Észak-Magyarország, 1962. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-06 / 156. szám
4 ESZAKMAGYARORSZAG rónlck, 1962. július 9. A Nehézipari Műszaki Egyelem három új kiadványa Az utóbbi hónapokban egymás után megjelent a Nehézipari Műszaki Egyetem magyar nyelvű közleményeinek VI. és VII. kötete, továbbá az idegen nyelvű Közleményei XXII. kötete. E három új kötet az egyetemen folyó tudományos kutató munka egyik tükre. Már az előző kötetek ismertetésekor hírül adtuk, hogy a magyar nyelvű kötetek 1957 óta jelentek meg Miskolcon, míg az idegen nyelvű kötetek folytatói a Sopronban 1929 óta megjelent kiadványsorozatnak. Évenként 2—3 kötet jelenik meg, nem annyira a tudományos publikációk, mint inkább a nyomdai kapacitás függvényeként. A most megjelent VI. kötetben a bányamérnöki kar oktatói testületének akadémiai székfoglaló előadásai, a műszaki tudományok doktora és kandidátusa címért benyújtott disszertációkból készült cikksorozat olvasható az 1960. évet megelőző tíz évre vonatkozóan. Ugyancsak tartalmazza e kötet az ebben az időszakban megjelent tan- és szakkönyvek, egyetemi jegyzetek ismertetését. Különlegessége még, hogy mellékletként megtalálható benne a dr. Gyulay Zoltán professzor által összeállított fejlődéstörténeti táblázat, amelyben 1735-től időrendi sorrendben megtalálható a mai Nehézipari Műszaki Egyetem tanszékeinek fejlődési szkémája, az intézet vezetőinek, a tanszékek vezetőinek feltüntetésével, színekkel megkülönböztetve az egyes karokat. E 11 cikket tartalmazó 375 oldalas kötetet a szerkesztő bizottság (dr. Falk Richard, dr. Geleji Sándor, dr. Terplán Zénó) a magyar bányamérnökkutatás 225-ik évfordulójára állította össze, a sajtó alá rendezés munkáját dr. Terplán Zénó professzor végezte, az egyetem adta ki és a Borsodi Nyomdában készült. A VII. kötet az 1959/60-as tanév három tudományos ülésszakának anyagát tartalmazza, amelyben az 1960. április 4 -e tiszteletére rendezett bánya-, kohó- és gépészmérnökkari előadások közül 13, a „Mechanizmusok” tárgykörű Tudományos Ülésszakról 15. és az iparés üzemgazdaságtani tárgykörből 12 tanulmány olvasható. Az egyetem oktatói testületének cikkein kívül több külföldi neves professzor (a szovjet Sz. N. Kozsevnyikov, a lengyel M. Damasievicz és a német W. Lichtenheldt) előadása teszi e kötetet színesebbé, értékesebbé. Megtaláljuk továbbá egy-egy tudományos ülésszak bevezetőjeként Kiss Árpád miniszter, dr. Sályi István professzor és Valkó Márton igazgató előadását. A kötet 446 oldalon jelent meg az Akadémiai Kiadó gondozásában, az Akadémiai Nyomda munkájával. A szerkesztő bizottságot e kötet összeállításában a tudományos ülésszakokat rendező Bocsánczy János docens, dr, ijj. Sályi István A tű autó docens és dr. Susánszky János tanszékvezető docens segítette. A sajtó alá rendezés munkáját ugyancsak dr. Terplán Zénó professzor végezte. Az idegen nyelvű az előző kötetek célkitűzésének megfelelően az egyetemi tanszékek olyan munkáit tartalmazza, amelyek tudományos kutató értéküknél, újszerűségüknél fogva számíthatnak a külföld érdeklődésére. A 358 oldalon 23 tanulmány olvasható, amelyből 14 német, 3 angol, 5 orosz és 1 francia nyelvű. A cikkek a bányászat, a kohászat és a gépészet egy-egy különleges részproblémáját tárgyalják, további témái az elméleti alaptudományok: a matematika, a fizika, a mechanika tárgyköréből valók, amelyet egy gazdasági jellegű cikk egészít ki. Mindegyik tanulmány önálló kutatási eredményt, új számítási, új vizsgálati módszert, vagy saját konstrukciójú műszert, mérőberendezést mutat be. A tanulmányok szerzői zömmel az egyetem professzorai és docensei, kisebbrészt tudományos munkatársak és adjunktusok. A kötetet a már megnevezett szerkesztő bizottság állította össze, és dr. Falle Richárd professzor, tudományos reklorhe- lyettes rendezte sajtó alá; az Akadémiai Kiadó gondozásában az Akadémiai Nyomdában készült. A kötet külön betétje a XI—XX. kötetek tartalmára hívja fel az olvasó figyelmét. Az idegen nyelvű kötet eljut a külföldi társegyetemekre, amellyel részben egyetemünk tudományos nevét öregbíti, másrészt értékes cserepéldányok forrása. A magyar nyelvű kötetek elsősorban hazai társegyetemek, kutató intézetek, vállalatok, üzemek könyvtárába kerül, de az idegen nyelvű összefoglalók következtében néhány külföldi egyetemre is eljut. A most megjelent dicsérik a cikkek alkotóit, a szerkesztés munkáját, az ízléses ábrák rajzolóit, a sajtó alá rendezést, a klisé és a nyomdai dolgozók fáradságos, de jól sikerült munkáját. És mivel mindegyik kötet Miskolc város nevét is feltünteti, külön is büszkék lehetünk városunk e tudományos irodalmi alkotásaira. Ferenc: 11. Ahogy elképzeltük. Bölcs, derűs nagyapám ezen az éjszakán viszonozta csurgói látogatásomat. Eljött hozzám, ide a támaszpontra. Eljött, nézett, hallgatott, csóválta a fejét. Félálmomban is mintha szüntelenül öt láttam volna. Nem tudtam megválni a rámtört emlékektől. Reggel — feledve az éjszakai palotaforradalmat — somogyi gyermekkoromról beszéltem a fiúknak. A malomról ... Odalátszott az ősi templom nyolcszögletű tornya... A kicsi házak elszórtan bújtak •meg a kertek között... „Damned rats”... — csengett a fülemben. Azon a nyáron nagyon elszaporodtak a malomban a patkányok. Nagyapám azt mondta: régen csengőt kötöttek az elfogott patkányra, úgy szabadították rá a többire, hogy ijesztő lármájával elűzze őket. Alkalmaztak egyéb módszert is: szöges drótot fűztek az ámokfutásra küldött patkány bőrébe, vagy bevarrták fenekét, hogj' kínjában megvaduljon. Neki — nagyapámnak — különleges, de bevált módszere volt. Állt a raktár sarkában egy rozsdás, üres. vashordó. Ben- zifit tartottak benne valaha. Ebbe a vashordóba patkányokat zárt nagyapám. Már nem ^Süékszem pontosan, hányat. Úgy tűnik, hat volt, de ez nem kUtmyos... A fiúk némák maradtak. — Hallgattok? — Mondd csak, — biztatott Valentin. •— Az öreg letakarta a vashordót — folytattam —, nem adott enni a patkányoknak. Elsőnapi ijedt kergetőzésük másnapra dühös, kétségbeesett száguldássá vált, harmadnapra már véres körmökkel és fogakkal martak egymásba. Hamarosan éhségük és dühük áldozatává lett a leggyengébb. Szétmarcangolták, felfalták. Ez lett a sorsa a másodiknak, majd a harmadiknak, a negyediknek, az ötödiknek... — Értitek? — kérdeztem. Azt hittem, elaludt a társaság. De mindenki ébren volt. — Folytassam? — Persze, — súgta izgatottan a szomszéd ágyból Seres András. — Folytasd. — A malompatkány — az, amelyik életben maradt, mert felzabálta a többit — társai vérétől ittasan, az öldökléstől eszét vesztve, iszonyatosan megvadulva kimenekült a vas- hordóból. Nagyapám szabadon engedte, hogy irtson, pusztítson, amerre elhalad ... A lélegzését sem hallottam a fiúknak. — Fenn vagytok még? — kérdeztem. Senki sem felelt. Ó, te csodás narkotikum, élni segítő cinizmus. így képzeltük valóban: a washingtoni American University, a Yale, a Harward, az University of California, vagy az oregoni, a pennsylvaniai, a new-yorki egyetemek valamelyike fogad majd be- falai közé bennünket. Körülöttünk nagy fehér csend lesz, nesztelen léptekkel jár a íennkölt tudomány... Meg kell írnom a levelet, a főnök sürget. „Kedves édesapám és Gitta! Régen nem írtam, de mentségemre szolgáljon, hogy sok a tanulnivaló az egyetemen. A nyelvi nehézségeket még mindig nem sikerült teljosen áthidalni, de akárhogy lesz is, elhatároztam — és ehhez most már következetesen tartom magam —, orvos leszek mindenáron. Most már — említettem —, minthogy leszolgáltam a katonaidőmet, USA állampolgár lettem. Mit írjak magamról? Már alig emlékeztem valamire az otthon tanultakból. Üjra át kellett vennem mindent. Ügy tűnik, hogy az itteni tanulmányaim nem annyira alaposak, mint az otthoniak...” A főnök szereti, ha itt-ott tárgyilagosság cseng ki a leveliinkből. Azt se bánja, ha néha elégedetlenkedünk. így elérhetjük — mondja —. hogy otthon ne kételkedjenek a szavainkban, elhigyjenek mindent, amit írunk. Egyszóval . :. i,Itl San Franciscóban élénkek, mozgalmasak éjszaka is az utcák. Talán otthon Félegyházán el sem tudjátok képzelni, milyen is ez az itteni szemkápráztató, fénylő világ. Elég nehéz olyan önmegtartóztatónak lenni, hogy az ember ilyen körülmények között a tanulásra összpontosítsa figyelmét. Mi Az egyik Bódi Zoltán, a másik Harsány! László. Jellemzőként Bódi Zoltánra — talán felületes jellemzőként — engedtessék meg a következő leírás: délután az Avas Szálló szépen berendezett bárjából jövünk ki. Ilyenkor ott nincs forgalom, tehát be kell zárni a tolórácsot. Harsányi teszi rá a lakatot, ráfordítja a kulcsot és ellép onnan. Bódi hirtelen visszamegy, kétszer megrántja a lakatot: biztosan zár-e. Később — asztalnál ülünk — évekre visszamenően pontos beszámolót ad mindenről. „Négy hónapot töltöttünk itt, hármat amott, az összesen hét, tehát így és így.” Precíz, pontos, mint egy logarléc. És jellemzőként Harsányi Lászlóra: büszke Bódi müvére — később írunk róla —, a legnagyobb megbecsüléssel, elismeréssel említi.' Még valamit: rendkívül komolyan veszi a könnyűzenét. De ez már mindkettőjükre jellemző. Valahogy olyanformán, mint ahogyan Karinthy Frigyes vette a neveltetést: „a humorral nem szabad tréfálni”. Ennyit bevezetőnek. Persze Bódi Zoltán jellemzőjeként — nem véletlenül mondtuk a pre- cizséget, a pontosságot. Az elmúlt vasárnap több szakem- bet, továbbá meghívott vendég előtt mutatta be új hangszerét, a két-billentyűsoros elektronikus orgonát, melyet e tulajdonságok nélkül nem tudott volna elkészíteni.- Ilyen orgona nincs több az országban! Hogyan is született? Hogyan valósult meg? Bódi szabadkozik: muzsikálni szeret, de előadni, beszélgetni nem tud. Inkább csak kérdezzek, ő majd válaszolgat. De azért elkezdi: Két és félévvel ezelőtt jött Kél muzsikus divatba Miskolcon a tranzisztor. Én is vettem egyet, csak azért, hogy legyen. Aztán elkezdtem töprengeni, hogy ha már megvan, mire használjam. Kísérletezni kezdtem ... Aztán körülbelül egy félórás előadás következik elektroncsövekről, fűrészfogas rezgésről, hanggenerátorról, rádió- csövekről, rezgésfelező rendszerről, kísérletezésekről, töprengésről, sok bosszúságról és végül sikerről. Két és féléves kitartó, szívós munka után elkészült a 48, illetve 96 rádiócsöves elektronikus orgona, köznyelven jazzorgona, két billentyűsorral, 6 oktávnak megfelelő 73 hanggal. Ha azt mondjuk, hogy sok munka volt vele, akkor szinte semmit sem mondunk. Ha elmondjuk, hogy például 8 hónap télt el addig; amíg megtalálta a megfelelő elektroncsövet, melynek segítségével „fürészrezgést” tudott előállítani, akkor már talán érzékeltetünk valamit. Az orgonáról még talán annyit, hogy a hangszínszűrőkörök alkalmazásával más hangszereket is tud utánozni, a 73 hang egyszerre szólhat, tehát polifon hangszer. Aránylag kicsi, elfér a zongora tetején, és ha a zenésznek kedve van hozzá, maga játszhatja a zongorakíséretet is. Vasárnap az Avas bárjában adták az első koncertet. A zenészek: Bódi Zoltán és Harsányi László. A hangszerek: elektromos orgona, zongora, kla- vietta, dob. Az eredmény: ha- talmas siker. A szakemberek örömmel gratuláltak a művészeknek és lelkesedéssel, elismeréssel szóltak az újonnan bemutatott hangszerről. Nyilván az Avas Szálló vezetői, és más illetékesek is kellő megértésben részesítik az orgona készítőjét. Az egyik szakember azt mondta róluk, hogy „klasz- szikusan” játsszák a könnyűzenét. ök azt mondták, hogy könnyűzenét akarnak játszani szépen, ízlésesen. Meg akarják szerettetni ezt a muzsikát a tőlük telhető legmagasabb fokú tolmácsolásban. Szeretnénk, ha még sokat tapsolhatnánk nekik. Priska Tibor A KPVDSZ „szakmai napja” Á Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottsága július 8-án újra megrendezi a két éves múltra visz- szatekintő nyári, bükki kirándulást. A megyei bizottság titkárát, Gelb Miklós elvtársat kértük meg, mondja el, milyen a programterv, hogyan és mikor határozták el ezt a nagy tömegmegmozdulást. — Miskolcon* s általában minden vállalatnál rendeznek évente egyszer szakmai napot. Nálunk az elhatározás nem régi. Az idén rendezünk harmadszor kirándulást a Bükkbe. A dolgozók javaslata alapján először Szentlélekrc, majd pedig Lófötisztásra rándultunk ki. ahová most is készülünk. A húsz tagú szervező bizottság jó munkáját, bizonyítja az is, hogy míg az első kiránduláson 1500-an, a másodikon ’ körülmégls éjjel tanulunk,' most kezdjük a szövettani gyakorlatokat. Mindent sorbaveszünk: biokémiát, élettant, fejlődéstant, anatómiát. A professzorok sokat kívánnak...” Bizarr ötlet: elképzelni is mulatságos Donlan őrmestert a professzor szerepében. Még otthon, azt olvastam valahol, hogy Göring állítólag azt mondta — Hitler minisztere volt, mókás figura, hordó hasát elfedték a medáliák és a kezében — így láttam egy képen — vértől csepegő bárdot tartott (lehet, hogy ezt az utóbbit csak a kommunisták találták ki propaganda céljából) —, hogy náluk, Németországban az őrmesterek fogják helyettesíteni a professzorokat, kaszárnyák az egyetemeket. Nem tudom, sikerült-e ezt megvalósítaniok. Én mindenesetre professzorokkal helyettesítem az őrmestereket, s levelemben — Kollhay gratulálni fog érte — megejtő hitelességgel számolok be róluk apámnak és Gittának. „Egy magyar professzor mondta az orvosi hivatásról — sajnos nem emlékszem a nevére — „Une vérité est une étape sur one ronte, qui n’a pás de fin’’. Ezt tartom én is jelmondatomnak a jövőben. Mit írjak még? Sose hittem volna, hogy ilyen nehéz összehozni egy levelet. „Mellékelten küldök néhány fényképet. Mit szólsz Gitta ehhez az autóhoz? Még nem egészen az enyém, de már majdnem. Ügy értem, hogy még valamennyi hátra van a részletfizetésből.” Fehér köpenybe bújtam, oda- álltam az óriási Austin A—99- es mellé. Ez most itt a legutóbbi széria. Ha nem tévedek, colonel Trimmelé, a tengerészgyalogosok parancsnokáé. De azt hiszem, az ötlet nem rossz. Félegyházán sikerem lesz. A számat összeszorítottam, sapkában álltam a fénybeiül háromezren vetlek részt, az idén több mint 5 ezer dolgozó megjelenése várható. Ez elsősorban talán annak köszönhető, hogy nagyon jó lesz a kirándulók ellátása. Hét vendéglátóipari sátor felállítását terveztük, ahol mindenki hozzájuthat — általában IV. osztályú áron — gulyásleveshez, celofánba csomagolt szalonnát is lehet kapni, fagylaltot, sört, vagy akár gyümölcsöt is, ha éppen arra éhezett meg valaki, mert a sátrak között ott találhatjuk majd a MEK sátrát is. — Bizonyára lesz valami kulturális program is a kiránduláson? — Kulturális és egész változatos sportműsort is összeállítottunk. Divatbemutatót rendezünk az Állami Áruház és a Ruházati Bolt részvételével, továbbá szerepel majd az irodalmi színpadunk is. A kiránképezőgép elé és széles keretű napszemüvegben. Apropó: a tengerészgyalogosok. Legutóbb századkötclékben gyakorlatoztak. Minket, a „különlegeseket” a nyomukba küldtek — persze „feketén” —, azok mitsem tudtak rólunk. Legalábbis a legénység nem. Anyagi ellátottság nélkül, napokig a sarkukban voltunk. A mocsarakban táboroztunk. A mi csoportunkon kívül egy másik is működött a terepen. Nem beszélhettünk velük, de észrevettük őket. Külsejükről ítélve, valamilyen latin-amerikai társaság lehetett. Valószínűleg kubaiak voltak. Ugyanazt csinálták, amit mi. A jenkik után lopakodtunk, s az volt a teendőnk, hogy elvágjuk utánpótlási vonalaikat, megkíséreljük köztük a bom- lasztást,. Izgalmas gyakorlat veit. Keresztül kellett csúsznunk az erdő járhatatlan ösvényein. Rajtaütöttünk két terepjárójukon, szépszerével elvettük tőlük. Mire felocsúdtak a meglepetésből, már eltűntünk a szemük elől. Aztán jelképesen megmérgeztük a kutak vizét. Ilyen a mi tudományunk ... Mindig másféle fegyverrel szerelnek fel bennünket, mindig másféle gyártmányúak- kal, s megkívánják, hogy gyorsan rájöjjünk a kezelés módjára... Értenünk kell a híd- robbantáshoz és kést is hordunk magunkkal, hogy adott helyzetben leszúrjuk az ellenség őrszemeit, vagy elvágjuk a nyakát... „Puszta kézzel is ölni tudj”... — mondja a főnök. — „Hómezőn és mocsárban egyformán feltalálod magad.” Az amerikaiakat követve — mintha .ellenség járna előttünk — meg kellett szerveznünk a folyamatos híradást, kikémleltük őket, értesítenünk kellett parancsnokságunkat az előttünk elvonuló alakulat minden mozdulatáról... (Következik: Ha otthonosan akarsz mozogni.) dulásra meghívtuk a Heves megyei KPVDSZ dolgozóik akik a különböző szövetkezeti kultúrcsoportokkal együtt szintén részt vesznek a műsorban. Lesz „Ki mit tud?”, külön a gyerekeknek és külön felnőtteknek. — A sportműsor még változatosabbnak ígérkezik. A Vörös Meteor természetjáró szakosztályának szervezésében Ki- lián-próbát rendeznek. Gyalogtúra lesz, amelynek kiindulási pontja Lillafüred. Érdeklődéssel várjuk a kerékpáros hegyi versenyt, amely után a győztesek kerékpáros ügyességi versenye következik. Lesz férfi és női kézilabda és röplabda mérkőzés, sakk-villám- torna és kispályás labdarúgó villámtorna. Ez utóbbinak népszerűsítésével Borsodban elsősorban mi foglalkozunk. Ezek természetesen verseny-jellegűek, s a győztesek között értékes jutalmakat osztunk ki. Érdekességképpen megemlítem, hogy döntetlen esetén kötélhúzással döntik el a továbbjutást, ami már tavaly Is sok vidám percet szerzett a résztvevőknek, nézőknek egyaránt. A kirándulás vidám mozzanatait a fotószakkör tagjai örökítik meg fényképeken és filmen. Ügy terveztük, hogy ősz- szél kiállítást rendezünk majd ezekből a képekből és a megnyitón levetítjük a filmet is. 1— Röviden ennyit mondhatok róla. Azért szerveztük, hogy dolgozóink egy évben egyszer kint, a szabadban együtt lehessenek, együtt örüljenek, szórakozzanak. Az autóbuszok készen állnak, a sátrak egy részét már felállították, s most már csak arra volna szükségünk, hogy jó idő legyen, —- fejezte be tájékoztatását Gelb elvtárs. Forgó Edit --------o------M unkavédelmi filmvetítés-sorozat Diósgyőrött A Lenin Kohászati Művek rendezésében a Bartók Béli' Művelődési Házban csütörtökön délután kétnapos munkavédelmi ííJmvetftós-sorozal kezdődött. Csütörtökön és pénteken, négy alkalommal nyolí művelődési filmet mutatnak be, többek között az Emberek a kohónál, a Kopog a fehér bot, a 4225-ös aíkla és A martin baleset: veszélyei című filmeket. A tanulságos filmbemutatókat a diósgyőri gyárak dolgozóin kívül megtekintik t környező bányaüzemek munkásai is.
