Észak-Magyarország, 1962. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-12 / 161. szám

Csütörtök, 1962. július 12. GSZAKMAGYAltORSZAG ár iiem tartoznak a sereghajtók közé... Két év múlva bemutató gaz­daság leszünk — feszül meg Tímár Árpád agronómuson ' a kabát. . — Ez egy esztendővel ez­előtt borzasztóan nevetségesen hatott volna. Bólint. Úgy igaz, egy évvel ezelőtt kineveti a világ, ha ilyen kijelentésre ragadtatja magát. A járásiak, meg a szom­széd községbeli ismerősök is csak legyintettek, ha a forrói Uj Világ Tsz került szóba: — őket bizony nem nagyon lehetne kitenni a termelőszö­vetkezeti mozgalom kirakatá­ba. A nagyüzemi gazdálkodás karikatúrája, amit ők csinál­nak. Az akkori vezetőség a tagsá­got szidta, a tagság meg a ve­zetőséget szapulta, különösen az elnököt. A kölcsönös elhide- gedésnek aztán az lett az ered­ménye — gyászos eredménye! —, hogy a forróiak szégyenére 2 és fél mázsás árpatermést ta­karítottak be tavaly és másfél­milliós mérleghiányt cipeltek át az idei esztendőbe. A tagok a kétségbeesés akasztófahu­morával mondogatták: ha ez •így megy tovább, néhány év múlva annyi adósságot sze­dünk a nyakunkba, hogy ha dobra verik a földet, házain­kat, meg bennünket szőröstül- bőröstül, akkor sem érünk annyit... Több mint egy milliót töröl tek adósságukból. Állami szer­veink hitelt adtak az új veze­tőség szavának, hogy ki fogják érdemelni a segítséget, fellen­dítik a nagyüzemi termelést, ígéret dolgában a forróiak so­sem voltak szűkmarkúak. — A minap azért kerestem fel őket, hogy „behajtsak rajtuk” néhány ígéretet, amit az ál­lamnak tettek a segítségért. A féléves gazdasági ellenőr­zés mérlegére voltam elsősor­ban kíváncsi, teljesítették-e a tervét? — Mindenből. Szarvasmarha hizlalásból mutatkozik lema­radás, de azt is behozzuk — Válaszol sietve az agronómus. , Gyerünk sorra, miből állnak !t ma jobban, mint egy évvel ez- j előtt? Tavaly félévkor a terv ese­dékes részének még a 20 száza- a~ lékát sem teljesítették — most 100 százalékon állnak. ;<5_ Tavaly 2,5 mázsás árpater­an mést takarítottak be, ami azt gy jelenti, hogy a föld még a ve- ajs tőmagot és a munkaráfordítást . sem adta vissza — most leg­en hevesebb 10 mázsa lesz árpá- fQJ ból egy-egy holdon, al- Tavaly darabonként 600 fo­; rintot fizettek rá a hízott ser- 1 i tésekre, s a vezetőségbeliek azt hajtogatták, hogy nem érde- lev hres hizlalni. Inkább önma- !sz' gukhoz fordultak volna egy ,1 kis önkritikával, hiszen súlyon ta‘ slul adták el a hízókat. Ez év­ben 42 mázsával több sertés­húst adnak át a tervezettnél, s 65 mázsa helyett 100 mázsa csirkét küldenek a városi pia­cokra ... Már annyi takarmá­nyuk van kazalban, mint amennyit a tavalyi zárszám­adási leltár feltüntetett, siló­juk már megüti a tavaly egész évi mennyiséget. A régi, felü­letes állatgondozókat szinte egytől egyig szélnek eresztet­ték — kiváló , állattenyésztő­ket, volt középparasztokat ál­lítottak a jószág mellé — s ma már dicsekedhetnek állatállo­mányukkal. Mindenük szép, s Jánosik Lajos elnökhelyettes szerint mindez annak köszönhető, hogy a tagság és a vezetőség közelebb került egymáshoz. Megértették az emberek: ez így nem mehet tovább, nem szabad hagyni, hogy a felsza­porodott gondok-bajok to­vább halmozódjanak, mert ak­kor ... De megálltak a lejtőn, s ez elsősorban az új vezetőség érdeme. Okos elképzeléseket váltottak valóra, nem kapkod­lak, mint elődeik, hanem szin­te tudós aprólékossággal fed­ték fel előrelépésük lehetősé­geit és nehézségeit. Az új el­nök, Szlavikovszki Endre, aki most jött haza a zsámbéki egyéves elnökképző iskoláról, hozzáértéssel végzi majd a dol­gát. Igaz, ő már az ötödik el­nöke a forrói Uj Világnak, de őt már tartósítani akarja a ta­gok hűsége. S az aratás is bőségesebb lesz most, mint tavaly. Bár az időjárás kitolta az aratás kez­detét — hiszen 1961-ben június 27-én már arattak — ez évben is végeznek az aratással-csép- léssel augusztus 20-ra. Kraj- nyák Miklós gépállomási bri­gádvezető szerint korábban. Ha július 15-ig hozzáfoghat­nak, augusztus 15-én készen vannak vele. Ez évben mind­össze az öt hold rozsot vágják kézzel. Tavaly csak '450 holdat arattak kombájnnal, ez évben több mint nyolcszáz holdat, a felmaradó részt saját aratógé­pükkel vágják. A hangulat is bizakodó For­rón. Végre már hisznek is az emberek abban, hogy holnap jobb lesz. Tavaly még nem hittek, hiszen egyre süllyedtek bele az adósságba, s a föld is mintha megérezte volna az el­romlott hangulatot, alig ter­mett valamit. Az egy holdra eső termelési érték jóval alat­ta volt az ezer forintnak —■ a mostani számítások szerint ez évben elérik az 1700 forintot Ez bizony még korántsem a „plafon”, de egy esztendő alatt dupla emelkedés ... S hogy bemutató gazdasággá lépnek elő két esztendő múlva, még kissé túlzásnak hat, hiszen nagyon is lent voltak, a forrói ak nyelvén szólva: a béka lia sánál is lejjebb ... De ha ilyen iramra nógatják a jövőben is fejlődésüket, akkor el is érik céljukat K- «1 Itct/rísi földjén Kovács bácsi mindent tud ^ No, most hívjanak egy Jő szakembert, a* majd helyreiga* rft mindent! (Gerd Sándor rajza) 1963-tól évente 250 millió forintos bernhózóssal gyarapszik a szerszámgépipar m3 ná vjet O té haj Munkában a íiszakarádi „fixesek“ Régen hallgatta olyan sűrűn és izgatottan az időjárás­jelentést Balta Dezső, a tiszakarádi >Üj Élet Termelőszövet­kezet elnöke, mint a közelmúlt napokban. A tsz-gazdák ugyanis a Mencze-dűlőben levágtak egy hatalmas tábla lóherét, amely kiváló minőségű, vitamindús takarmányt adott. A rádió viszont eső közeledtét jélezte, s félni lehetett, hogy a vastag rendek beáznak s akkor a finom takarmány sokat veszít értékéből. Ez annál inkább nyugtalanította őket, mert éppen vasárnap következett, s egy nap kiesése is súlyos következményekkel járhatott volna. Amíg ilyesmi járt eszükben, a könyvelőségen máris megszületett egy gondolat, amely aztán hamarosan tovább terjedt, s minden érdekeltnél helyesléssel találkozott. Eszerint a termelőszövetkezet vezetői, az úgynevezett „fix” egységesek, vagyis azok, akiknek a rendeletben megszabott munkaegységet írják be minden hónapban könyvecskéjükbe, vállalták, hogy vasárnap betakarítják a megszáradt here­szénát és kazalba is rakják, mégpedig társadalmi munkában. így aztán alig pirkadt még vasárnap reggel az ég alja, amikor Balta Dezső elnök, Kerékgyártó József elnökhelyet­tes, Novak József agronómus, Tóth Kálmán főkönyvelő és sorjában valamennyi brigádvezető, de még a két adminiszt­rátor: Madár Erzsébet és Molnár Erzsébet is, családtagjaik­kal együtt, mintegy ötvenen künn dolgoztak a határban. Sűrűn fordult a kilenc tehergépkocsi, és hordta az illa­tos szénát a gazdaság állattenyésztési központjába, Kishomok tanyára. Itt a korábbi kaszálásból már két hasas kazal ter­peszkedett, s most láttak hozzá a harmadikhoz. A nyurga elevátor bőven ontotta a szénát Hermán János, Karászi Bálint, Batta Gyula, Csizmadia Sándor, Fábián Elek, Laczkó András brigadérosok villája alá, akiket lentről a tapasztalt kazalmester, Kerékgyártó Józsi bácsi irányított. Szorgalmasan dolgoztak sötétedésig. Délben is csak annyi pihenőt tartottak, amíg jó étvággyal elfogyasztották Batta Dezsőné, Lukács Péterné. Novák Istvánná főztjét, a tinóm birkapanrikást. Estére aztán készen is lett a hatalmas kazal, a mintegy 25 méter hosszú, tíz méter széles nagyszerű -alkotmány”. Sikerült hát az eső előtt az utolsó szálig be­takarítani a takarmányt. így aztán lesz mit ropogtatniuk télen az Üj Élet Tsz pompás állatainak. (h. j.) igyc, .tátn meí i :enif ozáí sk 8 ;edc' dett építkezés első szakaszát és megkezdik a további fej­lesztést A Diósdi Csapágya gyárban sajtoló és edző üzemet létesítenek, tovább korszerűsí­tik a gépparkot. Több tízmillió forintot köl­tenek a DIMÁVAG, a Debre­ceni Gördülőcsapágy-gyár és a Magyar Acélárugyár kovács­üzemének rekontsrukciójára. A tulajdonképpeni szerszám­gépgyártó üzemekben minde­nekelőtt a gépparkot újítják fel. Egyes vállalatoknál auto­matikus gépsort helyeznek üzembe. Ez év végéig hozzávetőlege­sen 280 millió forint értékű építkezés és gépesítés lebonyo­lítására lehet számítani, a kö­vetkező három esztendőben évente közel 250 milliós be­ruházást valósít meg a saer- számgépipar. VI. Egy, nálunk úgy látszik álta­lánosan elterjedt tévhitet sze­retnék eloszlatni. Nem akadt olyan Ismerősöm, aki egy al­kalmas pillanatban meg ne kérdezte volna: valóban olyan szépek a görögök? Az „olyan szépek” meghatározás termé­szetesen az antik szobrok már­ványba faragott, vagy bronzba öntött alakjainak elbűvölő tes­ti szépségére utal ezekben a letre kényszerített szállodai személyzet sem tudja vissza­tartani magát. Nem egy ál­matlan órát köszönhetek ne­kik. Talán kevésbé bosszantot­tak volna, ha legalább arra rá tudtam volna jönni, hogy ve- szekednek-e, vagy csak társa­lognak. Érdekes ez a déli éghajlat. Élénkké, temperamentumossá, mozgékonnyá teszi az embere­ket, de úgy tapasztalam, hogy Egészségügyi filmvetítések, előadások a borsodi ifjúsági építőtáborokban Borsod megyében júliustól Zalkodon, a Bodrogzug ár­mentesítési munkáin, valamint Berentén. a vegyiművek és pemvebefon gyár építésén több mint hétszáz egyetemista, illet­ve középiskolás diák dolgozik. A Borsod megvei Közecészség- üevi és Járványügyi Állomás naev gondot fordít az ifiúsági éoítőtáborok lakóinak egész­ségvédelmére. Zalkodon pél­dául a tábor sátrait, valamint a táborhely környékét széles sávban DDT-vel szunvwrtala- nftotta. Ezenkívül mindkét tá­borban evakran ellenőrzik az ételek mínőcéeét A boterrcéeMr reewlőzécére az azok elleni védeke-ré* rnn^iaiVa fí"idcn,„. see vetítenek- egészségi!Pvi té­máin filmeket és tartanak elő­adásokai Hazafelé a földekről. kérdésekben és arra kénysze­rít, hogy válaszomban az im­már fogalommá vált „görög szépség”-et tegyem az összeha­sonlítás alapjává. Válaszom ezért határozottan nemleges. Nem „olyan szépek” a görögök, sőt még csak nem is szépek. Nem tűntek szépnek a férfiak, de a nők sem. Különösen ak­kor nem, ha az itthoni lá­nyokhoz, asszonyokhoz hason­lítom őket. A történelem nagy csak akkor, ha történetesen beszélni és hadonászni kell. A munka már lassabban gyor­sul fel annyira, hogy ütemes­nek legyen nevezhető. A de­koratőr, aki kiállításunkat fel­állította, a megnyitó előtti nap délutánján fogott munkához. Láttam rajta, hogy ugyancsak Ízlelgeti. Tehát mellette kell maradnom. Mondom neki. azonnal jövök, csak leugrom gyufáért. — É bene — beszélt olvasztó kemencéjében — az idegen elnyomás és az ismert világra csaknem mindig kiter­jesztett kereskedés hosszú szá­zadaiban — görögből, perzsá­ból, makedónból, törökből, egyiptomiból, rómaiból és még ki tudja hányféle vérből keve­redett össze a mai ember. Ha már szót ejtettünk külle­mükről, tegyük teljesebbé a képet. Mint a déli népek álta­lában, a görög is szeret lár­mázni, hangoskodni. Ha bele­melegednek, még a foglalkozá­sánál fogva leginkább mérsék­Vidéki település, valamit olaszul — mormolta a szájában tartott szög és zsinór mellől. Öt perc múlva hült he­lye volt. Csak üzenetet ha­gyott, hogy másnap reggel ki­lenckor folytatja. Rövid az idő, ma nem tar­tunk sziesztát, egyezek meg vele másnap. Bene, bene ... különben is délre itt minden rendben lesz — mondja, öt órára végeztünk is. Igaz, hogy egy óra szieszta mégis csak volt! A királykisasszony esküvője alkalmából készített egyik dísztribünt „hangya szorga­lommal” csaknem tíz napig szedték szét. Ott állt szállo­dám mellett. Reggel nyolc kö­rül, amikor én is megkezdtem a napot, egy katonai teherautó­val néhány katona szorgosko­dott a bontásnál. Egy rako­mányt elszállítottak és másnap reggel újra kezdték. Becsüle­tükre legyen mondva, a for­galmat akadályozó tribünöket valóban gyorsan szétszedték. Delphoi (Delfi) nevét inkább régmúlt nagysága, mint mai jelentősége biztosítja még a nem túlzottan részletes térké­peken is. Hasonló sorsban osz­toznak vele nemcsak az At­hénből Delphoi-ba vezető út­hoz közel fekvő Eleusis és Thebai, hanem rajtuk kívül, mondhatnám minden, törté­nelemből jól ismert ókori tele­pülés is. Delphoi nem egészen kétszáz kilométernyire fekszik a fővá­rostól. Athén és Delphoi — — már mint a mai település — években mérve bizony csaknem ugyanilyen messze esik egymástól. Nemkülönben ez állapítható meg Görögor­szág egyéb vidéki településé­ről is. Ma már azok is, ame­lyeknek valamiképp sikerült csökkenteniük a távolságokat, kezdenek visszamaradózni., At­hén, mint láttam, napról napra jobban fejlődik, a vidék vi­szont csak botladozva bandu­kol utána. Delphoi-ba érve, csaknem egyszerre villan fel a meredek hegyoldalban az athéniek egy­kori kincsesházának meglehe­tősen ép épülete, a híres jós­dának, Apollon templomának még ma is álló néhány oszlopa és ott lent balra, a méredék völgy végén a Korinthosz! öböl ezüstös víztükre. Az öböl felé hirtelen lezuha­nó sziklák néhány, alig pár négyzetméter nagyságú plató­jára termőföldet hordott össze a lezuhanó víz. vagy egy-egy fáradtabb fuvallat. Az ide ve­tett gabonát most aratják. Csak úgy, sarlóval vágják; Az öszvér fentebb, az úton vára­kozik. Túl nagy kockázat lenne levezetni a meredély felett ie- begö, talpalatnyi föidecskéknel Az összekötött kévéket az Ösz­vérek hátára kötözve szállít­ják haza. Akinek nagyobb földje van, vagy aki gazda­gabb termést aratott, tízszer ia megfordul. Sokan bizony nem igen fordulnak többet kettőd nél-háromnál... * Néhány mozaik semmiképp sem lehet alkalmas arra, hogy egy ország múltjának, jelené­nek és jövőjének átfogó képét rajzolja fel. Nem ez volt, mért nem is lehetett ez a célom. Ti­zenhét nap egy-két személyes élményére emlékeztem vissza és csupán annyit szerettem volna érzékeltetni velük, amennyit én is megismerhet­tem általuk a mai életből ott, — nem is olyan messze inne* — Hellász kék ege alatt Ibos ívért. ÍV égé.) A szerszámgépipar a máso­dik ötéves terv időszakában összesen egymilliárd harminc­négymillió forintot költ válla­latainak bővítésére, felújítá­sára, korszerűsítésére, ennek az összegnek majdnem kéthar­madát a vidéki vállalatok kap­ják. A többi között új telep­helyet létesítenek Kecskemé­ten és Békéscsabán. A Debre­ceni Gördülőcsapágy-gyárban befejezik az 1951-ben megkez-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents