Észak-Magyarország, 1962. december (18. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-05 / 284. szám
északim ág YARORSZAG Szerűn, 1*1(12. december S. ' ti IllMIIIM JlillíV i Megnyílta Csehszlovák Kommunista Párt XII. kongresszusa Prága (MTI) Kedden reggel 9 órakor kezdte meg munkáját a prágai Július Fucik park kongresszusi termében a Csehszlovák Kommunista Párt XII, kongresszusa. A kongresszus küldöttei nagy ünneplésben részesítették a Politikai Bizottság tagjait és a külföldi testvérpártok küldötteit, majd elénekelték az Intcr- nacionálét. A kongresszust Antonin Novotny, a CSKP Központi Bizottsága első titkára nyitotta meg. Bevezetőben megemlékezett azokról a kimagasló vezetőkről, akik a két kongresszus közötti időben elhunytak. Rövid beszédében hangsúlyozta, hogy a párt XII. kongresszusa olyan körülmények között ül össze, amikor a szocializmus erői már győztek Csehszlovákiában. — Bizonyosak vagyunk abban, hogy a mi kongresszusunk is kifejezi majd szolidaritását a népeknek a békéért és a kapitalista elnyomás ellen vívott harcával — mondotta Antonin Novotny, majd köszöntötte a kongresszuson megjelent testvéri kommunista pártok képviselőit, köztük az SZKP L. I. Brezs- nyev által vezetett küldöttségét. A megnyitó és az üdvözlés után a küldöttek megválasztották a kongresszus elnökségét, s a különféle bizottságokat, majd jóváhagyták a napirendet. Ezután ismét Antonin Novotny lépett az emelvényre, hogy megtartsa a Központi Bizottság beszámolóját. A bevezető szavak után a beszámoló megállapítja, hogy a CSKP XII. kongresszusának előkészületei tovább növelték a szocialista demokratizmust és megszilárdították a párt kapcsolatait a néppel. Az előadó ezután rátért az ország gazdasági helyzetének elemzésére. A beszámoló többek között a szocialista országoknak a marxizmus—leninizmus alapján való egysége szükségességével is foglalkozott Rámutatott, hogy a revizionizmus elleni, mint fő veszély elleni harc közben látni kell a dogma- tizmus és a szektarianiz- mus veszélyét, amint erre a moszkvai dokumentumok is utalnak. l£zt a veszélyt bizonyítja az Albán Munkapárt vezetőinek tevékenysége is, akik az elmúlt időszakban teljesen elszakadtak a nemzetközi kommunista mozgalom elveitől és elvetik a korábban közösen elfogadott dokumentumokat. „Ami a Jugoszláviával való viszonyunkat illeti — hangoztatta a szónok —, a kölcsönösen előnyös gazdasági és kereskedelmi, valamint kulturális, tudományos és más hasonló kapcsolatok bővítése mellett vagyunk, a két állam közötti kapcsolatot, amely a békét és a szocializmust, valamint a két nép barátságának fejlesztését szolgálja, tovább akarjuk erősíteni.” Antonin Novotny ezután a CSKP belső problémáival foglalkozott. Pártunk teljes egészében megértette az SZKP XX. kongresszusának lenini eszméit és nem szűkítette le azokat csak a párt belső életére. Minden szükségest megtettünk a szocialista törvényesség szigorú betartásáért, a szocialista demokrácia fejlesztéséért. Majd hangoztatta: „Nem volt, és jelenleg sem könnyű a lenini normák érvényesítése, miután a személyi kultusz időszakában a párt tekintélyének leple mögött nálunk is olyan pártelleucs módszerek uralkodtak el, amelyben a szocialista törvényességet megsértették és egyes személyek visszaéltek hatalmukkal. A Központi Bizottság felülvizsgálta az 1949. és 1954. között elkövetett egyes törvény- sértéseket és arra a következtetésre jutott, hogy az abban az időszakban megtartott politikai perekben kimondott ítéletek az elítéltek többsége esetében helytelenek, vagy az elkövetett cselekményekhez viszonyítva túlméretezettek voltak. Ezért több mint harminc személyt felmentettek az ellenük emelt vád alól és rehabilitálták őket. Egyes vádlottaknál viszont bebizonyosodott, hogy olyan cselekményekért kellett volna megbüntetni őket, amelyet tényleg elkövettek, és amelyért nem vonták őket felelősségre. A Központi Bizottság elhatározta, ismét felülvizsgálja az 1949. és 1951. közötti időszak politikai pereit, hogy ebből megfelelő elvi következtetéseket vonjon le és végleg lezárja ezeket az ügyeket. Javasoljuk a XII. kongresz- szusnak, bízza meg az újonnan megválasztandó Központi Bizottságot, hogy négy hónapon belül vizsgálja felül és végleg 1 zárja le az eddig nem tisztázott ügyeket.” Figyelemre méltó vita az Olasz Kommunista Párt kongresszusán Róma (MTI) Az Olasz Kommunista Párt kongresszusának kedd délelőtti ülésén a Kínai Kommunista Párt küldötte, Csao Ji-ming szólalt fel. Üdvözölte a kongresszus küldötteit, majd a népek fokozódó harcáról beszélt az egyre gyengülő imperializmus ellen. A továbbiak során kijelentette: Mélységesen sajnáljuk, hogy egyoldalú és nem megalapozott támadásokat hallhattunk a kongresszus szónoki emelvényéről az Albán Munkapárt ellen. A délelőtti ülés szünete után a küldöttek viharos éljenzése közben emelkedett szólásra Dolores Ibárruri, a legendás hírű La Passionaria. Teljes egyetértését fejezte ki az SZKP XXII. kongresszusának tételeivel, majd emlékeztette a kínai elvtársakat arra, hogy csak az albán vezetők leleplezésén keresztül őrizhető meg. a szocialista világ egysége. Zénón Kliszko, a LEMP Politikai Bizottságának tagja, elítélve az albán vezetők magatartását — hangsúlyozta: senki, aki szívén viseli a nemzetközi munkásmozgalom egységét, nem lehet szolidáris velük. Roland Leroy, a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára ezt mondotta: Jobb lenne, ha a kínai elvtársak befolyásukat arra használnák fel, hogy az albán vezetőket jobb belátásra bírják. A tissta lelkiismeret parancsa A szocializmus építésének szakaszában csak az óvhatja meg a pártot a tévedésektől, ha " érzékenyen figyel a párttagság és a dolgozók bíráló észrevételeire,. ha minden erőfeszítést a hibák kijavítására összpontosít. ’ -E fontos marxista tanítás helyes alkalmazását bizonyítja többek között az is, hogy a forradalmi harcokban megúj- hodott pártunk immár .több mint fél évtizede nyílegyenesen halad a dolgozók által is helyeselt és követett úton. Ám nem mindenütt és nem mindenki ismeri még fel a marxista bírálat és önbírálat fontosságát, kellemetlenkedőnek tartják azt, aki feltárja á hibákat .és;furcsa ellentmondás tapasztalható némely vállalatnál, pártszervezetnél. • Márpedig, aki az elvi politika és -a helyes gyakorlat mellett kardoskodik, aki az igazság, érvényesítéséért küzd — tiszteletet és dicséretet érdemel. Az életi, gyakran teremt olyan helyzeteket, amikor á bíráló igazához nem férhet kétség, a bírálat hangja azonban bántó. Ilyenkor jogos a bántó hang visszautasítása, de csak a bírálat lényegének elismerése mellett. Azért fontos ennek hangsúlyozása, mert arra is volt már példa, hogy a bírálat hangjának kifogásolása mögött a jogos bírálat visszautasítása húzódott meg. A bírálatnak nyílt, vagy burkolt visszautasítása sok káros következményt vonhat maga után: mindenekelőtt az elbizakodottság veszélyét. Az építő bírálat hiánya könnyen tévútra vezethet, a „minden simán megy” tetszetős, de veszélyes helyzet mögött legtöbbször elég súlyos bajokat találni. Mert nem biztos, hogy minden jól megy ott, ahol nincs bírálat, hiszen a bírálat hiánya is kritikát jelent a vezetés felett. Ellenben egészen bizonyos az, hogy sok eredménnyel büszkélkedhetnek azokon a helyeken, ahol kinyitják a zsilipet a bátor, de segítőkész bírálat előtt és őszintén törekednek a hibák kijavítására. A bírálatot nem tűrő magatartás másik káros következménye áz emberek „bezárkózása” lehet — s tegyük hozzá: teljes joggal. Valóban: aki egyszer megégette kezét, az legközelebb már csak félve közelíti meg a meleg kályhát. Nos, éppen az ilyen félős emberekből lesznek aztán a a névtelen levélírók és a közömbös emberek, akik felöl tik „a nekem teljesen mindegy” cinikus álarcát — pedig- nem mindegy nekik, hogy jól vagy rosszul mennek- e a dolgok, csak éppen elment a kedvük a hiábavaló bírálattól. Az el hallgattatott bírálók környezetükre is rossz hatással vannak: az emberek csak egymás között méltatlankodnak a hibák láttán. a_ „jj- elmondottak Az eddig legjnkább olyan esetekre vonatkoztathatók, amikor a megbírált személy a vezető volt, aki törvénytelen, erkölcsileg elítélendő rendszabályokat foganatosított bíráló beosztottjával szemben. Amikor a bírálók védelméről beszélünk, leginkább ilyen esetekről van szó, és hasonló tónusban foglalkozik e témával a sajtó is. Az életben azonban koránt- sem ilyen egyoldalú ez a próbléma. Ezért nézzünk áz érem másik oldalára -is. Számos vezető keserű lri- fakadása bizonyítja, hogy a jogosan bírált, fegyelmezetlen beosztott nein a. hibák kijavításán fáradozik, hanem azon töri a fejét, „miért pikkel rá a főnök,” A jószándékú figyelmeztetés miatt sokan durva embernek, diktátornak kiáltják ki vezetőjüket, igyekeznek lejáratni, és esetleg a felső . szervekhez is panasszal fordulnak. Vezetőink gyakran őrlődnek két malomkő között: köti őket egyrészt az állami és pártfegyelem betarttatásának szükségessége — másrészt a fegyelem fenntartása közben arra is ügyelniök kell, nehogy megbántsanak valakit. Embere válogatja, hogy ki, milyen formában oldja meg ezt a nehéz, ellentmondásos feladatot. Akad, aki .személye3 népszerűsége érdekében minden s/.ó nélkül elnézi be- oszlottjai kisebb-nagyobb hibáit Az ilyen úezetöt embernek” tartják, munkit helyén, a felső szervék viszont nem nagyon elégedettek vek Akj minden körülményei' között szigorúan, de embersc- gesen megköveteli az államiéi; a pártfegyelem betartásihoz elveszti a népszerűségét persze csak azok szemébe!'.- akik a munka könnyebb oldalát szeretik, akik személyé sertésnek tartják, ha fegyelmet, rendet követelnek tolüft ha felfedik hibáikat és síá monkérik azok kijavítását. üc az ilyen vezető ugyanakk# megnyeri a . becsületesen dolgozó - és, érző emberek bizal' mát, .támogatását, amely nélkül vezetni — képtelenség Így kihúzhatja minden felelőtlen, a felsőbb szervek elölt1 vádaskodás alól ..is a talajt Ez szinte törvényszerű következménye a határozott vezv lésnek. 1 F-rói-f- a legkisebb ‘■‘■‘"'S posztoktól a léé' magasabbakig mindenütt bírálatról és önbírálatról szól“ marxista tanításból indulni ki, s eljutnak a tettekbe“ megnyilvánuló onbíráiatig gyümölcsözőbbé válik a. mindennapi alkotó munka. A* építő bírálat helyes alkalmazása és parkszerű fogadás“ révén gyorsabb léptekkel haladhatunk a Vili. pártkonS' resszus kijelölte, szeles távlatokat. nyitó úton. Valacbí Ann» A leifelsői Iiírosag áüasfegiafáss ez ingatlanok közös tulajdonának meiszíiníetésérll A bíróságok elé gyakran kerülnek olyan ügyek, amelyeket házingatlanok közös tulajdonának megszüntetéséért indítanali. Az ezzel kapcsolatos főbb szempontokat állás- foglalásban jelölte meg a legfelsőbb bíróság. A polgári törvénykönyv s. megszüntetés módjaként több lehetőséget jelöl meg: közülük a bíróság a legmegfelelőbbet választhatja. Nem lehet azonban a közös tulajdont olyan módon megszüntetni, ami ellen valamennyi tulajdonostárs tiltakozik. Megoldási módként elsősorban a természetben való megosztás kínálkozik. Ha ez nem lehetséges, akkor olyan megoldásra kell a bíróságnak törekednie, bogy az egyik tulajdonostárs ellenérték fejében megszerezze, magához váltsa * többi tulajdonostárs hányádé' Ha erre nincs lehetőség, cs®* akkor lehet az ingatlant verés útján értékesíteni. Az esetek nagy százalékéban az egyik tulajdonostól* * házban lakik, s így reO®? szerint . nehezebben lehet *" Ingatlant értékesíteni, ilye®' r,. kor — ha a bennlakó tulájd^ nostárs anyagi helyzete tol? tán lehetséges, és egyébkén sem méltánytalan — kötele«® lehet őt arra, hogy magák1® váltsa a többi hányadok A y zctendő ellenértéket, a ház #' tőkésítésénél pedig a lcgklseW árverési vételárat a bírós® ítélettel állapítja meg. Ha * bennlakó tulajdonostárs a közösség megszüntetése esc nem hajlandó kiköltözni, f ebből eredő értékcsökken*'3 neki kell viselnie az eile® i,érték, illetve a vételár nie? jhatározásánál. Ha az árv*!r? Rútján kell megszüntetni a k®j jzös tulajdont, s a bennlak1 ttulajdonostárs nem vállalj?1 »hogy kiköltözik, akkor a bír®,' óságnak kell megállapít®1!!' jhogy mekkora lakásra, illet0? Lieg a lakásnak melyik rés®#? ^tarthatna méltányosan igény; {Amennyiben az általa haszD# jj lakás ezt a mértéket ®*L ijiialadja, a bíróság azt is ni# Sállapítja, hogy az értékesít® puliin mely lakrészeket kötél0 »kiüríteni és a vevő rendelkezésére bocsátani. Ha a, ve®, »megfelelő cserelakást a.!3® 5lel, a bennlakó tulajdonosig »köteles a házból kiköltöz®' sVita esetén a bíróság dönti.® ?hogy a cserelakás mcgfelclo'.j Svagy sem. Ennek elbírálásán jj nem lehet figyelemmel ni1® ’den addig élvezett előn.Vy] »például kertre, gyümölcsfája jia; a méltányosság elve ah'v íján a felajánlott lakásnak 3 Unalmasnak kell lennie. ^ A közös tulajdon megs«#? ; tetősei nem akadályozlu*“ , meg, hogy valamelyik fél ® ; idő alkalmatlanságára hi' rt ikozik. Az alaptalan keresek, ellen viszont kellő védőin* ! biztosítanak a jogosultakul*® -így például el kell utasítani I , keresetet, ha valaki megs«® ,a közös tulajdonban «illő h® egy hányadát, s rövides®! ’közösségmegszüntetési P®-, ;indít az anyagilag jóval cr®j -lencbb, a magához váltásra * jnem készült bennlakó tulaj“® inostárssal szemben és az ® 'tőkésítést szorgalmazza. -sonlókcppen így kell cljár®^ jha a közös ingatlant özveü3 ivagy más haszonélvezeti, leg használati jog terheli» ierre való tekintet nélkül s*°® galmazza az egyik tulajdon“6 [társ az értékesítést, and' másik elleni«.. c < azok a rongyosok küldtek ide,5 akik neked csak lezárt akták,] meg új akták, betűk, betűk, be-] tűk... t A másodtitkár bamba iszo-J nyaltai hátrált, arca a tropikál- öltöny színéhez hasonlított, sze-] me ijedten fennakadt. A nyu-l galmáről híres Cigié Mihály] sok évi hallgatásáról tépte le a: zablát, viharosan hadonászott; hosszú kezével, fulladozott,; mert köhögnie kellett, de csak: ömlött belőle a szemrehányás! zuhataga. ] — Naponta hallani^ hogy,, minden az emberekért törté-: nik. Csak éppen egyenként' nem törődünk velük. Hová; vezet ez?!... Jó, lelkesedj- azért, hogy megkapálják a ku-? koricát. De ha emberről van! szó, akkor is a gazt irtsd, kü-; lönben egyedül maradsz. Mitől! van a te hatalmad?! Azzal kez-l dődölt, hogy bíztam benned.] De gondolsz arra mostanában,] hogy hányán bíznak benned?!! Milyen jó bezsebelni a dicső-] séget, ha szorgalmasak a pa-c rasztok! Milyen jó felejteni,] ha megbántjuk őket! Milyen jóc autóba ülni és elrobogni pana-] szűk elől. És még mindig hi-' bátlan kommunistának érzed] magad, mert ez olyan termé-C szeles. Csakhogy azok is kom-] munisták ám, akiknek nincsc az asztalukon K-telefon. Akik] nyelik helyetted a szégyent ésc abba rokkannak bele, hogy jó-] vátegyek azt, amit te elrontasz.^ Ennyit akartam mondani, nem] többet. Ülj le és gondolkozz.] Két megoldást találhatsz. Vagy] engem • is kizáratsz a pártból,] vagy fölrázod magadban azt alvó emberséget. í r (Folytatjuk# kinek van igaza? Ezért jöttem. Két éve dolgozott ebben a pompás szobában a másodtitkár, de így még soha senki nem mert beszélni vele. A szokatlan helyzet megzavarta, de csak azért, mert nem akárki olvasott a fejére. Cigié Mihály már tábornok volt a pártmunkában, amikor ő még közkatonaként szolgált, s az öreg karolta föl, az hozta be az apparátusba, s ettől kezdve maga is tudta már, hogyan használja eszét. Nem akart ujjat húzni Cigié Mihállyal. Pozíciójában ugyan biztonságban érezhette magát, megnyugtatóan vélekedtek róla egészen a legfelső körökig, de tudta, az öregnek is messzire érhet a keze, ha éppen akarja. Kedve szerint kurtán elintézte volna Cigié Mihályt, mégis a türelemhez folyamodott, egyrészt a tisztelet miatt, másrészt minden eshetőségre számítva. — Ezen már nem lehet segíteni, Mihály bácsi — magyarázta jóindulattal, arcán a tisztelettudó alázat halvány kifejezésével. —■ A pártközpont döntött, az élet megy tovább. Minek bolygassuk meg a régi aktákat, amikor új is van elég? Cigié Mihály eddig térdén tartotta kalapját. Most a titkár asztalára dobta haragosan, a levelek tetejére. Nagyot sóhajtva felállt, keményen rándította meg fejét. — De jó az a pártközpont fügefalevélnek! Szívesen szá- jonvágnálak, tudod-e? Hát arra kell ez a gyönyörű szoba ... a függöny, a szőnyeg, a telefonok ... hogy hivatalnok-forradalmár légy?! Vedd tudomásul, hogy nem vagy alispán] Téged Cigié Mihály egy árnyalattal élesebben nézett rá. —' Igen? Pedig a Központi Vezetőségtől hozzád fordultak véleményért. Olyan levelet diktáltál az unokámnak, hogy az után akár le is tartóztathatták volna Kincsest. A fiatalabb nyomban megfeledkezett a nagy szívélyességről. Baljósán vónogatta keskeny szemöldökét. — Az unokája milyen jogon fecsegi ki a párt-titkokat? •— De komoly lettél egyszerre — mérte végig sajnálkozva az öreg. — Tegnapig semmit nem mondott el. De tegnap igen, mivel hogy nálam járt Kincses. Abban a hitben voltam, hogy a központ igazat adott neki. Még haragudtam is rá, amiért még egy lapot sem írt, hogy. rendbejött a szénája. Hallgatott, mert ütötték. A lányát kizárattad a pártból, a veiét elüldözted, őt magát meg leváltattad-. Nem vetném a szemedre, ha jogos lenne. Csakhogy jól vigyázz. Ártatlan embereket botoztattál meg. Az egyik kommunista levelet ír, hogy segítsenek. A másik kommunista levelet ír, hogy büntessenek. Döntsük hát el: Megtört, aprólukacsos arcáról nem sok jókedvet olvashatott le a titkár. — Szervusz — mondta érdes, öreges hangján. — Van egy kis időd? — Mihály bácsira mindig van! — fogadkozott a másodtitkár, s mosolya árasztotta a szívélyességet. — Tessék helyet foglalni. Megkínálhatom egy kis konyakkal? Az öreg leült mindjárt az első székre, amely a kezeügvébe került. Széles vállára, amelyet megszámlálhatatlan sokaságú zsák nyomott hajlottra molnár korában, most a pálma íves levele borult. — Hagyd azt a konyakot. Inkább az emlékezésed vedd elő. Esztendeje is lehet, hogy járt nálad egy magas legény, arra kért, hogy engedd belépni a szövetkezetbe Kincses József vejét. Emlékszel? A karcsú, ezüstnyakkendős másodtitkár szórakozottan ráncolgatta alacsony homlokát, majd könnyű szívvel fölnevetett. — Honnan szedte elő ezt az ásatag ügyet, Mihály bátyám?! Rémlik .valami, de hát bajosan tudnék róla számot adni. 43. Boldogan röppent föl az írógép mögül a nagyszemű lány, amikor meglátta nagyapját a nyíló ajtóban. — Itt van — kacsintott cinkosan a másik ajtó felé, melyet borsózöld párnázat borított. — Mindjárt bejelentem... Cigié Mihály szelíden legyintett hosszú kezével. — Hagyd, kislányom. Itthon vagyok én. S ezzel el is tűnt a zöldpár- nás ajtó mögött. A másodtitkár rózsakoszorús asztalánál ült, tucatnyi boríték volt előtte, olvasta a napi postát Meglepetten, szigorúan hunyorítva kapta föl a fejét, hogy lássa, ki érkezett kopogtatás nélkül. Keskeny szája lassú vonallá húzódott a mosolytól, a levelet finoman összehajtogatta könnyű kezével, s az asztalra ejtette. — Á, Mihály bácsi! Üdvözlöm, Mihály bácsi! — Zajtalanul felállt, az öreg elé sietett. Cigié Mihály lassan lépegetett előre a kék folyondárokkal, szögletes, piros mintákkal díszített szőnyegen. Egyik kezében kalapját tartotta, a másikat köszönésre nyújtotta.
