Észak-Magyarország, 1962. szeptember (18. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-02 / 205. szám

TbsSroap, »62. szeptember T. BSZAKMAOTARORSrACI s Eredmények, gondok, feladatok Tanévnyitás előtti beszélgetés — Bizakodva nézünk a most induló iskolai év elé, — mond­ta Tok Miklós, a miskolci vá­rosi tanács művelődésügyi osz­tályának vezetője, amikor a napokban az új tanév felada­tairól, a közoktatás eredmé­nyeiről, gondjairól beszélget­tünk. — Miskolcon néhány nappal ezelőtt tartottuk meg az igazgatók tanévnyitó értekezle­tét és azóta lefolytak az egyes iskolák nevelőinek tanévnyitó konferenciái is. Igen jó volt a hangulat ezeken a megbeszélé­seken. A nevelők bíznak az is­kolareform-törvényben, annak végrehajtásában és általában igen jó visszhangot keltettek a tanévnyitó rendelkezések. Mindezek mellett, az eddig el­ért eredmények ellenére, sok problémát, gondot és nem utol­só sorban sok feladatot jelent a tanév indulása­— Azt hisszük, az egyik leg­nagyobb problémát a tanulók magas létszáma és ebből folyóun a tanulócso­portok elhelyezése okozta. — Valóban. Igen magas a ia- nulólólszámunk. Az új rendel­kezések értelmében az általá­nos iskolákban nem volt be­iratkozás csak az első osztá­lyokba, a felsőbb osztályos ta­nulók automatikusan beiratko­zottnak tekintendők. Bízunk benne, hogy szeptember 3-án, illetve 4-én valamennyi általá­nos iskolás jelentkezik iskolá­jában. Húszezernél több álta­lános iskolai tanulónk lesz eb­ben a tanévben. Ez igen meg­nehezíti a tanulócsoportok el­helyezését és bizony magasra szabja egyes iskolákban a cso­portok létszámát is. A tanév kezdetével két új iskola is meg­kezdi működését: az egyik a Szilágyi Dezső utcán, amely a Malinovszkij utca, Petneházi utca és a Vöröshadsereg útja háromszögében épült új lakó­telep és a környék iskola-gond­jain segít majd sokat, a másik pedig Szirmán. Ez utóbbinak vasárnap, szeptember 2-án lesz a hivatalos avatóünnepsége. E két iskola húsz újabb tante­remmel segít elhelyezési gond­jainkon. Nagyon nehéz a hely­zetünk a középiskolákban. Szé­lesre tárultak a középiskolák kapui és a Miskolcon általános iskolát végzett 1900 tanulóból 1200 tanul tovább középiskolá­ban. Ezeken kívül még 1050 nem miskolci tanuló kezdi meg tanulmányait a miskolci közép­iskolákban. 2250 új középisko­lás részére a tavalyi 23 első gimnáziumi osztály mellé még 21 új osztályt nyitottunk, tehát 44 gimnáziumi és ezen felül 15 technikumi első osztályban in­dul meg a középiskolai tanítás. A magas tanulólétszám igen nagy gondot jelent és ezért kényszerülünk a Herman Ottó Gimnáziumban a kettős váltás­ban folyó tanítás bevezetésére. Űj középiskolai tantermünk nincsen, de a tanév folyamán megindul egy új középiskola építése, ami majd, elkészülte után segít a középiskolai elhe­lyezési gondokon. Egyébként itt mondom el, hogy a 44 gim­náziumi első osztály között 11 lesz szakközépiskolai rendsze­rű, héttel több, mint az előző évben. — A magas tanulólétszám, úgy gondoljuk, sok problémát hoz a napközi otthoni és kollégiumi elhelyezésnél Is — Mint említettem, ezernél több vidéki tanuló jelentkezett a középiskolák első osztályaiba. Sajnos kollégiumi férőhelyünk csak annyi i>an, aliányan az el­múlt tanévben végeztek. Ez pe­dig összehasonlíthatatlanul ke­vesebb, mint a jelentkező. Igen sok szülő lesz kénytelen a gyer­mekét magánszálláson elhe­lyezni. A napközi otthonok te­rületén még súlyosabbak a gondjaink., A tanulólétszám emelkedésével párhuzamosan emelkedik a kettős-dolgozó szülők gyermekeinek a száma. Jelenleg a tanulólétszámnak 17 százalékát'tudjuk csak na­gyon szűkösen elhelyezni nap­köziotthonokban, holott az igény ennek a kétszeresénél is több lenne. A közeli években is csak 25 százalékra tudjuk emelni a kontingenst. Hason­ló a helyzet az óvodáknál is. Például a Kilián-északi lakóte­lep óvodájából összesen nyolc gyermek megy iskolába és száznál több gyermek jelentke­zett felvételre, mert időközben benépesült a Kilián-déli lakó­telep, ahol még nincsen óvoda. Az általános iskola már épül ezen a lakótelepen, de elgon­dolkoztató: nem kellene-e n jö­vőben a lakótelepek tervezésé­nél és építésénél az építéssel párhuzamosan a művelődés- ügyi intézményekre is gondol­ni. Szeretném ez alkalommal is elmondani, hogy a kollégiumi, napköziotthoni és óvodai elhe­lyezéseken a már elmondott határokon túl nem tudunk se­gíteni jelenleg és ezért szükség­telen, hogy a szülők segítségért a legkülönbözőbb fórumokhoz folyamodjanak, vagy a művelő­désügyi osztályt keressék fel. A leggondosabb mérlegelés után döntenek a felvételekről és több gyermeket annál, amennyi fér, semmiképpen nem tudunk felvenni. — Az iskola tartalmi munkájában hoz-e lényeges változást az új tanév? — Az iskolareform-törvény gyakorlati végrehajtása már folyamatban van annak ellené­re, hogy a törvény végrehajtási utasítása még nem jelent meg. A reform-törvény alapján szer­kesztett új általános iskolai tanlerv tanév közben jelenik meg az új tankönyvekkel együtt, nevelői értekezleten is­merkednek majd a pedagógu­sok az új tanlervvel. Általá­ban a tanév az új tantervvel, módszerekkel való ismerkedés jegyében folyik majd és a kö­vetkező, 1963—04-es tanévben már annak alapján folyik a ta­nítás. A középiskolai új tanterv csak 1965-ben lép életbe, most annak a vitáira kerül sor. Ezt az új középiskolai tantervet több általános iskola is meg­kapja. hogy a két iskola-foko­zat között az összehangoltságot fokozottabban biztosíthassuk. Sor kerül ebben a tanévben a magyar nevelési terv vitáira is és a kísérleti iskolákon túl más iskolák is megkapják a terv-, illetve vitaanyagot. Nagy mér­tékben csökkent eddig is a ne­velők adminisztratív jellegű le­terhelése, várható is további csökkentés, de még nem sike­rül felszámolni minden admi­nisztratív munkát. Szükséges­nek látom, hogy a nevelők eb­ben a kérdésben ne csak az ad­minisztráció csökkentését lás­sák meg, hanem azt is, hogy helyette tartalmi, nevelési fel­adatok jelentkeznek. — Tok plvtárs meglátása sze­rint mi az új tanév központi problémája ? — Az iskolareform-törvény szellemében a jó oktató munka mellett a nevelésnek a mindin­kább előtérbe kerülése. I-Iogj' jó nevelési munkát ■ végezhes­sünk, nagyon sok összetevőt kell számításba vennünk isko­lán bélül és kívül egyaránt. Tudományokban gazdag, szi­lárd 'szocialista világnézetű, széles általános műveltségű fi­atalságot kívánunk nevelni. Ezért központi probléma a ne­velés tervszerű és céltudatos támogatása az oktatás mellett. A szülői ház is jobban koordi­nálja nevelői tevékenységét az iskolával. A szülői munkakö­zösségek legyenek méginkább tudatformáló tényezők, segítse­nek a világnézeti és pedagógiai problémákban. Segítsenek a kettős nevelés teljes felszámo­lásában, mert bár a hitoktatás­ra jelentkezés elenyésző, 20 ezer általános iskolásból mind­össze 29 jelentkezett, a kettős nevelés maradványaival még találkozunk. Segítsenek a szü­lői munkaközösségek a tanu­lók túlterhelésének csökkenté­sében a szülői ház vonalán, a különórák, egyéb, terhelő el­foglaltságok helyesebb igény- bevételénél. Tudatosítsák azt. hogy tegyenek többet a szülők a nyári táborozások érdekében és értsék meg, hogy a táborozás nem üdülés, hanem tudatfor­máló, nevelési eszköz, módszer. Ezt nem árt több pedagógusnak sem tudomásul vennie. Segít­senek a szülők a kultúrnevelési programok megvalósításában; ne zaklatásnak tekintsék, ha gyermeküket rendszeresen színházba, koncertekre, zenei ismeretterjesztő előadásokra viszi az iskola, hanem az eszté­tikai nevelés egyik fontos esz­közének. Szükségessé válik az összes miskolci általános és középiskolák házirendjének, a tanulók iskolán kívüli maga­tartásának szabályozása is. A szülők, a szülői munkaközössé­gek, a KISZ és úttörő szerve­zetek segítségét kérjük, hogy a tanulók iskolán kívüli élete is közelebb kerüljön az iskola társadalom- és tudatformáló célkitűzéseihez. Sok a problé­mánk, gondunk, feladatunk. Ennek ellenére, mint bevezető­ben említettem, bizakodva né­zünk az iskolai év elé. Neve­lőinkben megvan a tudás és a készség, hogy az 1962—63-as tanévet eredményekben gaz­daggá tegyék. Benedek Miklós A parasztember azt szokt; mondani: a kalászos terme nyék tekintetében akkor hajt­ja nyugodtan álomra a fejét, amikor az már zsákokban a kamrában van. Nem veri el a jég, nem érheti tűzeset. Érvé­nyes ez ma is, a termelőszövet­kezetek esetében. Sőt: fokozot­tabban érvényes nemcsak azért, hogy elkerüljék az esetleges elemi károkat, hanem a soron következő munkák miatt is. A folyamatos tarlóhántás, másod - vetés, nyári mélyszántás, a ve­tőmag előkészítés, stb. sok munkaerőt igényel. A szeszélyes időjárás miatt helyenként, különösen az észa­ki fekvésű járásokban később fogtak az aratáshoz. S jóllehet, mindent elkövettek, hogy ezt a nagy munkát időre befejezzék, a csépléssei már nem haladnak olyan jól. Amíg a mezőkövesdi, mczőcsáti járásokban — de kü­lönösen Mezőkövesden — pár nap múlva mindenütt a niag­Né^yszáztizeimégyezer sorfa a uagyváros viharában Négyszáztizennégyezer sorfa szegélyezi a budapesti utcákat, tisztítja a levegőt, friss színt varázsol a kőrengetegbe. Akad­nak közöltük négy-öt éves csemeték és 70—80—100 éves vének, amelyek szétterpesztet­ték vastag gyökereiket az asz­faltburkolat alá. Érdekes, a természet maga ritkán tépáz­za meg az utca díszeit, hosszú évtizedek óta 1961-ben fordult elő, hogy 130 törzset tépett ki a vihar az édesanyaföldből. Nem úgy az emberi kéz. Az már sokkalta rosszabbul bánna a fákkal. Az Elektromos Mű­vek például azt panaszolja, hogy — költségére — túlságo­Edelércybera tartotta ülését a megyei tanács mezőgazdasági állandó bizottsága Pénteken az Edelényi Járási Tanács mezőgazdasági osztá­lyán tartotta ülését az állan­dó bizottság. Dr. Kovács Jó­zsef, ' a Megyei * Megterméke­nyítő Állomás .főállatorvosa tá­jékoztatta az állandó bizottsá­got a termékenyítő állomás munkájáról, a mesterséges megtermékenyítés1 eredményei­ről és a további fejlesz­tésről. Vozár István, az ede­lényi Alkotmány Tsz főagro- nómusa a termelőszövetkezet teljes gépesítéséről adott tájé­koztatást, valamint arról, ho­gyan gazdálkodik a szövetke­zet. A cséplést szombaton be­fejezték. A felmérés szerint a hazai búza 15 mázsa, a kül­földi intenzív (Bezosztája 4-es) 17 mázsa átlagtermést adott holdanként. A Bezosz­tája fajsúlya 84 volt. A 300 holdon termelt intenzív búza 600 mázsa terméstöbbletet adott. Az állandó bizottság több határozati javaslatot hozott, többek között javasolni fogja a megyei tanács vb-nek le- gelőgazdálkodási szabályren­delet alkotását. Az ülésen jelen voltak az országgyűlés mezőgazdasági állandó bizottságának tagjai: Galikó Lajos, Grescsák János és Németh Imre országgyűlési képviselők. san sokszor kell nyesni a fák lombkoronáját, mórt az ágak veszélyeztetik a légvezetékeket., Azt javasolják, hogy alaposab­ban nyírják meg a fákat, hogy néhány évre az irattárba ke­rüljön ez az „ügy”. Persze ilyen műtét halálos lenne. Új megállók létesítésekor az Autó­buszüzem is könnyedén pusz­tulásra ítélne néhány öreg ju­hart, gesztenyeiát, gömbaká­cot. A magánosok se kímélete­sebbek. Gyakran érkezik kérés, hogy a szegélysorból vágjanak ki eg.y-két törzset, mert új ga­rázs épül a telken és kihajtás­kor zavarja a kilátást. Az első számú ellenségek közt kelle­ne említeni az építőipart —< legalább is a múltra visszate­kintve. Törmeléket, építőanya­got tároltak a iák körül, köz­ben szinte lehántolták kérgü­ket és sok. szépen zöldellő fa emiatt valóban „állva” halt meg. Az is előfordult, hogy a Gázművek, a Vízművek, a Csa­tornázási Művek hálózatfekte­tés során az útjukba került gyökereket átvágták, Fáradhatatlanul magyarázza a fővárosi tanács közmű és szolgáltatási igazgatósága: per­cekig tart egy fát kidönteni, sérülést okozni törzsén, de fel­nevelése évtizedeket igényel, Most már az építők kalodát vonnak a törzsek köré, a gyö­kerek alatt bujtatják át a csö­veket a közművek. Általában mindenki jobban vigyáz a vá­ros tüdejére, amely az ősszel újabb tízezer sorfával terebé­lyesedik, s ápolásukat egész Budapest lakosságára bízza a tanács. boldogságnaplója Kati Augusztus 15, szerda: Feri bácsi ma azt mondta, hogy szombaton látogatók ér­keznek. A patronálok közül jönnek ki bácsik és nénik a gyermekotthonba. Addigra még jobban ki kell csinosítanunk mindent. Sárin, mikor Feri bá­csi ezt bejelentett^, jót nevet­tünk, mert „parton állókat” ér­tett és kétszer is megkérdezte, miféle parton állók miatt kell felsúroini a követ és megszido- lozni a kilincseket? Jaj, de buta ez a Sári, hogy nem tud­ja: n gyáristákat hívják patro- nálóknak, akik a múltkor a kerítést csinálták társadalmi munkában (az a mafla Sári ezt sem tudja) és most azért jön­nek, hogy a lányok közül né­hányat az ünnepekre maguk- kál vigyenek. Nagyon izgulok. Én még so­sem voltam sehol — azt mond­ják, hogy ott nincs ébresztő és lefekvés — ugyan milyen le­het? Kíváncsi vagyok, hogy Ugyan milyen is lehet? Augusztus 16, csütörtök: Egész nap súroltunk. Úgy fáj a karom, a derekam, minde­nem. Fáradt vagyok, nem is írok sokat. Ma megint megerő­sítette Feri bácsi, hogy jönnek a patronálok, végre már Sári is megértette. Roppantul, de roppantul ide­ges vagyok. Még hányat is? Kettőt kell aludni addig. Szer­vusz napló! Augusztus 18, szombat: Tegnap ugyanaz történt, ami csütörtökön. Takarítottunk, dolgoztunk. Kiporoltuk, letö- rölgettük még az ágyak alját is. Kend van, fénylik minden, csudára, hogy milyen szépen megcsináltuk. ?eri bácsi meg­dicsért érte, az arcomat is megsímogatta. Nohút. én már kimondhatatlanul türelmetlen vagyok! Ezerszer elképzeltem, s jaj: a szívem szakad meg, ha nem visznek el. Nem bánom én, akárki, csak vigyen, hogy kipróbálhassam, milyen az, amikor nincs lefekvés és felke­lés. Lassan már dél lesz. Végre. Olyan nehezen halad az óra. Ugyan, nézd meg, Sári: íelhúz­ták-e azt rendesen? Dél után: Még mindig nem jönnek. Pedig már mindenki nagyon türelmetlen. Feri bácsi is. Az órát nézi, amelyik ott van a faion, meg aztán: amelyik ott van a karján. Itt már senki nem leli a helyét. Nem ízlett az ebód sem. Miért nem jön­nek már? Csak akkor jönnek, ha a kerítést kell megcsinálni? Sári menj: nézz ki! Később: — Jönnek! Jönnek! Ott jön­nek! Mast állt meg az autó­busz. De szép nagy, aranyos autóbusz! Már a kapuban van­nak, az úton, az ajtó előtt: jaj, hova bújjak? Szombat, Vasárnap, Hétfő: Én még olyan ügyetlen kis­lány vagyok. Hogyan írjam le azt a sok csodálatos dolgot, ami velem történt. Az események összefolynak emlékezetemben, s nem tudom, hogy mi történt szombaton, s mi volt az, amit vasárnap éltem át, csak azt tu­dom, hogy nagyon szép volt, mert ilyet, ilyen csodálatosan széfet és jót én még soha nem éreztem. Mégis, hogy is volt? Kezdjük a szombaton. Mikor megérkez­tek-, már nagy izgalommal vár­tuk a vendégeket. Feri bácsi leültette őket a szépen kitaka­rított ebédlőbe és beszélgettek. Mi csak úgy oldalról, félénken néztük őket, mint ahogy a ven­dégek is titokban méregettek bennünket. De ezt én már nem is részletezem. Hadd írjam, ami azután történt, mert azt a boldogságot még egyszer átélni olyan jó. Szóval: odajött, hozzám Ká­roly apuka (nem is! Ezt így írom, nagybetűvel: APUKA) és azt mondta: — Eljössz-e velem, Kati? Az örömtől nem tudtam szól­ni, csak odaborultam és sírva csókoltam mind a két kezét De elrántotta és azt mondta: — Ne szamárkodj, gyerek. Melós vagyok én, nem püspök, De én csak csókoltam, ahol értem. Mire rámkiáltott És azt mondta: — Abba hagyd, mert itt hagylak. Megijedtem. Moccanni se mertem. Csak néztem rá és a könnyeim potyogtak rettene­tesen. — No jó — azt mondta —, csókold meg akkor az arcomat. Oszt eridj. Oszt pakolj. Repültem is, mint a madár. Másik boldogság: Gyújtogattak a lámpákat, mire megérkeztünk. Egész úton Károly apuka mellett ültem. Sokat beszélgettünk. Kérdezte, hogy ismertem-e az apukámat, mondtam, hogy nem, mert az meghalt, mikor én még egészen kicsi voltam, az anyu meg disszidált és én, mikor a nagy- anyi is meghalt, idekerültem, az otthonba. Jó itt, de nem sze­retem a lefekvést, meg a fel­kelést. Más minden jó. Meg az­tán az se jó, hogy csak ritkán jönnek n patronál ók... Szóval: így beszélgettünk. Károly apuka megnyugtatott, hogy náluk alhatok, amennyit akarok és minden úgy lesz, ahogy én akarom. Mondtam, hogy én nem akarok semmit, mert én még olyan kis buta vagyok, ezért hát legyen úgy minden, ahogy Károly apuka akarja. — Meg ahogy anyuka, ugye? — kérdezte és a mutatóujjával megnyomta az orromat. Muris volt. Máskor is meg­csinálta. Egészen puha lett már az orrom, de cn nem bántam. Uj boldogság: Az anyuka is (ezt is hadd ír­jam először nagybetűvel: ANYUKA) odajött hozzánk, már a kapuban várt és két­féléi is megcsókolt S azt mondta: — Szervusz, Kati! Hát én csak lestem. Honnan tudja, hogy Katinak hívnak? — Tudtam — feleli —, mert... ezt én már tudtam. Szaporán, frissen gyere csak beljebb. Mentem. Mintha a mesében járnék. Ott aztán megint el kellett mondani még egyszer elölről mindent. Majd átjött a szomszéd néni és annak is. De Károly apuka akkor már azt mondta: — Hagyjátok pihenni ezt a gyereket. Ez is jólesett. Tiszta, igazi boldogság volt. Sose felejtem el. Reggel pedig sokáig aludtam. Azaz: már ébren voltam, az ágyban gondolkoztam, hogy mi történt velem, s örültem, hogy mindenki lábujjhegyen jár-kel körülöttem. Később szegény apuka leejtett valamit, csőr­ien t, anyuka meg rászólt: — Nem tudsz vigyázni? Al­szik a gyerek ... Még sírtam is örömömben, olyan jólesett. Csuda nagy boldogság volt, de azért felkel­tem. Sajnáltam apukát, nehogy megint rászóljanak valamiért. Mentem ki a konyhába. Néz­tek nagyot mind a ketten. — Nem jó itt, Kati? — Jaj, dehogynem! — kiál­tottam és megint odaszaladtam és megint megcsókoltam mind a kettőnek az arcát. Folyton csak megcsókolni szereltem volna őket. Harmadik boldogság: Reggeliztünk, beszélgettünk. Aztán azt mondja apuka: — Most pedig sétálni me­gyünk, Kati. Valami ünnepség volt a Nép­kertben. egy néni beszélt, egy bácsi meg lefényképezte. Majd aztán tényleg sétáltunk. El­mentünk a játszótérre is, de ezt nem találtam érdekesnek, el is vitt onnan apuka. Majd a cukrászdába mentünk (ilyet se láttam még), krémest és fagy­laltot ettünk. Nagy pohárba, sok fagylaltot kaptam, meg is fájdult a torkom tőle. De azért ez is igen nagy boldogság volt! Ebédre csirkeleves volt: zú­záját, mellehúsát, combját és egyik szárnyát kaptam. A fe­lét se tudtam megenni, pedig mind a hárman, mert később megint átjött a szomszédasz- szony, biztattak: — Egyél még, kicsi Kati! Volt még ezenkívül rántott­hús, uborkasaláta és palacsinta is. De a bort, azt megkóstol­tam ... Ez is igen nagy boldogság volt! Még újabb boldogság: Hát este meg! Moziba mentünk. Apuka, anyuka, meg én. Ezt már nem is tudom leírni, olyan csuda nagy boldogság volt. Igazi, szí­nes, nagy mozi, amilyet még sose láttam. Itt is minden na­gyon szép volt és jókat kacag­tam. Jaj, azt majd ki is felej­tettem, hogy én kacagni na­gyon szeretek. Meg énekelni is. El is énekeltem apukának, hogy: Csau bambino, válni ne­héz ... Roppantul tetszett neki és akkor is megnyomta az orro­mat. De most már nagyon szomo­rú vagyok. A kezembe hajtom a kis fejemet és ezeken a csu­dasok szép boldogságokon gon­dolkodom. És sírok. És megint sírok. Feri bácsi, meg a gyerekek már vártak bennünket, itt van az ágyam, meg minden hol­mim, de én ... hát látjátok: már megint sírok! Mondjátok: miért is nincs nekem apukám? Ónod vári Miklós Gyorsítsuk meg a cséplést! tárakba kerül az új búza, me­gyénk északi vidékein még sokezer hold kalászos terménye vár clcséplésre. A megyei tanács úgy határo­zott, hogy szeptember 10-rc megyeszerte be kell fejezni ezt a munkát, tehát az addig hát­ralévő nyolc nap alatt minden időt, minden percet, minden lehetőséget meg kell ragadni. A munkacsapatok, eséplőbrigádok munkáját úgy kell szervezni, hogy azok folyamatosan végez­hessék a cséplést, s ahol a munkaerő kevés, vegyenek részt a családtagok, más brigá­dok tagjai is. Jövő évi kenyerünkről, az új búza-vetőmagról van szó. Nem lehet közömbös senki számára tehát, hogy milyen minőség­ben, mikorra végzik el me­gyénk termelőszövetkezetei ezt a nagyon fontos munkát, amely alapja a további sike­reknek is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents