Észak-Magyarország, 1962. október (18. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-03 / 231. szám

Szerda, 1962. október 3. ESZAKMAGYARORSZÄG s Kommunista lelkiismeretűnk szerint Pártunk Vili. kongres­szusára készülve O-bban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nagy és nehéz feladatunk van, a Bercntci Ve­gyiművek beruházásának befe­jezése és üzemindítása. Ezzel a munkával, a munkaverseny mozgalom további szélesítésé­ivel méltóképpen készülünk kongresszusunkra. _Hacsak a beruházási teljesí­tés számadatait nézzük, meg­hökkentő képet kapunk. Ennek az évnek hátralévő időszaká­ban — szeptembert is beleszá­mítva — 80 millió forint értékű munkát kell még elvégezni építésben, szerelésben és egyéb tevékenységben. Az említett összeg egyrésze költségjellegű ugyan, ez a feladatot, a munka "nagyságát nem csökkenti. Jo­gosan merül fel a kérdés: ké­pesek vagyunk-e ilyen körül­mények között a beruházást megfelelő minőségben és meny- üyiségben befejezni az előírt határidőkre? Tegyük hozzá, hogy az időjárás egyre inkább "várható romlása a helyzetet vsak nehezíti. Meggyőződésem, hogy a fel­adat még mindig megoldható! Az illetékesek szükséges in­tézkedésein kívül döntő ténye- 2° a kommunisták lelkiisme- rete, és hozzáteheiem, vala­mennyi dolgozó: vezető és munkás lelkiismerete, a szo- oializmus felépítését tudatosan akaró emberek lelkiismerete, tegbensőbb meggyőződése. Miért kell hivatkoznunk a kommunisták lelkiismeretére? A beruházási beletek, jogszabályok egyrészt korlátok közé szorítják, más- *eszt jogokat és lehetőségeket biztosítanak a kivitelezők szá­mára is. Világosabban és konk­rétabban: a kivitelezőnek „joga van” csak bizonyos idő eltelte után nyilatkozni az átadott tervdokumentációról, „joga van” alkalmasnak ítélt munka- területen kezdeni meg a mun­kát, „joga van” az akadályoz­tatások miatt a határidőt fel­mondani stb. Tegyük nyomban hozzá, hogy a kivitelezők — tisztelet a kivételnek — szíve­sen és gyakran élnek eme jo­gaikkal. Nem vitatom e jogok szük­ségszerűségét és bizonyos ese­tekben célszerűségét is. De helytelenítem, ha e „jogokat” szükségtelenül és csak a szü- kebb egyéni vagy esetleg még vállalati érdekeket nézve is az utolsó lehetőségig kihasznál­juk! Egy példával talán vilá­gosabb lesz a dolog. Ha egy munka elkezdéséhez a munka- terület már részben rendelke­zésre áll és a munkaterület további átadásának feltételei meg is vannak, legtöbb kivite­lező a munkát még nem kezdi el, mert a munkaterület nem akadálymentes (hiszen ehhez „joga van", ezért öt a törvény betűje szerint .senki nem von­hatja felelősségre!). Ha azon­ban a kommunista vezető, de a nem kommunista vezető is, lelkiismeretére hallgat, meg­kezdi és megszervezi a munkát, mert nemcsak a jogokkal, ha­nem a lehetőségekkel is kell élni! Beruházásaink jelenlegi hely­zetében nem a jogszabályokkal kell takarózni, hanem azok lehetőségeit, a munka lehető­ségeit kell kihasználni! Ezeket a lehetőségeket a kommunisták lelkiismeretének kell diktálnia. Ez a cselekvő meggyőződés ra­gadja magával a dolgozókat is és váltja át anyagi erővé a kommunisták szocializmust építő akaratát! A beruházási munkában, de tágabb értelemben a „szocializ­mus beruházásában” is buk­kannak elénk akadályok. Eze­ket az akadályoztatásokat a kommunistáknak kall elsősor­ban elhárítaniok és akkor is kell elháritásukon dolgozniok, ha munkakörük szerint nem is feladatuk. Érért aPMlálok a kommu- ’ nisták lelkiismere­tére és ezért meggyőződésem, hogy a kommunisták lendüle­tével és a pár ionkívüli dolgo­zók összefogásával megoldjuk feladatunkat a kongresszus tiszteletére és a szocializmus építésének javára. Keresztes János, a Berentei Vegyiművek MSZMP alonsze.rvezetének titkára Várjunk a szüretiéi! . Az Élelmezésügyi Minisz­térium borforgalmi igazgató­ságán közölték, hogy az or­szágban több helyütt — el­sősorban az alföldi borvidé­keken —, megkezdték a ko­rai érésű szőlőfajták szürete­lését. A Bács megyei Solt- szentimre és Csongrád megye több községének határában az ezerjót, Apostag vidékén pedig az oporlót szedik. A szőlő lombja még országszer­te zöld és egészséges — a pc- ronoszpóra az idén számotte­vő kárt schoi sem okozott — remény van tehát arra, hogy a most beköszöntött enyhe, többnyire derült időben a szőlő még jó ideig folytatja az asszimilálást: még nőhet­nek a terméshozamok és lé­nyegesen javulhat a. minőség is Ugyanakkor a fürtök sin­csenek veszélyben, nagyobb mérvű rothadást ugyanis még sehonnan sem jelentet­tek. Mindenképpen piánlatoj. tehát, hogy a termelők, n ter­melőüzemek cgy-két hetet várjanak a főszürettcl. Elkészüli a Szerencs —Tokaj közötti húsz kiloYoltos körvezeték A tokaji televízió közvetítő állomást eddig Szerencstől ki­indulva és Prügy községet érintve, csak egy irányból lát­ták el villamosenergiával. Az egy vezetékes áramellátás üzemzavar esetén fennakadást okozhatott a közvetítő állomás működésében. Ezért az Észak­ma gyaroi-szági Áramszolgáltató Vállalat a televízió állomás másik oldalán, a Mád—Bodrog- keresztur—Tokaj—Szerencs kö­zötti szakaszon is kiépítette a húsz kilovoltos vezetéliét, A A legifjabb szakmunkások közölt A Miskolci Fodrász Szövetkezet a napokban új üzlethelyiséget avatott. A Kilián-északl toronyház- "aü valóságos fodrász kombinát alakult': férfi és női fodrászat, kozmetika, és manikűr részleg. Az ünnepélyes megnyitón a vezető szervek küldöttein kívül megjelentek Eger, Nyíregyháza, Sajószcnt- beter. ózd fodrász ktsz-einck elnökei. Az itt dolgozók valamennyien KISZ-fiatalok. akik az Ifjúsági “Socialist» brigád cím elnyeréséért versenyeznek. Csupán a két részlegvezető felnőtt: Fázold Sán­dor és Somogyvári Miklósáé, akik a régi szakemberekre jellemző pontossággal oktatják az ifjú szakmunkásokat. Foto: Szabados György körvezeték elkészült és ezzel az eddiginél sokkal biztonsá­gosabb lesz a tokaji TV-adó üzemelése, nemkülönben a kör­nyékbeli községek és ipartele­pek áramellátása. A körveze­téken a napokban megkezdő­dik az áramszolgáltatás. Ne vágják ki! Már hónapokkal ezelőtt re­besgették, hogy a Miskolcról Lillafüred felé vezető muút mentén, Diósgyőr-Majláth és a Csanyikvölgy közötti útsza­kaszon, kivágják a környék, és egyben az ország egyik leg­szebb jegenye-nyárfa sorát. Akkor Miskolcon városszerte beszéltek róla, de az emberek kézlegyintéssel és bosszús meg­jegyzésekkel elintézték: kósza hír, nem kell komolyan venni. Ma újra téma Miskolcon ez az ügy. Üton-útfélen beszélnek róla, méghozzá felháborodva és nem is alaptalanul. A na­pokban arra jártunk, s meg­rökönyödve láttuk, hogy az úttest jobb és bal oldalán a gyönyörű nyárfasor számos fá­ját, rendszertelenül kiielölték vágásra. A ..halálraítélt” fák törzsén tenyérnyi faragás ék­telenkedik. rajta esv-esy ..K”- betú: Kivágni! — Nem akar­tunk hinni a szemünknek, hi­szen a vágásra kijelölt fák ki­emelése a nyílegyenes, hosszú jegenyesor ésszerűtlen meg­csonkítását és elcsúfítását je­lentené. Körtelefon és eredménye Telefonon felhívtuk a III. kerületi tanácsot, mivel a vá­rosnak ez a része területileg hozzájuk tartozik. — Nem tudunk róla semmit — volt a válasz —. talán az er­dészet, a 23-698-as telefonszá­mon. Felhívtuk az erdészetet is. Megkezdődött a budapesti és megyei népművelők kétnapos országos tanácskozása A Művelődésügyi Miniszté­rium kedden, a Kossuth Klub­ban, a budapesti és megyei népművelők részére kétnapos tanácskozást rendezett. Dr. Hadnagy László művelődés­ügyi miniszterhelyettes ismer­tette a VIII. pártkongresszus irányelveiből a kulturális kér­désekkel foglalkozó téziseket. A miniszterhelyettes ezután arról szólt, hogy a népművelés a maga sajátos eszközeivel mi­képpen segítheti a mezőgazda- sági szakismeretek bővítését. Már az elmúlt évben ország­szerte működtek a mezőgazda­sági akadémiák. Ezek elsőren­dű feladata, hogy a helyi sa­játosságokat figyelembe véve. speciális szakmai kérdésekkel foglalkozzanak. A művelődési otthonokban és a termelőszö­vetkezeti klubokban is számos lehetőség adódik, hogy egy-egy mezőgazdasági szakág kérdé­seit behatóan tanulmányozzák. Már a múlt évben több já­rásban kísérleteztek úgyneve­zett önálló mezőgazdasági filmestek rendezésével. Ez a kezdeményezés helyesnek bizo­nyult, s a Művelődésügyi Mi­nisztérium a jövőben arra tö­rekszik, hogy a filmesthez a járási és községi művelődési otthonok több mezőgazdasági tárgyú filmet kapjanak. A mezőgazdasági szakisme­retek bővítésében szerepe van a falusi közművelődési könyv­táraknak is. Itt arra kell töre­kedni, hogy minél előbb ren­delkezésre álljanak a legszük­ségesebb kötetek. A kölcsönzé­sen kívül a könyvtárosok an­kétokkal, kiállításokkal segít­sék a dolgozókat, hogy a szak- irodalommal megismerkedhes­senek. A községi művelődési ottho­nok igazgatóinak ismerniük kell a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok terveit is. hogy a maguk sajátos eszkö­zeivel, előadások, tanfolyamok rendezésével segítséget nyújt­hassanak a tervek megvalósí­tásához. Dr. Hadnagy László előadá­sát vita követte. — AZ ORSZÁG csaknem háromezer óvodájában meg­kezdődött az új „tanév”. A ta­nácsi és az üzemi óvodákban a gyermekek száma az elmúlt évhez képest több mint 9000- rel növekedett, s meghaladja a 185 ezret — EGY HANNOVERBEN megtartott kongresszuson kö­zölték, hogy a világon jelenleg tíz millió vak ember él. A fel­szólalók elmondották, hogy Ceylon szigetén a vakok nyolc­van százaléka a rossz táplálko­zás és az orvosi kezelés hiánya miatt vesztette el szemevilágát. — A KPM, pontosabban 8 Közúti Igazgatóság hatásköré­be tartozik — adták meg a szűkszavú információt. Miután ezt a hivatalt nem találtuk, telefonon megkeres­tük a Miskolc városi Tanács építési osztályát, személy sze­rint Glódy András elvtársat. Megkérdeztük: vajon mit je­lent a fák törzsén a furcsa fa­ragás és a „K”-betű. — Biztosan: kivágni — volt a válasz, s aztán Glódy elvtál s elmondta még, hogy ezeknek a fáknak 70 százaléka már ab­szolút kiöregedett, életveszé­lyes állapotban van, csupán szerencse, hogy eddig még nem okozott tömegszerencsétlensé­get. (?) Az érdekelt szakembe­rekkel tavaly felülvizsgálták a fák állapotát és hozzájárultak a kiöregedett fák kidöntéséhez, mert szerintük a fák veszé­lyeztetik a járművek zavarta­lan közlekedését, különben is, ha ebből baleset származik, ki vállalja ezért a felelősséget? — mondotta Glódy elvtárs. Glódy elvtárs felvilágosítása és érvelése nem nyugtatott és nem is nyugtat meg bennün- ,ket. Rövid úton megkerestük Be­det László elvtársat, a Kelet- bükki Állami Erdőgazdaság igazgatóját. Íme a válasza: — A felháborodás indokolt, elsősorban azért, mert már ko­rábban, 5—6 évvel ezelőtt gon­doskodni kellett volna e ritka szép, a táj jellegéhez szinte hozzánőtt fasor felfrissítéséről, akárcsak alacsonyabb növésű, vagy gyorsan növő egyedekbőí is, hogy mire tényleg ki kell vágni a lassacskán öregedő fá­kat, akkorra felnőjjön helyette az új fasor. Szerintem, ha egyes fákon a szükséges ápolási munkákat elvógznék, 4—5 évig m®g minden kockázat nélkül gyönyörködhetnénk bennük, s csak mint magánember mon­dom, magam is sajnálnám, ha most így, felfrissítés nélkül ki­vágnák. Megcsonkítani pedig egyenesen kár a sűrű fasort, mert akkor tényleg veszélyes­sé válhat. Egy viharos szél például könnyebben „belemar­kol” és védtelenebbül kárt okozhat benne. Kaphatnánk hivatalos szak- véleményt is? — kérdeztük Be- dő elvtárstól. — Nagyon szívesen. Csak 11 fát kell eltávolítani A szákvéleményt kézhez is kaptuk. Ebben azt olvashatjuk, hogy csupán 11 fa nem egész­séges, a többi még kibír 10—15 évet is. A beteg és esetleg kivágható fák az alábbiak... (A szakvé­lemény itt pontosan 11 fát je­löl meg.) Kivágásra viszont 62-őt jelöltek ki. íme tehát nem öregedett ki 70 százaléka a szép nyárfasor­nak, az egészből mintegy 11 vár ápolásra, esetleg kivágásra. Nem került még „életveszélyes állapotba” sem, sőt „tömegsze­rencsétlenséget” sem okozott, — reméljük nem is fog. Egy szó, mint száz: egy kicsit elha­markodottan és meggondolat­lanul „ítélték halálra” a jege­nyesort. i A szakszerűtlen és célszerűi­ben kivagdosás helyet an- inál indokoltabb lenne minél [előbb, már most gondoskodni a jegenyesor felújításáról. Gon- idolva esetleg arra is, hogy az [erre bonyolódó, egyre növekvő igépkocsiforgalom miatt 10—15 [év múlva — amikor tényleg (kiöregszik a szép nyárfasor és ki kell majd vágni — esetleg [szélesíteni is kell ezt az útsza­kaszt. Tehát a jelenleginél szé­lesebb sávban kellene ültetni a jegenye-nyár csemetéket Azt nem kérjük, hogy a szá­raz fát ne vágják ki, hiszen en­nek eltávolítása esztétikailag csak emeli az egyébként egész­séges nyárfasor szépségét, azt viszont igen, hogy az egészsé­ges fák kivágása helyett az arra rászoruló fákon az illeté­kesek minél előbb végezzék el a szükséges ápolási munkála­tokat, távolítsák el a száraz gallyakat. Ezért tehát — a szakértői vé­leményt is figyelembe véve — határozottan azt javasoljuk: ne vágják ki a megjelölt áfákat, ne csúfítsák el Miskolc, a kör­nyék, s az ország egyik leg­szebb útszakaszátJ Cscpányi Lajos teljes felépítéséért hazánkban folyik. Világméretekben is e fronton dől el — a békés egy­más mellett élés viszonyai között — a szocializmus csa­tája a kapitalizmussal. A két világrendszer gazdasági verse­nyének alakulása a döntő té­nyező a békéért és a társa­dalmi haladásért vívott harc­ban”. Elnézést kérek tőled, béké-[ *“ sen alvó cimborám, hogy ekkora feneket kerekítettem háromórás üstbeni nyugodal­madhoz, de hát én szentül meg vagyok győződve róla, hogy te békét, magasabb életszínvona­lat akarsz magadnak és szereti teidnek. Azonban a kis dolgo­kat békés akarattá halmozó emberi sokaság lendületéből te három órára kimaradtál^ S amíg te gz üstben húztad a ló­bőrt, valaki káromkodott, hogy elromlott a vízcsap, talán egy csavar tört ketté a gépek erő­feszítésétől, és nem volt aki megcsinálja, hiába futkostak utánad, a karbantartót el­nyelte egy hűlésre kitett; üst szája. És ha azt a három órát levonnák a fizetésedből, mit szólnál? Felhúznád az orrod, hogy az nem igazság — pedig igazság lenne, bizisten, hogy az. Gulyás Mihály r getésre, őgyelgésre, no és al­vásra. Az én útitársam túltel­jesítette lógási tervét, mert műszakjának majdnem a felét átaludta. Mondom: váljék egészségére, hiszen én sem vagyok különb a Deákné vásznánál, és ha emelni kellene valamit, talán én is csak a vékonyabbik vé­géhez hűzóckodnék — de... Sok kicsi sokra megy, és ez nem is olyan kicsi. Az majd­nem képtelenség, hogy a nyolc­órás műszak minden percét termeléssel töltse a dolgozó ember. Néha jólesik egy cigi, meg is fárad az ember, ki kell fújnia magát, meg eszébe jut hirtelen valami, közölnie kell a másikkal, mert kikívánkozik belőle, de ha csak nyolcvan százalékra is emelnénk azt a hatvan százalékot, az bizony húsz százalékkal jelentene többet, annyival több árut, annyival több pénzt — és a je­lenlegi legnagyobb gondunk, a munka termelékenységének fo­kozása is kisebb gond lenne. Ezt olvassuk pártunk kong­resszusi irányelveiben a terme­lésről: „A munka termelé­kenységének emelése, a gazda­ságosság fokozása, a termelés növelése ma a fő front, ame­lyen a küzdelem a szocializmus A karbantartós arcán riada­lom futott át, majd egy váll­rándítással lelökte a lelkére tolakodó aggodalmat: — Nincs arra ideje ott senki­nek. A karbantartós belefúrta fe­jét a balonkabátjába, jelezve, hogy nincs több mondaniva­lója, inkább alszik egyet. A vasutas még végighordozta tekintetét az őszhöz sápadt ku­koricáson, majd belehajolt te­nyerébe. Cn meg, hogy elhesseges- sem magamtól az unal­mat, belemélyedtem gondola­taimba. Számítást rögtönöztem. Ez a fiatalember három órát lealudt a műszakból — váljék egészségére. Talán én sem len­nék jobb nála, ha tehetném, magam is engednék az éjszakai álmosságnak, és ellógnék a munka elől. No. de mégis, az ember önmagának is a fejére olvashat egyet s mást. Jó lenne a magasabb életszínvonal, a tömöttebb boríték, de hát nem az égből pottyan a nemzeti jö­vedelem. Most hallottam vala­hol. Több nagyüzemben számí­tást végeztek: az emberek munkaidejük hány százalékát fordítják termelésre? Kiderült, bogs’ csak 60—65 százalékát, a többi elmegy cigizésre, beszél­kell megmászni, amíg ide ér az ' ember. Rám se fütyülnek. Fészke­lődnek a sarokban, alváshoz készülődnek. Nem paplanos ágyban tölthettek az éjszakát. Karikás a szemük. Dolgoztak. •— Te se hunytad le a szemed éjszaka? — kérdi a vasutas­ruhás. — Dehogy nem — mondja amaz. — Majd bolond leszek ébren lenni, amikor alkatok is. — Jó neked. A karbantartók alhatnak. " • — Ha hagyják őket — ásít a karbantartós. — Meg ha alszik is, nincs abban köszönet. Bár­mikor nyílhat az ajtó, ha meg rajtakapják, nem mondják ne­ki, hogy jó álmokat. Én kitol­tam a bandával az éjszaka. El­romlott egy légcsap. Egy-ket­tőre rendbehoztam, aztán nem mentem vissza, hanem befe­küdtem az egyik üstbe. Szu- nyáltam vagy bárom órát. — Nem kerestek? — Kerestek, de hát annyi baj legyen. Azt mondtam, hogy sokáig tartott a munka. Ha nem hiszik, nézzenek utána. — És ha utánanéztek volna? |J a már nagyon megszív­* " tam magam a poros mis­kolci levegővel, vasárnapon­ként vonatra ülök és kedves- kedek tüdőmnek egy kis oxi- 6éndús lélegeznivalóval a szél­ül huzatos Hemád-parton. Ki- szellőzködöm ilyenkor a mo­torzajtól is, mely egyre harsá­nyabban jelzi, hogy szűkre szabták Miskolc utcáit és tereit régvolt városatyáink. Rossz, lusta természete van a szén- E'áznak, nem a tágas, mindent ©lnyelő egek felé lebben a ki­pufogókból, hanem elterül a szűk utcák alján, ahol mi, em­berek sürgünk-forgunk kenyér ütáni igyekezetünkben. No, de üljek már fel arra a Vonatra, mert még nélkülem tolál nekivágni a Hernád- völgynek, akkor meg még erről a beszélgetésről is lemaradok. Leülök, fújok egyet, mintha elf áradtam volna a lépcsők ■mászásában, pedig csak meg­játszom magam, hogy hírül ad­jam két úti társamnak jelenlé­temet,. Mondom is; ■— Indíthatnák a hidasit az ©kő vágányról is, nem a hato­dikról. Hatszor tizenkét lépcsőt ^Cetien beszélgetnek

Next

/
Thumbnails
Contents