Észak-Magyarország, 1962. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-11 / 160. szám

id. se­ar» sé­ssi A dr. nt- ! tk- ; dr. I cai ;e? 3tt. ; isa pi­vja :iől Já- így : let- : eg- a ság das ke­a bar- ives ! inéi! e a I MVv'i :.főn! e 7: tko- } zzá-j :Vig. le-i 1—42! Szé-j pali rplCj llvi-! yeg-'l dva-i tile^l ttatr-í aber iia-j läny; , kl Bol- colci 3l Ü 1­i­V. a­c, 12 ik 6­Lk it­r* il­z­n­et id S ik e­és :t­s !l­e­A MAGYAR SZOCIAÜSTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XVtBM» évfolyam^ 160. nssó-nt Ár8! 50 filler 1962. júlian if, sscrrfn Ficzere László — SZOT-díjas f4. oldal) A Magyar-Szovjet Baráti Társaság rejtvény versenyének második fordulója (6. oldal) V ______________________________________________ A leszerelés korunk parancsoló követelése — mondotta Hruscsov a moszkvai béke-világkongresszuson A kedd délelőtti ülésen Boaten ghanai küldött, a nem­rég Accrában „bombamentes világért’’ jelszóval lezajlott bé­keértekezlet titkára elnökölt. Napirend előtt Nyikolaj Digaj, a moszkvai városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke Moszkva lakossága nevében üdvözölte a kongresszust. A brazil Alvaro Linz volt nagykövet elmondotta, a dél­amerikai köztársaságok az észak-amerikai imperializmus állandó nyomása alatt kénytelenek élni. Nem elég a jaji egyenlőség, amely Brazíliában valósággá vált, sőt még a „po­litikai és a vallási demokrácia” sem elégítheti ki a latin­amerikai népeket. Állandó szegénységük és elmaradottságuk oka az, hogy az észak-amerikai monopóliumok hatalmas pro­fitokat zsebelnek be a dél-amerikai népek véréből és verej­tékéből. Felhívta a kongresszust, támogassa a latin-amerikai népek szabadságharcát, Stanislaw Kulczynski egyetemi ta­nár, a lengyel államtanács elnökhelyettese kijelentette, hogy a Rapacki-terv elfogadása nagyban elősegítené az európai béke megszilárdítását. Juan Marinello, a havannai egyetem rektora Fidel Castro üdvözletét tolmácsolta a kongresszus­nak. Dr. Werner Hartke egyetemi tanár, a Német Demokratikus Köztársaság Tudományos Akadémiájának elnöke felolvasta Walter Ulbrichtnak, az NDK államtanácsa elnökének a kongresszushoz intézett üzenetét. Devane, a laoszi felszaba­dító erők ezredese tiltakozott az amerikai csapatok thaiföldi partraszállása és a dél-vietnami nép ellen hadüzenet nélkül folyó háború ellen. Pablo Neruda, nemzetközi Lenin-békedíjas, világhírű chilei költő nagyhatású beszéde elején hangoztatta, hogy a béke hívei nem az amerikai nép, hanem az Egyesült Államok élén álló maroknyi, felelőtlen csoport ellen foglalnak állást. Nguyen Van Hye, a dél-vietnami nemzeti felszabaditási front főtitkára beszéde elején tiltakozott az amerikai atomkísérle­tek ellen és követelte az általános és teljes leszerelés meg­valósítását. Vonják ki az amerikai csapatokat Laoszból és Dél-Vietnamból — követelte — és számolják fel az Indokí­nában lévő amerikai támaszpontokat. Állást foglalt az ame­rikaiak thaiföldi beavatkozása ellen is. Az elnök ezután rövid szünetet rendelt el. A délutáni ülésen került sor Hruscsov felszólalására. Hruscsov elvíúrs beszéde Hruscsov beszéde elején üd­vözölte a kongresszust, rá­mutatva, hogy a leszerelési és béke-világkongresszus össze­hívása korunk egyik legki­emelkedőbb eseménye. Föl­dünk majdnem minden népé­nek küldöttei — félretéve min­dent, ami elválasztja őket — összegyűltek, hogy megvitassák korunk leghalaszthatatlanabb kérdését: hogyan akadályozzuk meg a háborút. Az emberiség figyelemre méltó korszakot él át — foly­tatta beszédét. — A társadalmi haladás meggyorsulása, a tu­domány és technika terén, a természetre vonatkozó ismere­teinkben bekövetkezett óriási fordulat a legnagyobb jótéte­ményeket eredményezheti min­den ember számára. Nem szabad ugyanakkor megfeledkezni egy pillanatra Bem arról, az agresszió és a rosszindulat sötét erői azzal fenyegetőznek, hogy az em­beri lángelme felfedezéseit az emberiség és az emberi civili­záció ellen fordítják. A szovjet kormány köszö­A katonai készülődések mér­vét tekintve az Amerikai Egyesült Államok áll az első helyen. Az 1946-tól 1962-ig el­telt 17 év alatt közvetlen és közvetett katonai kiadásai kö­rülbelül 900 milliárd dollárra rúgtak. Majdnem ugyanekkora összeget adtak ki az összes kapitalista országok a második ■világháborúban. A NATO más tagállamai szintén a katonai tékozlás végzetes útján halad­nak. Ezeknek az országoknak a katonai gépezete hihetetlen arányúvá nőtt. A fegyverkezési hajsza óriási Mértékben emészti fel a nép munkájának eredményeit. Ma­napság több mint húszmillió amber szolgál a fegyveres erőknél. A háborús célokra Végzett munka több mint száz­millió ember energiáját emész­ti fel, s a világ tudományos téren dolgozó lakosainak 70 százalékát használják fel vala­milyen formában katonai cél­ra. A nyugati országokban kezd reálissá válni az a veszély, hogy a militariz- mus elnyeli a polgári tár­sadalmat. Az utóbbi időben a nyugati sajtó egyre határozottabban hajtogatja, hogy a termonuk­leáris háborúnak és következ­ményeinek veszélyét erősen el­túlozzák. Annakidején Eisenhower volt amerikai elnök és Kennedy, az Egyesült Államok jelenlegi eh nettel fogadta el a meghívást és kötelességének tartja, hogy tájékoztassa a kongresszust a leszerelés kérdésével kapcsola­tos nézeteiről — mondotta a szovjet államfő, majd így foly­tatta: Szembe kell nézni az igaz­sággal. Fennáll egy új világhábo­rú veszélye. Az emberiség belesodródhat ebbe a há­borúba, ha nem történnek határozott intézkedések. Meg kell látni, hogy szakadat­lanul tökéletesítik a termo­nukleáris fegyvert. Egyre több országban he­lyeznek el atomfegyvereket, egyre nagyobb számú katonai alakulatot szerelnek fel ilyen fegyverekkel. Ezzel együtt fo­kozódik az a veszély, hogy ka­landor csoportok kirobbantják az új világháborút. A háborús készülődések még soha sem öltöttek olyan óriási méreteket, mint napjainkban. A hadiipari monopóliumok­nak — a „halál kereskedői­nek” és a mindentől elrugasz­nöke realista álláspontra he­lyezkedett, amikor kijelentet­te, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok katonailag egyenlő erős. Kennedy elnök ezt az álláspontját Becsben, velem történt találkozója ide­jén fejtette ki. Most viszont az Egyesült Államok vezető sze­mélyiségei azt a gondolatot kezdik bevinni népük és szö­vetségeseik tudatába, hogy az erőviszonyok állítólag megvál­toztak az Egyesült Államok javára. Világos, az efféle meg­nyilvánulások célja: az ameri­kai militaristák azzal az állí­tással, hogy 6K nyernék meg a háborút, bátorságot akarnak önteni fegyveres erőikbe és szövetségeseikbe. Felmerül a kérdés: hogyan mérték meg az amerikai sze­mélyiségek az erőviszonyok megváltozását és hogyan álla­Most, amikor atomrakéta- fegyverek vannak, a népekre nézve mérhetetlenül veszélye­sebb egy számítási hiba az erő­viszonyokat illetőén. Az ame­kodott katonai klikknek — a szövetsége, mint Eisenhower volt amerikai elnök nevezte: ez a „hadiipari komplexum” sza­kadatlanul fokozza a fegyverke­zési hajszát. Tekintélyes nyu­gati atomtudósok becslése sze­rint a mai világban „az atom­halál potenciálja” 250 000 megatonna, vagyis 250 milliárd tonna TNT robbanóereje. Ilyen­formán Földünk minden egyes lakosára már, most átlag több mint 80 tonna hatóerejű rob­banóanyagot. tartalékoltak. Ezek szerint ebben a termék­ben már biztosították a bőséget a Föld lakossága számára. Még hivatalos adatok sze­rint is évenként az egész világon 120 milliárd dol­lárt költenek katonai cé­lokra. Ez az összeg körül­belül fele a világgazdaság valamennyi ágában eszkö­zölt összes beruházásoknak. Kétharmada a gazdaságilag gyengén fejlett országok nem­zeti jövedelmének. Egyedül, a NATO-országok minden tíz percben egymillió dollárt, for­dítanak háborús készülődésre. pították meg, hogy az a javuk­ra változott. Erre vonatkozó­lag nincs semmiféle adatuk. Ha pedig tárgyilagosan nézzük, hogyan állnak a dolgok, akkor egészen más kép alakul ki. Biztonsága érdekében a Szovjetunió kénytelen volt az utóbbi években ötven, száz ég még ennél is több megatonnás nukleáris fegy­vereket, interkontinentális rakétákat készíteni és lét­rehozta a globális rakétát, amely ellen gyakorlatilag nincs védekezés, valamint a rakétaelhárító rakétát. Az amerikai kormánykörök nem rendelkeznek ilyen hatalmas haditechnikával és így nincs meg a legcse­kélyebb alap sem, hogy azt állíthassák, az erővi­szonyok az ő javukra meg­változtak. Az amerikai személyiségek az utóbbi időkben egyre gyak­rabban beszélnek termonukle­áris háborúról, valóságos kul­tuszát teremtik meg egy ilyen háborúnak. Ebben a vonatko­zásban rendkívül jellemző McNamara amerikai hadügy­miniszter június 1-i beszéde. A miniszter azt mondta, meg le­het egyezni abban, hogy a nukleáris fegyvert csak a fegy­veres erőkre mérendő csapá­soknál használják, nagy váro­sok ellen azonban nem. Az amerikai sajtó azt állítja, hogy McNamara kijelentését a Fehér Ház jóváhagyta és ez javaslat a Szovjetuniónak a nukleáris hadviselés „szabályaira”. Mit mondhatunk egy ilyen ..javaslatra”? E szörnyű javaslatot elejétől végéig az emberek, az emberi­ség gyűlölete hatja át, mert törvényesíteni próbálja a nuk­leáris háborút, s ezzel az em­berek millióinak elpusztítását. Ez a javas'at azt bizonyít­ja, hogy az Egyesült Álla­mok bizonyos liörei azokat az országokat akar­ják kitenni a fő csapás­nak. ahol amerikai támasz­pontok vannak és amerikai fegyveres erők állomásoz­nak: Olaszországot, Török­országot, Angliát, Nyugat- Németországot, Japánt, Görögországot és sok más országot. Végül ez a legszemérmetle­nebb becsapása az Egyesült Államok lakosságának is. Ta­lán a nagyvárosokban és köze­lükben nincsenek fegyveres erők? Talán azok az atombom­bák, amelyek McNamara „sza­bályai szerint” mondjuk New York külvárosaiban robbanná­nak, nem lennének halálosak erre a nagy városra? De vajon azoknak a közepes városok­nak, vagy falvaknak a lakos­sága, amelyekre McNamara vé­leménye szerint atombombákat lehet zúdítani, nem ugyan­olyan kedves, mint a nagyvá­rosok lakossága? Véleményünk szerint nem arról kell egyezséget, kötni, hogyan viseljünk nukleá­ris háborút, hanem arról, hogy' kizárjuk még a lehe­tőségét is e háború kitöré­sének és épségben marad­jon minden város, akár nagy, akár kicsi, énségben maradion minden falu, község és tanya. A* új fegyverek sokkal pusztitóbbak a régieknél A továbbiakban Hruscsov rá­mutatott: a haditechnika gyö­keresen. minőségileg megválto­zott, mérhetetlenül megnőtt a hadviselő eszközök pusztító ereje. Miben nyilvánul ez meg? Az új fegyvereket még csak Az USA élen jár a fegyverkezésben Sieemcrmetleu javaslat Közismert dolog, hogy az erőviszonyokat hadműveletek során, sőt háború eredményűi alapján mérik fel. Annakide­jén Hitler a végtelenségig mondogatta, hogy óriási erő­fölényben van, mégis a Szov­jetunió és szövetségesei szét­zúzták. rikai vezető személyiségeknek az az állítása, hogy az Egye­sült. Államok az erőviszonyok terén fölényben van a Szovjet­unióval szemben, rendkívül nagy veszélyt rejt magában más országok népeire és az amerikai népre nézve egyr- aránt. összehasonlítani sem lehet a régiekkel. Egy hatalmas hidrogénbomba robbanóereje sokszorosan fe­lülmúlja mindazoknak a har­cászati eszközöknek a robba­nóerejét, amelyeket a történe­lem eddigi háborúiban hasz­náltak, beleértve az első és a második világháborút. Az atomraketaháborúban teljesen megszűnik a ba­Akl tagadja — tár a front és a mögöttes országrészek között. Sőt éppen a polgári lakosság esne elsősorban áldozatul a tömegpusztító fegyvereknek. Ily'en háborúban néhány ter­monukleáris bombával telje­sen meg lehet semmisíteni nemcsak sokmillió lakosú, ha­talmas ipari központokat, ha­nem egész államokat is. bűnt köret el Amerikai szakértők kiszámí­tották, hogy egy húsz mega­tonnás hidrogénbombának a levegőben való felrobbantása huszonnégy kilométeres kör­zetben a robbanás középpontja-, tói számítva, a földdel egyen­lővé tenne minden lakóházat, lobogó tűztenger elégetne min­den éghetőt, minden élőlényt, oly-an körzetben, mint például New York-tól Philadelphiáig. Ma viszont már ötven, száz, sőt ennél is több megatonnás bombák vannak. A tudósok hozzávetőleges számítása sze­rint a világon felhalmozott atomfegyverek ereje mar ti­zenkét és félmillió olyran bom­bával ér fel, aminőket Hiro­simára dobtak le. És végül, tekintetbe véve a mai erőviszonyokat és az új­típusú fegyverek létét, a ter­monukleáris háború, amelyet az amerikai militaristák pro­pagálnak. nem korlátozódna csupán két ország területére, általános jellege lenne, rom­bolásokat és az embermilliók pusztulását okozná a világ minden részében. Mit jelent ez az emberiség számára? Linus Pauling, ismert amerikai tu­dós, az atomhalál elleni harc egyik kimagasló alakja „Soha többé háborút” című könyvé­ben 800 millióra becsüli az atomháború valószínű áldoza­tainak számát. Ez a zord igaz­ság, ilyen a termonukleáris há­ború valódi jellege. És ha ezt az igazságot a Nyu­gat áilamférfiai ma elta­gadják a népek elöl, bűn­tettet követnek el az embe­riséggel szemben, beleért­ve saját népüket is. Azok, akik a háborús szaka­dék szélén balanszíroznak, azt állítják, hogy a béke fenntar­tásának biztos záloga, úgy­mond, maga az atomrakéta- fegyver. Ez a . koncepció —. Nyugaton „a félelem egyensú­lyinak” nevezik — ellentmond a józan észnek, s az emberek égbekiáltó becsapását jelenti. Az igazság az, hogy az „egyen­súly doktrína” alá rejtik a preventív háború kirobbantá­sának terveit. Egyes felelős amerikai államférfiak nyíltan kijelentik, hogy készek ma­gukra vállalni „a kezdeménye­zést a Szovjetunióval való nukleáris konfliktusban”. Az agpresszorok elég-nek az új háború tüzében Gondolkozzanak el ezeken a szavakon. Ez nemcsak termonukleá­ris háborúval való fenye­getés, hanem egy olyan baljós versengésre való erőszakos kihívás, hogy ki kezdje meg elsőnek ezt a háborút. Mivel azt mondják, hogy képe­sek elsőnek kirobbantani a háborút, ezzel mintha azt su­galmaznák a többi államnak; siessetek, előzzétek meg az el­lenséget. Mihez vezethet ez? Mindenki számára Világos: ka­tasztrofális következmények­hez. Csak meglepődni lehet ezeken a kijelentéseken. Azok, akik ilyen kijelenté­seket tesznek, nem gondol­nak arra, milyen követ­kezményekkel járna a há­ború az Egyesült Államok cs szövetségesei számára, Az amerikai politikusok egyre makacsabbul hajtogatják né­peiknek, hogy a termonukle­áris háborúban az Egyesült Ál­lamokat kevesebb veszteség érné, mint a Szovjetuniót, s állítólag az USA kerekedne felül. Mindez alaptalan illúzió. A kérdés ilyenforma értelme­zésének erőszakolása azt a célt szolgálja, hogy előkészítsék az Egyesült Államok és szövetsé­geseinek közvéleményét a há­ború kirobbantására: úgy­mond, sietni kell a háború ki­robbantásával most, mert a hely'zet megváltozhat. Ez nem más, mint az embereknek a háború elkerülhetetlenségére való előkészítése, az atomhá­ború kirobbantását siettető ag­resszív erők igazolása. Mi pedig a leghatározottab­ban kijelentjük: ÉFolytatás a 2. oldalonjf "J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents