Észak-Magyarország, 1962. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-18 / 166. szám

Szerda, 1902. júHus 18. ESZAKMAGYARORSZAG Kassai tudósítóink jelentik Megtalálták az üresség ellen a gyógyszert A falvak öregedése ... Olyan probléma, amelyről a közel­múltban nem tudtunk, de ma a legaktuálisabb kérdések egyike. A városok fiatalodnak és a falvak öregednek, ránco­sodnak ... Milyen irónia. Míg valaha a szülői fészket legin­— Gondolják, hogy a mi fia­ink és leányaink olyan kurta- eszűek, hogy a közelmúltat el­felejtették? Megpróbálhatják megkérdezni őket, hogyan jobb szántani, tehénkével — hiszen Óborán lovat nem ismernek —, vagy traktorral. Mi a kifize­Az obornini termelőszövetkezetben két. fiatalkorú csoport dolRO- zik és mind a kettő versenyez a szocialista munkabrigád címért. A képen a mezőgazdasági csoport egy része, amely a zöldségtcr- moléssel foglalkozik. kább azok hagyták el, akiket a szülőfalu nem tudott foglalkoz­tatni, ma a fiatalság azért vándorol a városba, mert ez a divat. Nem régen még azt hittem, hogy az új betegség ellen meg­találni a gyógyszert éppen olyan nehéz, mint feltalálni az öregség ellenit. Ismétlem, még a közelmúltban ez volt a néze­tem, de ma már meggyőződtem a fordítottjáról. Sőt kézzelfog­ható bizonyítékaim is vannak. Ezt meg lehet előzni. Ha kedvük van, kísérjenek el a Trebisori járásba. Látogas­suk meg mondjuk Óbora köz­séget. Az ottani tsz-t a környék legjobbjai közé lehet sorolni és a falu vagy a tsz öregedése el­len is receptet ad. A pontosság kedvéért megjegyezhetjük, hogy az oboriak 1527 hektár földet művelnek, 865 szarvas- marhát 1115 sertést ne­velnek és a tsz-ben 18 fiú, va­lamint 16 lány dolgozik, ta­valy egy munkaegységre 15 ko­ronát fizettek nekik és így to­vább ... — Recept.; 1 gyógyszer .., Semmilyen csoda — mondja a tsz könyvelője, lan Hutka. Sót varázslónk sincs. Az egésznek az az alapja, hogy jól gazdál­kodunk és ... nem feledkezünk meg a fiatalokról. Pontosab­ban, sokoldalúan foglalkozunk velük. A fiatalság ezt a törő­dést magasan értékeli és senki­nek sem jut eszébe, hogy szülő­faluját elhagyja... több, az ósdi, keskeny földe­ken, vagy a hatalmas táblákon. Villanyárammal gépesített fe- jés, vagy kézzel, sötét, fullasz- tó istállóban. A tsz klubja, vagy semmittevő este a kocs­mában. Villany, vagy ... autó­busz, telefon ... De ne elégedjünk meg az el­mondottakkal. Kérdezzük csak meg a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség falusi szervezete el­nökét, Csarni Évát (aki külön­ben Diósgyőrött született), mit kell értenünk azalatt, hogy „sokoldalúan foglalkozunk”. — Mindenekelőtt — magya­rázza — a rendes kereset le­hetősége. Továbbá a kultúra és a társadalmi élet feltételei. Tsz-klubot teremtettek, benne televíziónk és lemezjátszós rá­diónk van ... A tsz kocsijával meglátogathatjuk a járás ösz- szes kultúrrendezvényeit... — Természetesen ingyen? — Ez a legtermészetesebb, és mi, fiatalok nyitott szemmel járunk, látjuk apáink gondos­kodását, így kérdezhetjük: be­csaphatjuk-e őket? Nem is hi­szik el, hogy örülünk, ha a munka jól sikerül. Elismerően bólogatunk. — Tánccsoportot alapítot­tunk, hogy vígabban éljünk. Mindjárt tavaly is sikert arat­tunk. Tapsoltak nekünk már Királyhelmecen, Kistúrkányon, Zatinban, Csernachon, Zemp­lénben, Ferebesen és természe­tesen otthon. .... — Évike, mondj valamit a lányokról, akik a szocialista brigád elnevezésért versenyez­nek — kapcsolódik most bele Molnár Gyula, a helyi tanács titkára. — Ez már régi dolog. Erről már nem egy újság írt. Ki be­szél arról, hogy az obori tsz- ben hattagú zöldséges brigád működik, akik Kiss Margitka vezetésével a büszke címért’ küzdenek? Érdekesebb az, hogy a versenybe most szervezzük a második fiatal gárdát. Mégpe­dig az állati termékek terüle­tén. A feltételeket már elké­szítettük. Nem mondanánk igazat, ha azt állítanék, hogy Óborán nincs nehézség. Ez mindenhol található. A különbség csak abban rejlik, hogy itt idejében orvosolni tudják. Például ta­valy a párt elevei alapján megoldották a takarmányalap növelésének a kérdését. Olyan javaslatok hangzottak el, hogy* a kevéshozamú legelőket mezőket fel kell szántani, fiatalok ezt támogatták. — Még sohasem tanította csibe a tyúkot — mondták maradiak. Szerencsére keve­sebben voltak, így a felszántást! mégis megvalósították. A ter­mőföldön lucernát, lóherét, ku­koricát és a többi kapásnö­vényt termelték. Ma pedig! nincsen gondjuk a takarmány-! nyal. így van ez a minőség növe-1 lésével is. A fiatalok tanúinak,} míg apáik ... Ezt már ismerik.; Az idősebb tsz-tagok viszonya} a modern gépekhez nem vala-< mi jó. De a fiatal vér Óborán a* munkát a tsz-ben újdonságok}, nélkül el sem képzeli. Igaz, az* idősebb tsz-tagoktól nagyon^ szívesen elfogadja a jó taná-* csőt, azonban a gyeplőt lassan,* de biztosan átveszi a maga ke-}, zébe. * <• Mégis mit kell észrevenni: a* *5* kommunisták ezt támogatják.* Tulajdonképpen nem is támo-* gatják, hanem a fiatalságot rá-3) vezetik a kezdeményezés nőve-* lésére, a lendületre és a mun-J kához való kedvre. Ami pedig* a legdícséretre méltóbb: az* oborai fiúk és leányok megér-* tették, hogy amit csinálnak, azJ" a falué, a családé, az övék. + Ján Balog + í Gyors segílség * Mezőkövesdnek % A mezőkövesdi járás hét köz­ségének határában, amelyet !súlyos jégverés ért, az előzetes adatok szerint mintegy 14 000 holdon szenvedett károsodást az őszi búza, a tavaszi árpa, a kukorica és egyéb mezőgaz­dasági növény. A bajbajutott termel őszö­vetkezetek segítségére a me­gyei pártbizottság és tanács támogatásával a mezőkövesdi járási pártbizottság és tanács operativ bizottságot alakított. A legrosszabb helyzetbe ju­tott mezőkövesdi Kossuth Tsz részére azonnal egy vagon abrak­takarmányt utaltak kj a sertésállomány etetésére, s további takarmányt is jut­tatnak. A mezőkövesdi szövetkezetek ezenkívül olyan kedvezményt is kaptak, hogy a kombájnnal aratott gabonatáblák után nem kell természetben leróni az aratási díjat, azt pénzben fi­zethetik ki. A lakosság folyamatos ellá­tására a jégkárt szenvedett községekbe a sütőipar nagyobb mennyiségű kenyeret küld. A Borsod megyei Mezőgazdasági Értékesítő Központ gondosko­dott arról, hogy megfelelő mennyiségű zöldségféle, valamint gyü­mölcs kerüljön a jég által sújtott falvakba, ahol a termés nagyobb része meg­semmisült. Megkezdték az őszi palánták, valamint a másodvetésre al­kalmas zöldségfélék magvai- nak kiszállítását is. A pártkongresszus tiszteletére Tavasz derekán levelet vitt a posta Csobajról a sze- c| renesi járás termelőszövetkezeteinek. Kecskés Imre, a ’ csobaji Tiszavidék Tsz elnöke írta alá és az év végén Össze- ? ülő VIII. pártkongresszus tiszteletére a csobajiak nevében <7 versenyre hívta ki a járás közös gazdaságait a többtermeíés- ért, az eredményesebb gazdálkodásért. Megkapták a levelét Tokajban a Kossuth Tsz gazdái is, akik közgyűlésen kimon­dották, hogy csatlakoznak a nemes vetélkedéshez. Azután elővették az 1962-re készített tervüket, amely szerint kenyérgabonából 11,5 mázsát, takarmánygabonából 12, kukoricából 18 mázsa szemeset, cukorrépából 180, napra­forgóból 8, burgonyából 60 mázsát irányoztak elő holdjáról. A versenykihívás elfogadásakor egyhangúlag elhatározták, hogy ezekből a terményféleségekből legalább 5 százalékkal többet takárítanak be a pártkongresszus tiszteletére a ter­vezett mennyiségnél. Nyugodtan vállalhatták, mert az ehhez szükséges feltételeket ősszel és tavasszal — a versenyre nem is gondolva — biztosították. A magvakat őszi mélyszántásé földekbe vetették, a gabonafélékre másfél mázsa vegyes műtrágyát, a cukorrépa alá 200 mázsa istállótrágyát szórtak holdanként. Ta\ asszal elvégezték a kalászosok vegyszeres gyomirtását, a kukoricaföldeken pedig a hungazinozást. Az állattenyésztők sem akartak kimaradni a vetélke­désből. Vállalták az állatok szakavatott gondozását, az állategészségügyi szabályok pontos megtartását. Kimondták, hogy a tejtermelést tehenenként évi 200 literrel, a juhok gyapjuhozamát darabonként 20 dekával növelik, továbbá 100 tehén után legalább 70 borjút, 100 anyajuh után 100 bárányt felnevelnek, s minden 100 anyakoca után 1400 malacot választanak évente, adókötelezettségeiknek pedig az év lejárta előtt eleget tesznek. Oldalakra rúg a versenyvállalások családokra, egyé­nekre és brigádokra szóló részletezése. Ezt mind pontosa*! kidolgozták és megküldték nemcsak a csobajiakftak, -hanem a vetélkedésüket figyelemmel kísérő járási mezőgazdasági osztálynak is. Ezzel a verseny megkezdődött, s a szerencsi járás többi közös gazdaságához hasonlóan Tokajban is min­den traktorra, kaszára, kapára alkalmas ember serényen dolgozik fenn a szőlőhegyeken, künn a répa- és kukoriea- földeken, a kasza alá érett búzamezőkön vagy éppen benn az istállókban. Fogadkoznak is erősen, hogy a szomszédos csobaji Tiszavidékkel elkezdett nemes versengésből minden termelési ágban olyan szép eredmény születik majd . év végére, amely méltó lesz az összeülő VIII. pártkongresszus iránti tiszteletük kifejezésére. .. OA^VWVAarWVVV.'WWVVi.-V VA'WWVVViArtA^/VVVVVVW c SIBENEVELÉS A tiszakeszi termelőszövetkezet majorjában több ezer csibét nevelnek. A baromfiak jól értékesítik a takarmányt, s jó jövedelmet hoznak a termelőszövetkezetnek. Foto: Szabados Két pont az összelapított golyon összekapcsolódott új egyenessel. A piros vonal, a baráti együttműködés jelzése átvágta a párhuzamos vonala­kat, átfutott a délkörök fölött, államhatárokon át, átívelte a távoli óceánt. Eperjes örökre összekapcsolódott Havannával. — Havannában egy villany­telep kis épülete és mellette még egy kisebb műhely áll — magyarázza nekem Francisco Albert. — Itt még nem régen csak az Amerikai General Electric cég villanyóráit javí­tottuk, egyengettük és bemér­tük ... Most már Kubában is­merik az Önök gyártmányait is, amelyeket Eperjesen készí­tenek. Mi azért jöttünk váro­sukba, hogy alaposan megis­merjük azokat... Otthon meg­kértek, hogy szakítsam félbe megkezdett gépészmérnöki ta­nulmányaimat és jöjjek tár­saimmal a messzi Csehszlová­kiába. Szívesen tettem ezt... — Az analfabéta..nus sötét­ségét már eltávoliumuk — se­gíti ki őt fekete társa, Pedro Hipe. — Az én leányaim, a most 17 esztendős Euriceta és a 15 éves Elia lámpást és köny­vet vettek akkor a kezükbe, kilométereket gyalogoltak, hogy a népet tanítsák. A lám­pás, amit vittek, nemcsak jel­képe volt annak, hogy a lélek világosságát viszik . .. Sok he­lyen a mi szabad földünkön még a mai napig sincs villany. De lesz... Megkérdezem őket, milyen energetikus forrásaik vannak, női gyártlák a felszereléseket és gépeket, továbbá a villamo­sítás összes kellékeit. Elválaszt­Compagnierosok segítenek hatatlan barátok ők hárman, az ellenforradalmárok elleni harcban acélozódtak meg, egyik a másikat egészíti ki, hogy mindent alaposan meg­Hoztak nekünk fúrógépeket, és gazdagabb forrásokat keres­nek ... Elég villanyunk lesz. — Azt kérdezte compagniero*. milyen a mi elektrotechnikai Francisco Albert. Peúro Hipe És Marcos Roberto Carrasco figvel- mesen követi Majherr József mérnök magyarázatát a villanyóra működéséről. magyarázzanak. A fordító alig győzi, hogy a válaszukat tol­mácsolja. Égetni szenet és kőolajat hő- villanytelepeken annyit jelent: drága villanyáramot előállí­tani. Kubában kevés a kőolaj, ezért a Szovjetunióból szállít­ják tartályhajókon. Még azo­kat a szegény kőolaj forrásain­kat is tönkretették, bebetonoz­ták az amerikaiak, amikor ki kellett vonulniok — fenyege­tett ökölbe szorult kézzel Ped­ro. — De eompagnieros russo — az orosz barátok segítenek. gyárunk? Kár, hogy nincs fényképem. Szép és nagy. El­neveztük ezt egy harcos nevé­ről, aki szabadságunkért esett el. A havannai gyárban most csak a berendezéseket állítjuk össze, amelyeket külföldről ka­punk és a különböző javításo­kat. Kuba villamosításának elősegítése érdekében már bá- dngdobozökat gyártunk, ame­lyeket a falakba építünk be és később odaerősítik majd a vil­lanyórákat ... Villanyórákat. .. Sí.., si.,, Ezeket az eperjesi bizonylatok alapján fogjuk* gyártani. Tu, Pedro, ő a sze-* relés mestere és Roberto a’'* villanyórák, számolószerkezeti* Monoicon a íegrc részleg vezetője. Hat hónapig leszármazottai sem tud­tanuljuk a villanymérést. Hár-*!3^- hogy községük határában mat Önöknél Eperjesen. Nem *2* nemcsopai, víztartalmú szili­kellene már így mondanom, «^urooxáttrtálható. „önöknél”, hiszen itt úgy érez-* Kitaibel Pál, a magyar ter- zük magunkat, mint odahaza$mészettudomanyok leles uttö- és itt az emberek szeretnek*r°je. már több mint másfél év- bennünket — mondja Albert, ^századdal ezelőtt felfigyelt a — Azután az eperjesi elvtársak .jmonoki határnak, általában a szeptembertől további három ^szerencsi szigethegység déli hónapon keresztül Havanna-«részlegének nagyfontosságú ban fognak tanítani és ott már ^földtani és növénytani jelentő- a ^compagnieros Ézámeil Via-j kutató 1803má­dimir, Majher József mérnök-*;. & kel s Mikula Jánossal fogjuk }.íus rt~en es 26-an búvárkodott betanítani a mi embereinket a*a monoki határban, s a Hegy­villanyóra szerelésére azokból faijának ezen a részén uralkodó Eperjesről hoznak... Három *nohttuía kőzetekben egesz se- évig fogunk alkatrészeket be-*reS különféle értékes ásványt, hozni, csupán a tekercselést * kőzetet, illetve ezek kapcsán végezzük el házilag, később % drágaköveket és féldrágaköve­gVáT'*k^t fedezett fel és határozott tunk majd... Ha compagme-j. rosok mctfí^nulták a Knzs,'k*í,me£' ^ monoki határban tobo Dukla gyárban, Eperjesen ^különféle ásvány került kata- gyártani a koreaiak villany-fiogusaba; tűzkő, jáspisachát, óiáit, biztosan bennünket istfélopál, szarukő. jáspis, kalce- megtanítanak ... dón, s ezek változatai, Ezenkí­A barátság szálai a szép |vü] 13 fajta riolittufát és egy Havanna és Eperjes között a i bazaltlufat taiált a nagy ku- harom kubai egyhónapos itt.: . tartózkodása alatt szövődött. *'ac' Az úttörők kendőjüket ajándé-* A huszas évek derekán dr. kozták nekik, a felnőttek az*Petrikovics László monoki or- útcán barátságosan köszöntőt- fvos és Szepesi Béla erdőmér­ték őket. az üzemek dolgozói |nök talált a határban külön- kirándulásra viszik magukkal,*féle opálféleségeket, köztük sőt háztartásaikba is meghív-\valódi és értékes drágakőként iák mindhármat. Eperjes má-*jsrnert búrom szem kisebb ne- sodik hazája lett Pedrónak, Xmesopált is. Ezt a jelenséget Francisconak és Pobertnek. «elsőnek dr Hoffer András Stefan Kosé * debreceni egyetemi tanár is­Nemesopál-kutatás Monokon mertette geológiai előadásai­ban még 1926-ban. Majd «és 1934-ben megjelent egyik .ki­sebb értekezésében Hoffer professzor a szaktudós állás­foglalásával már úgy beszél a monoki határról, mint hazánk egyetlen nemesopál lelőhelyé­ről. A Nemzeti Múzeum az 1956- ban elpusztult ásvány-, és kő­zettárának pótlására pár év­vel ezelőtt már az egész ország területén végeztetett kutatáso­kat, nem éppen eredménytele­nül. Monok határában az:-elő­ző évben Molnár József geoló­gus járt, aki leleteivel meg­erősítette a tudományos meg­állapításokat. Nemesopált ugyan 6 sem talált, de, a nyo­mokat kétségtelenül felkutat­ta, rögzítette a jövendő kuta­tás számára. Július első napjaiban ismét kiszállt Monokra a Nemzeti Múzeum munkatársaként egy geológus kutató; dr. Lengyel ‘Endre nyug. egyetemi tanár. Megerősítette a korábbi kuta­tók vélekedését: itt valóban kell lenni nemesopálnák. ő ugyan a külszíni kutatás során nem akadt erre a drágakőre, de 6—8 féle opélváltozatot ta­lált. melyeket meghatározva küldött a múzeumnak, sőt hé* lyi gyűjteményünket is gaz la* gította néhány szép opáíos aS- zettel. Zsuffa Tibeti

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents