Észak-Magyarország, 1962. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-24 / 301. szám

Héttő, 1962. december 24. 2SZAKMAGYAROKSZÄG BV 1962? DISZNÓTOROS • HANGU­LAT uralkodott a tágas kony­hában. A család és a vendégek terített asztal mellett ültek, et­tek és időközönként jókorákat húztak a pohárból a szegény mangalica emlékére. Az igaz­ság kedvéért azonban mind­járt meg kell mondani, hogy a í történteket senki nem tartotta sajnálatos eseménynek, kivéve a háziasszonyt, aki nevelte az -^„elköltözőt.” Ám a szegény jó­szág gondozását még most is a szívén viselte. Sűrűn felállt az ^asztaltól, hogy szakszerűen I megkavarja a tűzhelyen ser- fcegő zsírnakvalót, nehogy oda- égjén. Bozső József, a filozófikus bölcsességű szomszéd kunco­gott befelé, és ugratta a házx- t asszonyt. Ne búsulj, Kati. Hát nem -fe tudod, hogy nincs elmúlás, csak átalakulás? Azonnyomban kitört a nevethetnék. Kati néni persze duzzogott és olyankép­pen nyilatkozott, hogy za­báin! azt tudtok!... — Asszonyi logika — kont­rázott Jóska bácsi. — Csak i nem akartok Ti fejlődni. 'Ládd-e, éppen ezen vesztett rajta Csapó Mari nénéd is. De ha idáig jutott a követ- .Ekeztetéssel, mondja ki a bé-t rí is, ha az á-t kimondta — erős- ködött a társaság. így került sor, a következő történetre;, * CSAPÓ MARI NÉNI sehogy sem akart beleilleszkedni eb­be a tudós világba, ö volt a kétlábon járó maradiság. Sze­rinte minden szemfényvesztés, ami új. Felőle szánkázhatnak az űrhajók az égi mezőkön, meggyőződésének mit sem árt­hatnak. Ha történetesen bele­ültetnék egy ilyen űrmicsodá­ba, és kilőnék a világűrbe, hogy maga győződjék meg ar­ról, ami nincs, visszatérve megesküdne rá, hogy angya­lokkal találkozott odafenn, sőt egy darabka glóriát is ka­pott tőlük emlékbe^ csak út­közben elvesztette valahol. Mondom, Mari néni maga volt a megrögzött konzervati­vizmus. Semmiben sem hitt, a maga babonára alapozott tu­dományát kivéve. Ha van va­laki ezen a világon, akkor ő az, aki tudja, hogy miért nem esik az eső egész nyáron át; a betegség gyógyítására csak ő képes, de még a szerelmi ba­joknak is egyedül ő a minden­tudó orvosa! Igaz, eme recept megszerkesztésének módjára a véletlen megfigyelés ébresz­tette — amiből persze kiderül, miszerint ő is azt vallja, hogy minden tudomány alapja a megfigyelés. — Tudja-e nagyanyám- — kérkedett egyszer gimnazista unokája az okosságával *—, hogy a monda szerint Castor I és Pollux tojásból kelt ki? Ezt Mari néni nem tudhatta, mivel nem volt járatos a mito­lógiában, de még azt sem tud­ta, ki fia-box'ja volt légyen az a két fux-csa .nevű illető. Vi­szont ha így áll a dolog nem nehéz kitalálni, hogy a tojásnál nagyobb varázsex-eje van a tyúknak, mert hiszen az tojja. Persze nem akármilyen tyúk jöhet számításba, csakis a fekete. De az aztán olyan bűverővel bír, hogy ha valaki kételkednék benne, Mari néni a mennybélieket sem restélle- né tanúként megidézni, hogy bizonyítsa igazságát. Erre azonban mindaddig nem került sor, arhíg meg nem esett a szíve a Szegfűék Boriská- ján. Szegfű Boriskát amolyan pártában max*adt lánynak könyvelte el a falu. Hát igaz, jócskán kinőtt az eladó sor­ból, azaz, talán inkább bele­nőtt No, éppen még megakad­hatott volna rajta a legények szeme! Halvány arca simasága még nem hervadozott, a tavasz­hozta szeplők sem rútították, inkább illettek pisze orra tö­vébe. Ál-nyalt, szeme barna volt, és szomorúan nézett yele a világba, amelyben hiába ke­reste a párját. — Ej-ej, te Bori — korholta Max-i néni az idősebbik Borbá- lát — hát elviseli anyai szíved, hogy itt fonnyad el a szemed előtt! — Szegfűné két­ségbeesetten tárta szét a kar­jait. II Magas Tátrába tátogat a kesznyéteni Szabadság Termelőszövetkezet negyvenkét fam A kesznyéteni Szabadság Termelőszövetkezet tagsága még az év elején elhatározta, hogy a legjobb munkát végzők részére nagyszabású külföldi kirándulást rendeznek. A ter­melőszövetkezet negyvenkét tagja 1963. februárjában öt­napos kirándulásra utazik a csehszlovák Tátrába, valamint a lengyel Tátra legszebb téli üdülőhelyeire. Többek között megtekintik Zakopane környé­kén a lengyelek síparadicso­mát. A kesznyéteni Szabadság Termelőszövetkezet tagjainak téli kirándulásához pénzbeli hozzájárulást szavaztak meg a szociális alapból. A hét fél Chicagóban egy részvénytár­saság közgyűlésén az egyik tag élesen bírálta a vezetőséget... Az Igazgatóság fele mindenre képtelen... — mondotta. Na és a másik fele? — tette fel a kérdést az egyik részvé­nyes. Az. meg mindenre képes, — hangzott a válasza ——­Tarca'oit, a íior Tiaráiéban mego'dlft az ivővíze'lálást is Yarcalon, Tokaj-Hegyálja egyik leghírpsebb bortermelő községében nagy gondokat okoz az ivóvízellátás. A község kútjaiban nincs egészséges ivó­víz, s a közelben seholsem si­került jó és bó hozamú kuta­kat fúrni Ugyanakkor a szom­szédos Tokajban bővizű törpe­vízmű biztosítja az egészséges ivóvízellátást. A tokaji törpe­vízmű a tarcali vízigényeket is el tudja látni. Tárcái lakossága e héten megalakította a megye első törpevízmű társulatát. Több mint ötszáz tarcali család lé­pett be a Tarcali Törpevízmű Társulatba, amely az Észak­magyarországi Vízügyi Igazga­tóság segítségével 1964 végére megoldja a község ivóvízgond- jéU Csővezetéket építenek, amelyen Tokajból érkezik majd a víz Tarcalra. A község valamennyi utcájában közku- takat létesítenek. A Tárcáit Törpevízmű Társulat elnökéül űr. Tóth Mihály községi orvost Választották, meg. — Mit tehetek?! Nem viszi senki!... — Ha nem viszik, hozzál neki! — Ugyan, talán kötélre fog­jak valakit? ... — Az eszed tokját! Szűz- márjám, hogy milyen tehetet­lenek ezek a mai fiatalok! So­pánkodni tudnak, de, hogy se­gítsenek magukon ... Mari néni úgy repkedett körbe-körbe a konyhában, mint valami tanácsot tartó varjú-hadvezér. Szavai kava­rogtak, akár a forgószél, és velük forgott Szegfűné is. — Mondom, Bori, olyan sze­relemgerjesztő az én receptem, hogy aki belékóstol, menten megbolondul a Boriskáért.- Ne aggályoskodjál! Addig-addig győzködte Szeg- fünét, mígnem az hajlandósá­got mutatott a rafinériához. Hanem a gond továbbra is gond maradt: recept ugyan volna, csak az nincs, aki meg­egye a csodatévő falatokat. — Majd keresünk azt is — ex-ősködött Mari néni. Töpren­gett kis ideig, de csak a látszat kedvéért, mert kiválasztotta ő már az áldozatot is. — Mit szólnál például — mondta és ravaszán pislogott —, mit szól­nál például a Vencel Balázs­hoz? Ami azt illeti, Vencel Balázs valóban illett volna Boriská- hoz. Kissé csélcsap öregle­gény volt, de dologra állt a keze. Jó évvel ezelőtt került a faluba, a gépállomásra, va­lahonnan az Alföldről fújta ide a szél, és ittragadt. Értett a szántáshoz, a gépekhez, gó- rét tervezett, istállót épített — egyszóval ezer-mester volt. Hibájául csalr azt rótták fel, hogy ha viszketett a torka, két-három napra is eltünede­zett a városba, ahol — x;ossz nyelvek szerint — szoknya­ügyekbe is keveredett Dehát ez bocsánatos bűn, ha meggon­doljuk, hogy Balázs senkinek nem tartozott számadással, egyedül élt, és majd csak el­hagyja ezt a kutyaszokást is, ha megállapodik valamelyik falusi szoknya mellett —, ,bár erre egyelőre nem mutatott semmiféle szándékot... Az idősebbik Borbála hüm- mögött egy kicsit mialatt fon­tolóira vette a dolgot Ha nem teljes alapossággal is, de is­merte Balázst náluk is térült­fordult egyszei'-kétszer, ma­szek-munkában javította a vil- lanj^vasalót és fogaskereket barkácsolt a morzsolóba... Dehát Boriskának nem tette a szépet — Majd teszi, ha megette a tyúkot — így Maxi néni. — És hogy lásffl, mennyire biztos va­gyok a dolgomban, magam vá­gok le otthon egy fekete tyú­kot, és áthozom karácsonyra. Az asszonyi haditanács ugyanis úgy döntött, karácso­nyi ebédre meghívják az árva- telek Balázst, értésére hozván, hogy kizárólag a szeretet ün­nepe késztette a háziakat e nemes lelkületre valló tettre, hadd érezze a' családi fészek melegét Balázs is, nehogy ne­kibúslakodjon a karácsonyi magányában..„ És most tekintsünk él az összeesküvés napja és a kará­csonyi ebéd közötti izgalmas készülődés és várakozás leírá­sától. Folytassuk a történetet ott, ahol be kell következnie a csodatevő eseménynek, vagyis a lányos ház tiszta szobájában, közelebbről a terített asztal mellett, amelyen egyelőre csak a teríték áll, de a kellő pilla­natban oda kerül a töltöttká­poszta, a forró leves, a süte­mény és ... és természetesen a ropogósra sült fekete tyúk, amit — ígéretéhez híven — Mari néni áthozott, és sorsára várva melegít a tűzhely sütője. Mindeme leírás helyett a vendég megérkezéséig lássuk Boriskát, aki mit sem tud az Összeesküvésről. Annyit tud csupán, hogy ebédre jön Ven­cel Balázs, de neki éppen elég ez is, hiszen a gondolatra is elpirul, ha arra gondol, hogy férfiember ül az asztalnál. Neki most az a feladata, hogy az ablakon át lesse a vendé­get, és szóljon ha meglátja, hadd tudja meg Balázs, hogy ebben a házban rend a lelke mindennek, időben asztalra kerül az étel, ha jön a gazda. Pardon, a gazdajelölt!. ,. Bo- riska tehát ott áll az ablak előtt, aztán megint vissza- vissza fut a fali tükörhöz, iga­zítja haját és izgatottan figyeli barna szemű, pirosra gyűli arcú, ijedező hasonmását. Végre csahol a Bundás! Boriska röppen; édesanyám, édesanyám, itt a Vencel Ba­Shakespeare és a szerződéses hizlalás (•'Wem tartozom a legidősebb korosztályhoz, mai gye- rek sem vagyok már, hanem olyan jó középkorú, ahogy azt tapintatosan mondani szokás. Mindezt pedig azért kellett élőre elbüszkélkednem, hogy bizonyítsam, nem hallomásból, hatodkézből, hanem személyes tapasztalat alapján is állíthatom: én még emlékszem, azokra az idők­re, amikor és akiket így emlegettek: „a kiváló Shakes- peare-színész?’, „a nagyszerű Sasfiók”, „a lenyűgöző erejű Bánk”, „a megtestesült Tiborc”, „a felejthetetlen Stuart Mária”, esetleg „a pótolhatatlan csárdáskirálynő", vagy éppen legutóbb „az ügynök, aki úgy halt meg a színpadon minden este, mintha mindig érezte volna: talán ez az utolsó színpadi, megjátszott halál". Így és hasonló módon emlegettük egyes művészek kiemelkedően emleliczetcs al­kotásait és az egyes művészek nevéhez fűződő, hasonló definíciókat, egyik néző-generáció a másiktól örökölte, — a művészek pedig úgy játszottak, úgy léptek mindenkor a közönség elé, hogy ezeknek a tisztelő jellegű jelzőknek mindenkor megfelelő tartalmat is adjanak, illetve napról vapr.a alátámasszák annak hitelét. Ha azt említjük, hogy „a megközelíthetetlenül előkelő Hypolit”, nem Csortos Gyula emlékezetes filmszerepe jut-e mindjárt eszünkbe?! És sorolhatnánk a példákat még hosszú ideig. Mindezt pedig azért kell napjainkban felemlegetni, mert még nem a múlté, hogy egy-ögy színművészt a kö­zönség előtt legismertebb alakítása kapcsán emlegessenek.' így jutottunk oda, hogy A-ról szólva, mindjárt hozzá le­het fűzni: „az. aki a szerződéses sertéshízlalásnál mázsálja a disznókat”, ha B-ről esik szó: „aki mindig mindenféle biztosítást ajánl”, C az, „aki autónyeremény-takarékbetét- könyv váltására buzdít’, D — a Kossuth-dijának teljes súlyával — hamiskásan kacsint a lottó-reklám közben, és megkérdi: „megvette már az e hetit?” E fogpasztát, F nylonkombinét és annak kisebb tartozékát, G parkettlak­kot, K üdítőitalt, I ruhaboltot, J pucerájt, K szerződéses zöldségtermesztést, reklamíroz napról napra a. televízióban és a mozikban vetített, a Magyar Hirdető által összeállí­tott reklámfilmccskékben. Nem fiatal főiskolások teszik ezt elsősorban, akiknél talán az ösztöndíj mellé elmenne a Hirdetőtől járó különkereset, hanem a nagynevű, nagy népszerűségnek örvendő és döntő többségükben igen érté­kes művészi múlttal rendelkező színészek, akiknek már van mit veszíteniök is művészi rangjukból. Az ilyen, sem­mi művészi feladatot nem adó „szerepek” alakítgatása, és az ilyenekben való rendszeres mutatkozás a közönség előtt pedig magában rejti ennek veszélyét. 'TP.asznos lenne, ka rangos művészeink saját művészi rangjukat elsőként maguk becsülnék meg. lázs! Nyurga legény gőliát lép­tekkel fordul a konyhába, tes­sékelik a szobába, ültetik asz­talhoz, amelyen máris ott pá-? rolog a forró leves. Aztán jön } a káposzta. — Igyon Balázs, egészségé- \ re! — tölt a háziasszony. — ? No, Boxískám, hát kínáljad te? is a vendéget! Még egy kis! káposztát __ ? M axi néni szeme villan. í-- Nocsak, Boris, a sült? tyúkról ne feledkezz meg! Ma-} radjon hely annak is, mert az\ a finom falat! ? Ivetten is ugranak a tyúkért: és teszik a legény elé. Kívána-} tos és étvágygerjesztő. Balázs? szájában összefut a nyál. Jól-s esik a falat, nem nagyon