Észak-Magyarország, 1962. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-13 / 162. szám
Péntek, 1962. júlins 13. ESZAKMAGYARORSZAG 8 Hosszú árospataki Gépállomás aratása gépsor indul a mezők laposságába vesző útnak. A Sárospataki Gépállomás elindította első cséplőgép-karavánját a távoli falvakba. Benne van a levegőben az aratás hangulata, s az iparkodásra serkentő aggodalom is, hogy a megkésett nyarat minél jobb munkával ellensúlyozzák. Tavaly és most Azzal állítottam be Bodnár Lajos íőagronómushoz, hogy vajon tavaly mennyivel sikerült korábban elkezdeni az aratást? Kimutatás sem kell • hozzá, hogy kapásból válaszoljon: — Úgy 10—12 nappal hamarabb indultak meg a gépek, s ilyenkorra már az aratnivaló jelentős részével végeztünk. Emlékszem, tavaly is a tolcsvai Békeharcos Tsz határában vágtuk az első rendeket, de bizony nem július 6-án, mint most, hanem június 26-án. Péter-Pálra már volt keresztünk. S az is igaz, hogy tavaly az év hasonló időszakában a gépállomás minden aratógépe, kombájnja már munkában volt — szerdán, július 11-én a 31 aratógépből még csak hét dolgozott és két rendrevágó, a kombájnokat egyelőre tétlenségre kárhoztatja az időjárás, a jövő héten indulnak meg tel jes lendülettel. Télen, a szerződéskötéskor nem kis aggodalommal tapasz talták a gépállomás vezetői hogy a termelőszövetkezetek túlbecsülve saját erejüket, nem kötik le a gépállomás aratás kapacitását. A gépállomás valóban nem istennevében dolgozik, hiszen a gépek koszönömért nem mozdulnak, üzemanyag, kormányukhoz ember kell, de a géppel való munka mindenképpen kifizetődő. Nos több termelőszövetkezet úgy akar, vagy szeretne takarékoskodni, hogy kevesebb munkára szerződik a gépállomással. De most, hogy körmükre égtek az aratási tennivalók, pótszerződést kellett kötni a tsz-ekkel, s a 6230 holdnyi aratnivaló egyből közel tízezer holdra szökött S így van ez majdnem minden esztendőben, utólag kell korrigálni a szerződéseElőbb végeztek a nagyjavítással — terven felöl öt tonna finom papír ■ A Diósgyőri Papírgyárban július elején kezdték meg a szokásos évi nagyjavítást A ■fontos munkára kilenc napot irányoztak elő. A dolgozók szorgalmas munkával arra törekedtek, hogy a kiszabott időt lehetőleg lerövidítsék, hiszen az idei, lényegesen nagyobb kötelezettségük pontos teljesítéséhez minden perc fontos. Törekvésük sikerrel járt Félnappal előbb fejezték be a javítási munkát, noha közben — a szokásos munkán felül — a szárítóberendezést módosították, amely számítás szerint ■valamelyes termelés növekedést is eredményez majd. A nagyjavítás határidő előtti befejezésével a gyárban kedden délután újból megkezdték a termelést és szerdára virradóra terven felül öt tonna finom offset-papírt készítettek. két és sosem lefelé, hanem mindig felfelé kerekednek a számok. Augusztus 20-ra végeznek Az aratással ugyancsak megkéstünk, de Bodnár elvtárs meggyőződéssel mondta, hogy augusztus 20-ra nem marad aratnivaló a területükhöz tartozó 29 termelőszövetkezetben, sőt, ha minden jól megy, az időjárás nem akadályozza a munkát, a cséplés gondját is letudják, persze ez nagyon megfeszített munkát igényel. A gépállomás területén 22 ezer hold kalászos vár aratásra. Ebből a gépállomás mintegy tízezer holdat vág le, a többi a termelőszövetkezetek saját aratógápeire és aratópárjaira vár. Kiszámították, hogy ezen a területen mindössze 4,4 hold kalászos jut egy-egy aratópárra, s ennek teljes elvégzéséhez 8—10 nap bőségesen elegendő. A tsz-tagok szorgalmán múlik, nem növekszik-e az említett idő három-négy hétre. A gépek tekintetében magabiztosak a gépállomási vezetők. Hiba ugyan előfordulhat, törés és egyéb baj ellen nincsenek biztosítva, de ami a traktoristákat illeti, szorgalom dolgában nem lesz hiba, hiszen nemcsak országos érdek az aratás gyors elvégzése, nekik is hasznuk származik abból, ha iparkodnak, többet keresnek, s a nyári szezonmunkáknál kereshet igazán a szorgalmas, iparkodó traktoros. Az aratással egy időben egyéb feladat is foglalkoztatja a gépállomásiakat. A maguk bőrén tapasztalták; ha nem nyomják meg a gombot már az aratás idején, hogy minél nagyobb területen végezzék el a nyári mélyszántást, akkor nem tudnak megbirkózni az őszi mélyszántással sem. Az őszi tennivalókat segítik azáltal, hogy nyári mélyszántást is végeznek. Az aratás időszakára kidolgozott munkaterv szerint éjjelnappal 30 erőgép végez majd talajmunkát, szánt stb. De ha szorít a cipő, akkor az éjjeli műszakot még tovább tudják növelni, akár hetvenre is. A traktoristák megértik az éjjeli műszak fontosságát és szívesen vállalják. g. m. Újabb két Duna-tengerjáró készül a magyar hajózás részére A Magyar Hajó- és Darugyár angyalföldi telepén a Hétért részére még az idén két újabb Duna-tengerjáró készül, amelyek magyar színekkel járják majd a világtengereket. Az 1 300 tonna teherbírású áruszállító hajókat úgy képezik ki, hogy a hidak alatt is könnyedén közlekedhessenek, s így a Dunán is rendszeres forgalmat bonyolíthatnak le. Az egyik hajót, amely a Borsod nevet kapja, még ebben a hónapban vízrebocsótják és augusztus végén adják át a Duna Tengerhajózási Társaságnak, míg a másik hajó átadására óv végén kerül sor* ! Aratnak a sárazsadányi tsz-ben Holnapi problémákról szólunk Sándor Sári marokszodd Megyénk termelőszövetkezetei az őszi árpa betakarításával megkezdték a legnagyobb nyári munkát, az aratást. A kalászosok kései érése következtében ez évben rövidcbb idő alatt kell végezni az aratással, csépléssel, mint általában, így gyors munkára, s a munka sikere érdekében alapos felkészülésre, szervezettségre van szükség. Annál is inkább, mert hiszen az aratással párhuzamosan végzik termelőszövetkezeteink a tarlóhántást, a nyári mélyszántást, a másodvetést, sőt, ahol erre erő és idő van, a kukorica gazolókapálását is. A munkaszervezés megkönnyítése, az esetleges munka közben előfordulható problémákra való felkészülés érdekében szólunk néhány szót... Ügy hiszem, nem fölöslegesen! Hogy elegendS erőgép legyen Az elmúlt években, évtizedekben a legnehezebb nyári munkának számító aratás ma már egyre kevésbé veszi igénybe a termelőszövetkezeti tagság fizikai erejét. Ez évben megyénk három és félszáz közös gazdaságában 335 kombájn, 260 aratógép segíti a kenyér- és takarmánygabona betakarítását, s ez elegendő ahhoz, hogy kalászos veteményeink több mint 70 százalékát géppel arassuk. Lényeges dolog, hogy termelőszövetkezeteink minden géppel aratható kalászosterületüket az aratógépek, kombájnok „gondjaira” bízzák, így a termelőszövetkezeti tagok a nagyobb kapástermés érdekében elvégezhetik a ga- zolókapálástTermészetesen szükséges, hogy hibátlan legyen a gépek kiszolgálása. Egy-egy kombájnhoz legalább két motoros szállítóeszközt kell biztosítani, amely zavartalanul elszállítja a kicsépelt magot, s így biztosítja a kombájn folyamatos munkáját. S az sem közömbös, milyen szállítóeszközt foglalkoztatunk. Ha vontatók dolgoznak a gabonaszállításnál, kevesebb erőgép jut a talajmunkák: tarlóhántás, nyári mélyszántás végzésére. Van azonban más megoldás is. Termelőszövetkezeteink TE- FU szállítókocsikat is igénybe vehetnek az aratás időszakában. E lehetőséggel élni helyes és szükséges, hiszen a szállítási munkától így „megszabadult” erőgép szánthat, vethet, azaz a takarmányszükséglet biztosítása és a jövő évi jó termés érdekében munkálkodhat ... Persze fontos: a termelőszövetkezetek gondoskodjanak a kombájnszalma összegyűjtéséről, az aratógép kötötte kévék keresztberakásáról, hogy zavartalanul szánthassanak a gépállomás, illetve saját erőgépeik. 30.000 hold másodvetés A hűvös, esőtlen tavasz nem kedvezett a takarmánytermelésnek. Többezer hold tavalyi vetésű pillangós nem telelt át megfelelően, s meglévő takarmányterületeink is a közepesnél gyengébb termést adtak, így termelőszövetkezeteink nagyrésze nem rendelkezik a jó átteleltetéshez szükséges szálastakarmány mennyiséggel, s a hiányt előreláthatólag nem pótolhatják a további kaszálások sem. Fontos, halaszthatatlan dolog tehát: gondoskodni a hiányzó takarmánymennyiség pótlásáról. S ez egyetlen módon: a tarlóvetésekkel oldható meg. A télen és koratavasszal készített éves tervek szerint — amikor megfelelő takarmányterméssel számoltunk még — 15 000 holdnyi tarlóvetésre lett volna szükségünk. Ez azonban az adott helyzetben és esetben kevés. Ahhoz, hogy pótolhassuk az idő-elrabolta takarmánymennyiséget, legalább 30 000 holdnyi másodyetést kell végeznünk az aratással egyidoben. Ez a terület — ha a másodvetésekre megfelelő lesz az időjárás — feltétlenül biztosítja majd az állatállomány zavartalan átteleltetését, nem lesz szükség takarmány- vásárlásra. A tarlóvetéshez szükséges magot termelőszövetkezeteink már most beszerezhetik. Több közös gazdaságunk az elmúlt esztendőben is sokat nyert a tarlóvetésekkel, biztosította a szükséges takarmányt mind a közös, mind a háztáji állatállomány számára. Több helyen ma is azt tervezik, hogy háztáji gazdaságonként fél-fél hold másodvetést biztosítanak a termelőszövetkezet tervezett vetésterülete mellett. Ez helyes, követendő dolog, komoly gondoktól szabadíthatja meg mind a tagságot, mind a közösséget, mind a népgazdaságot. Hiszen a külföldről vásárolt szálastakarmány sok pénzbe, komoly valutába kerül. A helyes anyagi ösztönzésről Az elmúlt esztendőkben megyénk több közös gazdaságában okozott komoly problémát aratáskor az aratás premizálásának mikéntje. Termelőszövetkezeteink az idén éves tervükben, már a tervezéskor meghatározták, s a tsz-tágság- gal megbeszélték, milyen anyagi ösztönzést alkalmaznak az év folyamán. Több' helyen célprémiummal, avagy a höl- dankénti 15—30 kilogrammos gabonajuttatással kívánták és kívánják jutalmazni az aratásban résztvevők szorgos munkáját. Ez helyes, általánosan alkalmazott módszer. Most, az aratás dandárja közeledtén azonban egy-egy közös gazdaságban más igényekkel, a közösséget sértő igényekkel lépnek fel. A szemerei termelőszövetkezet néhány tagja például azzal a javaslattal kereste fel a vezetőséget: learatják a kalászosokat, de a vezetőség ellenértékként természetben adja oda nekik azt a kenyérgabonamennyiséget, amennyiért forintértékben a gépállomás aratógéppel, vágj' kombájnnal elvégezné a munkát!... Ez a kérelem, ez az igény semmiként sem egyeztethető össze a a közösség elveivel. Hiszen áz ilyen juttatás egy-egy termelőszövetkezetben egyes tsz-tago- kat meg nem érdemelt előnyökhöz juttatna, a mások kárára. Helyes a célprémium, helyes a gyors, becsületes munka jutalmazása, azonban a szeme- reiek igénye ellentétben ált mind az alapszabállyal, mind a közösség többi tagjainak érdekeivel ... S károsan érintené az egész közösséget ma, amikor a gépek segítségével gyorsabb, olcsóbb a munka. Olcsóbb — még a szemereiék számolgatásának ellenére is—-, hiszen a nehéz aratási munkától gépek megszabadította emberi erő más munkát végezheti amely külön hasznot, plusz jövedelmet biztosíthat a tagságnak ... * Barcsa Sándor Ä villamosvezető Tíarancsi István magános ember. Valamikor fiatal korában úgy érezte, függetlenséget jelent, ha nem nősül meg, nem alapit családot. Az idő azonban kegyetlen úr. Ma már negyvennyolc éves, és rájött, hogy nem jó így, társtalanul. Mennyivel más lenne, ha munkából hazatérve, megosztaná gondját, örömét valakivel... Mert Barancsi István érdekes és szép munkát végez: villamosvezető. Szinte nincs is olyan nap, hogy szolgálat közben ne történne vele említésre méltó dolog. Sokgyermekes, szegény parasztcsalád fia. Visszaemlékszik arra, hogy egyszer — már akkor katona volt — karámmkában az aratópárok csonykor ment haza szabadságra. Az édesapja csak egy darab száraz kenyérrel tudta „megvendégelni”. Mindez azonban a múlté. t Több mint húsz éve már, hogy a közlekedési szakmában dolgozik, s 1947 óta vezet kocsit. Ez bizony nem kis idő! Sok-sok embert ismert meg ezalatt. Udvariast és tolakodót, szerényt és hangoskodót, néha egész sorsokat. A munkáját nagyon szereti. Csendes, halk modorához képest szinte furcsa az a lelkesedés, amellyel beszél róla. Pedig nem könnyű, nagy idegfeszültséggel járó- foglalkozás ez. Biztos szemre, biztos kézre, s nem egyszer óriási lélekjelenlétre van szüksége. — Fizikailag cseppet sem érzem magamat fáradtnak munka után — mondja —, de idegileg annál inkább. És mégis, ha szabadságon vagyok, akkor valami hiányzik az életemből. Szinte sajnálon, hogy itthon kell maradni. — A szabad idejét hogyan használja ki? Van-e valamilyen szenvedélye?. — Régebben nagy kirándulásokat tettem motorral, ma már azonban szívesebben keresek otthon szórakozást. Sokat hallgatom a rádiót. Különösen szeretem Dezséry László vasárnapi jegyzeteit. Szívesen hallgatom a cigányzenét. Van néhány barátom is, akikhez eljárok beszélgetni, politizálni. S nagyon szereti az embereket. Felelősséget érez értük, hiszen mindennap az ő kezében van az élete annak, aki szerelvényén utazik. Munkatársait, a kocsijára beosztott kalauzokat is szereti, ha kell oktatja, neveli őket, átadja tapasztalatait. . > A környékbeli gyerekek ■£*' szinte rajonganak érte. Hányszor megvárták már a sarkon, csakhogy „potyán” vil- lamosozhassanak egy kicsit! Ilyenkor, amikor látja magú körül a boldog gyermekarcokat, a csillogó szemeket, úgy érzi, hogy talán mégsinai olyan egyedül... Gyártás KataSá
