Észak-Magyarország, 1962. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-07 / 261. szám

Szerda, 1962. november ’7.

ESZAKMAGYARORSZÄG

a mondabeli dán Ham.et, kiráiyfij akinek

atyját annak testvére megölte, hogy trónját és feleségét megszerezze, atyja szellemének felszólítására áll bosszút. Tárnok Gábor fiatal zeneművészjelölt — Gáspár Margit színművének hőse — Hamlethoz hasonlóan, fenntartás nélkül bízik elhunyt atyja szellemi örökében, gyűlöli azt, akit atyja ellenfelének vél, de tragédiája, hogy — mondabeli elődjével ellentétben — hamis utal jár, nincs igaza, . hiszen a példakép atya maga is végzetesen tévútra tévedt. Ez a Tárnok Gábor áll a tengelyében a hét évvel ezelőtt játszódó történetnek, illetve színműnek, amely a közelmúltbeli nagysikerű fővárosi bemutatás után külföldön, több vidéki magyar színházban és most Miskolcon is műsorra került, és elsőként jelentkezik olyan, közelmúltunkból merített témával, amely még nem is egészen történelem — nevezetesen az 1949 után lefolytatott koncepciós perek kérdése és olyan emberi oldalról próbálja e kérdést megközelíteni, hogy mi lesz az ez ügyekben szereplő felnőttek sorsán túl, a második generáció, az áldozatok és félrevezetettek gyermekeinek sorsa.

1955 őszét mutatta a naptár a történet indulásakor. Tárnok Gabi, a tehetséges zongoraművész-jelölt élete megoszlik a főiskolai Díszben végzett munka, az özvegy édesanya, a halott atya iránti túlzott tisztelet és a muzsika között. Meglepően keveset lát a világból — annak ellenére, hogy a főiskolai ifjúsági mozgalomban funkciót tölt be. Pedig akkoriban a közhangulat nem volt égészen nyugodt, sőt azt is mondhatnánk: időnként és helyenként ugyancsak viharos volt. Mind többet bc- ' széliek azidőtájt a néhány évvel korábban lefolytatott nagy perek törvénytelen voltáról, számosán kikerültek már a börtönökből az ártatlanul meghurcoltak közül, rehabilitálták őket, funkciókat kaptak, párt- határozatok és miniszteriális cserék követték egymást, és a vétkesek, vagy félrevezetettek közül jónéhányan kezdtek ráébredni végzetes tévedéseikre. Ráébredt Tárnok Gabi apja, Tárnok István, a régi munkásmozgalmi harcosból lett bíró is, aki többek között éppen egyik régi, 25 éves barátját. az illegalitásban régi fegyvertársál, fiának névadóját, Mike Gábort ítélte el felsőbb sugalmazásra, tudva, hogy alaptalanul, igazságtalanul ítél, és amikor Mike 5 év múltán elhagyhatta a börtönt, nem tudott szembenézni sem vele, sem az igazsággal: a halált választotta, öngyilkos lett. A hivatalos közlemény elhallgatta az öngyilkosságot, természetes halálról adott hírt,

. és így tudta ezt fia, Gábor is, aki a haláleset idején éppen a bukaresti VIT-en tartózkodott.

FrrlMfPc és ranß°s Gáspár craeKes Margit vállalko- Eása: megfelelő történelmi

távlat, és a kor egyes részleteinek alapos elemző értékelése nélkül egy dráma szűk keretei közé beszorítva ábrázolni e sokrétű és bofiyolult korszakot. Az érdekes és rangos vállalkozás — a darab sok-sok pozitívuma mellett — nem mentes néhány hibától. Túlzottan eluralkodik az egész történeten a szentimenlaliz- mus oly magas foka, amely a darab főszereplőitől, régi munkásmozgalmi harcosoktól idegen, és döntő többségében idegen már a színházlátogató közönségtől is, a harmadik felvonásban pedig az érzelgősségnek olyan magas foka kerekedik felül — elsősorban a deus ex machina-ként jelentkező levél kapcsán —, amely szinte az egész mű hitelére károsan hat ki. A főhősét, Gabit is felruházhatta volna valami szélesebb látókörrel a szerző, mert jóllehet a „pulóveres Hamlet” vakon bízik elhunyt apjának igazában, gyűlöli a szabaddá lett Mike Gábort — és elsősorban ebben nincs igaza —, de „mu- zsikus-széplélek” létére is többet kellene meglátnia 1955 végi életünkből.

E hibákkal szemben a szerző szenvedélyesen kutatja az igazságot: milyen úton kell Tárnok Gábornak járni#, miután ledőlt előtte a bálvány,

megtudta az igazságot makulátlannak, csalhatatlannak és tévedhetetlennek hitt apjáról? Bűnös volt-e Tárnok István, és miben vétett, tévedett. És sorra tolulnak a kérdések. Olyan kérdések, amelyek nemcsak a történés idején, hanem most, hét év múltán is igen gyakran felvetődnek. Ezekre a kérdésekre már az egész ország előtt válaszolt a párt, válaszoltak precízen fogalmazott párthatározatok. Gáspár Margit érdekes, feszült légkörű társadalmi színműben igyekszik válaszolni ezekre a kérdésekre. És még ha a darabban találkozunk is szentimen- talizmussal és a harmadik felvonásban a bonyodalom feloldása giccs-ízű, és megoldásaiban a szerző a nyílt beszéd helyett többször a sejttetést alkalmazza és a szocialista szándékú tartalom, valamint a játék polgári ízű formai eszközei helyenként nincsenek is teljes összhangban, a darab jószándéka, úttörő jellege, a párt hirdette szocialista törvényesség és szocialista humanizmus sajátos módon való tudatosításának célzata elvitathatatlan. A darab cáfol a személyi kultusz idején hangoztatott és a társadalomba elég mélyen belegyökerezte- tett nézeteket, ugyanakkor kimond számos olyan igazságot, megállapítási, amit felednünk soha sem szabad. Éppen ezért Gáspár Margit Hamletnck nincs igaza című színművét hibáival együtt új drámairodalmunk jelentős alkotásának kell tekintenünk.

A miskolci előadás

méltó volt a műhöz, sőt mondhatnánk, fölébe kerekedett a darabnak. Bár. a színmű inkább kamaraszínpadra, mint nagyszínpadra alkalmas, régen láttunk miskolci színpadon ennyire kiegyensúlyozott előadást. Nyilassy Judit rendező szinte a végletekig leegyszerűsítette á színpadi játékot, mellőzött minden mozzanatot, ami a figyelmet a mondanivalóról elvonhatná. Bár az előbbiekben ismertetett hibákon — például a feszültség feloldásának giccsbe hajtása — segíteni nem tudott, a darab eszmei mondanivalóját helyesen értelmezve, a kevés szereplő igen jó mozgatásával arra törekedett, hogy éles jellemeket bontakoztasson ki előttünk, rajtuk keresztül érzékletesen ábrázolja a kort, megteremtse az 1955 végi atmoszférát, és feszült drámát nyújtson. Ügy érezzük, Nyilassy Juditnak ez a törekvése sikerült, és a Hamletnek nincs igaza előadását büszkén könyvelheti el legjobban sikerült rendezései közé.

A mindvégig egyszfnen játszódó színmű egyszerű, célszerű szobadíszletét Ütő Endre tervezte. A Németh Ilona tervei alapján készült ruhák ízlésesek, mértéktartók, általában jók, kár, hogy egyik-másik nem az 1955-ös viseletét, hanem a későbbi évekét idézi.

Részben egyes jelenetek ősz-», szekötését szolgálja, részben* pedig aláfestést ad TárnokJ Gabinak a szomszéd szobából* hallatszó zongorajátéka, amitj Röczey Ferenc zongoraművész» szólaltat meg élményt nyújtó jj művésziességgel. »

Emberi sorsok fo™*;Í

nak előttünk a színpadon. S* azok közül legelsőként TárnokJ Gabira, a modern Hamletree kell visszaemlékeznünk. Szlan-jj kay István keltette életre ezt» a nagyon érdekes színpadig alakot. Sztankay István Gabi ja, muzsikus-széplélek, atyai fisz-» teletében elvakult gyermek, J becsületesen gondolkodó if- ® júsági mozgalmi vezető, mély- * ségesen megtört, hitehagyott» fiatal, az igazi ellenséggel való • találkozásakor eszmélő, és» atyja posthumus üzenete isme-* rétében bizakodó gyermekké J változó, húszéves, tucatnyi e változatú képét nyújtja —J mindegyik változatban mély-» séges emberséggel ábrázolva • ezt a meglehetősen bonyolult,» nehezen kiismerhető fiataléin-* bért. Anyja, jözv. Tárnok 1st-» vánné szerepeben Máthé Éva• talán eddigi színészi pályafu-J tása legtökéletesebb, leghitele-* sebb alakítását nyújtotta. Ra-J jongó anya, tiszteli elhúnyt® férjének emlékét, <je tisztában J .van hibáival és vétkességével» is. Szereti Mike Gábort, de fiaJ boldogságáért le tud mondani» a maga boldogságáról. Máthé•

Évának sokoldalú tehetsége gazdag tárházából jól sikerült összeválogatnia és összegyúrnia azokat az emberi jellemvonásokat, amelyek ezt az igazán hihető anyát állították elénk. Ruttkai Ottó személyesítette meg a börtönből kikerült, ártatlanul meghurcolt Mike Gábort. Ember volt az ő Mike Gábora. Nem vezette bosszú, egy kis titkolt keserűség lappangott csak benne, mert lelke mélyén várta, ne csak annyit mondjanak neki a taggyűlésen, hogy „ez az ember 5 évet ült tévedésből, fogadják szeretettel”, vissza akart és vissza tudott találni az életbe és legfőbb feladatának, életcéljának tartotta, hogy az ellene oly nagyot vétett barát. Tárnok István családját, elsősorban fiáh gyámolítsa. Ruttkai Ottó szinte eszköztele- nül formálta meg ezt a szívünkhöz nagyon közel álló figurát, és csak azt ismételhetjük: embert alkotott a színpadon. Kun Magda Lia egyetemista lánya kedvesen megkomponált, de a művész hibáján kívül vázlatos figura. Többet ezért nem tehetett.

Érdekes személy megjelenítése jutott: feladatául Vargha Irénnek, ö játszotta az akkori korszak egyik jellegzetes figuráját, a mindenkor jól helyezkedő titkárnőt, a „lihegő Lilit”, aki igyekezett főnökeinek intézkedéseit mindig túllicitálni és 1955 végén már maga sem tudott eligazodni és megdöbbenéssel kellett észreven- nie, hogy rá már nem is tartanak igényt. Két jelenete van mindössze. Az elsőben fölényeskedő, gunyoros, magabiztos Tárnok István özvegyével szemben (bár itt kettőjük ösz- szecsapása élesebb, hevesebb, gyorsabb ütemű is lehetne, mint a bemutatón volt) és megtört, hirtelen megöregedett, kétségbeesett nő a második találkozásnál. Vargha Irén igen sok színnel, jól jellemezte ezt a még ma is íel-fel- bukkanó figura-típust.

Két szereplője van még rajtuk kívül a darabnak. Az egyik a legutóbb említett titkárnő Frici fia, fiatal újságíró, aki végül disszidálás közben

— mint anyjától megtudjuk

— megfagy a határon, a másik pedig Sümegi Nagy Balázs, a nagy voronyezsi futás egyik vezérkari hóhérának ittragadt fia. Az előbbit Dob- ránszlcy Zoltán keltette életre, élesen hangsúlyozva a figura felelőtlenségét, cinizmusát, bár ennek a cinizmusnak érzékeltetésében — Dobránszkynál szokatlanul — jó adag erőlte- tettség érződött. Csiszár Andrásnak rövid jelenetében is sikerült a letűnt osztály minden gyűlöletes tulajdonságát érzékeltetnie.

A Hamletnek nincs igaza jó, értékes színpadi alkotás, örülünk, hogy a miskolci színpadon is láthatjuk.

Benedek Miklós

A Figyel« új száma '

A Figyelő e heti számában ' Dedinszky Henrik: a gépipar kemizálásának feladatairól ír, A cikk szerzője az Országos Tervhivatal gépipari főosztályának munkatársa — a gép- ipati párthatározat alapján elemzi a műanyagfelhasználás növelésének feladatait.

Horváth Mihály a 15 éves lakásépítési program végrehajtásának feltételeiről, és a lakásépítési módszerek fejlesztéséről írt cikket.

Dr. Varga György cikke a hatáskörök centralizálásánál: elvi kérdéseivel, az egyszemélyi vezetési rendszer bírálatával, az információs hálózat kiépítésével és az egyesített Vállalatok örfálló gazdaságos elszámolásának problémáival foglalkozik.

Gömöri Endre, a lap munkatársa moszkvai tapasztalatai, a KGST titkárság tagjaival folytatott beszélgetései alapján a szocialista nemzetközi munka- megosztás távlatairól és feladatairól számol be „Ház a Petrovkán” című cikkében.

A Figyelő e heti száma állandó rovatai közül a Lakás- tanácsadót, a Hét rendeletéit és az Ártájékoztatót közli.

Aktívaülés a KlOSZ-ban

A KIOSZ székházában megbeszélésre jöttek össze a Miskolc városi és járási csoport kisiparos aktívái. Az összejövetelen Gruber Kálmán elvtárs. a KIOSZ megyei titkára méltatta a Nagy Októberi Szocialista Forradalom történelmi jelentőségét, kihatását a magyar nép életére, fejlődésére. Beszélt a párt téziseiről, amelyek nagy visszhangot keltettek a kisiparosok körében is. Gruber elvtárs s a felszólalók arról beszéltek, hogy mozgalmat szerveznek a lakosság igényeinek jobb kielégítésére, a javítások gyorsabb elvégzésére. A párt téziseiből eredő tennivalójukat egyébként november 19-én küldöttválasztó taggyűlésükön vitatják meg a tagsággal.

Feledj’ Gyula rajza

A Napjaink, pályázatának eredménye

Miskolc város Tanácsa V. B. művelődésügyi osztálya és a Napjaink szerkesztő bizottsága

1962.. júli..u.s 10-én irodalmi pályázatot hirdetett’’a Borsodban élő írók részére. Ä 'pályázat kisregényre, elbeszélésre és versekre vonatkozott. A pályázat határidejére, október 15-re kisregényből 18, elbeszélésből 41, versből pedig 46 pályamű érkezett be.

A lektori és a bíráló bizottság a műveket értékelte és az alábbi döntést hozta:

Kisregény műfajban:

I. díj: A „Kortárs” jeligéjű „Díszhal” című kisregény;

II. díj: „Március” jeligéjű „Az imok” című kisregény;

III. díj megosztva a „Szén és meddő” jeligéjű, azonos című kisregény és a „Kongresszusi téma” jeligéjű „Érettségi” című kisregény közptt.

Dicséretre érdemes kisregények: i,Névtelenek” jeligéjű „Médium” című; „Tapolca 32” jeligéjű „Hajnalodik” című és a „Távol Budapesttől” jeligéjű „Kötéltánc” című kisregény;

Elbeszélések műfajban:

I díj: „Bugi-wugi” jeligéjű „Az Aradi-féle kóreset’’ című elbeszélés;

II. díj: .,ATTI” jeligéjű, „Kezek és fegyverek” című elbeszélés;

III. díj megosztva a „Hall Imre” jeligéjű „Gyógyintézet” című elbeszélés és a „Sárga” jeligéjű „Két forint” című elbeszélés között

Dicséretre érdemes elbeszélések: „Üj élet” jeligéjű „Pál- fordulás” című, „Régi szép idők” jeligéjű „A fekete malom” című és a „Katona L.” jeligéjű „Fizetek-e, főúri’’ című elbeszélés.

Versműfajban:

I. díj, megosztva a „Parafrázis” jeligéjű „Éveim éneke” cí. mű versciklus és a „Vox hu- mana” jeligéjű 3 vers között;

II. díj: „Munkások” jeligéjű „Találkozás” című vers;

III. díj „22 x” jeligéjű „Meztelen idegekkel” című vers- gyűjtemény.;

Dicséretre érdemes versek: „Olga” jeligéjű cigányeposz, „Magány” jeligéjű versek,- „Verselgető” jeligéjű „Napjaink” című vers, „November” jeligéjű két vers, Atlasz” jeligéjű „Ballada egy anyáról” című vers;

Az ünnepélyes eredményhirdetésre és díjkiosztásra 1962; november 10-én, szombaton de; íí órakor a városi tanács klubjában kerül sor;

Miskolc város Tanácsa V. B. művelődésügyi osztálya Napjaink szerkesztő bizottsága

Ä z erkélyen valaki könyvet olvas.

n Hangosan olvassa, hogy hallják a szobában lévők is. Háborúról szól a könyv, nyomorról, szenvedésről.

A játszótérről idehallatszik a gyerekek kacagása. Mézszínű napsugár ömlik az épületre.

— „.. .Élni kellett a reánk zuduló sok szerencsétlenség ellenére is, az élet meg egyre nehezebb lett. Mindent adagoltak, még a négy elemet is, amelyek közül a földet és a tüzet brutális módon osztogatták mindenkinek. Már csak a levegő maradt meg, ezt nem lehetett jegyre elaprózni, fogyasztását sem mérőórán ellenőrizni, meg a világosság, bár újabban úgy döntöttek, hogy ezt is csak szűrve kapjuk...”

A szomszédban egyre erősödik a rádió zeneadása — elmossa az olvasó szavait.

A napsugár most a szemközti ház antennáin citerázik. Fénycitera ez a sugár — hol erősebben, hol árnyaltabban játszik a televíziók ágas-bogas fémnyúlványain. Ahogy a lomhatestű felhők mozgása engedi.

Egy másik rádió erősebb lesz a zenénél is.

— ’’Ahogy növény fordul a nappal Szembe, s ahogy egy lábon ing Tétovázva a táncos asztal,

Ügy tétováz a Múzsa mind .. .”

J

ean Cocteau versét mondja egy mélyzengésű, férfihang. S egy női a harmadik emeletről:

— Húsz évig éltünk abban a lyukban! Meg akart őrjíteni, hogy az égből mindig csak egy tenyérnyit láttam... A többit eltakarta a szomszéd ház kormos

tűzfala. Tudod, Itt olyan más. Ügy árad a fény és olyan messzire látunk!...

— Nézd, itt épül a város! Üj város a régiben. Alattunk van az orvosi rendelő, mellettünk lesz az iskola. Mire újra ideutazol, biztosan még több meglepetés ér...

Üj a bérház a Selyemréten. Nem a legszebb épület ez Miskolcon, nem is a

legnagyobb. Lakói szemében mégis palota. Vagy templom, — amelynek helyiségeibe csak áhítattal lehet belépni. Vagy még annál is több. Hiszen olyat még nem láttam, hogy egy templom ajtajában valaki levesse cipőit és úgy lépjen be. Az új bérház előszobáiban cipők sorakoznak...

S amikor szombat este minden fürdőszobában csobog a víz, s gázórák kattogása és gyermekvisongások szü- remlenek a visszhangos lépcsőházba — nem ér-e föl ez az új zene egy zsolozsmával?

IÚ agy Istvánék valamelyik hejőcsa- bai mosókonyhából kerültek ide. Kocsisék egy égrenyílóban laklak a Vörösmarty utcán, Nikházy László öt 1agú családja egyetlen salétromos szobában élt. Királyék három családdal szorongtak egy szoba-konyhás lakásban — nem épp királyi módra.

De hasonló helyekről került ide Hidasiék, Kovács Jánosék, Sóváriék, — mind a 36 család.

— A régi lakásban még aludni sem volt kedvünk. Nem szerettünk otthon lenni! A gyerekek az utcán csatangoltak, mi meg dehogy törődtünk azzal, hogy új bútorokat vegyünk, rádiót, vagy pláne televíziót?... Most meg?!...

Chamsont olvassák, Cocteaut hallgatják, gyönyörködnek a zenében, a tv-ké- peiben, új bútorokra gyűjtenek, az asz- szonyok dalolva főznek a gyorslángú gáztűzhelyen, a gyerekek sikangatva nevetnek, ha elcsúsznak a szoba tükörparkettján, s a férfiak táguló tüdővel, szélesen mosolyogva lépnek az erkélyre, ahonnan olyan jó messzire lehet látni...

És néha azért jólesik a lépcsőházban a szomszédokkal is egy kis tere-fere — mint régente a kiskapukban, vagy az utca végen. Egy kis beszélgetés, egy kis vitatkozás, egy kis pletykálkodás. Sok szó esik a régi időkről. A fejkendős Nagy néni például sokat beszél egy szovjet katonáról.

— Alexej Zsorzsnak hívták. Voll még egy neve, de arra sajnos már nem emlékszem. De őt megismerném ezt : közül is! Magas, barna, kékszemű. . Ha ö nem védett volna minket 44-be \ mind elpusztulunk. Mi megmaradtun :, de az ő családja meghalt Moszkvába 45-ben visszajött hozzánk és elmesélte .

Cs el-elgondolkozik Nagy néni; eb*“ ben az új bérházb'an miért is juí Alexej Zsorzs oly sokszor eszébe?

(Ruttkay)

Bailtídlteií HIUCS lUISZcl aMiskolciNemzeti

O Színházban