Észak-Magyarország, 1962. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-13 / 110. szám

4 RSZAKMAGYARORSZAO Vasárnap, 1962. május IS. Emlékezetes ünnep lesz az idei nemzetközi gyermeknap Május 27-ig, a nemzetközi gyermeknap ünnepéig még he­tek telnek ed, de a Megyei Nő tanács vezetői és szorgalmas aktívái máris tervezik az ün népi programot, végzik az elő készületeket, intézkednek: ho gyan tehetnék minél emlékeze­tesebb ünneppé ezt a napot. — Az idei gyermeknap több­szörös ünnep is egyben: most lesz a szovjet pionirmozgalom fennállásának 40. és a Magyar Úttörők Országos Szövetsége megalakulásának 16. évfordu­lója is, s mint Kovács Barnáné, a nőtanács munkatársa megje­gyezte: „mellékesen” ekkor kezdődik az ünnepi könyvhét. A Megyei Nőtanács tehát már most ennek a többszörös ünnepnapnak a szebbé tételén dolgozik. Munkájának meg­könnyítésére akcióbizottságot hozott létre. Ebben a bizottság­ban a Hazafias Népfront, az Úttörők Szövetsége, a KISZ megyei és városi bizottsága, a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa, a Vöröskereszt, a me­gyei tanács 'művelődésügyi osztálya, a MÉSZÖV és a MOKÉP megbízottai vesznek részt Szolidaritás a gyarmati országok gyermekeivel — ez a gondolat hatja át az idei gyermeknapi ünnepsége­ket. Ennek népszerűsítésére, illetve megmagyarázására a Megyei Nőtanács és a Hazafias Népfront bizottsága 120 béke- gyűlést szervez megyénkben. Ezeken a békegyűléseken is­mertetik a gyarmati országok­ban élő gyermekek helyzetét, s beszélnek a moszkvai béke- kongresszus jelentőségéről is. Az iskolákban szülői érte­kezleteken tárgyalják meg: ho­gyan fokozzák az ifjúság, ér­deklődését más országok gyer­mekeinek sorsa, tanulmányai iránt. — A szülők is segíthetnek a levelezőkapcsolatok kiszélesí­tésében. Majoros Balázsné vé­leménye szerint a levelezések során őszinte és mély baráti kapcsolatok alakulhatnak ki a különböző országok gyermekei között. A gyermeknap előtt — a megyei tanács művelődésügyi osztálya javaslatára — körle­veleket is küldenek az isko­láknak, amelyekben az idei Világifjúsági Találkozó jelen­tőségét méltatják. Szavalóversenyek, könyvkiállítások, irodalmi ankétok és viták... A nemzetközi gyermeknap ünnepén megyénk ifjúsága számára gazdag és szép prog­ramot biztosít a nőtanács és az akci óbizottság. A megyei tanács művelődés- ügyi osztálya felhívta az isko­lák figyelmét: rendezzenek szavalóversenyeket a gyermek­papon. A versenyek legjobb­jait jutalomkönyvekkel aján­dékozza meg a MÉSZÖV. A Megyei Könyvtár patroná- lásával a járási könyvtárakban és a művelődési otthonokban könyvkiálilítások nyílnak. Me­KÖNYVESPOLC A Szépirodalmi Könyvkiadó legújabb terméséből Szentiványi Kálmán; FEKETE KERÍTÉSEK MÖGÖTT Szentiványi Kálmán új regé­nyének cselekménye egy kis dunántúli falu embereinek éle­tét ábrázolja az elmúlt tíz ev tükrében. Két főszereplője Bognár Miklós fiatal középpa­raszt és Pergel Ferenc, aki cse­lédsorból küzdötte fel magát a falu .egyik vezető emberévé. Kettejük sorsa többszörösen összfonódik, körülöttük él, ka­varog a színesen, érdekesen megírt regény többi szereplője és kettejük sorsa mindig a kö­zösséghez kapcsolódik. Milyen volt a múlt, hogyan vajúdik a jelen s milyen lesz a jövő az egykori gazdák magas, fekete kerítései mögött? Az elmúlt évtized sok izgalmas problé­mája, a falu szocialistává vá­lása áll a regény középpontjá­ban. Azt mondhatnánk, hogy a magyar falu és a parasztság elmúlt tíz évének krónikáját kísérelte meg ábrázolni a szer­ző. Galambos Lajos: ISTEN ŐSZI CSILLAGA Egy kubikosokból alakult rizstermelő szövetkezet néhány hónapos küzdelme elevenedik meg a regényben. A történet középpontjában egy fiatal ag­rármérnök, kubikosfiúból lett értelmiségi áll, aki félig vélet­lenül és egészen akaratlanul működik közre a szövetkezet megalakulásában. A regény az ő drámája, hányattatásának története a 'kubikosok, a szö­vetkezet, a másik oldalról pe­dig a gazdag házassággal ke­csegtető „úri társaság” között. Roppant feszültségű, nagysod- rú a dráma. Nagyerejű képek­ben, tömör jelenetekben pereg előttünk a szövetkezet harca a mostoha körülményekkel és a mérnök harca önmagával. gyénfc minden községében könyvvásárok lesznek. Kazinc­barcikán, Ózdon és Sátoralja újhelyen könyvankétakat, Mis­kolcon, Saj őszentpéteren, Sze­rencsen és Abaujszántón pedig vitákat is tartanak a gyermek- irodalom problémáiról. Az iskolások patronálják az óvodásokat A Megyei Nőtánács indítvá­nyozta, hogy a gyermeknap előtt a nagycsoportos1 óvodások látogassák meg az általános iskolák első osztályait, ismer­kedjenek, barátkozzanak meg az iskolai élettel. A középisko­lák és technikumok tanulói pe­dig patronáljanak egy-egy ál­talános iskolát, óvodát, s a szakkörökön, illetve politech­nikai oktatásokon készített já­tékokkal ajándékozzák meg a gyermekeket. Segítsenek a ki­sebbeknek az ünnepségek megrendezésében, a játszóte­rek és az óvodák udvarainak szépítésében is. Uttörőavatások, KISZ-tag felvétel Az iskolákban 'már május 26-án megkezdik a gyermek­napi ünnepségeket. Az iskolai és az óvodai ünnepségeken a szülői munkaközösségek kol­lektív ajándékokkal kedves­kednék a gyermekeknek. 27-én, vasárnap a nőtanács és a tömegszervezetek javas­latára, többféle zenés ébresz­tővel köszöntik a gyermekeket. Megszervezik a csoportos rész­vételt a rádió-, televízió-'és mozielőadásokra. Űttörőavatásokat és KISZ- tag felvételi ünnepségeket is sok iskolában tartanak ezen a napon. ' Délután majálisokon, sport- rendezvényeken, kultúrverse- nyeken, szórakozhat majd az ifjúság. R. A. Hány betűt olvasunk évente? Minden évben rendszeresen napvilágot látnak közlemé­nyek, statisztikák arról, meny­nyi könyv jelent meg. Vajon mennyi ólmot, festéket használ fel a kiadványhoz a nyomda­ipar? E kérdésekre adtak most választ a nyomdák szakembe­rei. Nyomdáink tavaly 350 tonna ólmot öntöttek — ha a Luca napi babona még divat lenne, ebből bőségesen jutna az or­szág valamennyi férjhezmenni kívánkozó hajadonának. Ezer­száz tonna festékből keletkez­tek a szürke betűk és mintegy tizennégyezer tonna papírra volt szükség a tavaly megje­lent negyvenmillió könyvhöz. Körülbelül 800 millió ív papírt nyomtak és 32 000 000 000 000 betűt szedtek ki nyomdászaink. A könyvkiadást tekintve, mind több fejlett tőkés országot elő­zünk meg. A könyvek szerel­mesei azt már egyedül számol­hatják ki, hogy könyvtáruk gyarapítására tavaly mennyit költöttek, azt viszont nyugod­tan kijelenthetjük, hogy min­den esetre annál jóval keve­sebbet, mint amennyit ugyan­azokért a könyvekért bárme­lyik nyugati országban kellett volna fizetniök. M ■¥ ■¥ * *-K-X * * * Jártamban — keltemben Kárbaveszett bosszúság — A sajtó képviselői részére május 14-én részletes tájékoz­tatást tart dr. Pásztor Pál, a MÁV Miskolci Igazgatóságá­nak vezetője. A tájékoztatón ismerteti a misklci vasútigaz- gatóság időszerű feladatait és a május 28-i menetrendválto­zással kapcsolatos fontos kér­déseket. A sajtótájékoztatóra a MÁV Igazgatóság épületében kerül sor. Mire való az óratartó? Erről az óratartóról már írtunk egyszer. Miskolcon, a „villanyrendőr”-től néhány méterre látható. Érdekes, modern vonalú alapzaton áll — már hónapok, sőt csaknem egy év óta. És üre­sen! Helyesebben „csak” az óra hiányzik belőle, a vil­lanyvezetéket, a körtéket már régen beleszerelték. Amikor írtunk róla — 1961. december 16-án — még „a város új, érdekes színfolt­jaiként emlegettük. Most már ezt sem mondhatjuk — világoskék, citromsárga, tég­lapiros színei lassan szürkés tónusúvá mosódnak. Az óratartóval — úgy lát­szik — senki sem törődik. Ezt már szóvátettük az em­lített írásunkban is. Akkor „találós kérdés” cím alatt így érdeklődtünk: — A hónapok óta felállí­tott, beüvegezett és villany- körtével ellátott óratartóba mikor szerelik be az órát is? S kértük: „akik tudják a kérdés megfejtését, mutas­sák be a megoldást — nem írásban, hanem inkább gya­korlatban. Karácsonyi meg­lepetésként .. Azóta már a húsvét is el­múlt! Most ismét megkérdezzük hát: mikor szerélik be végülis az órát, vagy egyesek szerint mire való az óratartó? Ta­lán csak nem csupán a mis­kolci daxlik örömére állítot­ták fel a város egyik legfor­galmasabb pontján?... Reggel hét óra. A hét órát, ahogy az már ősi szokása az idő múlásának, követi a fél nyolc, aztán a nyolc óra és így tovább. Már harmadszor nézem meg a folyosóra nyí­ló kis ablakot, elhozta-e mór Tamás bácsi az újságokat? Nem. Még mindig nem! Tü­relmetlenül teszek-veszek, járok fel s le a szobában, mert amíg a lapokat át nem futom, reggelizni sem tudok. Nyolc órakor már türel­metlenségem bosszúsággá, idegességgé fokozódik. Ne­gyed kilenckor hangosan szi­dom magamban Tamás bá­csit. (Így hívom én is, mint a többi „olvasója”, mert így mutatkozott be, amikor évekkel ezelőtt megismer­kedtünk.) Fél kilenckor mór toporzékolok és elősorolom Összes „bűneit”. Tavalyelőtt egyszer nem hozott Népsza­badságot. Volt mór eset, hogy a Magyar Nemzet, vagy az Észak hiányzott. Tavaly meg a Ludas Matyi tévedt el va­lamerre. Helyette két Nép­szavát kaptam. De, hogy va­lamennyi újság elmaradjon, arra eddig még nem volt pél­da. Hej az a Tamás bácsi! Csak kerüljön a szemem elé! Máskor, ha valami bibi volt az újságok körül, nagy fehér papiroson írtam ki a külső ajtóra panaszomat, s Tamás bácsi kora reggel ugyanarra írta vólaszjegyzé- két. Így leveleztük le szelí­den a hiányzó lappéldány ügyét. De hogy egy lapot se hozzon, — ilyen rettenet még nem fordult elő. Ez már több a soknál! S éppen most, amikor az Ibériai félszige­ten is kezd megmozdulni a fasiszta diktatúrák lába alatt a talaj. És ezer más izgalmas esemény zajlik le a világban. Fogom a kézlratpapirost és egy fekete rajzkrétával már írom is vastag betűkkel a dörgedelmet: TAMÁS BÁCSI ! ! ! AZT A GALLYAKBÓL TÁKOLT KESERVES KUNYHÓJÁT MAGÁNAK!! ! Eddig jutok, amikor az aj­tón kopogtatnak. Kálmán ba­rátom nyit rám. Észreveszi dúlt állapotomat. — Haragosnak látszol. Mi baj öregem? — Képzeld, fél tíz van és népi hoztak még egy szál új­ságot sem! Hát hallottál mát ilyet? Kutatóan néz rám, aztán hidegen azt mondja: — Nem is fognak. Ma én sem kaptam újságot. — Hogy-hogy? Valami baj történt Tamás bácsival? — Nem történt vele sem­mi baj, de ma mégsem fog újságot hozni. Mert.;: — Mert? Beszélj hát? Előkotorja zsebnaptárát él rábök egy lapra: — Mert ma hétfő van. Órák A kórház baleseti osztályá­nak várótermében sűrű nép tolong. Felülvizsgálati nap van. Mialatt a sok lábadozó sorára vár, egyik férfi, aki beteg asszonyát kísérte ide, azt mondja: — Erzsókám, én beszala­dok egy félórára a városba, addig úgy sem kerül rád sor. — Jól van Jani, de aztán ne legyen több egy félóránál. Nézni fogom az órát — mu­tat Erzsók az ajtó felett lógó nagy fehér faliórára. No azt ugyan nézheti — gondolom —, mert régóta megfigyeltem, hogy a kór­ház-részleg egyik faliórája sem jár. Ezért a párbeszédet hallva egy régi ferenejó- zsef-korabeli k. u. k. anekdo­ta elevenedik meg emlékeze­temben. Valahogy így hang­zott. A bakaszázad kint gyakor­latozik a mezőn. Dél felé főhadnagy így szól az őrmes­ternek : — Őrmester! Én most ha­zamegyek. Maga átveszi parancsnokságot. — Igenis, főhadnagy űr; — Van órája? — Nincs, jelentem alásan — Sebaj. Látja ott azt gyárkéményt? — Igenis látom, főhadnagy úr. — Nos az a gyárkémény tizenkét órakor dudálni fog. Maga pontosan félórával dudálás előtt hazavezeti századot. Megértette? —1 Pont félórával a dudá­lás előtt. Igenis megértettem, főhadnagy úr. Hajdú Béla *******************************************1 Ak Ink, a bővizű és a gyógyfürdő világváros ' A néma levente bemutatója a Miskolci Nemzeti Színházban „A gráciák pajkos pesti ked­vence”, Heltai Jenő azokra a mesterekre emlékeztet, akik a miniaturák elbűvölő, varázsla­tos szépségeiben tárják elénk a nagy világot. Líráját nem fe­szítik viharos szenvedélyek; fé- kezhetetlen indulatok; megnye­rő elegáncia, könnyed báj, já­tékos kedv fogja össze csengő­bongó sorait, de az élet forga- ■ tagát figyelmesen szemlélő köl­tő mély embersége és megértő mosolya árad belőle. A polgá­rosodó Budapest különös alak­jait és egyáltalán nem különös kisembereit megörökítő novel­láiban s regényeiben nincsenek vészterhes konfliktusok, nem ragadják meg a történelmi sorsfordulókat, de frissen és ébren tartja őket erkölcsi tisz­taságuk, megragadó közvetlen­ségük s a kifogyhatatlan ötle­tek gazdagsága. Lírikus maradt Heltai drá­máiban is, de olyan lírikus, aki éppoly könnyed virtuozi­tással kezeli a színpadot, mint a muzsikáló verset. Heltai szín­padja is -muzsikál: megejtő, megindító, bravúros, finom dallamokat, amelyek azonban nem ringatják álomba a hall­gatót, a nézőt, hanem felüdí­tik, megmozgatják szunnyadó érzelmeit és gondolkodását. A színpadot, amelyen „varázs­pálcájának” suhintására szín­pompás költői játékok film­kockái peregnek, vagy a múlt kedves megható képei sorjáz­nak, az egyszerű és igaz embe­rek morális igazságának fóru­mát>d, avatja. Még akkor is, amikor nem éppen „kis Katók”, hanem úri dámák, vitézek és udvari emberek jámak-kelnek rajta, mint A néma leventében, ebben az ötvösművészek re­mekeinek csiszoltságára és ci- zelláltságára emlékeztető drá­mában. Huszonhat év múltán is, merőben megváltozott tár­sadalmi és irodalmi légkörben, élvezzük a pompás alapötletet, a nem túlságosan sokrétű, mégis fordulatos cselekményt, a mértéktartóan adagolt, de a szituációkat érf az alakokat pezsgő élettel telítő renais- sance-színeket, a nagyszerű emberi érzelmeket kibontó friss romantikát, a drámai szerkesztés erejét, és utoljára, de alighanem elsősorban a köl­tői nyelv megannyi báját, ke­csességét, kellemét és varázs­latos szépségét. Milyen hangosan és szép mu­zsikával szól A néma levente a mindig és újra visszatérő témá­ról: a szerelemről. Heltai igaz költőisége abban rejlik, hogy úgy tudja felvillantani az ősi témát, mintha ő írna róla elő­ször, összekapcsolva azt az em­beri kitartás és állhatatosság furcsa próbájával. Agárdi Pé­ter és Ziíia párharcát remek motiválással, a lélek legfino­mabb rezdüléseinek élesszemű megfigyelésével, gazdag jel­lemábrázolással és valami utánozhatatlan poézissel tárja elénk. 1936-ban, amikor a darabot bemutatták, arra a kérdésre, amelyet Agárdi Péter — tanul­ságul és tanúságtételül — többször is hangoztat: Az élet szép. Teneked magyarázzam? — még magyarázattal kellett szolgálni. Ma — úgy érezzük — tisztán, világosan, nagyon meg­hitten, közérthetően és igazul csendül a tanulság: Az élet szép... * Jól tette a Miskolci Nemze­ti Színház, hogy bemutatta Heltai darabját. Nemcsak azért, mert május van, hanem első­sorban azért, mert ez a mű immár klasszikus alkotásaink sorába tartozik. Emlékezetes nagy előadások jelzik A néma levente közön­ségsikerét. Bemutatásakor Ba­jor Gizi és Törzs Jenő hódí­totta meg vele a hallgatóságot. Zilia és Agárdi Péter — aféle parádés szerep. A fiatal Léner Péter rende­zése kiegyensúlyozott játékot valósít meg, és mértéktartó eszközökkel egészséges atmosz­férát teremt. Az indítás túl komornak és merevnek tűnik. Heltai jellemábrázoló művé­szetét elsősorban a két szerel­mes hősre pazarolta, a többi figura. így Mátyás is. eléggé el­nagyolt. — a rendező, a kollek­tív* játékstílus jegyében igyeke­zett őket is kiemelni a dekora­tív feladatkörből s a cselek­mény sodrába állítani. Léner Péter jó iramot diktál az elő­adásnak. Néhány szép, poetikus beállítással jeleskedik. Ezekben értékes segítséget kap Ütő End­re díszlettervezőtől. Különösen tetszett a finoman, hangulato­san megoldott esküvői jelenet. ' Lóránd Hanna szépen felépí­tett, gazdagon kibontott alakí­tásában a szerelmes szívét ki­táró, a férfihez lágyan odahaj- ló, a szerelmében feloldódó és azért minden áldozatot köny- nyedén és szívesen vállaló asszonyt hitelesebbnek, meg­győzőbbnek érezzük, mint a csíkjáért meghökkentően drá­ga fizetséget követelő, önön rátartiságában túlontúl bízó. •kevély nőt. A Setét Lajossal folytatott bizar párbeszédben, az érdekes helyzetnek megfe­lelően, az öngúny, a humor szí­neit kedvesen csillogtatja meg. Mélységesen emberi, és gátlás­talanul kitárulkozik forró sze­relme, amikor Pétert megszó­lalásra akarja bírni. Ruttkai Ottó figurája már nem ennyire egységes. A líra hevület, a szerelmi fellángolás és a rendíthetetlen hűség, ame­lyet jól érzékeltet, nem párosul azzal a markáns arcéllel, amely Agárdi Péternek, Má­tyás kiváló vitézének, s az ön­magán, a maga adott szaván makulátlan becsületességgel őr­ködő férfiúnak sajátja. A Setét Lajos pózában való dévajko- dását kissé erőltetettnek érez­zük. Az első felvonásban a ke­mény próba vállalásakor Rutt­kai Ottó nagyon hiteles moz­Kiszámították, hogy Buda­pest 140 gyógyforrásából na­ponta 140 millió liter nagyha­tású forró és langyos termál­dulatai vesoaneK emieKeze- tünkbe. Beatrix szerepében nagyon tetszett Balogh Emese. Töré­keny, bájos, megnyerő, méltó­ságteljes, de ugyanakkor igazi asszony ez a királyné. Lengyel János nem igen értette meg szerepét. Az a Mátyás, akit ő formál, szürke és jellegtelen. Igaz, az író is kissé önkénye­sen formálta meg, de azért te-1 hetséges színészünk többet „ki-, hozhatott” volna belőle. Egész­séges, vérbő, renaissance figu-í ra Varga Gyula Beppoja. Árad belőle az életszeretet, a gazdá-, ja iránti őszinte, de nem szol- 1 gai hűség, a ficánkoló jókedv, a maga dolgában mindig biztos, pompás kópé csúfondárossága. Jóízű, élvezetes játékot nyújt Varga Gyula. Ugyanezt mond-; hatjuk el Nádassy Annáról és Vargha Irénről. Vass Mari in- dokolatlan és érthetetlen kitö-1 réseivel torzít és stilszerütlen.] Hamvay Lucy, Somló Ferenc, \ Verebély Iván. Szabados Amb­rus, Horváth Dezső és Matetits Éva egy-egy jól megformált < figurával, H. Mészáros Margit \ kifejező jelmezeivel. Madá- csi Dániel a korhoz és a hely-| hez igazodó maszkok megter- < vezésével járul hozzá a siker-1 hez. A Losonczy Dezső hangú- < latos kísérő zenéjét mepszó- ] laltató együttest Kalmár Péter, vezényli. ; * < örülünk annak, hogy Heltai' Jenő, a tiszta eszmények és az, ezernyi szépségtől gazdag nyel- \ vünk bűvös poétája szóhoz ju-S tott a miskolci színpadon. c Sárközi Andor } víz buzog a felszínre. Évente tízezrek keresnek és találnak gyógyulást fővárosunk fürdő- kórházaiban, s a balncológu- sok, mint a reumások „Mekka- \ját” tartják számon Pestet és ?Budát. Számos külföldi baede- iker „Európa egyetlen gyógy­fürdő világvárosa” titulussal ?jellemzi fővárosunkat. A tudó- Smányos kutatók azt is kiderí- J tették, hogy a mai Budapest \ környékének gyógy vizei már j kétezer évvel ezelőtt is világ- Xhírűek voltak. Óbuda például \régi kelta település helyén ?épült fel, amelyet a gyógyfor­rásokról Ak Inknek, bővizűnele >nevezték el akkori lakói. A ?helytörténeti érdekességekhez 5 tartozik még. hogy a kelta te- i lepülésből nőtt ki a mintegy \ félszázezres lakosú Aquincum, Paz időszámítás utáni első év­iszázadok népszerű fürdőhelye. $A városkát közvetlen gyors- Xkocsijárat kötötte össze Rómá­ival, a birodalom fővárosával, J s a. kelta hadfiak után római l előkelőségek lubickoltak a for- '.rások vizében. ■j ------o-----­l Átalakították > Kari May múzeumot ) A Drezda környéki Radebe- i uliban áll a „Villa Bärenfett” l (Medveháj villa), ahol a sokat ■vitatott kalamdiregényíró, Kari ?May emlékére indián néprajzi J gyűjteményt őriznek. A mű- ■ zeumot a drezdai néprajzi mú- !zeum etnológusai segítségével i átrendezték. A tudományos ér- [dekességű kiállítási tárgyakat; J amelyek a Közép- és Észak­> Amerika-i indián őslakosság [életét szemléltetik, a lehető [ legáltek i n thetöbfo módon mu­> tátják be.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents