Észak-Magyarország, 1962. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-05 / 182. szám
Vasárnap, 1962. augusztus 5. ESZAKMAGYARORSZAG s Egy traktoros megjegyzései Ha városunkról esik szó, mi miskolciak leginkább a város környezetével szoktunk dicsekedni. Többnyire a Miskolcra látogatók ezrei is Lillafüredre, Tapolcára kíváncsiak és nem magára a városra. Aki viszont Egerbe látogat — mint ahogy én is tettem az elmúlt két hétben — azt az egész város érdekli, nem vonhatja ki magát varázsos hatása alól. Kedves hangulatú, történelmi levegőjű, szép és ezért sok embert falai közé vonzó város Eger. Annakidején Petőfi Sándor így fejezte ki iránta érzett szeretetét: „Be kell Egerbe mennem, mert ennyi édes vonzóerőnek szívem nem állhat ellen ...” Ma is megvan e sok édes vonzóerő, amit bizonyít az is, hogy évenként több mint negyedmillió látogató keresi fel az egri vár kazamatáit, gyönyörködik a város számtalan műemlék épületében, majd felüdülést keres és talál a pompás meleg vizű strandon. Es mindehhez tegyük még hozzá — mert az igazsághoz hozzátartozik —, hogy a látogatók nagy előszeretettel fogyasztják e táj híres borait, élvezik annak jó ízét, zamatét is. As állomáson Hétfőn a délelőtti vonattal érkeztünk Egerbe. Megérkezés után egy hoszú-hosszú szerelvény megkerülésével jutottunk az állomás épületéhez, ahonnan a szűk kijáraton át sodródtunk ki az állomás előtti térre. Akárcsak Miskolcon — gondoltam. A téren talán tíznél is több busz állt utasaira várva. Csak éppen az utasok nem tudták, melyik busz merre megy, mert megkülönböztetés a vidékre induló és a városi buszok között nem volt. Tanúja voltam egy jelenetnek, amikor egy középkorú hölgy két nagy bőröndöt cipelve érdeklődött egy oldalt vesztegelő busz sofőrjétől: — Mondja kérem, ez a kocsi megy a főiskola felé? — Ez? Dehogy megy! Nem látja, hogy áll? — Hát melyik megy majd? ■— hangzott az újabb kérdés. — Valamelyik onnan a kö- iépről. Természetesen e kis párbeszéd nem jellemző a város vendégszeretetére. Ellenkezőleg, nagyon gyakran érzi az ember az egriek kedvességét és segítőkészségét. Olyan szépen és alaposan kevés helyen igazítják útba az érdeklődőt, mint itt. Hányszor kell jobbra, hányszor balra fordulni, mit kell elhagyni, mi látható a keresett hely közelében — szinte kis városismertetőt kap az érdeklődő a készséges eligazításoktól. Kenyérrel él as emit er Olyan jóminőségű kenyeret •hostanában nem ettem, mint amilyen a tűzoltótéri pékségken vásárolható. Igazán meglepett, hogy — amikor az Al- magyar utcán lakó rokonunk- °ál tett tisztelgő látogatás alkalmával egy kis harapnivaló- val kínáltak — eredeti miskolci minőségű, sűrű, ragadós kenyér került az asztalra. Ügyló tszik nem minden pék süti egyformán a kenyeret Egerben »em. Ha már az ennivalónál tartunk, el kell mondanom, hogy az egri piac viszont tetszik. Talán az árak is alacsonyabbak mint nálunk, de a választék határozottan nagyobb. És ami leginkább tetszik: az árusok udvariassága, a friss zöldség és gyümölcs kedves szóval történő kínálgatása. Jó volt ezt hallani, elvégre minden vásárló azt vallja „én vagyok a vevő, nálam van a pénz” ... Ezt felejtették el a Vadászkürt étteremben, amikor az étlapon burgonyával hirdetett pirított máj mellé rizsköretet adtak anélkül, hogy legalább a vendég elnézését kérték volna. Űgylátszik ott azt tartják, „eszi nem eszi, nem kap mást...” Akadt még egy táplálkozással összefüggő „élményem” is. A strand Tejvendéglője előtt zajlott le egyik hétköznap délelőtt tíz óra. félé. A tej kedvelői friss zsemlyét vagy kiflit szerettek volna fogyasztani, de se zsemlye, se kifli nem volt. Még nem érkezett meg. De a büfében kapható volt sós- stangli, a Tejvendéglőben pedig sósperec. Parancsoljanak azt hozzá — kínálták. Megpróbáltuk. Nem az az igazi.., iVem csak kenyérrel... Különösen Egerben nem, ahol talán még az is megkóstolja a „hegy levét”, aki máskor nem igen él vele. Van a városban jónéhány ízlésesen berendezett, tiszta, kultúrált borkóstoló. Itt most két kifogásolható dolgot említek meg. A vár alatti borkóstolóban — miután az ártáblán kiírtak közül kedvemre valót választottam — a pénztárnál ostorosi rizlingre kértem és kaptam blokkot. Mikor a pultnál a kiszolgálónak odaadtam — amolyan főnöki kinézésű fiatalember volt — rámförmedt: „mondtam már, hogy nincs!” — Nekem? Hisz én most jöttem? „Nem magának, a pénztárosnak” ... és még valamit mor- gott magában. A pénztártól tiltakozó hang érkezett, hogy neki ugyan nem mondta senki. Míg ók ezt tisztázták, én ráfizettem 50 fillért a blokkra és e kis közjáték után — kicsit keserűbb szájjal, de még min- dif* elég jóízűen megittam egy deci domosziói muskotályt A második borkóstolói élmény kóstolás nélkül maradt. A székesegyház alatti borkóstolóba is ellátogattam — mégis csak meg kell nézni minden nevezetességet Egerben! Azért nem ittam a pincekóstolóban, mert ott szinte elviselhetetlenül rossz volt a levegő. Jó lenne gondolkodni, hogy a földalatti rész megfelelő szellőzést kapjon, vagy ne engedélyezzék á dohányzást, esetleg, — de ez talán már üzleti szempontot sérthet — ne engedélyezzék a részegeskedést, az ordítozást. Félek, hogy ottjártamkor valami hiba a 18 éves törvény körül is történhetett. Legalábbis a pincéből felhallatszó énekszó tulajdonosainak hangja igen mutált. Vagy csak az elfogyasztott bor tette? De aztán eloszlottak kételyeim. Mindkét elképzelésem igaznak bizonyult, mert kis idő múltán vagy tíz diák került fel a füstös félho-' mályból a napvilágra. Egy vi-! déki gimnázium tanulói vol-] tak... Miskolcról és a megye közép-1 iskoláiból is gyakran látogatnak el e történelmi hagyomá-« nyokban gazdag városba. A ki-' sérő tanárokon múlik, hogy. valóban tanulmányi célokat' szolgáljanak ezek az utazások,, hiszen látni és tanulnivaló bő-] ven akad Egerben. Talál kásások Sok-sok kedves, barátságos,; szolgálatkész ember él Eger-' ben. A vendéglátóipar, de talán még inkább a kereskedelem, dolgozói türelmesek és udvariasak a vendégekhez. A Miskolcon egyre inkább uralkodóvá váló ideges rohanással ellentétben az egriek nyugod- tabbak, kiegyensúlyozottabbak.1 Jó volt hallani a vasárnapi' csúcsforgalom idején a Dobó« téren szolgálatot teljesítő rend-, őr határozott, de annál udvariasabb fellépését. Amíg egy' busz-sofőrrel beszélt, hogy« hajtson el a tilos helyről a ki-" jelölt parkirozóhelyre, három-« szór is hallottam tőle, hogy« „kérem szépen”. A busz el is, ment szépen ... Meg is lehe-1 tett volna büntetni, vagy le-^ gorombítani a békéscsabai« busz vezetőjét. De nyilván] nem l«ítt volna olyan mara-1 dandó hatása, mint ennek a jó-‘ indulatú módszernek. Jó szolgálatot tett Eger híre-! nevének az a szimpatikus bar-' na fiatalember is, alti a cső-« portunkat a vár kazamatáiban, kalauzolta. Szakszerűen, de] közérthetően magyarázta a] látnivalókat és az azokkal ősz-' szefüggő történelmi eseménye-' két. Az ilyen okos beszédet jól! esett hallgatni, annál is inkább, mert még emlékeztem* az egy évekkel ezelőtti mell-« döngetően magyarkodó, hoz-, zánlc „laikusokhoz” kegyesen] leereszkedő idegenvezető nívót-] lan ömlengéseire. Megnyug-' tató, hogy a sok ezer látogató' kalauzolása jó kezekben van.! Miskolci szemmel Egerben, talán több olyan apróságot lát-' tam meg, amelyek a tősgyö-! keres egriek szemében nem* igen tűnnek fel a megszokott-! súg miatt. Szándékom nem, hibakeresés volt, annál is in-, kább nem, mert Miskolcon na-] gyobb csokrot lehetne kötni az' „árnyékban termő virágokból”.1 Éppen ezért ide is érvényes az< a jó magyar közmondás, hogy! „a lányomnak mondtam, de a! menyem is értsen belőle...’? Miskolc idegenforgalma is! rohamosan növekszik. A hosz-; szabb időre városunkba érke-] zők mellett sok egy-két napos vendégünk is van. Az üdülők! és kirándulók egész évi jó, munkájukért mindenből a leg-] szebbet, a legjobbat szeretnék’ kapni és látni a fizetett sza*! badság gyorsan műló napjai-, ban. Ezt viszont helyenként? Egerben is, Miskolcon is apró! zavaró jelenségek gátolják. Elhárításuk nem több beruhá-. zást, hanem több figyelmességet, jóindulatot és emberséget' igényel. Ebből pedig mindenüttt van elegendő tartalékkeret. Simon Ferenc Csak parasztember tud olyan ragaszkodással, átszellemültcn •beszélni a lováról, mint Teleki ISama a traktorjáról. Azt mondja: — Pompás ez a gép, ha jól j.ánik vele az ember, hozzá se ; fell nyúlni szerszámmal, olaj- ' seréig. Szinte nyúzhatatlan, •könnyen lehet fékezni, mert ! tekintélyes az önsúlya, alkal- ■ mas minden munkára. Egy szovjet gyártmányú >MTZ-ről, rendszáma szerint _ jgy B 15-ös gépről beszél a I Felsőzsolcai Gépállomás traktorosa. S hogy kételkedni se I lehessen véleményében, azt is • elárulja, hogy 20 éve ül már a ] volán mellett. Kilenc és fél • évig volt a TEFU-nál, négy |évig a MÁVAUT-nál, volt má- , sutt is, de két éve a gépállo- •más traktorosa. Nem akármiilyen prakszisról vau szó, szóival emberünk nem az a „gyors- I talpalt” traktoristákból való. >S amikor disputába kezdünk a [mályi tsz földjeinek szélében, .mindjárt látni kell, hogy nem •véletlenül kezdi a beszédet egy Ikis kerülővel. Több ok késztet• te a gép dicséretére, s most, ]hogy alkalma volt „elcsípni” • egy újságírót, gyorsan el akarta sorolni, mi nem tetszik az ő .traktoros szemének. Suba alatt szállítás Mielőtt újból szóba kezdene, {tekintetével végigsimogatja a ] gépet. — Az a baj, tudja, hogy nin- {csen országúti forgalomhoz le- . vizsgáztatva. Hej, pedig ha ez ' megvolna. Talán én lennék az lelső teljesítő a gépállomáson. •Az igaz, hogy a traktornak főiként a földeken kell dolgoznia, • de milyen jó volna az, hogy {amikor végzünk a napi aratás- .sal, egy fuvarral elszállíthat- 'nánk a tsz gabonáját a mag- I tárba. A tsz-en is sokat segíteß diósgyőri kohászok eredményesen kezdték a második félévet A Lenin Kohászati Művek dolgozói sikeresen megálltak helyüket a második félév első hónapjában. A nagyolvasztó gyárrészleg kivételével valamennyi egység túlteljesítette havi tervelőirányzatát. Legjelentősebb az acélmű gyárrészleg tervtúlteljesftése, ahol a martinászok 1400, míg az elektrokohászok 150 tonnával több a«rélt csapoltak az előírtnál. Eredményük annál értékesebb, mivel az egyenletes tervteljesítést a kánikulai melegben is tartani tudták. Több mint 2000 tonna hengereltárut készítettek egy hónap alatt terven felül a diósgyőri hengerészek is. A középhengersor 100 százalékos terv- teljesítése volt a „leggyengébb”, mert a többi sorok valamennyien több kész- és félkész árut készítettek a tervezettnél. A triósor hengerész brigádjai például a párt- kongresszus tiszteletére folyó versenyben júliusban 900 tonna hengereltáruval szárnyalták túl előirányzatukat. Teljesítményük értékét fokozza, hogy az előző hónapokhoz viszonyítva, csökkentették a hengerlésre felhasznált anyagmennyiséget ne ez, s nekem is javítaná a keresetemet Nem beszélve arról, hogy az állam is jól járna. — így aztán nem is szállíthat? Elmosolyodik. — A paragrafusokat sokszor megkerülték már. A szükség törvényt bont, s mi, traktorosok is úgy teszünk. A körülmény kényszerít. Felpakoljuk a terményt, aztán azt írjuk, hogy szálastakarmányt, vagy egyebet szállítottunk ... Persze a rendőrséggel gyűlik meg az ember baja, de hiába ... Állítólag — Teleki Barna tudomása szerint — harminc MTZ-je van a gépállomásnak, s ebből csak tíz gép vehet részt az országúti forgalomban, s ez kevés. Leintik a traktorost Szóvátette ö már ezt, de, mint mondja, csak ilyen válaszokat kapott: — Te traktoros vagy. Szóval leintették. Pedig sokszor számon kell tartani a traktoros véleményét, és nemcsak a traktorosét, hanem mindenkiét, aki segíteni akar, aki az előrejutást szeretné gyorsabbá tenni. A napokban Kis- győrbe küldték — ahol családja lakik —, egy rendrearató- val. Zabosbükkönyt kellett volna aratni. Teleki mindjárt látta, hogy ez így nem stimmel. A rendrearató nagy tarlót hagy, éppen azért,' hogy a kalász gyorsan kiszáradjon. A takarmánynál azonban nem az a cél, hogy magas legyen a tarló, hanem, hogy minél több szalmát nyerjenek. Az lett volna kézenfekvő, hogy mindjárt kézi kaszával, vagy aratógéppel kezdjék. A tsz vezetői be is látták s később másik gépet kértek. Teleki Bai'nát máshová irányították, s a községbe más vidéken lakó traktorosokat küldtek. — Nem a kényelem miatt mondom, de szívesebben dolgoztam volna otthon, hiszen ott van a család, négy gyermek, s az étkezés is könnyebb lett volna. Pedig ez sem valami nagy kérés. Könnyen lehetne teljesíteni. Csak hiába, ha ezt nem veszik figyelembe. Eddig a beszélgetés Teleki Barna traktorossal. Tovább kellett neki mennie, mert a gépet már várták az egyik tsz- ben. Több jelentős dolgot említett, véleménye talán nem találkozik teljesen a gépállomás irányítóinak véleményével, a sérelem ugyanis néha nem kedvez a tárgyilagosságnak. Egyet azonban feltétlenül le kell szűrni a beszélgetésből, azt, hogy Teleki Barnának vannak jogos kérései, ha más nem, az, hogy a traktorost mindenkor meghallgassák és figyelemmel. Kéréseit talán nem lehet minden vonatkozásban teljesíteni, de egyiket-másikat mégis. Csak egy kis figyelmesség, körültekintés és emberség kell. S ha ezt majd így tapasztalja a felsőzsolcai traktoros, akkor ritkábban könnyít a szívén panaszkodással. <— garami — Katika, a jövő kertésze Foto: Szabados György A kesznyéteniaratás TAVALY/ ILYENKOR már csak itt-ott volt aratnivaló, hiszen Péter-Pálkor már keresztek voltak a kesznyéteni határban. Szinte máról holnapra ért be a búza, az árpa, a rozs, pedig a gép Kesznyétenben sem annyira sok, hogy a máskor egymás után következő kalászosokat gyorsan, szemveszteség nélkül „lerántsák”. — Hogy megy az aratás? — ezzel a ma valóban aktuális, de nagyon is általánosságban mozgó kérdéssel állítok be Forgács Gyula tsz-elnökhöz. — Rosszul! — vágja rá minden köntörfalazás nélkül és sorolja, hogy miért is megy rosz- szul. A sárréti dűlőben olyan tavaszárpájuk van, hogy megadta volna a 22 mázsát is holdanként, de már vágj' másfél mázsa a földön van belőle, kipergett. Annyira túlérett a ter- ;més, hogy csak kombájnnal boldogulhatnak v<jle. — Hát igen, a kombájn — rántja össze szemöldökét. — Azzal bizony nem nagyon dicsekedhetünk. Nem tudom minek tulajdonítani a gyakori géphibát, talán a szerelők nem voltak elég alaposak, vagy ki tudja, talán már annyira régiek, hogy szétmegy a vasuk. Nálunk két kombájn dolgozik, s a kettő egyenként négy-négy napot állt eddig. Az nyolc nap, s ha húsz holdjával vesszük a napokat, majdnem annyi idő ment veszendőbe a gépállások miatt, amennyi a tavaszárpa learatásához szükséges lett volna, s akkor nem lenne szemveszteség sem. A TSZ SAJÁT aratógépei megállták helyüket, eddig még nem álltak egy percre sem, röstellik talán magukat a tsz- tagság előtt, nem akarnak hálátlanok lenni a beléjük ölt forintokért. Az elnök kikapcsolódik a gondok egymásba fonódó fogaskerékrendszeréből, és megpihenteti magát a határ bőkezű Ígéretén. Tavasz kezdetén nem nagyon hittek abban, hogy ilyen jól sikerülnek majd kalászosaik. A szovjet búza meghozta kedvüket, igaz, ez évben „csupán” 270 holdon vetettek, jövőre azonban már ötszáz holdon termelik az intenzív szovjet búzafajtákat. Egy jókora tábla lemért átlagtermése holdanként 18 mázsa 96 kiló volt, egy másik tábláról viszont több mint húsz mázsa termést takarítottak be. Érdemes tehát foglalkozni vele. — Mikorra végeznek az aratással? — Talán a jövő héten végzünk, tizedikén. Dehát. ehhez az szükséges, hogy a Zsolcai Gépállomás elküldje a még megígért három kombájnt. Eddig nem nagyon csalódtunk bennük, amit megígértek, igyekeztek teljesíteni. Az a három kombájn nagyon kellene, s > gítene bennünket, hogy m< g- gyorsítsuk az aratást, m :rt minden nappal több, és egyre több szem pereg ki a meg: zá- radt, túlérett kalászokból. G, Mi
