Észak-Magyarország, 1962. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-12 / 161. szám
BSZASMAGYARORSEÄG Csütörtöki 1962. július 12. Nem lehetne halkabb? — Hová szól a jegy? — kérdezte izgatottan társaságunk néhány tagja, amikor *4 eltéptem a népkerti szabad- | téri mozi pénztárától. { — Ügy középtájra. í — Ott talán kibírjuk — I mondták. I — Mit kell kibírnunk? — A hangot. A hangerőt. I Valóban kibírtuk, és egy 1 óra múltán már csak enyhe 1 fejfájásunk emlékeztetett 1 arra a hihetetlenül bántó 1 hangorkánra, végsőkig fel- I fokozott hangszóróbömbö- j lésre, amelyet — ha már fi- P zettünk érte — kénytelenek j voltunk elszenvedni a film- I vetítés ideje alatt. Hogy mi- 1 ért kell a hangszórót — szó ( szerint értendő: — üvöltetni, I de úgy, hogy még a Népkert 1 környéki lakásokban is hal- 1 lani mindent, ez teljesen | megfoghatatlan. | A hangszóró bömböltetője I büntetésként azt érdemelné: I üljön ki a nézőtérre és él- 1 vezze a filmet a. magakészí- I tette fortissimóval. (pt) Tsz-asszonyok látogattak a Lenin Kohászati Művekbe A Lenin Kohászati Művek nőtanácsának meghívására kedden 28 termelőszövetkezeti lány és asszony érkezett Zal- kod községből Diósgyőrbe. A termelőszövetkezeti tagok megtekintették a Lenin Kohászati Müvek üzemeit, ismerkedtek a kohásznőkkel, munkájukkal. Majd a Hámor Étteremben látták őket vendégül, ahol fesztelen beszélgetés 'közben cserélték ki tapasztalataikat, fonták, még szorosabbra barátságukat a diósgyőri üzem és a zalkodi tsz nődolgozói. A délutáni órákban a zalkodiak ellátogattak a Miskolci Pamutfonóba is. Cégtábla a kapu fölött | A Dózsa György utca 23. Iszámú ház kiskapuja fölött Ikopott cégtábla látható. Ez áll frajta: Gyöngy Lajos cipész ihátul az udvarban. Hát ami |az udvart illeti:.: Tenyérnyi [négyszög Miskolc házrengete- jgében, ahová esetleg délután [vetődik néhány kósza napisugár. A parányi udvarra egyetlen ajtó nyílik, az is nyit Iva. Az ajtó mögött — hajdani felőszobában — dolgozgat fGyöngy Lajos. Most nincs itt, Ivan idő körülnézni. | A bejárattal szembeni álivá- ínyon sorakoznak a különfél Inagyságú kaptafák, a kész, vagy [javításra váró lábbelik. Az aj- |tó mellett áll a „bankli” a fsuszterszékkel, a „bankli” fö- Jlött öreg rádió (a mester sze- ireti a zenét), az ajtófélfán fnikkelóra ketyeg. Gazdája [precíz, pontos ember. Egyéniként is — mint a „kuncsaftok” [mondják — az öreg cipész [minden munkát pontosan, időire készít el. | Magas, 60 évesnek látszó [ember lép be. ■— Tessék parancsolni: — Gyöngy Lajost keresem, — Én vagyok: — De én az idősebbiket keresem.Elmosolyodik; — Miskolcon csak két Gyöngy nevű kisiparos dolgozik. Egyik a fiam a Visinszkij utcában, a másik meg én. És hát csak az apa lehet az idősebb. — Akkor itt valami tévedés van. Nekem azt mondták, Gyöngy bácsi túl van a hetvenen; — Hát túl néhány nappal, augusztusban leszek 81 éves. — Szép kor.— Ha babonás volnék, lekopognám; ma is olyan friss erőben érzem magam, mint ötven évvel ezelőtt. Időközben beiön asszonya, halkan motoz a konyhában, figyeli a beszélsetést. Az utolsó mondatra megjegyzi; —■ Ledolgoztad az életed. Nem adtak érte semmit! — Hát nem — állapítja meg Gyöngy. Rámkacsint, s nem kis büszkeséggel mondja: — A feleségem dolgozó nő! Az egyik iskola konyháján dolgozik. Vagyont nem tudtam összekalapálni, legalább öregkorára legyen nyugdíja. — Kis idő múltán hozzáteszi; — 25 éves házasok vagyunk. Ö a harmadik. Az egyik asszony meghalt, a másikkal nem értettük meg egymást. — Gyerek? — Három. Lali kisiparos, mint én, egyik lányom tanárnő Pesten, a másik lányom bányászfeleség. Férje vájár, jól keres. A kis műhely, mintha fénynyel, napsugárral telne meg. Könnyed, suhanó léptek, s egy kissé molett, csinos fiatal- asszony áll meg az ajtóban. Könnyedén, bájosan csacsog, kíváncsiságból felpróbál egy kijavított, „csodálatosan szép” kínai szandált. Magas, szinte lehetetlenül vékony sarkú ci- pőcskéket hozott. A mester hosszasan nézegeti: — Én nem tudom megcsinálni. Ehhez finom kéz kell; Az asszony kicsit csalódott. — No, — nyugtatja meg Gyöngy — nem kell aggódni. Elviszem a fiamnak. Az nagyon érti az ilyeneket. Négy nap múlva tessék érte jönni, Az asszony ellibben. ■— Itt lakik szemben — mormogja a mester. — Férje mérnök. Mindig hozzám hozza a javítani valót. — Van sok munka? —• Napi 8—10 pár. Csak javítással foglalkozom. Űj cipőket már nem csinálok. — A férjemnek — mondja kiegészítésképpen az asszony — mindig van mit csinálnia. Nemcsak az utcából jönnek ide, hanem Diósgyőrből, Mar- tintelepx-ől is, Szeretik a munkáját; — Nálam nincs mulasztás — mormogja a mester.Az ajtónyílás elsötétedik. Egy fiatal anya lép be. Ö is tüsarkú cipőt hoz. Gyöngy hosszan nézegeti a javítani valót, aztán visszaadja. — Ezt már nem érdemes megcsinálni. Kijavíthatom, de hát ha a javítás díjához pár forintot tesz, újat vehet. És nagyon jó cipőket árulnak az üzletekben. Az asszonyka távozik; Ő megjegyzi: — Látja? Cseppet sem erős- ködött, hogy csináljam meg. Valamikor... eh! Akkor nehéz volt a javítás. Folt hátán folt. Ma? ... nem is emlékszem mikor foltoztam lábbelit utoljára. — Csak egyet még. Nagyon fúrja az oldalam: mi a hosszú élet titka? — Hát kérem. Nagyon szeretem a munkámat. Szeretek szépen dolgozni. Azt mondom, a legszebb erény a munka. És fontos, hogy az ember mérsékelten éljen. Reggel 6-kor kelek, 7-től este 5-ig dolgozom; Utána elballagok a borkóstolóba, megiszom két-három decit, kiolvasom az esti lapot (mert érdekel, mi történik a világban), aztán este 8-kor már ágyban vagyok. Kivéve, ha értekezletre megyek a KlOSZ-ba. Az havonta egyszer van; Így dolgozik. így él. Csorba Barna A gyér gondja a mi gondunk! á Lenin Kohászati Művekben „tradíciója” van a fia,' talság öntevékenységének. Az utóbbi esztendőkben a kohászifjak néhány nagyszerű tettel öregbítették ezt í tradíciót. Látva ezt a gyár vezetői, esetenként igénybe ve- szik az ifjúságnak, de különösképpen a KlSZ-tagságnak ezl a lelkes segítőkészségét. A nagyüzemi KISZ-bizottságo£ pedig szívesen fogadnak minden olyan megbízatást, amelye a gyár íiataljaivaj kívánnak végrehajtatni. A-z évek során így vált szállóigévé az ifjúsági szövetséi tagjai között: A gyár gondja a mi gondunk is. Az érctömörítő építése, a szénportároló létesítése és soron kívül gyártott üstök a fiatalok tetteit hirdetik. Mindez akkor jutott eszembe, amikor a gyár Fiata Műszakiak Tanácsának munkájáról érdeklődtem, s Járdat Feren<p KISZ-titkár magyarázkodás helyett elém tette 3' 1962-es munka tervet. Érdeklődéssel lapoztam át a stencil© zett programot, azután úgy éreztem, az LKM fiataljai mos sem vallanak szégyent. Nagyszerű, jól átgondolt gazdaság és szervezési kérdések egész sorát valósították és valósítja! meg az idén. Irríe egy kis „ízelítő": jelenleg a nagyolvasztók folyama tos ércellátása körülményes, nehéz fizikai munkát igényel Éppen ezért a fiatalok ércszállító alagutat építenek, amely ben egy végtelen gumiszalag viszi majd az ércet a tárol helyekről a kohó és a tömörítő bunkerjaiba. Gondos prog ramot dolgoztak ki az elektroacélmű selejtszázalékánál csökkentésére. Elhatározták azt is, hogy az egyik martin1 kemencét kísérletképpen nem import magnezit-téglával hanem a vállalatnál készített dolomit-téglával falazzák ki Korszerű daruátemelő berendezést létesítenek a hengerdé ben és így a mélykemencéknél használt darukat gyorsabbal kijavíthatják. Ez természetesen csak töredéke annak a sokrétű é ^ hasznos munkának, amelyet a diósgyőri kohászt fiatalok ebben az esztendőben elvégeznek. Mégis, úgy érzem ahhoz elegendő, hogy bizonyságául szolgáljon annak a mondásnak: A Lenin Kohászati Művekben a gyár gondja a fia talság problémája is. — Paulovíts —* A megye filmszínházainak helyzete A Borsod megyei Tanács végrehajtó bizottsága a művelődésügyi osztály vezetőjének jelentése alapján a megye filmszínházainak helyzetéről, tevékenységéről, a Moziüzemi Vállalat irányító munkájáról tárgyalt. A jelentés az 1959. óta eltelt időszak eredményeinek, tanulságainak tükrében vizsgálja a filmszínházak helyzetét. A mozipark fejlődése Három évvel ezelőtt még 105 községből hiányzott a vetítés, most már az ilyen községek száma alig emelkedik harminc fölé. Filmvetítésről ezekben a községekben is gondoskodnak vándorfilm-szolgálattal, így lényegében elértük, hogy ma már megyénkben nincsen olyan község, ahová ne jutna el a film. Természetes, hogy még sok a javítani való. A lakosság ezeken a helyeken sűrűbb vetítést igényel. A mozipark fejlesztésének terve számol ezzel az igénnyel, és a villamosítással párhuzamosan fejlesztik a filmszínházak számát is. Ehhez a végrehajtó bizottság és a filmfőigazgatóság jelentős támogatást nyújtott eddig is; Az elmúlt három év alatt 10 új normál- és szélesvásznú mozi kezdhette meg működését, 34-el növekedett a fix keskenyfilm- színházak száma és további 43 községre sikerült kiterjeszteni a körzeti vetítési rendszert; A mozihálózat műszaki helyzete Sokat tettek a műszaki színvonal emeléséért is. Mintegy 3 millió forint értékben felújítottak és korszerűsítettek 3 vifaaf&sz F#rene * in mm tömtél,, 16. A két kém sorsa Nem tudom, mit akar tőlem Kolthay. Vallatóra fogott. Kérdéseiből hamar kiderül: pontosan tudja, mit írt legutóbb az apám. — Ha úgy is tudja, miért kérdezi, Főnök? — tudakoltam. — Kérdezni csak nekem van jogom! — felelte erélyesen. — Nos? — Hogyan jutott az édesapja eszébe, hogy célzásokat tegyen magának szolgálata veszélyességéről? — Ajdont nó! — feleltem. — Ne legyen cinikus! — figyelmeztetett. — Sejtelmem sincs! Fia ön ismeri apám levelének tartalmát, bizonyára ismeri az én hazaküldött leveleimet is. — Nem leskelődöm mások leveleibe! — utasított rendre. — De a katonai titoktartás nem játék. Azoknál pedig különösen nem, akik speciális egységben szolgálnak. — Az U. S. Army-ba jelentkeztem. A szerződés ideköt öt évre. — Nem óhajtok vitát folytatni arról, hogy mire kötelezi magát a szerződés, milyen jellegű a szolgálata. Csak nyomatékosan a figyelmébe ajánlom: magasabb államérdek, hogy a mi szolgálataink körülményei rejtve maradjanak. — Sajnálom — mondtam. A főnök vállat vont; — Ne higgye, hogy ezzel pontot tett az ügyre. A dolog nem ksupán engem foglalkoztat. Meglepődne, ha tudná, milyen SSagas körökig jutott el. A tisztelendő úrral tanácskoznak feinkóék a fiukról. Nem rossz. A fiuk a szabad világban él, s ők aggódnak miatta. Hallatlan. Ezt már inkább csak magának mondta. A főnök dühösen távozott. Visszaszólt: — Tisztáznia kell még magát ebben az ügyben. Unalmam most már egyszeriben elillant. Miről írt apám? Nekem is szokatlan volt és meglepő. Gyakran megteszi ő is, hogy elmond egyet-mást a gazdálkodásukról. Tudja, hogy az ilyesmire kíváncsi vagyok. De most hosszasan leírt egy históriát. Azzal kezdte, hogy a tisztelendő úr beszélgetett vele erről, tőle kapta a tanácsot, hogy írja meg- nekem... Amikor a főnök dühösen faképnél hagyott, előszedtem a levelet. Vegyük csak sorra: „Sárváron járt a tisztelendő úr — írja az apám — és éppen nagy izgalomban mesélték az emberek, hogy két gyanús fiatalember járt ott a községben, akikről kiderítették, hogy a határon túlról jöttek és oda igyekeznek vissza. Mindjárt meglátták rajtuk, hogy nem idevalósiak — folytatta apám —, két, községbeli ember a nyomukba szegődött, s beszédbe elegyedett velük a szövetkezeti italboltban. A kérdésekre zavaros választ adtak, látnivaló volt tehát, hogy nem járnak egyenes úton. Aztán, amikor a falubeli emberek rendőrért küldtek, azok ketten bemenekültek a közeli erdőbe. Röviddel ezután mozgósították a munkásőröket is, körülfogták az erdőt, felvertek minden bokrot.. Nagy lövöldözés lett a vége. A két kém (a tisztelendő úr úgy mondta, hogy azok voltak) egérfogóba szorult. Az idősebbik, aki a vezető volt, golyót küldött társa koponyájába, aztán magával is végzett. Hát mindezt csak azért írom meg, mert — erősítgeti apám — a tisztelendő úr tanácsolta. Talán nem lesz károdra, ha tudsz erről, mert hogy az ilyesmi teljességgel esztelen meggondolatlanság és ráadásul a mi békés életünkre, meg a sajátjukra is életveszélyes. Mert Sárváron azt mondták, hogy mindenféle fegyver, meg titkos rádió, méreg és sok más efféle volt náluk. Könnyű kitalálni, hogy a volt honfitársak — ezt a két szót apám aláhúzta — az életünket se kímélték volna, csakhogy megbízóiknak eleget tegyenek.- Te írtad, fiam, hogy már leszereltél, ennek nagyon örülök. Annak még inkább, hogy folytatod a tanulást. Én ezt tudattam a tisztelendő úrral, de ő azért rábeszélt, hogy írjam meg ezt teneked, hogy tudjad.” Sokféle okból nyugtalanít ez a levél. Eltettem, nem akartam rágondolni. De a főnök most alaposan felzaklatott. Ha meggondolom, tényleg nem játék. Igaza van a főnöknek. Nem tudom, kik lehettek, akikről apám ír ... Feltehető, hogy szakmabeliek. Be még csak bejutottak valahogy, de vissza már nem sikerült nékik. Elméletben beszélnek nekünk ilyen lehetőségekről. De a hangsúly mindig azon van, hogyha valaki az előírásokat pontosan betartja, fegyelmezett és körültekintő, simán átcsúszhat minden ellenőrzésen é§ sértetlenül visszatérhet, Már régen sejtettem — azt hiszem, a többiek is, Sulyok Berci meg éppenséggel nem csinált titkot véleményéből —, hogy az életben egy kicsit másképpen alakul az ilyesmi; mint ahogy kitervezik. A másik ok, ami most megfoszt a nyugalomtól, a levélben olvasható félreérthetetlen célzások. Hogy így'a tisztelendő úr és amúgy ... Én már jóideje megírtam a szüleimnek, hogy katonai.szolgálati időmet letöltöttem. Ez szükséges volt — írtam —, mert enélkül egyetlen fiatal férfi bevándorló sem kaphat USA állampolgárságot. Igyekeztem elhitetni velük, hogy visszatértem a civil életbe, s most agrártudományi tanulmányaimat fejezem be, a kukoricában akarok specializálódni. Az az elképzelésem, hogy Kaliforniában telepszem le, s ha beválnak a terveim, megházasodom, létesítek egy kis farmot magamnak. Milyen meggondolások alapján tüntet ki figyelmességével a tisztelendő úr? Talán egy követ fúj a kommunistákkal, hogy utánam szaglász. Miért gondolja, hogy engem bármiképpen is érdekel, vagy érint ez a sárvári eset? Miből sejti, hogy én az vagyok, ami vagyok? És az a mondat apám leveléből, hogy „a volt honfitársak az életünket se kímélték volna, csakhogy megbízóiknak eleget tegyenek.” Óráról órára erősödik a nyugtalanságom. Nem hordhatom magamban ezt a gondot. Valentinnel beszélek róla. Igaz, hogy vele nem voltam olyan meghitt barátságban, mint a legutóbbi időkig Andrással, de az ilyen dolgokhoz ő ért a legjobban. Otthon katona volt, kioktatták. „Az lehet — mondja —, hogy nem árultál el titkot, szándékosan nem Kottyantottál el semmit, de valamilyen ügyetlenkedést bizonyosan elkövettél.” — Semmit a világon — erő- sítgettem. — Hát hidd el, hogy nem. Soha egyetlen [levelemben sem írtam olyat; amiből kitalálhatták volna, hogy én még mindig katona vagyok, s különösen, hogy milyen alakulatnál. „Otthon tudják, hogy vannak ilyen alakulatok — mondja Árpi. — Felvilágosítják róla a lakosságot, különösen az érdekelteket. Bizonyosan más is beszélt már erről szüléiddel és a pappal. Ne hidd, hogy otthon a fejükre estek. Tudják, hogy az ilyen korosztálybeli fiatalokra itt kivetették a hálót. Éppen ezért kell betartanunk a szigorú előírásokat a levelezésben is. Betartottam. Egyetlen szóval se tértem ki... „Persze, hogy nem — mosolyog Valentin, s rosszul esik, hogy kicsit fölényes. — De másból is értenek. Mégcsak panaszkodni se kell. Elég, ha kedvetlenséget árul el a levél, ha kiérződik belőle, hogy nehéz a sorod, hogy fáradt vagy. Elég, ha ügyetlenül hazudsz. Ne haragudj, úgy értem, hogy nem tudsz eléggé meggyőzően mesélni a mezőgazdász témákról és a civil élet más elfoglaltságairól.” — írtam ilyenekről. — Mégsem eleget — mondja —, mégse jól, mert különben nem jártál volna így. Nem lettem okosabb Valentin szavaitól. Már megbántam, hogy szóltam neki. Katona Sanyi — ez valósággal rejtélyes — mindent tud az ügyről. Pedig Valentin nem szólt neki. Kértem erre, s nem is szólt. A főnök figyelmeztetett, hogy ne beszéljek a dologról senkivel. Katona Sanyi pedig maga hozta szóba. Négy- szemközt, de elég kihívóan. Mintha ő is valamilyen hivatalos személy volna. Most ő a szobaparancsnok. De ettől még aligha terjed ki a hatásköre ilyesmire. Csak úgy lehet, hogy a főnök maga tájékoztatta. Ezek szerint. Sanyi is valami bennfentes? Az bizonyos, hogy nem egészen őszinte. Az ördög ismeri ki magát... (Folytatjuk.) ■ déki és 4 miskolci mozit. A új művelődési otthonokban néhány esettől eltekintve mindenütt helyet adtak a film nek. A Moziüzemi Vállalat ve zetősége azonban nem tartott! be minden esetben a kétoldali megállapodásokat és a tanácsol beleegyezése nélkül is intézké dett. Műszaki szempontból kültf nősen a falusi, keskeny-vásznj filmszínházak hagynak sok kí vánnivalót maguk után. A mű; velődési otthonok egy részéne! termei tervezési hibák követ keztében alacsonyak, rossza! az akusztikai viszonyok: A m? gyei tanács már többször fel hívta erre a megyei tervei iroda és az építtetők figyelme' is. A tervező iroda most mi valamennyi művelődési otthol tervbírálatához meghívja j Moziüzemi Vállalat műszajj osztályvezetőjét. A vetítőfül kék általában megfelelnek i előírásoknak. Nem hiányzik j hangszóró, a lemezjátszó és mikrofon sem, néhány mozi ni pedig diavetítőt js adtak. A mozik vonzó küllemén!’ kialakítására igen nagy gond* fordítanak. A megyei tanáí úgy intézkedett, hogy a tatar'j zási feladatokat a vállalat és' tanácsok közös fedezeti fórrá! ból oldják meg. A tanácsoké a szakszervezeti bizottságok' érdekeltté kell tenni abba* hogy a mozit éppúgy magúid nak tekintsék, mint más kulti rális intézményt. Ezt a cé szolgálja a terembérleti díjs rendezése is; , < A műsorpolitika A nemzetiségi arányokat i tálában sikerült betartai* egyes mozik műsorában azol ban nagy aránytalanságok i pasztalhatók. A műsorosztó1 nem végez kellő elemző mi Icát. főleg a keskenymozik ni sorbeosztását végzik mechaf kusan A tudományos kisfj mek forgalmazásának nagy j jelentősége. Az utóbbi évekb* a kisfilmek vetítése mindent rendszeressé vált, csak a to galmazásukra jellemző a roj említett mechanikus vonás, j műsorosztók ábc sorrendűi küldik a filmeket. A társadí mi moziüzemek műsorellátás ez év január 1-től a válla!' végzi. Ezzel kapcsolatban eí megoldatlan probléma jelei* kezik: a műsorral ellátan* mozik száma emelkedett, del vállalat rendelkezésére á! kópia-szám nem, Hasonló pro léma van a propagandaanyj ellátásnál is; A mozik száj*, növekszik, a juttatott prof! gandaanyag mennyisége pefl neim ^ t ■ A filmszínházak látogatói sága 1960. IV; negyedévéi kezdődően fokozatosan esd kent. Ebben szerepet játszan* az említett filmellátási tén* zőkön kívül: a televízió rőt. mos terjedése, a filmszínház* egy részének kultúrálatlan, ga, a propaganda gyengeséí A televízió terjedése örvend tes, a többi tényezőn azonö javítani kellj í»ris^
