Észak-Magyarország, 1962. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-05 / 284. szám

Staerda, 1962. december S. ESZAKMAGYARORSZAG 3 Új gyárnak új gép I Földművelés - népművelés ! A A Miskolci December 4 Drótművek rekonstrukciója során szükségessé vált az elavult, régi drót- húzó gépek kicserélése. A közelmúltban elkészült egy DXIGB--35 jelű húzógép. Kiss Gyula húzó­mester és Szlavkovszki Gyula üzemvezető az új gép üzemi próbáit ellenőrzi. Pf AZ ERŐMŰBEN Biztonsági őrjáraira indul az igazgató — Épül a sótaiánító — Távfűtés a Bélícvárosban — Egy kis statisztika A téli táj fakóságában egy­hangúan „pipál” a három ké­klény. Üszkös száját komor, sötét füst hagyja el. Arrébb Portáldara viaskodik a hatal­mas szénkupaccal. Az osztá­lyozó felől — hosszú szalaglií- öon át — porszén halad az örökké éhesen ásítozó, tüzes- Syomrű kazánok felé. Odabent, az előregyártott elemekből ösz- sze rakott, nagy betonkolosz- szusban az alkotó munka zsí­rja hallatszik. Sisteregnek a kazánok, zúgnak a turbinák, kattognak a gépek — s őrzőik, az erőmű dolgozói árgus sze­mekkel figyelik a mindenttudó műszereket. Az igazgató irodája előtt alig férni — annyian várakoznak. — Ma tartjuk a szokásos munkavédelmi szemlét — így Tóth elvtárs, a Borsodi Hőerő­mű igazgatója. — Ilyenkor az­után mindenki velünk tart, Ukinek egy kis köze is van az Uaem biztonságos menetéhez, Öplgozóink ideális munkakö- fölményeinek megteremtésé­hez. Nálunk ez jól bevált mód­szer. Egy-egy ilyen szemle al­kalmával számos fogyatékos- ^got felszámolunk. Néhány perccel később pe­dig Széplaki Imrével, az erő­mű pártbizottságának titkárá­val, a beruházási osztály egyik előadójával beszélgetek.. — Hogyan halad a sótalanító berendezések építése? — kér­dezem. — Ez a nagyszabás ű beruhá­zás a KISZ védnöksége alatt készül. A fiatalok már a terve­zésnél is közreműködtek, s az­óta szinte magukénak vallják az egész munkát. Nemcsak itt, Berentón, hanem a kooperáló üzemekben is észre lehet ven­ni a védnökséget. A Ganz- j MÁVAG-iól is határidőre meg­kaptuk a szükséges berendezé­seket, a Dunántúli Kőolajipari Gépgyárak ifjúsága pedig 1200 órát dolgozott társadalmi mun­kában azért, hogy a tartályok határidő előtt Berentén legye­nek. Az erőmű fiataljai is so­kat tesznek e nagy beruházás kivitelezéséért — válaszolja Széplaki elvtáre. A sótalanítóval kapcsolatban érdemes megemlíteni; az egész létesítmény gondolata tavaly vetődött fel, s ez év márciusá­ban már készen voltak az ösz- szes tervek és dokumentációk. Ez a munka összefügg a Be- rentei Vegyiművek és a Borso­di Vegyikombinát igényeivel, magyar mezőgazdaságban végbement szerkezeti, politikai, társadalmi válto- vzások számos, eddig nem ismert, vagy csak ❖a mezőgazdálkodással foglalkozó emberek egy !; kisebb csoportja előtt ismert fogalmakat hoz- ❖tak felszínre. Az ember ma — különösen az .-.1963-as tervkészítések idején — akármerre jár, olyan kifejezéseket hallhat a tegnap még !-!egyéni parasztok szájából: — intenzív búza- vtermesztés, expresszhizlalás, vegyszeres gyom­irtás stb. — amelyek viszonylag rövid idő •vaiatt honosodtak meg új útra tért mezőgazda- óságunkban, s máris a paraszti tömegek szé- les rétege előtt váltak ismertté. Az újságíró Vszámára, aki gyakran járja a megyét, külö- •: nősen izgalmas összehasonlításra ad ez al- ];,kaimat. Elképzelni a tegnap paraszt emberét, •ss összehasonlítani a ma termelőszövetkezeti ^gazdájával! Ugyanaz az ember: ismerjük ❖ gazdái kodását, életfilozófiáját, gazdálkodási Szemléletét; ennek az embernek valósággal egy új világ teremtődik fejében, más érzések ❖ébrednek szívében, s bár még élnek benne a Őrégi hagyományok, teljes energiájával törek­szik az új felé. Hiszen szeme előtt szorulnak Ő háttérbe a régi, elavult módszerek, mind job- *ban és mind több helyen élretör az új, a ❖ ..hagyományos” termelési eszközök egy részét v máris kivonták a forgalomból, a történelem .•.szemünk előtt változtatja meg. helyezi mú­❖ zeumba a kisparaszti, kisparcellás gazdálko- ,-.dás eszközeit: technikánk és a tudomány ra­❖ gyogó eredményei pedig nap-nap után újabb ^vívmányokkal, kiváló alkotásokkal segítik a ❖ kísérletezőket, az új úton járókat. Ez termé­szetes, dialektikus folyamat, másként a mező­❖ gazdasági termelés fokozását el sem képzel­hetnénk. Előfordul, hogy egy-egy tudományos ❖•felfedezés, vagy ú,i módszer bevezetése ma *még a „csoda” erejével hat; az emberek, akik ❖ sohasem hallottak arról, kezdetben idegenked­jek, tőle, bizonytalankodva fogadják, elterje- ődésük viszont olyan gyors, hogy — a hason­latnál maradva — holnap már az egész mező­gazdaságban széleskörűen alkalmazzák, s ami írna csodálatos volt, holnapra természetes ő lesz... ❖ EA ézenfekvő példa erre a különféle növény- !•! védőszerek, a műtrágya megjelenése, ❖vagy például a vegyszeres gyomirtás elterje­dése. A mi megyénknek vannak olyan köz­❖ ségei, ahol még 8—10 évvel ezelőtt is idegen­kedtek például a műtrágya használatától. Ha ❖ a földművesszövetkezet x-endelt öt-tíz mázsát, fannak nagy része esztendeig is a raktárban ❖ hevert, a gazdálkodók legfeljebb 25 kilót vet­etek belőle, kísérletképpen. Noha a mütrágya­❖ felhasználás előnyös voltáról ma már nem jeli meggyőzni senkit, hiszen annyira „nép- ő szerű” lett, hogy szinte nem győzünk eleget ^gyártani belőle, jelentkeznek viszont a mező­i-gazdasági termelésben a még újabb, a még ^hatásosabb növény védőszerek: rovarirtó, szisz- őtemikus, atkaölő, gombaölő szerek stb.. stb., [•'amelyek alkalmazási, felhasználási módjáról, ős előnyös voltáról időnként meg kell győzni a ❖kétkedőket. Hiszen, miből fakad a kétkedés? .••A kellő ismeretek hiányából. A paraszt ember, ❖amíg egyénileg gazdálkodott — mondhatnánk *— „öröklött” tudományával gazdálkodott. ❖ Ahogyan nagyapjától, apjától tanulta. Szent IC volt előtte a tanítás, amelyet az idősebbek ❖hagytak rá: ugyanaz a vetésforgó, külterjes ]•] gazdálkodás jellemezte, mint őseit, s mert ❖nem tanult, mert nem ismerte fel az újban [j] rejlő lehetőségeket, idegenkedett tőle, maradt ❖ a réginél, amelyben már neki is gyermekkora *óta tapasztalata volt. Elég csak arra utal- őnunk, hogy némely járásban még tavaly is £erős propagandamunkát kellett kifejteni pél- ődául az intenzív búza termesztése érdekében. £Erősködtünk, bizonygattuk, hogy magasabb ❖ hozamot ád, az emberek mégis ragaszkodtak ❖ a hazai fajtákhoz, hiszen ezeket már ismerték. .♦.Ez az esztendő aztán megmutatta, hogy kinek ❖ volt igaza: az intenzív búza sokat haladt előre l-la „népszerűség” létráján. Ám de, fejlődésünk ❖ üteme, s azok a magas követelmények, ame­llyel egész népünk és most a VIII. párlkong­❖ resszus a magyar mezőgazdaság elé állított, ICgyorsabb előrehaladást igényel, következés­éképp: bátrabban kell alkalmazni az újat. % Még a pártkongresszus előtt, az encsi járási őpártértekezleten fogalmazták meg, hogy ezért ATiszapalkonyai Hőerőmű hűtővizét még egyszer munkába fogják és az elkövetkező években 18 ezer holdat öntöznek vele A mezőcsáti járás déli ré­gében, Tiszapalkonya térségé- Ro alakult termelőszövetkeze­tnek jelentős többletjövedel- biztosítana az öntözéses Reteszetek kialakítása. Ugyan­akkor ezek a tsz-ek el tudnák jutni friss zöldségfélékkel a közelükben épülő új ipartelep: k í’iszai Vegyikombinát dolgo- és Tiszaszederkény-Ujvá- Rs lakóit. A számítások sze- a Tisza és a Hejö patak, RÍ amint a későbbi években ,lifeSépülő fúrt kutak vizével a környéken mintegy 40 Ra- holdat lehet öntözni. Az _ öntözőtelepek létesítéséhez j járás vezetői a Hazafias Nép- '^nt Országos Tanácsának és p. Népfront megyei műszaki ak- v'pbizottságának segítségét Rtték. A társadalmi szervek Ráígérték, hogy az öntözéses Rzdálkodás kialakítására táv- Uti tervet készítenek. Ennek R-Svalósí tó sara hétfőn délután °ob mint tíz község termelő- íRvetkezeteinek küldöttei, va- Ráint a vízügyi szakemberek Rábeszélést tartottak a Tisza- Rlkonyai Hőerőműben. Az ér- Rkezleten részt vett Harmati Undor, a Hazafias Népfront fszágos Tanácsának titkára, a yRponti Bizottság tagja, Bor- jR megye képviselője és dr. rtpsonyi Emil professzor, a ^épfront Országos Tanácsa aki akcióbizottságának tagja. A megbeszélésen a Nép- front műszála akcióbizottságá­ban tevékenykedő vízügyi szakemberek és a hőerőmű ve­zetői érdekes és hasznos javas­latot tettek. Elmondták, hogy a Tiszából kiemelt vizet a hő­erőműben történt felhasználás után újra visszaengedik a fo­lyóba. így másodpercenként mintegy 9 ezer liter vizet nyomnak vissza a Tiszába. Ezt a nagy mennyiségű vizet azon­ban gazdaságosan lehetne hasznosítani a földek öntözé­sére. Javasolták, hogy a hő­erőműben egyszer már munkát végzett vizet az 1930-as évek­ben, ínségmunkában épített Sajó-csatornában gyűjtsék ösz- sze, és onnan csatornákon ve­zessék az igrici, a nemesbikki, a hejőszalontai és a Mezőcsát- kömyéki tsz-ek földjeire. Az előzetes számítások szerint a hőerőmű hűtővizével — a csa­tornahálózat kiépítése után — 18 ezer holdat tudnak majd rendszeresen öntözni. A javas­latot elfogadták, és dr. Moso- nyi Emil professzor vezetésé­vel a Népfront műszála bizott­ságának szakemberei elhatá­rozták, hogy a jelentős terület öntözésének tervét társadalmi munkában márciusig kidolgoz­zák és a kivitelezés módját megbeszélik az érdekelt közsé­gek dolgozóival. olyan fontos most a földműveléssel együtt. — a népművelés! Az újszerű, nagyüzemi gazdál­kodás magasabb szaktudást igényel nemcsak a brigádvezetőktől, az agronómustól, hanem minden embertől. Kivétel nélkül. A népműve­lésnek. amely örvendetesen előtérbe került, s máris biztató hajtásai vannak, sokrétű fel­adatot kell megoldania. A megyeszerte meg­kezdődött termelőszövetkezeti akadémiákon a hallgatók jelentős üzemszervezési, állatte­nyésztési, legelőgazdálkodási, növénytermesz­tési kérdésekkel foglalkoznak. Noha ezek alapjait már nagyon sokan ismerik, a téma­körben megjelent egy merőben új: a gép! A skála tehát széles, mindenki megtalálhatja azt; ami érdekli, s munkájához elengedhetetlenül szükséges. A magyar paraszt gazdálkodásra termett. Szorgalmas, munkabíró tulajdonságáról világszerte ismerik. Óriási energia, sok-sok gondolat rejlik benne. A népművelés feladata ezt felszabadítani, rendszerezni. S — hogy egy pillanatra visszakanyarodjunk a cikk elején írt gondolathoz — ezért olyan nagyszerű érzés a tegnap paraszt emberét ma látni és hall­gatni: tanult, megváltozott világszemléletében, életíilozófiájában, szinte alig lehet ráismerni. A magyar paraszt szívesen tanul, meghall­gatja, elfogadja és alkalmazza mások okos ta­nácsait. De azt nem tűri, s megmakacsolja ma­gát, ha lóhátról beszélnek vele, ha utasítgat- ják, esetleg nem hallgatják meg az ő okosabb elképzeléseit. A magyar paraszt nem „egy­szerű, szürke tag”, hanem gazda akar lenni a termelőszövetkezetben, a megnövekedett és jobb életet nyújtó közös gazdaságban is. Ezért tanul, ezért képezi magát, mert valóban több, s valóban jó gazda akar lenni. Soha annyian nem tanultak még ebben az országban, mint most. Estéről estére mindenütt világítanak az iskolák, művelődési otthonok ablakai; vitáz­nak, csatáznak a pártházak klubhelyiségeiben: ha a hegyeshalmi határállomásnál kitennénk a táblát, amelyen ez állna: „Termelőszövet­kezeti ország”, nyugodtan melléje tehetnénk a másikat is: „Tanuló ország”. Tanul mindenki: esti iskolán, általános- és középiskolában, ter­melőszövetkezeti akadémián, vagy éppen a felsőbb képesítést nyújtó mezőgazdasági tech­nikumban. Nemrég Tiszabábolnán olvasó ankétot tar­tott szerkesztőségünk. Elég szép számmal je­lentek meg a pártházban a helybeli termelő­szövetkezetből, mondtuk is: örülünk, fele ennyi részvevőre sem számítottunk,.. — Lehetnénk háromszor ennyien is — felel­ték —, de most esti iskola van, tetszik tudni, ott tanulnak a tagok. A kíváncsiság az iskola elé vitt. S az abla­kon keresztül lélekemelő látvány tárult elénk: ötven, hatvan éves, idős paraszt emberek, fej­kendős asszonyok hajoltak a könyvek fölé; napközben cukorrépát ástak, áztatta, verte őket a hideg őszi eső. s meggémberedett, fá­radt ujjaikkal most a betűket, követték, a táb­lánál algebra tételeket oldottak meg. Életünk nyújtotta ezt, a csodálatos képet, amely mélyen belevésödött mindazok leikébe, akik láttuk, s nem tudtunk onnan percekig elszakadni. Máskor, ha végeztek a napi munkával, siet­tek gyorsan bezárkózni, vagy ilyenkor, őszi, téli estéken pletyka-partikat alkotni, a kocs- maasztalt támasztani. Pedig most. is fáradtak, a cukorrépaásás nem gyerekjáték... Ki mondta hát nekik, hogy tanuljanak, Iá vitte az iskolapadba őket? Az élet.. Sajátmaguk is­merték fel, hogy nem elég mindaz, amit eddig tanultak, többre van szükségük, s mindezt pótolni sosem késő. Már nem lehet a szótár­szerű, egykori „népszerű füzetekből” megélni, amelyek a mezőgazdálkodás ábc-jét tanítot­ták; tudni kell mindent az alfától az ómegáig: aki egy ezerholdas gazdaságban is gazdának akarja tudni magát, annak tudnia kell, mit lehet egy ilyen ezerholdas gazdasággal okosan kezdeni, másként nem tud alkotó javaslatok­kal előállni, nem tud tervezni, akkor valóban csak „egyszerű, szürke tag” marad. Hát lehet ezt a tanulási kedvet nem dicsérni?! A népművelés így vált és válik mind- inkább a földművelés szerves részévé. A kettő ma már elválaszthatatlan, hiszen mindnyájan gazdák akarunk lenni. Ónodvári Miklós Nyolc óra alatt 140—180 ezer tabletta Az Egyesült Gyógyszergyárnak három Wetzel típusú eelofánoző automata gépe van, amely egy műszak alatt 140—180 ezer tabicÉSűr. csomagol. A képen: n(irtük Sándomé csomagoló, Heim György­ié és Bertalan Oózseíné ellenőrök. Életrevaló Kezdeményezés az LKM-ben a népszerű szaHkönyvek kiadására A kohászatban, de más ípar- ágakban is számos szakmában, munkaterületen nélkülözik a könnyen érthető, gyakorlati fogá­sokat is tárgyaló szakkönyveket. Ezért a I,enin Kohászati Müvekben újfajta életrevaló kezdeményezés­hez fogtak. Több gyárrészlegnél, mérnökökből, technikusokból, mű­vezetőkből és idősebb, tapasztalt dolgozókból munkaközösségeket alakítottak azzal a céllal és fel­adattal, hogy a különböző szak­mákban, szakterületeken dol­gozók részére megfelelő temati­kájú, népszerű stílusban megírt, könnyen érthető, a szakma fogá­sait, apróbb részleteit is ismertető, kisebb terjedelmű szakkönyvanya- got állítsanak össze. Eddig már mintegy tizenöt munkaközösségben csaknem száz közép- és alsóbb be­osztású műszaki, illetve nagy ta­pasztalattal rendelkező fizikai dol­gozó tevékenykedik a fontos fel­adat megoldásán. Számítás szerint az év vegéig, illetve a jövő év ele­jén több mint tíz kohászati szak­mának — többek között a henger­lés, a kovácsolás, az öntészet, a kohászati karbantartás munkájá­nak anyagát állítják össze, illetve írják meg. A kidolgozott munkákat n Kohó- és Gépipari Minisztérium vaskohászati igazgatóságán műkö­dő műszaki propaganda irodának küldik meg, hogy az a kiadásról és forgalomba hozatalról gondos- todjélu v de összefügg a turbinák sózó-! dásának megszüntetésével és a gazdaságosabb gőzenergia ér­tékesítéssel is. A sótalanító el­készültével ugyanis vegyileg tisztítják meg a vizet, s ezzel elejét veszik számos olyan fo­gyatékosságnak, amelyek a to­vábbiakban nagy gondot jelen­tenének. Ilyen például a turbi­nalupátoknál a sólerakódás. A kazánoknál is tapasztalhatók hasonló jelenségek. Ez „belső ok”. A külső pedig; a két nagy! vegyipari üzem gőz- és csapn- dékvízigényét, a régi berende­zésekkel aligha lehetett volna kielégíteni. Jelenleg mintegy 60 65 tonna gőzt kér a két üzem óránként, de a jövő év elejé­től előreláthatólag 100—120 tonna lesz az igény. A 20 millió forintos nagy be­ruházás számítások szerint két! esztendő alatt megtérül. Érde­mes megemlíteni azt is; a ter­vezésnél és a kivitelezésnél több újítást és találmányt al­kalmaztak — eredményesen.! Ilyen például, a Rényi—Kla- már féle gáztalanító, amelyet! korábban nyugatról importál­tunk. Továbbá import helyett magyar ioncserélő gyantával üzemel majd a berendezés. A város távfűtésével is fog­lalkoznak az erőműben. ?.964 végére — az új kórház átadá­sa előtt — mintegy hat kilomé-! tér hosszúságban kiépítik a me­legvíz hálózatot. Ezzel előre-; láthatólag 2000 lakás központi! fűtése válik lehetővé. A tervosztályon Perjési Zol-! tantól további adatokat kap-' tam az „áramgyár” dolgozói-! nak tevékenységét illetően.' Megtudtam, hogy az évi fej-! lesztési tervüket december 28- ra befejezik, s a hátralévő na-! polcban 10 millió kilowattóra' energiát termelnek terven fe-! lül. Ez az árammennyiség há­rom napra elegendő Borsod; megye fogyasztóinak. 1,3 száza­lékkal csökkentették a fajlagos" kalória felhasználását, ami évi! több mint 16 ezer tonna szén- megtakarítását. jelenti. Ez al szénmennyiség meghaladja az' összes borsodi bányák egynapi! termelését, értéke pedig kö­zel 4 millió forint. [ Mint érdekességet szükséges’ megemlíteni azt is, hogy a Bor-] sodi Hőerőmű évente több mint- egymilliárd kilowattóra áramot] termel, miközben naponta át-! lagosan 4 ezer tonna szenet és; 2000 köbméter vizet „emészt”] meg. ; Mindez persze csak része,] töredéke annak a nagyszerű’ munkának, amelyet az „áram-' gyár”, az erőmű kollektívája* végez. Része a műszaki és gaz-] dasági vezetők előrelátásának,* jó szervezésének, a szocialista! brigádok fáradozásának, a- KISZ-fiatalok védnökség-vál-] lalásának, amely szinte átszö­vi az egész gyárat, a szalag-; hídtól egészen azokig a kiveze­tő kábelekig, amelyeken fény; és energia suhan tova. ! Paulovlts Ágoston ‘

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents