Észak-Magyarország, 1962. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-19 / 194. szám
Vasárnap, 1962. augusztus 19. ESZÄKMAGYAUORSZÄG \ Pályázat a mezőgazdasági I települések vízellátásának j és szennyvizlevezetésének megtervezésére | 5 Az Építésügyi Minisztérium § í az Országos Vízügyi Főigazga- « •lósággal közösen tervpályáza-^ l lot hirdet korszerű mezőgaz-§ Jdasági falusi település vízellá-S ( fásának és szennyvízlevezeté-« í sének megtervezésére. A pá- y Jlyázati kiírást 30 forintért ve-§ j hetik át az érdeklődők az Épí-« jtésügyi Minisztérium Tervezésig »Főosztályán (Budapest, V.,$ t Beloiannisz utca 2—4., V. em. « ^ 5.) s ugyanitt kell átadni az| felkészült munkákat legkésőbbe 5 november 20-ig. A legjobb ter-y ^ vele díjazására 55 000 forintot § (■irányoztak elő, de a legna-^ rgyobb díj összege nem halad-^ í hatja meg a 15 Ö00 forintot, és« S a megvásárolt művekért 2500 í f forintnál kevesebbet nem fi- f ; zetnek ki. í \ j l Csöppstatisztika l S ; A tapasztalat azt mutatja, S S hogy nem becsüljük meg a 2 \ vízcseppet. Igaz, egy csepp J j nem oltja szomjunkat, de az§ 9már meggondolandó, hogy egy-« Jegy hibás csap naponta három J r liter vizet pazarol el a kony-j t hában, vagy a fürdőszobában.« J Senki sem tenné szóvá, ha 2 »csak egy lakásban élnének fi-S ? gyelmetlen. emberek. A rosszul í »záródó csapok azonban évente« J ötszázezer köbméter vizet 3 r „úsztatnak” el hiába az ország-§ ?ban. Ez a mennyiség két Nép-« J stadiont is majdnem színültig ? v töltene. Háromszázötvenezer y 5 évig kellene élnie annak azK 6 embernek, aki ezt a töménte-« N len adagot egyedül akarná 5 r meginni. § P »■■■■■ oQfi. r Régi falvak - új városok jr >X~ - 5X Üj városok modern falai törnek a magasba w& egykori „szalmatetős kicsiny kunyhók” szomszédságában. Üj üzemek, tüzesgyomrú erőmüvek, hatalmas kombinátok acélszíve dobog hevesen. S ezekben az új városokban, új gyárakban nemcsak a falak frissek, valahogy az emberek is mások. Más a gondolatviláguk, más az egymáshoz való viszonyuk. ök már az új környezet hatása alatt formálódtak. ök már az új társadalmi rend törvényei szerint élnek. S ennek az új társadalomnak perspektívája szerint szövögetik saját jövőjüket, — a közösség holnapját. Olyan „vonatra” szálltak, amely feltartóztathatatlanul száguld a szocializmus, a' kommunizmus felé. MkMMI Csónakázás Hámori tavon. Fotío; Agotha Tibor Debrecenben rendezik meg az első ügy véd kongresszust Az Országos Ügyvédi Tanács augusztus 24—25-én Debrecenben rendezi meg az első országos ügyvédikongresszust. Mintegy ezren tanácskoznak majd az ügyvédség helyéről és szerepéről a szocialista társadalomban, az ügyvédi tevékenység jelentőségéről az igazságszolgáltatásiban, a termelőszövetkezetek megszilárdításában, az államigazgatás területén, s a szocialista törvényesség biztosításában. * „5 Újabb „terhelő“adatok a dohányzásról^ A dohányzó nők sokkal gyorsabban öregszenek, mint a nemdohányzók, jelentette ki dr. Bernhard közismert müncheni nőgyógyász egy tudományos konferencián, amelyen a dohány káros hatásáról tárgyaltak. A cigarettában, illetve a dohányban található nikotin bénítja az idegrendszert, a szénmonoxid rombolja a vörösvérsejteket, a me- tilalkoliol rontja a látást,, az ammóniák károsan hat a tüdőre, a kátrányanyagok pedig rákot idéznek elő — sorolták fel az orvosok. Bernhard professzor több éves kutatómunkájának eredményét ismertette az összegyültekkel. Évekig 659 dohányzó és körülbelül ötezer nemdohányzó nőt tartott’ megfigyelés alatt, s megállapította, hogy a dohányzó nők 65 százaléka már 40 éves korában öregszik, ráncos lesz, a nemdohányzóknak viszont ebben a korban 3.9 százalékán észlelhetők csak az öregedés jelei. A dohányzó nők 20 százalékánál már 36—38 éves korban jelentkeznek a klimaktórium tünetei, a nemdohányzó nőknek pedig- ebben a korban csak 1.7 százaié-! kánál. Még elgondolkoztatóbb a j következő megállapítás: a dohány- J zó nők 51 százaléka meddő, a nem- j dohányzóknak pedig csak 4.6 szá-. zaléka. Bernhard professzor klmu- ( tatása szerint a cigaretta hatással • van az elvetélésre is: a dohányzó! nők 37.3 százaléka idő előtt szüli j meg gyermekét, a nemdohányzók- * nak csak a 13.3 százaléka. A jöven- t dőbeli anya minden elszívott ci-) garettával rongálja a fejlődő gyér- { mek szervezetét, mert a nikotin, a ■ kátrány, a mentilalkohol, a szén- ( monoxid erős szívdobogást idéz; elő. Bernhard professzor nem állította^ persze, hogy a dohányzó nőkön! észlelt különféle elváltozásokat és 2 a korai öregedést kizárólag a cigaretta okozná, kétségtelen azonban, hogy a dohány a női szervezetnek egyik legnagyobb ellensége. A tiszaszederkény-újvárosi lakótelep egyik része Foto: Szabados Üdül a család Nagyon sok nevet lehetne említeni, hiszen a város mintegy háromezer lakosán aK zöme „idegen”. De az a határvonal, melyet kezdetben itt-ott fel lehetett ismerni a helybeliek és a máshonnan érkezettek között — egyre jobban elmosódik. Az emberek, a város lakói nem úgy ítélik meg egymást, ki honnét jött, — hanem: ki mit tesz a városért, közös jövőjükért. Ezért van becsülete sok „messziről jött” ifjúmunkásnak. Ezért alakulhattak ki az üzemekben olyan nagyszetű kollektívák, mint például az erőműben lévő, Gagarin nevét viselő szocialista brigád, vagy Bagics és Bunda szocialista brigádja, a lakkfestékgyárban pedig a Mendelejev ifjúsági brigád. •: Ez a jellemző Tiszaszeder- kény-Üjvárosra, nemcsak a modern vonalú építkezés, a pavilonszerű, gyönyörűen parkírozott lakótelep, a füstölgő erőmű. Igen, ez már nem az a Tisza táj, amelyet Petőfi megénekelt. Még csak nem is a régi könyvekben megfestett alföldi rónaság, amelyet csak itt-ott tör meg egy-egy szalmatetős falucska. Nem az a táj, ahol az embereket vagyonuk szerint mérik, ahol azé a törvény, — a dölyfösen hirdetett ezeréves alkotmány — aki mások verejtékével hizlalta vagyonát. Erre a tájra, az itt élő emberekre Juhász Gyula sorai jellemzőek: „Itt nem boldogul más, — csak aki alkot, aki munkás”. Ezt az elvet vallják Tisza- szederkény-Űjváros lakói, — s ezt. hirdetik az épülő gyáróriások, erre büszkék azok, akik mindennap tesznek valamit a város, — a közösség holnapjáért. A Tátraaljai-csal&d a fnhjizlkó előtt. Tizenhét esztendő alatt' akkorát változott a magyar táj, hogy okit öregkorára messzi földről hazahúz a honvágy, alig ismeri fel egykori szülőföldjét. A kietlen puszták és a fakó ugarok helyébe városok, ipartelepek épültek. Szinte egyik napról a másikra. Oly fantasztikus sebességgel változtatta meg az alkotó ember az egykori „magyar rónnsá- got, mirttha Verne Gyula mesebeli regényhőseit hívta volna segítségül. Valóban hősök voltak azok az emberek, akik először suhintottak a Sajó-völgyi lápos földbe, a tiszapartl pusztaságba, hogy várost emeljenek a nádasok, a végtelennek Píinő kukorica- földek helyóbe. Hősök voltak, de nem Verne regényéből, hanem az erőtől, 'Síz alkotni vágyás kellemes nyugtalanságától fütött magyar népből. gyár” és ontja Európa-szerte híres termékeit a lakkfestékgyár is, miközben az építő- és szerelő vállalatok újabb1 és újabb üzemek, lakások falait emelik. Ti szas zederkény-Ü j város a fiatalság nagy települése. Szinte az ország minden részéből jöttek ide szakmunkások, technikusok és mérnökök. Nem a kalandvágy és nem az ismeretlen romantika, inkább a munka volt az a hatalmas erő, amely ide a Tisza és a Sajó torkolatánál épülő iparvárosba vonzotta őket. Az emberek között, akik a Dunántúlról, vagy a Mátra- vidékéről kerültek a pusztaság új városába, volt, aki hamar megunta a sáros utakat, a hiányos szórakozási lehetőségeket és kereket oldott. Ezek vannak kevesebben. A többség alkotni jött Tisza- szederkény-Űjvárosba. Ezek otthonra találtak az „idegenszerszámot fogtak és életet teremtettek. A három kis falucska lakói előbb csodálkozással, később pedig egyre nagyobb érdeklődéssel nézték, amint napról- napra fejlődött, épült az új város. Megcsodálták a hatalmas földgyalukat, amint óriási vakondokhoz hasonlóan a talajba vájták orrukat. Órákig elnézték a billenő tehergépkocsikat, amint lapátosok nélkül ürítettek. A vélemények megoszlottak. Ki bizalommal, ki meg puszta kíváncsiságból járt- kelt az építkezésen. A többség hit’ és bízott benne, hogy az ötéves terv végére új város lesz itt a Bükk lábánál. Tíz esztendő tova suhant Barcika térségében gyönyörű, modern város épült. Körülötte üzemek, bányák, gyárait. A szép épületek közötti parkokban illatos .virágok nyílnak, s az emberek arcán öröm és viEsős ősz volt. A sáros utakon alig lehetett embert látni. Az sgész Sajó-völgye olyan illúzióromboló, kietlen táj benyomását keltette, amint az ember Sajószentpétert elhagyva kitekintett a zötyögő vonat ablakán. 1950. november közepén lehetett.. Hosszú kilométereken át elhagyatott vidék. Egészen Put- nokig. Berente. .. Sajókazinc. .. Barcika. Az emberek errefelé aligha foglalkoztak iparral. Azután egyszer csak megváltozott minden. Valóságos földindulás volt akkoriban ezen a vidéken. Először mérnökök, műszaki emberek fényképeztek, rajzoltak, méricskéltek a dimbes-dombos hegyoldalakban. Lepedőnyi rajzok fölé hajolva vitáztak naphosszat. Aztán megjelentek az első masinák. Földgyaluk, eszkavá- torok, gépkocsik, dömperek..; és a rengeteg ember, az ország minden részéből. Olyan volt a Sajó-part térsége ezen a vidéken, akár egy csatatér. Valójában az is lett Igaz, az itteni „katonák” nem pusztító fegyvereket szorongattak, nem is a halállal cimborának, hanem dámság ragyog. Magukénak érzik a várost, amely úgy a szívükhöz nőtt, mintha csak együtt születtek volna. Hogy mi minden történt, s mennyi pompás létesítménnyel gazdagodtak 11 esztendő alatt ’a kazincbarcikaiak, nehéz volna néhány sorban papírra vetni. így csak néhány adatot, számot szeretnék ismertetni. A három faluban alig ötezren laktak. Ma Kazincbarcikán több, mint 22 ezer ember él, nagyrészt a tizenegy esztendő alatt épült 3500 lakásban. Termel a BVK, naponta 1300 vagon szenet „kalibrál” a szénosztályozó és 180 megawatt, villamosenergiát ad az erőmű. Befejezéshez közeledik az ország egyik legjelentősebb műanyaggyárának, a Béréntei Vegyiműveknek az építése. A város mozijai látogatottak. A szabadtéri színpadon neves művészek, jó hírű együttesek produkcióiban gyönyörködhet a lakosság. A 16 000 kötetes könyvtárat évente 20—21 ezer olvasó látogatja. A fiatalok modem, korszerű iskolában, technikumban és felsőfokú tanintézetben gyarapítják ismere- , teiket. ; Ezek a számok már olyan „városillatúak”, s azt bizonyítják, hogy az emberi munka mi .mindenre képes a nyugodt, al- 1 kötő légkörben... 1 * » i Ott, ahol a Sajó hullámait el- ’ nyeli a Tisza, szintén „földindulás” van. Tiszapal konya és Tiszaszederkény határaiban >s város épül, hatalmas gyárakkal. A síkságból négy üszkös- szájú, örökösen pipáló kémény tör a magasba. Távolabb gyan- |ta- és festékillat kavarog a le- ivegőben. JTermel az „áram\ m bál még vissza, és villámgyor-J san elviharzik a medence felé.« Barna bőre szinte egybeolvadj fürdőruhájának színével, és« már csak a medence szerte-J csapódó vizében látjuk újra« előtűnni kócos fejét. Kuksi* szívfájdítóan néz húga után, J de férfiasán uralkodik magán,« s végig kitart az asztal mellett. J — Ma sokáig aludtak, — szó- s lalt meg apu is, aki eddig szót- J lanul, mosolyogva hallgatta a« beszélgetést. — Tegnap estej műsoros szallonnasütést ren-« deztünk, ahol majdnem min-« denki fellépett. Mikor márj hamvadni kezdett a tűz, éne-« kelni kezdtünk. J — De mindig olyan szomorú« dalokat — elégedetlenkedik! Kuksi. « — Hát egy kicsit elszomoro-J dott a társaság, — folytatja azi apja. — Nehéz itthagyni ezt aj gyönyörű vidéket. Nagyon szí-« vünkhöz nőtt. * Mi is elköszönünk. Kikísér-J nek, s búcsúzóul megmutatják« még „rezidenciájukat”. Kis J ízléses, fa vikendház, ami töké-1 letesen beillik a környezetbe.! Az idén állították föl, eredeti-« leg nászutasok számára, de1 csak a következő turnusban! tölti be a faházikó eredeti tisz-« tét. J Már oda is értek a házhoz, s« mikor visszafordulva, mégegy-1 szer búcsút mondanak, kolle-J gám előveszi fényképezőgépét,« hogy megörökítse a kedves) családot. Aztán beszállunk a< kocsiba. A motor berregve el- J indul, s mi még mindig intege- < tünk a vöröskavicsos úton, égé- J szén addig, míg egy gyors for- ! dulónál el nem takarja őket a 1 mohos szikla; ) Forgó Edit * ■— Ez jobb mint az otthoni — válaszol mindenki helyett a hatéves Marcsi, miközben nagyot harap a mákosrétesből, és már indul is ki a kis ajtón. «— Fürödni megyek! kiaegyelőre gimnáziumba készül, aztán,;« — Az még elválik. Talán erdőmérnök leszek, — néz át az ablakon az erdőboritotta dombok felé. önkéntelenül utána nézek. Ebben a környezetben nem lehet csodálkozni ezen az elhatározáson. Vagy inkább anyuka hatása? — — Hogy ízlett az ebéd? — térdezem. — Látom jóétvágyú- ak a gyerekek is, I ő vállalatának az üdülőjébe megyünk. — Zsuzsikám, még te is! — : próbálja figyelmeztetni 18 éves lányát anyu. Zsuzsi komoly nagylány, jövőre érettségizik. Amikor arról faggattam, hogy azután mit csinál, kicsit föltartott fejjel válaszol, talán ellen- ' vetést vár; ( Határozottan merem mondani — és aki erre jár, biztos alátámasztja — véleményemet: Kőkapu hazánk egyik legszebb, tegromantikusabb vidéke. Hatalmas fenyő- és tölgyfák között kanyarog a keskeny hegyist, A szélesebb völgyrészeknél Kt is, ott is előtűnik egy-egy sátortábor, vagy kiránduló csatád, akik csak egy-egy napra táboroznak le a kis patak mellett Így érünk el a kőkapui üdülőhöz. A kényelmes, szép épületben 48-an tartózkodnak, ^italában családok: négyen- °ten. Az ebédlőben, amely egyszersmind társalgó is, a sarokból figyeljük az asztalok között totyogó kis' csöppségeket. Velünk szemben népes család ül — heten vannak — ... Hűha! mon- üom kicsit csodálkozva, de hamarosan kiderül, hogy ketten esak olyanféle pótcsaládtagok. Az Erdészeti Tudományos Intézet munkatársain kívül a Magyar Tudományos Akadémia dolgozói üdülnek itt. — Mátraaljai Endréné, az ÉRTI munkatársa. Férje Angyalföl- üön dolgozik, munkás egy forgácsoló üzemben, őket kérdezgetjük, hogyan tetszik a vége télé közeledő üdülés? — Nagyon jó volt itt, de gyorsan eltelt ez a kis idő. t»zinte el se akarjuk hinni, ü?gy már vége, — mondja kis- sajnálkozva Tátraaljainé. Majd eljönnek a jövő gyáron is, — vetem közbe, de «•Suzsi nem állja meg szó nélkül; *— Jövőre apu van soron, az — Pesten akarok maradni! — Pedig nem szóltunk semmit Arra várunk, ő következtessen majd. hogy nemcsak Pesten lehet élni. Kuksi, a leendő „trónörökös’1 Hégi falvak — új városok! Kot példája annak, miként változik, mennyire gyarapszik a be:* sodi táj. A tegnapi falvak helyén ma fényben pompázó városok tér3« bélyesednek. S ez a fény, mely napról napra távolabb szorítja a homályt, a sötétséget, a jövőbe tekintő emberi elmében is egyre tisztábban, egyre fényesebben ragyog. PaulovUs Ágoston
