Észak-Magyarország, 1962. május (18. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-13 / 110. szám
TasSmup, 1962. május IS. BSZAKMAGYARORSZÁG s VELÜNK. K ezdetben, mintegy ismerkedésképpen, a munkájáról beszélgettünk. Aztán voltaképp végig arról, mert ember és munkája nem választható széjjel egymástól, legkevésbé az olyanok esetében, mint Reményi Viktor. A Borsodi Szénbányászati Tröszt beruházási osztályán dolgozik és elmúlt hatván éves. ö az a fajta „régi műszaki”, akiket kétféleképpen szoktak emlegetni. Egyfelől elismerő bólo- gatással, hogy „no igen, érti a szakmáját”, másfelől sokatmondó félmosollyal: „de hát egyébként ..” És ilyenkor a beszélő felvonta vállát, tenyereit kifelé fordította, jelezve, hogy mást aztán ne nagyon várjon az ember a szakmáját jól értő illetőtől. Bizonyára ez okozta a szorongást, amikor beszélgetni kezdtünk. A kellemetlen szorongást, amely hamarosan elszállt, hogy csak beszélgetésünk végén térjen vissza ismét, de akkor már egészen más előjellel... Tehát a munkán kezdtük. — Néhány hónapig most egy nagyon szép feladaton dolgoztam. A Borsodi Trösztnek van egy nagyszerű széntelepe, az edelényi. Jobb fűtőértékű szenet termelhetünk ott, mint bármelyik bányánkban. Tanulmányt, majd ennek alapján beruházási programot kellett készíteni; 64 millió forintos beruházás után ugyanis napi 30 vagon szenet ad majd az edelényi szénmező. Egy 1500 személyes fürdőt is építünk az új aknánál. Ennek különösen örülök, mert a fürdőkkel gyalázatosán állunk még ma is. Csúnya örökséget vettünk át, a mohó kis- ' kapitalisták birodalma volt ez a megye. Hat éve, mióta a beruházásnál vagyok, mennyi utat építettünk! Se út, se rendes személyszállítás. se fürdők, se megfelelő irodák, se elsősegélyhelyek, semmi nem volt. Ügy gondolom, körülbelül még négy évre van szükség, ahhoz, Hogy megoldódjanak ezek a gondok. Gyönyörű dolgokat csinálunk, és a beruházás egyre jobb, kikerült abból a kocsonyás állapotból, amelyben néhány éve volt. Társadalmi munkája is van: a Bányászati Egyesület borsodi csoportjának titkára. — Havonta tartunk üléseket, ahol egy szakember előadást tart valamilyen témáról, azt vita követi, néha nagyon is parázs vita. Aztán egy kis terefere, baráti együttlét. Jól esik az mindenkinek és közelebb hozza egymáshoz az embereket. Az a célunk, hogy mozgósítsuk a műszakiakat: tanulmányozzák a szakirodalmat, szélesítsék érdeklődési- és ismeretkörüket.’Aztán meg, nagyon fontos és égető kérdések azok, amelyeket ilyenkor megvitatunk. Legutóbb például a hidraulikus anyagszállítás problémáiról vitatkoztunk. Alig merem megkérdezni, szereti-e a szakmáját. ányászcsaládból származom — válaszolta. — Amikor 1924-ben végeztem, nem kaptam állást és hosszabb ideig bányamunkásként dolgoztam Szepesben. Tudom, mi a bánya. Mint fiatal mérnök, végül is Brennbergbányára kerültem. Akkoriban még kézzel fúrtak, négyen egyszerre, különleges mozdulattal kellett ütni, pontosan, ütemesen. Olyan volt, mint valami különös zene, hasonló a kovácsüllők. csilingelőséhez. Csupa kék-zöld folt lett a kezem, mire megtanultam. Nem akármilyen emberek a bányászok. Egyszer háromnegyed óra alatt kiástak egy betemetett embert, kellett volna rá különben egy nap is. Csodálatos dolgokra képesek ilyenkor. Egy bányatűznél én térítettem magához az egyjk embert, aki elájult a mentésnél. Mesterséges légzés, hidegvíz — beleizzadtam. Mikor kinyiB! tóttá a szemét, azt kérdezte: mi van a tűzzel? És hiába beszéltünk, indult vissza, menteni. Nekem határozottan hiányzik a bánya, mert most mint beruházó, ritkán járok lent. Hatvankettedik évember vagyok, de ha lemegyek, a bányalevegő egészen felvillanyoz... Jól keres, gyerekei jórészt önállóak már, munkája szép és felelősségteli, szervező és tudományos ténykedésekre is jut ideje. Nyugodt és tevékeny az élete, s ilyen szemmel nézi maga körül a problémákat is. — A bányászoknak van már jó lakásuk, sokan a sajátjukban laknak, rendezett, jó körülmények között. Mérnökeinknek vagy van autójuk, vagy gyűjtenek rá. Vidám, kellemes percek is adódnak, például bridzs-tanfolyamot vezetek, mert a régi, hagyományos tarokkot lassan ez váltja fel. Csak a sportot keveslem, szóvá Is tettem már néhányszor, ez a szak- szervezet dolga lenne. És a nyelvekkel is baj van, megemlítettem ezt is egy-két alkalommal. Én magam is szívesen felmelegíteném nyelvtudásomat, beszélgetések, társalgás formájában. A műszaki embernek az idegen nyelvek szinte nélkülözhetetlenek. „Szóvá tettem”, „megemlítettem” ... És beszélgetésünk során elmondja még véleményét az oktatási reformról, a munkavédelemről, a dolgozók tanulási lehetőségeiről, a bányászatban dolgozó középkáderekről („akiket nagyra- becsülök és megfizethctetlennek tartok”) és még sok másról. Ezután, e nyugodt és megfontolt véleménynyilvánítás után kérdezem csak meg: mit tart, mit érez ő eddigi politikánk legnagyobb eredményének? — Azt tartom a legfontosabbnak, hogy a dolgozó rétegek közelebb kerültek egymáshoz. Még nem tűnt el teljesen a különbség, de kicsire zsugorodott. Ügy érzem, ezen az úton kell tovább haladni és akkor jó lesz. — És ami nem tetszik? — Volt... Különösen eleinte. Olyanok ■szóltak bele munkámba, akik pédig nem is értettek hozzá. Beleszóltak, mert... nem esik jól kimondani, de nem bíztak bennem. Pedig mindig egész szívemet beleadtam a munkámba, azért fájt ez a meg nem értés. Én tizenkilencben közelkerültem a mozgalomhoz, tanulmányoztam az elméletet is. Később aztán jött a polgári jólét, s ez valahogyan elfeledtette velem. Negyvenötben viszont örültem, érdeklődéssel és rokonszenwel fogadtam a változásokat, s teljes odaadással dolgoztam. A félreértés keserű órákat okozott. De ez az akkori nehézségek, a politikai helyzet és sok más miatt érthető. — Akkor is érthető volt? — Nem ... dehogy. Akkor nem. (S erre a válaszra érzem újra a szorongást, de ez most már a múltnak szól, s feloldja hamar a jelen valósága.) — Újabban viszont lényeges eltérés van az emberek megítélésében, azzal a régivel szemben. Mióta Kádár János először elmondta: aki nincs ellenünk, az velünk van, azóta az ember sok mindent másképpen lát. Megbecsülik azt, aki jól dolgozik, és bizalmatlanságról már nem beszélhetünk. így egészen más. Eddig is megtettem, ami tőlem tellett. Mégis, más ma ... P ártunk a VIII. kongresszusra készül. Bizonyára sokoldalúan megvitatja majd az eddigi politika eredményeit. Az eredmények közt nagyon értékes hely illeti meg ezt a helyeslést, a pártonkfvüli, becsületes emberek helyeslését, akik immár őszintén, nyíltan mondanak véleményt, örülnek sikereinknek, bátran kritizálnak is. és velünk vannak. Hadarna Erzsébet Csehszlovákiai tapasztalaitok . • • Néhány nappal tagú delegáció látogatott el megyénkből a szomszédos, testvéri Csehszlovák Szocialista Köztársaságba. Vaskó Mihály elvtárs, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője, Laczkó István elvtárs, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetője és Szalipszki Endre, a fancsali termelőszövetkezet elnöke a kosicei területi pártbizottság vendégeiként ismerkedtek a csehszlovák mezőgazdaság eredményeivel, problémáival. Egyhetes ott-tartózkodá- suk alatt meglátogattak több állami gazdaságot és termelőszövetkezetet. Hazaérkezésük után felkerestük Vaskó Mihály elvtársat és megkértük, számoljon be útjáról. — Ilyenkor mindig azzal kezdi az ember — mondotta Vaskó elvtárs —, hogy milyen jól érezte magát. Én is ezt mondom el elsősorban. Nagy- nagy szeretettel, gondoskodással vettek körül bennünket. Megismertették velünk a hatalmas kerület minden szépségét, érdekességét. Azonban mondanom sem kell, hogy ugyanolyan érdeklődéssel szemléltük a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok munkáját is. / A presovi és a strazkei állami gazdaságban, a sabinovi és a hrabicci termelőszövetkezetekben elsősorban ,a modern gazdasági épületek, a nagyszerű gépi berendezések késztetik csodálkozásra, elismerésre a látogatót. Különösen megragadta a delegáció figyelmet a presovi állami gazdaság ultramodern hizlaló-kombinátjának munkája. Itt nyolchónapos korra 110 kilogrammos súlyt érnek el a sertések, s 1000 darab hízót egyetlen dolgozó ta- karmányoz. Az étkezési takarmányt ugyanis üvegcsöveken, gépek továbbítják. Sok jó tapasztalatot szerezhet az ember a csehszlovák termelőszövetkezetekben is. — Ami elsősorban megragadta figyelmünket — emlékezik Vaskó elvtárs — az a termelőszövetkezeti tagság lelkesedése, a széleskörű munkaverseny. Hrabicán is. de valamennyi más termelőszövetkezetben is a major bejáratánál ki van függesztve: mit vállaltak és mit teljesítenek a termelőszövetkezet tagjai. — A feladat, a cél Csehszlovákiában is az, ahii nálunk; minél többet és minél olcsóbban -termelni. (Mert bizony még náluk is igen magas az önköltség.) Egyes termékféleségeket — s ez az északi fekvésből is adódik — magasabb költséggel állítanak elő. mint mi. Azonban a megfelelő gépesítés, a modern agrotechnika alkalmazása és a dolgozók lelkesedése biztos alap a fejlődéshez. A tapasztalatcsere természetesen kétoldalú volt. Delegációnkhoz számos kérdést intéztek csehszlovák vezető elvtársak, termelőszövetkezeti tagok, állami gazdasági dolgozók. Különösen nagy figyelemmel hallgatták; milyen ereá- ményeket értünk el az erózió megakadályozásában, hiszen az ő dombos területeik különösen igénylik ezt a munkát Sok szó esett termelési költségeink alakulásáról, a növényápolásról és a termésátlagok növelésével kapcsolatos intézkedéseinkről. c ' __ tapasztalattal S zámos gazdagodtunk és beszélgettünk arról is, hogyan segíthetne a két terület egymásnak, nem csupán tapasztalatokkal, hanem gazdaságilag is. Reméljük, utunk nem volt hiábavaló, hiszen a látottakat, a hasznos tapasztalatokat munkánkban értékesítjük is — fejezte be nyilatkozatát Vaskó elvtárs. — Barcsa — Kossuth-díjas vájár a leánygimnáziumban Május 9-én kedves vendég lepctl meg bennünket iskolánkban: Loy Árpád Kossuth- díjas vájár, országgyűlési képviselő tartott nekünk, elsősöknek ismertető előadást. Loy elvtárs több mint negyven éve. 13 éves korától dolgozik a föld alatt... Színes, lendületes előadásában elénk tárult a bányászélet minden szépsége, romantikája, egy harcos múlt szenvedésével, kudarcaival egyetemben. A verejlékcs munka végre a felszabadulás után megkapta méltó jutalmát. Ma a bányász épp oly jelentős szakmunkás, mint az esztergályos, a marós, vagy lakatos. A brigádjáról is beszélt, amellyel összenőtt. Még a családtagok is ismerik egymást a brigádban. Huszonnyolcán vannak, régebben negyvenhármán voltak. Mikor egy-két bányászt elkértek tőle munkamódszerátadónakcsak sorsolás útján tudtak megválni egymástól. Nagyon lenyűgözött bennünket, amikor halk szerénységgel bejelentette, hogy ö és brigádja inditötta meg először hazánkban a „Termelj ma többet, mint tegnap" mozgalmat. Aztán megkért minket: kérdezősködjünk tőle nyugodtan és ő szívesen válaszol, Volt kérdés bőven. — Milyen érzés volt először <t- bányába lemenni? Érte-e már bányaszerencsétlenség, és hányszor? — Volt-e már külföldön? Hál a Szovjetunióban? — Hol a legkorszerűbb a bányászat a megyénkben? — A brigád teljesítménye ma miben cs meddig növelhető? — Milyen a brigád kulturális munkája? Természetesen válaszait csak röviden lehet vázolni, hiszen jó másfél órát beszélgetett velünk. — A fiatalok nem ismerik a veszélyt, ö sem ismerte ifjú korában. „Jelentéktelen" szerencsétlenség érte, mindössze kétszer, két ' bordája és ujja tört el... Már volt Csehszlovákiában, és most nyáron végre eljut a Szovjetunióba is. — Ma a brigád teljesítménye nem. mennyiségben, hanem minőségben és önköltség- csökkentésben növekszik. — A brigád — családtagjaival egyetemben — közösen jár kirándulni, színházba, és aki vem végezte el, most mind befejezi a nyolc általánost. Búcsúzkodni kellett. Nevetve köszönt el: — ... és kívánok maguknak csinos bányászlegény férjet? Hát nem megérdemelte ezután a vastapsot? Szentmíklóssy Gizella Tréfa a csillagvizsgálóban — A véletlen a legjobb horoszkóp készítő NEMRÉG alaposan meg- tréfálták az Uránia Csillag- vizsgáló munkatársai egyik előadásuk hallgatóságát. Mielőtt megkezdődött volna az előadás a tudomány egyik legöregebb garabonciásáról,, a csillagjóslásról, 14 hallgatónak, aki hajlandó volt közölni születése idejét., komoly ,VWV VVWVWVVVUVVVWWV tésével, az idén pedig zöldvendéglő építésével fejleszti. Tapolcán egyébként tavaly csaknem félmillió látogató járt. Perczel Károly, az ÉM város- és községrendezési főosztályának vezetője felszólalásában a regionális tervezés fontosságát emelte ki. Gyurik László, a megyei tanács építési és közlekedési osztályának vezetője Borsod idegenforgalmi jelentőségével kapcsolatban elmondotta, hogy az aggteleki és a jósvafői — jelenleg IBUSZ-kezelésben levő — létesítményeket októbertől a Borsod megyei Idegenforgalmi Hivatal veszi át. Szólott arról is, hogy Erdőbénve-fürdő jelenleg mint üdülőhely kihasználatlan és elhanyagolt, bár ez a zempléni tájegység egyik nagy idegenforgalmi helye is lehetne. Az ankét tanulságait Bebrits Lajos, az Országos Idegenforgalmi Tanács főtitkára foglalta össze. Hangsúlyozta, hogy a bükki és a zempléni hegyvidék fontos szerepet játszik az ország idegenforgalmának fejlesztésében, s a rendelkezésre álló anyagi eszközök felhasználásával, a reális lehetőségek határain belül, gondoskodni is fognak fejlesztéséről. Az ankét résztvevői szombaton egésznapos túrán ismerkedtek a zempléni hegyvidék néhány idegenforgalmi nevezetességével. Ellátogattak például Vizsolyba, Göncre, Tolcsvá- ra és Tokajba is. Körmöczy László A bükki és a zempléni hegyvidék idegenforgalmi fejlesztéséről Tanácskozott az Északmagyarországi Intéző Bizottság második plenáris ülése igazgatója, a zempléni hegyvidék idegenforgalmi jelentőségével foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy például a karosai Árpád-kori templom, a felsőreg- meci és a bodrogkeresztúri templom országos viszonylatban is egyedülálló műemlék. Külön foglalkozott Sárospatak ismertetésével. E'z a város, mint kulturális központ, szép környezetben fekszik, s a vég- ardói melegvíz révén, mint fürdőhely is egyre nagyobb jelentőségre tesz szert. Külön megemlékezett a Rákóczi Múzeumról és a kevesek által ismert ipartörténeti emlékekről — a hegyközi üveghutákról, a telkibányai, a hol- lóházi kőedénygyárról. — Beszélt a Bodrogköz gazdag nép- művészeti értékeiről — a szőttesekről, a2 asztalosipari termékekről — s a jellegzetes, népi építészeti formák szépségeiről is. Éliás László, a Minisztertanács tanácsszervi osztályának munkatársa elmondotta, hogy évente átlagosan 100 ezer látogatóval nő a belföldi turista- forgalom. Az idegenforgalmi feladatok megoldása komplex feladat és ebből a tanácsoknak is ki kell venni részüket. Fazekas László, a Miskolc v árosi Tanács elnökhelyettese Miskolc és a hozzá tartozó négy üdülőhely fejlesztéséről szólt. — A városi tanács az elmúlt évben Miskolc-Tapolcát a strandfürdő bővítésével, tejcsárda és szigetpresszó létesíarccal átnyújtották a „rájuk vonatkozó” horoszkópokat. Ezek a horoszkópok — mondották — azt tartalmazzák, milyen sorsot szabott meg számukra születésük pillanatában a csillagok „állása”. A csillagok jóslatai azonban ezekben az esetekben elsősorban a jellemükkel, múltjukkal és jelenükkel kapcsolatos „tényekre” korlátozódtak. Nálunk a horoszkóp utolsó piaci ára háromszáz forint volt. A 14 vállalkozó szellemű hallgató most ingyen^ jutott hozzá, viszonzásul csak azt kérték tőlük, jelöljék meg azokat a „megállapításokat”, amelyek egyeznek a valósággal. Az előadás u{án összeszedett lapokról azután kiderült, hogy a férfiaknál 67, a nőknél 67,5 százalékos „találati arányt” értek el. , Ez pedig világrekord. Az eddigi csúcsteljesítmény ugyanis^ amit annak idejen még ax uralkodói erőszak és a kenyérgondok préseltek ki szegény Keplerből, mindössze 27 százalékos volt. A világrekord megszületése után közölték aztán a „játékvezetők”, hogy a horoszkópok e 14 tagú világrekorder csapatát mindenféle időponttól függetlenül, kizárólag kapás'- ból, találomra állították ősz» sze a régi asztrológiai „szak- könyvekben" ismétlődő formulákból. Nem kérdezték meg a csillagokat, amelyek különben sem szoktak ilye« kérdésekben „megnyilatkozni”, még a drága pénzért kapható horoszkópok számára sem* A KIVÁLÓ találati arányt tehát a puszta véletlen hozta létre, — akárcsak a „hivatásos” asztrológusok sokkal kisebb százalékú rahibá zásait? bői 100-at a beutaltak rendelkezésére bocsátanak, 200-at pedig fenntartanak a szálló vendégeinek. Bükkszentkeresztet. amelyet kiváló klimatikus levegője miatt eddig is sokan kerestek fel. jelentős sport- és turisztikai központtá, valamint hétvégi pihenőhellyé kívánják fejleszteni. Dr. Nagy Olivér tervező ismertette; milyen a zempléni hegyvidék fejlesztési terve — Az 1600 négyzetkilométernyi területen olyan idegen- forgalmi nevezetességeink vannak, mint például Tokaj- Hégyalja, vagy a Hegyköz. Ezenkívül huszonegy, idegenforgalmi szempontból jelentős településsel számolhatunk. Ilyen, többek között. Sárospatak, Füzér, Tokaj, Tolcsva. Tokaj és a Hegyalja nemzetközi vonatkozásban is elsőrendű idegenforgalmi érték. A zempléni hegység elsősorban a hazai turistaforgalom szempontjából jön számításba. Sátoraljaújhelyen mindig sok a kiránduló, Zsujtán és Vég- ardón vízisportolási lehetőség van. Filep Antal muzeológus, a sárospataki Rákóczi Múzeum mi helyek fejlesztési lehetőségeiről a következőket mondotta: — A tervezés még csak most folyik. Eszerint nyolc üdülőkörzetet alakítanak ki. Üdülőkörzet lesz például Noszvaj, Szilvásvárad, Miskolc és környéke. Ezeken a helyeken lsét, vagy több hetet tölthetnek pihenéssel a dolgozók. Hétvégi üdülésre 13, fürdőzésre három helységet — Rácsot, Bogácsot és Sályt — jelölték ki. Megállapította, hogy a Bükk- ben nemcsak a sportolási, hanem a vadászati lehetőség is igen jelentős. A Bükkalja fürdőivel, Eger és Miskolc gyógyvizeivel tűnik ki. Sajnálatos, hogy a Bükk területén szálloda csak Egerben és Miskolcon van. Kevés a kisebb üdülő és a sátortábor. Hátrány az is, hogy a turistaházak igénybevételéhez Budapesten kell engedélyt kérni. A fejlesztési terv szerint Miskolcon minden igényt kielégítő, nagy befogadó képességű szállodát építenek. A külföldiek által is gyakran felkeresett Miskolc- Tapolca fejlesztése szintén fontos feladat. Szó van arról is. hogy Lillafüreden, a SZOT- üdiilőként működő Palota-szállót SZOT-szállodává alakítják át. így ugyanis a 300 férőhelyPénteken Sárospatakon, a Rákóczink ősi várának lovagtermében tartotta második plenáris ülését az Északmagyarországi Intéző Bizottság. Az ülésen az intéző bizottság tagjain és az érdekelt társadalmi szervek több mint száz képviselőjén kívül megjelent Bebrits Lajos, az Országos Idegenforgalmi Tanács főtitkára, dr. Ladányi József a Borsod megyei Tanács és Fazekas László, a Miskolci városi Tanács elnökhelyettese is. Az ülést. Dancza János, a bizottság elnöke nyitotta meg, majd Nagy Lajos főtitkár, ismertette az intéző bizottság eddigi munkásságát. Ezután megvitatták a bükki régió és a zempléni hegység távlati, idegenforgalmi fejlesztésének terveit. KÓszegfalvy Gyula építészmérnök a regionális tervezés, ezen belül pedig a borsodi régió idegenforgalmi adottságait ismertette. Rimaszombathy Jenő tervező a bükki tájegység idegenforgalmáról %»ó1va hangsúlyozta a közlekedési hálózat kiépítésének szükségességét. Dalán.vi Lászlóné tervező a bükki idegenforgal-
