Észak-Magyarország, 1962. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-19 / 194. szám
6 BSZAKMAGTARORSZAG Vasárnap, 1962. augusztus 19. Új lisztből Pihenni tértek a kombájnok, ■pihenni tértek az aratógépek, a kaszák. Derelcas munkát, gyors munkát végeztek. Az időjárás hiába késleltette a gabonák szűkülését, mert azt gyorsasággal, éjt is nappallá varázsoló munkával kiegyensúlyozta az'ember és a gép. S a kétszázezer holdon, ahol néhány nappal, néhány héttel ezelőtt még kalászost ringatott a nyári szél, most friss szántás barnáink, itt-ott még behordatlan búzakeresztektől tarkítottan... A termelőszövetkezetek hatalmas rakodóin pedig kora hajnaltól késő estig zúgnak, ontják az acélos búzát, az ország kenyerét a cséplőgépek... — Egy-két mázsával több termett holdanként, mint terveztük... — Ezen mosolyogva mondott megállapítást hallani ma a termelőszövetkezetek legtöbbjében az elnökök, a tsz-tagok, a mezőgazdászok ajkáról. Sőt, számos helyen még jobb híreket. A kis, bareti termelőszövetkezetből hosszú levélben érkezett a híradás: — Soha nem volt még nálunk ilyen termés búzából. Huszonegy mázsán felül hozott holdanként a Kompolti. — A karosi termelőszövetkezetben így nyilatkoztak a közösség vezetői: — Rekordtermés volt Bezosztájából... Még nem végleges a számítás, hiszen most csépelünk. De biztos, hogy meglesz a huszonkét mázsa __ M eglesz, s megvan. Több, jobb a tervezettnél. Mindenütt (még a hűvös tavaszi időjárás, a hűvös nyáreleje ellenére is), ahol megadták a növénynek, amit kívánt. Ahol jó magágyba, megfelelő mennyiséget vetettek, s ahol nem sajnálták a nagyhozamú, intenzív búzafajtáktól az éltető erőt: a műtrágyát. Zúgnak a cséplők ... Teli zsákokkal megrakott tehergépkocsik, lovaskocsik, vontatók indulnak a termelőszövetkezetek raktárai, a Terményforgalmi Vállalat felvásárló helyei, a vasútállomások felé. Megfelelő helyre viszik a nélkülözhetetlen kincset: az ország kenyerét... S a malmok acélhengerei új magot, új búzát őrölnek. Űj lisztből ragasztanak tésztát a forrólevegőjű sütödékben, s új, ízletes, tápláló kenyér kerül a város, a falu békés otthonainak asztalára ... Kész a búzakoszorú ...s augusztus 20-án baráti szeretettel nyújtják át a patronáló ' üzem dolgozóinak. Hazafelé Alkonyodik. A napégette határ, a zabtarlók felett hűsítő esti szél lengedez. — Ez már az ősz fuvallata — mondogatják a falu lakói. — Hiába güt akárhogy a Nap reggeltől estig, az ősz már itt van a kérték alatt. S talán ezért is tapasztalható á határban, az országutakon az a nagy sietség. Mert hiába az alkony, hiába az égboltozaton fényes csillagokat gyújtogató este, a határ zajos, az utak forgalmasak. Itt is, ott is kis fénycsóvák villannak, lebbennek. Falvak, tsz-majorok mellett az est eile, nére is tovább zúgnak a cséplőgépek, s búzakévékkel rakott szekerek, vontatók fordulnak ki a dűlőutakról. Persze ilyenkor az úttól, s szerencsétől függően nem minden fogat és vontató halad egyformán. Sőt...--- Hahó : : 2 Hahó;:! — E rősödő, s gyengülő hullámokban érkezik az esti szél szárnyán a kiáltás, valahonnan a dűlők közepe felől. Bizonyára nem viccről, nem tréfáról van szó. Meg kell nézni, hátha nagy a baj ... S bizony nem kicsiny. Búzával rakott szekér, billent fel az egyenetlen, kiégett legelőt keresztező hepehupás úton. Szerencsére jól le vannak kötözve a kévék, s a ke- resztrudak felfogták a szekeret. Fel lehet azt állítani, csak megfelelő erő kell hozzá. Azonban két ember kevés. Öröm hát a segítség: — De jó, hogy jöttek, öten fel bírjuk állítani a szekeret. Különben le kellene pakolni. Nem csúszott szét a rakomány, kibírja hazáig. Különben szégyenben maradnánk, mert nem babra megy a játék. A rakodás elvenne tőlünk néhány fordulónyi időt. S altkor... Hogy végzünk húszadikára a csépléssel?.;. Ki he segítene szívesen egyébként is, hát még ezek hallatán ...” Hó rukk ..: Né- ( hány nekiveselkedés,. s már kerekén áll a rakott szekér ... Megy is tovább, mert minden perc drága ;;i TiszaíadáJiyi búzaszemek Friss, barnálló szántás, és í szőkén világos tarló váltogatja? egymást a tiszaladányi Magyar j Ilona Termelőszövetkezet ha- í tárában. S ne higgye valaki, j hogy az érintetlennek tetsző < tarló a termelőszövetkezet ha- < n.vagságúnak jelképe. Mert í ahol érintetlenek a learatott búza- és árpaföldek, ott mes- i terséges esőztető berendezés j működik ... Éltető nedvesség j árad a felülvetett, s szaporán [ bujkáló lucerna, s lóhere- j csemetékre. — Az aratás már a tegnapé,! s hamarosan elfeledjük a csép- lést is — sorolja határnézés! közben Sári Gyula, a termelő- j szövetkezet mezőgazdásza. Távolról látszik, amint a ké- í ve a kazlakról a cséplődobra J röppen, s amint a fürge elevátorok szállította szalmától egyre nő, egyre magasodik a ( kazal; — Nem csalódtunk a termésátlagot illetően — sorolja a| mezőgazdász. — A tervben í tíz és fél mázsával jelöltük aj termésátlagot, s egy mázsával« bizonyosan több lesz. Pedig a! tavaszon hiába adtunk meg, mindent a földnek, a búzának, úgy tetszetthez évben nem leszi megfelelő termés. Azonban aj nyárutó és a megfelelő agro-] technika alkalmazása változta-! tott a helyzeten. S ha a most} még bő termést ígérő kapások i is kapnak egy kevés esőt, ak-' kor nemcsak kenyérből lesz j bőven a közösségnek is és aj népgazdaságnak is, hanem i húsból, tejből egyaránt, És| ami szintén nem mellékes do- j log: ez évben talán negyven; forintot is ér majd egy-egy; munkaegység a csupán kétéves közösségben! ... „Ma kaptuk az első, új búzából őrölt liszlszállít- mányt.” Ezekkel a szavakkal fogadott bennünket Szabó József elvlárs, a tolcaji sütőüzem vezetője. Azonban nem lényegtelen a folytatás sem: — Amint vizsgálgatjuk, elemezgetjük, úgy tetszik, ismét javíthatunk a kenyér minőségén. — Az új búza, az új liszt jó minőségű és ez igen lényeges dolog Tokajban. Nemcsak azért, mert a sütőüzem három telepe tizenkilenc község dolgozóit látja el kenyérrel, s nem mindegy, hogy milyen kenyérrel, hanem azért is, mert hosszú ideig szívesen vásároltak Tokajban kenyeret a megye, az ország más tájairól Tolcajba látogató dolgozók is. — Száz mázsányit sülünk minden nap, most már három műszakban — mondják homlokukat törölgetve a sütőüzem fehérruhás és fehérköpenyes, ügyes lányai, akik elmaradhatatlan, nélkülözhetetlen segítői a mestereknek... S bizony, sütőüzemben dolgozni, amikor odakint is jóval harminc fokon felüli a meleg, nem éppen kellemes, sőt nagyon is fárasztó dolog. — Megszoktuk — mondják egyszerűen. — Megiszunk egy-két liter hideg szódavizet, ha van, mert nem mindig van szénsav Tokajban, s fel se vesszük az 50—60 fokos meleget. Különösen, ha jó a liszt és jó kenyeret készíthetünk. — Az utóbbi időben nincs panasz — mondják elégedetten a sütőüzem vezetői. — Lehet, hogy kenyereink kissé barnábbak, mint másütt, ez a liszt színárnyalatától is függ, azonban az íze kitűnő. Kóstolják meg ... Megkóstoltuk. Valóban jóízű, s ... holnap még jobjj lesz__Ezt szintén a szakemberek mondják: — Ha ilyen minőségű lisztet kapunk továbbra is, métf kapósabb lesz az új lisztből sütött kenyér... Jók-e a gépek . jó liszt lesz belőle ..« — Nem mindegyik. S ez hl- ba... — így beszél, s igazat, Kiss Bálint, a taktabáji Béke Termelőszövetkezet elnöke. — Ügy igyekeztünk az aratással, s úgy szeretnénk, ha néhány nap alatt elfelejtenénk a cséplést is. Persze abban a tudatban, hogy minden szem mag jó helyre került. Azonban ez nemcsak tőlünk függ... Itt A négypitvaros cselédházakban a szegénység volt az úr. Veszekedés egy lábasnyi helyért, meztelenre vetkezett vad indulatok. Ez volt Taktabájon annak-idején, amikor a széles határban mindenütt, a Patai nagyságoséknak ciripelt a tücsök.. Az akkor hivatalos toll- forgatók nem innen választották a témát az idillikus magyar faluhoz. Az ilyen helyet agyonhallgatták. A puszták népéről, a kommencióhoz ragadt faluról nem volt tanácsos képet festeni,- mert arra csakhamar rásütötték a lázítás, a felforgatás bélyegét. Keresem a falu legnépesebb családját, Bárány László- ékat, akik szintén a pitvarból indultak el. A Béke. Tsz elnöke, Kiss Bálint bevezetőnek csak annyit mond róluk, hogy nyolc gyereket neveltek, s a falu leg- dolgosabb embei-ei ebből a családból kerülnek ki. — Gyerünk el hozzájuk, látni kell őket — kapacitált az elnök. Szavából kiérezni valami örömteljes büszkeséget, kitárulkozást. Az elnök ismer itt minden házat, annak mindén lakóját, azt is, mikor ültették a fákat. Arra is emlékszik, hogy csak két pucolt ház volt régen a községben, ,s kinek miből tellett újra. Idős Bárány Lászlóval nehéz mostanában szót váltáni. Magasról néz le a világra. No, nem azért, mert nem akarja megismerni a másikat, szerény, csendes ember ő, csak most kazalmester a cséplésnél, s ott tanyázik fönn. ahová az elevátor Hordja a ezalmát. Vele van a legidősebb A pitvarból indultak... fiú, László, továbbá Imre és Irénke is. Mind a négyen tagjai a Békének. Sőt, a VIII. osztályos Sanyi is tsz-tagnak számít már félig-meddig, mert a mákszedésnél, meg a kisebb munkálatoknál őt it ott lehet találni. Széles, egyenes utcában laknak Bárányék. Azelőtt itt marokszedők hajladoztak. A felosztott úri birtokból mérték ki az utcát, a házhelyeket. Telket kaptak Bárány ék is. Itt építettek az elbontott cselédház anyagából. így lett a múlté a pitvar, minden rossz i emlékével. Meleg augusztusi délelőtt van. A háziasszony a nyári konyhában időzik. Fő az ebéd az aratóknak. Az udvaron gondos tisztaság. Nincs elhullajtott szalma, a tüzelőfa szép sorjába van rakva. A föld még viseli a reggeli sepregetés nyomát. Ezek után könnyű megérteni, hogy került a takarékos kis hajlékra ,a felírás: Tiszta ház, rendes udvar. Állítólag még csupán öt—hat ilyen tábla található a községben. A befüg- gönyözött hűs szobába tessékel bennünket a háziasszony. .Az ebédfőzést legidősebb lányára, Erzsébetre bízza, akinek már bekötötte a fejét egy traktorista, csak most itt -időzik a mamáéknál. Ahogy . belépünk, nyomban megállapítható: a ház lakói szeretik a rendet. Bá- ránynénak láthatóan jólesik az elismerés. Szép erény és kétszeresen az ilyen helyen, ahol a háztartás nem éppen kis gond, ahol a nyolcból hét gyerek még otthon van., S van köztük kicsi is, mint a szőke, 6 éves Borbála. Nagy á család, de’jök a gyerekek és így a gond megoszlik. Ha a mama elfárad a meszelésben, segít az as-szonylánya. S amikor a mama vállára veszi azaz a maga szakállára befogta a lovat és lebonyolított egy fuvart. A vezetőségnek tudomására jutott a dolog. Két hónapig Imrének le kellett mondania a lóról, ez volt a büntetés. Volt nagy fájdalma, mikor látta, hogy a lovakat nem jól takarmányozzák. Mintha szivét szorongatták vojna. Ment a kapát — mert olykor a határba is eljár — Sanyi fia megszólal: — Kapálok én, anyuka. — Kicsi vagy még te, fiam. — Dolgos a család valamennyi tagja. Az egyik fiúnak, Imrének, egy esete külön is megérdemel néhány szót. Az elnök mesélte, még mikor jöttünk Bárányékhoz. Az úgy történt, hogy Imre tilosba hajtott, is az elnök nyakára panasz- szal, de az meg olyan ember, hogy ha valamit megmond, abból nem enged. Aztán eltelt a kéthónapos szilencium és Imre újból kapott egy fogatot. Azóta rábeszélni se lehetne arra, hogy tilosba hajtson. Azért most átmenetileg mégis megvált a lótól. De önként. Erős'fiú, s tudja, hogy a cséplésnél markos ember kell, hát önként jelentkezett. A pitvarból indultak, de most már a maguk gazdái. Először a házat emelték, aztán, hogy tsz-tagok lettek, kutat fúrtak, s már az ő házukat is bepucolták. A verandára üvegablak került, ahogy az idősebbik Bárány már korábban szerette volna. S ha megváltozott is életük, gond azért mégis akad. Hét-nyolc kosár lisztet kell megszitálni és ebből 4 kenyeret és egy cipót sütni hetenként. Egy-egy jó ebédhez 2 kiló hús kell. S most már a tsz- ből kerül minden jövedelmük, meg egy kevés az otthoni gazdaságból, a háztájiból. A közös még nem tudta azt adni, amit szeretett volna. Igaz, hogy ért már 60 forintot is egy munkaegység, de tavaly az aszály lehúzta 20 alá. Most 38-ra számítanak. Az elnök abban reménykedik, ha jön egy jó eső, 40 forint is lesz. A család tavaly 1500 munkaegységet szerzett. Most fogadkoznak, hogy az idén sem lesz kevesebb. S ha úgy lesz; ahogy mondják, kárpótlódnak a tavalyiért is. Azt mondja Bárány néni nagy megnyugvással: — Jók a mi gyerekeink, nincs köztük iszákos, van örömünk bennük. És most már könnyebb, mert felnőnek. — Jó az ilyen szót szülők szájából hallani, s még nagyobb boldogság kicsit eldicsekedni vele. Valóban örömük telihetik bennük. Azt tanulták el a szülőktől, amit ma leginkább értékelni lehet, a munkát. Garami Ernő van például a mi két cséplőgépünk. Megnéztük!... Az egyikkel hiba volt, emiatt néhány óráig szünetelt a munka. Nem tervezett, szükségtelen pihenőre kárhoztatva várakoztak a cséplőmunkások: a termelőszövetkezet tagjai. A másik ...? — Itt van, nézzék meg — invitált bennünket a cséplő- csapat vezetője. — A törekben teli szemek. A rosta átengedi, szétszórja. Dupla, sőt háromszoros munka. Hiszen zsákkal hordjuk fel, s újra „csépeljük” a töreket. Persze közben újra csak hull a búza... Hull. S nemcsak a rostánál, hanem elől, a magterelő hengernél is. De mennyi! Térdig ér már a gép eleje alatt, összekeveredve a törckkcl. Mert valahol nem passzol a lemez, mert hibát vétettek, mert kissé felületesen dolgoztak, akik kijavították a Szerencsi Gépállomáson. — Bosszantó ez, nagyon bosszantó — keseregnek kedvetlenül a tsz-tagok, tsz-vc- zetők. — Hiszen minden szemre úgy vigyáztunk az aratásnál, vigyázunk a hordásnál. Itt meg terítve a mag. — S a szakember, a gépész? ..^ — Én nem tudok vele mit csinálni. Terítünk majd jó széles ponyvát alá. Kosarat rakunk a rostához, így gyorsabban összcgyííjthctjük, s újra tisztíthatjuk a széthullott búza- szemet. — Igaza van, s gyorsan meg is teszik. Azonban miért nem gondoltak erre hamarább, két nappal azelőtt, miközben ki tudja hány mázsa kenyér veszett kárba. i> \ Avagy — ami még reálisabb megállapítás, — miért nem ellenőrizték megfelelően a gépjavítást, miért engednek ki a termelőszövetkezetbe hibás gépet a gépállomás szerelői, szakemberei, vezetői. Hiszen ezzel kárt okoznak és késiéiig, tik a cséplés befejezését is!...
