Észak-Magyarország, 1962. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-08 / 287. szám

ESZAKMAGTAÄORSZAG ■LHWHB Szombat. 1962. december 8, Kitüntetések a Magyar Sajtó Napja alkalmából Pénteken délután a Magyar Sajtó Házában rendezett ün­nepségen Nagy Dániel, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke a .Magyar Saj­tó Napja alkalmából kormány- kitüntetéseket adott át a sajtó­munka területén kitűnt dol­gozóknak: újságíróknak, szer­kesztőknek, kiadóhivatali dol­gozóknak, nyomdászoknak és hírlapkézbesítő postásoknak. Az ünnepségen részt vett Szirmai István, a Közoonti Bi­zottság titkára, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja; ií- ku Pál művelődésügyi minisz­ter, a Politikai Bizottság pót­tagja; Szakasits Árpád, a Ma­gyar Újságírók Országos Szö­vetségének elnöke; Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, dr. Orbán László, az MSZMP KB i ágit, prop. osztályának veze­tője. Nagy Dániel beszédében méltatta a Magyar Sajtó Nap­ja jelentőségét, majd átadta a kitüntetéseket. Az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend kitüntetést adomá­nyozta Antulffy Gyulának, a Magyar Nemzet olvasó szer­kesztőjének; Eck Gyulának, a Képes Újság főszerkesztőjének; Pécsi Ferencnek, a Magvar Távirati Iroda főszerkesztője- j nek; Szentkirályi Jánosnak, á Szabad Föld főszerkesztőjének; Tar dós Andrásnak, a Magyar Rádió és Televízió főosztályve­zetőjének; Timmer Józsefnek, a Népszava főszerkesztőjének; Tóth Benedeknek, a Népsza­badság szerkesztő bizottsága tagjának. Tizenheten kaptak Szocialis­Borsodban épül fel. .. (Folytatás az 1. oldalról.) gyikombinát műtrágyagyárát. Nagyszerű távlatokat ígér a borsodi műanyagalapanyag­gyártó bázis fejlődése. A Bor­sodi Vegyikombinátnál megte­remtjük a harmadik ötéves terv időszakában a kaprolak- tán gyártási kapacitást, amely­nek 1965-ig történő kiépítésé­vel évenként 5000 tonna mű­szál alapanyagot állít elő a borsodi iparvidék. Ez a meny- nyiség a jelenleg termelt mű­szál alapanyag tizenötszörösé­nek felel meg. A második öt­éves tervben megkezdjük a Berentei Vegyiművek bővíté­sét, ezenkívül egy új PVC- gyárat is építünk, s mindezek­kel párhuzamosan megoldjuk a földgázbázisra való áttérést. Ezután Czottner elvtárs rész­letesen foglalkozott a borsodi vegyipar nagyfontosságú táv­lati terveivel, számszerű ada­tokkal illusztrálva, hogy Bor­sod milyen nagy vegyipari bá­zissá fejlődik a második, majd különösképpen a harmadik öt­éves terv időszakában. Rendkí­vül nagy beruházásokat haj­tunk végre, e beruházások nél­kül, a vegyipar még gyorsabb fejlesztése nélkül nem beszél­hetünk a többi borsodi és ha­zai iparág gyors fejlesztéséről. beszéde végén Megnyitó Czottner eiv_ társ jó munkát kívánt a 2. rmn­Borsodi Vegyész Napok den részvevőjének. Ezután Cseterki Lajos elv­társ üdvözölte a jelenlévőket, s többek között a következőket mondotta: — A 2. Borsodi Vegyész Na­pok megrendezése rendkívül jelentős, hiszen ez a tanácsko­zás hozzájárul a borsodi vegy­ipar további fejlesztéséhez. Nagyszerű, új iparág bontako­zik ki megyénkben. Amit eddig megvalósítottunk, a borsodi munkások, műszaki szakembe­rek erőfeszítései nélkül nem valósulhatott volna meg. Bor­sodban megteremtettük az ala­pokat a vegyipar további fej­lesztéséhez, erre az alapra épít­hetünk, hogy visszaadjuk né­pünknek az önfeláldozó munka gyümölcsét. Ügy gondolom — mondotta Cseterki elvtárs —, hogy ez minden bizonnyal al­kotó gondolatokat ébreszt majd a Borsodi Vegyész Napok min­den résztvevőjében. A megyei pártbizottság nevében jó mun­kát kívánt a jelenlévőknek. Ezután dr. Bognár János, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem tanszékvezető tanára tartotta meg az első szakelő­adást, amelyet a vegyész na­pok keretében összesen 22 elő­adás követ (szegedi) ta Munkáért Érdemérem, tizen­hármán Munka Érdemérem és tizenegyen Szocialista Kultú­ráért kitüntetést. Ilku Bál átnyújtotta a idei Rózsa Ferenc-díjakat. A Rózsa Ferenc-díj első fo­kozatát kapta Mihályfi Ernő, a Magyar Nemzet főszerkesztő­je és Vető József, a Népszabad­ság szerkesztő bizottságának tagja; második fokozatát Hor­váth József, a Népszabadság főmunkatársa és Szepesi György, a Magyar Rádió és Televízió rovatvezetője; har­madik fokozatát Baráti Géza, a Népszava főmunkatársa és Hámori Ottó, a Film Színház, Muzsika főszerkesztője. A kitüntetettek nevében Horváth József mondott kö­szönetét. Ezután a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala és a Magyar Üjságírók Országos Szövetsége baráti találkozón látta vendégül a kitüntetett dolgozókat. A miskolci újságíró klubban ugyancsak megünnepelték a Magyar Sajtó Napját. December ÍO-én ül össze a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának második ülésszaka december 10-én délelőtt 10 órakor nyílik meg a Kremlben. A szovjet parlament két háza külön ül össze: a Nemzetiségi Tanács a Legfelsőbb Tanács üléstermében, a Szövetségi Ta­nács pedig a Kreml színházá­ban. Heti külpolitikai összefoglalónk Az elmúlt hét eseményei mind arra mutatnak, hogy a történelem malmai lassan őröl­nek, de őrölnek. Más szóval: az időről időre fellépő világfe­szültségek megenyhülte után a vitás nemzetközi kérdések megoldásáért tovább folyik a szívós, hosszantartó . diplomá­ciai-gazdásági küzdelem, s eb­ben gyors.' látványos eredmé­nyekre ritkán számíthatunk. A világnak ki kell várnia, míg egy-egy gyümölcs megérik, s ha nem is mindig látni „a fű növését” — a „gyümölcsérés” folyamata mégis figyelemmel kísérhető. El nem kötelezett ország diplomatája az ENSZ élén Példa erre az ENSZ főtitká­rának megválasztása. Most elő­ször történt,, hogy egy . el nem kötelezett ország diploma­táját, a burmai budhísta U Thantot választották meg fő­titkárrá. Ismeretes, hogy eddig áz ENSZ-nek a nyugati kapita­lista országokból származó fő­titkára volt, olyan ember, aki lehetett ugyan névleg semleges ország állampolgára de valójá­ban egész előélete, üzleti 'kap­csolatai, politikai pályafutása az Egyesült Államokhoz, s ál­talában a nyugati kapitalista körökhöz fűzték. A szovjet ja­vaslat, hogy a világszervezet­ben a létező államcsoportok mindegyike — szocialista, ka­pitalista és el nem kötelezett országok — kapjon képvisele­tet a főtitkári' poszton, s ala­kítsák azt át kollektív vezető testületté — még nem valósul­hatott meg. De a semleges ázsiai .országból- való főtitkár megválasztása egy lépés e kon­cepció érvényesülése felé. Most olyan ember került erre a posztra, akit származása, ta­pasztalatai, egész , előélete az imperializmus .elleni állásfog­lalásra ösztönöz.. BőviTnefc Fndia és a szocialista tábor ftereskede'mi kapcsolatai Delhi (TASZSZ) Kelet-európai körútja soíián a szocialista országok képvise­lőivel folytatott, tárgyalásainak eredményét Összegezve, Vora, áz indiai kereskedelmi és ipar­ügyi minisztérium titkára kije­lentette, hogy a legközelebbi tizenkét hónapban Indiának a Szovjetunióval és a többi euró­pai szocialista országgal foly­tatott. kereskedelme 25 száza­lékkal növekszik. A szocialista táborral folyta­tott indiai a kereskedelemnek majdnem a fele a Szovjetunió­ra jut. A Szovjetunió nagy mennyiségben szállít Indiának gépi felszereléseket és vegy­ipari cikkeket, és nagy meny- nyiségben vásárol indiai áru­kat. Persze, színesbörű, elnyo­mott népből jött diplomaták is tolták már élnyomóik, az im­perialisták szekerét: ember sokféle alvad. De U Thant nem ilyennek ígérkezik. Máris bí­rálni kezdték • — habár még csak., finoman —■ az amerikai New York Times - hasábjai, A. támadás oka: U , Thant Balti- móréban beszédet mondott, s bírálta az UÓA szélsőséges po­litikusait, mert vonakodnak a békés egymás mellett eléssel elkerülhetetlenül együttjáró kompromisszumokat a kérdé­sek megoldási módszerének el­fogadni, s a 'legvéresebb szájú imperialisták ezt kiabálják: „A kompromisszum — árulás”. U Thant szemére vetette (ugyancsak finoman) a nyugati politikusoknak, hogy nem men­nek elébe a Szovjetunió békés javaslatainak, s figyelmeztette őket; most rajtuk a sor. Ugyan­csak megjegyzést tett arra, hogy a volt gyarmati népek lázadása érthetetlen és ijesztő, sok amerikai szemében. A New York Times tiltakozik ez ellen, hiszen mindenképpen azt a látszatot akarja kelteni, hogy Amerika az afrikai, az ázsiai és a dél-amerikai népek barátja. De épp ezen a héten történt, hogy Tanganyika és Uganda kormányai megtiltották az arra utazó Eilender amerikai szená­tornak, hogy országaik terüle­tére lépjen — mégpedig az ENSZ-főtitkárt igazoló indoko­lással: Eilender ugyanis kije­lentette, hogy a „négerek nem képesek saját ügyeik vezeté­sére a fehérbőrűek segítsége nélkül”. Kibújik a szög a zsák­ból, s ha majd el is fojtják az ilyesfajta áruló elszólásokat, mindinkább kiderül,- hogy csak a szocialista országoknál talál­hatnak az új, független álla­mok igazi támogatást a hala­dás és a béke, a szabadság és az egyenjogúság kérdéseiben. Ügy tűnik tehát, már most sem olyan kedvező az imperializ­musnak az ENSZ főtitkári tisz­tét betöltő személy állásfogla­lása, mint korábban volt. Tárgyalásokkal minden probléma rendezhető Lassan ugyan,, de érik a megoldás a békés egymás mel­lett élés biztosítékainak ügyé­ben is — ezt mutatja a szov­jet—amerikai megegyezés a vi­lágűr felhasználására, és egy másik: a leszereléssel felsza­baduló anyagi eszközök fel­használására. A kubai válság megrázkódtatása után nem. 3 két szembenálló nagyhatalom viszonyának kiéleződése követ­kezett be. amint azt a hideg' háború hív« remélték. Ellen' kezöleg, Kuba megmutatta, mennyire égetően szüksége5 biztosítékokat- teremteni, arra: mégegyszer ne sodródhassák 3 világ ilyen közel az atom' katasztrófához. Ennek érdeké ben minden részmegegyezés fontos, enyhülést hozó tett. A tárgyalások részleteit még nei" eléggé ismerjük, de tény,- hogy igen nagy fontossága van aJ>' nak, hogy a Szovjetunó és az amerikaiak közös javas- latokat