Észak-Magyarország, 1962. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-02 / 282. szám

2 BSZAKMAGYARORSrÄO Vasam an, 1962. december 2. U Thant az ENSZ megválasztott főtitkára New York (TASZSZ) Az ENSZ-közgyűlés péntek délutáni plenáris ülésén meg­választották a világszervezet új főtitkárát. A közgyűlés titkos szava­zással, egyhangúlag jóvá­hagyta a Biztonsági Tanács javaslatát, hogy U Thant eddigi ügyvezető főtitkárt válasszák meg az ENSZ fő­titkárává az 1966. novem­ber 4-ig terjedő időszakra. A szavazás után U Thant, már mint újonnan megválasz­tott főtitkár nyilatkozatot tett. A főtitkár beszédét a meg­jelentek nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgatták. A szovjet küldöttség nevé­ben Zorin fejezte ki jókívánsá­gait U Thant-nak megválasztá­sa alkalmából. — U Tahnt egvhangű megvá­lasztása alapján remélhetjük — mondotta Zorin —, hogy széleskörű támogatásban ré­szesül majd bonyolult és fele­lősségteljes feladatainak ellá­tásában, a béke és a népek biztonsága fenntartására, az ENSZ-apparátus munkájának Még műidig zavaros a helyzet Bonnban Dobsa János, az MTI tudósí­tója jelenti: A múlt napok izgalmai után Bonnban a hét végén kissé megnyugodott a hangulat, mi­után Strauss leköszönésével el­hárult a legfőbb akadály az elől, hogy Adenauer — a Szabaddemokrata Párt támogatásával — újjáala­kíthassa kormányát. Poli­tikai körökben azonban hangsúlyozzák, hogy még korántsem hidaltak át minden nehézséget, Adenauer ötödik kormányá­nak megalakulása előtt további hosszadalmas tárgyalások és al­kudozások várhatók. Még min­dig teljesen tisztázatlan több személyi kérdés, így például az, hogy ki lesz Strauss utóda. A Szabaddemokrata Párt ál­lítólag újabb pontokkal akarja kibővíteni a tavaly kötött koa­líciós szerződést. Ezzel kapcso­latos a legnehezebbnek ígér­kező probléma is: Adenauer jövőre tervezett visszavonulá­sának kérdése. Most, miután minisztereinek kivonásával a s Szabaddemokrata Párt fel­mondta a kormánykoalíciót — a kancellár állítólag arra az álláspontra helyezkedik, hogy ezzel érvényét vesztette a visz- szavonulására vonatkozó ta­valyi ígéret. Adenauert most már el­sősorban saját pártja, a CDM szeretné rávenni, hogy az új kormány meg­alakulásakor vállaljon ha­tározott kötelezettséget visszavonulásának pontos idejére vonatkozólag. (a CDU egy része azt szeretné, ha a kancellár már tavasszal visszavonulna), s egyúttal fo­gadja el utódaként Erhard gazdaságügyi minisztert, amit a kancellár eddig következete­sen makacsul megtagadott. A Strauss visszavonulásával foglalkozó kommentárok egy­öntetűen hangsúlyozzák, hogy a hadügyminiszteri tisztségről való lemondás egyáltalán nem vonja maga után Strauss poli­tikai hatalmának és befolyásá­nak megszűnését, mert, mint a CSU elnöke továbbra is fontos szerepet fog játszani Bonnban. Halálos baleset a Hejő paláknál November 29-én, csütörtökön este hat órakor Kopasz Berta­lan 38 éves traktorvezető a Mezőcsáti Gépállomás MTZ munkagépét vezette. Hejőpapi és Nemesbikk között, a Hejő patak „Beniczki” elnevezésű hídjánál olyan közel hajtott a patak széléhez, hogy beleborult és a helyszínen meghalt. A ha­lálos baleset Kopasz Bertalan hibájából történt, az anyagi kár 4 ezer forint. Gaál Gyula izsófalvi lakos no­vember 30-án ittasan vezette a CF 38-94 rendszámú személy- gépkocsit, s az út baloldalán összeütközött a vele szemben Maga Strauss félreérthetetle­nül célzott arra is, hogy a kor­mányból való mostani vissza­vonulását csak átmeneti jelle­gűnek tekinti. A rádió vasárnapi sportközvetítése A Magyar Rádió vasárnap délelőtt IX órakor a Kossuth- aűón helyszíni közvetítést ad a Magyarország—Lengyelország ifjúsági válogatott labdarúgó mérkőzés első félidejének utol­só 10 percéről, majd 14 órai kezdettel (ugyancsak a Kos- suth-adón) hangképekben szá­mol be a találkozó további ese­ményeiről. Ugyanekkor kerül sor Debrecenből a DVSC—Ta­tabánya NB I-es mérkőzés helyszíni közvetítésére is. javítására irányuló erőfeszíté­seiben. l— A szovjet kormány úgy vélekedett és ma is úgy véleke­dik, hogy az ENSZ létfontos­ságú érdekeit szolgáló leggyü­mölcsözőbb és leghelyesebb megoldás az lenne, ha az ENSZ titkárságának vezetősége a je­lenleg fennálló három állam­csoport egy-egy képviselőjéből állana. A Czov jelunió törekedni fog ennek az elvnek a megvalósí­tására, mert ez felel meg an­nak a követelménynek, hogy az ENSZ struktúrája összhang­ban álljon a világon kialakult tényleges helyzettel. — Ugyancikkor a szovjet kormány lehetőnek tartotta, hogy a jelen pillanatban az adott helyzetből kiindulva old­ják meg az ENSZ-titkárság ve­zetésének kérdését, figyelembe véve annak a személynek a te­vékenységét és egyéni tulaj­donságait, akire rá lehet bízni az ENSZ-titkárság vezetését. Zorin rámutatott arra, mi­lyen nagy felelősséggel végez­te munkáját U Thant az utóbbi évben, mint az ENSZ ügyvezető főtitkára. Hangsúlyozta azt is, milyen pozitív szerepet töltött be U Thant a Karib- tenger térségében támadt veszedelmes válság idején és ezzel előmozdította a válság békés rendezését. — Hruscsov, a szovjet Mi­nisztertanács elnöke is méltá­nyolta U Thant nemes erőfe­szítéseit ezen a téren — jelen­tette ki Zorin. í Mi leszaharmadikforduló? Á jövő cv végéig meghosszabbították a felmondási jog gyakorlásának korlátozását I szabályosan közlekedő, YA 98- 51 rendszámú tehergépkocsival. Sérülés ugyan nem történt, az anyagi kár azonban hatezer forint. Ugyancsak ittasan, jogosít­vány nélkül vezette motorke-’ rékpárját Csumita Gábor ondi lakos is, s a Mád—Tállya kö­zötti úton felborult. Nyolc na­pon túl gyógyuló sérülést szen­vedett. Mészáros LAszlá motorkerék­párjával Edelényben, az úttest­re kihordott sárcsomóra futva megcsúszott és elesett. Súlyo­san megsérült. meg azt, hogy a bérlő a tulaj­donossal történő megegyezés alapján elcserélje a lakást. A módosító kormányrendelet — amely a Magyar Közlöny szombati számában jelent meg — jövő év január 1-én lép élet­be. Aki eljátszotta a tiszteletet Valami furcsa, kínos feszé- lyezettség vesz erőt az embe­ren, ha a vádlottra néz. Negy­venhét éves, tisztes munkás- ember benyomását kelti, akit mint okos tanácsadót, példa­mutató szaktársat tudnánk leg­inkább elképzelni a fiatalok között. Ezzel szemben felsorakoznak az ifjú bányásztanúk, s gyil­kossággal vádolják. A lyukóbányai Dózsa mun­kásszállás 10-es szobájának lakói mind fiatalemberek vol­tak a tett idejében. Sándor Elek volt a legidősebb. Alkohol és Ismét ) ad kohol... > J Idős, nemcsak korra, de élet­tapasztalatra is. ] Fiatalságát cselédsorban i kezdte. A felszabadulás után 'nyolc hold juttatott földet ka­pott, de maga már régen nem 'dolgozik rajta, három lányára lés feleségére maradt az otthoni 'munka. Ö pedig bányába járt. Felcserélte az otthont a mun­kásszállással, hiszen ott senki nem ellenőrizte, mit tesz idejé­vel és pénzével. Fizetéséből nagyon kevés jutott a család- bak, annál több vándorolt az italboltba. Sándor Elek az alkohol rab­ja lett, a szó legszorosabb ér­telmében. Annyira, hogy lakó­társai — akik fiai lehettek vol­na — egyenesen megútálták esztelen, gusztustalan viselke­déséért. Számos összetűzésre került sor, de ha kijózanodott, mindig megbánta, amit része­gen elkövetett. Telt-múlt az idő és teljesen kialakult nála az alkoholistákra jellemző kó­ros lelkialkat. Mindezek ellenére elvárta volna, hogy a fiatalok korá­nak kijáró tisztelettel vegyék körül, ám az ifjúság megbe­csülését már régen eljátszotta, így juthatott odáig, hogy egy szemtelen tettéért Balogh Gyu­la — ugyancsak részeg álla­potban — kétszer pofonütötte. Húsz egynéhány éves fiatal­ember meeoofozott egy ötven felé járó férfit. Ebből bizony per is lehetett volna, ha Sándor Eleknél még maradt volna némi józan íté­lőképesség. De sajnos, nála ilyenről már nem leheteti szó. A kéz kési szoroMjjaloll... Bosszúi Bosszú! A bosszú pedig nem várt] OO00000000000000000000000000000000000000000000000000000000030000000000000ooooooooooooooooo Tudta, apját már holtan sem láthatja viszont. Eltemették valahol a nóták emlegette Hortobágyon, ott, ahol több na­pi járóföldre se látni dombot, ahol nincs se erdő, se szőlő, se terméskőből boltozott boros­pince, amelyeket pedig idős Kustán Dániel annyira szere­tett. S amelyeket rosszul, nagyon rosszul szeretett. Minden va­gyonát — házát, mezejét, jó­szágát — úgy tekintette, mint­ha egyenesen neki teremtette volna az isten. Csak azt sze­rette, amit birtokolhatott, s nyomban védtelennek érezte magát, mihelyt változott a szél iránya. Dani nem helyeselte, hogy öregét kiforgatták a bir­tokból, szekérre, majd vonatra rakták és a Hortobágyig meg sem álltak vele, de azt sem he­lyeselte, hogy az öreg számára ez a világ végét jelentette. Idős Kustán Dániel mértéktelen volt a kapzsiságban. — mérték­telenné vált a kétségbeesésben is, sorsa romlása láttán. A fiú tudta róla, hogy ön­gyilkos lett. Nem kötéllel, nem méreggel. Megölte a saját gyű­lölete. Sokasodó dühét, harag­ját nem használhatta fel mások büntetésére, így magamagára rontott a bosszú, szétrongáíta, megszakította azt a zord szivét. 41. Mint felleg alatt az árnyék, úgy szokott a halál nyomában járni a szomorúság. Danit mégis elkerülte a megrendítő bánat, amikor kézhez kapta a táviratot apja halálhírével. Csak egyetlen pillanatra hatolt érzései legmélyére a döbbenet, de ezt is inkább a hír várat­lansága okozta. Szégyellte, hogy nincs benne egyéb a kötelező sajnálatnál, megijesztette az a furcsa, kissé tétova közöny, amely érthetetlen módon ha­talmába kerítette. Anyja iránt viszont gyötrő aggodalom éb­red benne, mintha idős Kus­tán Dániel helyett az öregasz- szonyt orrozta volna el a vég­zet. Mihelyt átadtál: neki Klári táviratát, nyomban vonatra ült, hogy anyjáért utazzon, ha­zavigye, s végérvényesen csa­ládjában tartsa. Idegen tájakon utazott ke­resztül. Most látta másodszor a nagy síkságot, a tanyákkal te­lehintett, számára otthontala­nul nyitott Alföldet. Tavaszo­don, füstfátyolban rejtőzködő traktorosok cammogtak a fe­kete földeken, néhol trágyaku­pacok sorakoztak takaros rend­ben, szakasztott úgy, ahogy va- UUaa apja ködmönein a gom­bok. Most, hogy elcsendesült a hatvannégyéves öreg, valami szokatlan, kissé borús béke szállt a fiúra is, akit annyi bel­ső háborúba kergetett az el­múlt két és fél esztendő. Sok­sok keserűséget nyelt a hata­lom bizalmatlansága miatt, számtalanszor gyűlt benne lá­zongás, amiért gáncsokat vetet­tek jószándékú céljai elé, de legtöbbet mégis apja harag­tartása miatt kínlódott. A számkivetettség, amely a hiva­tal felől érte, napról-napra enyészett, mostanra már csak annyi hátrányát érezte, hogy a családtól távol kellett élnie. Igaz, ez a hátrány volt a leg­súlyosabb, de egyébként senki emberfiánál nem vallhatta ma­gát kevesebbnek. A bányában, ahol nem a cifra szóbeszéd vi­rágzik dicsőséget, ahol az em­berségről csak kemény munká­val lehet és kell hitelt vallani, szinte a cinkosságig együtt- éreztek vele társai, azok a tör- zsökös bányászok, akiket maga a párt nevezett a hatalom gaz­dáinak. S mert képes volt ba­rátokat szerezni odalent a fe­kete folyosókban, egyre bizo­nyosabban tudta, hogy a hiva­tal sem tarthatja sokáig meg- bocsáthatatlannak az eredeti bfeí. A jég megtört, kivívta a jo sokáig. Egy délelőtt megivoW néhány deci bort, majd a lyu- kőbányai üzemi konyha büfé­jében mindig kapható sörből is néhány üveggel, s utána alud­ni ment. Estefelé még televízi­ót nézett, aztán megérkezett végre az a vonat, amelyik Miík kolcról kihozta a bányatelepre — életében utoljára — Balogh Gyulát Sándor Elek már türelmet­lenül leste az étkezde abla­kán, mikor végez a fiú a va­csorájával, majd amikor a ma­radék kenyerét kezében tartva kifelé jött az ajtón* hogy sies­sen átöltözni a műszakhoz, el­hangzott az azóta sokat idé­zett beszélgetés: *—■ Állj meg. Gyula! — szélt rá az ajtó mellett várakoz» Sándor Elek, Baloghra. t—* Mit akar, öreg? — Gyere közelebb, nem aka- rok kiabálni! — Sietek, műszakba — lé­pett közelebb Balogh — jöjjön veim a szobába, míg átöltözöm, beszélünk — mondta, s azzal indult is volna a szálló felé, de akkor lecsapott rá Sándor Elek keze. Es abbém a kézben kés vott* Balogh Gyulát kórházba szállították, de rövid idő múlva meghalt. Az ügy legapróbb részletét V gondosan feltáró tárgyaláson sok szó esett az italról. Szo esett arról, még a 12 évre szóié szabadságvesztés kihirdetés# után is. A tárgyalást vezető bíró nemcsak azzal a céllal beszélt az italozás és a büntet* kapcsolatáról — nagyon meg" kapóan és hatásosan —, mint­ha ezzel a tizenkét év múlv» szabaduló Sándor Eleket akar­ná jobb belátásra bírni. Neki még lesz ideje gondolkozni- Sokkal inkább megszívlelhet­ték szavait a hallgatók sorai­ban ülő fiatal bányászok, akik ha nem tanulhattak az idős ember példájából, annál tanul­ságosabb lett számukra sze­rencsétlen ügve, s ifjú társuk tragikus halála. Adamovícs Costs A Minisztertanács 1958-ban rendeletben korlátozta a sze­mélyi tulajdonban levő lakások tulajdonosait felmondási joguk gyakorlásában. A korlátozás eredetileg ez év vegéig volt érvényben. A Minisztertanács legutóbbi ülésén az 1958-as kormányrendeletet módosítot­ták, s eszerint a személyi tu­lajdonban levő lakások tulaj­donosai 1963. december 31-ig nem gyakorolhatják felmondá­si jogukat. A rendelkezések szerint a korlátozás nem vonatkozik az 1953. április 1-e után épült, személs-i tulajdonban levő la­kásokra, s természetesen nem vonatkozik a most épülő, vagy a jövőben tető alá kerülő laká­sokra sem. A rendelkezés egyébként nem akadályozza burzsoázia félelme a népi erőktől viszont most is olyan, mint 1948—49-ben volt, és ez vezette a szoldateszka ural­mát jelentő diktátor karjaiba. Akkor is, most is. Kísérte­ties még, hogy De Gaulle ugyanúgy a néphez folyamo­dott a pártok ellen, mint an­nak idején III. Napoleon, mert mindketten látták, hogy a polgári pártok kisdedjátékait a néptömegek már éppen eléggé únják. És 1851-ben a polgári baloldal éppen úgy megkésve ébredt rá a demok­ratikus erők összefogásának szükségességére, mint napja­inkban. A császársággal egybefonó­dott nagyburzsoázia uralma következett, a volt kalandor­ból lett császár országlása annak idején, De Gaulle par­lamenti többségre támasz­kodó uralmát jelenti, a vá­laszt — most. Am, amú? akkor már semmilyen de­mokratikus erő nem állt III. Napoleon útjába, addig most, egy mandátumait megnégy­szerező kommunista pártra támaszkodó szocialista-radi­kális baloldal jelent gátat a tábornok nem egyszer kissé ködös személyes ambíciói számára. EJ a a nagy Napoleon 1799­* * es államcsínyje a nagy forradalom tragikus végét, az unokaöccs 1851-es puccsa 1848 hamvában holt for­radalmának komikumba fulladó, császársággal meg­fejelt berekesztését jelentette, akkor kérdés, vajon mit je­leni most a harmadik for­duló? Az, amelyben a polgá­ri baloldal négy év óta min­den valóban demokratikus, kommunistákra támaszkodó tömörülést visszautasító po­litikája végülis parlamentá­ris úton segítette uralomra a jobboldalt Franciaországban­Máté Iván & TV* -A* -X- VT* ■5C‘-5C- -A- «¥» •¥> •¥*■** -V- -V..Y. ja aajaal Jt F jí C záztíz esztendeje éppen, j: » hogy 1852. december 2- i | án Buonaparte Lajos, miután : ¥ pontosan egy esztendővel | előbb puccsal feloszlatta a parlamentet — köztársasági * elnökből III. Napóleon néven | császárrá koronáztatta magát. ¥ a köztársaságot már egy jjj évvel előbb de facto meg- 4= ölte. Pontot tett agóniájára, £ amely népszavazással és a 4; forradalomtól rettegő pol- í gári pártok segítségével tör­* tént elnökké választása óta * tartott. Az 1848 forradalmától * rettegő burzsoázia boldogan * vetette magát a nagy Napo­* leon unokaöccsének karjaiba, 4= hogy e védelemért áldoza- J túl dobja köztársasági politi­* kusait, és egykori eszmé­* nyeit. * Marx híres tanulmányában * III. Napoleon államcsínyéről * a nagy Napoleon 1799-es ál­lj lamcsínyjét összevetve, az 4c unokaöccse puccsával az * „először tragédia, másodszor * komédia” meghatározást * használja. Ezzel Hegel azon * megjegyzését egészíti ki, hogy * a történelem eseményei meg- ^ ismétlik önmagukat.-jj Egy héttel a franciaországi * választások után, amelyet egy * De Gaulle-nak adott bizalmi * szavazat előzött meg, ugyan­* olyan népszavazás formájá- 4= ban, mint III. Napoleon ese­lében, felmerült a kérdés: £ milyen lesz most, harmad- Ij. szór ez a játszma. A hason­* lóság ellenére számos ténye­* ző nem azonos. De Gaulle * kétségtelenül nem kalandor, * mint IIL Napoleon volt. De J az OAS, amit támogatott, na­* gyón hasonlít a december ^ 10-esek kéteshírű társasá­* gához, amelyet III. Napoleon 4c patronált. 4= Mostani, parlamentben is * megszerzett többségét válasz­át tássál szerezte meg, noha mi­* niszterelnök mégis csak puccs . 4c segítségével lett A francia * got, hogy szüleit visszavigye a hazai hajlékba. Két nappal ké­sőbb — szombaton reggel akart értük utazni. Hónapokon át si­etni akart az öregek szabadsá­gával, alig tudta fékezni a tü­relmetlenségét, de arra még­sem gondolt, hogy végül ennyi­re sürgős lesz... Apja hű ma­radt önmagához, nem fogadta el a békülést, bizonyára úgy halt meg, hogy a fogait szoro­san összezárta. Dani soha nem feledte, hogy a harag valamennyiük közül anyjának ártott a legtöbbet. Tehetetlenül nézte az idős asz- szony néma jajongását, s vár­ta a napot, amikor megérkezik végre a vígasztalás. Hiába vár­ta. A fiú megértette, hogy tel­jes vigaszt már nem vihet. A hosszú viaskodásban úgy ren­deződtek el a dolgok, hogy any­ja már csak a fele életével örülhetett neki, meg az unoká­nak; élete másik felét, a tűrés és a robot hosszú évtizedeinek emlékét magának követelte az idős Kustán Dániel, hogy az idegen földben mégse marad­jon egészen egyedül. A vonat sisteregve robogott a határtalan messzeségeken út. Álmosan terpeszkedett a pusz­ta köré az örökkévalóság közö­nye. Dani most eszmélt rá, hogy tele van a szíve szomo­rúsággal. Hiába rendezgette helyre az eszével a dolgokat, újra és újra összegabalyodott benne minden. Gvengéd aggo­dalma, amellyel váltig anyjára gondolt, apját is befogadta. Immár nem tudta, nem is akarta különválasztani őket. Egyformán szerette, egyformán «Rászólta m in H kot tői ükét. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents