Észak-Magyarország, 1962. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-03 / 258. szám

Szombat, 1962. november 3. r. aaaffigamKBBBigaBBBBMMaBM ES*AKMAGYARORSZAO Az esztergályos „kislány“ Röppennek az apró forgá­csok, surran az esztergakés. Egy rövid perc sem telik bele, s a többi közé röppen egy pa­rányi szekérkerék. Az ügyes kezek már új fadarabot illesz­tenek a gépre — élesen sivít a deszkalapocska, amint belemar a véső. Pár perc alatt magasra nő a kis kupac egy új játék „alkatrészeiből”. Öt éve csinálja A gép fölé komoly arc hajol. Csak a pillanat ezredrésze, s már az ujját viszi el a figyel- metlenkedőnek, de nincs itt semmi baj. Az alacsony, barna­hajú kislány négy férfivel dol­gozik egy helyiségben, de nem vall szégyent a munkájával. Ügyes, gyakorlott mozdulatait bármelyikük megirigyelhetné. — Hány darabot készít el egy nap? — kérdezzük tőle. — Ezerötszáz, ezerhatszáz... Attól függ, milyen az anyag. De csináltam már kétezret is a nyolcórás műszak alatt — vá­laszol, s már újra indítja a gé­pet. Elnézem, ahogy dolgozik — könnyedén, lendületesen. Nem akarom zavarni, de a kíváncsi­ság nem hagy nyugton. — Mióta „űzi” ezt a mester­séget? — Körülbelül öt éve. Azelőtt segédmunkás voltam itt, a Mis­kolci Játék Ktsz-nél. — S hogy adta rá a fejét hogy esztergályosnak menjen? •— Véletlenül. Nekem talán eszembe sem jutott volna. Ép­pen ilyen szakmunkáshiány volt, s megkérdezték, nem len­ne-e hozzá kedvem. Kíváncsi voltam rá, hogy megy itt a munka, beleegyeztem. Azóta mindig az esztergagép mellett Új britek Épilael a mnxkáslakta peremkerületekben is lakótelepeken Hosszú éveken keresztül kí­sértett a káros gyakorlat. Az új lakótelepeken csak szórvá- -nyosan találhattunk boltot. Az új lakótelepek tervezői vissza- térőleg és többszörösen megfe­ledkeztek arról, hogy az új la­kások tulajdonosai vásárolni is szeretnének. Gyakran egy- egy új lakótelepről több kilo­métert kellett gyalogolni, hogy a háziasszony beszerezhesse a család élelmiszerszükségletét, Vagy az apróbb háztartási cik­keket. A gyorsan növekvő és fejlődő peremkerületek keres­kedelmi ellátottsága is kifogá­solható volt. Jogos tnárőfní A megyei pártértekezlet be­számolója, a hozzászólók is bí­rálták a kereskedelem telepí­tésének tervszer [ítlenségét, rendszertelenségét. A városi tanács kereskedelmi osztálya már hónapokkal ezelőtt felis­merte a mulasztást és a tanács többi osztályaival karöltve el­készítette a kereskedelemfej­lesztés több évre szóló tervét. A tervek szerint egy egész sor új boltot építenek a közel­múltban elkészült, vagy a kö-4 feljövőben-építendő lakótele-e Pékén. ° Jogos bírálat érte a kereske-" delem vezetőit amiatt, hogy o Diósgyőr határában, a Komlós-® tetőn eddig nein létesítettek 0 . korszerű üzleteket. Épp a hé-® ten kezdték el az új lakótele-5 Pen a vegyes csemegebolt és o a húsbolt építését. Minden bi- JJ fonnyal a jövő esztendőben át­adják rendeltetésének az korszerű boltokat. nes kis boltocskák bonyolítot­ták le a hihetetlen nagy for­galmat. Annak ellenére, hogy közel ezer család él már az új lakótelepen, a kereskedelem fejlődése túlságosan elmaradt Elkészítették a Kilián-dél lakó­telep kereskedelem fejlesztésé­nek részletes technológiai ter­vét, Fűszer-csemege, hús, zöld- ség-gyümölcsboltokat építenek. Ezek mellett egy új üzletház­sorban helyet kapnak majd a különböző termelő kisiparosok javító és szolgáltató üzemei is. A Selyemréten a városren­dezési tervek végrehajtása so­rán újabb lakásokat építenek majd. A kereskedelem eddig sem látta el e fontos lakótele­pen a feladatát, hiszen szűk, korszerűtlen boltok álltak csak a vásárlók rendelkezésére. A most épülő összekötő-ház­sor földszintjét a kereskede­lemnek adják át. Az átadás után kerül sor a boltok átren­dezésére. Űj fűszer-csemcge- boltol létesítenek többele kö­zött. Megépül egy új, minden igényt kielégítő eszpresszó ós cukrászda és a jelenlegi ^Mo­soly” cukrászda helyén egy impozáns borkóstolót létesíte­nek. Az SZTK rendelőintézettel szemben, a kívánalmaknak megfelelően egy vegyes élelmi­szerboltot és húsüzletet építe­nek. Készülnek « távlati tervek Külön terv készült a perem- kerületek kereskedelmi ellá­tottságának javítására is. Há­morban a szűk, korszerűtlen fűszer-csemegeboltot megszün­tetik és helyette egy új, a szocialista kereskedelem igé­nyeinek megfelelő boltot építe­nek. Mint ahogy Bedő Lóránt elv­társ, a miskolci városi tanács kereskedelmi osztályának ve­zetője érdeklődésünkre elmon­dotta — már készülnek ác ke­reskedelem távlati fejlesztési tervei, amelyek figyelembe ve­szik a létesítendő új lakótele­pelv igényelt is. (pásztory) állok, s már nem is tudom, milyen volna egy másik üzem­ben. Nagyon megszerettem ezt a foglalkozást. Nem akarnak szégyenben maradni Miközben beszél, kis pihenőt tart, leszedegeti köpenyéről a forgácsdarabkákat, végigsimít haján — oda is beakadt né­hány. Mennyit keres egy hónap­ban? 1300—1500 forintot. A telje­sítménytől függ. De általában mindig többet, mint keveseb­bet. Nagy hajrá van nálunk. A brigádunk elnyerte a „szocia­lista” címet, s nem akarunk szégyenben maradni. Mintha szavait akarná iga­zolni, újra visszalép az eszter­gapadhoz, de mielőtt bekap­csolná a gépet, megkérdezem a nevét, — Radácsi József né — mondja, de keze már a vésőt markolja, újra a munkadarab­ra figyel, nem láthatja elcso­dálkozó arcom. Asszony? — Annyi baj le­gyen! Címnek mégis ezt adom: esztergályos „kislány”... Forgó Edit Foto: Szabados György A Hazafias Népfront a bányászdolgozók lakásgondjainak enyhítéséért Csütörtökön délután a Haza­fias Népfront megyei és Mis­kolc városi bizottsága szerve­zésében egy értekezlet zajlott le Miskolcon. Az összejövete­len — amelyen az érdekelt minisztériumok egyes osztá­lyainak, a széntrösztök, a ter­vezéssel, az építéssel foglalko­zó intézetek, szervek, vállala­tok képviselői vettek részt — arról tárgyaltak, hogyan, mi­lyen módszerekkel könnyíthe- tik meg a bányász dolgozók lakásgondjait; Társashásaké a jövő Az állam a lakásgondok enyhítésére évről évre nagyobb támogatást ad a magánházak építéséhez. 1955-ben az állam 250 millióval, tavaly már 850 millióval, az idén 1,1 milliárd- dal járul a magánházak építé­séhez. Sok bányász dolgozó épít lakást, azonban az építés üteme nem elégíti ki az igé­nyeket. Több felszólaló beszélt arról, hogy a bányászok álta­lában a kis, kertes lakásokat kedvelik. Ez az építkezési forma azonban helyenként el­avult, ellentétbe kerül a kor­szerű város-, illetve község­fejlesztéssel. . Túlzottan el- nyúlttá leszi a bányatelepeket, városokat, nagy területeket köt le. Általános vélemény szerint — természetesen a he­lyi adottságok figyelembe­vételével — a jövő a sorháza­ké, a többemeletes társas­házaké. Ez a gond annál is idő­szerűbb, mivel a lakásépítési vágy, igény, elsősorban a ki­sebbfizetésű bányászoknál mu­tatkozik; Itt a vágj’ sokszor csak vágy marad, mert több­nyire albérletben laknak, s a magas lakbér mellett képtele­nek összegyűjteni a kislakás- építéshez szükségcg anj’agi alapot. Az értekezlet résztvevői olj’an megoldások keresését tűzték ki célul, amelyek a ki­sebb keresetű bányászok sza­mara is lehetőséget teremtenek a saját ház építésére. A meg­beszélés résztvevői a megoldást a sor- és társasházak építésé­ben látják. Mindkettő lehető­vé teszi, hogy kisebb területen több lakás épüljön, ez csök­kenti a telek árát, nagj’obb tömegű családi ház építésénél lehetővé válik a gépesítés, az előregyártott elemekből való építés, s ez jelentősen csökken­ti az építési költségeket, így a bánj'ász dolgozóknak kisebb összegű hozzájárulást kell fi­zetniük. A Belkereskedelmi Minisztérium TÜZÉP főigazga­tósága úgj’ tervezi, hogj’ a jö­vő évben kisgépeket szerez be, s ezt kölcsön tudja adni a lakásépítőknek. Kiállításokkal nevelni A megbeszélésen egy bá­nyász-kislakások építését segí­tő társadalmi bizottságot hoz­tak létre. Ez a bizottság a kö­zeljövőben ankétot hív össze, amelyen az érdekeltek bevoná­sával igj’ekeznek megkeresni a lehetőséget a bányászlakások építésének megkönnj’ítésére. Ez a társadalmi bizottság célul tűzte ki: nevelési munkát fejt ki, kiállításokat rendez, ezeken bemutatja az érdekelteknek — makettek, típustervek alapján — melyek a legjobb, legcélra­vezetőbb lakásépítési formák, módszerek. Ilyen kiállítást ren­deznek a miskolci, az ózdi éar az edelénj’i járás bánj’ászai részére; Ili technológia — csökkent az önköltség Diósgyőrött A Lenin Kohászati Művek acélművében népgazdasági szempontból is igen értékes eredményt értek el az egyik legdrágább, a króm-nikkel öt­vözésű acélfajta gazdaságosabb gyártásánál. A gépiparban, s főként autó- és traktoralkatré­szekhez használt acélt hagyo­Hasonló panasszal éltek a • Dereces-Erenyői bányász lakó-« telep dolgozói. Csak hosszas * gyaloglás vagy utazgatás után • ■vásárolhattak eddig fűszer- a csemege cikkeket és élelmi- a szereket. A jövő évben meg- “ kezdik itt egy vegyesélelmi- • szer és húsbolt építését. A ve- ■ gyes élelmiszerboltban zöld-2 séget és gyümölcsöt is árusíta- J bak majd. * A Kilián-dél lakótelepen ed-® dig csak provizórikus, ideigle-# IDŐJÁRÁS Várható Időjárás ma estig: fel- „ hör,, párás idő, legfeljebb néhány e helyen még kevés eső. Mérsékelt,® Változó Irányú szél. Éjszakai ése reSgell küdképzödés. Várható leg-» htagasabb nappali hőmérséklet ti—• fok között, ® Amikor a Rákóczi Termelőszövetkezet három esztendővel ezelőtt, az erdővel borított, cipó és süveg alakú zempléni hegyek övezte pálházi határban meg­kezdte munkáját, jónéhányan nem sok jövőt jósoltak ennek a gazdaságnak. — Kevés a fiatal; az 1430 holdas föld­területből alig több mint 500 hold a szántó; ezen a kis területen is gyenge minőségű a föld; az asszonyok munká­jára nemigen számíthat a termelőszövet­kezet — és sorolhatnánk még tovább a pálházi „jósok” ellenvetéseit. Az első két esztendőben sajnos úgy tűnt, hogy azoknak lesz igazuk, akiíc nem bíztak a pálháziak közös gazdasá­gában. 1960-ban 8 forint 67 fillért, 1961- ben 8 forint 40 fillért ért csak a szövet­kezet egy-egy munkaegysége. Sőt, az el­múlt őszön 150 mázsa vetőmagkölcsönt kellett igénybe venniök, s 140 ezer for rint adósság is terhelte a tagságot. Azok, akik aggódó figyelemmel kísérték a Rákóczi Termelőszövetkezet életét, lát­ták, hogy nem a baljós „jóslatok” igazo­lódnak be, hanem a vezetésben vannak a hibák. Jószándékban nem volt hiány, de a hoz- zánemértést még a jószándék sem pótol­hatta. Ez óv januárjában azután új ve­zetőséget választott a termelőszövetke­zet tagsága. Lukács Lajos lett az elnö­kük. Azzal kezdte működését, hogy ösz- szehívto a tagságot, s megbeszélte velük, hogy elfogadják ugyan a 172 ezer forin­tos állami támogatást, de lehetőleg nem nyúlnak hozzá, sőt megkeresik annak is a módját, hogy a gazdasági évben „ki­gazdálkodják” a 140 ezer forintos adós­ságot, s visszafizessék a 150 mázsás vetö- magkölcsönt is. Átdolgozták a terveket, figyelembe vettek minden olyan javaslatot, amivel növelhették a közös jövedelmet. És még a tavaszi munkák kezdete előtt olyan határozatokat hozott a közgj’űlés, ame­lyek megszilárdították a mun kafegyel­őin---------------1------------------------------------all|| A pálházi „jósoknak” | nem lett igazuk... j ^---------------------------:-----------------------­f orintos állami támogatáshoz nem nyúl­tak hozzá. Az adósságot, az utolsó fil­lérig és az utolsó szem búzáig tisztázták. Havonta tíz-tíz forint előleget fizettek minden munkaegységre. 26 forintra ter­vezték a munkaegység értékét, s most már a 31 forint felett tartanak. Áruérté­kesítési 'tervüket. 20—25 százalékkal tel­jesítik túl. Búzából például 280 mázsa helj’ett 600 mázsát, árpából 90 mázsa helyett 170 mázsát adtak el az államnak. Kocsis András, Illés Károly, B. Mizsák Gyula és a 62 esztendős Hudák András bácsi, akik a legtöbb munkaegységet tel­jesítették, egyöntetűen azt állítják, hogj’ ha az elmúlt évben is ilj’en lett volna a termelőszövetkezet vezetése, akkor leg­alább 15 ezer forinttal kerestek volna többet fejenként. — Az idén láttuk, hogy érdemes dol­gozni, hát dolgoztunk szólongatás nélkül is — mondja Rostás Jánosné, a 30 tagú női munkacsapat, egyik vezetője. — Nemcsak hétköznap, hanem vasárnap is kint voltunk a határban, ha szorított az idő. Lukács Lajosról, az új elnökről így beszélnek: „A közgyűlésen mindent megbeszél velünk. ígj’ aztán tudjuk, hogy mit, miért csinálunk ... Négy-öt óra tájban, hajnali etetéskor mindig ott van már a tanyán, de meg is látszik ám a jó gondozás á jószágállományon ...” Egyszóval Pálházán sem lett igazuk a „jósoknak”. Csak meg kellett találni a hibák gj’ökerét (p. s.) met, s tudtára adták azoknak, akiket illetett, hogy a közös vagyon nem csáki- szalmája. Végül pedig leszögezték, hogy az előző évek 8 forintja helyett az év végén legkevesebb 26 forintot ér majd egy-egy munkaegységük. Az első hónapokban persze nem ment könnyen. Sokan vissza-visszadöccentek a régi rossz kerékvágásba, az időjárás sem kedvezett, sokat kellett magya­rázni, vitatkozni is, mert a régi, rossz módszerekhez való ragaszkodás nem egyszer gátként tornyosult az eredmé­nyes munka elé. De nézzük csak, hol tartanak most, a gazdasági év vége felé? Vajon megállta-e helyét az új vezetőség, a szép terveket követték-e tettek, érde­mes volt-e vitatkozni az új módszerek­ről? Kezdjük talán azzal, hogy a 172 ezer mártyosan, ívfényes kemencé­ben állították elő. Ez a módszer nemcsak költséges,, de az elek- troacélmü kisebb teljesítőké­pessége is korlátokat szab az ilyenféle acél nagyobb mennyi­ségű gyártásának. S mindezen felül a szokásos gyártási eljá­rás sok, nehezen beszerezhető, külföldi, drága ötvöző anyago- ® kát, fémnikkelt. követel. • Sziklavári János, Kertész • Ede, György Sándor és Mándi • István, az acélmű műszaki dol- o gozói — hosszas kísérletek J eredményeként — új technoló­• giát. dolgoztak ki és vezettek 2 be. Eszerint ezt az acélfajtát a • sokkal nagyobb teljesítményű 2 és olcsóbb fűtőanyaggal üze­• meló martinkemencékben ® gyárthatják — elektromos ol- 2 vasztók helyett — mégpedig «• úgy, hogy ötvöző anyagul im- 2 port fémnikkel helyett hetven e százalékban krómnikkel tartal- J mű hulladckfémet használnak. • A gyakorlatban igen jól bevált 2 eljárással eddig már kétezer­• ötszáz tonna krómnikkel ötvö- 2 zésü acélt készítettek <— ex- e portra—, kifogástalan minő­it ségben, s az év hátralévő ré- 2 szében egy újabb, nagyobb lé­• telit rendelésnek tesznek elc­• get, amelyre — a régi módszer- 2 rcl — kapacitás, illetve ötvözö­• anyag hiányában nem leit 2 volna lehetőség. Az új techno- a lógia alkalmazásának mérlege 2 igen kedvező: több mint nyolc- e millió forint értékű import ­• anyagot takarítottak meg, s 70} e forinttal csökkentették az a it • tonnánkénti önköltségét, i jy 2 az új technológiával megc Iá­it pozták ennek az értékes a :él- 2fajtának az olcsóbb, nagyobb a arányú gyártási lehetőségét. Az év legjobb eredménye Ózdon Az Ózdi Kohászati Üzemek­ben az idén — főként a kong­resszusi verseny megkezdése óta — számos kiemelkedő tel­jesítmény született. Alig né­hány hete például a finom- hengerészek értek cl kettős üzemi rekordot. Most a marti­nászok rukkollak ki kiváló munkasikerrcl. A 4-es számú 80 tonnás März-kcmence ol- vasztárai ugyanis az olvasztó javítása nélkül — szaknyclvcn egy kampányidő alatt — egy huzamban a 350—3S0 körüli átlaggal szemben 429 acélada­got, kereken 39 ezer tonna fo­lyékony acélt eresztettek az üstökbe. Ezzel az országos vi­szonylatban is kiemelkedő tel- jcsílinénnycl maguk mögött hagyták a szintén 400 acél­adag fölött dolgozó 3-as ke­mence olvasztárait. Teljesít­ményük az év tíz hónapjában a legjobb eredmény az ózdi martinüzemben.------o-----­E l készült a Volga-komM Gorkij-ban elkészült a köz­kedvelt Volga-gépkocsi új, univerzális változata, a Gaz— 22. A kocsinak öt ajtaja van (négy oldalt, egy hátul), hátsó ülései süllyeszthetök és ilyen állapotban az utastérben a két személyen kívül 400 kg teher is elfér. A kocsi műszaki tulajdonsá­gai megegyeznek az 1962-es új­típusú Volga adataival, a ter­vezők csupán a hátulsó hidat erősítették meg, és kissé megnövelték a gumiabroncsok méreteit. Villamoson | Ülünk a villamosban, j I Unatkozunk. Nézzük az ab- I ! lak fölé ragasztott képeket, i | feliratokat. Már elolvastuk, j | hogy vegyünk kord bársonyt, f hogy damasztabrosszal szép j § a terítés, hogy napozáshoz ; I legjobb a Sugár-Parasol i 1 ki’ém, hogy jól járunk, ha j j mikropórusos talpú cipőben j 1 járunk, és hogy az Opera- i I méhpempős pakolás minden- ! R kit fiatalít..; 3 ’ ; 1 A villamos egyhangúan j 1 csörömpöl tova. Az utca ké- f I pét Ismerjük. Tovább unat- j I kozunk. Újra elolvassuk a | | hirdetéseket — még mindig j | ugyanazok. De hopp! Egy I I újat mégis felfedeztünk! j | Csak éppen pontosan a íe- | : jünk fölött. Egyikünk elkez- j I di nézni, s már mindenki j ! odafigyel, Tekerjük a nya- I 1 kunkat. I „Poggyász-szállítási feltété- j I lek” — a nagybetűs címeket j 1 könnyű elolvasni. De mi le- | | hét a szöveg? Magasan van j | — a villamos „plafonján” § szürke sávokká olvadnak az apró betűk sorai. Pedig biz- 1 tosan érdekes! Mik is lehet- j nek ezek a feltételek? Hűha, l ezt okvetlenül meg kell lud- 1 ni! Mert sohasem tudhatja | az ember, mikor kell poggyá- § szókkal villamoson utaznia g és akkor bizonj’ jó, ha tisz- j tában van az ilyen szabály- | zatokkal.;: A villamos rohan a vég- | állomás felé... Miért is-van 1 olyan magasan az a hirdet- 1 meny? Jujuj, ma már nem 1 fogom megtudni, mik is a J poggyász-szállítás feltété- f lei!..; Mindenki ágaskodik. Mar | nem unatkozunk; R. iiiiimmiiimtiNiimiiimiBiiiimHUMiiiimiHMummiimmuiiMMimnwmmiMtmtmmniiiiis

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents