Észak-Magyarország, 1962. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-19 / 194. szám

Vasárnap, 1902. vagvsztas í& SZE65DI LAS7I h: Tjpfí random A fehér retikült rátette a kor látra. És a kezében a könyv..: Hirtelen megtorpant, s nem értette mi történt. Hiszen aki ott várja őt, az nem más, mint a felesége, akitől elvált négy évvel ezelőtt. Igen, kétségkívül ő az, a feleségem. A kezében ott tart­ja Ady összes verseit. Igen. a könyvet is megismerem, amit annyira szeretett. .: Most mit tegyek? Odamenjek? Vissza­forduljak? Csak új, ismeret­len asszonnyal kezdhetek új életet? Vagy a régivel is? Ki tudna most magyarázatot ad­ni? A sziklák nem beszélhet­nek, nekem kell döntenem. Mi az igazság? Ezerszer is megkérdeztem már önmagám­tól, s mindig ezt válaszoltam: Szeretem őt. Most is szere­tem, de vajon 6 szeret-e még? Négy év nagy idő. . s Az asszony csak, állt ,a 1 parton és nézte a hullámzó vizet. Még mindig nem vette észre a tőle alig pár méterre álló mozdu- z latlan férfit. Aztán mintha • megérezte volna, hogy valaki- nézi őt. hirtelen megfordult. A- csodálkozástól nem jött ki , hang a száján. Leejtette a , könyvet, s csak állt, arca szin­• te megrémült a meglepetéstől. A férje állt előtte. S erre ő , sem számított. A válás óta máskor ís talál­kozott férjével, amikor meg­beszélték a gyermek jövőjét, vagy nem kapta meg rendes időben a gyermeknek járó pénzt, s amikor a gyereket magával vitte az apja a köl­csönös megállapodás szerint, s éppen tegnap, a villamoson köszöntötték egymást. De most, ez nem olyan találkozás, ez —- randevú. — Jé, hogy eljöttél: ii szólalt meg a férfi, majd oda­sietett, felemelte a könyvet és azt mondotta: — Sétáljunk egyet, olyan szép itt minden..;: Aztán beszélni szeretnék ve­led, magamról..-. Arról, hogy más ember lettem.;.- Arról,! hogyi;i szeretlek;;: Most is, és .:: te is mondd el, milyen! az életed, mi a terved. Én, én i mindent megbántam :, Más | ember akarok lenni;;. Nem j is akarom, hogy azonnal válá-j szólj. Van idő, gondolkoznunk í és aztán határoznunk, együtt.;: f Lassan eljött az este. A tój vizében remegtek a csillagok. í — Milyen szép— mond-J ta a férfi. I — A csillagok a tó szemel;:: ?- mosolyodott el az asszony, ss a víz fölé hajolt; f — ViPVÓzz1 Itt könnyen( v/győzz. leomuk a* part — szólt a férfi és meg-1 fogta az asszony kezét. 1 — Szép ez a völgy — álla-? pította meg mosolyogva az * asszony; — Szép — helyeselt a férf 5 hirtelen szembenézett a fele ségével: — Milyen kár, hog: azelőtt nem jártunk ide. Pe lig te mindig szeretted vol na;.: Azt hiszem, ezentú gyakrabban eljöhetünk .;: — Akarod, hogy őszinte le gyek hozzád? — mondta ha tározottan az asszony. — Bizn szeretnék benned, de még fé lek tőled. Ha akarod, itt isméi találkozhatunk, csak üzenc meg, hogy mikor. Lehet, meg­történhet, hogy ismét házas, ság lesz ebből a tóparti rande­vúból. Csak még nem ismer­lek eléggé, értsd meg, még fé­lek tőled..; Négy év nagy idő, nem tudom, milyen ember lettél;:: Bizonyítanod kell, hogy más vagy, s ha ez sikerül, akkor talán .;: — Én .;; kezdte a férfi, de az asszony közbevágott: — Ne szólj most semmit! Tudod magad is, hogy a sza­vak még semmit sem bizonyí­tanak. Ha már itt vagyunk, sétáljunk még egy kicsit... Én úgy szeretem1 ezt a tájat..; A keskpnv úton’ 32 össze~ KesKeny boruló iombok rözött alakjukat elnyelte a só­ét. Kéz a kézben mentek föl­felé a tó csendes partján. Sj itt, ahol a kis patak a tó vi-i :ébe ömlik, a sűrű nádasban j úrtelen megszólalt egy madár [ ianaszkodó hangon. Biztosan a párját kereste; Uj vonalú konyhabútorok gyártását kezdik meg Sátoraljaújhelyen A Sátoraljaújhelyi Bútorgyárban az elmúlt évben kezdték meg a ki­lenc részből álló, variálható kony­habútorok készítését. Ezekkel a kis térfogatú bútorokkal —, ame­lyek darabonként is megvásárolha­tók — a háziasszonyok különösen modern lakások konyháit tud­ják előnyösen és gazdaságosan be­rendezni. A mai lakáskultúrának legjobban megfelelő, variálható bútorokból az idén 700 garnitúrát :yártanak, s ebből 550-ct már át­adtak a kereskedelemnek. Az üzemben azonban más mun­ka is folyik. A műszaki vezetők — a dolgozók véleményét és elképze­léseit figyelembe véve —, az eddigi­nél is tetszetősebb és korszerűbb vonalú, új konyhabútor típusokat terveznek. Eddig két különböző garnitúrát mutattak be a keres­kedelemnek, s ezek elnyerték a szakemberek tetszését. Ezeket a variálható bútorokat már nem drá­ga faanyagból, hanem a magy gyártmányú előre színezett kender- pozdörja lapokból, hőálló mű­anyaglemezekből és éllécekből sze­relik össze. Az egyik garnitúra 8 darabból áll és különböző szekré­nyeiben beépített vasalódeszka, gyúrótábla és rejtett fűszertártók találhatók. A másik típust kismé­retű teakonyhákban használhatják előnyösen. Az ötrészcs garnitúra legértékesebb darabja a kétajtós fekvő szekrény, amelyet kihúzható, hőálló anyaggal borított asztallap- pal láttak el. így a kiskonyhákban a szekrényt asztalnak is használ­hatják. A hazai műanyagból készülő új, variálható konyhabútorok gyártá­sát a jövő évben kezdik meg. drá- c gyár 5 ider- > Őtven városban, községben irányoz elő központi hőellátást a távlati terv Az Országos Energiagazdái-................................... kodási Hatóság összegyűjtötte a tárcáktól az arra vonatkozó adatokat, hova, milyen üzemet akarnak telepíteni. 1980-ig szá/nbg, vette, jttti?. hol, meny­nyi új iáliás- készül a , távlati lakásépítési tervben. Ezeknek az adatoknak figyelembevéte­lével 1 állítják össze az ország távíáíí hőellátási tervét. Az adatok birtokában már kijelölték azokat a városokat, falvakat, ahol az új üzemek és a nagyobb fiámban épülő la-- kások részére a meglevő nagy hőerőművek fűtőenergiájának igénybevételével; új fürdőmű­vek építésével, modern kazán­telepek- felállításával meg- kell szervezni a központi-hőellátást. 3tven. város, illetve, község ke- ■ült rá a jegyzékre. A terv isszeállítására a Hőenergiagaz- lasági 'és Tervező Vállalat ka- >ott megbízást az Országos Inergiagazdáikodási • Hatóság­ól. Az OEGH még nem zárta e a távlati tervhez szükséges idatgyűjtést és a tárcák szer­ezett adatszolgáltatásán kí­r II- se rebbent, levél i oZeilO rezzent. Csend« lett a völgy. Csak a vizes« beszélgetett a sziklákkal. Zi gott szüntelenül, s mint véi télén, folyékony smaragd esi logott a délutáni fényben, milyen egyszerű és milyen esc dálatos. Félelmetes, büszke c erős. Megkoptatta a szikláké is. — De mi az ott a vízben Sebben forog a habok közöt Egy sárga falevél. Észrevétle ' nül megint beszökött az ős: A lombok között már lobbaj az augusztusi rozsdaláng. i fenyőtobozokat js barnára pi ritotta a nap ..: Alit a vízesés mellett. Ar- . cára hulltak az apró, kodszeré . vízcseppek, amelyeket a völgj áramlata sodort Hámor felé Gon dől kodott — Mi történt velem? Eddig soha nem vettem észre a ter­mészet szépségeit. Nem láttam meg Lillafüred, zordon, büszke szikláit, a forrást, a vén fenyő­ket, a tó zöldes vizét... Ügy múltak az éveim, hogy nem láttam mást, csak a kocsmák pultjait, a pálinkaszagú, része- ges barátokat, a várost, amely felemelt, és amelyből lezuhan­. tam . .. Azt mondta egyszer egy ismerősöm: — Nem is vagy már te em­ber! _ Hogy megsértett ezzel. S zerettem volna arcul ütni, de... nem mertem. A bátor­ság is elszállt belőlem. Való­ban nem voltam már ember ... • — Nincs akaraterőd, célod, mit ér az életed? — ezt kér­dezte egyszer a bátyám. — Ekkor tettem fel magam­ban a hamleti' nagy kérdést: -Lennivagy -nem lenni ? Mi­nek is élék? Az asszony is el­hagyott Elidegenedett tőlem. A gyerekeket is magával vitte, a bíróság sem bízott bennem. Azt mondta a saját ügyvédem is: — .Maga fiatalember jelen­leg nem képes arra, hogy ne­velje a gyermekét! — Egy asszony, az egyik sze­retőm pedig ezt mondta egy­szer: — Szeretlek m?gsem ozercuc*, szívesen fekszem melléd, mert mindig árad belőled a pálinkabűz... — Igen ... ezért útált meg a feleségem is..... Késő éjsza­kai haza járás, és mindig pá­linkabűz ; ;. — Nézd csak, bolond va­gyok? Mi szükség van erre a filozofálásra? Valóban igaz, amit olvastam egyszer vala­melyik könyvben: a magány a gondolatok és a művészet ihlető je.-.; Most érzem ezt csak igazán ... — Milyen gyorsan ömlik le a víz... Zúg, háborog, mint akit megbántottak. Így zú­gott körülöttem a gyár, a nagy­kohó is, amikor... hogyan is történt? — Igen akkor is ősz volt, szeptember eleje. Akkor hatá­roztam el az öngyilkosságot Az üstbe ugrok, a nagykoho mellett. Amikor csapolnak, be­levetem magamat a fortyogó vasba. Egy pillanat és úgy lob­banok el, mint egy papírdarab. Nem is lesz csúnya halál... Ehhez még volt erőm. Biztos voltam, hogy sikerül. Hiszen csak ugranom kell egyet a korlát széléről, és egyesültem az ős anyaggal. így legalább hasznomat veszi -a világ ... — Az üst megtelt. Milyen fé­nyesen, vakítóan ált ellőttem a folyékony vastenger. Az egész csarnok világos lett tő­le... Ereztem, égeti az arco­mat, az egész testem átforró­sodott a rotyogó anyagtól. Egyet léptem előre és.:; elen­gedtem a vaskorlátot;:. — Először azt hittem, álom, nem élek már, hiszen ez lehe­tetlen, mert aki egyszer a for­ró üstbe ugrik, nem hallhat többé emberi hangot, nem érezhet többé fizikai fájdal­« mat. S én mégis hallok? Ér ís zek? Mi történt? is — Öh, talán jó, hogy akkoi i- így sikerült. Valaki visszarán- ;- tott. Az utolsó pillanatban utá­- namnyúlt egy ember, úgj 3 tűnt, ismerős és megfogta a- kabátomat. Mit is mondott? s Igen, mintha csak most halla- t nám; ezt mondta: — Ember! ? Aztán csattantak a pofo- '• nők. Arcul ütött, s szidni kez- ' dett: — Engemet is majdnem be- i rántottál, te marha! Most is jön belőled a pálinkaszag. . Nem érdemied meg az életet! Az a szerencséd, hogy ismer­lek, másképpen nem rohan­tam volna utánad, nem koc­káztattam volna a saját élete­met is. .; Most már takarodj innét, ne fertőzd itt a levegőt! Ébredj fel végre a mocsárból! Nem látod, hogy leköpnek az emberek? .: Az öngyilkosság nem megoldás, bűn az embe rek és az élet ellen.:; — Évek, évek, évneekh' de gyorsan elszálltatok felel tem. Még jó is, hogy elszáll tatok. . . Mennyi bukdácsold tévedés, és mennyi pálinkí fetrengés a bűzben, a szenny ben, mint az állat.. . Igen nem is voltam akkor ember.; Azóta beláttam tévedéseiméi Ember akarok lenni. Határo zott és kemény, mint a szikla amely azt mondja nekem A gyengéket elsodorja a víz nézz rám,, én dacolok az idő­vel, a magasból rámzúdulc vízzel. : : — S most itt várom az asz- szonyt, aki üzent, aki hajlan­dó megisrnerkédni velem, aki talán hajlandó házasságot kötni velem, ennyi csúfos kudarc és egy elrontott, eí- tékozolt ifjúság után. Kivette zsebéből az össze­gyűrt újságlapot, s ki tudja hányadszor elolvasta: „Meg­ismerkednék házasság céljából lakással rendelkező.; Igen, ez lehet a jő megol­dás, mások is ezt tanácsolták neki, mást mit - tehet? Har- nincöt éves, elölről, egészen ílölröl már nem kezdheti. Dlyan asszonyra van szüksége, /kinek von lakása, aki majd ■negérti őt, akivel még bol­dog is lehet. Mert most már ő is dolgozik, bíznak benne az emberek, a párt is ismét lehe­tőséget nyújtott neki, most csak az a fontos, bebizonyít­sa, hogy akar ember lenni. ., Egy gyermek nem aka­dály . .; ” — olvasta tovább az apróhirdetést, amelyet alig eery héttel ezelőtt adott fel az új­ságba. Öráiára pillantott; — Sietnem kell, három.óra­kor találkozunk a Hámori tó partján, ott a nagy szikla alatt.; : Megszaporázta lép^y érezte, ismét olyan, mint ifjú­korában, s arra gondolt: jól tette az ember, hogy víssto- rontotta a fortyogó üst mel­lől; .. Vajon milyen lesz az asz- szony? Mindegy, nem váloga- íok. Egy a fontos, az, hogy megértsen, és segítsen nekem. Nem haj, ha nem is lesz olyan szép és csinos, mint a felesé­gem, akit.;; akit... igen, be kell ^ vallanom magamnak őszintén, még ma is szeretek.:: Szeretem, és tudom, én vol­tam a hibás.:. Miről is ismerem meg? Mit is üzent? Világoszöld nyári ; ruha, fehér rétikul, szürke cipő, a karján pulóver, a haja « barna, és kezében lesz egy , könyv, Ady összes versei..« ; Érdekes asszony lehet, tele jó < tulajdonságokkal, hiszen aki j Adyt szereti, az megértő és művelt, az életet is jól ismerő ember lehet.:. 1 — ö az, biztosan ő az. Lá- t tóm már, ott áll a fehérre me- f szelt betonkorlát mellett, és c vár. A bokor kissé eltakarja z alakját, de biztosan 5 az. . ( h Igen, most már látom, vilá- r goszöld nyári ruha van rajta; íAEOSZLAV SZMEUAKOVl A FÖLD- Éltem én a csendre-csillapulván, hogy vihar se, vész se kergetett s nem röpültem óceáni hullám habjain, se fellegek felett. Mégis, újton-ifjuló szívemből megszerettem én a nagyra-tári síkokat, s e drága, végtelen föld birtokát: az egy-szabad határt, Érte, mit se bánva, veszni hagytam nyugton és seregnyi álmomat, két kezem sötétedett a napban s életem se lett világosabb. Felvidulni-gazdagítva földem, s hogy ne kösse-rontsa gaz tovább: megnyikorduló talicska-ölben hordtam (anyja hordta magzatát}, s meglehet, ha vétek ez s nem érdem: könnyű volna megbocsátnia, hogy gyakorta, hajladozna, térden, —• benne túrtam egy lapátnyira; A fegyverem szorítva zord korokban, küzdelemre-gyúlt napok szelén rajta testmagasra tornyosodtam, s megsebezve rája-buktam én.. J Nincs erő, mi tőlem elpörölné, mit belém a föld adott-szított: lettem én kökénybokor-tömörrég s rozsdaizű, mint az oxidok. Homlokom meg arcomat befonják már a ráncok — ennyi vak redő, ennyi mély barázda lesz bizonyság mindig így fogok maradni hű, , s szégyenetlen és örömtelen lám, vallhatom ma végre emberül: megmaradt a föld a körmöm alján s megmaradt a véremen — belül. i O, te föld!, te sírhelyünk, te bölcsőnk!- hadd kínálom életem neked: megfizetni végül ím, a kölcsönt, i mely teérted élnem-engedett. £ Hars György fordítása.-JWSCrfM.-WVJVW Védőruha aranyból Egy amerikai gyárban, ahoi magas gyulladáspontú rakéta- üzemanyagokkal — folyékony fluorral és hidrogénnél — dol­goznak, a munkásokat külön­leges ruha védi a hőhatásoktóL Alapanyaga teflon, amelyet- a szokásos alumímumréteg he­lyett arannyal vontak 'rise; ugyanis az arany visszaverő­képessége jóval felülmúlja az alumíniumét vül továbbra is figyelembe ve­szi a tanácsok kívánságait, ja­vaslatait. Ezúton is felhívja a tanácsokat, hogy hőellátási igé­nyükkel, problémáikkal — pél­dául ha helyi ipari üzemet 'akarnak,alapítani — a hőszük- séglefnek a távlati te ívbe való beillesztése végett forduljanak az Országos Energiagazdálko­dási Hatósághoz, még akkor is, ha a kérdés nem országos je­lentőségű. SteegSiataán lesi az országos szánféverseny döntőié Az elmúlt ősszel és az idei tavasszal zajlottak le a ter­melőszövetkezetekben, majd a járásókban a traktoros szántó­versenyek, amelyek tulajdon­képpen „előmérkőzések” vol­tak. Ezt követően 130 traktoros a megyei döntőkön méri, illet­ve mérte össze tudását, ügyes­ségét. Az országos versenyt szeptember 18-án a Herceg- halmi Állami Gazdaság zsám­béki üzemegységében rendezük meg, amelyre minden megye elküldi két legjobb traktorosát. A 38 kiváló traktoros közül az első hatot értékes jutalomban, részesítik. Az országos szántó­verseny döntőjével egyid«>ben a mezőgazdasági kiállításon látható különböző hazai és kül­földi gépeket üzeme es közben mutatják be Hereeghalmán a látogatóknak.- fc e e a P fc j g k é s E • az engedély fogalmát, a Hét­köznapi Péter által emlegetett esetben értelmezni, majd vég­ső argumentumként kivágja, hogy a szóhasználat már csak azért is helyes, mert, a Hivatal felettes szerve, illetve az általa kibocsátott többrendbeli ren­delkezés is ezt a meghatározást alkalmazza, azaz a morfondí­rozó ügyfél által körülírt eljá­rásra az „engedélyezés” kife­jezést használja. Ez olyan érv, amivel vitázni nem illik, mert hiszen a Hivatal felettes szerve ad rá magyarázatot, amely szerint az inkriminált hivatali aktus azért neveztetik engedélyezésnek, mert az a ne- : ve, — mint ahogy a vakparádé 1 is azért vakparádé, mert an- 1 nak hívják, ' • i AZ ANEKDOTABELI Falus! ‘ Péter nem kérdezett többet j Zupás János magyarázata után. j Mert az akkor kielégítő volt, t illetve kellett, hogy legyen. Da •] korántsem kielégítő ma, ha a j Hivatal bizonyos kifogási'31 c csak azzal tud érvelni, hogy g valamit azért csinál úgy, g mert náluk úgy szokás csinál- f íi. Egyébként ennek a kis esz- g nefuttatásnak nem azért Ana- f ógia a címe, mert az analógia j íz analógia, hanem, mert az t ilőbbi két kis történet között irőszakoltság nélkül fellelhető » i. hasonlatosság. 1 (bcnedeK) ] D t I« 1. t z ú i: s 1; t li ü é á ö s f: t; s t d n C: I A n Ü h ti e £ f t f l • néhány sort, hogy bizonyos • Hétköznapi Péter azon mor- , fondírozott, miért is hívják engedélynek azt a kis cédu­lácskát, amit egy bizonyos Hi­vatal tisztviselője, bizonyos összeg befizetése ellenében úgy ad ki a számára, hogy közben eszébe sem jut azt vizsgálni, vajon Hétköznapi Péter eléggé érett embernek Analógia------------------------------------"i# minősíthető-e ahhoz, hogy az­zal az állampolgári jogával él­jen, amelyre minden állami szerv biztatja és amely jog érvényesítésében az engedélyt kiadó hivatalnók á gyakorlat­ban csak pénzügyi adminiszt­rációt bonyolít le és nem ala­pos megfontolás után engedé­lyez, vagy megtagad valamit. Azt kérdezte végülis ez a Hétköznapi Péter, hogy miért kell az engedély szót is elkop­tatni. Hétköznapi Péter kérdésére az érdekelt Hivatal a minap válaszolt. Szépen kifejti — az idevonatkozó szolgálati utasítá­sokból alakult rendelettár idé­zeteivel dúsan tarkítva —, ; hogy a paragrafusok kacska- i ringóit követve és több szak- i tanfolyam elvégzése után meg- i sözelítően értve, miként kell | ELŐSZÖR elmondok egy ré , ♦ gi anekdotát. Elmondtam egy -í szer már néhány évvel ezelőtt r J de most is időszerűnek mutat -f kozik.-* Hajdan, a férenejózsefi idők- 1 f ben Herr Zugsführer Johanne; t Supass, akit valaha otthor . í Zupás Jánosnak kereszteltek .{előadást tartott a bundás reg- 5 rutáknak arról, hogy micsoda f fenséges dolog is á díszőrségi i parádé, ámít a közös hadsereg {„szaknyelvén” Wachtparade- I nak hívtak és a közösbéli ma- f gyár bakák csak . vakqarádé- { nak mondtak. Így mondta azt b Zupás János is, hogy a vak­♦ parádé'így, meg a vakparádé 1 úgy. 0 ■ Falusi Péter regruta meg­1 kérdezte: , > » \ * — Osztán mi, az a vak- { parádé? J Zupás szakaszvezető meg- f vakarta a' fejét, úgyis, mint I János és úgyis mint Johannes, 9 majd ráförmedt Falusi Pélerre: [ — Marha bugris! Ilyeneket [kérdez! A' vakparádé az vak- ! parádé és kész! Pofa be! [ Mivél a magyarázat kielégítő és tartalmas volt, Falusi Péter I nem kérdezett többet. > Történt pedig mindez több l^mint fél évszázaddal ezelőtt a Kaiserliche und Königliche antivilágban; ♦ MOST PEDIG egy mai histó­riát mesélek el. Néhány hete arról írtam i

Next

/
Thumbnails
Contents