Észak-Magyarország, 1962. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-04 / 283. szám

2 BSZARMAGYARORSZAG Kedd, 1962. december 4L Hajas sssiassisSfi iiislffti Szovjetunió teljesítette a kubai válság vendesése érdekében , vállalt kötelezettségét Mikojan szovjet miníszterel- nökhelyettes vasárnap hazaér­kezett Moszkvába. A washing­toni hadügyminisztérium hét­főn bejelentette, hogy a Szovjetunió megkezdte az IL—28-as típusú bom­bázó repülőgépek kivoná­sát Kubából. Arthur Sylvester hadügyi ál­lamtitkár sajtóértekezletén kö­zölte, hogy lefényképeztek egy szovjet hajót, amely a sziget- ország északi partvidékei men­tén haladt. A hajó három Il­jusin—28-as repülőgép törzsét szállította el Kubából. A hadügyi államtitkár azt is közölte, hogy megkezdődött a San Juli­an repülőtéren allomásoz- tatott bombázók összecso­magolása. Az UPI jelentése szerint Kennedy és Mikojan megálla­podása értelmében hétfőn New Yorkban foly­tatódtak a tárgyalások a kubai válság békés rende­zése céljából. A tárgyalásokon az Egyesült Államokat Yost és McCloy küldött képviseli, később csat­lakozik hozzájuk Stevenson, az Egyesült Államok ENSZ­küldöttségének vezetője is. A szovjet küldöttség Kuznyecov és Zorin külügyminiszter- .helyettest, valamint Mendele- ■vics külügyi szakértőt foglalja magában. Vasárnap megkezdődött az Olasz Kommunista Párt X. kongresszusa Ka Az Olasz Kommunista Párt | X. kongresszusát vasárnap Togliatti elvtárs beszédével nyitották meg. A második, hétfő délelőtti ülésén felszó­lalt Frol Kozlov, az SZKP küldöttségének vezetője. Újabb letartóztatás a SpiegeS-iigyben Tanácskozások Btmnbttsi Bonn (MTI) Dobsa János, az MTI bonni tudósítója jelenti: Hétfőn egész nap tanács­koztak Bonnban a Keresztény- demokrata Párt különböző testületéi. A tanácskozások középpontjában két kérdés áll: 1. A Kereszténydemokrata Párt és a Szociáldemokra­ta Párt közötti koalíció le­hetőségének megvitatása; 2. A kancellárutódlás ren­dezése a „sima és zavarta­lan átmenet'’ lebonyolítása érdekében. A szociáldemokratákkal való koalíció kérdésében egyrészt az a taktikai szempont játszik szerepet, hogy így gyakorolja­nak nyomást a Szabad De­mokrata Pártra, hogy azután a kereszténydemokraták szem­pontjából kedvező felté­telek mellett állíthassák hely­re az eddigi kormánykoalíciót. A szociáldemokrata vezetők eddig azt hangoztatták, hogy Adenauer vezetése alatt nem lépnek koalícióra a keresztény- demokratákkal. A múlt héten azonban — mint most kiderült — a színfalak mögött már foly­tak puhatolózó tárgyalások egyes kereszténydemokrata és szociáldemokrata vezetők kö­zött. A kereszténydemokrata vezetők azt a benyomást szerezték a megbeszélése­ken, hogy az SPD elfogad­ná Adenauer kancellársá­gát is „egy átmeneti idő­szakra”, Abban az esetben, ha mármost leszögeznék, hogy Adenauer meghatározott időn belül visz- szavonul, a szociáldemokraták-------OQO------­a z ember egészségéért ismeretterjesztő mozik műsora a Borsod megyei KÖJÄL rendezésében Kazincbarcikán, a Béke filmszín­házban december 5-én, szerdán: 1. Veszélyes, betegség..' Szovjet film a csecsemők tüdőgyulladásáról. 2. Benzol. 3. Az ismeretlen ötödik. A tbc-s fertőzés megelőzéséről. Kez­dés: 6 órakor. Belépődíj nincs! Sátoraljaújhelyen, á Kossuth La­jos Művelődési Házban december 7-én, pénteken: 1. A szerelem is lábon jár. Csehszlovák film. 2 Jó fogak, jó egészség. 3. Barátaink és ellenségeink, a baktériumok. Kez­dés: 6 órakor. Belépődíj nincs! Ozdon, a Liszt Ferenc Művelő­dési Házban december 8-án, szom­baton: 1. Láthatatlan ellenségeink. 2. Rajtunk is múlik. A fogbetegsé­gek megelőzéséről. 3. Védekezzünk a szilikózis ellen az öntödékben. Kezdés: 5 órakor. Belépődíj nincsl Bomba — csokoládé szósszal és anélkül A Time című hetilap, amely időnként érdekes intimé *' tásokat közöl az amerikai legfelső körök életének eseményeiről — ezúttal a Fehér Ház egyik diplomáciái va­csorájáról adott hírt olvasóinak. A vacsorán egy ázsiai sem­leges ország Washingtonban vendégeskedő vezető politikusa vett részt. A pompás fogások után a felszolgálók ínycsiklan­dozó desszertet helyeztek a vendég elé, aki érdeklődéssel pillantott az aranyszegélyű étlapra, hogy megtudja a „re­mekmű” nevét. Az étlapon ez állt éltes francia nyelven: „Bombe glacée á la Caraibes”. Magyarul: Fagyasztott bomba — Karib-tengeri módra ...” A Fehér Ház szakácsa sajnálatos módon- nem közéleti személyiség, s így sem a világról alkotott véleményét, sem politikai ügyekben való jártasságát nem ismerjük. Ezzel a csokoládészósszal leöntött bombával azonban telibe talált. Hiszen néhány héttel ezelőtt a világ lélegzetvisszafojtva figyelte a kubai válság eseményeit, s a Karib-tengeren amerikai csatahajók blokádja szorult a sziget köré. Ma viszont Genf felé fordul a világ — vajon sikerül-e „be­fagyasztani” a bombakísérleteket... És ha az atombombák befagyasztása körül vívott diplomáciai küzdelmet most a korábbinál kissé nagyobb bizalommal szémléijiik VSí ez éppen azért lehetséges, mert a szovjet diplomácia a Karib- tengeri válságot bombák nélkül oldotta meg... Bölcs szakács lehet ott a Fehér Házban, hogy ezt a bo­nyolult politikai összefüggést öntudatlanul bár, ilyen tömö­ren, egyszerűen és étvágygerjesztőén fejezte ki: „Bombe glacée á la Caraibes” ... Czóval, Karib-tengeri módra fagyasztott bombát esznek a Fehér Házban. Jó étvágyat hozzá. Bár úgy véljük, a közvéleményt jobban érdekelné, ha nem az elnöki rezi­dencia fehér — hanem a genfi konferencia zöld asztalán látná a „befagyasztott bombát”. Ez lenne az igazi „desszert” az emberiség nagy közös asztalán. állítólag hajlandók belépni a koalícióba és elsősorban a hadügyi, az igazságügyi és a pénzügyi tárcát igénylik a ma­guk számára. Strauss utóda a hadügymi- niszteri székben ezek szerint az SPD jobbszárnyának egyik vezetője, Fritz Ehler lenne. Mindezek a kombinációk azonban elsősorban attól függ­nek, hogy Adenauer hajlandó-e vállalni „átmeneti kancellársá­got”, vagyis beletörődni abba, hogy a jövő év folyamán visz- szavonul majd a politikai élet­től. A Reuter késő délutáni je­lentése szerint a CDU elnök­sége és végrehajtó bizottsága felkérte Adenauer kancellárt, kezdje meg koalíciós tárgyalá­sait a Német Szociáldemokrata Párttal. Az elnökség és a vég­rehajtó bizottság ugyanakkor kész továbbra is megvizsgálni a szabad demokratákkal fenn­tartott koalíció folytatásának lehetőségeit. Bonnban vasárnap újabb le­tartóztatást jelentettek be a Spiegel-üggyel kapcsolatban. Az ügyészség közölte, hogy őri­zetbe vették Paul Conradot, a Tuniszi Köztársaság tisztelet­beli konzulát „hazaárulás gya­núja” címén. Conrad nyugatné­met állampolgár, s mivel csak tiszteletbeli konzul, nem illeti meg • semmiféle diplomáciai mentesség. Conrad ellen állí­tólag azt a vádat emelik, hogy adatokat szolgáltatott a Spie­gelnek „Lojzi bácsi” című cik­kéhez. Ebben a cikkben a Spie­gel — mint annakidején már jelentettük — a bonni hadügy­minisztérium fegyvervásárlá­saival kapcsolatos panamákat szellőztette. Kozlov kijelentette, hogy egyetért Togliatti mélyen- szántó beszámolójával, s ezzel kapcsolatban ő is emlékezte­tett a legutóbbi kubai válság­ra. „A világ' hajszálnyira volt a háborútól és a katasztrófá­tól — mondotta. — Ma levonhatunk néhány tanulságot. Az első az, hogy a szocializmus világ­rendszerének lehetősége van súlyos konfliktusok megoldására és a háború elkerülésére. A második az, hogy a békéért harcoló szocialista erőknek meg­van az erejük arra, hogy megvédjék Kuba szabad­ságát és függetlenségét. Kozlov a továbbiakban vitá­ba szállt azokkal, akik vissza­utasítják a békés együttélést. „Békeszeretetünk nem gyengeség. A háború és a béke nem olyan zajos frá- zisoktöl függ, mint áramú­két az albán vezetők puí- foglalnak, akiket Lenit) egyik meghatározásával él' ve, a „legmerészebben kia­bálók csoportjának nevez­hetünk.” Kína és India konfliktusaié szólva hangsúlyozta, ez kát* okoz a testvéri Kína és a baráj1 India érdekeinek és az impel1 alisták terveinek, valami!'1 azoknak az indiai reakció' erőknek kedvez, amelyek országot rá akarják venni semlegesség politikájának fej' adására. Ezért örömmel üdvó' zöltük az ellenségeskedések l>f szüntetését és kívánjuk, bog! a vitát békés eszközökkel olé ják meg. A hétfői vita során szám®* felszólalás hangzott el. BZé Mr a] a szó V üz< Ka tor éri tér József Attilára emlékezeti as ország József Attila halálának 25. évfordulója alkalmából hétfőn a Kerepesi temetőben koszorú- zási ünnepséget rendeztek a költő sírjánál. Darvas József, a Magyar írók Szövetségének elnöke emlékbeszédében mél­tatta a nagy proletárköltő éle­tét és munkásságát, majd az állami és a társadalmi szerve­zetek képviselői ünnepélyesen megkoszorúzták a sirt. A Magyar Szocialista Mun­káspárt nevében Darabos Iván, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a Központi Bizott­ság tudományos és kulturális osztályának vezetője és Szállá­sit, s Árpád, az MSZMP Kői ponti Bizottságának tagja, Művelődésügyi Minisztérium nevében dr. Köpeczi Béla, Kiadói Főigazgatóság főigazg*' (ója és Rátkai Ferenc, a Művé lődésügyi Minisztérium íré dalmi főosztályának vezetői® a Magyar írók Szövetsége né vében Darvas József, a szövét ség elnöke és Kis Ferenc kö"’ a Hazafias Népfront képvisel0; tében Szabó Pál, a Népíro®1 Országos Tanácsának alelnöP és Matuz László, a Budapest Népfront-bizottság helyette titkára helyezett ei koszorú' a síron. iái Ksszerúzási ünnepség József Attila emléktábláiénál előtt is koszorúzás! ünnepi get rendezett a művelődé01 otthon vezetőségei Az ünnep ségen — ahol jelen voltait 1 városi pártbizottság és váró01 tanács képviselői is — rövié emlékbeszéd, kultúrmúso1 hangzott el, majd megkosZ0, rázták a költő emléktáblája1 József Attila emlékének adó­zik az ország. Nagy költőnk halálának 25, évfordulóján munkások, tanárok, diákok róják le iránta tiszteletüket, szerte az országban mindenütt kegyelettel ünnepük. Tegnap délután Miskolcon, a József Attila Művelődési Ott­hon falán lévő emléktábla Emlékest a színházban Hétfőn este József Attilára emlékeztek a Miskolci Nemzeti Színházban. A költő halálának 25. évfordulója alkalmából rendezett emlékest műsorá!J®,, Darvas Iván, Dobránszky Z<á' tán, Kiss Gábor, Komlóssy T0, ri, Kun Magda, Lóránd Hann» Lugossy Zsuzsa, Némethy F0, renc, Ősz Ilonka, Polgár Géz* Puskás Sándor, Ruttkai Ott0' Somló Ferenc, Szakáll Istvá1' és Virágh Elemér szólaltató meg a költő számos műv0* megzenésített versét, Illeti adott elő jeleneteket Gosztoúj Jánosnak „Tiszta szívvel” e’' mű, József Attiláról szóló szó1', művéből. A műsorban H. vács Mihály gimnáziumi iga*' Igató, József Attila egykori V kolatársa, az egyetemről töt' iónt kizáratásának tanúja etP fékezett meg a diák JózS^ i Attiláról. — Az est műsorán0^ [részletes méltatására még visí' [ szatériink. i ' Eg? tanár — József Attiláról ' Köztünk lehetne -r- mönűó [egyik diákom. — Hiszen v®' 'lünk van — így a másik —>' mindketten szívemből szólt00 Élete a mi korunké, szép béri társadalmunkat vele j általa is építjük. Költészetébe [ magam is újabbnál újabb sZ^P iségeket fedezek fel. A veri0, | megmutatása, megbeszélése i lyamán jó látni a meghatód01 | arcokat, s közben arra g0!\ i dolok, hogy magam miként & [tettem meg a versek révén eg? ire többet a világ dolgait»0, [Verseinek varázsa ma is *[ I eszméltetésben rejük. A rtl' > diákjainak arról kell többet b0 [szélni, miért tudta megrajz0, >ni az új nép szép tulajdon00 [gait. Bennem az átéltek, a ■? »toltak rendeződlek sorai ha" ’sara, diákjaimban azt. tuda*0 »sítja, milyen volt kora, w, jvoltak az igazi hazafiak, s ijelent a szocialista öntudat " í mondta Búza Béla. < már az ígéret földjén érezhette1 magát. Lázas kétségbeeséssel! értette meg, hogy ezek a napok1 visszahozhatatlanok, nem; akarta tovább tűrni a tehetet-j lenség kárhozatát. Eddig egy lépést sem tett önmagáért. Bármit kívántak fölülről, engedelmesen meg- ■ hajtotta fejét. Többé nem akart: meggyőződése ellenére csele-: kedni, mert hovatovább a tisz­tesség romlását érezte, tisztes­ség nélkül pedig egy napig sem élhetett hitében. Amit lá­nyával, vej ével és vele művel­tek, nem tartotta becsületes­nek. Elhatározta, hogy segítsé­get keres, meglátogatja Cigié Mihályt, hátha levetheti végre valahára melléről azt a szik­lát, amely másfél éve egyre tűrhetetlenebből nyomja. Az ajtó' felé figyelt: Dani a pergamenszínű fényben állt, vállán zsebes hátizsákkal. Szót­lanul ölelte magához fekete, árnyékszerű anyját. Kincses föltápászkodott, a búcsúzkodókhoz bicegett. Paj- táskodón karolt bele vejébe. — Hát anélkül csak nem mész el, hogy ne innánk egy pohárkával. Lányom! Elő a de-c mizsont! ( Klári olyan volt, minthaj megszeppent volna. Zajtalant fürgeséggel kapkodott pohara-j kát a konyhaszekrényből, a há-l romliteres demizsont a vizes-| pad mellől vette elő. Két poha-j rat töltött tele vörösborral. j Az öreg fáradt vidámsággal! fohászkodott a koccintáshoz, j — Jó utat, fiam. Annyira jó[ utat, hogy legközelebb véokéop itthon maradj. Egészségedre!...! (Folytatjuk.) natát. Törékeny szemérmesség­gel, riadozó rajongással dé­delgette unokáját az asszony, reggel magával lopta a kihalt házba, Klárinak utána kellett menni szoptatni. Az öreg Kus- tánról soha nem beszélt, Dani távolléte miatt se nagyon pa­naszkodott, de Kincsest kegyet­lenül gyötörte az emberség, tudta, hogy elégtétellel tar­toznak, legalább annyival, hogy az asszony visszakapja, minden nap lássa a fiát. Kláriék bementek a házba, lámpát gyújtottak, csomago­láshoz kezdtek a földsúlyú csendben. Kincses József még mindig az üdén világító barackfalány- kákat nézte. Haragos érzések feketítet­ték el a kedvét. Edzett türel­me cserbenhagyta, nyugtalan­sága zúgolódássá zordult. Hi­tét, erejét pazar jószívűséggel osztotta szét az emberek kö­zött, s viszonzásul mindeddig annyit kapott, hogy örülhetett a mások örömének. Örült is, olyannyira, hogy ezzel gyógyí­totta saját sebeit, amíg tudta. De a ború már nem tágított a sarkából. Éppen ezekben a na­pokban eszmélt rá elhülve, hogy a lánya feje felett is sza­lad az ifjúság, hiába fiatal még, rászakadtak az élet gyorsan öregítő gondjai. A vá­rakozások hosszú meddősége után csak pillanatokig pihen­het meg. holott ezek a legszebb esztendők még akkor is kur­ták, ha szakadatlan boldogság­ban telnek el. Lányáért két­szeresen szenvedett, hiszen ez volt az az idő. amelyre harminc esztendeig várt, s mégis még mindig várnia kellett, pedig hoz hozzámelegedjen az ott­hon, most pedig egyetlen perc alatt, zokszó nélkül kellett föl­szaggatnia a megeredt gyöke- [ reket. Klári bizonytalanul gombol- gatta be férje ingét. ; — Elkísérlek ... — Hogy egyedül jöjj vissza nyolc kilométert? Nem. — Ugyan. Biztos lesz valaki ismerős visszafelé. : — Akkor se. Úgy rosszabb ... ' — Legalább a falu végéig ... 1 — Azt nem bánom. Suttogva beszéltek, hanejuk alig horzsolta az esti félho­mályt, Kincses József mégis értette minden szavukat. Tér­dére könyökölt, úgv nézte gondbamélvedve a sötéten át­ütő, virágzó barackfákat. Ak­kora szomorúság terítette rá a szárnvát, hogy fázástól resz­ketett a bőre, mintha hideg hajnalon harmatos bokorban kunorgott volna. Nyomorult óra volt ez, min­dig nekibúsulva készülődtek rá, s most különösen. A sajná­lattól nem mert ránézni se a fiatalokra, se az öregasszony­ra. Kínlódva tudta csak tűrni az anya jelenlétét, aki áttet­szővé váltsri osont, körülötte, hősies némasággal viselte bá­rakta a verandára és madár- csontú kezével leheletfinoman ringatta a babakocsit. Olyan gyengéd ritmusban, mintha fé­lénk szívének dobbanásai mozdították, volna a kezét. Pirkadattól napszálltáig saját házában időzött, de nyugovóra mindig Kincsesékhez tért. Dani a gyerekkocsihoz lé­pett, leemelte Sátoráról a füg­gönydarabkát, s figyelemmel, előrebillent fejjel nézte kislá­nyát. A négyhónapos csecsemő puha homályban szendergett, arcocskáját kövérre hizlalták az álom édes emlői. Daniban reszketett a sóvárgás, hogy ki­markolja a gyereket a kocsi­ból, de csak a mutatóujját érintette hozzá a valószínűtle- nül parányi, föltartott öklöcs- kéhez. Aztán sóhajtva fordult Klárihoz: — Indulok .. 1 Öt napig volt itthon: szom­battól szerdáit». Szabadságot kért, hogy végre hosszabb ide­ig anyja mellett maradhasson, mert nagyon nyugtalan volt miatta az özvegvséere jutott asszony. A szomorúság ellené­re is szép volt ez az öt nap, de most kegyetlenül megbosszul­ta magát. Engedte, mért kí­vánta, hogy minden porcikájá­42. A csendes tavaszi esték ro­konai az ünnepnek. Alig piheg az élet, mégis minél halkabb, annál teljesebb. Az ember nem versenyez az idővel, örül, ha elnyújtózhat gondtalanul, erőt gyűjteni a következő napra, amely máris számlálgatja pa­rancsait a soha nem látott messzeségben, a közelgő éj­szaka nyomában. Az idő maga a pontosság, nem siet, nem késik, ember dolga, hogy lé­pést tartson vele. Van még egy fél óra. Lejár, menni kell. A család kint szedelőzködött a tornácon. Két fiatal barackfa lengén tárta szét virágos kar­jait és hattyúpihéket hullatott az udvar agyagjára. A szom­széd kéményét kócos fészek koronázta, közepében össze­bújva aludt a gólyapár. Kin­cses József félig telt korpás zsákon üldögélt. Szótlanul ci- garettázgatott. Ernyedt szem­héja alól Klárit és Danit mé­regette, akik suttogva tanakod­tak a konvhaablak párkányá­ra könyökölve. . Az öregasszony pöttömnyi alakja észrevétlenül húzódott meg az ajtó szögletében. Féli« a konyhában ült, csak a lábát

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents