Észak-Magyarország, 1962. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-22 / 170. szám

4

BSZÄKMAGYABORSZAG

E2

Vasänmp; 1962- július 22Meg kell szervezni az opera-társulatot

Miskolc zenei életéről tárgyalt a városi tanács végrehajtó bizottsága

'Á miskolci városi tanács végrehajtó bizottsága a közelmúltban tárgyalta a város zenei életét. Tóth Józsefet, a városi tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetőjét kerestük fel, hogy tájékoztasson, miként látja a végrehajtó bizottság a zenei élet helyzetét, feladatait, és mit kíván tenni a város zenei életének javításáért

__ A város zenei élete négy

t

erületre osztható, — hangzik a tájékoztatás. — A zenei ismeretterjesztés, a szervezett zenei oktatás, a hivatásos zenei együttesek és a műkedvelő együttesek területére. Elsőként talán

o zenei

ismeretterjesztésről

néhány szót. A tömegek zenei nevelése szempontjából ez a legfontosabb terület. Ez az egyik út a közömbösségtől az érdeklődésig, a meghallgatástól a megértésig, a szép igazi élvezetéig, a dolgozó nép érzelmeinek, gondolatvilágának gazdagításáig. Városunkban folyik zenei ismeretterjesztés, sokat tettek ennek érdekében az Országos Filharmónia és a TIT, sokat tettek a zeneoktatási’ intézmények és a művelődési otthonok, de ez nem egybehangolt, nem rendszeres, s így nem éri el a célját: nem növeli az igényességet, a hangversenylátogatók, a zenekedve- ■ lök számát. Két módon oldható meg Miskolcon eredményesen a zenei ismeretterjesztés: iskolán belüli és kívüli rendezvények során. Elsősorban az iskola egyetértését kell biztosítani és a gondoskodását arról, hogy az ifjúság részt is vegyen az ismerettejesztő előadásokon. A felnőttek részére a jövőben is biztosítani kell a TIT szabadegyetemén a zenetörténeti tagozat működését. Ugyanakkor az üzemi ismeretterjesztés szervezője az üzemi KISZ- bizottság legyen. Ugyancsak a KISZ vegye kezébe az ifjúság zenei nevelésének a kérdését is.

— Mi a helyzet

a szervezett zeneoktatás

terén?

— Miskolcon öt intézményben folyik szervezett zeneoktatás. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában közép- és felsőfokon 304 hallgató tanul. Az Egressy Béni Zeneiskolában 524, az Erkel Ferenc Zeneiskolában 453 tanuló ismerkedik a zenével. Az ének- zenetagozatú általános iskolában 160 tanuló és a munkaközösségi oktatásban közel 2000 tanuló kap zenei nevelést. A zeneintézmények tanárai és növendékei rendszeresen bekapcsolódnak a hangverseny-életbe. A tanárok önálló koncerteket adnak, közreműködnek á zenekarokban. Büszkén említjük, hogy a szakiskolai leánykórus tavaly a debreceni nemzetközi kórus- versenyen első díjat jiyert a női karok, második díjat az ifjúsági kórusok kategóriájában. Országosan ismert lett a szakiskola vonószenekara is. A két zeneiskola tanárai és növendékei ugyancsak örvendetesen gyakran szerepelnek Miskolcon és a megyében. Sok a jelentkező a zenei oktatásra és ezért feltétlenül szükségesnek mutatkozik a fővároshoz hasonlóan a Zeneiskola Szervezet létrehozása, amely az általános iskolákhoz kapcsolódva végzi munkáját. Előnye, hogy csökken a közlekedési idő és ismerős környezetben, iskolai tanulmányaikkal összehangolva végzik tanulmányaikat a hallgatók. Sajnos ennek a szervezetnek a kiépítését az iskolák túlzsúfoltsága egyelőre erősen gátolja. Nem megnyugtató a zenei ginmázium helyzete sem. A zenei gimnázium fennállása óta mai napig sem rendelkezik egyetlen kinevezett tanárral sem, önálló épülete nincs és ez különösen indokolja Miskolcon egy zenei kollégium tervének a felvetését.

— Mi a helyzet a hivatásos zenei együttesekkel?

— A városnak hivatásos művészei vannak ugyan, de hivatásos együttese tulajdonképpen nincs. Pedig kizárólag

hivatásos együttesek

munkája nyomán emelkedhet a művészi színvonal. A hivatá- tos. jelzőt Miskolcon a Liszt Ferenc Filharmonikus Zenekar és a színház zenei, illetve énekes részlege viseli. A filharmonikus zenekar munkájában a tagok csak mellékfoglalkozásként tudnak résztvenni, ugyanis az együttes úgynevezett félfüggetlenített, vagyis egy függetlenített zenekar kötelező szolgálatszámának egy- harmadát látják el, az átlagos zenekari fizetés egynegyedrészéért. Ilyen körülmények között csak a tagok egyrészének ügyszeretete, másrészt a mellékes kereset szüksége tartja össze a zenekart. A zenekar eddigi munkája és azok az igények, amelyek tagadhatatlanul nőnek városunkban, sőt megyénkben is, egyre nagyobb követelmények elé állítják az együttest, ezeket azonban a jelenlegi szervezési és munkanehézségek között kielégíteni sem színvonalban, sem számszerűségben nem lehet. A filharmonikus zenekar ennek ellenére inén jó munkát végzett az elmúlt években. Kiváló külföldi és hazai karmesterek nvilatkoztak róla igen elismerően. Ez is indokolja, hogv a zenekar művészi színvonalát tovább kell emelni. ári azonban csak a zenekar teljes Hig- netl"vitésével lehet meaoldani, továbbá annak mieU^H biztosításával. hogv a filharmonikus zenekar és' a színház zenei vezetése egy megfelelő -felkészültségű zeneinazgató kezében összpontosuljon. A filharmonikus zenekar függetle- nítése összekapcsolható az operarészleg visszaállításával. Ez ügyben már folynak a sürgető tárgvalások. A hivatásos zenei együtteseknél kell megemlítenünk a Miskolci Nemzeti Színház zenei és énekes részlegének tevékenységét, valamint a Filharmónia helyi kirendeltségének munkáját. Az elmúlt évad hangversenyei is azt bizonyítják, hogy jól dolgozott a Filharmónia az elmúlt évadban, munkája egyre javuló tendenciát mutat. Tovább kell javítanunk a peremkerületek zenei ellátottságát, bár az utóbbi években zenei intézményeink művésztanárai rendszeresen felkeresik a peremterületeket, koncertekkel.

— Néhány szót esetleg

űz öntevékeny együttesekről

is hallhatnánk.

— Ének- és zenekaraink nagy tömegeket vonnak be a kulturális munkába, Míg kórusaink színvonala, műsorösz- szeállítása igényes, addig öntevékeny zenekaraink felkészültsége még elmarad a kívánt művészi színvonaltól, műsortervezésük meghaladja felkészültségüket. Sajátos és sajnálatos jelenség, hogy elsősorban a fiatalság idegenkedik az öntevékeny zenei együttesekben való közreműködéstől. A számon- tartott zenei együttesek többségükben énekkarok, de van három szimfonikus, illetve fúvós- zenekar is, továbbá népi, pengetés és tánczenekarok egész sora. Ezenkívül számos iskolában működik ének és zenekar. Kórusaink jó munkájáról legutóbb a július 4-i kórushangverseny adott számot.

— Mindezeken a területeken kívül van még egy olyan zenei forrás, amelyről eddig nem volt szó, pedig igen nagy tömegeket érint:

o vendéglátóiparon belül folyó muzsikálás

— Az Országos Szórakoztatózenei Központ miskolci kirendeltsége az utóbbi két évben megrendezi a vendéglátóipari zenészek vizsgáját és ennek alapján adnak működési engedélyt. Bizonyos fokú minőségi változás már érezhető. Sajnos, a vendéglátóiparral állandó szerződésben lévő énekesek és egyéb fellépők műsorai nem tartoznak tanácsi ellenőrzés alá, pedig tapasztalatunk szerint, éppen ezeknek, a magukat táncdalénekeseknck nevezők fellépése alkalmával hallhatók ízléstelen, alacsony színvonalú műsorok.

— Utolsó kérdés:

milyen határozatokat hozott a tanács

az említett kérdésekkel kapcsolatban?

— A zenei ismeretterjesztés módszereinek megjavítására további terveket kell készítenünk, meg kell vizsgálnunk a Miskolci Zeneiskola Szervezet létrehozásának lehetőségeit, a zenei gimnázium helyzetének rendezését, és ami azt hiszem, igen érdekli a zenekedvelő nagyközönséget, határozatot hozott a végrehajtó bizottság, a Miskolci Nemzeti Színház operarészlegének újraszervezésére. A szervezés részletmunkálatai, valamint a különböző szervekkel folytatandó tárgyalások részben már folynak, részben szeptemberben indulnak és minden remény megvan arra, hogy az 1963-64-es színiévadot színházunk már operarészleggel bővítetten kezdheti.

Benedek Miklós

Egy ipari ssemsáció hetvenedik évfordulója

A vizet, az egyik legjelentősebb természeti erőt fogta munlcára hetven évvel ezelőtt a külhonban épített Ganz- gyártmányú áramfejlesztő. 1892 júliusának első napjaiban indultak meg az olaszországi Tivoliban a Budapesten gyártott turbina lapátkerekei, s az erőmű bekapcsolódott Róma villamosenergia ellátásába. Bár négyszáz lóerős teljesítménye mai szemmel tekintve eltörpül, de ez annak idején óriási ipari szenzáció volt.

A múlt század végén már jelentős hagyományokkal rendelkezett a magyar turbina- gyártás. 1866-ban kezdte meg

működését a Császár fürdőben az első Ganz hidroagregát, s azt a monarchiában rövidesen több erőműegység üzembeállítása is követte. Majd később Szófiában három 700 lóerős vízturbina felállítására került sor. ' A dalmáciai Almissában 1911-ben felépült négy, egyen- kint 9800 lóerős Ganz-gép újabb ipari szenzációt jelentett. 1926-ban az almissai erőművet két 30 000 lóerős egységgel egészítették ki a magyar szakemberek, s ez akkor műszaki csúcsteljesítménynek számított. Érdekes, hogy ez utóbbi gépegységek még ma is dolgoznak, áramot adnak.

VftóffSZ Fer&tfC>*

4? ÖWiW

25.

Egyszer Várpalotán

Apámat is odavitték. Csak nyöszörögni és sírni tudtam, pedig nem sokkal később, amikor megjelent az első tank... A csendőröktől mindenki félt. Szaladtam a nyomukban, dideregve a rongyos, vékony ruhában.

Tudtam ezekről a régi keserves napokról, de ötvenhatban már semmit se tiszteltem. Apám se hallgatta el, mi a rossz, de azt tartotta, hogy több a jó. Én elzárkóztam minden magyarázat elől, s ha az eredményeket említették, csak hajtogattam: „Nem a szocializmus adta, hanem a mai kor.” Azt ismételgettem, hogy olyan modem világban élünk, amikor építkezés, öltözködés televízió, sőt autó is mindenkinek kijár..Ilyen volt a hangulat, ezzel etettek a Pestről jött vagányok ...

Útközben, míg Okinavára eljutottam, sok mindent láttam ebből a modem világból. A hazai képek, az emberek arcvonásai összekuszálódtak emlékezetemben, a hangjukat elfelejtettem. S most nem tudom meglátni Vili kislányát, a Julit. Akkor tizennégy éves volt. Ma? Üzen nekem: eszembe juttatja a halászcsárdát, a cigányzenét, meg mindent.

Már élesen látható, kitapintható valóság nekem itt mindaz, ami egykor otthon álomkép volt: Amerika, a tenger, a felhőkarcolók, a meseszép autók, a lüktető, zakatoló világ. Más- milyen* egészen másmilyen ez

a valóság, mint amilyennek álmunkban láttuk.

Az életemről gondolkodom. Tegnap Berenike észrevett. „... bye, bye!” — ennyi az egész mondanivalója. Azt hiszi jenky vagyok. Japán az a lány. Külsőleg miss, de a szívében japán. Neki idegen Amerika. Nekem...

Telnek a napok. Tegnap a lövészeten nem jeleskedtem. Puskagránáttal lőttünk. The rifle granade — szétrobbanó lövedékű, nagyon explosiv, magas röppályájú fegyver. Tankelhárító, de kiserődök. bunkerek elleni támadásra is alkalmazható.

Gyengék voltak a találataim. Előző este sokáig olvastam.

Otthon nem smakkolt /oroszul tanulni. Itt már Puskinnál tartok. Adrián Prochorov koporsókészítő történetét olvasom. Különös múltszázad eleji figura.

Várpalotán a Hársfa utcában egyszer egy szovjet katona megszólított. Azt kérdezte mi újság? Barátságosan közeledni akart. Rokonszenves fiatal gyerek volt. Szerettem volna válaszolni, de nem tudtam, csak a vállam vonogattam. Ke- zetfogott velem és elment. Mintha szomorú lett volna, hogy nem értettem meg. Kár, hogy nem lettünk barátok.

Goszpogyin Kyrillt, a nyelvtanárt magamra haragítottam. Sasorrú, ápolt vörösesszőke szakállt visel, lovaslónadrágos, negyven körüli férfi. Azt magyarázta angolul: a katonai szolgálat erkölcsi aTaoja az a törekvés, hogv minden nén felkészüljön hazája védelmére,

Jártamban — keltemben

Borsodban sok híres üzem, vállalat van. Az egyik acéltermeléséről nevezetes, a másik exportjáról, a harmadik új konstrukcióiról, a negyedik... A Miskolci Vendéglátóipari Vállalat egész mással: a fluktuációval tette magát hírnevessé. A vállalat dolgozóinak összlétszáma 1180, s egy év alatt 1300 embert vettek fel, illetve bocsátottak el.

Volna egy javaslatunk: a felvételkor intézzék el az elbocsátást is, így a vállalat gyorsabban teljesítheti fluktuációs tervét...

*

Az egyik vállalat dolgozója nagy „tekintélyt” vívott ki magának: olyan csodálatos módon fogalmazta meg a vállalati utasításokat, hogy azt rajta kívül nemigen értette meg senki. Legfeljebb kitalálták, mit is akar a „rendelet-gyáros”. Barátunk nemrégiben elhatározta, hogy a Balatonon üdül és idejének nagy részét kedvenc 'Sportjának, a horgászásnak szenteli. A vállalat egyik dolgozója megjegyezte:

— Én már előre látom, hogy a horgászásban senki nem fog rajtad túltenni.

— Miért? — érdeldődött barátunk éledező örömmel.

— Azért — hangzott a válasz —, mert neked kukacra se lesz szükséged. Bedobsz egy utasítást és a Balaton legedzettebb harcsája is felfordul tőle...

*

Valamikor ő is egyszerű gyalogjáró volt, aztán vezető lett. Megtanulta hogyan kell a titkárnővel elbarikádoztatni magát az emberek elől. Általában csak kocsiban lehetett látni. Elnézett az emberek feje fölött. Bizonyos ügyekben mindig csalhatatlanul döntött. Nem engedte magát befolyásolni. Ha valaki kereste, a titkárnő emígyen válaszolt:

— A vezető kartárs szobán kívül van.

— A vezető kartárs házon kívül van.

A vezető kartárs végül „magánkívül” lett, mivel egy könnyed frissítő szél kisodorta alóla a vezetői széket. Az exvezető most megint gyalog jár. Sokat látni feleségévelj akinek karjára támaszkodva nehézkesen lépked.

Valaki megkérdezte, mi történt derék ismerősünkkel.

— Psz — hangzott a meglepő válasz. — Ismerősünk annyira hozzászokott a gépkocsihoz, hogy elszokott a gyaloglástól. Most tanul újból járni.

*

Két megyei „kiküldött” lépett be a kisváros reprezentatív vendéglőjébe. Az arisztokratikus arcú pincér harsán nyan lerohanta őket.

— Szabadság elvtársaim! Parrrancsoljanak! Foglaljanak helyet! — mutatott egy láthatólag reprezentatív asztalra.

— Mit méltóztatnak parancsolni elvtársaim?! — omladozott a nagy készségtől.

Az egyik kiküldött a zsebében szerényen meghúzódó pár forintocskára gondolva szerényen rebegte:

— Én öööő

__, kérek egy bablevest.

— Én is. Szintén... — bólogatott a másik „kiküldötte A pincér mintha nyársat nyelt volna.

— Igenis kartársaim! — mondta szinte fenyegetően. Ä kiküldöttek a leves után főzeléket kértek.

— Feltéttel? — recsegte a pincér.

— „Feltétlenül”. — A pincér szó nélkül elrohant. A sörért már hatszor szólították. Fizetéskor — hosszú könyörgés után — félrefordított fejjel, szó nélkül lökte oda a számlát. A „kiküldöttek” — akiket felettébb szórakoztatott a pincér hangulatváltása — kifelé menet viszonozták a belépéskor kapott harsány köszöntést.

— Szabadság főúr! Viszontlátásra kartársam! Volt szerencsénk! ...

A pincér elnézett a fejük fölött. Még csak egy fejbólin- tással se fogadta a köszöntést. Hja kérem, ő szilárd jellemű ember...

Csorba Barna

latom a goszpogyint, — gondoltam. Megismételtem.

— No, no.

Ez magyarul csak kételkedést, angolul tagadást jelent.

Mégis ezt kérdezte:

— Miben kételkedsz?

— Abban, hogy te orosz vagy.

— Bolond — legyintett. — Apám a cárnál kormányzósági rendőrfőnök volt.

— Attól még lehetsz hiteha- gyott.

Félreértett.

— Pravoszláv vagyok — magyarázta.

— A vallásod nem érdekel

— feleltem —, a népedet hagytad el.

— Miket beszélsz! — hülede- zett.

— Semmi — legyintettem.

— Nem értelek. Berúgtál?

— Érthetsz. Azt áruld el, mi kiért halunk meg?

— Hol? Mikor? — értetlenkedett.

— Azt mondtad, nem számít, milyen név van a legitimációs cédulán, a nemzetért halunk meg. Melyik nemzetért, milyen nemzetért?

— A szabad nemzetekért és a szabadságot akaró nemzetekért, természetesen.

Elfutott a méreg. Utólag jöttem rá, hogy butaságot csináltam.

— Mi közünk nekünk a szabadsághoz? — támadtam rá. — Tudod mik vagyunk mi, te is, meg én is? Zsoldosok. USA- zsoldosok.

— Fogd a pofád! — üvöltötte.

— Hallgass, mert kirázom belőled a lelket.

Felugrott, s körülnézett.

Hátrálnom kellett.

— Te bolsevik kutya! — sziszegte.

— Nem vagyok bolsevik! — ordítottam. Kiugrottam az ajtón. — Zsoldos vagyok, mint te, hahaha... USA zsoldos!

*

Dunántúli lakos leszek..:

Lakos?

Hogyan lakhat valahol az, aki nincs, hol van a Senki szállása.? Seholsincs városban, seholsincs utcájában, házszám nélküli ház láthatatlan emeletének jeltelen ajtaján kopogj: odabent néma csend, senki sem felel. Én lakom ott. Aki nincs, az nem beszélhet.

Ilyés Zoltán nincs, már rég megszűnt létezni. A főnök mégis feladatokat jelöl ki részére, szerepet szán neki a szabadságért vívott keresztesháborúban. Nem is olyan közönségest, mint amilyet a többiek töltenek be a reguláris erőknél. Ezekről Brown admirális, a hatodik flotta parancsnoka azt mondja: „Csak a parancs és a gombnyomás szükséges, mi elfojtunk bármiféle mozgolódást, bárhol.” Vacak rendőri munka. Könnygázbomba és tűzoltófecskendő kell hozzá.

Ilyés Zoltán állítólag a különleges alakulatnál szolgál. Testetlen keresztes vitéz: afféle Ku-Klux-Klan figura.

Fehér csuklyát visel, két nyílással a szemének.

„Riadalom Magyarországon, egy dunántúli kisvárosban. Az amerikai imperializmus ismert fasiszta, fajüldöző szervezetének egyik ismeretlen tagja provokatív módon, fényes nappal megjelent a békés, szocialista építéssel foglalatoskodó lakosság körében. Természetesen az öntudatos dolgozók elszántan szembeszálltak az ellenség eme elszánt ügynökével: Lerángatták maszkját és lepedőszerű öltözeiét. Nagy volt a megrökönyödés: a gyűlöletes öltözetben a Semmi járt. A le- bernyeg az aszfaltra hullott üresen, s mint H. G. Wells fantasztikus regényhőse, a Láthatatlan ember, az imperializmus e gátlástalan, mindenre elszánt ügynöke is levegővé változott.”

No, látja, főnök?

Hogyan lehetne másképpen^ Ilyés Zoltán megszűnt, ergo Katona Sándor azt tesz, amit akar. Neki semmi köze Ilyés régi dolgaihoz. Hagyjanak neki békát!

(Következik:

Aki az örvénybe néz-)

■TB

re;

•rv

Ezzel egyetértettem.

Aztán hosszabb prédikációt tartott.

— A hadsereget — mondta — nemzeti lelkülettel kell megtölteni. Minden hadseregi ben a szóbanforgó nemzet lelkületűnek, vágyának, szokásainak kell lüktetni, külső formáiban a nemzet színeinek, a nemzet művészetének kell kifejlődnie. A modern hadseregek már nem cifrák — folytatta —, de a kínosan egybeolvadó szürkeségben is felismerhető a jellegzetes, nemzeti vonás. Mert az egyenruha szimbólum, mint a zászló. Ahol a katona megfordul, dicsőséget, vagy szégyent arat, barátokat, vagy ellenségeket szerez országának. Ha elesik, legitimációs céduláján bármilyen név van. mindenhogyan a nemzetéért halt meg.

Eszembe jutott az őrmester, akinek tetszett egy japán asz- szony, ezért egyszerűen agyonlőtte az urát, s a másik, akiről nemrég azt olvastuk, hogy autójával szórakozásból behajtott a gyalogos járókelők közé, öregeket, gyermekeket gázolt.

— Nálunk milyen a nemzeti lelkűiét? — tettem fel a kérdést Kyrillnek.

Zavarba jött, de hamar észbekapott.

— Olyan, amilyen nemzetiségű vagy. — mondta. — Ha én US uniformisban járnék, a lelkületem akkor is orosz maradna.

— No. no — kételkedtem.'

önkéntelenül az a szó bukkant ki a számon, amelyet, a főnök használt, amikor nemrég vallatóra fogott. Most én val-