Észak-Magyarország, 1962. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-13 / 162. szám

ESZTAKSrAGYAROftSZAO Péntek, 1862. jfiifias IS. Ma nyílik meg a Szőnyi István terem MA, PÉNTEKEN adják át rendeltetésének Miskolcon a Képcsarnok Vállalat új, repre­zentatív boltját, melyet Szőnyi Istvánról neveztek el. A Szé­chenyi u. 21—23. szám alatti épület földszintjét és első eme­letét sok ember gondos mun­kája tette széppé, vonzóvá, ahová az elkövetkező időkben talán még többen járnak majd, a szépet, a modem művészetet szerető emberek közül. Az új létesítmény nemcsak a Kép­csarnok Vállalat kereskedelmi jellegéből következő tárgyak­nak biztosít impozáns helyet, hanem a képzőművészeti ki­állításoknak is méltó keretet ad. Az új képcsarnokot Dufala József mérnök tervezte. Milyen elgondolásokkal látott munká­hoz és mit sikerült ezekből megvalósítani ? — A képcsarnok tervezését szép feladatnak találtam és szívesen láttam munkához. Munkámat természetesen azok a feladatok határozták meg, amelyek a képcsarnoknak mint üzletnek és mint kiállítási he­lyiségnek jellegéből következ­tek. Tehát nagy vitrinfelülete­ket, raktározó helyeket és a képek bemutatására szabad falfelületeket kellett kialakíta­nom. A másik követelmény volt a bejárattól jobbra lévő oszlop eltüntetése, mely eszté­tikailag rontaná a teret. Ezeket a szempontokat figyelembe véve kellett dolgoznunk. Ügy érzem, hogy a helyiséget a kö­Barlangkutató expedíció a Bükkben A miskolci korszt- és barlangkutatók nyári programjából Alig néhány hete röppent fel a hír: a miskolci barlang- kutatók új barlangrendszert fedeztek fel, amely új korsza­kot nyitott meg a bükki bar­langkutatás történetében. Elsőízben sikerült a kutatók­nak megcáfolni azt az elméle­tet, hogy a bükki karszt erős töredezettsége miatt nem ren­delkezik egybefüggő, több kilo­méteres, emberileg járható barlangrendszerekkel. Í962. július 9-én azonban a Bükkfennsík kutatói rácáfol­tak az eddigi elméletekre, és közös erőfeszítéssel új csepp­kőbarlangot fedeztek fel. A barlang eddig feltárt hossza meghaladja a másfél kilomé­tert. A 174,5 méteres függőle­ges mélység pedig megdöntötte az eddig elfogadott 155 méte­res magyarországi barlang­mélységi rekordot. Az opálfo­lyosó cseppkőképződményei­nek páratlan szépsége és for­magazdagsága, minden alkalom­mal újra és újra ámulatba ejti a kutatókat. A természet rejtett szépsé­geiért lelkesedő fiatalok köré­ben nagy az érdeklődés az újonnan felfedezett barlang iránt. Számos érdeklődő ke­reste meg a magyar karszt- és barlangkutató társulat miskol­ci csoportját. Társadalmi szer­vek és lelkes amatőrök érdek­lődnek és ajánlják fel segítsé­güket a további kutatásokhoz. A legnagyobb támogatást ed­dig a Keletbükki Erdőgazda­ság nyújtotta, amely légkomp­resszort és egyéb műszaki fel­szerelést bocsátott a barlang- kutatók rendelkezésére. Jelen­leg a lejárat bővítése, és a le- jutás biztonságossá tétele fo­lyik. A barlangból való felju­tás azonban még a gyakorlott kutatók számára is több órás küzdelmet jelent. Ezért töme­ges látogatásra még nincs le­hetőség. A Hidrológiai Társulat miskolci csoportjának döntése alapján augusztus 5-én Létrás- tetőn kéthetes kutató tábor lé­tesül. Addig a további feltárá­si munkák szünetelnek. A lel­kes barlangkutatók a „pihené­si időt” felhasználva, a lejárat és az eddig feltárt szakaszok kiépítésén dolgoznak. A táborozáskor kutató expe­díciók indulnak az eddig isme­retlen részek feltárására. Az expedíció tagjai között „bé­kaemberek” is lesznek. Az újabb feltárásokkal egyidőben megindult a barlang- és víz­gyűjtő-rendszer alapos vizsgá­lata. A feltárások és tudomá­nyos megfigyelések után az expedíciók tagjai tanulmányt készítenek az eddig végzett munkáról és a kutatások ered­ményeiről. Várszegi Sándor, a kutatócsoport titkára. vefelményeknek, az elképzelé­seknek megfelelően sikerült átalakítani, kiképezni. A meny- nyezetkivágások ívét puha vo­nalban követi a vitrin, amely kirakatként is szerepel. Ez az ív vezet rá az elárusító asz­talra. A bejárattól balra és a galérián „ülőcsoportot” helyez­tünk el. A jobboldali oszlop­nak is sikerült megszüntetni „oszlophatását”: az egyik kép­zőművész absztrakt figurákat dolgozott rá. Arra törekedtünk, hogy a képcsarnok ízléses, modern, szép legyen. Nehezítette mun­kánkat, hogy kis alapterületen kellett dolgoznunk. Remélem, hogy — ha nem is tudtunk tökéleteset alkotni — mun­kánk megnyeri a közönség tet­szését. A borsodi képzőművészek érthető örömmel fogadják az új létesítményt, hiszen ez ne­kik is nagyszerű lehetőségeket biztosít. E lehetőségek kihasz­nálását ma már meg is kezdik, hiszen a képcsarnok ünnepé­lyes átadásán a miskolci festő­művészek kiállítását is meg­nyitják, ahol húsznál több fes­tőnek mintegy 50 művét mu­tatják be. A későbbi tervekről Seress János festőművész a kö­vetkezőket mondja: — Nagy örömünkre szolgál, hogy a képcsarnok helyet ad kiállításainknak és különösen örülünk, hogy ilyen, igazán szép helyen mutathatjuk be munkáinkat. Ügy tervezzük, hogy évente négy egyéni és egy csoportos kiállítást rendezünk. Ezenkívül minden évben ipar- művészeti, kisbútor és repro­dukciós kiállítás is várja majd a közönséget. Ez évben két cso­portos és két egyéni kiállítást tervezünk. A két egyéni tárla­ton Feledy Gyula, illetve Lu- kovszky László mutatja be munkáit. Érdemes megemlí­teni, hogy az új képcsarnok adta lehetőségekből fakadóan, három évenként minden mű­vész egy-egy önálló tárlattal léphet a közönség elé. TÖBB SZAKEMBER véle­ménye szerint ma az ország legszebb képcsarnokát avatjuk, amely nagyon alkalmas úgyne­vezett „kamara kiállításokra”. Talán érdemes lenne megke­resni annak is a lehetőségét, mikéntjét, hogy időnként eset­leg fővárosi művészek is be­mutathassák műveiket. A bu­dapestiek minden bizonnyal szívesen tennék. Priska Tibor A mi lányaink.** A „mi lányaink?’ kereken tizen vannak, s az egyik sqpbb, mint a másik. Szőke az egyik, barna a másik, abban viszont megegyeznek, hogy egyaránt szorgalmas mindegyik. — Nézze meg a kukoricáikat — dicsekedtek. — Ebben már bújócskázni is lehetne. Éppen most mértük össze a háztáji­val, pontosan háromszor ak­kora. Azt értették azon, amit mondtak: nézze meg a mun­kánkat, úgy ítéljen rólunk, a szorgalmunkról. KISZ-brigádol alakított a tiz forrói lány, s' vállalták, hogy gondját viselik az ötvenegy holdnyi vegyszeres kukoricá­nak és még 45 hold vegyeska­pálással is megbirkóznak. A hungazinos kukoricában most végzik a ritkítást, s ahol a ke­vés eső miatt nem hatott a vegyszer, ott megkapálják. A vezetöségbeliek csak úgy emle­getik a tíz lányt: a „mi lá­nyaink”, s hogy meg is marad­janak annak, a termelőszövet­kezet jó munkásainak és ne kívánkozzanak máshová, a ve­zetőség is kedvezett nekik. Má­sok 10 forintos előleget kapnak havonta, az övéket 15 forint­ban állapították meg — s még a zárszámadáson is jut majd a munkaegységre. Azt is megemlítették, hogy tavaly minden másként volt, akkor nem ment így a munka. Tavaly csupán 7 ezer tő kuko­rica volt egy holdon, most IS ezer tövet hagynak, s ez a sű­rűség egyáltalán nem viselte meg a kukoricát, pedig ahogy mondták: az az 51 holdnyi tábla emberemlékezet óta nem látott trágyát. A vegyszer tette ezt a kukoricával és a szorgal­mas munka. g. m. fl Szegedi Szabadtéri Játékok színpadán megkezdték a Háry János próbáit Á Szegedi Szabadtéri Játé­kok színhelyén, a Beloiannisz téren már teljes a színházi „nagyüzem”. A díszletezőkön kívül megjelentek a művészek is, megkezdődtek a helyszíni próbák. Elsőnek — Békés And­rás rendező irányításával — a játékok új bemutatójának, Ko­dály Háry János című daljáté­kának szereplői léptek szín­padra. 156 tagú kórus, 150 sta­tiszta és 60 tagú balettegyüttes hullámzik a rendező utasításá­ra a mintegy hétszáz négyzet- méteres színpadon. Qeyjj&d&k Két egyes j\l e tessenek zokon venni, ha első pillantásra magán- * ügynek tűnő problémát közügyként pertraktálok, mert nem magánügy és nem csak engem érint, hanem igen sok miskolcit. Mindenekelőtt arra tessék nékem választ adni, melyik Miskolcon a Bajcsy-Zsilinszky utca 1. számú ház? Nem könnyű a felelet, hiszen a házak számozásával gyakran van baj és pillanatnyilag a Bajcsy-Zsilinszky utca 1. számmal illetett házból is kettő található szorosan egy­más szomszédságában. Azt tetszik mondani: miért probléma mindez? Ezért: Magam is a Bajcsy-Zsilinszky utca 1. szám alatt lakom! Legalábbis ebben a hiszemben élek immár több mint két es fel esztendeje, amióta a hajdani sóraktár helyén, a Bajcsy- Zsilinszky utca 1. szám alatt, a „papagály-ház” néven ismert bérház felépült és az illetékes tanácsi szervektől az utca egyes számát kapta, részben azért, mert a telek korábban is ezt a számot viselte, részben pedig azért, mert első ház volt az utcában az Ady-hídtól jövet. Nos, a ház elkészülte és a lakók beköltözése után az illetékes tanácsi szervek ái« számozták az egész Bajcsy-Zsilinszky utcát: a mi házunk lett az egyes, a szomszéd bérház első kapuja a hármas, a második kapuja az ötös és így tovább egészen a Selyemre# túlsó végéig, a Baross utcáig. Később elkészült és egy jó félesztendővel ezelőtt beJ népesedett az Ady-híd melletti toronyház, amelynek ajtaja! — jól tessék megfigyelni! — nem a Bajcsy-Zsilinszky utcára, hanem a majdan kiszélesülő Ady Endre utcára nyílik, amely — ha a Véndiófa lebontását erőben-egészségben megérjük — Miskolc legszélesebb utcája, egyben forgalmi csomópontjai lesz. ,l Most pedfg három apróságot mondok el: j A 10-es szám alatt van két körzeti orvosi rendelő. Pl minap ott jártam. Először beanyakönyveztek. Lakása? —» kérdezték. Mondom, hogy Bajcsy-Zsilinszky^ utca 1. Beírtak a könyvbe, de még megkérdezték: a toronyház? Tagadd válaszomra közölték, hogy tévedek, mert én nem az egyesj hanem a hármas házban lakom, az egyes a torony és így, én a másik orvosi körzethez tartozom. Az Állami Biztosító a Véndiófa tűzfalára óriási hírdeifJ ményt pingáltatott, amelyben a biztosítás hasznosságárú hívja fel a járókelők figyelmét és közli azt is, hogy legkö-i zelebbi fiókja a Bajcsy-Zsilinszky utca három alatt talál­ható. Ezt egy ötméteres nyíllal mutatja is, de a hármas számi alatt csak békés lakások vannak, a biztosítási iroda az egyesi számú házban található. i összeismerkedtem valakivel a napokban. Hol lakik? —s érdeklődtem. — A Bajcsy-Zsilinszky utca egyben — hang3 zott a felelet. Én is — örvendeztem. Aztán kiderült, hogy mégsem lakunk egy házban, de ő erősködött, hogy az egye# házban lakik. 1 Ebből adódott az én problémám: hol is lakom? Bár ú személyi igazolványom, meg a ház falára szögeit hivatalos! tábla azt tanúsítja, hogy az egyes szám alatt, sok minden -J például az előbbi három példa is — ellentmond ennek. Hs a házunk nem egyes, akkor foghatom magam, az utca északi oldalának sok száz lakójával együtt — és így lett a magáré ügyem közüggyé — és tölthetem a ki- és bejelentőlapokat^’ ami az oktalan házszámváltozásnak elkerülhetetlen kínos folyamánya. De nem sietek. Az illetékes I. kerületi tanács segítői Jótanácsát még megvárom. Benedek Miklós Megalakult a VII. Miskolci Országos Képzőművészeti Kiáilítás rendező bizottsága Miskolc város Tanácsa, a Képzőművészek Országos Szö­vetségének Borsod megyei Csoportja és a Műcsarnok Vál­lalat az idén rendezi meg hete­* r7. Shmith vagy Schmidt? Frankról megtudtam, hogy Karl. Mein lieber Karl! — írta neki felesége Santiago de los Caballeros dominikai városból. A levelet az asztalon hagyta, szobájában ... Régóta sejtettem, hogy né­met. Most már ennél jóval töb­bet tudok. Pollack nem az iga­zi neve. Fischernek hívják. Az asszony — a gyerekekről ír, be­számol a családról, nem kétsé­ges tehát, hogy a felesége — Ingrid Fischer néven él dél­amerikai otthonukban. Lestem az alkalmat, hogy le­fényképezhessem Frank bará­tunkat. Készítettem róla fel­vételt elölről, jobbról, balról, jártában és ültében, óvatosan persze, nehogy észrevegye. Még jó lehet valamire. A múlt­kor mellette álltam a fürdőben, a zuhany alatt, s a hónalján hegedőst fedeztem fel, egy elég nagy bőrfelületen. Akkora volt és úgy fénylett, mint egy Napoleon-arany. Anyám fivé­re, Benő bácsi, még otthon me­sélte, hogy az SS-legényeknek szolgálatuk megkezdésekor bő­rükbe tetoválták alakulatuk jegyét. Ördögi gyanúm támadt: >— nem hagy nyugodni azóta <— talán ugyanaz az orvos,- aki Fort Jacksonban az orrom hyergével bajlódott — bőr- plasztikai specialista volt — Frank hónalja táján is kiigazí­tott valamit. Fort Jacksonból kijártunk Columbiába, öt mérföld a ka­tonai rezervációtól a dél-karo- linai főváros. Ott volt doktor H. Ch. Shmith rendelője. Aszta­lán dermoplasztikai kísérletek­ről láttam felvételeket. Kíván­csi kisfiú voltam — ez még a legkezdetén történt, mielőtt át­hajóztak bennünket Libanon­ba —, s érdeklődtem: mit mu­tatnak a képek, milyen célt szolgálnak az ilyen műtétek? „Elégett bőrfélületek pótlá­sa” — magyarázta Shmith dók-» tor. „Ipari sérüléseknél, de oly­kor kozmetikai beavatkozásnál is igénybe veszik. Mint a sebé­szet minden ága, a háborúban ez a tudomány is sokat fejlő­dött.’! — Hallottam ilyesmiről — motyogtam. „Igen. A háború a sebészet nagy kísérletező terrénuma” — mondta. — „Frontorvos vol­tam.” — Hol? — kérdeztem. Nem felelt mindjárt. . Majd csak annyit mondott: — Sokfelé, amerre a szövet­ségesek jártak. Mondom, nem hagy nyugod­ni mostanában ez a felfedezés. Az embernek olykor különös megérzései vannak. Lehet, hogy túlságosan élénk a fantáziám, talán semmiféle reális alapja nincs az egész dolognak, még­is, most már hajt a kíváncsi­ság, hogy. ellenőrizzem: meg­érzéseimnek mennyi köze van a valósághoz? Olyan esetre nem emlék­szem, amikor én kezdeményez­tem volna beszélgetést Frank Pollackkal. Most mégis keres­tem az alkalmat, hogy szóba- hozhassam: „Ismertem egy szimpatikus orvost Columbiá­ban. Magyar ismerőséről ér­deklődött tőlem. Akkor nem tudtam neki felvilágosítást ad­ni, később még úgyse — hiszen tudja, messze jártunk —, de most véletlenül hallottam erről a honfitársamról. Az orvos ne- -vét viszont elfelejtettem. — ön nem járt Columbiá­ban? — kérdeztem. — Jártam — bólintott Frank. — Régen? — Évekkel ezelőtt­— Mikor? , — Régi katona vagyok — fe­lelte. — Ötvenegyben helyez­tek a Dixi-hadosztályhoz Fort Jacksonba.. Frank közlékennyé vált. — Ez volt az USA harminc- egyedik infantry divíziója. Ala- bamai fiúk szolgáltak ott és sokan Mississippiből. Velük voltam a longborni hadgyakor­latokon Texasban... — Nekem is volt ott egy unokafivérem — vetettem köz­be, hogy erősítsem a bizalmát. Emlékszem, többször beszélt erről az Exercise Longborn- ról... Belementem a játékba, sze­rettem volna legalább valami keveset megtudni a Frank mii-. gött megbúvó Kari Físcherről. — Igen? — mondta. Nem kérdezett semmi közelebbit­— Ügy emlékszem — pró­bálkoztam tovább —, hogy ké­sőbb máshová került az ala­kulat. — Stimmel — bólintott. — Minden alakulatnak ez a sorsa. Az Atterbury táborba ment Indiánéba. De én akkor már visszamaradtam kiképzőnek Fort Jackson ban."' — így hát tényleg ismerheti Columbiát — kanyarodtam visz- sza —, az az orvos az üzleti ne­gyedben lakik. Ha jól emlék­szem, Franklin Avenue. Shmith vagy ... nem vagyok benne bi­zonyos, de most • úgy tűnik, hogy ez volt a neve. — Ah, Shmith! — élénkült fel Frank. — Ismerém. Magas, szőke férfi, Christian Shmith. — Christian? — Azt hiszem — mondta Frank. Erősen figyeltem: mintha a zavar egy árnyalatát fedeztem volna fel rajta. — H. Ch. Schmidt — betűz­tem. — Shmith, vagy Schmidt? — kérdeztem nevetve, köteke­dően. — Természetesen Shmith — mondta és megnyomta a név angolosan sziszegő végét. Amire számítottam, bekövet­kezett. Frank Pollack taktikai h'ibát követett el: hirtelen be­fejezte a beszélgetést. Néhány nap múlva, amikor elment mellettem, mintha vé­letlenül jutott volna az eszébe, minden bevezetés nélkül meg­kérdezte: — Doktor Shmithnek ma­gyarországi ismerőse van? — Igen — feleltem, s újabb kérdést megelőzve hozzátet­tem: — Egy híres budapesti or­vosprofesszor. Sebész. Shmith doktor is sebész, nemde? — Azt hiszem — felelte kur­tán és vállat vont. Vártam jóidéig, hogy szóba- hozza közös ismerősünket, de nem tette. Ellenkezőleg: mint­ha került volna, az volt az ér­zésem. Gondolkoztam: folytassam tovább a játékot? Érdemes? Tulajdonképpen csak afféle „fun” játékos tréfa az egész. Olyan mindegy, hogy kicsoda Frank Pollack és kicsoda Shmith doktor. Én sem va­gyok az, aki voltam, miért ku­tassak mások után? De szóra­kozásnak megteszi... Tovább mentem egy lépéssel. Nekem is vannak ismerőseim Columbiában. Magyar disszi- densek: P. Stark és fia. Ott alapítottak céget. Hallókészü­lékeket szállítanak az Egyesült Államok minden részébe. A zsinór és a fülgömb nélküli rejtett készülék a specialitá­suk, szemüveg szárába építet­ték be a hangerősítőt. Megír­tam Stark Lacinak: apró szí­vességre kérem egy barátom részére. (Most már benne va­gyok a játékban, csináljuk vé­gig.) Menjen el doktor H. Ch. Shmith orvoshoz, úgy tudom, sebész — írtam — a Franklin Avenuen van a rendelője. Mondja el neki: egy régi páci­ense, Karl Fischer, akinek csa­ládja Dominicában él, néhány évvel ezelőtt — valószínűleg ötvenegyben, vagy előbb — járt a rendelőjében'— sajnos, nem emlékszik pontosan az időre —, egy akkor történt bőr- plasztikai műtéttel kapcsolat­ban most a tanácsát kéri. A baj ugyanis kiújult. Mondja az orvosnak — kértem Stark Lacit —, hogy a csúnya, kelle­metlen kiütés megint látható. Kiújult. Mr. Fischer most nem tud Columbiába jönni, ezért egyelőre így kér tanácsot: mit csináljon? (Következik: A gyanú bebizonyosodik.) dik alkalommal a Miskolci 03 szagos Képzőművészeti Kiálái lítást, amelynek rendező bi.J zottsága Gátló Ferencnek, MtaJ, kolc város Tanácsa vb. elnöit-i helyettesének elnökletével szerdán megalakult. A kiállítást november f-éri) az újjáalakított Herman Ottó Múzeumban tartják meg. Á rendező bizottság a. borsodi, aj budapesti és az ország más réz, szében élő 900 képzőművészj nek, festőnek, grafikusnaki szobrásznak és más művészeti ág művelőinek küld meghívót. A kiállításon résztvevő legZ, jobb munkák jutalmazásához több borsodi üzem ajánlott fel dijat. Az idén is kiadják a Mis­kolc város Tanácsa által alapiJ tott 8000 forintos nagydíjati Ezen kívül a Lenin Kohászati Művek, a DIMÁVAG, a Borsod di és az Özdvidéki Szénbányád szati Tröszt, a Borsodnádasdi Lemezgyár, valamint több más üzem alapított díjat összesen több mint 30 ezer forint ér« téliben. Közlemény A Palla gi Felsőfokú Mezőgazda- sági Technikum felhívja mindazol» figyelmét, akik felsőfokú állat­tenyésztési szaktechnikusi képesí­tést kívánnak szerezni, hogy e hó-» napban jelentkezhetnek a fenti is­kolába. A felvételi feltételek: középisko­lai érettségi, vagy képesítő bizo­nyítvány. sikeres felvételi vizsga. A jelentkezők felvételi lappal jo- letkezhetnek, * melyhez csatolni kell az érettségi, vagy képesítő bi­zonyít ványt, önéletrajzot, orvosi igazolást, középiskolai, vagy válla­lati javaslatot. A tanulmányi idő két év. Az is­kola elvégzése után a hallgatók szaktechnikusi oklevelet kapnak ési kedvezményesen folytathatják ta­nulmányaikat más agrár felsőok­tatási intézményekben. Aliik az egyetemi felvételeik so­rán sikeres vizsgát tettek, de hely hiányában nem nyertek felvételtj azoknak azonos felvételi vizsgatér« gyak esetén nem kell felvételi vizsgát tenniük. A vidéki hallgatók számára ked­vezményes díj ellenében kollé­gium éli lyezést biztosítunk. Jelentkezési lap az iskolánál Bftr­’heto. Jelentkezés (okmányok beküld é- sévei) határideje; július 30.

Next

/
Thumbnails
Contents