Észak-Magyarország, 1962. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-07 / 261. szám

északmagyarország Szerda, 1962. november 7. a néptömegek mozgalma az ideiglenes kormány ellen. A szovjetekben a leninisták kap­tak többséget mindenütt. Vla­gyimir Iljics ezekben a napok­ban írta, hogy a fegyveres fel­kelés előfeltételei megjöttek. „Tekintettel arra, hogy a bol­sevikok mindkét fővárosi szov­jetben többséget kaplak, ke­zükbe tudják venni és kezük­be is kell venniük az államha­talmat.” A Bolsevik Párt nekilátott a fegyveres felkelés előkészítésé­nek. Október 23-án — a régi időszámítás szerint tizedikén — ülést tartott a szovjet központi bizottság. Elfogadták a fegyve­res felkelésre vonatkozó ter­vet, amelyet Lenin dolgozott ki. Vlagyimir Iljics kidolgozta a felkelés-konkrét tervét: „ösz- sze kell kapcsolni három leg­főbb erőnket: a flottát, a mun­kásságot és a katonai csoporto­kat olymódon, hogy bármilyen veszteség árán is feltétlenül el­foglalhassuk és kezünkben tarthassuk: a) a^telefont, b) a postát, c) a vasútállomásokat, d), s ami a legfontosabb, a hi­dakat. Körül kell fogni és el kell vágni az ország többi részétől Pétervárt és elfoglalni a flotta, a munkások és a katonák együttes rohamával — ez a leg­főbb feladat, amelyet tehetsé­gesen és háromszoros bátor­sággal kell végrehajtanunk.” Néhány nappal később meg­tartották a Bolsevik Párt Köz­ponti Bizottságának kibővített ülését, amelyen megvitatták a felkelés katonai és technikai előkészületeinek kérdéseit. Megválasztották a forradalom vezetésére a katonai-forradal­mi tanácsot. Péterváron sorra alakultak a vörös gárda egységei. Kron- stadtból szakadatlanul érkez­tek a felfegyverzett matrózok. A Néván hadihajók vonultak fel. A katonai-forradalmi ta­nács a pétervári helyőrség minden egyes csapattestéhez kinevezte a komisszárokat. A Centrobalt rohamcsapato­kat szervezett a matrózokból a felkelés támogatására és fel­fegyverezte ezeket az egysége­ket. A hajókon megtörtént minden előkészület, hogy ki­futhassanak a tengerre, ha a felkelőknek segítségre van szükségük. A balti matrózok több mint húszezer felfegyver­zett tengerészt és 22 hadihajót küldtek Pétervárra. A hajók között ott volt a Szabadság Hajnala, az Auróra és az Oleg páncélosok, a Sámson, a Győ­zedelmes nevű aknavetők és még jónéhány nagyobb hajó. Győz a forradalom A Pétervárra küldött matró­zok a vörösgárdistákkal és a katonákkal együtt azt a harci feladatot kapták, hogy vegye­nek részt a posta, a telefon- központ, a főparancsnokság és az ideiglenes kormány székhe­lye, a Téli Palota elfoglalásá­ban. Az Aurórát és az Amurt a Névára- vezényelték, a Téli Pa­lotával szembe. A Szabadság Hajnala a város bejáratánál lévő folyamrészt ellenőrizte, hogy az ellenforradalmi csapa­tok ne törhessenek be Péter­várra. Október 24-én késő este Le­nin megérkezett a Szmolnijba, megkezdődött a felkelés. Le­nin maga irányította az akció­kat. Hozzá érkeztek a jelenté­sek arról, hogy a vörösgárdis­ták, a katonák és a matrózok elfoglalták a főpostát, a tele­fonközpontot, az elektromos műveket, a vasútállomásokat és a hidakat. Október 25-én reggelre az egész város a for­radalmárok kezében volt. Az ideiglenes kormány kezén már csak a Téli Palota és a főpa­rancsnokság épülete maradt. Napközben ülést tartott a pétervári munkás- és katona­küldöttek szovjetje. Lenin itt mondta el történelmi jelentő­ségű szavait: A mai naptól kezdve új lapot nyitottunk Oroszország történetében, s a mostani harmadik orosz forra­dalomnak végső eredménye­képpen el kell hoznia a szocia­lizmus győzelmét.” Október 25-éről 26-ra virra­dó éjszaka az ideiglenes kor­mány elvesztette utolsó erőd­jét, a Téli Palotát. A miniszte­reket letartóztattuk. A Téli Pa­lota ostromában részt vettek a vörösgárdisták, a matrózok és a katonák. Október 26-án — az új idő­számítás szerint november 7- én — este 10 óra 45 perckor megnyílt az oroszországi szov­jetek második kongresszusa, amely a munkások és dolgozó parasztok hatalmas tömegeire támaszkodva kezébe vette a hatalmat. Október 27-én — no­vember 8-án — éjszaka Vlagyi­mir Iljics Lenin hatalmas taps­vihar és hurrázás közepette előterjesztette a békéről, a földről és az első szovjet kor­mány megalakulásáról szóló dekrétumokat. A kongresszus megalakította a szovjet kor­mányt — a népbiztosok taná­csát — élén Leninnel. A felkelés diadalmaskodott. Az ellenforradalmárok azon­ban mindjárt hadba indultak ä fiatal szovjet köztársaság el­len. A reakció erői Pétervár ellen kezdték meg támadásu­kat. Beszélgetés Lenin eívíárssal Október 27-én Lenin elvtárs magához hivatott, mint a Cent­robalt elnökét. Soha. nem fo­gom elfeledni azt a napot íme, így kezdődött röviden feljegy­zett beszélgetésünk Leninnel: •— Hány aknavetőt és más hadihajót tudna ön küldeni? —■' tette fel az első kérdést Vla­gyimir Iljics. — El tudjuk küldeni a Res- publike nevű hajót és két ak­navető hajót — válaszoltam. — Fel tudja szerelni élelmi­szerrel ezeket a hajókat? •— Nálunk, a flottánál van élelmiszer, s így a hajókat el tudjuk látni. Az aknavetőket és a Respublikát is, s bizton állíthatom, hogy mindezek a hajók helyt fognak állni a for­radalom győzelmében. A fegy­veres erők elküldésében ne ké­telkedjék. Végrehajtjuk hala­déktalanul. — Hány órán belül? — Maximálisan 18 órán b’e- lül. Szükséges-e, hogy azonnal is küldjünk segítséget? — Igen. A kormánynak az a meggyőződése, hogy feltétle­nül küldeni kell értesítést, amelynek alapján az említett hadihajó azonnal menjen a tengeri csatornába, minél kö­zelebb a parthoz ... A hajók másnap megjelen­tek a kijelölt helyeken. Azellen- forradalmi csapatokkal szem­ben vívott, harcban a matrózok, katonák és vörösgárdisták meg­véd ték Pétervárt. , így vívtuk ki a szovjetek há­taimat — a munkások és pa­rasztok hatalmát. N. Izmailov, a Centrobalt volt elnöke, 1917 óta az SZKP tagja. A könyv és a televízió Csökkenti-e a tv az olvasók számát? Bőcsön kérdeztük ezt, ott ahol évenként, 4000 forintot költenek új könyvek vásárié' sára. — Már húsz televíziós ké' szülék van a községben -* mondta Rónai László vb.-tit' kár —, de nem vettük észrfc hogy a könyvtárunk forgalmi ezáltal csökkent volna. Pedií mintegy 400 rádió is van né' lünk. Ennek a pozitív válasznak azonban előzményei vannaK A tv és a rádió kényelmesebb szórakozást nyújt, mint könyv, és ezt csak úgy lchel ellensúlyozni a könyvek javé' ra, ha többet foglalkoznak olvasókkal. Bőcsön ezt úgy oldják nieé hogy mindig a legújabbal1 megjelent könyveket szerzik be. December elején pedií könyvbált rendeznek majd annak bevételét is könyvek vv sárlására fordítják. A szovjet „Mars I” önműködő bolygóközi állomás útvonala 1962. november 1-én a Szovjet­unióban felbocsátották az első Mars-rakétát. A „Mars 1” elneve­zésű, 893,5 kp: súlyú, önműködő bolygóközi állomást földkörüli pá­lyára feljuttatott nehéz mestersé­ges holdról indították útjára a szovjet szakemberek. A Mars-raké­ta feladata, hogy a naprendszer — a Naptól való távolság tekintetében 687 nap — alatt kerüli meg a pót, melytől átlagos távolsága; — negyedik bolygóját, a. Marsot le fényképezze, a fényképeket i. .... .. . _ _ . Földre továbbítsa, a világűrt hosz- millió kilométer (a Föld napta',,* szabb ideig tanulmányozza cs a 11,0 *v*,n,x Földdel kozmikus rádióösszckotle- tést létesítsen. A rakéta több mint 7 hónapos útja során mintegy 500 millió kilométernyi utat tesz meg a -kozmoszban, hogy elérje a Mar­sot. A Mars 1,88 földi év — azaz sága 149 millió km). A legúj* szovjet interplanetáris rakéta szovjet tudósok és rakétaszaK®1, berek nagyszerű munkáját újabb bizonyítéka. TérképünK Mars-rakéta útvonalát ábrázolj*' ............................._................................I< f U j világ üzen Bizony, szekér helyett mBi|i nem szentmihálylovára ker ezért a megszólításért, vére* verték, s azt hagyták vis5*1 hogy ló után kötözik mi1? egyiket, ha át mernek álH*’ vörösökhöz. j Ezek is a város felé váS1' tak el. i Forrongott körülöttük a j lág, ostromolta a csöppnyi s(j,i getet, mely a viszontlátás a voli örömében élve, csak 8((; várt, hogy elcsituljon a lárma, és elmozdulhasson v , re a város felé. Eljött vég-L' várva várt nap. Vörös e'l, vonult el a tanya mellett. > vat adtak a foglyok alá, m0^! ták, a fehérektől zsákmány ták. Akinek puska is kerti kapott azt is, és csakhart szükség is volt a puskára. í pen osztozkodtak a lova*. amikor a hátuk mögött rtí lárma kerekedett. Lovasok . zeledtek, fehérek voltak. gyárok nem értettek a hoz annyira, hogy lód": ugorva vegyék fel a ha felkapkodták puskáikat és < szaladtak a tanyára, be a télyba és csakhamar harn\, puska dárdázott ki a ka® ablakain. — Üsd, vágd, nem apád’,: kiáltotta a tizedes, akinek’[ volt leszámolnivalója a 1 rekkel. _ „ SORTÜZ dördült az ablart bői, s amikor vége lett a y nak, a szólításra csak htirt- nyolc magyar állt elő — krti nek a tanya mögött ástak J nyughelyét a csontken földbe. -if Gulyás ni? Ez a mi országunk olyan igen nagy, gyalog akár egy évig is mehetnétek, akkor se érné­tek ki belőle. Lenin parancsát hozzuk nektek, a forradalom vezére üzeni, szabad az út ha­zafelé. De azt is üzeni Lenin elvtárs: aki szereti a népet és a forradalmat, azt bevesszük magunk közé, vöröskatonának. Az urak nem hagynak békét nekünk, el akarják tiporni a mi szabadságunkat. vissza akarják venni a földet, amit mi szétosztottunk azoknak, akik megművelik, a muzsikok­nak. Álljatok hát közénk, vagy gyertek a városba, onnan már van vonat, és induljatok el haza. MEGDÖBBENT ’ áhítattal hallgattak a magyarok. Java­részét grófi földről küldték há­borúzni, idegen, úri érdeke­kért, és hát bizony, amikor hallottak földről, amit a for­radalom oszt. nagyon siettek volna haza, hátha otthon is ki­tört a forradalom, és ki talál­nak maradni az osztozkodás­ból. A vörös kozák azonban er­re is talált szavakat. Magyar- országon még a grófok dirigál­nak, de ha Oroszországban megerősödik a forradalom, el­mennek Magyarországra is és elveszik az uraktól a földet. A kozákok visszanyargaltak a városba, Ígérve, hogy más­nap szekeret küldenek értük. De bizony nem szekér jött, ha­nem egy csapat kozák, s azok­nak a sapkájánál nem vörös szalag volt, hanem fehér. Nem vette ezt észre mindjárt a ti­zedes, és rá is fizetett a téve­désre. Kiszaladt a száján, hogy „hol van a székéi-, elvtársak, amit Ígértelek?’! magyar hadifogoly nézett az elporzott csapat után. Szomo­rúak voltak. Most már mi lesz velük? Akire vigyáznak, an­nak enni is adnak, de most már nincs, aki vigyázzon rá­juk. V — Sebaj, fiúk, ne lógassátok az orrotokat, nem halunk éhen — bátorította őket egy fiatal tizedes, aki olyan pa­rancsnok-féle volt köztük. — A tanya itt maradt, a kastély is. Egyelőre nem nyúlunk semmi­hez, még vissza találnak jön­ni, aztán lesz-haddelhadd, ha valaminek is lába kél. Van ré­pa, krumpli, zsírzó ís akad egy kevés, ha meg nagyon sokáig elmaradnak, megnézzük a rak­tárt, mi van benne. Teltek a napok, lassan hetek­ké kerekedtek, de sehol semmi, csak a hírek jöttek, hogy a vá­rosban is a vörösök az urak. Egyszer aztán — akkor már tél volt — néhány lovas nyargalt be a tanya udvarára. Ezek is kozákok voltak, csak a sapká­jukról hiányzott a féltenyér­nyi cári címer, helyébe ujjnyi vörös szalagot varrtak. — Nem vagytok többé fog­lyok! — állt fel a nyeregben egyikük. — Szabad emberek vagytok, mint mi mindnyájan. Az új világ üzenetét hozzuk nektek. Hallottatok már Le­ninről? A foglyok csóválták a fejü­ket, hogy még nem hallották ezt a nevet. A kozák arca sze­líden elmosolyodott. — Hát igen, honnan is hal­lottatok volna róla? Bezártak benneteket ide, mini a rabo­kat, dolgoztattak, és vigyáztak rátok, hogy meg ne lógjatok. Dehát hová is tudnátok men­akarsz jönni? Nem, ausztric, (így nevezték az oroszok a ma­gyar hadifoglyokat), nem ké­rünk belőletek. Elég bajunk akad most a magunk gondjá­val is. No, hordd el magad, mert a nyakad közé sózok — és meglengette lovaglóostorát. Az ausztricnak bizony két­szer se kellett mondani, hogy álljon árrább, ismerte már a kozákokat erről az oldalukról, könnyen eljár a kezük, ha mér­gesek valamiért, ha meg jóked­vük kerekedik, ölelkeznek, mint a részegek. Ellépett a kozákoktól. Már éppen szálláshelyük felé igazí­totta lépteit, amikor kinyílt a kastély ajtaja, és az úr lépett ki rajta. Lovaglónadrágban volt, bőrkabátban. — Kozákok! — kiáltotta har­sányan, hogy a fogoly ijedt ér­deklődéssel visszafordult. — Hadba szólít bennünket a ha­za, de most nem a németekkel gyűlt meg a bajunk. A fellá­zadt csőcselék elfoglalta a Téli Palotát, kitört a forradalom. Lóra, kozákok, lóra, majd mi adunk nekik forradalmat. — A foglyokkal mi lesz? — kérdezte egyikük. — Menjenek haza! — kiál­totta a földesúr nyersen. A kozákok megrántották a vállukat, mint akiknek mind­egy, és a lovak után néztek. Csakhamar nyeregben voltak és az urasággal az élen ellova­goltak a város felé, ami jó öt­ven kilométerre lehetett a ta­nyától. A TANYA SZÉLÉN harminc o _ SZEDELÖZKÖDNEK a © kozákok, történhetett valami. ® Azt mondják, szedjük a sátor- 2 fánkat, menjünk haza, ha nem a akarunk éhen veszni, ők már 2 többet nem etetnek, meg nem s vigyáznak ránk. 2 — Nem mondtad nekik: o mennénk mi, dehát. azt sem e tudjuk, hol vagyunk, olyan % messzire vonatoztattak min- a két? § — Majd megmondják, hogy 9 jutunk haza. 2 — No, gyere, megkérdezzük a tőlük. 2 — Várjunk még vele, most ® nagyon mérgesek, meg be is »vannak egy kicsit gazolva, 2 mindig cáratyuskát emlegetik. ® — Látom, neked is inadba J szállt a bátorság. Ha nem jössz, 9 megyek magam. 2 Az alacsony fogoly megiga- o zította fején a nyütt katona- 6 sapkát, leveregette a mundérra 2akaszkodott szalmatörmeléket, «mert éppen a vackából bújt 2 elő, és szapora léptekkel ki- 9 ment az udvarra. 2 A Nap alacsonyan állt már a g kubáni sztyeppe felett, nyugo- ® vóra készült. A kastély előtt 2 csomóba verődött kozákok vi­• tatkoztak valamin, és a kastély. 2 ablakai felé mutogattak. Ami- s kor jobban odafigyelt, megér- «tette, hogy az úrtól várnak va- Jlami magyarázatot. 9 Hozzájuk settenkedett, mint- 2 ha csak véletlenül sodródott «volna oda. • — Te meg mit mereszted itt 2 a szemed? — szólt rá egy fiatal .•kozák..— Talán te is .velünk Negyvenöt év telt már el azóta, de ma is jól emlékszem 1917 viharos napjaira. Aktív résztvevője voltam azoknak az eseményeknek. Az Afrika ne­vű hajón szolgáltam, mint bú­vár. A kronstadti kikötőben voltunk. A matrózok hangulata forradalmi volt. A gyűlöletes háború, amelyet a kapitalis­ták érdekeiért vívtunk, csordul­tig megterhelte már a nép tü­relmét. Az országban felfordu­lás, éhség dühöngött. Az em­berek nyomorogtak. Ez így to­vább nem mehetett. Örömmel, fogadtuk a cár el- kergetéséröl érkező hírt. A kronstadti munkások és matró­zok ujjongtak. Azokban a na­pokban, a pétervári munkások példáját követve, létrehoztuk a munkás- és katonaküldöttek szovjetjeit. Az Afrika matró­zai közül engem választottak meg a szovjet tagjául. Országszerte sorra alakultak a szovjetek. Ugyanakkor azon­ban megalakult Oroszország ideiglenes kormánya is, amely­nek miniszterei között bősége­sen voltak kapitalisták ék föl­desurak. így azután kettős ha­lalom alakult ki az országban. Lenin hazatérése után Áprilisban hazatért az emig­rációból Lenin. A petrográdi munkásokkal együtt a balti flotta matrózai is ott voltak fogadtatásán. Emlékezetes be­szédében, amelyet a Finnlandi pályaudvar előtt egy páncél­autó tetejéről mondott'el, Vla­gyimir Iljics a forradalomról beszélt. Leleplezte az ideigle­nes kormány áruló politikáját. Lenin azt mondta, hogy a nép­nek kezébe kell vennie a ha­talmat és kiadta a jelszót: „Minden hatalmat a szovjetek­nek!” A forradalom békés to­vábbfejlesztéséről volt szó eb­ben az esetben. A bolsevikok ezekben a na­pokban hatalmas munkát vé­geztek, a munkások, parasztok, katonák és matrózok körében leleplezték az ideiglenes kor­mányt, s ha szükség volt rá, a mensevikeket is. A dolgozó tö­megek mindenütt a bolseviko- kat követték, egyhangúlag tá- támogatták a lenini áprilisi té­ziseket. A tizenhetes év tavaszán a bolsevikok helsinkforsi bizott­ságának kezdeményezésére, és a helyi szovjet matróz-részle­gének javaslatára létrehoztuk a balti flotta központi bizottsá­gát, ahogy akkor neveztük, a .Centrobaltot. A Centrobaltnak kellett jóváhagynia minden olyan parancsot;', amely a flot­tára vonatkozott. A bolsevikok­nak jelentős tömegbázisuk volt a flottánál. A kronstadti ten­gerész-szovjet nem engedel­meskedett az ideiglenes kor­mánynak. Az országban fokozódott a, fejetlenség, növekedett az éh-' ínség. A fronton egy* balsiker' a másikat követte. A városok-' ban sorozatban zajlottak le az] ideiglenes kormány és annak i imperialista politikája ellen a] tüntetések. A tüntetések jel-, szava: „Minden hatalmat a< szovjeteknek!” ] Július elején Pétervárott] többézres tömegtüntetés zajlott, le. Részt vettek a tüntetésen a< helyőrség katonái és a flotta] matrózai. A tüntetés békés jel-< legü volt, de az ideiglenes kor-] mány bevetette a junkereket' és a reakciós’ tisztikart és a] tüntető tömeg közé lövetett. A, tüntetés igen sok részvevőjét] letartóztatták. Országszerte, megkezdődtek a letartózlatá-1 sok. Kiadták a parancsot Le-] nin letartóztatására is. A bol-< sevikok illegalitásba kénysze-] rültek. « A balti tengerészek küldött-] sége, élén a. Centrobalt tagjai-' val Pétervárra érkezett, hogy] kiszabadítsa a letartóztatott' matrózokat. Hanem a küldött-] -séget is letartóztatták és bőr-, tönbe vetették. A delegáció] tagjai között ott voltam én is. , Véget ért a forradalom bé-] kés fejlődésének korszaka,' Megkezdődtek az előkészületek] a fegyveres felkelésre. A Bol-, sevik Párt július végén, augusz-] tus elején tartott VI. kongresz-, szusa meghatározta az ideig-' lenes kormány elleni határo-' zott harcra való átmenet prog­ramját. A fegyveres felkelés terve Elkövetkezett október hónap. országban egyre fokozódott Hogyan harcoltunk a szovjet fiatalomért f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents