Észak-Magyarország, 1962. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-19 / 194. szám

yasámap, 1962. augusztus 19. ESZAKMAGYARORSZAG s FALUSI ARCOK Török László, tsz-elnök M ost is csak úgy tudom ma­gam elé idézni tanítón­kat, ahogyan mindigis láttuk: csizmában, fekete ruhában, fe­kete kalappal, ősz hajjal, lassú . járással, délceg termettel. A mi korosztályunk ilyennek ismerte meg őt A lassú járást idős kora kényszerítette rá, délceg termete még a fiatal évek ajándéka. Ezt nem vette el tőle az idd. A gyorsan pergő évek már békén hagyták. Nem vet­tek el semmit szemének erejé­ből, hangjának mélységéből, nem festették fehérebbre haját, az egész embert meghagyták olyannak, amilyenné — már ki tudja, mikor — kialakították. Minket beírattak az első osz­tályba, sorra magunk mögött hagytuk a harmadikat, a ne­gyediket, majd elfoglaltuk he­lyünket a másik tanteremben, ahová csak a „nagyok”, a hato­dikosok és hetedikesek szoktak volt járni, megnyúlt kezünk, lábunk, de ő nem változott. Mi­kor a felsőtagozatba kerültünk, ahol ó tanított, már névszerint ismert bennünket és mindent tudott rólunk. Ezt termé­szetesnek vettük, mint ahogy így vették annakidején bá­tyáink, sőt apáink is. Minde­nütt tanító volt, és mindenütt egyformán az. A teremben ugyanolyan lassan beszélt, nyu­godtan sétált, mint ahogyan az utcán ment és az utcán beszélt az emberekkel. Ugyanolyan mozdulattal, tekintettel állt meg a hosszú, agyonfaragott padok, szélénél valamelyik diákja mellett, mint ahogyan a kapuban beszélgető emberek­nél tette. A becsületességet tartotta a legnagyobb érdemnek és min­ket is erre oktatott. Érdekes módszerrel tanította például a földrajzot „Utaztatott” ben­nünket egyik városból a má­sikba- és ahová „megérkez­tünk”, annak a. helységnek el­sorolta,' majd visszamondatta nevezetességeit, és mindent, amit tudni illik róla. Az „uta­zás” előtt mindegyikünknek minden alkalommal ezzel kel­lett kezdenünk felelésünket: ^Az állomáson jegyet vál­tok ...” Ha nem így _ kezdtük, az első mondatok után közbe- vágott: „És a kalauz leszállít a vonatról, mert nincs jegyed. Hadd hallom fiam elölről!” A földet szerette. Gyakran Járta a határt, és a mezőgazda- sági munkákról órákig tudott beszélni: mit miért nem jó így, és miért jó amúgy elvégezni. Az énektanítás nem volt ugyan feladata, de egy éneket kivétel nélkül minden osztályban meg­tanított. Szinte hagyománnyá vált ez a szokása, és ha jó­kedve volt, a tanítás végén el­énekelte velünk. Az egész falu ismerte ezt az éneket, és talán még most is sokan tudják. Egy­szerű, kedves kis dal, és akár­hányszor szívesen, jókedvvel daloltuk. Szövege csak ennyi: Levegőben szépen szól a pacsi rta Az emberek szívét úgy fel­vidítja No csak húzzad édes, kedves cigányom A te nótád legszebb egész világon. I gen, a pacsirtáról szól a dal, és nekem akkor, is­kolán kívül is mindig, öreg ta­nítóm jutott eszembe róla. A pacsirtáról szól a dal, ame­lyik a meleg nyári napokon a fényló kékségbe emelkedik, és trillázva köszönti a Napot, a levegőt, a tarka határt. — Hallod? A pacsirta! — szólt anyám és megállt munká­jában. Sokszor szerettem volna lát­ni a madarat, de soha nem si­került észrevennem. Forgattam fejemet erre is, arra is, de va­lamiképpen mindig a Nap felöl jött az ének. A szikrázó fé­nyekből, a kékségből, mintha a sugarak énekeltek volna. — Hol van, hol van a pa­csirta? — kérdeztem anyámat — Ott fenn — mondta, és ő is a Nap felé mutatott. így aztán belenyugodtam, hogy látni nem lehet a pacsir­tát, de mindig ott van fölöt­tünk és énekei. A pacsirta: a fény, a meleg, a kékség, a tar­ka mező. Csak így együtt le­hetséges. Mindez eggvé olvadt a tudatomban. Ha valaki a pa­csirtát említette, akkor a me­leg föld, a szikrázó fény, a tarka mező, izzadt homlokú, mezítlábos asszonyok jutottak eszembe. Ezek fölött ott lebeg láthatatlanul valami, ami meg­nyugtat. felvidít. Egy alkalommal a Gavritov- egvütessel mentem Kazincbar­cikára. A műsor csak este kez­dődött, napközben üzemeket látogattunk. Az ebédnél ci­gányzenével szórakoztatták vendégeinket és a prímás — többek között — Dinicu Pa­csirta című művét is játszotta. — Szeretem a Pacsirtát — szólt a mellettem ülő fiatal, szovjet katona. — A mi műso­runkban is szerepel ez a szám. Figyeld meg, hogy táncolunk majd rá! Este ennek a számnak is óriási sikere volt. Ismételni kellett. A vacsoránál a vendég­látók és vendégek között külö­nösen felmelegedett a hangu­lat, és emelkedett jókedvvel múlt az idő. Az együk szovjet katonának eszébe jutott a Pa­csirta és kérte a zenészeket: ezt játsszák. Az első akkordok után elcsendesedett a terem. A hosszú asztaloknál abbamaradt a beszélgetés, a jókedvű ugra­tás, félretolták a poharakat és mindenki a zenészekre figyelt. A román zeneszerző müve szinte ^hitatos figyelemre kész­tette a szovjet katonákat, a magyar mérnököket és min­denkit, aki jelen volt a vacso­ránál. A zenészek, érezve a feléjük összpontosuló figyelmet — ahogy' mondani szokás —, szinte lelkűket adták a muzsi­kába. És a pacsirta ott vibrált, csa­pongóit a levegőben. Nem le­hetett látni most sem, csak hallani lehetett. És mintha mindenki ezt a madarat ke­reste volna tekintetével. Hi­szen egyformán szól a pacsirta dala a Volga mentén, az Ural környékén. Románia földjei felett. így hallgatják a magvar parasztok, a francia földműve­lők, talán az egész világon mindenkinek a meleg föld. a szikrázó fény, a tarka mező jut eszébe róla. Talán mindenki őriz magá­ban egy emléket becsületes, emberszerető, tanítójáról, aki valami szépre, nemesre taní­totta. Talán mindenki tudia, hogy a pacsirta csak akkor da­lol. ha tiszta, kék ég szikrázik fölötte, ha áldott, termékeny föld húzódik alatta, ha nevető- szemű gyerekek, dolgos, nyu­godt emberek tekintenek feléje. Ahol eombaalakú. fekete fel­hők sötétítik a Napot, ahol acélvázakon'meredezik a miibe tonnákban mért halál, ahol lánctalpak, betonbunkerek gvalázzák meddővé a földet, ahol szöges drótkerítés sziszeg ..állít” az ijedtszemű gyere­kekre, ott nem dalol a pacsirta. A pacsirta az életet hirdeti. Aki a halállal cimborái, nem vallhatja magáénak. P mberszerető tanító, tarka határ, munkától izzadt asszonyok, sokféle, de egyet- akaró emberek. így gyűjti bennem az emlékei a pacsirta, a íénytszerető. Priska Tibor MI AZ, ami mindennél erő­sebb? A barátság és a szere­tet. E kettő köti oda Török Lászlót Igricihez. Egyszer szekérrel jártuk a homokot. Tűzött a Nap, a vad­virágok es a füvek szemünk láttára hervadtak el az árok­parton. Török László hunyorogva ült mellettem a bakon. Meg­szólalt: — Ügy sajnálom őket! Az embernek sír a lelke. Tudod, mennyi munka fekszik ebben a földben? Jaj, . de megérde­melné ez a nép, hogy boldo­guljon! Titokban végignéztem rajta. Jól megfigyeltem ezt a szikár fiatalembert. Valahogy meg­törtnek látszott. Csak a szeme nézett bele a messzeségbe szú­rósan, élesen. Őszintén szólva sajnáltam és féltettem. — Én ismerem ez* a földet Bosszút állhat rajtad. Erősnek kell lenned, hogy legyűrd. Is­merem az embereket is: ke­mény koponyák. Te itt idegen vagy... Elértette, hogy mire célzok. — Nézd, az égjük embernek ilyen harc jut, a másiknak olyan. Ha becsületesen aka­runk élni, ettől nem szabad visszariadnunk. Gyerekkorom óta pofoz az élet már meg- edződtem. Itt maradok! Emlékezetemben megörökí­tettem azt a pillanatot. Augusz­tus derekán volt tűző napme- egben. Rá is harangoztak jppen. — Holnapra még ne várj sodát De adjanak nekem öt .vet Megmutatom, hogy arany- jánya lesz az igrici határ. — S az emberek? — Maguktól is belátják. Én a földön nőttem fel. A föld lanitott meg gondolkodni. Csak így mondom hát, a magam esze után: az élet valósága győzi meg az embereket, hogy sutba kell dobni a régit, s ha rizikót vállalva is, de valahol el kell kezdeni az újat. Arneny- nyit már ezek az emberek dol­goztak, megérdemlik, hogy jobban éljenek. Feltétlenül így is lesz! Meghajtottam az elismerés zászlaját Akinek ilyen erős az önbizalma, ilyen kemény az el­szántsága, azt nem ölhetik meg a kudarcok. Jól mondt. Török László: az ember, ha ember akar maradni, tanuljon meg küzdeni, dolgozni és tudjon lelkesedni is. Ahányszor arra járok, beté­rek hozzájuk. Nem vetette még fel őket a pénz, nem mondhat­ják magukról, hogy többszörös milliomosok. De elmondhatják a legfontosabbat: tudnak küz­deni, bízni és lelkesedni. Már látják a jövőt. Túl vannak azon a ponton, amikor az ember még éppen hogy csak levetette a régit, s a másik kezével az újért nyúL Erősen tartják már azt, mind a két kezükkel. Amilyen szeszélyes az időjá­rás, úgy jártak rájuk szőkébb és bővebb esztendők. A három­ezer holdas gazdaság nagyobb része ma is ennek van kitéve. Uj szőlőfajták előállításával kísérleteznek Tokaj-Hegyalja világhírű borait a hárslevelű és furmint szőlőkből szüretelik. A két kiváló szőlőfajta azonban'elég ér­zékeny a fagyra, bogyói későn érnek be, s emiatt a gyakori őszi esőzések a termés egyrészét tönkreteszik. Ez arra ösztö­nözte a kutatókat, hogy új szőlőfajtákat kísérletezzenek ki. A Tarcali Szőlészeti Kutató Intézet másfélholdas mintapar­celláin már több éve végeznek ilyen tudományos munkákat. Olyan új fajták előállítására törekednek, amelyek íagyállóak, a furmintnál és a hárslevelűnél 2—3 héttel előbb érnek be, és kiváló minőségű, aszúsodásra alkalmas termést adnak. Az intézet mintakertjében 120 fajta — kiváló fehér és vörös bort adó — szőlőt nevelnek. A tudományos kísérletek során ezekből különböző keresztezésekkel eddig már számos új szőlőfajtát állítottak elő, amelyek jó része az idén ad először termést. A legfontosabb fajták kiválasztása már meg­történt. A kutatók elsősorban a fehér gohér és furmint, vala­mint királyszőlö és változó furmint keresztezéséből származó egyedekböl várnak jó eredményt Tavasz óta nem volt eső. Her­vad a határ.' Az ember meg­rendül, ha végignéz a hatal­mas kukoricatáblán, s valóban arra gondol: annyi temérdek munka után, amit ebbe öltek; megérdemelnék, nagyon meg­érdemelnék a jó termést A búza sikerült De nagy szükség volna a kukoricára is. Szárad ki a takarmány és a homokon szinte felforr a dinnye. A falu néptelen. Még a libák is az árnyékba húzódtak. Hol lehetnek az emberek? A tsz-iroaán kapok feleletet: — Mindenki dolgozik. Kint vannak még a gyerekek is. Török Lászlót szerencsére bent találom. Az agronómus- sal, meg a főkönyvelővel egy térképszerű papírlap fölé hajoL Munkájuk inkább szomorú, mint kellemes. Azt számolják, mennyi terméskiesést okoz a szárazság: afféle gyors-leltár ez a passzívákról és az aktí­vákról. Török tenyerébe hajtja fejét és akkorát sóhajt, hogy majd kiviszi az ablakot Egy pilla­natra megint olyan kicsinek látszik, mint hat évvel ezelőtt de a szeme most is úgy ragyog: szúrósan, élesen, mint akkor.. j Vajon, hat év alatt hányszor voltak már életében ilyen pil­lanatok? Ugyan most mit for­ral a fejében? Megkérdezném, de nem merem. Hátha arra gondol éppen, amit annak ide­jén én mondtam: „Te itt ide-? gén vagy .. Ezért hát csak úgy óvatosan, szőrmentén kérdezem: — No és, milyen a hangulat? Helyette az agronómus vála­szol: — Mi sem mutatja jobban, mint hogy mindenki a helyén van. Reggelenként gyakran az okoz gondot hogy milyen mun­kát adjunk az embereknek. A múltkor valakit úgy kellett „agitálni”, hogy többször már ne kapálja be a cukorrépát hiszen olyan tiszta a földje, mint az arany. A szárazság visszaránt bennünket de a lel­kesedés nem csappan. A tagok azt mondják: „Nem baj, Török elvtárs, á vezetőség és mi min­dent megtettünk.' Mit csináld junk, ha nem esik -'az eső. Jö-' vőre majd jobb termés lesz!” A TAGOK MONDJAK? Hi­szen én éppen attól féltettem Török Lászlót, hogy nehezen tudja majd magát megértetni az emberekkel! S megint eszembe jutnak egj-kori szavai} „Az élet valósága győzi meg az embert!” A föld, a munka szeretete az, ami újra és újra erőt önt a küzdőkbe. Ezzel lopta be magát aa igriciek szivébe is. Onodvári Miklós ?tmiii!iimmiii!iiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii>iiiiiiiiuiiiiiiiiimim[uiiiiiiifiuiiiuii!UiiiEiitiniiimiimiiiiiMiiiiiimiiii Jiiitmiiiiiiiiiiiiim iiüiiiimiiitiimiiiiimiiiinimiiiiiiiiiiiiiiitfuiimmmiiimiiiitiiiiir Egy hőnap alatt fel a falait Már tető alatt van. Ablakszemei még csak üregek. Holnap belevágják az ajtónyi üveglapokat, s a nap, ha megkerüli, tesz egy délebé­dig tartó fordulást a ház ár­nyékával, bele is nézhet azok­ba az üvegtáblákba, meg is látja magát benne. Muskátli­kat is láthat majd az ablakok­ban, pirosat, fehéret. A kiseb­bik lány szereti a nefelejcske kékjét, az olyan mint az ég, megpihentél! a szemet. Igen, egy tégelyben az is kerül az ablakpárkányra, mert olyan szép és aki ránéz, annak majd eszébe jut a nevéről sok min­den. Elmúlt ifjúság, szerel­mek elhült forrósága, és talán egy gondolatnyi politika is. Politika? Hogy kerül a csizma az asztalra? .,, Hát úgy, hogy azt a házat mutogatni sem ártana, muto­gatni széliében hosszában e ki­csike magyar hazában, és túl a határokon, arra, amerre a Nap le szokott szállni. De nagyra vagy azzal a házzal! Nagyra, igen igen nagyra, Egy öregember építette; Hatvanhétesztendős. Amikor fiatalember volt, sosem gon­dolt házépítésre. Marhaságo­kon nem járatja egy komoly, meglett ember az eszét, Már akkor nyakonragadta volna a kilátástalanság nevethetnékje a házépítő gondolatot, amikor még nem is volt az, hanem csak érzés. Dehát még érzés- koráig sem vajúdhatott benne a gondolat; Jöttek a gyerekek, egyik a másik után, egészen tízig. „Ha az isten nyulat ad, bok­rot is ád hozzá” — csitította termékeny asszonyát, aki el­sírta magát a nagy istenáldás miatt. Ö volt a bokor, a gyerekek a nyulak. Leették róla a húst. Sosem volt hatvan kiló, talán csak katonáéknál. Ott nem kellett dolgozni, csak őrseget állni — a háborúnak már nem kellett, öreg volt golyó elé állí­tani a második világégésben. Az elsőnek adta fiatalságát, meg egy darabkát a lábszár­húsából, abbá csípett bele a srapnell. Kiheverte. Tizen­kilencben vörös volt, ha nem bujdokol egy darabig, kékre verik a fehérek; Aztán megnősült huszon­kettőben. Nagycsonté paraszt- jányt vett feleségül, a szőlő­csősz lányát. Házhoz állt. Meg­unta már a csavargó életet, mit fog ő minden esztendőben hurcolkodni. Szabad ember akart lenni, kepés, napszámos, akinek nem parancsol se ispán, se senki, mehet, amerre a sze­me lát« Huszonháromban meglett az első gyerek, fiú, a nevét adta noki, úgy illik, az első fiú az apja nevét örökölje. A másik is fiú lett, rá két esztendőre, rá két évre megjött a harma­dik fiú is. Jányt akartak, fiú lett megint. „No, még egyszer megpróbálkozunk, hátha jányt ád a jó isten”. Fiú. Csenevész volt. Három napig élt. Az any­ja hogy siratta! Többet nem szabad — így az orvos. Az ötödik jány lett, szép, életrevaló. De az asszony ; i: „Jaj, istenem! Mért versz Úgy!” ; ; ; Nem jó özvegyembernek len­ni; Fiatalasszony jött a ház­hoz, erős, szélescsípejú. S min­den két esztendőben náluk járt a gólya, négy fiút, két lányt hozott. „Hét fijam van, három já- nyom. Már hét unokám is van; Ha egyszerre hazajönnek, kon­dorba kell főzni a tyúklevest, bor egy hordóval se sok. Szép családom van”; Hogy tud dicsekedni! Mos­tanság meg különösképpen, hogy házat épft, módosat, az Újsoron a legszebbet;: ( „Sok gyerekem volt, azért csak felneveltem őket, becsü­lettel. A kenyér sose hiányzott az asztalomról. Igaz. nem úgy volt mint most, dehát az más világ volt”, ___ M ilyen Is volt la“ aM^; csak hangulat a múlt Az él­mények, események szét- foszlottak, köddé váltalt, csak hangulat maradt belőlük. Szo­morú hangulat, rossz szájíz; Ha felönt egy kicsit a garatra — ma már az is megesik vele — és emlékezik, mindig olyan sír ős nóták kerülgetik. Ritkán vidámak is. Akkor a fiatalsága jut eszébe. Mert hát azért szép volt, a szegényember gyerekéé is szép; A papnál kezdte a kepéske- dést. Otthagyta, mert zsugori volt. Második gazdájánál tizen­hat évet húzott le egyfolytában. Megfért vele. Szíve volt annak, segítettek egymáson. A kenye­ret megkereste nála, a pénzt meghozta a napszám. Télen fa­vágónak szegődött a hegybe. Néha, ha hívták, hajtónak állt, űzte a vadat az urak puskái elé. A gyerekeknek csak egy ruhájuk volt, és nem kértek kétszer kenyeret. Az asztal­fiókban volt a kenyér, csak le kellett tolni a tetejét, ott volt. Nem nyúltak hozzá, mintha la­kat lett volna rajta. Nem volt szabad. Ha mindegyik rájárt volna, az isten se győzi őket kenyérrel; A héjában főtt krumplira is keresztet vetett: „csak ettől rosszabbat sose” — és esdően pillantott a szentké­pekre a falon: Amíg iskoláskorba nem lé­pett a gyerek, ősztől tavaszig csak az ablakból látta a külső világot, se ruha, se cipő, de hát ki bír annyi gyereket ruházni, örüljenek, hogy enni van mit örültek is.. i Aztán már nőttek a gyere­kek, éhesebbek is voltak, ruha is jobban kellett rájuk« Feladta „függetl őségét”, beszegődött csordásnak. A két nagyobbik fiú elvolt a jószággal, ő kepét vállalt kapált, meg a komen- ciós föld is hozott valamit a konyhára. A kisebbik fiú — szégyellős volt a taknyos! — vasárnaponként a temetőnek ment haza, röstellt végig men­ni a falun. Hát istenem! Ha nem telt neki ruhára. Nem volt jó csordásnak lenni. Min­denki parancsolni akart Ahány marha, annyi gazda, a bért meg úgy kellett sokakból kikö­nyörögni. A mondás is úgy jár­ta: „pásztornak, kutyának kint a helye”.; ■, Az ellenségemnek se kívánom;; i Jött a front, aztán a föld­osztás. Egyszerre eszébejuttat- ták az oroszok, hogy ő vörös volt, meg az ő lelkében is fel- melegítödtek a régi-régi álmok a kommün idejéből, amikor annyi mindent remélt a ’sze­gény nép. Párttitkárnak vá­lasztotta a maréknyi vörös­könyves. Mindig az újságokat bújta, olvasott, vagy fia olva­sott neki, aztán a hóna alá csapta az újságokat, vitte ház­ról házra a kommunisták lap­ját. A szegények vették, a mó­dosak köszönték, de nem kér­tek belőle — ők más lapot ol­vastak. Megtanult agitálni..; Teltek- múltak az évek; ötvenkettő őszén behivatták a tanácsra, mondták neki előbb szép szóval, aztán csúnyán: vessen, mert.;; Hát nem ve­tett Még hét apró kölyke volt és a beszolgáltatás után a ke­nyérnek való is alig maradt meg. Megint behívatták, és egy taknyos odavágta neki bele az arcába, mely fáradt és sovány volt: „ilyen kommunistákra nincs szükség’’«!, Majdnem nekiment Bíróság elé állítot­ták, négy hónap dutyit sóztak a nyakába közellátást veszé­lyeztető bűn cselekmény érti Akkor sírt, ősz hajára mutoga­tott: „Becsületben őszültem meg, nem volt még dolgom a rendőrséggel, és éppen ez a rendszer, amiért annyit tettem« ez üldöz! De hét kölvköm van!... Halljátok?! Hét apró kölyöknek kenyér kell...” Nem hallotta senki;: s A fia akkor már Pesten volt« egj’etemre járt kirimánkodta neki az amnesztiát (De akinek a fia nem volt Pesten, azzal mj lett?; ; :) Aztán jött a földindulás.- Ak­kor őszintén megijedt „Mi csak a rossz hajtásokat akar­tuk lenyesni, ezek meg a z egész fát ki akarják vágni:: .’* Nem magát féltette. Mi lesz a gyerekekkel, ha visszaáll a ré­gi rend, megint cselédnek kell szegődni?! Meg rajta is elverik a port, párttitkár volt sokáig.: 5 Ha puskát nyomnak a kezé­be: nesze, lődd vele a néphala. lom ellenségeit, lőtt volna;. ? Könnyű volt észrevenni őket a falujában, elvált az ocsú a tiszta búzától;; ( Ötvennyolcban aláírt —• s akkor kapott kedvet a ház­építéshez. Már rös teilte is „ szalmafedeles vitvillót, kük" - nősen az'asszony biztatta, m- a tanács is figyelmeztette, el­veszik a házhelyet, ha ne .) épft rá. És már neki is jus i volt az állami támogatáshe meg jól zárt a tsz is, félrerak-» tak egy kis pénzt. És áll a ház ott, az Üjs<mxn — az apám háza; Gulyás Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents