Észak-Magyarország, 1962. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-10 / 134. szám
Vasárnap, 1962, június mri-rTT"”—11 E8ZAKMAGTARORSZAG Megkezdődött a diplomatervek megvédése a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen Mit jelent a TUNGSRAM? • Az Egyesült Izzó termékeit évtizedek óta használjuk. Az izzólámpák ma már az ország legelhagyatottabb részeit is bevilágítják. A legtöbben, mivel ezt a szót látják a dobozon, TUNGSRAM égőt, fénycsövet, rádiócsövet ' kérnek az üzletben. Ki jól, ki rosszul mondja, de ismeri ezt a szót: TUNGSRAM. Igen ám, de mi köze van ennek a titokzatos, furcsa szónak az Egyesült Izzó és Lámpagyár RT-hez? A beavatott szakembereken kívül bizonyára kevesen tudnának helyes választ adni a kérdésre. Pedig igen egyszerű, ime: A Mengyelejev-féle periodikus táblázatnak 73. eleme a wolfram. Ma is ebből a fémből készül a lámpák izzószála. A szó angol megfelelője a tungsten. S ezzel a talány meg is van fejtve: az angol szó eleje 7'UNGS, a másik szó vége RAM, a kettő együtt a világhírű gyár védjegye. A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen — az előírt határidőre — kétszáznegyven, idén végző mérnökjelölt nyújtotta be diplomatervét. A tervrajzokkal. dokumentációval ellátott munkák nagyobb része üzemi-gyakorlati problémát, feladatot tárgyal, amelyeket az új mérnökök leendő munkahelyükön hasznosítanak, valósítanak majd meg. A diplo- matervek megvédését pénteken kezdték meg, elsőként a gépészmérnöki karon. Erről a karról csaknem 180 jelölt áll majd a vizsgabizottság elé, hogy számot adjon felkészültségéről. A továbbiakban, de június 21-ig a kohó-, valamint a bányamérnök-jelöltek diplomaterveinek megvédésére is sor kerül. A végzős mérnökök egyébként június 22-én este fáklyás felvonulással búcsúznak el Miskolctól, az azt követő napon pedig ünnepélyes külsőségek között osztják ki nekik a diplomát. — KARAMBOL-a levegőben. Saint Vizier városa fölött (Haute-Marne megye) iskolarepülés közben összeütközött két F—84 mintájú francia katonai repülőgép. Az egyik gép lezuhant. A pilóta életét veszítette. Lengyel pedagógus-küldöttség Borsodban A kéthetes tapasztalatcserén hazánkban tartózkodó lengyel pedagógus-küldöttség pénteken és szombaton megyénkben járt. Larwa Stepan, a lengyel oktatásügyi minisztérium főosztályvezetője, • a küldöttség vezetője, valamint Sztaniszlav Pieczkovszky, az oktatásügyi minisztérium módszertani központjának vezetője és Jan Stownszkij, a poznani művelődésügyi osztály vezetője, a küldöttség tagjai pénteken Szerencsre és Mádra látogattak, szombaton pedig a miskoci Földes Ferenc Gimnáziumot és a Kilián György Gimnáziumot keresték fel. Szombaton, a délutáni órákban Tapolcát tekingették meg. Munkában a kis áilaiszelídíto Pót-pisztollyal a színfalak mögött Június 1-én búcsúzott, az Operaháztól. Pintér Gábor fő- kellékes. Harminchat évi szolgálat után nyugdíjba vonult. — Magam akartam nyugdíjba menni, most mégis nehéz a búcsú — mondja. Szerettem a munkám, sok szép élményben volt részem. Színházi kódexembe számos világhírű operaművész — Marcel Jour- net, Piccaluga, Gigli, Kiepura, Hói ittak legelőször tokaji aszút ? A világhírű tokaji bort a karavánok tömlőkben, a .szekerek, hajók pedig kis gönci hordókban vitték szét Európa fejedelmi, királyi és császári udvaraiba. Ezért méltán tartották a tokajit a királyok borának. A Szőlészeti Főiskola számos szakembere szerint az igazi tokaji tulajdonképpen nem is tokaji, vagyis, hogy a híres márkával ellátott' borok legjobbjait nem a Kopaszhegy Tokaj határába eső dűlőin, hanem elsősorban Tolcsva, Mád és TáUyá lankái adják. Tokaj sokáig kereskedelmi központ, fontos tiszai kikötő volt, s innen a nagy hírnév. Mindamellett a Tokaj határában termett bor igazi tokajinak számít, s jogot tarthat a névvel járó rangra. Az első aszút — a hagyományok szerint — Lórántffy Zsuzsanna udvari titkára, bizonyos Sepsi Laczkó Máté, református lelkész készítette 1650 táján, a Sárospatak határához tartozó Orenfusz-hegyen, valószínűleg furmint szőlőből. Egyes források szerint azonban ennél csaknem száz évvel korábban, az 1562. évi Tridenti zsinat alkalmával, a Magyarországot képviselő Draskovich érsek olyan tokajival kínálta IV. Pius pápát, amelyet túlérett és úgynevezett nemes rothadásba ■ levő szőlőbogyókból készítettek. Megízlelvén a jeles bort, a szent férfiú elragadtatással kiáltott fel: „Sum- mum pontiíicem talia vina decet!” Vagyis: „Ilyen bor méltó a Szentatyához! Az utóbbi évtizedekben tovább „avanzsált” a tokaji: elterjedése, népszerűsége nagyobb, mint valaha volt, s — a nemzetközi borversenyek tanúsága szerint — ma már bátran nevezhetjük a borok királyának. Helge Roswenge, Saljapin és mások írták be nevüket. A kódex arról is beszámol, hogy munkásságom alatt több mint 400 operabemutató és felújított dalmű kellékeit „varázsoltam” a színpadra. Á közönség a kellékes munkáját u(/yanis csak tudomásul veszi, a baj az, ha észreveszi, hogy valami nincs a helyén. Ha például Lenszkij kezében nem sül el a pisztoly, a kellékes a színfalak mögött „húzza meg a ravaszt”, Ha Violetta elfelejti megnyomni a csengőt a Traviata második felvonásában, a kellékes a színfalak mögött csenget. — Ügyeltem, és erre nemcsak itthon, hanem külföldön is. Ott álltam a színfalak mögött Firenzében, Milánóban, Bukarestben, Prágában, Bmo- ban, Bratislavában, Torinóban. Berlinben és Moszkvában, ahol az Operaház együttese vendégszerepeit. Pintér Gábor, aki naponta 13—14 órát töltött sokszor az Operaházban, bevonul rákosli- geti kis házába, s unokáinak mesél majd az ország első dalszínházában eltöltött harminchat évről. Fotó: Szabados György Bodrog-part a pataki vár tornyából [gy szarvas „liuzla meg a Pannónia Expressz vészijét A magyar vasút történetében már sok érdekes, furcsa eset fordult elő, a napokban azonban olyan adódott, amely „lepipálja” valamennyit. A hivatalos jegyzőkönyvből csak az derűit ki, hogy a Budapest— Prága—Berlin—Varsó nemzetközi gyors, a Pannónia Expressz a nyílt pályán kisebb baleset miatt megállt, ezért 17 percet késett. S az ok? A „Pannónia” a szokásos sebességgel száguld az éjszakában. A személyzet a helyén, a műszerek remiben, Torbágy felé közeledik a vonat. A mozdony erős fénykévéjében egy- szercsak egy őzhöz hasonló állat — mint később kiderült, fiatal szarvastehén tűnik fel. A fény „megfogta” a szarvast, s menekülésre már riincs idő. — Szegény — gondolja a mozdonyvezető, a következő pillanatokban azonban már 7iincs ideje sajnálkozásra. A robogás zaját, a kerekek kattogását fékcsikorgás váltja fel, pedig nem nyúlt a fékhez. Mi történt? Az ilyenkor szokásos izgatott szaladgálás, kíváncsiskodók az ablakban. Ki húzta meg a. vészféket? A kérdésre a mozdonyt vizsgáló vezető adja meg a felvilágosítást, mielőtt bárkit is ártatlanul gyanúba vennénk: a szarvas. Amikor ugyanis elütötték, letört a mozdony aljáról a fékfővezeték víztelenítő csapja. A résen pillanatok alatt „elszaladt" a sürített levegő, s ez olyan hatást keltett, mintha valaki a vészféket húzta volna meg. A vonat további útját a leleményes mozdonyvezető biztosította, faágból gyorsan dugót fabrikált, s ideiglenesen azzal pótolta a hiányzó ' csapot. A szerencsétlen „bűnöst” — o Torbágy állomásról elösiető Vasutasok találták meg pár száz méterre a vonat megállási helyétől... SAlGO LÁSZLÓ éh v. A „retinosis“ veszélye Dehát akkor hamisak a Kuba elmaradottságát jelző statisztikai adatok, gazdasági’mutatók? Ha csak a Miamival versengő Havannát nézi valaki — elhamarkodottan igent mondhat. Ez a szemlélet azonban — amely gyakran tapasztalható felszínes turistáknál — annyira egyoldalú, hogy a kubaiak előre óvják külföldi barátaikat e hibás következtetésektől, a „retinosis pigmentaria” betegségtől. Nem valami veszedelmes trópusi fertőzés ez. Nem a Sierra- Maestra moszkitóktól hemzsegő vad vidékein szedi áldozatait. Ellenkezőleg. A Havanna Lib- rében, a Hotel Riviérában kaphatják meg azok, akik — akárcsak a retinosis pigmentáriában megbetegedett, azaz oldalra látásban akadályozott szemhár- tya — csupán az előttük levő ragyogó fővárost veszik észre. A fővárost nézve és a statisztikákat vizsgálva melyik mutatja hát az ország tényleges gazdasági helyzetét? E kérdésre válaszolva a kubaiak gyakran idézik neves közgazdászuk, Oscar Pinos Santos szavait: „Néhány Havannában töltött óra után a külföldi túrista e szigetnek csak nagyszerű kör- útakkal ékes fővárosát láthatja. S ennek alapján, amikor alig tudja megszámolni a televízió antennákat, hogy hihetné, hogy nyomorgunk. Arra a téves következtetésre juthat, hogy magas termelékenységű, modern termelési eszközökkel rendelkező, gazdag nemzet vagyunk. De a valóságban Kuba azon nemzetek közé tartozik, amelyeket a legjobban sújt a gazdasági elmaradottság tragédiája.” Aki tehát a fenti szemlélet, — a havannai színes képeslap — alapján akar az egész országra általánosítani, képtelen megmagyarázni: hogyan és miért omlott össze, szinte kártyavárként Latin-Amerika leg- reakciósabb rendszere, alig másfélszáz kilométerre (Miskolc—Budapest távolságnyira) az Egyesült Államoktól és több mint 10 ezer kilométerre a szocialista tábortól. Ezekre a kérdésekre kizárólag Havannában nem lehet kielégítő választ, elfogadható magyarázatot kapni. A retinosistól megszabadulva, „oldalra” is kell tekinteni. A fővárosi szállót otthagyva, végig kell utazni az országon — Havannától a Sierra-Maestr ráig. Cukor-sziget Útra készen állok szállodai szobámban. A kisebb bőröndben is elfér a szükséges ruhanemű. Orientébe, a szigetország legendáshírű tartományába indulunk, ahol januárban, a kubai „télben” sem ritka a 30—35 fokos hőség. Az asztalon a Karib tengerben hosszan elnyúló, krokodilra emlékeztető ország autóstérképe. — Santiagőig, Oriente székhelyéig több mint 1000 kilométert kell megtennük — jegyezte meg kísérőm Antonio, a forradalom veterán • harcosa, miközben ujjával követi a legszélesebb részen is alig 140 kilométeres szigeten kanyargó piros útvonalat. — Ha elhagyjuk Havannát, lesz alkalma, hogy „oldalra” nézzen, s a fényes főváros mögötti tájakat, embereket, problémákat is szemügyre vegye — teszi hozzá az előbbihez. Én türelmetlenül várom az indulást — Antonio nyugodtan telefonál. De két telefonbeszélgetés közben elfogyasztott, szí- vetdobogtató kávé után, Antonio friss erővel beszél, magyaráz: — Ebben a szállodai szobában, akárcsak az országban úgyszólván mindent az Egyesült' Államokban gyártottak és minden az Egyesült Államok javát szolgálja. A telefon — folytatja a kagylót a helyére téve — a Cuban Telephone Company tulajdonában volt. A villanyáram, csakúgy, mint „a rádió és a televízió, az American and Foreign Power amerikai monopólium részvényeseit gazdagította. Ezért az államosítás előtt semmi túlzás nem volt abban a szólásmondásban, hogy ahányszor megszólalt valahol a telefon, a csengő, mindig egy- egy cent hagyta eí a szigetet és az amerikai kontinensen halmozódva dollár milliókká egyesült. Alagút a tenger alatt — A Vedadó és a Miramar luxus- villáit, s magasépületeit is az amerikaiak építették? — kérdeztem, az induló gépkocsiban folytatva a szállodai szobában elkezdődött beszélgetést. — Csak részben, elsősorban a szállodákat, irodaépületeket. A lakóházak többségét azonban a kubai polgárság építette. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert az iparban gyakorlatilag nem lehetett, nem volt érdetott, fényűzően csempézett, kétirányú közlekedésre készült széles alagútba n változatlan, sebességgel röpít a Chevrolet a kikötőt átölelő félszigetre. A túlsó partról visszapillantok a tengerre, amely alatt az imént átrobogtunk. Az alagút felett éppen egy hatalmas óceánjáró úszik a kijelölt dokk felé. .. Előttem a félszigeten haladó út mentén elhanyagolt, gazos földek. — Tudja miért kellett ehhez a kietlen területhez vezető pompás alagút? — veszi ki a számból a kérdést kísérőm, csodálkozásomat látva. — Ez a terület kézenfekvőén kínálta Havanna telekhiánnyal párosuló lakásproblémájának megoldását. Batistéék óriási propagandával építették az alagútat és autostradát, hangosan reklámozták a terület közművesítését, a városfejlesztési Havanna távlati képe mes tőkét befektetni. H)—20 000 dollár elegendő volt lakóház építésre, de elégtelen az amerikai cégekkel sikerrel konkurrá- ló üzem alapítására, vagy nagy földbirtok vásárlására. Közben gépkocsink a tengerpartot követő Melocen-ról hirtelen alagútba — a tenger alá szalad. A pompásan kivilágíprogramot. De mire a külvárosokban az autóroncsból és hullámlemezből készült viskók lakóiban megszületett az új lakás reménye — gazdája volt minden négyzetméternek. A kormányhoz közel álló egyének nevetséges áron felvásárolták a telkeket. (Folytatjuk.)
