Észak-Magyarország, 1962. szeptember (18. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-04 / 206. szám
2 ESZAKMAGYARORSZÁG Kedd, 1962. szeptember 4. Szovjet—kubai együttműködési megállapodást írtak alá Moszkvában (Folytatás az 1. oldalról.) Az Egyesült Államokat irtózatos felelősség terheli a kubai ellenforradalmárok pénzeléséért, felfegyverzéséért és fel- ingerléséért.” Tekintélyes angol lapok komoly hangon utalnak a Kuba és a Szovjetunió között létrejött fegyverszállítási egyezmény jelentőségére. A konzervatív vezető körökhöz közelálló Yorkshire Post írja: „A szerződés nyíltan figyelmezteti az Egyesült Államokat Kuba elözönlé- sének veszélyes következményeire. Kennedy jelezte ugyan sajtó- értekezletén, hogy ilyen őrültségről szó sem lehet, azonban a szenátusi vademberek és a törvényhozás folyosóján hemzsegő barátaik továbbra is totális fegyveres támadást sürgetnek. A Havanna elleni bombázó kiruccanás „magánvállalkozása” az Egyesült Államok területéről indult ki, ezért feltehető, hogy Washington felelősségét érinti. A Kennedy- kormány már megtanulta a maga keserves kubai leckéjét 1960-ban. Most, a fegyverszállítási egyezmény megkötése után bármely kísérlet, amely arra irányulna, hogy Kubát erőszakkal visszatereljék a nyugati befolyási körzetbe, éppoly veszedelmes lenne, mintha ugyanezt Kelet-Nő- metországban kísérelnék meg” — írja a lap. A Ben Bellához hu egységek folytatják Algír bekerítését (Folytatás az 1. oldalról.) A hatóságok 20 órától kezdve kijárási inaimat rendeltek el. * A 6. vilaja Ben Bellát támogató csapatai hétfőn délután harc nélkül bevonultak az Algírtól 166 kilométerre fekvő Bogari városába. A Ben Bellát támogató had' erők ezzel fontos kulcsálláshoz jutottak. Jelentések szerint tovább folytatódik a Ben Bellához hű csapatok Algír körülzárására irányuló hadművelete. Az előrenyomuló csapatoknak két fő támadó éke van: az egyik Oranból kiindulva Orleansville közvetlen közelébe érkezett, a másik a 4. vilaja fennhatósága alá tartozó területre mélyen behatolva Bogari bevételével délről közelíti meg Algírt. A vasárnap Algírban kitört lövöldözés körülményeit még mindig nem tisztázták. A jelentések szerint Ben Bellának a Kasbahban, Algír régi arab negyedében csoportosuló támogatói és a 4. vilaja katonái között támadt tűzharcba francia katonaság is beavatkozott. Jóllehet, az algériai francia parancsnokság két cáfolatot is kiadott az ügyben. Ben Khedda hétfői nyilatkozatában határozottan állította, hogy a vasárnapi incidens során „a francia hadsereg bizonyos elemei” lőttek az arab lakosságra. Az ideiglenes kormány miniszterelnöke tiltakozott a franciák eljárása ellen, amely az eviani megegyezés megsértését jelenti és csak súlyosbítja a helyzetet. A Kaisbahban lefolyt lövöldözésnek legalább ötven—hatvan sebesüllje van és ' Ben Bella Algírban tartózkodó híveinek szóvivője szerint az összecsapásoknak összesen 35 halálos áldozata volt. A 4. vilaja szóvivője később ezt a számot „túlzottnak” nyilvánította. * Ben Bella algériai miniszterelnökhelyettes hétfőn délután Oranban tartott sajtóértekezletén kijelentette, hogy az 1., 5. és 6. vilaja jelenleg Algír irányában előrenyomuló csapatai „a fővárost minden áron beveszik majd”. Ben Bella kijelentette, hogy amennyiben a jelenleg Algir városát ellenőrzése alatt tartó 4. vilaja megkísérli az előrenyomuló csapatok megállítását, akkor kénytelenek erőszakhoz folyamodni. Ben Bella az Algir városában fen málló állapotokat „szervezett anarchiának” nevezte, amelyet a politikai bizottság nem tűrhet tovább. Elképzelhetetlen az, hogy az ország fővárosát egyetlen vilaja vezetői tartsák ellenőrzésük alatt. Ben Bella az utóbbi időben Ben Khedda, Belkaszem Krim és Budiaf által felajánlott közvetítő tevékenységről kijelentette, hogy „manapság mindenki közvetíteni igvekszik. ami igen könnyű foglalkozás. Belkaszem Krim. Budiaf és Ben Khedda ehelvett jobban tennék, ha rávennék a 4. vila- ját a visszavonulásra”. A washingtoni kormány egyelőre óvatos álláspontot foglal el. A Moszkvában nyilvánosságra hozott szovjet- kubai egyezményt az amerikai külügyminisztérium szóvivője úgy kommentálta, hogy abban semmi új nincs, csupán megerősíti azt, ami már hónapok óta folyamatban van. A szóvivő kijelentette, hogy a Kubába irányuló szovjet szállítások védelmi jellegűek. Az amerikai kormány a jelek szerint arra akarja felhasználni a szovjet—kubai egyezményt, hogy az amerikai államok szervezetében elnyerje azoknak a tagállamoknak a támogatását is, amelyek a kubai kérdéssel kaocsolatban eddig Washingtonnal ellentétes álláspontot foglaltak . el. Jelentések számolnak be arról, hogy az amerikai külügyminisztérium szakértői egy dokumentumon dolgoznak a szovjet szállításokkal kapcsolatba^, js ezt az okmányt az amerikai államok szervezete elé fogják terjeszteni. Egy mondatban... U THANT, az ENSZ ügyvezető főtitkára vasárnap este kétnapos hivatalos látogatásra Csehszlovákiából Ausztriába érkezett. AUGUSZTUS 27-e és 31-e között Bukarestben megtartotta 12. (rendkívüli) ülését a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának kőolaj- és gázipari állandó bizottsága. ÚJABB fajüldöző hullám az Egyesült Államok déli részében. LONDON népének elemi erejű felháborodása kudarcba fullasztotta a kihívó célú gyűlést, amelyet Mosley fasiszta vezető London keleti negyedében, a Victoria-parkban próbált megtartani. 87 ÉVES korában meghalt William Blair ezredes, a radar feltalálója, a New Jersey állambeli Fair Heaven-ben. AZ OSZSZSZK Legfelsőbb Tanácsának elnöksége rendeletileg a közrend védelmével foglalkozó minisztériummá változtatta át a köztársaság belügyminisztériumát. . HASZUNA, az Arab Liga főtitkára hétfőn cáfolta azokat a híreszteléseket, amelyek szerint benyújtja lemondását, ha az Egyesült Arab Köztársaság kilép a ligából. „EGYETÉRTEK, DE...“ Két változat egy témára... sok tanulsággal A z üzemegység párttitkára a titkári érte* kéziét napirendjéről tájékoztatta az alapszerv vezetőségét: — Bátrabban kell támaszkodni a becsületes pártonkívüliekre — sommázta a feladatokat, s a nagyobb nyomaték kedvéért hozzáfűzte: — A mi műhelyünkben is akad szép számmal tehetséges pártonkívüli munkás és mérnök, csak ki kell nyitni a szemünket, hogy meglássuk őket. A következő heti pártvezetőségi ülésen az üzemegység vezetője bejelentette, hogy az igazgatóság magasabb beosztásba helyezi, majd mindjárt megnyugtatta a pártvezetőséget: a munkában nem lesz fennakadás, mert eddigi helyettesét a szakmai és politikai szempontból egyaránt vezetésre termett, fiatal technikust javasolja részlegvezetőnek. A párlvezetőség tagjai jól ismerték az ifjú szakember kitűnő képességeit, de mégsem értettek egyet a javaslattal. Egyetlen ellenérvük volt csupán: nem párttag. S amikor a gyáregységvezető az előző heti tájékoztatóra hivatkozott, a párttitkár így fogalmazta meg a pártvezetőség ellenvetését: — A párt politikájával mi természetesen egyetértünk, de nem szabad mereven alkalmazni . .. Mindenütt a helyi viszonyokból kell kiindulni. Én a magam részéről úgy látom, hogy nálunk spéciéi mégiscsak jobb volna egy párttag részlegvezető, még ha műszakilag kevéssé képzett is. Majd belejön ... * — Nekünk' is befellegzett!... — E meghökkentő szavakkal üdvözölt a minap rég látott barátom és harcostársam. Értetlenségem láttán igyekezett bővebben megmagyarázni, mire gondolt. — Hát a komcsiknak, barátocskám. a komcsiknak! Én a tanulást is abbahagytam már régen, mert látom, úgysincs perspektívám. Az indulát-szülte, keserű szavak összevisszaságából csak lassan bontakozik ki a lényeg: Barátom másfél évtizede megbecsült pártmunkása egy vasas üzem pártszervezetének. 1956- ban bátran helytállt, 58-ban technikumba iratkozott, s az üzemben kisebb műszaki beosztást kapott azzal az ígérettel, hogy tanulmányai eredményes befejezése után felelősségteljesebb feladattal bízzák meg. És most — ahogy ő mondja — egyik napról a másikra visszahelyezték fizikai állományba, a neki kilátásba helyezett magasabb beosztást pedig egy politikailag megbízhatatlan, pártonkívüli Iris „mémököcskére" bízták. — Hidd el — fejezte be mintegy mentegetőzve —, én őszintén egyetértek a párt politikájával, de mondd meg igaz kommunista hitedre: egyetértesz te azzal, hogy a párt a legjobb kádereit eldobja az olyan emberekért, akik 1956-ban hőbörögtek? * A két ellenkező előjelű epizódból azonos következtetésre jutott az üzem párttitkára és barátom: csak elvben értenek egyet a párt politikájával. A szavakban való lelkes helyeslés nem töltheti be azt az űrt, amelyet a végrehajtás, a gyakorlati tettek hiánya okoz. Elvben egyetérteni a párt politikájával és a gyakorlatban az ellenkezőjét tenni: ismeretlen fogalom a marxista-leninista pártok történetében. Ennek ellenkezője a gyakoribb: az eltérő egyéni vélemény ellenére is végrehajtani, amit a pórt politikája előír. Mi a magyarázata annak, hogy az őszinte elvi egyetértés sokhelyütt eltérő gyakorlatot szül? Legfőbb ők talán az, hogy még nem tudott minden pártszervezetünk átállni az új vágányra, amelyet Kádár elvtárs a Hazafias Népfront plénumán úgy jelölt meg, hogy „aki nincs ellenünk, az velünk van". A tömören megfogalmazott mondatban összesűrítve fogalmazódott meg mindaz, ami az újat jelenti pártunk politikájában. Némely pártszervezetünk azonban csak egyszerű szórendi cserét vél felfedezni e mondatban a párt korábbi jelszavához képest. S most lássuk a másik példát. Bármennyird együttérzek is barátommal emberileg — igaz kommunista hitemre jelentem ki, hogy leváltásával egyetértek. Mert miről is van szó? Tény,, hogy ő a legnehezebb napokban is szilárdan kitartott a párt mellett, s az a bizonyos kis „mérnököcske” (abban az időben még csak technikus) nem látott tisztán 1956-ban. Abban az időszakban, amikor a munkáshatalom megvédése volt pártunk fő feladata, a legfontosabb mérce az emberék megítélésénél a politikai megbízhatóság volt. Barátom esetében további nagv pozitívumot jelentett, hogy beiratkozott a technikumba. S éppen ez az a pont, amelynél tévesen ítéli meg helyzetét: nem látja, hogy szakmai előléptetésének alapja már évekkel ezelőtt nem a. mozgalmi múltja, hanem, tanulási készsége és kibontakozó műszaki képességei voltak. Előléptetése lényegében a leendő technikusnak előlegezett bizalom volt s nvilván ezen a elmen ígértek még magasabb beosztást is. ö azonban, miután műszaki beosztásba került, kezdett megelégedni helyzetével, abbahagyta a tanulást, míg az általa szidalmazott pártonkivüli műszaki értelmiségi megszerezte mérnöki diplomáját, elismert szaktekintéllyé vált és politikailag is sokat fejlődött. így történt, hogy barátom fölé nőtt. A szocializmus építésének mai szakaszán az juthat feljebb a műszaki ranglistán, aki jobban elsajátítja a technikát. Csak barátomon múlik, hogy mikor jut ő is tovább. * Az első példában a pártszervezet jobb párttag szakember híján sem támogattá a kitűnően képzett, pártonkivüli szakember kinevezését. Valósággal becsukták a szemüket, hogy ne lássák meg a vezetésre termett, becsületes mérnököt. A másik példánál a pártszervezet helyesen cselekedett, amikor támogatott egy tehetséges szakembert. • Ezt a kérdést nem szabad úgy felfogni, mint párttagok és pártonkívüliek harcát. A rossz szakembert le kell váltani, ha párttag, ha pártonkivüli, és jó szakemberrel kell kicserélni, akár párttag az illető, akár nem. Mindkét eset végső következtetéseként lc2 vonhatjuk azt a tanulságot, hogy a párt politikájának végrehajtását nem szabályozzák a különböző munkahelyek sajátos viszonyai: mindenütt és mindenkor következetesen kell harcolni érvényesítéséért. Amilyen helytelen szem elöl téveszteni a becsületes pártonkívüli dolgozókat, éppen olyan helytelen előnyhöz juttatni a szakismeretekkel nem rendelkező párttagokat. Ha elvtársam és vele együtt több más, hasonló problémával küzdő elvtárs ezt megérti — és műszaki tanulmányokat folytat — megszűnnek jelenlegi gondjai. A z alapos szakmai tudás magasfokú pálinkái öntudattal párosulva olyan hajtő- erő, amely többszörösen megtermékenyíti a mindennapi alkotó munkát. Valachi Anna *: •£**** C* ♦> *> Aszúra érett minden szép gerezdje... — M óricz Zsigmond halálának 20. évfordulójára — A nnak a nemzedéknek, melyhez e sorok írója tartozik, legnagyobb, mert felszabadító magyar irodalmi élménye a fiatalság idején \ Ady mellett és vele együtt Móricz Zsigmond volt. Az a Móricz Zsigmond, akihez Levél-féle versében Ady már 1911-ben elküldte a valósággá vált jóslatot: „Aszúra fog érni minden szép gerezded". Az a Móricz Zsigmond, akit ma, halálának 20-ik évfordulóján (mert 1942. szeptember 4-én, a Budapestet ért első bombatámadás éjszakáján vívta utolsó, immár csak fizikai-biológiai, de sajnos, vesztes csatáját az élettel) nem kell „ébreszteni": „közöttünk van, közöttünk él tovább, bennünk munkál, a mi életünk boldog jövőjén”, — ahogyan ő„ mondta Adyról. Az a Móricz' Zsigmond, akiről , ma már a .tudománynak a végső megfogalmazás igényével rögzített megállapítása is vallja, — idézem a Kis Magyar Irodalomtörténet megfelelő lapjairól: „mindmáig a legnagyobb magyar prózaíró”, „az egyik legterjedelrpc- sebb és legsúlyosabb életmű az övé”, „a Móricz-mű hatalmas méretű világ, s Móricz kétségkívül a XX. század nagy prózai epikusainak egyike, azo- ké, akik e zaklatott században a realizmus hagyományait őrizték és továbbfejlesztették”, „láttató ereje, jellemzőkészsé- ge, életismerete, hűsége, szenvedélye messzi kiemeli kortársai közül. A magyar prózának mindmáig utói nem ért, legnagyobb alakja." Illendő lenne hát szoborrá még nem merevült eleven alakja előtt az emlékezés fáklyagyújtása még abban az esetben is, ha a mi megyénkhez semmi különösebb kapcsolat nem fűzte volna. De fűzte! Családjuk néhány évig Sárospatakon lakott, s őt ott járta a gimnázium IV. és V. osztályát. Nem voltak ezek — elsősorban nem is az ő hibájából — szerencsés évek számára. Ám ő a kellemetlen iskolai emlékeket elfelejtette. A lényeget nézte És emelte ki, mint mindig és mindenben, s éppen egy Patakon tartott előadáson arról tett hitet, hogy Sárospatak a demokratikus hazafiság nevelőiskolája volt számára... S egyéb említhető vonatkozásokat mellőzve, el kell mondanunk, hogy Miskolc is a kedves városai közé tartozott, rokonsága, barátai voltak itt, írt megyénk székhelyéről (A vándor Mekka felé néz), s meghatóan finom líraiságú kevés verse egyikét éppen a Herman Ottó Múzeum emlékkönyvébe jegyezte...’ Ha Móricz Zsigmond ma testi valóságában is élne — s elvégre 83 éves „nagy öregünkként” élhetne is még — igent mondana, — mint ahogy a Tácsköztársaság idején is igent mondott — a nép érdeke-. it szolgáló „hivatalos” politikánkra, ugyanazzal a hőfokával a szenvedélynek, mint amellyel gyűlölte és bírálta a nép ellenségeit, saját kora hivatalos „űri” rendszerét... Többek között nagyon tetszenék neki, hogy egyik legszebb, legnagyobb álma megvalósult: nemcsak az ő regényei és elbeszélés-gyűjteményei, de minden igazi irodalom: Ady, Juhász Gyula, József Attila, Radnóti Miklós válogatott versei kerülnek filléres kiadásban, „nemes ponyva” formájában, az Olcsó Könyvtárban és más, hasonló sorozatokban, 30, 40, 70, sőt 120 ezres példányszám- ban a „kisemberek” kezébe ... Amikor ma Móricz Zsig- mondra emlékezünk, egy, a szocializmus igazságának közelébe eljutott, plebejus, demokratikus személetű, kimagasló írói egyéniségre emlékezünk. Egy valóban népi íróra, akinek életművében töretlen összhangot alkotott a harc és a gyöngédség, az értelem és a szív. Olyan íróra, aki féltékenység és kenyérirígység nélkül tudott segítőén melléállni minden új, igazi tehetségnek, a jó ügy jelentkező új harcosainak. Ilyen magatartással járt az általa átélt nehéz, válságos történelmi korszakokban a haladás legelső legális élvonalaiban. S mert ott járt, nagyszerű művészi képességein kívül ez az oka annak, hogy. irodalmunk legnagyobb büszkeségei sorában tártjuk számon. P rangra emelkednie nem sikerült egy csapásra. Az első saját mondanivalóért és a saját hangjáért, az első nemkülsődleges írói sikerért csaknem egy évtizedes kemény küzdelmet kellett megvívni a világnézeti fejlődés és a művészi kísérletezés egymásba kapcsolódó útjain. El kellett szakadnia „a Közrend köldökétől”: túl kellett jutnia a felületes, naiv idealizmuson és idillizmuson; tovább kellett fejlesztenie a már nem korszerű nagy mesterek: Jókai és Mikszáth örökségét; találkoznia kellett a „daloló és szenvedő néppel”, amelytől kisgyermekkora után átmenetileg elszakította előbb az értelmiségi pályára készülés, majd a hajlamai ellenére történő alkal- mazkodni-próbálása az Ady fellépte előtti kor irodalmi közízléséhez. Móricz Zsigmond azonban mint népköltségi gyűjtő és mint „gyalogolni” szerelő író is, visszatért a néphez; megtöltötte tarisznyáját a nép valóságos életének anyagával, s eredeti és hiteles tanulmányok alapján közölte azt, amit a népről írt: úgy „politizált” — s ez volt az ő nagy és új továbblépése Mikszáthoz képest a realizmus útján —, hogy kiállt az emberek elé és elmondta, hogyan élnek ott, ahol a hetedik krajcár hiányzik. „Én nem fantáziából írok, hanem az élet valóságából’’ — ilyen egyszerűen tudta kifejezni a legcélravezetőbb írói programot. Uj, kemény, tiszta képben mutatta be az élet valóságát. Világszemlélete volt, s annak fényében — tüzében villantotta fel, mi az igazság. (S dicső-' sége, hogy igazságainak csak] töredéknyi jelentéktelenebb ré-' szét látjuk mi, az utókor té-] védésnek!) Valóban vallhatta, magáról 25 éves írói jubileu-] mán is; „Egyelőre még ma is! az a kereső ifjú vagyok, aki• vak bátorsággal rohan a ] nek, s az az elszánt férfiember,. aki végrehajtja a lélek párán-] csait." . Ha műveibe belelapozunk,! tüstént megcsap bennünket a. társadalmi problémák, a valódi] konfliktusok állandó jelenlété-, nek légköre. Helyzetekben és] emberalajiokban egyaránt! nagyszerűen tudott típusokat' alkotni. Mint drámaírónak,! sajnálatosan nem volt — s ma- sincs még kellő — sikere, pe~! dig a drámaiság hatja át< epikus műveit — életműve] java termését —, s teremt, bennük feszültséget, hatásos] fordulópontokat, tömör, vilá-! gos, zárt szerekezetet. Ö meg' tudta oldani napjaink legvita-] tottabb — s tegyük hozzá:! valóban „kulcsponti” — észté-* tikai dilemmáját: regénveihen,] novelláiban a közérthetőség■ párosul a művészi színvonallal,] az elmélyült, árnyalt, sokol-- dalú jellem- és helyzetábrázo-] lássál, az erős egyéniség sajá-. tos vonásaival, tiszta és ere-] deti érzés- és gondolatvilágával. __ Mindezért s mindezzel:] * * élő írónk, napjaink,- mai közönségünk egyik leg-] népszerűbb, legolvasottabb] írója. * Aszúra érett minden szép] gerezd jeS.; <i Gyárfás Imre i Tatárjáráskor! tömegsírra bukkantak Borsod megyében Borsod megyében, a 'Takta- harkány és Tiszalúc község közötti Bazsipusztán, a síkságból kiemelkedő, 50—70 méter álmérőjű, 2—2,5 méter magas halmot évszázadok óta halotti dombnak nevezi a nép. A legrégibb Borsod megyei térképen is szereplő dombnál tíz esztendeje, az útépítésnél már találtak emberi csontokat és előkerült egy durván faragott kő- j kereszt is, amelyet a miskolci Herman Ottó Múzeumba szállítottak. A közelmúltban a domb környékén végzett földmunkáknál ismét megbolygatták a dombot, s akkor tömegesen kerültek elő emberi csontok. A miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársai nagyidterje- désű tömegsírt fedezlek fel,- ahol férfi-, női- és gyermekcsontváz maradványok voltaic A sírdombban talált bronz- ruhadíszek alapján a temetkezőhely keletkezését a tizenharmadik században feltételezik a kutatók. A halotti dombba a megállapítások szerint a tatárjárás során elpusztult egyik falu lakosait temethették. A sírban talált leleteket a miskolci Herman Ottó Múzeumba szállították. Változás a TV szeptember 4-i műsorában 21.05; Móricz Zsigmond rrrn ékest, 21.30: TV-híradó,
