Észak-Magyarország, 1962. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-02 / 282. szám

Vasárnap, 1962. december 2.

ESZAKMAGYARORSZAG

3

Nyilatkozatok, vélemények a nagy tanácskozásról | Ami a tudósításokból kimaradt

—

................ • ■ ..........~ ----------------------------------*

B

ízom a tokaj-hegyafjai rekonstrukció megvalósulásában

Beszélgetés Kapás Pállal, a Tolcsvai Állami Gazdaság igazgatójával

Pillanatképek a testvérpártok küldötteinek borsodi látogatásáról

Az elmúlt esztendőkben jó néhányszor beszélgettem már világhírű borvidékünk különböző rekonstrukciós terveiről, a problémákról, Tokaj-Hegy- alja legnagyobb szőlőtermelő nagyüzemének, a Tolcsvai Állami Gazdaságnak igazgatójával, Kapás Pállal. Kevés embert hallottam olyan őszinte örömmel beszélni, akár egy kis részeredményről is, ha az valami jóval biztatott, s keveseknek fájt nálánál jobban az, amikor hozzánemértéssel, bürokrácia vagy merevség okozta hibával találkozott a tokaj- hegyaljai rekonstrukciónál.

Nemcsak a tolcsvai gazdaság egyre szebb, gazdagabban fizető szőlőiben, de másutt is látta Hegyalján az eredményeket. Mégis elégedetlen volt ezekkel. Elégedetlen, mert egyike azoknak, akik tudják, hogy már előbb kellene tartanunk. És most, hogy a párt- kongresszus utáni napokban ismét beszélgettünk szívügyéről, Tokaj-Hegyalja rekonstrukciójáról, elmondta, hogy sosem bízott ennyire a szép tervek megvalósulásában, mint most.

— Nemcsak azért szívügyem ez, mert szeretem Hegyalját — mondja Kapás Pál, akinek gazdasága az idei rossz időjárás ellenére nyolc millió forint tiszta hasznot jelentett a népgazdaságnak —, hanem azért is, mert gyakorlatiasan gondolkozom, s tudom, hogy a tokaji borok nemcsak arra jók, hogy vendégeink jól érezzék magukat, hanem ezek ■ a

borok jelentik külkereskedelmünk számára az egyik legbiztosabb deviza szerzési lehető séget. |

— Most a VIII. pártkong-:

resszus hatalmas, feladatainkat, évekre meghatározó anyagát: tanulmányozgatva, biztosra'

veszem, hogy nem lesz többé1 akadálya a hegyaljai rekonst-; rukciós tervek eddiginél gyorsabb ütemű megvalósításának] sem. Bátran mondhatom nem-; csak a magam, hanem a gaz-J daságban dolgozó valamennyi! szakember és szőlőmunkás ne-j vében is, hogy nagyon tetszett a kongresszus, örülök, hogy a kongresszus figyelme elsősorban a termelés kérdéseire irányult, és az emberek problémáira.

— És, hogy mi az, amit mi

itt elsősorban meg akarunk valósítani a rekonstrukció során? ]

— Hegyalján évente legalább négy millió oltványt keli előállítanunk az új telepíté-\ sckhez, és a pótlásokhoz. Ah-t hoz, hogy ez meglegyen, ícor-l szerű elöhajtató telepet kell\ építeni Tolcsván. A Sátoralja-j új hely környéki szőlőkben ötszáz, a sárospataki szőlőkben kétszáz hold öntözését tesszük lehetővé a Ronyvából, illetve a Bodrogból. Erdőhorváti és Huta között a Tolcsva patak völgyében másfél millió köbméteres víztározót szeretnének létesíteni, s ez mintegy 500 hold tolcsvai és liszkai szőlő öntözését tenné lehetővé, s megoldódna a permetléhez szükséges vízellátás is.

— Ezek persze csak egy részét képezik a tervnek, az elgondolásoknak. Ezen kívül sok más megoldandó probléma van és lesz Tokaj-Hegyalján, de a kongresszus munkájának szellemében, és abban a légkörben, amelyet ez a tanácskozás teremtett, ezeknek megoldására is biztosan sor fog kerülni.

(P. s.)

„Legfontosabb az emberek iránti bizalom ..

Szalmási János elvtárs, a Központi Statisztikai Hivatal Borsod Megyei Igazgatóságának párttitkára az MSZMP VIII. kongresszusáról a következőket mondta:

— Nehéz volna már most megállapítani, mi volt a kongresszuson a leglényegesebb, a legfontosabb. Emlékszem Kádár elvtársnak egy korábbi parlamenti beszédére, amikor többek között azt mondta, hogy régebben nálunk a szavak elvesztették súlyukat. S most, a kongresszus anyagát tanulmányozva érezzük, hogy ma már az elhangzott szavak súlyosak, igazak és őszinték. A nagyjelentőségű eredményeken kívül a kongresszus részvevői felelősségteljesen beszéltek a hibákról, amelyek gátolják fejlődésünk gyorsabb ütemét, kibontakozását... Az elmúlt heti munkaértekezletünkön már a kongresszus alapján igyekeztem felvázolni munkatársaim előtt is további feladatainkat. A gazdasági jellegű kérdések mellett szóltam arról, amire nincs törvény és nincs paragrafus, amit Kádár elvtárs vitazáró beszédében mondott: legfontosabb munkánkban az emberek iránti bizalom. Igen, a bizalom és az emberség légkörében lehet eredményesen dolgozni... Nekünk statisztikusoknak is alaposan át kell tanulmányozni a kongresszus anyagát, hiszen már menet közben és különösen négy év múlva, a következő kongresszus előkészítésének időszakában tájékoztatnunk kell a megyei szerveket arról, hogy Borsodra vonatkozóan az illetékesek hogyan hajtották végre azokat a határozatokat, feladatokat, amelyeket a kongresszus elfogadott.

miről szólhat a dal. A gyarmati sorsban élő nép panasza jajdul fel halkan, majd úgy érezzük, mintha acél csengése keveredne a panaszba, orkánná erősödik a dallam, a nép elszántságának. szabadságvágyának viharává. Amikor később megtudjuk, hogy az elmúlt század egyik vérbefojtott népi felkeléséről szólt a dal, valamennyien azt mondjuk, hogy igen, megértettük a dallamból is.

*

A búcsúzás előtt történt Mezőkövesden. Néhány késői virág került a Kis Antillák szigetvilágából érkezett kedves vendégek asztalára, s egyikük megjegyezte: „Mi nagyon szeretjük a virágokat, a hazámban ilyenkor is sok szép virág nyílik.” Az egyik matyóruhás kislány meghallotta a szavakat, s amikor a vendégek már búcsúzni készülték — honnan- honnan nem — néhány szál virágot nyújtott át a virágot szerető vendégnek. Armand Nicolas meghatódva szorongatta a virágokat, majd zsebébe nyúlt, s egy gyönyörű mar- tiniquei, népművészeti ékszert, kis amuletet adott a matyó kislány kezébe.

A gépkocsik elrobogtak, de kedves vendégeink, a távoli országok kommunista harcosainak emléke itt maradt.

Pozsonyi Sándor Fotó; Szabados György

BBaBaBBRBBBBlKHBHBBSaBBBBBBflBBBBBBBBBBinBflBBBflBBBBBnBBBBftBBflBBBaBBBBBBBBRKBKiB&a&SBISilíaElKBBISBSBKSBBBnBBB

Tanulmányozzuk és valósítsuk meg a Vili. ksugresszus határozatait!...

Beszélgetés Havasi Béla elvtárssal, a Miskolc Városi Pártbizottság első titkárával

Miután a küldötteik hazatértek a VIII. pártkongresszusról, felkerestük Havasi Béla elv- társat, a Miskolc Városi Pártbizottság első titkárát és néhány kérdést intéztünk hozzá.

— Havasi elvtárs, mint szavazati jogú kongresszusi küldött egyik résztvevője volt pártunk és népünk nagy eseményének, a Vili. kongresszusnak. Az öt napig tartó tanácskozás során mi jelentette a legnagyobb élményt, a legmaradandóbb emléket?

— Még nem vettem részt kongresszuson, így bizonyos elfogultsággal utaztam Budapestre. Legnagyobb hatással elsősorban a kongresszusi terem s a beszámoló egyszerűsége volt rám. A kettő szinte harmonikus egységet alkotott: a beszámoló mentes volt mindenféle hangzatos szavaktól, Ugyanakkor minden benne Volt, ami lényeges és ami népünket érdekli. Úgyis mondhatnám, hogy a megtett út, a jelen és a jövő — életünk tükre volt.

A tanácskozás ideje alatt szinte úgy éreztük, hogy tulajdonképpen „két kongresszus” ülésezik. Egyrészt a mi pártunk VIII. kongresszusa, másrészt a lestvérpártok nagy nemzetközi találkozója. Ismeretes, hogy több mint 60 kommunista és munkáspárt képviseltette magát a VIII. kongresszuson, s a testvérpártok képviselői valamennyien aktív résztvevői voltak kongresszusunknak. A felszólaló külföldi küldöttek nemcsak a testvér- Pártok üdvözletét tolmácsolták, hanem minden felszólalótok konkrét mondanivalója is

volt: elsősorban az, hogy megítélésük szerint is az ellenforradalom leverése óta jó úton járunk, pártunk töretlenül egyenes, marxista—leninista

politikát folytat.

— Hazatérve a kongresszusról, mint a nemrég újjáválasztott Miskolc Városi Pártbizottság első titkára, miben látja általában a pártszervezetek, különösen pedig a miskolci kommunisták alapvető feladatait? — A pártélet és a pártmunka mely területén kell különösen előbbre lépnünk Miskolcon, a VIII. kongresszus után?

— A kongresszus — mint korábban a Központi Bizottság határozata és az irányelvek is — megállapította, hogy hazánkban befejeztük a szocializmus alapjainak lerakását. Nyilván ebből a tényből kell kiindulnunk, amikor a feladatokról beszélünk. Ismeretes, hogy a Vili. kongresszus a szocializmus teljes megvalósítását tűzte ki célul. Mit jelent ez? — Elsősorban azt, hogy fejlődésünk jelenlegi szakaszában előtérbe kerültek a gazdasági építő- és az eszmei, kulturális, nevelő munka feladatai.

Ha csak azt vesszük figyelembe, hogy Miskolcon ma minden harmadik ember tanul valamilyen oktatási formában, a feladat nagysága már ebből is adva van: az objektív és a személyi feltételek biztosításával frontális támadást kell indítanunk az emberek tudatának teljes átformálásáért, illetve az emberek tudatában már meglevő szocialista tudatformák erősítéséért, teljes térhódításáért. Vagyis azt szeretnénk elérni, hogy az emberek fejében az ösztönösség helyébe mindenütt a szocialista tudatosság lépjen, hogy a maga posztján mindenki mély meggyőződéssel és teljes képességével szolgálja a szocializmus mielőbbi teljes felépítésének ügyét.

Azt várjuk pártszervezeteinktől, pártunk minden tagjától, hogy fordítsanak nagy gondot a VIII. kongresszus teljes anyagának lelkiismeretes tanulmányozására, hogy a célok és a célhoz vezető út eszközei, módszerei minden kommunista számára világosak, félreértho- tctlenek legyenek. Ebben lesz talán a legfontosabb biztosítéka annak, hogy a jövőben is egy nyelven beszéljünk, hogy a jövőben se legyen pártunk politikájában semmiféle elka- nyarodás, hogy az eddig folytatott, az élet által igazolt marxista—leninista úton mehessünk tovább. — Utalni szeretnék itt a Miskolc városi és a megyei pártértekezlet, valamint a kongresszus nyílt, őszinte, alkotó légkörére, mely a legszélesebb körökben osztatlan helyesléssel és egyetértéssel találkozott. Ezt a légkört és munkastílust kell tovább erősítenünk pártszervezeteink életében, tevékenységében és egész közéletünkben. Ez nagyon fontos feltétele a hibák megelőzésének, illetve a még meglévő hibák kijavításának.

S ha már a hibáknál tartunk — mert azért akadnak még nálunk kisebb-nagyobb hibák is, amelyekről mindenki tud — azt várjuk elsősorban a kommunistáktól, de minden becsületes dolgozótól, hogy ne legyenek elnézőek a hibákkal, visz- szásságokkal, visszaélésekkel szemben, tárják fel azokat őszintén és kérlelhetetlenül, küzdjenek azok megszüntetéséért. Tudniillik a hibák takar- gatása, bizonyos ügyek elke- nése senkinek sem használ. Annak se, aki elköveti azokat, s a közösségnek se — azoknak se, akik ugyan észreveszik a hibákat, de rosszul értelmezett humanizmusból „kímélik” a hibák elkövetőit. Az ilyen hozzáállás rendszerint egyes emberek, elvtársak teljes elvesztéséhez vezet. Ezért pártszervezeteinknek okvetlenül erősíteniük kell az egészséges, konkrét. névreszóló bírálat és önbírálat szellemét és gyakorlatát.

Más vonatkozásban pedig általában pártszervezeteink erősítése, pártunk tömegkapcsolatainak fejlesztése, a pártmunka társadalmi jellegének fokozása a fő feladat. Arra gondolok, hogy nálunk Miskolcon még nincsenek arányosan elosztva az egyébként minden kommunista által önként, a társadalom érdekében vállalt terhek, ninfcs még minden kommunistának konkrét, képességének és felkészültségének megfelelő állandó pártmegbízatása. Emellett nagyon sok tehetséges és becsületes párion- kívüli dolgozó is „parlagon hever”. Vonjuk be őket is bátrabban és rendszeresebben a különböző szakbizottságokba, munkabizottságokba, a soron- lévő feladatok minél jobb megoldása céljából.

— Köztudomású, hogy a miskolci üzemek és vállalatok fontos szerepet játszanak egész népgazdaságunk szerkezetében, — A VIII. kongresszus útmutatásai szerint mire összpontosítsák most fö figyelmüket e vállalatok, üzemek vezetői és dolgozói?

— A kohászat és különösen az egyesített gépgyárak, de más üzemek fö feladatait is mái- korábban tisztázta és megszabta a Központi Bizottságnak a gépipar helyzetével és feladataival foglalkozó határozata. E szerint. — mint ismeretes — a munka termelékenységének növelése, a gazdasági mutatók állandó javítása, a gazdaságosabb termelés a fő feladat. A korszerű követelményeknek mindenben megfelelő, jobb minőségű és olcsóbb áruféleségeket kell termelnünk, jól kell megoldanunk a műszaki fejlesztés és a technológiai eljárások tökéletesítésének feladatait, s egész gazdasági tevékenységünket a világ- színvonallal kell mérnünk.

Ez többek között azt is jelenti, hogy a vállalatok bátrabban nyúljanak hozzá a korszerű gyártmányféleségek, profilok kialakításához, az elavult gyártmányféleségeket felsőbb utasítások nélkül is tegyék félre, legyenek önállóbbak, kezdeményezőbbek — még akkor is, ha ez nagyobb felelősséggel is jár.

Valamennyi üzemünknél, vállalatunknál — beleértve a közép- és kisüzemeket is — például a tervkészítés során fokoznunk kell a tudományos elemző munkát, gazdasági tevékenységünk állandó javításához következetesebben kell hasznosítanunk a tudomány kihasználatlan tartalékait. E tekintetben különösen sok lehetőséget látok a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem és az üzemek kapcsolatainak további fejlesztésében.

— A VIII. kongresszuson több vonatkozásban is szóba- került az állami és tömegszervezetek munkája. Sok szó esett feladataikról, — Miben látja Havasi elvtárs c szervek, különösen a tanácsok feladatait a VIII. kongresszus után?

— A VIII. kongresszus útmutatásai alapján elsősorban arra gondolok, hogy Miskolcon okvetlenül erősítenünk kell a tanácsok tömegszervezeti jellegét, javítani kell a tanácsszervek és a lakosság kapcsolatait. Ez természetesen sok-sok aprónak tűnő gyakorlati munka jó elvégzését igényli. Ügyes-bajos dolgaikkal gyakran keresik lel az emberek a különböző tanácsszerveket. Nagyon fontos, hogy minden embert, minden adott, konkrét panaszt, sérelmet türelmesen és emberséggel hallgassanak meg a tanácsszervek dolgozói, reálisan és tárgyilagosan döntsenek, s a törvényes lehetőségeken belül intézkedjenek is. A körülmények gondos mérlegelése alapján minden egyes ügyben késedelem nélkül kell dönteni és válaszolni. Tanácsszerveink az aktákat se tologassák, az akták mögött az embereket nézzék, lehetőleg kevesebbet levelezzenek, s amilyen ügyet csak lehet. személyesen és operatíven intézzenek el.

— Miskolcon még elég gyakran hallunk panaszokat a közellátásra, elsősorban az üzlet- hálózat kulturálatlanságára és aránytalan elosztására. Gyakoriak a panaszok az útviszonyokra, a közlekedésre, és más problémák is foglalkoztatják még az embereket. Ideje lenne végre átfogó, részletes és konkrét tervet készíteni ilyen természetű problémáink megoldására is. Kérjük ki és vegyük figyelembe már az eddigi véleményeket. helyes javaslatokat is a tervek elkészítéséhez. Meggyőződésem, hogy' nemcsak a tervek kimunkálásában, de a kivitelezésben is számíthatunk Miskolc város dolgozóinak munkájára, tevékeny közreműködésére — fejezte be nyilatkozatát Havasi Béla elvtárs. a Miskolc Városi Pártbizottság első titkára. Csépányi Lajos

kultúrának ebben a bölcsőjében. Már mindenki menni készült, ő még bele-belelapozott egyik-másik könyvbe. Elmondta, hogy népe jutott eszébe. Népe, amely nagyon szereti a könyveket, s oly nehezen jut hozzá, még nehezebben ahhoz, hogy tanulhasson, s mégis minden családból legalább egy gyermeket igyekeznek taníttatni. A család inkább éhezik, a többi gyermek mezítláb jár, de egy valakit taníttatnak. így tanult ő is, s így ismerhette meg Petőfi Sándor gyönyörű verseit.

• Nagyos sok dolguk akadt a ikedves külföldi vendégeket •megyénkbe elkísérő tolmácsoknak. Különösen nehéz volt

• néha a dolga a William McCul- jloughot, Észak-írország Kom- jmunista Pártja Központi Bizottságának tagját kísérő tolmácsnőnek. Hiába beszélte hibátlanul az angol nyelvet, néha 'sehogysem tudott megbirkózni McCullough elvtárs „angol”

; szövegének magyarra fordításával. Végül a már majdnem : kön nyékre fakadó tolmácsnő [összetette kezét, s így szólt: '„Nagyon, nagyon kérem, tessék angolul beszélni, mert az ír .tájszólást nem értem." Az ír munkásmozgalom idős harcosa elmosolyodott, kivette szájából elmaradhatatlan kis görbe pipáját, s megszólalt: „Ne haragudjon kedves kislányom, de nem tehetek róla, hogy annyira otthon érzem magamat itt önöknél, hogy akaratlanul is úgy beszelek, mintha Belfastban lennék.”

: *

: A sárospataki tanítóképző [leánykollégiumának 8-as szá- :mú szobájában John Nolannak, ;az Ír Munkásliga főtitkárának (feltűnt, hogy minden nagylány :szépen bevetett ágyán mackó, [szőrmekutyus vágj' kis baba [trónol. „Csak nem szoktak önök még most is ezekkel játszani?” — kérdezte meglepődve. A lányok kacagva mondták cl, hogy ezek az ő kabaláik, s egy-egy nehezebb órán, amikor . talán nem is készültek fel a I legjobban, ezt a kabalát szorongatják, ettől várnak segítséget.

; — Ezek szerint rokonlelkek [vagyunk — mondta nevetve Nolan elvtárs —, mert nekem is vannak Hobby-jaim. De ezt a mackós dolgot még nem ismertem. Ha lesznek még az életben nehéz perceim, és biztos, hogy lesznek, akkor kipróbálom a mackós „megoldást”. *

[ A több mint 400 éves sárospataki könyvtárban Armand Nicolas, a martiniquei kommu- bisták küldötte, akit a gyarmati elnyomók megfosztottak ;tanári diplomájától, mert kommunista szellemben és hazafi- [ságra nevelte a fiatalságot, naigyon megilletődött, amikor megtudta, hogy történelmünk iés irodalmunk sok nagyja, kőzetük Petőfi Sándor is járt a

A képen: Armand Nicolas aláírja a könyvtár vendégkönyvét, amely Petőfi Sándor aláírását is őrzi.

*

Az aszúborokat érlelő tolcsvai pince mélyén kiürülnek a parányi kóstolópoharak, a vendégek a legszebb jelzőkkel dicsérik Tokaj-Hegyalja nektárját, amikor egyikük így szól: „Nagyon kérjük a magyar elvtársakat, hogy dúdoljanak el nekünk egy szép magyar népdalt. Ha egyszer eszünkbe jut a dallam, akkor az aszú ízére is jobban emlékezünk majd.” Halkan szárnyra kap egy régi magyar népdal. Később felcsendül egy ír induló, egy martiniquei sanzon, majd pedig a két Tahiti-i elvtárs dalol egy végtelenül szomorú néger éneket. A tolmácsok sem értik szövegét, de szavak nélkül is érezzük valamennyien, hogy