Észak-Magyarország, 1962. szeptember (18. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-04 / 206. szám

Keää, 1962. szeptember 4. ESZAKMAGYARORSZÄG 8 dók is. A jók közül érdemes megemlíteni a legjobbakat, mondjuk az annabányai Red­ler József, a mártabányai Soós József és a Pálinkási Pachin- ger Ferenc vezette brigádokat. Akik ezekben a csoportokban serénykednek, nemcsak jó bá­nyászok — nagyszerű emberek is. * „Jószerencsét” — olvasom a bányászköszöntést Sajószentpé- teren a jelképes aknabejára­ton, melyet a Bányászkert ka­pujába készítettek az üzem dolgozói. Az ünnépi díszt öltött, udvaron zajos-népes forgatag van. Néhány perce érhetett vé­get az ünnepség hivatalos ré­sze, és most baráti asztaltársa­ságok alakulnak ki. Sok min­den szóba jön a beszélgetések során. Vannak, akik az elő­adásban hallott politikai kérdé­sekről vitáznak, mások megint az üzem ügyes-bajos gondjai­ról beszélgetnek és persze szó­ba jön a délutáni labdarúgó mérkőzés is, meg az esti szóra­kozás. Mert ez a két dolog évek fmm Farkaslyultoii Kis Papp Jítfla, a bányaüzem ünnepi beszedet. igazgatója mondott re a sötét aknák gyomrából. Akik esztendők óta azon fára­tük a föld mélyének bátor har­cosait, a szén-, érc- és ásvány- bányászokat. S ha visszatekin­tünk erre a tizenkettedik ün­nepnapra, akkor a vidámság, a kellemes szórakozás, a ba­ráti és elvtársi találkozás mel­lett egyre jobban szembetűnik a bányásznapi ünnepségek mély politikai tartalma is. Sok ünnepség, bányásznapi találkozó volt az elmúlt vasár­nap is országszerte, Borsodban is. Ezeknek az ünnepségeknek megvolt a maguk sajátossága — és megvolt a közös vonása is. Nos, nézzük hát e pár pil­lanatfelvételt egy-két reflexió tükrében, hogyan is ünnepel­tek Borsod megye bányászai a XII. Magyar Bányásznapon, ho­gyan köszöntötték 1962. szep­Kiss András, az Edelcnyi Bányaüzem igazgatója szolgálati demérmet nyújt át Bicska János vájárnak. Mio óta szervesen hozzátartozik a szentpéteriek „bányásznapi műsorához”} • Ä délutáni órákban benépe­sednek a bányatelepek szóra­kozó helyiségei. A klubok, a kulturházak és a kerthelyisé­gek vidám emberek társaságá­tól visszhangzik, öregek és if­jak, vezetők és beosztottak, is­merősök és jóbarátok találkoz­nak. Van ahol egy-egy brigád a családtagokkal ünnepelt, má­sutt pedig a délelőtt kapott ki­tüntetésekre, oklevelekre eme­lik a borral telt poharakat a bányászok; Az esti órákban táncraper- dül a mélyek birodalmának de­rék munkáshada, s talán ami­kor e sorok napvilágot látnak, ismét szerszámot fognak, hogy szerte hasogatva a megszenese- dett életet — több és jobb „ke­nyeret” adjanak a magyar ipar­nak} Faulovits Ágoston Az új járás gondjai Néhány hónappal ezelőtt az encsi, az abaujszántói és a szikszói járás egyesítését hatá­rozta el a Minisztertanács. Az új, megnagyobbított járás ta­nács,ónak első dolga volt, hogy felmérje a gazdasági, a kultu­rális és a társadalmi élet ed­digi eredményeit, megszabja a jövőbeni feladatokat. A kezdeti nehézségek után új, egészségesebb szellem kezd kialakulni a tanácsapparátus­ban. A járási tanács minden vezetője és dolgozója vállvetve küzd azért, hogy a járás ter­melőszövetkezetei minél ered­ményesebben zárják a gazda­sági évet, hogy a községfej­lesztési tervek végrehajtása a községek közügyé legyen, hogv necsak a tervben megszabott feladatokat teliesítsék. hanem — a társadalmi erőkhöz kénest — lehetőség szerint újabb éoít- kezések gazdagítsák a falvakat.. Az intenzív búzatermelés előnyei A megnagyobbodott járási tanács apparátusára nagy fel­adat hárul, hiszen mintegy 70 000 lakos gazdasági és kul­turális életét kell vezetnie, irá­nyítania. A 73 községi tanács munkájának állandó segítsége az első és legfontosabb köte­lessége a járási tanácsnak. A í írási tanács tagjai érzik és tudják feladatukat. Rendkívül nagy felelősségérzetre vall az elmúlt hét csütörtökén meg­tartott járási tanácsülés anyaga is. Lényegében ez alkalommal ült össze először a járási ta­nács választott szerve, hogy megtárgyalja a mezőgazdasági termelés és áruértékesítés szé­les-skálájú problémáit. Érde­mes néhány mozaikot lejegyez­ni a járási tanács legutóbbi üléséről. Székely Sándor elvtárs, a járási tanács mezőgazdasági osztályvezetője szinte eszmei szócsatát vívott az ülésen az intenzív búzatermesztés érde­kében. Sajnos, egy-két terme­lőszövetkezetben még ma is idegenkednek a nagyobb ter­méshozamot jelentő bűzafajták termelésétől. Miért? Azért, mert az elmúlt ősszel nem ké­szítettek megfelelő ágyat a ne­mes gabonafajtáknak, s annak feitrágyázását is elmulasztot­ták. A nyár elején több tsz- ben már-már ott álltak, hogy kiszántsák a nagyhozamú bú­zákat, mert a szárnövekedés alatta maradt a szokásos búza- fajtákétól. Az aratás és a csép- lés azonban meglenő eredmé­nyeket hozott, mert a gönc- ruszkai Dobó István Termelő- szövetkezetben holdanként 17 —19.4 mázza szoviet. búza ter­mett egy katasztrális holdon. Székely elvtárs nagy tetszés­sel fogadott szakmai előadása bizonyára végérvényesen meg­győzte a termelőszövetkezetek és a községi tanácsok vezetőit arról, hogv megfelelően elő- készftett és kezelt talajban az intenzív búzatermelés különös előnyökkel jár. Sürgősen orvosolni kell A járási tanács tagjai és a meghívott termelőszövetkezeti elnökök néhány olyan problé­mát vetettek fel a tanácsülé­sen, amelyek orvoslása sürgős feladat a járási tanács dolgozói számára. A tanácsülésen bírálták töb­bek között a Magyar Nemzeti Bank encsi fiókjának munká­ját. A termelőszövetkezetek és a tanácsok vezetői csak egy kis ablakon keresztül beszél­hetik meg gondjaikat, bajaikat, a bank dolgozóival. Az üveg válaszfal bizalmatlanná teszi a tsz-ek vezetőit. Vajon miért nem gondoskodnak a Magyar Nemzeti Bank encsi fiókjának dolgozói arról, hogy szemtöl- szembe, egyenlő rangú és rendű tárgyalófélként beszél­jék meg a közös gondokat a termelőszövetkezetek vezetői­vel?! A helytelen gépelosztás ellen is szót emeltek a járási tanács ülésének résztvevői. A körzet­hez tartozó gépállomás a közel­múltban tíz új traktorral gaz­dagodott. Az őszi talajelőké­szítő munkáknál nagy szükség lenne az új erőgépekre. Ezek azonban nem hasznosíthatók, mert nem kaptak az új gépek­hez ekéket, A gépkihasználást kedvezően befolyásolná, ha például a homrogdi termelő­szövetkezet jugoszláv traktor­pótkocsijára gumit biztosítaná­nak. jobb tervezést Veszélyben van az őszi mély­szántás, a tavaszi talajelőkészi- tés. — Csaknem ezekkel a sza­vakkal kezdte hozzászólását a gépállomás egyik felelős veze­tője. A gépállomás ma munka­erőproblémával küzd. Nincse­nek traktorosok. A termelőszö­vetkezetek tagjai között ma is bőven találhatók olyan embe­rek, akik értik az erőgépek ke­zelését, szívesen vállalnának munkát a gépállomásokon, mégis, a tsz-ek nehezen adják ki a szakképzett traktoristákat, A járási tanácsülésen szóba került az is, hogy meg kell szi­lárdítani a tervezési és költ­ségvetési fegyelmet. Nem en­gedhető meg, hogy a tsz-ek vízszegény területeken építse­nek istállókat, hizlaldákat. Van olyan termelőszövetkezet a já­rásban, amelyik egy liter tejet tíz forintért termel. Miért? Mert lajtokkal és hordókkal kell hordani a vizet az istál­lókhoz nagy távolságról. A járási tanács ülése nagy felelősséget érzett a termelő- szövetkezetek fejlődése iránt a mezőgazdasági termelés növe­lése szempontjából. A határo­zatok, melyek az ülésen szü­lettek, elősegítik a tsz-ek to­vábbi fejlődését, eredménye­sebb gazdálkodását. Pászíory Alajos tember 2-át a Sajó és a Szuha völgyében, Bükkaiján és a leg­északibb hegyekben} * Alberttelep, vasárnap reggel. Különös öröm érte a mák-:}: Völgyi bányászokat. Nemcsak azért, mert a VIII. pártkong-í resszus tiszteletére zászlót bon-$ tott versengésben szinte leg­jobb eredményt érték el a* tröszt területén, hanem azért is, mert az I-es akna frontmes­tere, a Gagarin KISZ-brigád vezetője kormánykitüntetést ;} kapott; ; Sokan gratuláltak Soltész; István frontmestemek már az: ünnepség elkezdése előtt. Ba-| fátok, munkatársak és az üzem! Vezetői szorítottak kezet aj nagyszerű bányászfiúval, s; melegen öleli át a nagy ve-; télytárs, a másik brigád veze-i tője, Loy Árpád Kossuth-díjasi frontmester. Nehéz volna elta-j lálni, ki örül jobban ezekben; a pillanatokban, a kitüntetett.: brigádvezető, vagy azok, akik! Szinte szívből gratulálnak ne-: *. i« : „.ir • ; Perecesen Dozsnyák János.; » Miskolci Bányaüzem igaZga-i iája köszöntötte az ünneplőket,: Sok érdekes dolog elhangzott a héhányszavas előadásban, a bányásztradícióról, a közösségi hevelés óriási erejéről, a példa- mutatásról. így például szó *>lt a legjobb teljesítményt Í Produkáló frontfejtést elővá- ási munkabrigádokról; Azok­Séta a vásáron Mozaikok Á vásár hangulata jóval ko­rábban kezdődik, mint belép­nénk az impozáns, kéttornyú főkapun. A pesti utcán, a villa­mosokon annyi a vidéki em­ber, hogy keresni kell a pesti­eket. Különösen vasárnap volt így. Egymás után robognak a vásári járatok a nagy mező- gazdasági parádé színhelyére. A sétáló hortobágyi csikós, a bacsók jellegzetes öltözete, a sok-sok népviselet a legérde­kesebb színfolt most a pesti ut­cán. A 64. Országos Mezőgaz­dasági Kiállítás joggal szolgált rá a nagy érdeklődésre. Né­hány óra, de még egy nap is csak ízelítőt ad a mezőgazda­ság átalakulásáról. Ami az utóbbi két év során végbement, az itt, ha „kicsiben” is, eleve­nen megmutatkozik. A változás A több mint ezerhafszáz négyzetméter alapterületű fő­pavilon az első állomása min­den látogatónak. Amit zöld­áruban, gyümölcsben, izes fa­latokban nyújtani tud a me­zőgazdaság, azt itt mind-mind végig lehet szemlélni. A há­ziasszony, a városi megcsodál­ja az öklömnyi paradicsomot, a hatalmas, friss paprikákat és azzal a gondolattal lépdel to­vább, hogy igen szép, s tudja, hogy amit ma itt a kiállításon lát, azt viszontláthatja majd az üzletekben is. Állami gazdasá­gok, termelőszövetkezetek ter- melvényei ezek, ahol a ter- -nesztésében a nemesebb palán­tákat, vetőmagvakat alkalmaz­zák. S aki mindebből nem tud­na következtetni a mezőgazda­ságban végbement változásról, az a hatalmas tablókról tudhat meg néhány lényegbevágót. Azt, hogy: ... a falusi könyvtárak állo­mánya 1950-ben 1,1 millió, 1961-ben 7 millió; ... hogy a községi mozik száma 1950-ben 104, 1960-ban 3700; ... hogy a vidéki színházi előadások száma 1960-ban 7400 volt, s az előadásokat 2,6 mil­lióan tekintették meg;-.;. hogy 1960-ban az isme­retterjesztő előadások száma vidéken 43 ezer 486, 1961-ben 57 ezer 055 volt; ::; hogy a rádióelőfizetők száma 1950-ben 380 ezer, 1960­ban 1.6 ráillió vidéken; Impozáns, sokat jelentő számadatok ezek, amelyek ar­ra utalnak, milyen jegyei van­nak a vidéken is végbemenő kulturális forradalomnak. S ha most ezen a kiállításon az utóbbi két esztendő óta is újat, érdekeset látni, akkor abban része van ennek a kulturális fejlődésnek is; A kapa elindult a múzeum felé Ä vásár egyik legnagyobb szakmai szenzációjának szá­mít, a kemizálási bemutató. Közismerten a gépesítés, az ön­tözés mellett a kemizálás hoz­za a legnagyobb változást a szocialista mezőgazdaságban. Bent a pavilonban egész sorát látni a műtrágyáknak, a kü­lönböző növényvédő szereknek, a szupper-szelektív gyomirtó szereknek, a takarmányban fel­használt fehérje tartalmú anyagoknak. A kiállított tablók igen ta­nulságosak. A Német Demok­ratikus Köztársaságban 1961- ben a kukoricának már mint­egy 76 százalékán alkalmazták a vegyszeres gyomirtást, s 1980-ban már valamennyi ku­korica táblán alkalmazzák ezt. Hazánkban is szembetűnő a változás. 1965-re a múlt évi 200 ezer holddal szemben 1,230.000 holdon helyettesíti a szupper-szelektív gyomirtó szer a kapát. Ezzel mintegy azt is ki lehet mondani, hogy meg vannak számlálva a napjai az egyik legnehezebb növényápo­lási munkának, a kapálásnak, s a kapa ha még nem is olyan üteinben, mint a baráti Német­országban, de erőteljesen meg­indult a múzeum felé. Számos termelőszövetkezet is ad ízelí­tőt az új vegyszerek használa­tának előnyeiről. Világosan látni a változást, de nem lehetnénk tanúi ennek akkor, ha a magyar ipar struk­túrájában nem történik válto­zás. A kiállított kémiai termé­kek, más pavilonokban a gé­pek. mind egyben az ipar fej­lődésének a bizonyítványa is, amely nélkül a mezőgazdaság csak igen korlátozott lépéseket tudna tenni; A vásár sztárja Külön az ő számára emeltek egy kis nádtetős bungalowot, kerítéssel körülvéve. De ö nem sokat hederít, a kíváncsisko­dókra. Az árnyékban húzódva p'henget. Rá igazán illik a strófa: „a bája leng tokáján”, 537 kilót nyom a „kicsike”} A vásár, sztárja ez a fehér-hússer­tés. A nevét nem tudtam meg, nem tudni ki a gazdája, de a tokás röfi önmagáért beszél} Ha fölállna, a hátára még ágyat is lehetne vetni egy 10 éves gyermeknek..: S aki elfárad a sok sétától, a sok látványtól, annak nem kell messzire menni, hogy meg­pihenjen. Lépten-nyomon bü­fék, éttermek váltogatják egy­mást. A laci-konyhán sül a pecsenye, a friss máj, a leve­gőben úszik a halászlé, a bir­kagulyás illata. És az sem hiányzik, ami mind a jó éte­leknek fejedelmi koronája, a finom fajbor. S azt hiszem, aki a borokat kóstolgatja, az Bor­sodra is gondol egy pillanatra,- bár a borsodiak a hegyaljai boraikon kívül mutatnak do­hányt, szőlővesszőt, petrezsely­met, sőt az állami gazdaság sertést is. * Még emlékünkben élnek a korábbi rádióüzenetek, amikor ilyen szavakat hallottunk: a tokaji csúszik, a pénz úszik; Igaz, hogy állandóan újra töl­tik a poharakat, de még iga- zabb az, hogy a legtöbb látoga­tót a kiállított tárgyak, annak használhatósága, vagy az új eljárások érdeklik. Nem hiába mondogatták egymásnak a r-észtvevők: nagy iskola ez a mezőgazdasági kiállítás; Garami Ernő doznak, hogy terven felüli, jó­minőségű szenet kapjon az ipar. Sok nevet lehetne itt em­líteni, hiszen egyre szaporod­nak a szocialista munkabrigá­Perecesen nagyon sok könyv fogyott cl a bányásznapon. Megkezdődött az iskolai ér (Folytatás az 1. oldalról.) ták. A kürtös hangszerébe fújt,, s a bemondó harsány „előre” köszöntéssel üdvözölte a meg­jelenteket. Megkezdődött a miskolci Kossuth utcai általá­nos iskola 1962—63-as tanév­nyitó-ünnepsége. A Himnusz hangjai után feszült csend, mindenki várakozásteljesen né­zett a színpadra. Legelői ültek az iskola legfiatalabbjai: az új elsősök. Tátott szájjal, csillogó szemmel figyelték azt a sok szokatlan dolgot, aminek rövid 10 perc alatt tanúi lehettek. Okét köszöntötte néhány me­leg szóval a kis konferanszié, majd Bonta Andris szavalata. S mindegyikben ígéret: csak gyertek bátran, ne féljetek. Mi vigyázunk majd rátok, fogjuk a kezeteket, őrködünk minden lépésetek felett. Az ünnepély talán legkedve­sebb mozzanata: hatalmas vi­rágcsokrokkal két kis jövendő­beli elsős lép mikrofonhoz. Bátran meghajtják magukat, s csengő hangon, kissé éneklő hangsúllyal elmondják a kö­szöntőt, A szavalat után felzúg a taps, a két gyerek megille- tődve áll a színpadon, s aztán az egyik már nem bírja meg­állni, odainteget az édesanyjá­nak. A felsőosztályosok most odalépnek az elsősökhöz, mindegyiket megajándékozzák maguk készítette könyvjelzővel. Ezután Micska Szaniszlóné igazgató beszélt. Szólt a felső­sökhöz, hogy úgy tanuljanak, viselkedjenek: az iskola régi hagyományai kötelezik őket­üdvözölte az elsősöket, majd a szülőket, s kérte, segítsék ők is gyermekeik nevelésében az is­kola, a pedagógusok munkáját S aztán újból felharsant a kürt megperdült a dob, ‘ meg­kezdődött az új tanév. Aki most kezdi Bacsa Lacika, mint annyi sok kis társa, tegnap lépte át először a Kossuth utcai általá­nos iskola kapuját, egyelőre még édesanyja kíséretével. — Apu most dolgozik az Os­tyagyárban azért nem jött el —: magyarázza.­— Jártál ovódába, Lacika? — Igen. A Tanácsház téribe; Ott jó volt, de már örülök, hogy iskolás lettem. — Van itt olyan kisfiú, aki­vel együtt jártál az ovódába? Felcsillan a szeme és öröm­mel újságolja: — A legjobb barátom is ide fog járni. Laci táskájában a füzetek- már bekötve várják az első ta­nítási napot, kis gazdájuk pe­dig nagy izgalommal várja a csengő szavát. Priska Tibor — Gyártás Katalin Bányásznap! anzíx ról a bányászokról, akik ere­jük és tudásuk legjavát adják azért, hogy több, jobb és ol­csóbb szén kerüljön napfény­Immár tizenkettedszer ünne­peltük hazánkban és a borsodi szénmedencében a bányászo­kat. Tizenkettedszer köszöntőt-

Next

/
Thumbnails
Contents