Észak-Magyarország, 1962. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-03 / 258. szám

2 ESZARMAGYARORSZAG Szombat, 1962. november S. Amerika kész volt legközelebbi barátait atompusztulásba sodorni (Folytatás az 1. oldalról.) leihasználásához a kubai vál­ságban. Michael Foot, munkáspárti képviselő ezeket írja a Tribu- ne-ban: Macmillan alsóházi beszá­molójában csak azt mondta, Anglia mindvégig vállvetve kiállt az amerikaiak mellett a kubai válságban, de elhallgat­ta azt a bősz felháborodást, amely a külügyminisztérium­ban robbant ki, mert az ame­rikai kormány nem tanácsko­zott szövetségeseivel. De azok­ban az órákban, amikor úgy látszott, hogy az amerikaiak elözönlik, vagy bombázzák Kubát, Macmillan láthatta azt, amit a Trafalgár téri tüntetők mondtak: Az angliai támasz­pontok atomtámadást vonzó mágnesek. Ugyancsak a Tribune-ban írja A. W. Greenwood, a mun­káspárt országos végrehajtó bizottságának tagja: Kennedy hangosan ordíto­zott a Kubában lévő szovjet támaszpont miatt. Ez minden­nél ékesebben szóló bevallása annak, hogy a Szovjetuniót körülvevő százötven, vagy még több amerikai támasz­pont jogos aggodalmat okoz Bonn, a SpiegeS-íigy tükrében s azoknak, akiknek városait e támaszpontok fenyegetik, s hogy ez a világbéke halálos veszedelme. Most már tudjuk, hogy ilyen válságban Ameri­ka hallani sem akar arról, hogy szövetségeseivel tanács­kozzék. Mivel amerikai tá­maszpontok vannak területün­kön és mivel Anglia a NATO tagja, közel jutottunk a pusz­tuláshoz olyan összeütközés­ben, amelyben nem volt sem­mi érdekünk. Mi nem állunk perben Kubá­val; az Egyesült Államok tar­totta hatalmon a kegyetlen, vadállati Batista-diktatúrát Kubában, s Castro forradalmá­nak sikere után Amerika tü­zelt fegyveres beavatkozásra Kuba belügyeibe és a világ tiltakozása ellenére gazdasági ostromzárral igyekezett nyo­morba dönteni Kubát. Ame­rika Kuba ellen érzett gyűlö­letében kész volt legközelebbi barátait atompusztulásba so­dorni. Az erősen jobboldali Specta­tor így ír: Hruscsov józan esze nélkül aligha lehetett volna rendezni a kubai helyzetet. Az ameri­kaiaknak be kell vallaniok, hogy Hruscsov nagyon jó em­ber. Most tudjuk, hogy a wa­shingtoni hadügyminisztérium­nak nem volt igaza Hruscsovot illetően. Mikojan áladta (I Ihanfnak Hruscsov újabb üzenetét New York (MTI) Hírügynökségek jelentése izerint Mikojan U Thanttai i'olytatott egy és háromnegyed 5rás tanácskozása alkalmával ítadta a főtitkárnak Hruscsov niniszterelnök legújabb üze- letét. A szovjet miniszterelnök eveiének tartalmát még nem sózták nyilvánosságra. * Ánasztasz Mikojari., a Szovjel- mió Minisztertanácsának első zlnökhelyettese pénteken — magyar idő szerint 19,09 óra- tor — a New York-i Idlewild- ■epülötérröl elutazott Havan­nába. i S Három héten belül súlyos § csapás fogja érni Spiegelt — g ezzel a sokatmondó kijelcn- 3 téssel búcsúzott az elmúlt J hét valamelyik napján ff Strauss nyugatnémet had- j ügyminiszter úr néhány bon- 3 ni honatyától. És, mert had- § ügyminiszter, állta is sza- (C vót: néhány nap múlva „hazaárulás” címén letartóz­tatták a Spiegel című ham­burgi lap két főszerkesztő­jét, bonni szerkesztőségének vezetőjét, valamint több munkatársát. És mindez miért történt? Nem másért; a lap a kö­zelmúltban szellőztetni mer­te Strauss miniszter úr pa­namáját. Igaz, a bonni par­lament némi kegyes csalás segítségével, úgy ahogy, tisz­tára mosta a miniszter sze­repét a botrányban, a mi­niszter úr lelkiismerete azonban úgy látszik még sem volt teljesen tiszta. Mi "sem bizonyítja ezt jobban, mint a fentebb idézett parlamentfolyosói kijelenté­se, valamint az az eljárás, amit néhány nap múlva a Spiegel szerkesztői ellen fo­ganatosítottak. Mégpedig azon a címen, hogy egy NATO-hadgyakorlatról szóló tudósítással „hazaárulást” követett el a lap. Ha a „hazaárulás” vádját nem előzte volna meg Spie­gel előző eilrke a hadügy­miniszter úr panamáiról, ak­kor még clhihctö lenne a vád, amelynek alapján a le­5 S 5 ■S $ § § § § § § § 5 § § S $ 5 § § § Heti külpolitikai összefoglalónk Nem finom szemcsékként pe­regtek az események a múlt héten a történelem homokórá­ján, hanem súlyos rögökként hullottak, és bizony nagy ügyességgel kellett egyik-má­sikat átigazítani az államfér­fiúi mértékletesség szitáján, hogy el ne torlaszolja és föl ne borítsa a világtörténelem fo­lyását. Korszakok sorsát eldön­tő napokat éltünk át és meg­könnyebbülten sóhajtott fel a világ, amikor a figyelem, illet­ve a fősúly a Karib-tengeren felvonuló hadi- és repülőgép- anyahajókról a diplomáciai tárgyalótermek felé tolódott el. Párizs cs Bonn A héten több olyasmi történt, ami egyébként bőségesen fog­lalkoztatná a külpolitikai köz­írókat. Fontos esemény volt például a francia egyszemélyi uralom kiépítésében a vasár­napi népszavazás. Ezen a listá- bavett szavazók kisebb fele mondott csak igent a tábomnk- elnök alkotmánysértő elnök- választási javaslatára, mégis az urnákhoz járulók több mint hatvan százalékát jelentette ez a szám, s így elég ahhoz, hogy De Gaulle folytathassa a köz- társasági intézmények elsor­vasztását. Hasonló jellegű a Párizs—Bonn tengely másik oldalán végrehajtott akció, a népszerű Der Spiegel vezető szerkesztőinek letartóztatása egy katonai vonatkozású cikk miatt. Az írást látták ugyan a felelős államvezelők, de most mégis az atomháborút és álta­lában az agresszív politikát el­lenző körök elnémítására akar­ják felhasználni. Nem más ez a terrorakció, mint a szabadság- jogok maradványainak felszá­molását célzó „szükségállapot­törvény” gyakorlati alkalma­zása már törvényerőre emelke­dés előtt. Hruscsov és Kenned/ üzenetváltása De térjünk vissza a nemzet­közi életet foglalkoztató fő­problémához. A második vi­lágháború vége óta bekövetke­zett e legsúlyosabb válságban a múlt hét végén egymást érték az amerikai elnök és Hruscsov miniszterelnök üzenetváltásai. Ezeknek lényegét így foglal­hatnánk össze: „Beleegyeznénk megfelelő intézkedések megho­zatalába az ENSZ-en keresz­tül, hogy biztosítható legyen az alábbi kötelezettségek folyama­tos teljesítése — írta Kennedy — a) az érvényben lévő vesz- tegzárintézkedések gyors meg­szüntetése; b) annak szavato­lása, hogy nem éri támadás Kubát.” És a szovjet kormány­fő máris azt válaszolta, hogy e szavatosság alapján kormánya rendelkezést adott ki a Kubá­ban felállított, az amerikaiak állal támadónak minősített ka­tonai berendezések leszerelé­sére és a Szovjetunióba való visszaszállítására. „Ily módon az önök által adott biztosíté­kok és a mi leszerelési paran­csunk alapján úgy tűnik, meg­vannak az összes szükséges feltételek a felmerült konflik­tus rendezésére” — hangsú­lyozza Hruscsov. A Szovjetunióé az érdem És az aggódó emberiség meg­könnyebbüléssel láthatta, hogy a nagyfokú bizalmat sugárzó lépés eredményeképpen a vál ságos helyzet megoldását már nem a katonai rendszabályok végzetes módszerével, hanem a tárgyalóasztalnál keresik. A szovjet kormány mélységes fe­lelősségérzettől áthatott nagy­vonalú politikája, a békeerők Világméretű megmozdulása, a semleges országok összefogása és ennek nyomán az ENSZ ügyvezető főtitkárának, U Thantnak a közvetítése, olyan felelős közéleti személyiségek, mint Russel angol tudós kiál­lása, — a szakadék széléről a tárgyalótermekbe kényszerítet­te e problémát. S ezt követték U Thant és a megoldás meg­gyorsítására külön NeiV York­ba utazó Kuznyecov szovjet külügyminiszterhelyettes, va­lamint Stevenson amerikai fő­delegátus kölcsönös megbeszé­lései. Fidel Castro meghívta az ügyvezető ENSZ-fő titkárt és leszögezte kormányának ál­láspontját. Követelte a katonai és a gazdasági blokád meg­szüntetését, a szigetország el­len irányuló mindenfajta fel­forgató tevékenység és terület­sértések megszüntetését, végül a guantanamói támaszpont ki­ürítését. A főtitkár szerdán két napra a kubai fővárosba uta­zott — látogatása idejére az amerikaiak ideiglenesen meg­szüntették a blokádot — és tár­gyalásainak egyik célja az volt, hogy megszervezze az ENSZ közreműködését a válság ren­dezéséhez, másik feladatának pedig azt tekintette, hogy meg­egyezzen a biztosítékokba iij amelyeket az Egyesült Államok adni fog Kuba szuverenitásá­nak szavatolására. Castro kö­zölte is, hogy csak a garanciák megadása esetén engedhet ENSZ-megfigyelőket hazájába. U Thant csütörtökön vissza­tért New Yorkba és elmondta, hogy megbeszélték az ENSZ közreműködésével kapcsolatos problémákat és a tárgyalások folytatódni fognak. Közölte, ér­tesült arról is, hogy a fegyver- rendszerek leszerelése pénte­kig befejeződik. Ugyanezen a napon indult el Havannába Mikojan, a Minisztertanács el­ső miniszterelnökhelyetlese, hogy a nemzetközi helyzetről tárgyaljon a kubai kormánnyal. Nem kétséges, hogy a rangsor­ban Hruscsov után álló állam­férfi egyik legfontosabb felada­ta összhangba hozni a mai új helyzetben a két ország külpo­litikáját. A hírek szerint Mi­kojan a havannai megbeszélé­sek befejezése után újból meg­áll New Yorkban, s így tárgya lásai a nemzetközi helyzet ala­kulásának fontos tényezői. A Szovjetunió békeakaratá­nak e legutóbbi cáfolhatatlan bizonyítékai minden eddiginél meggyőzőbb példát mutattad arra, hogy jószándékkal a leg­súlyosabb válságot is meg le­het oldani. Ezt megkönnyebbül léssel és elismeréssel álla pílották meg világszerte. Egyes amerikai és más nyugati lapok úgy igyekeztek feltüntetni J megfontolt szovjet lépéseket! mint Kennedy „keménykez'j diplomáciájának” győzelmét! De ma már az Egyesült Álla­mok józan körei is világosan látják, hogy a Szovjetunió-sem­mit sem tágított azon az állás­pontján, hogy mindenképpen szavatolni kell Kuba területé­nek integritását és a belügyei­be való be nem avatkozást, ! éppen erre kapott a legutóbb Ígéretet az Egyesült Államok elnökétől. Van is már mit hall­gatnia emiatt Kennedynek vá­lasztási ellenfeleitől, a köztéri sasági pártiaktól. Persze mos! arról van szó, hogy az ameri­kai ígéreteket valóban a sza­vaknak megfelelő teltek köve­tik-e, s éppen ezt kell a vilitó közvéleményének éber figye­lemmel Kísérni. n lottó tárgynyereménv sorsolás ereümenvei A lottó 1962. november J tárgynyereménysorsolásán a t- heti lottószelvények vett«1! részt. Megyénkből az alább* sorszámú szelvények részesül­tek tárgynyereményben: 234 655 vásárlási utalván)'* 855 102 robotgép, 865 626 kerék­pár, 867 414 robogó, 877 95! élelmiszer utalvány, 890 & kerékpár, 5 647 113 rádtó* 8 082 649 rádió, 8 132 902 rádi°* 8 141 746 padlókeíélőgép. 8 154 353 rádió, 8 176 190 K* rékpár, 8176 434 búto” 8 182 240 vás. utalv., 8 185 2*.' mosógép, 8 196 584 rádi'1 8 206 042 x-ádió, 8 212 062 bein', moped, 8 218 828 rádió, 8 230 8" rádió, 8 237 107 televízió 8 256 107 ‘tűzhely, 8 257 7* beiva moped, 8 258 589 por szívógép, 8 260 802 mosógeí 8 272 862 televízió, 8 274 1* televízió, 8 277 604 . rádÉ 8 293 166 televízió, 9 647 05 robotgép. A gyorslista közvetlen a h1*, zás ulán készült. Az esetleg'’ számhibákért felelősséget ne*1 vállalunk. A nyertes „jutaloi*1 sorsolás” jelű szelvényrészt Toto—Lottó kirendeltségek ** ján november 20-ig kell bf küldeni a Sportfogadási cj Lottó Igazgatóság lebonyolít# osztályának. lobogózzuk fel városunkat A Városi Tanács végrehajt bizottsága felkéri a város R kosságiit, továbbá az üzem6*1 vállalatok, intézmények, ist" Iák igazgatóit, hogy a Nfl-ri Októberi Szocialista I-’orrad-1 lom 45. évfordulója tiszteled x-e a lakóházakat és középig (eket lobogózzák fel. A zás*'*’ dísz már november 4-én ^ döntse az ümiepet. 17. A faluban híre szaladt, hogy az öreg Kustán megbolondult. Vasárnap estéx-e bizonyosságot nyert a kóválygó mendemon­da. Az ötablakos, fehér falú ház, amely hetek óta a harag bizalmatlan csendjébe bux-koló- zott, egyszeiTe a bomlott ricsaj tanyája lett. Meghökkentő fé­nyek ragyogtak ,az udvaron, e karbidlámpák hideg tüze úgy vakított, ahogy a boszorkányok és ördögök tivornyái szoktak megjelenni a babonát) vének képzeletében; Idős Kustán Dániel az ezüst­lakodalmát tartotta. Mogorva, hallgatag bánata hirtelenül po­gány duhajságba csapott, mi­helyt eltávozott Dani a faluból. Sokat járt az utcán, hangosan beszélt és minden semmiségre nagyokat nevetett. Harsány le­génykedéssel-hívta barátait a lakodalomra, mondván, hogy kötelessége megtartani, hiszen úgyis kiszaladtak az időből, mivel negyven hatvan, a valódi évfordulón egyéb gondjai vol­tak minden becsületes magyar embernek. A varázsló sem intézkedhe­tett volna gyorsabban. Tegnap még semmi, ma meg patkóvá sorakoztak az asztalok a tiszta- szobában. a hófényű damaszt abroszokon a borosüvegek arany körtéi sorakoztak, süte­tartóztatásokat eszközölték. Így azonban nagyon gyanús „véletlenek” összjátékának kell látnunk mindazt, ami történt. i Még jobban bonyolítja a dolgot azután és még való- szerübbé teszí az eljárás azt a gyanút, hogy a „hazaáru- | lás” tulajdonképpen a Strauss miniszter úr panamájának \ leleplezése volt, hogy azóta i már Stammbcrger igazság- : ügyminiszter is benyújtotta . lemondását, kijelentvén: a * letartóztatásokat nem az ő, j hanem államtitkára tudtával ■ hajtották végre. Az állam- j titkár ugyanis Adenauer j CDU—CSU egyesült pártjá- : nak tagja, éppenúgy, mint a ! hadügyminiszter, Stamm- ( berger viszont a kormány- j koalíció másik pártjának, . az FDF-nek tagja. ( Tették ezt pedig ugyan- j azok a hatóságok, amelyek • szerdán letartóztatták, majd ; kiutasították a Nyugat- ( Németországban tartózkodó : Bruno Apitz keletnémet írót, ; a Farkasok közt védtelen cí- (j mű világhírű antifasiszta re- 5 gény szerzőjét. Vagyis „haza- . áruló", aki szellőztetni meri í a hadügyminiszter panamáit, j és ki kell utasítani a bonni : állam területéről egy kelet- ; német antifasiszta írót. Ta- ^ Ián nem túlozunk, ha azt ál- 1 Htjuk, hogy Adenauer biro- 1 dalmában, a jelek szerint, az ^ igazság harcosa valóban (, „farkasok közt védtelen”. * Máté Iván \ V < bástyánk a közösség, őrizzük' meg testvéri összefogásunkat ést akkor a poklok kapüi som vesz-' nek rajtunk erőt. Szűzanyám,; Te,'aki végigjártad az anyai' gyötrelmek' tövises útját, kö-; nyörögj érhettünk. Ül köröttünk' egy asszony, aki mcgismeile ac Te fájdalmaidat. Csak egyet-' len irgalmas pillantást vess rá,; hogy csillapulhassanak szívé-' nek kínjai.:. ; Sirt mindenki.- A cigányok' gyászos pofával, suta mozdulat-; tál tartották a hegedűt AC jegyző csak mímelte a mégha-; tódást. bamba pofával egyene-C sedett'az asztal fölé és vékony; tyúknyakán szoxosnak élezte a' csokomyakkendőt. ; Lomha, bizonytalan csend C volt, mindössze a szék reccsent,; amikor leült a pap. A borongó? váltakozás közepébe belezuhant^ Kustán Dániel nagy ökle, c — Égesse meg a tűz az ellen-£ ségeimet! — kiáltotta, dörögve.? ősz, zox-don fejét úgy tartotta,? mint az Ítélő Isten. Szeméből r kegyetlen villámok nyilaltak.j Utána meg úgy robbant belőle c a vái’atlan nevetés, hogy a ven-? dégek bejpborzongtak. i Asszonya idegenül csodál-j kozott rá, a kendő sötét eresze} mögött az eltávozok szürke' döbbeneté húzódott arcára.; Nem sírt. Múló eszméletében' csak annyit érzett, hogy sem-; mi köze senkihez, se az embe-' réhez, se a lakodalomhoz. Feje; lehanyatlott, könnyű teste a' jegyzőre zuhant. Mire magáhoztért, üresen és' bután tétlenkedtek a székek a; szobában, egyetlen lámpa égeti,' a szomszédasszony vizesruhát; tai'tott a homlokán. Ismerke-C dőn. bátortalanul támolygott a; tekintete, mint aki ezer eszten-C dő messzeségéből érkezett; vissza. C (Folytatjuk.) ­gondoltak, miszerint idős Kus­tán Dániel meghabarodott, s kissé félnj kezdtek, hogy hát­ha mégis igaz a pusmogás. Kulcsár Bertalan észrevette a titkolt bizonytalanságot. Föl­állt, pocakját az asztal széléhez nyomta és beszélni kezdett. — Kedves házigazdánk, ked­ves mindnyájunk! Sokat vol­tunk mi már együtt, hol így, hol úgy. Akár vígadoztunk, akár szomorkodtunk, Kustán Dánielre mindig úgy néztünk föl. mint a falu legjelesebb gazdálkodójxira. Senkit nem akarok megbántani, magamat se csepülöm le azzal, ha az én drága jó barátomat példakép­nek nézem. Ilyen embernek so­káig kell élni. Melléje kell áll­ni. Hadd érezze, hogy nincsen egyedül. Igyunk hát az egészsé­géi-e. Tisztelendő atyám, áldja meg ezt a szeplőtelen házas­párt. mi meg kívánjuk tiszta szívből, hogy az aranylakoda­lomról egyikünk se hiányozzon, sőt, inkább az is legyen itt, aki most a legjobban hiányzik. — Éljen, éljen! — kurjantot­tak néhányan, mások óvatosan helyeseltek — Igazi költői beszéd! — rik­kantotta a jegyző és nagy elis­meréssel bólogatott a pap felé. A plébános nem fogadta el a bizalmaskodást, inkább féli-e- fordította húsos fejét. Méltó­ságteljesen felállt, szemét le- húnyta. kezét imához illesztet­te. de úgy, hogy ujjai rácsosán szétálltak. — Krisztus békéjét kérem a ház lakóira! — fohászkodott éneklőn. — Atyánk, a minden­ható Isten szeretteit választja ki a szenvedésre, hogy azután annál hálásabb szívvel örvend­jünk az örök boldogságnak. Ránk a megpróbáltatás napjait osztotta. Legyen a hitünk páncél, vigasz a meggyőződés, ről tanúskodott. Sanda tekinte­tével végig-végigpásztázta a vendégsereget és barátját di­csérő gondolatokkal illette, hogy az öreg Kustán nem hí­vott meg akárkit, .egytől egyig az elsorvasztott kisgazda párt híve] vannak jelen. A sarokban. Szűz Mária ko­ronás. kék palástos képe alatt cigányok szelidítgették hangsze­reiket. Kustán intett nekik megvető tekintetével, hogy kezdjék. Erre megigazították vásott nyakkendőjük zsíros csomóját, egymásra néztek át- szellemülten és vigyázz-állás- ba merevültek, így várták, hogy a vendégsei'eg felemel­kedjen helyéről. Amikor teljes lett a csend és csak a csigale­ves kontyos gőze gomolygott a mennyezet felé, hamis melódi­ával, de annál nagyobb szív­vé] játszani kezdték a Him­nuszt, idős Kustán nekifohász­kodott rekedtes hangján; — magyart, jó kedvvel,' bőséggel., s A siránkozó ének bátortala­nul terjedt, mire a jegyző eré­lyesebben zendített rá. Méla­bús zümmögéssel fejezték be a Himnuszt, utána még talpon maradtak néhány pillanatig és miután leültek, nem tudták, hogy mihez kezdjenek maguk­kal. Érezték, hogy valami nin­csen rendjén, A híresztelésre ménykazlak magasodtak az oszlopos tálakon, fodros köté­ny ű lányok hoi-dták.be meny- nyegző ünnepélyességgel a csi­galevest. Kiborotválkozott, pödi'ölt bajúszú parasztok ül­ték végig az asztalok hosszát, talpig feketében. Középütt a házigazda feszített vállas alak­jával, bozontos fejével. Jobb­ján a felesége kupoi'gott sötét­kék tafota ruhában. A ropogós kelmén úgy derengtek a szövött minták, mint a halotti koszo­rúk selymén az elmosódott fel­irat ezüstje. Maga js halottra hasonlított, arca fakósárga volt, akárcsak az árpaszalma színe, dermedt vonásai a koporsóban sem lehettek volna közönyöseb­bek. Mellette annál vidorabban nézelődött Karcag] úr, a jegy­ző. Bordó csokomyakkendője, középütt elválasztott haja bo- hémes külsővé] ruházta fel, úgy festett, mintha réges régi vándorkomédiások felejtették volna itt. Szomszédságában a plébános ünnepélyeskedett. ha­talmas orrán pirosán fénylet­tek a borvirágok: Kustán Dániel balján a ke­nyerespajtás, a jóban-rosszban osztozó barát. Kulcsár Bertalan foglalt helyet. Ünneplő ruhá­ját kihízta, gyolcsinge gömbbé formálódva feszült pocakjára. Kékes-piros arca elégedettség-

Next

/
Thumbnails
Contents