Észak-Magyarország, 1962. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-11 / 160. szám
ESZAKMAGYARORSZÁG Szerda, 1962. július 11 2 (Folytatás az 1. oldalról.) ha az agresszorck kirobbantják az atomháborút, elkerülhetetlenül ok maguk is elégnek annak tü- zében. Számításba kell venni, hogy a nemzetközi feszültség körülményei között még egy kis hiba is előidézheti az általános háború villámgyors láncreakcióját. Vegyük például Power tábornoknak, az amerikai stratégiai légierők főparancsnokának intézkedéseit, aki 1961 novemberében, egy vaklárma következtében parancsot adott, hogy az összes amerikai' támaszpontokon elhelyezett bombázógépeket indítsák el a Szovjetunió felé. Power még azt sem tartotta szükségesnek,- hogy ezt tudomására ‘hozza az Egyesült Államok elnökének, a fegyveres erők főparancsnokának. Tizen két és fél percig az amerikai stratégiai légierők lényegében hadiállápotban álltak a Szovjetunióval. Hol van annak a biztosítéka, hogy a legközelebbi vaklárma alkalmával a túlbuzgó amerikai tábornokok előbb fújnak takaró- dót, mint ahogyan a katasztrófa kitört? A béke egyetlen útja a leszerelés A továbbiakban Hruscsov rámutatott, hogy nagy a háború véletlen kitörésének veszélye műszaki számítási hibák miatt is. Majd arról beszélt, hogy addig, amíg az államok fegyvertáraiban őrzik és növelik a halált hozó fegyverek készleteit, a háború veszélye mind jobban növekszik. A valódi békéhez vezető út: az általános és teljes leszerelés. Hruscsov a következőkben Kifejtette: ezen a világfórumon lehetetlen nem beszélni arról, hogy az agresszív erők a Szovjetunió és a többi szocialista állam részéről fenyegető háborús veszélyről való szóbeszéd leple alatt folytatják fegyverkezésüket, az új világháború előkészületeit. Nem mehetünk el szó nélkül e rosszindulatú koholmány mellett. Olyan tényeket említek meg, amelyeket senki sem tud megcáfolni — mondotta. Az első világháborúban tízmillió ember pusztult el, húszmillió vált nyomorékká, vajoa a kommunistákat, a szocialista államokat terheli a felelősség ezért a háborúért? Hiszen amikor ez a háború kirobbant, szocialista állam még nem létezett a földön, kommunisták egyetlent''Országban sem voltak hatalmon, Á második világháború alatt közel ötvenmillió ember pusztult el. Vajon a kommunisták, a szocialista államok- kezdték ezt a háborút? Ezt a háborút a német, az olasz, a japán fasizmus robbantotta ki. A Szovjetunió volt az az ország, amely a legtöbb áldozatot hozta, hogy megmentse az emberiséget a fasizmus - barbárságától. Éppen a Szovjetunió járult hozzá a leginkább ahhoz, hogy szétzúzzák a fasizmust, megmentsék a népeket a haláltáboroktól, Majdanek és Auschwitz gázkamráitól, a fasiszta rabságtól. És vajon a Szovjetunió tette korunk Pompei-jévé Hirosimát és Nagaszakit? Akik ezt tették — mint ahogyan önök is tudják — a világ másik részén élnekNézzük a világ mai arcát. A katonai támaszpontok fekélyei borítják ezt az arcot, kinek a támaszpontjai ezek? Mindenki tudja, hogy az Egyesült Államok és szövetségeseinek létesítményei. és hol folytatnak háborús propagandát? Hol hangzanak el felhívások arra, hogy atombombázás célpontjává kell tenni az egyik vagy másik országot, „akár egyetlen nap leforgása alatt” el kell pusztítani lakosságának felét és ipari potenciáljának háromnegyedét? Mi á békés együttélés elvét valljuk Lenin, a szovjet állam megalapítója szenvedélyesen arról ábrándozott, hogy lehetetlenné váljék a háború. A világháborút a legnagyobb gonosztettnek. a jelenkori civilizációtól és kultúrától való teljes elrugaszkodásnak nevezte. Lenin figyelmeztetett arra, hogy a hatalmas technikai vívmányoknak sokmillió emberi élet tömeges elpusztítására való felhasználása és az összes termelőerőknek a háború szolgálatába való állítása „az emberi társadalom létfeltételeit áshatja alá és elkerülhetetlenül alá is fogja ásni. A szocialista államok felhívják az emberiség figyelmét erre a veszélyre és aktívan harcolnak, hogy elhárítsák azt. íme, ez a való igazság a szocialista államok, a kommunisták álláspontjáról. A mi szovjet országunk a nevezetes lenini béke-dekrétummal született. Lenin határozottan elvetette azt a javaslatot, hogy a szovjet állam címerébe felvegyék a kardot és azt mondotta: „A kard nem a mi jelvényünk”. A szovjet állam jelvénye a sarló és a kalapács lett, a békés alkotómunka jelképe. Mi a békés együttélés lenini elvét vallottuk, most is valljuk és vallani fogjuk. Ez a különböző társadalmi rendszerű államok közötti viszonyt illetve az egyetlen olyan doktrína, amely megfelel korunk történelmi feltételeinek, s amelynek alapján meg lehet őrizni a békét. Sok ember Nyugaton mind gyakrabban teszi fel a kérdést: „Van-e jövője az emberiségnek”. Szeretnénk' válaszolni nekik: Igenis van és ez ragyogó jövő lesz. Mi bízunk benne, hogy az emberiség talál magában annyi erőt, hogy megfékezze az atommániákuso- kat! A nukleáris fegyverek, a rakéták korszakában nem hárítható el a pusztító nukleáris háború veszélye anélkül, hogy meg ne semmisítenék a tömeg- pusztító fegyvereket, be ne tiltanák az atomfegyvert. Mi a hadviselés minden anyagi lehetőségének teljes megsemmisítése mellett foglalunk állást. A leszerelt világban az államközi kapcsolatokban lehetetlenné válik az erőpolitika, a háborús szakadék szélén való táncolás politikája, az atommegfélemlítés politikája. Az általános és teljes leszerelés jelszava egyenlő ezzel a jelszóval: „Le az. országok közötti háborúval, éljen a béke!” Ezért az általános és teljes leszerelésért vívott harc a béke fenntartásáért és megszilárdításáért síkra szálló összes békeszerető erő, valamint nemzeti és nemzetközi szervezet és mozgalom legfontosabb kötelességévé válik. A leszerelés: korunk parancsoló követelése. A mi javasltunk lényege A szovjet kormány szilárdan és következetesen . folytatja a béke megerősítésének és a békés együttélésnek a poltikáját. A szovjet kormány, midőn beterjesztette az általános és teljes leszerelés programját, abból indult ki. hogy radikálisan meg kell oldani valamennyi állam biztonságának problémáját és ki kell. küszöbölni a háború kitörésének a lehetőségét is. Ml a legfontosabb a mi programunkban? A leszerelés fő tengelyéi, masvát az atomfegyverek betiltása és teljes megsemmisítése alkotja. A szovjet kormány javasolja, hogy már kezdetben, az első szakaszban az atomfegyvereket legalább „fagyasszák be” és bénítsák meg azzal, hogy megsemmisítik a célbajuttatá- sukra szolgáló eszközöket. Az a javaslatunk, hogy- egyszerre semmisítsék meg az atomfegyverek szállítására alkalmas rakétákat, repülőgépeket, hadihajókat és tengeralattjárókat, az atomágyúkat, szüntessék meg az idegen területen lévő katonai támaszpontokat és vonják ki az ott állomásozó külföldi csapatokat* Ha nem lesznek rakéták, repülőgépek, hadihajók és tengeralattjárók, akkor az atomfegyver nem lesz veszedelmes, abban az esetben sem, ha valamely lelkiismeretlen kormány megkísérli elrejteni a fegyverek egy részét. Ezt a javaslatot annakidején De Gaulle, Franciaország elnöke vetette fel és mi teljesen egyetértünk vele. Sajnos, a francia kormány nem tett hatékony lépéseket e javaslat megvalósítása érdekében. Mi több, nem akar részt venni a genfi leszerelési tárgyalásokon. Azt mondják, hogy az atomfegyvereket a TU—114, Boeing —707 és más polgári repülőgépeken is lehet szállítani. Azonban, ha valóban fennáll az óhaj a leszerelés végrehajtására, akkor egyideig meg-lehet tartani az országokfcnn bizonyos védelmi eszközöket: Légvédelmi tüzérséget, légelhárító rakétákat és vadászrepülőgépeket. A modem technika lehetővé teszi bármely repülőgép megsemmisítését, attól függetle. nül, hogy milyen magasságban repül. Mint látják, fenti terv teljesen alaptalan. A Szovjetunió, amely a világ leghatalmasabb globális és interkontinentális rakétáival rendelkezik, önként lemond igen lényeges katonai előnyéről, amikor azt javasolja, hogy kezdjük meg a leszerelést valamennyi célbajuttató eszköz megsemmisítésével. Mégis ingadozás nélkül megtesszük ezt a lépést, mert úgy véljük, hogy az elősegíti a leszerelési probléma leggyorsabb megoldását. Azt követeljük viszont a nyugati hatalmaktól, hogy járuljanak hozzá az összes idegen területen lévő katonai támaszpontjaik felszámolásához és e területeken tartózkodó csapdtaik kivonásához. Ezeket a támaszpontokat nem a védelem érdekében, hanem agresz- szív célból hozták létre. Igen jellemző ebben a tekintetben Douglas úrnak, az Egyesült Államok legfelső bírósága tagjának a beismerése. Üj könyvében ezt írja: „Oroszországot repülőterek gyűrűjével vettük körül. Ezeken a repülőtereken bombázó és vadászgépeink éjjel-nappal teljes harci készenlétben állnak. Támaszpontjaink Marokkó területén is . voltak. Ottani bombázó gépeink atomfegyverrel a fedélzetükön éveken át 24 órás őrséget tartottak a levegőben és készek voltak a rejtjelezett jeladásra a megadott célpontok felé indulni...” Ez ismételten bizonyítja, hogy amíg ezek a támaszpontok léteznek, fennmarad az új világháború veszélye is. A Szovjetunió, hogy jelentős mértékben enyhítse az államok közti háborús összeütközés veszélyét, a fegyveres erők és ennek megfelelő hagyományos fegyverzet jelentős csökkentését is javasolja mindjárt a leszerelés kezdetén. Lehetségesnek tartjuk, hogy a leszerelés egész folyamatát négy év alatt fejezzük be. Ez az időszak rövid, de teljesen elegendő. Készek vagyunk arra, hogv keressük és megtaláljuk a kölcsönösen elfogadható megfogalmazását mindazoknak a rendelkezéseknek, amelyeket a szerződéstervezetünk tartalmaz, ott, ahol szükséges, kompromisszumot köthetünk, ha az természetesen nem okoz kárt az általános és teljes leszerelés ügyének. Csak egyetlen egy dolgot ellenzünk: Az általános és teljes leszerelésről való lemondást, szerződéstervezetünk lényegének elsikkasz- tását, a benne előirányzott reális leszerelési intézkedések kihagyását; Ebbe sohasem egyezünk bele. Mi leszerelést akarunk, nem pedig leszerelésről való szó- fecsérlést. Nem lehet többé megtűrni azt a helyzetet, hogy amíg a leszerelési tárgyalás folyik a maga rendjén, a fegyverkezési hajsza egyre fokozódik. Az U. S. News and World Report című amerikai folyóirat számításai szerint 17 év alatt, 1946-tól 62-ig a leszereléssel kapcsolatos kérdésekben 863 nemzetközi ülést tartottak, ami 17 ezer órát vett »igénybe. Ez idő alatt 18 millió szó hangzott el. Mialatt a leszerelésről szóló szavak milliói a történelem holt salakjává válnak, egyre nagyobb mértékben gyártanak fegyvereket. Bizonyos nyugati körök a leszerelésről folytatott vitákat szó- cséplésre használják fel abból a célból, hogy a leszerelési szóáradat leple mögött, magas szinten tartsák a háborús, üzleti konjunktúrát, újabb fegyverkészleteket halmozzanak fel. A nyugati hatalmak genfi magatartása arról tanúskodik, hogy nem kívánják a leszerelést. Az Egyesült Államok és szövetségesei képviselőinek Géniben tartott beszédei tisztán deklaratív jellegűek, puffogó- ak. Negatív állásfoglalásukat elfogadhatónak próbálják feltüntetni, bbnnünket viszont a megegyezés ellenségeiként igyekeznek beállítani. Nos, nézzük csak meg az amerikai javaslatok lényegét. Az USA álláspontja alapjában véve nejEalív Mint ismeretes, az Egyesült Államok hosszas huzavona után végülis előterjesztette a leszerelésről szóló egyezmény „alapvető tételeinek vázlatát”. Ez a vázlat azt mutatja, hogy az Egyesült Államok álláspontja az általános és teljes leszerelést illetően, alapjában véve negatív maradt, habár a másodrendű kérdésekben és formailag, ez az álláspont már si- mulékonyabb, és sok szót tartalmaz a leszerelésről. Á valóságban „az »alapvető tételek” éppen a fő dolgot nem tartalmazzák: az atomfegyver teljes mértékű eltiltását, az államok által felhalmozott összes készletek megsemmisítését, az idegen területen lévő katonai támaszpontok felszámolását. Egy ilyen „leszereléssel” egyetérteni azt jelentene, hogy becsapjuk a népeket, ártunk a béke megszilárdításának. Akárcsak a múltban, ez alkalommal is alig hogy megkezdődtek a tárgyalások, az Egyesült Államok és partnerei megkísérelték, hogy a leszerelés kérdéseiről az egész figyelmet a nemzetközi ellenőrzés hírhedt problémájára tereljék, miközben azt próbálják bizonygatni, hogy a leszerelés problémájának egész lényege az ellenőrzés. Ami pedig az ellenőrzésre vonatkozó amerikai javaslat lényegét illeti, az csupán kissé -felfrissített, de ugyanazokat a leszerélésnélküli ellenőrzés megteremtésére vonatkozó régi követeléseket tartalmazza. Igaz ugyan, hogy ezt most az előbbinél finomabban tálalják fel, de a lényeg a régi maradt: Törvényesített nemzetközi kémrendszer létrehozása a potenciális agvesszor érdekében. Az orosz nép az ilyesféle „újdonságokra” azt mondja: Ugyanaz a leves, csak kissé hígabban. A mi álláspontunk egyszerű és érthető: Egymás után, teljes mértékben fel kell számolni a fegyverek különböző fajtáit. Emellett, a mi szerződéstervezetünkben az általános és teljes leszerelésre vonatkozólag tett minden lépést a szigorú nemzetközi ellenőrzés intézkedései kísérik. • De mi ellenezzük az ellenőrzés létrehozását olyan fegyverzet felett, amely még fennmarad. A megmaradt fegyverzet feletti ellenőrzés feltétlenül kémkedés, annak a felderítése, hogy a fegyverzet csökkentésének eredményeként nem változtak-e njeg az erőviszonyok. és nem lehet-e ezt a változást támadásra felhasználni. Egyetlen önmagát becsülő állam sem egyezhet bele az ilyen ellenőrzésbe. A nyugati hatalmak a mindent átfogó ellenőrzésre törekszenek. de ugyanakkor nagyon is korlátozott leszerelési intézkedéseket javasolnak. Az Egyesült Államok azt javasolja, hogy a leszerelést az államok rendelkezésére álló, a nukleáris fegyvereket célbajuttató eszközök, valamint egyes hagyományos fegyve?- fajták harminc százalékos csökkentésével kezdjék. De felvetődik a kérdés: Csökken-e emellett a háború reális veszélye? Nem csökken, mert megmarad a hatalmas termonukleáris ütőerő. Teljes mértékben igaza van India mélyen tisztelt miniszterelnökének, Nehru úrnak, amikor kijelenti: „A leszerelés megszűnt a fegyverzet csökkentésének, kérdése lenni. A. nagyhatalmak atomfegyverkészíe- teinek negyedrésze elég ahhoz, hogy elpusztítsák az egész világot.]? Továbbá az Egyesült Államok azt javasolja, hogy az első szakaszban harminc százalékkal csökkentsék az interkontinentális és globális rakéták készletét, de ugyanakkor érintetlenül akarja meghagyni a katonai támaszpontok rendszerét. Az Egyesült Államok a valóságban a leszerelésnek még a harmadik szakaszában sem irányozza elő az idegen területeken lévő katonai támaszpontok felszámolását és a külföldi csapatoknak e területekről való kivonását. Hát az Egyesült Államok kormánya valóban azt gondolja, hogy a Szovjetunió beleegyezik leghatalmasabb és legtökéletesebb harci rakétáinak az első szakaszban harminc, a második szakaszban még további harmincöt százalékos csökkentésébe, ha teljes érintetlenségben maradnak az amerikai katonai támaszpontok, amelyeknek célja az, hogy azokról támadást intézzen területünk ellen? Nem vagyunk sajátmagunk ellenségei és sohasem egyezünk bele az ilyen — tisztesség ne essék szólván — leszerelésbe. S végül a kérdések ilyen kezelése mellett az Egyesült Államok beleegyezése a részleges' leszerelésbe cselíogásnak. tűnik, amelyet azért eszeltek ki, hogy feltárják nemzetbiztonságunk valamennyi fegyvertárát, vagyis kinyissák az ajtót a felderítés és kémkedés rendszere előtt, s ilymódon megkönnyítsék a potenciális agresszor feladatát. Az amerikai vázlatban előirányzott úgynevezett övezetenként! felügyeleti intézkedések is nyilvánvaló célt követnek: Kikutatni a szovjet rakéta- és atomeszközök pontos elhelyezését. Az adott esetben is érvényes az a kifejezés, amellyel maguk az amerikaiak is élnek: „a felderítés farka csóválja a politika kutyáját”. Az ellenőrzés kérdésében az összes nehézségek abból erednek, hogy a nyugati hatalmak lényegében elválasztják azt a döntő feladat megoldásától; a tényleges leszereléstől. Ismét a nyugati hatalmakhoz fordulunk: Fogadják el az általános és teljes leszerelésről szóló javaslatainkat, s mi elfogadjuk az ellenőrzésre vonatkozó bármilyen javaslatukat. Az Egyesült Államok kormánya nagylétszámú nemzetközi fegyveres erő létrehozását javasolja, és ragaszkodik ahhoz, hogy ezeket az erőket atomfegyverrel lássák el. Az ilyen erők mintájául többek között a Kongóban működő úgynevezett ENSZ-csapatokat tüntetik fel. Jogos a kérdés — s mi már többször felvetettük —, ki lesz a fegyveres erők parancsnoka és ki fog rendelkezni velük? Az Egyesült Államok azt mondja, hogy az ENSZ lesz a parancsnokuk. De mit jelent ez a gyakorlatban? Az ENSZ apparátusában, a jehc té: sy Rí a ne A1 viláj ezi su] rci há ké be lis mi ne E tend a szc lenlegi felépítést tekintve^ mint ahogy ezt a kongói események is jól megmutatták, ugyanazok a hatalmak vannak uralkodó helyzetben, amelyek a NATO-t irányítják. Ilyen körülmények között elfogadni aj Egyesült Államok javaslatát öngyilkosságot jelentene, azt hogy mi magunk leszerelünk, a NATO-nak pedig lehetővé tesszük, hogy a nemzetközi fegyveres erőket saját akaratuk ráerőszakolására használják fel. A probléma egyedüli észszerű megoldása az, hogy egyenlő lehetőségek között rendelkezzünk a nemzetközi erők felett. Az ENSZ-ben most három államcsoport van képviselve, tehát mindegyiküknek legyenek a többivel egyenlő jogai és lehetőségei. Vajon normálisnak tekint-J hető-e az a tény, hogy az Egye» sült Államok ellenállása következtében a Kínai Népköz- társaság a mai napig sem foglalta el jjgos helyét az Egye? sült Nemzetek Szervezetében?, Csak ha minden államcső-; port egyenlő, akkor nem történi!» majd visszaélés a neinJ zetközi fegyveres erőkkel var lamelyik országcsoport rovását ra. Magától értetődik: Szó sem lehet arról, hogy a nemzetközi1 fegyveres erőknek atom’fegyr vert adjanak. Ez egyenlő lenne a népek kigúnyolásával, hir szén a népek követelik, hogy örökre szabadítsák meg ókat az atomháború veszélyétől. AZ Egyesült Államok azí javasolja továbbá, hogy a nem- zelközi bíróságot, amelyben vétójog nincsen, hatalmazzák fel az államokra nézve kötelező határozatok meghozatal Iára, többek között a béke cS biztonság szavatolásának kér«; déseiben is. Ez a javaslati amely lényegében véve meg-, szegi az ENSZ alapokmányéi} és semmivé teszi a Biztonsági Tanácsnak, mint a nemzetközi béke és biztonság fenntartásár ért felelős fő szervnek a szerepét, a Szovjetunió érdekeinek megnyirbálására és arra irányul, hogy az ENSZ-?t egy új nemzetközi politikai rend-, szerrel cseréljék fel, amelyben' a nyugati hatalmak uralkodó helyzetre számítanak. lkát beleegyezhetünk ebbe? Természetes, hogy nem. Ezek a javaslatok nem a béke ügyének megszilárdítására, hanem aláásására irányulnak. Az Egyesült Államok továbbra sem hajlandó általános határidőt megállapítani az ál? talános és teljes leszerelésért célzó intézkedések megvalósítására, bár most már kijelöli a több két első szakasz határidejét magi Az amerikai vázlat tételei szin\ olyanmódon vannak megszöve- mel> gezve, hogy lehetőséget adnak szerr a nyugati hatalmaknak a vég'! . telenségig elhúzni, sőt meg' Ml hiúsítani a leszerelés folyamai tát, ha egy bizonyos időpont? ban arra a következtetésre jut- nak, hogy stratégiai elgondo- t{zui lásokból ez előnyös számukra! t,en Végül nejn tudom elhallgatni régei azt a tényt sem, hogy — arnint lem. ez Géniben egyre világcsabbá lizmi válik — az Egyesült Államok gazd; egyáltalán nem akar szerző' tudó; dést kötni az általános és teljes művi leszerelésről, amely kötelezné .szab; az államokat, hogy szigorúan a né meghatározott határidőn belül a rr megsemmisítsék katonai gépe' Szón zetüket. Az amerikai kol nány szoc.1 képviselői Genfben nyíltan gyog mondják küldötteinknél^, hog? Ne az Egyesült Államok kormánya sohasem írja alá, a kongresszus pedig sohasem hagyja jóvá at általános és teljes leszerelésről szóló szerződést. Ebből láthat' juk, hogy az Egyesült Államok csupán beszél a leszerelésről! a gyakorlatban pedig ellenkező álláspontot foglal el. mii tői Iizi Ru hál szó Iy Nem akarjunk háborúval győzelemre vinni ügyeinket kális A Szovjetunió — ugyanúgy, ahogy ezt a múltban is tette — kész figyelembe vennj a nyugati hatalmak minden kívánságát, amely nincs ellentétben az általános és teljes leszerelés problémája megoldásának feladatával. Ilyen kívánság azonban még nagyon kevés van. Készek vagyunk figyelmesen megvizsgálni tárgyaló partnereink minden egyes javaslatát, s olyan kölcsönösen elfogadható utakat keresni és találni, amelyek előmozdítják a lesz# relési szerződés kidolgozását. Készek vagyunk a lehető legnagyobb erőfeszítésekre annak érdekóbvu, hogy a genfi tizennyoichatalmi bizottság munkája eredményes legyen, és kollektív erőfeszítésekkel kidolgozzuk a leszerelés hathatós programját. A világközvélemény a W szere; szerelési szerződés megkötésé1 lak. , ért száll síkra, tanácsokat ad irról (Folytatás a 3. oldalon^ ' Mi 'légii ink 7>ze; A'bar visszj Ve; felesi két óyug 9em Hi®aiscsov ©lwéáÍBss feesaéde