szó- j kott ő az efféle táplálkozáshoz,} inkább a maga kotyvasztotta ? étken élt. Evett jó étvággyal s és egymás után ürítette a po-< harat } — Jókora tyűk lehetett — ? bólogatott elismerően. > — Bizony az volt, én segéd- < keztem a vágásnál — ravasz- \ kodott Mari néni. — Fogyassza > egészséggel! A másik combja \ is magára vár, lelkem. \ És Vencel Balázs evett. Ha s egy pillanatra abbahagyta az \ evést máris traktálták: no,} még a szárnyát, még ezt a ? püspökfalatot, csak még a mellehúsát! — S ahogy fogyott a tálról a hús, úgy nyögött Ba­lázs. Már nem is evett, hanem tömte magát Mit tehetett? Ha ilyen jó szívvel voltak hozzá, nem lehet udvariatlan. Még ha belepusztul sem... S amikor megürült a tál, Balázs kínosan pislogott a csonthalmaz mögül. Arcán a jóllakottság és a hála érzése olvadozott Hátát nekivetette a szék támlájának, gólyalábait ? kinyújtotta az asztal alatt, és x nagyokat fújt. Mosolygott. - Egyenesen Boriskára. ? — Hát maga segédkezett-e a < főzésnél, Boriska? Biztosan, ? azért esett ilyen jól az ebéd — mondta. A két asszony szeme össze villant. „Na, mit mond­tam!” — diadalmaskodott a Mari néni pillantása. „Most mit tegyek?” — kérte a továb­bi tanácsot Bori néni tekintete. „Ne sajnáld tőle a bort!” __ é rkezett az üzenet — Köszönöm, elég volt __ t iltakozott a legény. — Köszö­nöm az egész traktát, Bori nénéra, alkalomadtán meghá­lálom. Csak szóljon, ha me­gint elromlik valami Most mennem kell, mert máshová is hivatalos vagyok. Még egy­szer köszönöm a jó ebédet' Felállt az asztaltóL — Hát isten áldja magukat Kellemes ünnepeket! Elment. Fütyörészve lépdelt el az ablak előtte mit sem gon­dolva ax-ra, hogy idebent átkot szóinak a fejére. Az idősebb Borbála Mari nénit öldöste a szemével; az ifjabbik Borbála szomorúan nézett maga elé, iménti piros izgalma teljesen leolvadt az arcáról. Mari néni pedig a fejét ingatta és nagy bölcsen hallgatott Fogatlan ínyével mérgesen haraRdálta petyhüdt ajkát Később is csak ennyit mondott: •— Hogy a fene álljon a ha­sadba. Vencel Balázsi } * ^ s JÓÍZŰEN NEVETETT a tár-- \ saság. Egyedül a háziasszony- s nak nem tetszett a tréfa. — Mit huncutkodsz, Józsi, nem igaz ebből egy szó sem magad találtad ki. — Az meglehet — köhécselt Bozső, jobb útra térítve á mel­lékvágányra futott kortyot — Akkor meg minek példá- lózoL Én nem vagyok babonás. — Az is meglehet Hanem a íasonlatosság mégis meg van köztetek. — Micsoda? — Az, hogy nem az élő disz­nót sajnálod te, hanem a hót- tat amelyiknek földi marad­ványait itt pusztítjuk az asz­alón — kuncogott a szomszéd villájára szúrt egy jókora hurkát Erre aztán megint kitört a evetés és inni kellett a sze­gény meghótt mangalica emlő­iére. Most már az asszony is elmosolyodott fakanalával ; megfenyegette a szomszédot, -aztán megkavarte a vidáman ■ sercegö zsírnakvalót... $ Gácsi Miklós országgyűlési képviselő, a Lenin Kohászati Művek főmérnöke: Amikor az esztendőt emléke­imben vizsgáltam, számomra a legjelentősebb esemény a szovjet űrhajósok csoportos űr­repülése volt Az a technikai bravúr, ami itt testet öltött, hallatlanul szervezett iparra mutat. Kohuxuémök vagyok, természetes tehát, hogy mikor ezen elgondolkoztam, a tanul­ságot is kerestem: akarva-aJm- ratlauu! is körülnéztem saját portánkon; hogyan dolgozunk mi itt közösen, mit csinálunk és mit kell még megoldanunk. Ötvözött acélt gyártunk, az or­szág acéltermelésének jelentős hányadát mi készítjük, s az el­múlt években sok energiát for­dítottunk arra, hogy míué! többéi, termeljünk beruházás nélküL Az clekfroa-célgyártéi drága. Régóta törjük a fejün­ket, hogyan lehetne olcsóbban, például Siemens martinkemen­cékben gyártani nagyobb mennyiségben ötvözött ace's. Ebben az évben már olya« acélféleségeket gyártottunk martinkemencékben, amelyek­re két évvel ezelőtt még gondol­ni sem mertünk. Ezért is volt számomra egy életre szóló él­mény, hogy a magyar parla­mentben betöltött kilencéves képviselősltödésem során ép­pen én terjeszthettem be az új energetikai töltényt, amely igen fontos, igen jelentős. Ez a törvény a magyar vUIamosxp3r eddigi eredményeinek rögzítése mellett további módot nyújt a kutatásokra, az; iparfejlcssiés- re, Mint mérnök és mint, kép­viselő is nagyszerű perspektí­vát látok ebben. Hogy jő volt-e tehát 196S? Azt hiszent, aa előbbiekben erre már válaszú is adtam, Kalocsai Jánosné, az emődí Szabadsághax-cos Tsz tagja: — A szülő akkor boldog, ha egészségben nőnek fel a gyere­kek, s úgy lát ja sorsuk alaku­lását, ahogy valamikor magá­ban melengette. Jó most talál­kozni ezzel az érzéssel. Két lá­nyom már férjhez ment. A na­gyobbik fiam az idén kötött házasságot. Kétszáz személyes lakodalom volt. Disznót, és Ső aprólékot vágtunk, ahogy álta­lában falun szokás. Mind a há­rom fiánk gimnáziumot vég­zett, áraz, hogy a legkisebbik most járja még. Mindegyikük szeret dolgozni. Sokat kellett értült dolgozni a férjemmel, aki egyébként a vasútnál szolgál, Most azonban már könnyebb, ök is segítenek. Sajnos szomo­rúság is ért. Volt egy halot­tunk. A 85 éves apósomat te­mettük. Ha visszagondolok az eszten­dőre azt kell mondanom, hog- könnyebb volt mint az előzi , Azt. látom, hogy a tsz-ünk szé­nája is kezd rendbejönni, me: * változott a vezetés, s így több­re jutunk, s Borsodi Gyula: Karácsonyfák az ablakok mögött k- Kinek mii jeleni odabent a »ok-sok színes pici fény? Axs utcán Retten ballagunk, *-«> fogjad a kezem kicsikém! A piros lámpák kis bogyók, » zöldek János-bogarak, A kékek nyári pilleként űzik a sárga sugarat. \Wtut a, lagúnán kis bajok »asznak a szobák csendben el, Mttttgnfc tavában tükrözik & piros, zöld, kék, sárga jel. —• Jaj, hogy szerettem nézni én mi minden függ a cifra fán! •Míg gyermek voltam, engem is sétálni épp így vitt apám, hallottunk csengő kacagást, megnéztünk minden ablakot, .lmde sietve vitt tovább cesnas, hol laktak gazdagok* Hitem fölött, hogy higgyek én, szegény eképpen őrködött, Azalatt persze otthon a:s ás kicsi fám is öltözött Azóta nagyon szeretem, as utcáról ablakon át, Mikor nem látja senki sem meglesni más karácsonyát. Mondd hát el, kinek mit jelent a sok sok színes pici fény! jjo nézd! Egészen este lett! induljunk haza kicsikém! ................... ... .i > t.i.i—\

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents