pálos György Mátéja is emlékezetes alakítás. A főmérnök csendes, meg­nyerő modorú ember, ennek ellenére törtető, sőt zsarnok. Pálos nagyszerűen érzékelteti ezt a kettőséget. Gábor Miklós Palotás mérnöke talán a leg­jellegzetesebb képviselője en­nek az életformának. A rendezőt, Fejér Tamást nem állította különösebb fel­adat elé Csurka István forgató- könyve. Végeredményben a Kertes házak utcája nem emelkedik az átlagos magyar filmek' színvonala fölé, de érdekes, mai problémával foglalkozik és ez feltétlenül dicsérendő. Beczc Károly BRAZÍLIA Szeresd hittel és büszkeséggel a földet, melyen születtél és mely nevelt embernek! Gyermek! Szeresd a földet, mint két szülődet, ldk dolgos kezükkel ringatták bölcsődet! Szem. nézd, a kék eget, a tengert, az erdőt, a bő folyókat, a szántóföldet, a termőt! A Természet itt örökösen ünnepel, egy anyaemlő — mely táplál és felnevel. Nézd, milyen az élet itt a földön lenn, és milyen ott fenn a puha fészekben! Ott ringatóznak oly magasan a légben, A síró ágak bizonytalan ölében. Nézd, a fényt, az áradó meleget, nézd a sokszínű rovarsereget! lm, látod az őserdő nagyságát? Legyőzött vadat, ember hatalmát? Mert ez a föld termékeny és édes, csak ő lehet a megélhetésed. Áldott föld! az éltető munkát soha — soha tőled meg nem tagadta. Kenyeret, nehéz kenyeret adott, és fejed fölé tákolt hajlékot. Ki izzadással termékenyíti, ki verejtékkel nedvesíti; Meghálálja erőfeszítését, gazdagítja, hozza szerencséjét. Gyermek! Szeresd e földet, mint két szülődet, k'U dolgos kezükkel ringatták bölcsődet! Gyarapítsd, amit apád rádhagyott, Fogadd meg: a Hazát el nem hagyod! Portugálból fordította: Major László (Miskolc) * A * * * * * * * •J» H* * •i* * * * ¥ * $ $ w * * * * * A Magyar Rádió január 14—20 közötti műsorának né­hány igen érdekesnek ígérke­ző műsorszámát ismertetjük ol­vasóinkkal. 14-én, hétfőn hallhatjuk He­gedűs Géza; Szent Szilveszter A napokban tartotta a Pécsi Nemzeti Színház fiatal balett-együttese „Balett-est 1983” cúnü nagy különálló műből összeállított új műsorát. Kép az „Etűdök No 2” című Couperin zenére komponált balettből. KÉPBEN - SZÓBAN Mit mond Aragon és Maurois a Szovjetunióról meg as Egyesült Államokról — Jevtusenko és Sosztakovics együtt a függöny előtt — Emlékezés Max Pallenbergre „James Truslovs Adams a di- nozauruszok korának nevezte a mi időnket Ahogy a jurakorban hatalmas csúszó-mászók kelet­keztek, amelyek nagyobbak voltak minden állatnál, ugyan­úgy nőttek ki a XIX. század második felében az Egyesült Államokban ijesztő méretű ipari létesítmények. Az ipar­nak ez az elképesztő növeke­dése eleinte még egészséges volt... hamarosan kiderült azonban, hogy az üzleti világ­nak ez a megerősödése maga alá gyűrte az államot.” André Maurois, az életrajz­regények francia megteremtő­je, a polgár írja ezt Aragonnal, a kommunistával közösen szer­zett művében, amely a óriás” címet kapta. Aragon vi­szont a Szovjetunióról számol be. „Olyan korban élünk, ami­kor a Szovjetunióban az em­beri szellem húszéves távlat­ban gondolkozik” — állítja ar­ról a világról, amelyben éppen ezért a gazdaság nem nőhet az állam, vagyis az emberek fejé­re. A két ellenfél a békés egy­más mellett élés jegyében ta­lálkozik egy könyv hasábjain, és — mint Maurois a Monde című lapnak adott nyilatkoza­tában leszögezte: „Aragon és én megpróbáltuk a béke müvét megalkotni, azét, amely az egész emberiségnek hasznára válik.” Mit hallunk a rádióban? A Magyar Rádió január 14—20 közötti műsorából Nem mindennapi találkozás a rivaldafényben. Sosztako­vics, a nagy szovjet zeneszerzö(balról) és Jevtusenko, a mo­dern. szovjet líra legkiemelkedőbb alakja (jobbról) együtt kö­szöni meg a tapsot Sosztakovics XIII. szimfóniájának bemu­tatója után. A szimfónia kórusai ugyanis Jevtusenko veméi­ből készültek, köztük a híres Babij Jar-t is megzenésítette a kiváló szovjet zeneszerző. Aragon és Maurois közös könyvben állítja egymás mel­lé a „két óriást" a békés ver­seny jegyében, ám egy ame­rikai kritikus, névszerint Gay Leyda is követi, példájukat, amikor nemrégiben könyvet írt egykori mesteréről. Eisen­steinről, akinél a harmincas A bécsi sajtó szép cikkben emlékezik meg a tragikus kö­rülmények köpött elhunyt Max Pallenbergről, aki most lenne 85, éves. A nagy német jellemszínész Reinhardt isko­lájában nőtte ki magát igazán nagy művésszé, miután előbb Bécsben Jarno József, a ma­gyar származású igazgató egy­szer már felfedezte. Vérbeli színészként, színésznőt vett fe­leségül is. Friczy Maszaryval való házassága — rácáfolva a babonára és a papírformára — jól sikerült színészházasság években tanult a Szovjetunió­ban. Sőt legutóbb ismét Eisen­stein szülőhazájában járt, és magával vitte annak, a Mexi­kóról szóló filmnek szalagját, emelget annak idején a nagy szovjet rendezővel közösen forgatott. lett. Az is maradt volna, ha Pallenberg nem lett volna elő­futára korunk lázasan robogó embereinek és nem utazott volna minden szereplésére re­pülőgéppel. Mert ez okozta ha­lálát. Karlovy Vary-ban kellett szerepelnie, és Prágából nem azzal a géppel indult, útnak,' amellyel eredetileg akart, ha­nem egy másikkal. Az — állí­tólag — hamarabb ért volna oda. A gép azonban lezuhant és Svejk híres alakítója nem jelent meg többet a közönség előtt. Syotrik. Fél az első, a kinti találkozástól. Hogy is lesz ak- *or? ... Felneszez. Valami tercsa zaj szűrődik ki a szobá­ból. Julika egyedül van benn. Tanul. Nem, ez nem lecke- teondás. Kezéről lerázza a vi­tet, s lassan, lábujjhegyen az Utóhoz lép, s óvatosan — hogy ? zörgés ne zavarja a gyere- Ket — lenyomja a kilincset. Ez a gyerek életének fény­sugara. Egyszer nagyon el volt Keseredve. A ház árából is sokkal tartozott még — egy- terre nem tudta kifizetni — “ Perköltségek, meg a nagy jYljÖten majdnem összeroppan- '■tek. Sok éjszakát töltött ál- "teüanul. Egyszer kitört belőle Visszafojtott sírás, úgy rázta, teint a hideglelés. . .. Nem bírom tovább — üppögte — megölöm magam! gyerek, akiről azt hitte, üydyen alszik, csodálkozó nagy “Fna szemeivel rosszallóan nézett rá.- ,r~ Anyu, hát itt tudnál hagy- fh. — mondta íeddően. — Ne Jr3 ~7 biztatta —, nem vagy *®tedül. Itt vagyok melletted. Nagyon meghatotta akkor a kis epizód. Nagyszerű Byerek. Milyen hősiesen tűri behézségeket. Pedig mennyi- ter éri őt is rúgás. Az apa AZ ASSZONY meglepetten a karcsú, barnahajú, ' e°- °s lányt. Vékony alakja geszen rátört az asztalra, „‘fs* teste rázkódik, s fel-fel- ukhk belőle a sírás. Riadtan suhan melléje. ~~ No, Julika, — simogatja a barna hajkoszorút. — Mi a baj, kislányom? A' lány ránéz, s dacosan el­fordítja a fejét — Semmi! — Nekem elmondhatod. Tu­dod. — Neked nem! — rázza fe­jét határozottan a lány. — Miért? Az asszonyba belesajog a sejtés. — Megint? A lány némán bólint. Hirte­len felemeli a fejét. — Mondd anyu, hát nekem örökké szégyellni kell az apá­mat? Hát olyan bűnt követett el, amit nem lehet helyre­hozni? Az asszony elfordul. Nem tud szólni. Mit is mondjon? Hát nem elég, ha a férj bűné­nek súlya rázuhant, még a gyereknek is kell éreznie. Tud­ja, nagyon jól, az osztálytár­sak az iskolában nem akarják megsérteni Julikét. Értelmük még nem fogja fel, elég egy elhullajtott szórög, s az gyil­kosán belemar Julika leikébe. Mit lehet itt tenni? Talán semmit. Oh, csak hazajönne már, s akkor, talán minden rendbe jön. — Julikám kedves — suttog­ja —, az apád valóban köve­tett el hibát, bűnt, de mindent jóvátesz. Nekem megígérte. Higyj benne. Mint eső után a szivárvány, csillan fel a kislány szeme. Arca ragyogni, mosolyogni kezd. — Anyu, anyu — ujjongva csilingel a szó, s a kislány az anya nyakába veti magát. Az asszony kicsit vár, aztán lefejti magáról a lány kezeit. — Megyek, dolgom van — mondja kurtán, s visszalcpked a konyhába. Nem tud most dolgozni. Karjai — amelyeket néha már hasogat a reuma — elerőtlenednek, a lába is olyan nehéz. És a szíve is. Nem is tudja, mitől van ilyen melege, nem is tudja, miért fűlt ki ilyen hamar. Talán tűi sokat dolgozik. Pihenni kell egy csöppet. Az egyik hokedlira ereszkedik, s csak ül, ül, maga elé bámulva. HIRTELEN felrezzen. A -szo­ba felé figyel. Megint a furcsa hangok. Mi van ma ezzel a gyerekkel? Ugyan mi? Az előbb nyugtatta meg... Mit érzékenykedik folyton? Ha meg ennyire bántják az isko­lában, ő bemegy, és jól meg­mondja a véleményét. Meg, de '.úgy... Kicsit dühösen, haragosan pattan fel. Indulatosan ránt egyet a kilincsen, s szinte be­robban a szobába. Csak rob­banna. A mozdulat félúton megtörik, az erő megint kiszáll belőle. Ujjai görcsösen kapasz­kodnak az ajtófélfába s csak áll, tágranvílt szemekkel bá­mul a szobába. Nem, ez kép­telenség, ez nem lehet igaz. Hiszen ... A szoba közepén ott áll em­bere, a nyakába kapaszkodó kislánnyal. Julika most is hüppög, de mennyire más ez a sírás. Ügy hangzik, mint bol­dog ujjongás. Az ember vég­telen szeretettel szorítja ma-» gához a kicsi lányt. A szemé-« bői kicsorduló öröm mutatja, J hogy végtelen öröm járja át. o Pillantása az asszonyra reb-® ben. Az öröm lassan lefoszlike az arcról, a fény kihuny a® szemben, s a pillantás sötét,» fájdalmas, komor lesz. ® A két ember hosszan, némán» nézi egymást. A férfi szavai • törik meg a csendet: » — Hazajöttem... — A hang * megcsuklik. Szeretné mondani» asszonyának: harmaddal sza- * badultani. Látod, ez a biztosi-« ték. Már ott megkezdtem a * •nagy törlesztést. Hidd el, jóváj akarok tenni mindent, s jóvá* is teszek. Csak te, te segíts. DeJ nem tud szólni, zihál tan léleg-* zik, s mereven bámul az asz-® szonyra. • — És most? — kérdezi egy J idő múlva rekedtes hangon —• ...meg tudsz-e bocsátani® Sokan olvasták nálunk is a Nagyvilág című folyóiratban Sartre: Az altonai fogoly című drámáját. Arról is hírt ad­tak már a lapok, hogy de Sica filmreviszi ezt az érdekes, problematikus művet. íme egyren-nel és Maximilian díjas főszereplővel: Sophia Lo kép a filmből, a két Oscar- Sclicll-Icl. vagy... AZ ASSZONY nem szól, nem tud szólhi, mozdulni. Szemei ragyogni kezdenek. Azt érzi csak, hogy négy kar — a gyer­meké és az apáé — fonódik nyaka köré, s neki olyan jó rá­borulni a nagy. erős férfi mel­lére. Mintha régen hallott dal harsanna fel benne. — És most? — sürget újból a férfi hangja. Szembefordul a férfivel. — És most — suttogja az asszony — kezdjük ott, ahol valamikor kezdtük. Csak most más lesz a folyta­tás..« De ne fejezzük be beszámo­lónkat ilyen szomorú témával és szóljunk egy kicsit a nagy sztárokról. Néhány humoros epizód érkezett róluk legutóbb, íme a legkedvesebb közülük: Fernande!, akit nálunk is is­mer mindenki, elhatározta, hogy trombitálni tanul. Rapli- jával azonban nem akarta za­varni szomszédait, ezért felfe­dezett valahol egy kimustrált utcai telefonfülkét, nagy kín­nal hazacipelte, otthon felál­lította és azóta abba bújik, ha trombitálni kezd, hogy a fülke fala felfogja zeneszerszámának fülsiketítő zaját. Pascal Petit, aki Párizsban igen ismert, legutóbb kijelen­tette: A rendező sokszor azt hiszi, hogy megismerte egy művésznő szívét. Pedig téved. Csak az idegeit ismerte meg. Roger Vadim szerint viszont a jó és a rossz rendező között az a különbség, hogy a jó ren­dező mindig a legutóbbi film­jéről beszél, a rossz viszont ar­ról, amit legközelebb fog for­gatni. Máté Iván

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents