Észak-Magyarország, 1962. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-14 / 137. szám
4 BSEAKWAGYARORSEAO CsfiíSrtBlt, 1962. júnlns 11. Oratórium-hang verseny Miskolcon Szivet melengető menye volt Miskolc kulturális életének a június 11-én Miskolci Nemzeti Színházban megrendezett nagyszabású hangverseny, amelyen Händel Békeódá-ja és Sugár Hunyadija (Hősi ének) került előadásra. Évek óta foglalkoztatott bennünket a gondolat: jó lenne, szép lenne létrehozni olyan kórust, amely alkalmas nagy szabású, felemelő, városunk zenei életét méltóan kifejező alkotások megszólaltatására. Szép lenne, ha más nagyvárosokhoz hasonlóan, mi is előadhatnánk „saját erőből” oratóriumokat. A • Szakszervezetek Megyei Tanácsának erkölcsi és anyagi támogatásával, Horváth Kiss László művészi vezetésével, tudásával, hitével, lendületével, buzgalmával létrejött a Szakszervezetek Miskolci Központi Kórusa. Hosszú hónapok sok tanulása, sok munkája után városunk közvéleménye elé álltak, bemutatták fáradozásuk gyümölcsét. Felhangzott két nagy mű, amely hirdette a békét, az élet szépségét, a küzdés értelmét, a művészet felemelő erejét. Jó látni a kórusban — a sok áldozatkész fiatalember és leány mellett — fehérhajó idős dalosokat, akiknek nincs más ellenszolgáltatásuk, mint az a siker, amelyet művészi munkájukkal kiérdemelnek, az a szépség, amelyet másoknak nyújthatnak és az az élmény, amellyel szebbé tehetik maguk «s az őket hallgatók életét, Megérdemelné a kórus minden hivatalos szerv messzemenő támogatását. Mindenekelőtt megérdemelné, hogy a város mindinkább kísérje figyelemmel munkájukat, örül jön annak, hogy művészileg dolgoznak, szépet adnak másoknak, éneklésük nyomán mindennapi gondjaink súlyától felemelkedhetünk. Jó lenne és nagyon szükséges lenne, ha ilyen nagyszabású bemutatkozás és a nyomában születő eredmény még nagyobb érdeklődést keltene és arra indítana a közel kétszázezres városból legalább egy „színháznyi” lakost, hogy eljöjjön, meghallgassa a kórust — és büszke legyen rá. Ügy érzem, a hétfői oratóriumhangversenyt ünnepi, örvendetes alkalomként kell számon- tartanunk és örülnünk annak, hogy a kórus fejlődésében eddig elért. Ez az öröm nem azt jelenti, hogy nem látjuk tennivalójukat, nem érezzük — éppen kórus tagjainak fiatal korából következően —, hogy sokszor lelkesedéssel kell pótolni hangzás érettségét és erejét. Az is átfut bennünk, hogy korábbi időpont még ünnepélyesebbé, nagyobb érdeklődést kiváltóvá tehette volna ezt az oratóriumi hangversenyt Szezonvége”, vizsgák, fáradtság — nem szerencsésen befolyásoló tényezők. A jövőben bizonyára gondunk lesz erre is. — Hisszük, hogy ez a vállalkozás tartós lesz, nemcsak lelkesítő emlék és az oratóri um-estet más, hasonlóan „Lenin könyvtára a Kremlben“ te címe annak a nagyszabású munkának, amelyet az Országos Széchenyi Könyvtár a Szovjetunióból kapott a nemzetközi könyvcsere útján. A kötet, amelyet népes kollektíva állított össze, 8 450 könyv, folyóirat, újság és más sajtótermék bibliográfiai leírását tartalmazza. Kitűnik belőle, mennyire széleskörű volt Lenin érdeklődése az irodalom iránt, s milyen nagy szakértője és értékelője volt a könyvnek. A magyar líra gyöngyszemei — hanglemezen "A költészet kedvelői számára értékes meglepetés az Állami Hanglemez Vállalat újdonsága. A magyar Ura gyöngyszemei címmel négy hanglemezen adja a versek szerelmeseinek kezébe hét évszázad magyar költészetének antológiáját. A csaknem négyórás irodalmi műsorban 78 vers ,.hangzik el” a népballadától József Attiláig. A verseket 32 kiváló elö- mdóművész szavalja. A hanglemez-vers gyűjteményben megtalálhatók Janus Pannonius, Balassi Bálint, Batsányi János, Fazekas Mihály, Csokonai Vitéz Mihó.ly, Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály. Petőfi Sándor, Arany János, Vajda János, Ady Endre, Heltai Jenő, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Szép Ernő, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc, Gábor Andor és József Attila legszebb versen A költeményeket Bessenyei Ferenc, Gobbi Hilda, Básti Lajos, Sennyei Vera, Benkö Gyula, Ascher Oszkár, Gábor Miklós és több más ismert előadóművész szavalja. nagyszabású produkciók követik. Mindezeket elöljáróban mnaezeKei e, kellett mondanunk és a hétfői kórus- hangverseny és általában Szakszervezetek Miskolci Központi Kórusának munkáját ezek tükrében kell szemlél nünk. Horváth Kiss László, í Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola igazgatója tiszteletre méltó művészi feladatot oldott meg. Erejét — érthetően — most méginkább a kórus kötötte le, ezért a zenekari produkció — különösen a Béke ódá-ban — helyenként kidolgozatlannak tűnt. A zenekarnak is szokatlan még a nagy kórussal való együttműködés, {alán kicsit á vendégkarmester is. De meggyőződésünk, hogy az elért eredmény a ké sőbbiekben minden meglévő esetleges aggályt el fog oszlat ni. A közreműködő vendég- művészek — Szecsődy Irén, Tiszay Magda, Jámbor László, S2abó Miklós — különösen Sugár Hunyadi oratóriumában nyújtottak szép teljesítményt. A Handel-műben apróbb együttműködési hiányok érződtek és egyik-másikuknak meg kellett „küzdeni” Händel súlyos és díszített dallamaival. A zenekari közreműködést a a Miskolci Liszt Ferenc Filharmonikus Zenekar látta el. Szívből örültünk a Szakszervezetek Megyei Tanácsa gyermekkórusa szereplésének. Példás fegyelmezettségük, gyors felállásuk külön bravúr volt. A városi tanács gondozásában megjelent, Ismerkedjünk a zenével című kiadványról is csak elismeréssel szólhatunk, segíti a megértést, közelebb visz a művekhez. Horváth Kiss Lászlót, a kórust és a zenekart ismételten szeretettel köszöntjük. Külön is melegen üdvözöljük Horváth Kiss Lászlót, mint Händel Béke ódá-ja magyar szövegének alkotóját, illetve költői fordítóját. A kórus 'további munkáját nagy érdeklődéssel és nagy várakozással kísérjük; V. Zalán Irén Hat telefonkészülék helyett egy Gyárakban, intézetekben, hi- : ! vatalokban egyes munkaköröknél a telefon a legfontosabb eszköz. Sok előadó asztalán 5— 10 különféle rendeltetésű készülék is van, az intézkedések, utasítások, tárgyalások gyors lebonyolítására. A telefonok ilyen „tömege” azonban még a legnyugodtabb dolgozók idegeit Is kikezdi. A posta központi javitó üzemében most olyan újtípusú, modem formájú telefont állítottak össze, amely nem nagyobb, mint két különvonalú készülék, mégis hat állomást helyettesít. Újdonsága az is, hogy híváskor nem hangos csengetéssel, hanem „morgással” vagy fényvibrálással jelentkezik. Előnye, hogy gyártásához kevesebb anyag kell, : ! mint hat külön telefonéhoz, j' használatával pedig, a nyugod- tabb munkalehetőségeken kívül, igen sok készülék szabadul fel, amelyeket új állomások felszereléséhez adhatnak. A hat állomásos telefonkészülékből az idén többszázas sorozatot gyárt az üzem. Qe.qxj,zete.k A jószívű plakátragasztó (Gerti Sándor raj») Börtönbüntetésre ítélték Danilo Dolci olasz írót Rómában úgynevezett „fordított sztrájk” szervezésének vádjával bíróság elé állították Danilo Dolci olasz írót és nemzetközi Lenin-békedíjjal kitüntetett közéleti személyiséget. A bíróság Dolcit négyhónapos börtönbüntetésre ítélte. Danilo Dolci 1956-ban költözött át Firenzéből Szicíliába, ahol — amint a bíróság mon- l dotta — tüntetéseket szervezett a munkanélküliek között- Az író Partinico falu munkanélkülijeivel együtt a helység mellett lévő műútra vonult és önként hozzákezdtek az útvonal javításához. A rendőrség a munkanélküliekre támadt, elkergette őket, Danilo Dolcit, valamint több társát pedig bíróság elé állították. Ankét Rudolftelepen örülünk, hogy eljöttek! — Körülbelül ezzel a mondattal foglalható össze minden felszólalás lényege, ami pár nappal ezelőtt, a rudolftelepi művelődési otthonban rendezett ankéton hangzott el, melyet Visnyevszkij Optimista tragédia című drámájáról, és annak előadásáról tartottak. A rudolftelepi bányászok őszinte szeretettel, igaz barátsággal köszöntötték Orosz György főrendezőt, Vargha Irént, Fehér Tibort, Somló Ferencet, Varga Gyulát, a Miskolci Nemzeti Színház művészeit, az Optimista tragédia nagyszerű előadásának főszereplőit. örülünk, hogy eljöttek. — Nemcsak a virágok, a szép bányászlámpa, a vendéglátás és a figyelmesség sok más jele tanúsította ezt az örömet, szeretelet, hanem a felszólalások is. A felszólalások, melyekből az őszinte tiszteletadás, megbecsülés csendült ki. A színház megbecsülése, amit itt Rudolftelepen is nagyon szeretnek, meglepően jól ismernek, pedig ide a színház művészei nem jöhetnek előadással, mert a művelődési otthon színpada, terme alkalmatlan erre. így a bányatelep lakói keresik fel a színházat. Harmincöt ember rendelkezik bérlettel. de nemcsak a bérletesek, hanem mások is gyakran látogatják az előadásokat. Igen, szeretik a színházat, és most érthető, meleg barátsággal fogadták az első alkalommal idelátogató színészeket. Természetes, hogy egy ilyen találkozó nemcsak a közönségnek érdekes. Élmény marad a művészeknek is, akik ugyan először jártak a faluban, mégsem érezték magukat idegeneknek, hiszen szinte mindenki ismeri őket, sokan névszerint üdvözölték valamennyiüket. Nyilván ők is érezték: azok az emberek, akik karon fogják őket. hogy megmutassák nekik a bányalejáratot. a gépeket, az oszta- lyozót, akik később az ankétem is olyan sokmindenről érdeklődnek, véleményt mondanak, azok .őszinte emberek, és őszinte a szeretetük is. Az egyik felszólaló arról beszélt, hogy a színház után mindig felfrissül. Sok előadás — az Optimista tragédia is — erőt. hitet ad neki a további munkához. Szebb elismerés ennél nem is kell.;; (priska) •— paulovits — *★★★*★★★★*★**★★**★**★*★*★-***★*****★■****■****? Több mint 13 000 fiatal utazik külföldre Az idén az Expressz Ifjúsági és Diákutazási Iroda turista- csoportjaival több mint 13 000 ifjú utazik külföldre. Az Express szinte valamennyi szociaSALCiO LÁSZLÓ '$-untvk fbtfijeh lista államba indít turistavonatot. A társasutazásban részír vevők egy része ellátogat Franciaországba, Olaszországba, Ausztriába és a Vili. Világifjúsági Találkozó színhelyére, Helsinkibe is. A nyáron sok külföldi fiatal érkezésére is számítanak: olaszok, franciák, finnek és osztrákok látogatnak el hazánkba, s szó van amerikai egyetemistákról is. Belga és holland utazási irodák is érdeklődnek az Expressznél. Megszűnt az árvízi készültség Az esős tavasz az idén az átlagosnál jobban megduzzasz- totta folyóinkat. Az árvízvédelmi szervek így több mint egy hónapig küzdöttek a tiszai árhullámokkal. Később sem sokat pihenhettek, mert aliti egy héttel a Tisza apadása után, újra munkát adott a soU csapadék a Dunán. Az esőzés csökkenésével azonban a múlt héten megkezdődött az apadát és most már Szekszárd térségé' ben, az utolsó Duna-szakaszon is megszüntették az árvízi készültséget. A Dunán már hat éve nem volt olyan magas a vízállás tavasszal, mint az idén. A Hz 3vi átlagnál mintegy 2600 miliő köbméter vízzel több folyt le a Dunán az év első öt hó- aapjaoan. Katonai puccsot a nép és a forradalom háta mögött soha, mert az csak arra volna jó, hogy megnyújtsa a háborús állapotot ... A nép. különösen a köztársaság dolgozói kísérjék állandóan figyelemmel a Felkelő Rádió adásait, és a legsürgősebben készüljenek fel minden munkahelyen az állandó sztrájkra. Amennyiben erre szükség lesz, megkapják az utasítást az azonnali kezdésre, hogy mindennemű ellenforradalmi államcsíny-kísérletet meghiúsítsanak. És 1959. január elsején szükségesnek bizonyult az általános sztrájk fegyveréhez nyúlni. Cantillo tábornok a „nemzeti egység” jegyében meg akarta fosztani a népet az alig kivívott szabadságtól. Ekkor ismét — mint annyiszor a kubai forradalom során — megmutatkozott az üzemi és a mezőgazdasági munkások szervezett akcióinak átütő ereje. Miközben Fidel Castro „Július 26-a mozgalma” által vezetett, nagy többségében paraszti Felkelő Hadsereg vasgyűrűbe zárta a városokat, az üzemi munkások a Kubai Népi Szocialista Párt (Kommunista Párt) • illegális szervezeteinek irányításával általános sztrájkkal kényszerf- tették teljes kapitulációra a hatalom felé lopakodó katonai juntát. fFoivtatjuk.) I gározta a kis rövidhullámú adó a forradalmi Kuba hangját. Különösen emlékezetes marad az 1958-as szilveszteri adós ... ... Estére már bezárult a Felkelő Hadsereg gyűrűje Havanna, Santiago körül is. A kubai diktátor, Batista a hírhedt kukinei kastélyban, 20 ezer áldozat vére árán szerzett kincsekkel, valutával megrakott bőröndök között a Dominikába tartó gép indulását várta. Még az utolsó percben is, maradt ideje arra, hogy a hatalmat Cantillo tábornokra, hadseregének vezérkari főnökére ruházza. Cantillo pedig — régi latinamerikai recept szerint — nyomban megalakította a katonai juntát. Abban reménykedett, hogy úrrá tud lenni a helyzeten, s a hatalmat kezébe veheti. A sebes szárnyú hír azonban eljutott a Felkelő Hadsereg főparancsnokságához. És néhány rövid óra múlva a Rádió Re- belde mikrofonja előtt állott Fidel Castro, hogy figyelmeztesse a győzelem és a szilveszteri éjszaka mámorától kábult népet: — Kubaiak! Az utóbbi hetek folyamán elszenvedett megsemmisítő vereség következtében a diktatúra összeomlott, ám ez még nem jelenti azt, hogy a forradalom már diadalmaskodott. Forradalmat igen; katonai puccsot aohal ciós katonai apparátust nem sikerült átmenteni. Ellenkezőleg: a kubai forradalom — elsőnek Latin-Ame- rikában — szétzúzta a régi rendszer katonai gépezetét és új népi fegyveres erőt hozott létre. De ezt követően a forradalomnak nyomban választ kellett adnia egy másik, nem kevésbé fontos kérdésre: milyen lesz a születő új politikai .hatalom? nták kontinensén mutatnak a meredek sziklafallal szegélyezett katlanra; itt kezdődik a La Mesa Völgye. És ezután nyomban hallható a magyarázat: Ezen a vidéken működött a Rádió Rebelde, • Felkelők RátRója. Innen mDe az 1956 decemberétől (a Granma partraszállásától) 1958, december 31-ig tartó harci szakasz stratégiája és taktikája lényegében különbözött a Mon- cada akció puccs jellegű taktikájától, néhány tucat fiatal forradalmár bátor, de romantikus vállalkozásától is. Ebben a szakaszban a nép a főszereplő, a harc kimenetelét a tömegek döntötték el. És ez biztosította, hogy az amerikai imperializmust szolgáló reakNéphatalom a ju Kanyargó úton, hegyek között haladunk. Lenn a völgyben patak csörgedez, fenn tehéncsorda vonul a rekkenő hőségben árnyat adó pálmaliget felé. Egy kanyar után a gépkocsivezető és útitársaim, a fiatal Garcia és idősebb kísé- rArnf- > -iWijo szfrrte egyszerre VIII. A guisai csata Ez a jelentős hadibázis döntő szerepet játszott a Batista diktatúra teljes felszámolására 1958 végén indított utolsó nagy ©ffenzivában. A gerillákból alakult Felkelő Hadsereg mellett ekkor már részt vett a felfegyverzett nép is és Garcia ott küzdött velük együtt. — Mert — teszi hozzá az előbbiekhez a fiatal fiú — a guisai csatában már mint lövész, zsákmányolt „Garant” puskával harcoltam. És itt már világosan látszott, hogy a kubai forradalom minőségileg különbözik mindazoktól a változásoktól, pucs- csoktól, államcsínyektől, amelyeket az utolsó félszázad alatt gyakran illettek Latin-Ameri- ' tea országaiban /,forradalmi”-- Jeizófel. Két levél A minapi postából két boríték került a kezembe. AZ egyiket Annabányán adta lel Podhenszky János szakszervezeti titkár, a másik Ozdoc került a postaládába. Feladó^! Ivánszki Árpád. Sokáig gondolkodtam,! amint átfutottam a gépelt so-' rókát A szakszervezeti titkár Írásában ’például ilyen dolgok álltak: „Fizetés? — Nemréí, még sorba álltái, s megkaptad pénzed a kis ablakon át. Most; a műhely közepén egy dobozban van a pénz. Mel-j lette a bérjegyzék. Mindenki! kiveszi a fizetését. Nincs pénztár és nincs hiány.. Kissé arrébb: „Azt megszok-l tűk, hogy neked is van be-! csületed, nekem is, de mostj úgy érezzük, az egész közösségnek is van becsülete és ez nem csak hasznos, de jó dolog is.. Ez olvasható az egyik levélben. Az ózdiban viszont másfajta gondokat fejteget a feladó. „A Kék Acél Étteremben szombaton, a fizetés napján F. Gy.-t nem szolgálták ki/ mert ittas volt...” Azután: „ ... hány és hány család van még ma is, ahol félve várják haza a férjet, az apát fizetés napján ...........talán sokan azt s em tudják, hogy azért ment haza józanul a férj, mert vendéglátóipari dolgozóink egy részében már felébredt valami új vonás.. Igen. Az egyik helyen pénzzel telt láda — körülötte öntudatos emberek. A másikon egy ittas hengerész vitázik két íéldeciért a jószándékú pincérrel. Ugye milyen furcsa dolog? Pedig valamikor An- nabányán sem állt számolat- lan pénz a műhelyben. Nem is olyan régen még ott is gyakran a pohár lenekére néztek a bányászok. Aztán lassan elkezdődött a változás. A pálinkáspoharak helyett előbb újság, majd szépirodalmi és szakmai könyv került a kérges tenyerekbe. A füstös kocsmák ajtaja sem. csábított — de az ízléses kis bányászklub televíziója annál inkább. És itt egyre közelebb kerültek egymáshoz a bányászok és a bányász családok. És most ők a legbüszkébbek arra a változásra, amely a hegyoldalba vájt akna dolgozóit jellemzi. Ezt éreztem az annabányal levélből — s nagyon szeretnék hasonló levelet kapni özdról is. . .