tesznek a vilagprobló' mák megoldására. Szinte' bizo­nyosra vehető, hogy az ilye3 közös javaslatokat el is fogad­ják az illetékes fórumok, ennél.is. komolyabb, a béke5 egymás mellett éles, közvetle­nebb biztosítékairól folynak a5 amerikai—szovjet tárgyaláso!» Kuznyecov és szovjet kollégát valamint McCIoy, Stevenson & amerikai kollégáik ] között Ezekről nem sok adat szivéről ki, de nemrég Rusk amerik31 külügyminiszter telefom-elő; adást tartott egy. amerika1 egyetem hallgatóinak,' s ebbe}1 tett néhány érdekes megállap1' tást, ami a megbeszélések tárgykörére is fényt vet. Arr®1 beszélt például, hogy csökken­teni kell „a véletlenül kirob­bantható háború veszélyét”, 8 nukleáris fegyverek elterjedé­sét meg kell akadályozni, él®' zetes bejelentést kell tenni ar' ról, ha egy ország nagyobb katonai intézkedést hajt véga más ország területén stb- Ugyanakkor a Pravda szeml®" írói felvetik: miután a Szovjet­unió elszállította a rakéták®* és a bombázókat Kubából, m az ideje, hogy tárgyalások foil; lyanak az amerikaiak külföld1 támaszpontjainak megszünte­téséről, s a leszerelés irányát»3 történő jelentős lépésekről i5 Ami a legforróbb napoknak végét vető Hruscsov—Kenned! levélváltásban felmerült, S inéi nem született róla megegyezd — az azért nem került le 3 napirendről. Ami ma még neri oldható meg, az megoldhat® lesz holnap, vagy holnapután- Ä Szövjétüniö éé' a szociálist® tábor szívósan küzd, amíg emberiség békéjének, a két vi­lágrendszer közti békés ver­senynek tartós biztosítékait ki­kényszeríti az imperialistáktól Hosszabb idő alatt kell megoldani a német o kérdést Q Ezt támasztja alá az is, ,a#55 gaz elmúlt héten a német kér" Qdés ügyében történt. Walt gUlbricht, az NDK vezető ár olamférfia jelentős beszéd®; gmondott. Leszögezte: „Köztün* 5 és Adenauer közt is egész 901 5 kompromisszum van” — Sa békés egymás mellett && Ocsalc kompromisszumok'^1 ^kölcsönös engedményekkel 1®" Ohetséges. Kifejtette, hogyfok®' Rzatosan, hosszabb idő alatt ke* Dmegoldani a két német álla1; 3 viszonyának rendezését, kör Oben pedig le kell mondani 3 atomfegyverkezésről és — f' D általános európai békés kot' Rnyezet megteremtésé' érdek®; Dben — meg nem támadás1 ^egyezményt kell kötni a NAT Rés a Varsói Szerződés állaff^ Rközött. 0 Adenauernak persze másává- Rgyai vannak. Rossz szolgálat® btettek most a béke és haladj Rügyének, s önmaguknak,;is * ^nyugatnémet szociáldeniofcr®' Ri.ák, amikor segítségére siette Ráz agresszív politikát folyta*0 ^kancellárnak a német ko*-' Rmányválsóg megoldásában, ^felajánlották együttműködés^' 2két e hidegháborús velera0' Rnak, csakhogy beülhessen^ 2néhány miniszteri bársony' Rszékbc. A jelek szerint vissz®' ^utasították felajánlkozásul®31,’ Rpedig Adenauer a jövő ősszf- 5távozik pozíciójából. De ak«3 ímarad, akár megy — pom* 5kája menthetetlen, előbb-utóh1’ ^változtatni kell rajta, ak*f sneki, személyesen, akár utó® íjának. Mert a történelmi fejkR Ddós iránya arra mutat, amort; ?a szocialista országok hal»“ írnak. A történelem malmai «béke és a haladás ellensége* jőrlik szét, s bár hosszú, nehc 1 ^küzdelem árán, de disdain’3®' ikodik a béke, a szabadság * ! tömegek jólétének és felemelj Gének eszméje az egész világ®* 46. Valahányszor napsütésre jött az alkony ezeken a nyári na­pokon, az ünnepi délutánok hangulata patinázta be az új bányászvárost. Tiszta volt min­den. Visszfényszerű ragyogás világlott az élénk falakon, s a piros tetők mögött olajosán zöldelltek a környező dombok erdőkoszorúi. A levegő soha nem állt, meg, bolyhos szelek fürdették a tájat, a pihenő em­berek szívesen tódultak ki az utcára,/ hogy belemárthassák arcukat a szellűhullámokba. Dani a munkásszálló abla­kából tekintett le a pépes utcá­ra. Egyedül volt a - négyágyas szobában. Cimborái csalták ugyan egy kis tekergésre, de inkább a pihentető magányhoz volt kedve. A szerencsétlenség óta még szótlanabb, még óva­tosabb lett. Nem a lélek fé­lénksége miatt,' rég otthon érez­te már magát, az emberek, kö­zött. Inkább a testi megpróbál­tatás halkította el lényét. Any- nyira legyengült, hogy napokig járni sem tudott.-De szerepcse­re- gyorsan gyarapodott az ere­je. .Az ablakba könyökölt, mé­lyeket lélegzett az erdő felől áradó, gyantaillatú levegőből. Nézte a sétáló embereket. A lusta léptek csoszogó zaja ál- mosítón zsongott az utcában. Leginkább ünneplőruhát vi­seltek a járókelők: az volt itt a EsöKás, hogy a délelőtti mű­szak munkásai aludtak egy sort ebéd után, majd ünneplő­be öltözötten levegőztek, söröz­tek, beszélgettek késő estig. Váratlanul neki is kedve ke­rekedett, hogy kiszabaduljon a falak közül. Gyorsan belebújt sötétkék, bojtosvállú egyenru­hájába. A tükör előtt fejére il­lesztette a fess tányérsapkát. Egy darabig sápadt képmása bámult rá. Idegen arc nézett rá vissza. Vonásai elvékonyul- tak, a csontok szögletein sár­gásán feszült a bőr. Sötét sze­me feltűnően megnagyobbo­dott és valami különös szelíd­séget árasztott a sokáig tartó türelemtől. A sapka széle alatt göndörödő hajfürtökbe, ame­lyek á halántékát takarták, fe­hér szálak vegyültek. Kétkedőn hümmögött a meg­őszült halánték láttán, mert még mindig nem akart hinni szemének. Pedig éppen azért maradt a városban ilyen soká­ig a szabadulás után, hogy tel­jesen összeszedje magát és úgy kerüljön a család szeme elé, mintha semmi sem tör­tént volna. Antinak is lelkére kötötte, nehogy árulkodjon odahaza. Hazudjon valamit a késés miatt, csak a szerencsét­lenségről ne szóljon egy árva mukkot sem. Bármilyen furcsa, a nagy bol­dogság jobban gyengítette, mint az átélt veszedelem. Ha arra gondolt, hogy szabad, hogy mehet haza, le kellett ül­nie. Anti levelet hozott Klári­tól. Rojtosra olvasta. Most is, mielőtt kilépett volna a szo­bából, elővette az írást és szán­dékos vontatottsággal olvasta a soroltat, hogy minél később ér­jen a végére. Annyira gyönyö­rűnek érezte az életet, mintha mezítelen teste pihébe süppedt volna. Ezerszer szerelmesebb- nek hitte magát, mint a betel­jesülés idején, legboldogabb perceiben. Most tanulta meg, hogy az örömnek nincsen hatá­ra. Hallotta az asszony hang­ját, ahogy olvasta: „Édes jó szerelmem! Egészségben vagyunk, Klári­ka szintúgy, mint édesanyád. Gyere, gyere, ezentúl együtt élhetünk, köszönjük a jó embe­reknek. Éppen szükség van rád, kasza alá érett az árpa, vágni kell szaporán, nehogy el­peregjen. Nagy az öröm miná- lunk. Voltak itt a megyétől, megígérték, hogy a piros köny­vemet is visszaadják. Anti ho­zott Klárikának két kis gerli- cét, a galagonyásban lepte őket, kalitkát is csinált az ártatla­noknak, mogyoróvesszőből. Ha itthon léssz, csirkét rántok ne­ked. Siess, életem párja, addig is sokszor csókollak, amíg ha­zaérsz. Klári.” Esetlen gyengédséggel haj­totta össze a levelet, majd bel­ső zsebébe, az igazolványok kö­zé rejtette. Azután Klárival és kislányával csavarogni indulta városba. Közvetlenül az új lakótelep mellett, a háromemeletes házak szomszédságában tágas domb­oldal lejtett alá az erdő szélé­től. Itt volt a vidámpark. Dani erre kószált a legszívesebben. Sört mértek, kolbászt sütöttek a deszkabódékban, törökmézet és cukorkát árultak a sátrak­ban, fáradhatatlanul forogtak a körhinták, durrogott a céllö­völde. A magányos cserfákra erősített hangszórók bömböl­ték a slágereket, s a körhintás verklijét csak olyankor lehetett tisztán hallani, ha lemezt vál­tottak a városi művelődési ház stúdiójában. Ifjú Kustán Dániel eddig még soha nem gondolt arra, hogy mennyire hozzátartozik ehhez a vidám ricsajhoz, önfe­ledt forgataghoz. Észrevétlenül vált a város lakójává. Most, hogy megállt a sátrak előtt, és otthonosan körülnézett, egy­szerre megsajdult a szíve. El kell innen mennie. Heves izga­lom fogta el. Ráeszmélt, hogy itt akar maradni. Türelmetle­nül kapkodta jobbra-balra a fejét. Mindenki ismerős volt, legalább látásból. Az a török­mézet majszoló szutykos ci­gánygyerek éppúgy, mint az a kövérke, szeplős lány, aki nagy- vidáman similabdát vagdosott legénye fejéhez. Nem akarta elhinni, hogy mindezt itt kell hagynia. Tanácstalanul kóválygott a céllövöldéhez. Sokan szorong­tak a célzópárkány előtt. Mo­hón várta, hogy az ő kezébe is puskát nyomjon a párkány mö­gött álló, nagymellű asszony. Végre rá került a sor. A sok­fajta pléhfigura közül a favá­gó törpét választotta ki. Nem találta el. Másik puskát kért. — No nézd, hát már ehhez is kedve van! — szóltak rá vidám csodálkozással, mielőtt elhúz­ta volna a ravaszt. Nyomban megismerte Zámbónak, a bá­nya párttitkárának hangját. Leengedte a puskát, hátrafor­dult. — Gondoltam, kipróbálom, jók-e már az idegeim? ■— mondta mosolyogva. Zámbó jókedvűen nevetett rá. — Még én se mernék rá vál­lalkozni, pedig biztosabb hely­ről izgultam végig azt az öt na­pot. — Majd komolyan kérdez­te. — összeszedte már magát? — Köszönöm... — Akkor indulhat haza. Dani kifizette a két forintot és átengedte a második lövést az utána következőnek. Leve- gősebb helyre ballagott Zámbó oldalán. A város felé fordult,! hunyorító pillantással pásztáz-] ta végig a kék alkonyba süp-i pedt utcákat, házakat, amelye-j két ragyogással díszítettek azi éledő fények. — Nem szívesen megyek —i szólt megilletődötten. A karcsú, fiatal párttitkár] értetlenül csodálkozott rá. — Mi van magával?... I Dani szelíden megvonta a] vállát. — Semmi. Jó itt, maguknál.] Eveken át csak az ütésekre] gondoltam. Közben i'ölépült ez] a város. Ránézek és nem en-i ged. Rohannék haza, mint az] őrült... Pedig hát itthon va-i gyök... Most aztán igazán] nem tudom, hogy mit csinál-i jak. _ j Zámbó leszegte fejét, eltii-i nődve markolta meg állat'.] Majd belekarolt Daniba. ( — Jöjjön... Megbeszéljük] egy korsó sör mellett... < Kényelmes léptekkel halad-' tak át a tömegen a J'aoszlopost pavilonhoz, ahol érdeshangú' bányászok oltották szórójukat; a lumpionfüzérek alatt. ' iFolytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents