Észak-Magyarország, 1962. május (18. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-03 / 101. szám
4 PSÍAKMAGYARORSZAL Csütörtök, 196?,. május 3. A PÁRIZSI JEGREVÜ MISKOLCON Öt évvel ezelőtt igen nagy tetszéssel fogadtuk a Párizsi Jégrevű műsorát. Ezt a jégre- vü-műsort láttuk először, ha nem számítjuk a Tavasz a jégen című, hajdani osztrák re- vűfilmet, s akkor Miskolc volt az egyetlen vidéki város, ahol a francia együttes vendégszerepeit. Látványos, gyönyörködtető műsora — művészi értékein kívül — az újdonság, az újszerűség varázsával is hatott. Azóta öt év telt el. Közben megszületett és igen megizmosodott a Magyar Jégrevű, amelynek műsorait több alkalommal is láthattuk, láttuk a svéd és a Prágai Jég révűt, láttunk néhány jégrevü-filmet, az utóbbi hetekben pedig szinte telítve voltunk műkorcso- lyázással, mert tíz- és százezrek nézték végig a műkorcsolyázó Európa bajnokság, majd a világbajnokság káprázatos bemutatóit és éppen a Párizsi Jégrevű Miskolcra érkezésének napján közvetítette a televízió a prágai csodás jégpalotából a Prágai Jégrevű nagyszerű műsorát, amelyben fellépett a világhírű Suhanko- va—Dolezal páros is. Nos, ilyen tapasztalatokkal, igényességben megnövekedőé ültünk be a Párizsi Jégrevű miskolci műsorának megtekintésére. Bár a Párizsi Jégrevűről írunk, kénytelenek vagyunk néhány összehasonlító utalást tenni más jégrevű-műsorokra. Azért kell ezt tennünk, mert míg más jégrevűk az eltelt öt év alatt — talán éppen a Párizsi Jégrevű műsorán okulva — továbbfejlődtek, új utakat kerestek, keresték a jégtáncművészet sajátos kifejező eszközeit, új, meg új formáit, a Párizsi Jégrevű nem sokat változott az eltelt időszak alatt. Látványos, gyönyörködtető, megvannak a művészi értékei most is, — az újdonság sok pluszt adó varázsa nélkül. A műsor meglehetősen lazán szerkesztett, az egyes számok minden különösebb kapcsolat nélkül követik egymást, nem vonul végig a játékon valami egységes összekötő szál, nem fogja össze valamilyen halvány keret. Az egyes számok kűlön-külön értékek, bármelyikük megállná helyét más műsorban is, vagy éppen könnyen pótolni lehetne ebben a műsorban más számmal is. Elsősorban a sztárokra épül a műsor. Féltucatnyi ragyogó műkorcsolyázón kívül jó-közepes tánckar suhan, pörög előttünk a jégen. A tánckar munkája egyenetlen; igazán szép, látványos produkciókon kívül olyan táncszámokat is látunk, amelyek fegyelmezetlenségről, elnagyoltságról tanúskodnak, az egyenes sorok, bizony nem is ritkán, hullámvonalba torzulnak, a kar tagjainak mozgása nem mindig egy időben történik. Különösen a nyitó számnál találkozhatunk bántó egyenetlenségekkel. A kar javára írandó viszont a sötét jégszínpadon, foszforeszkáló ruhákban bemutatott táncok szépsége, amelyek a rafinált, színes fényefektusokkal káprázatos látványt adnak. A középpontjában a ** revu Miskolcon már ismert sztár, a ragyogó műkorcsolyázó, egykori finn bajnok: Mikko Virtanen áll. Mikko újra meghódította a miskolci közönséget. Sokat dolgozik, ő van a színpadon a legtöbbet, és minden száma igen emlékezetes. Újra elkápráztat nagyszerű virtuóz-mutatványaival, a Chaplin világhírű Két kicsiny balettcipő-jére alkalmazott, ragyogó pantomimjával, a Musszorgszkij-kompozíció központi alakjának megformálásával, a keringő-fantáziában nyújtott táncával. Méltó partnere a Párizsi Jégrevű új sztárja. Sissy Schwarz, a volt műkorcsolyázó Európa-, világ- és olimpiai bajnok, aki egyéni báján túl, korcsolyázásának kimagasló szépségével és fölényes biztonságával ragad meg és bizonyítja szinte percről percre: méltó arra, hogy a Párizsi Jégrevű vezető szólótáncosa legyen. A Marie és Robert Abrivard pár is ismert már Miskolcon. Ragyogó akrobatikus táncaik, a szaltók, az átemelések, a forgások most is megérdemelten aratnak sikert. Az ő bemutatásukban láttuk a műsorból „elengedhetetlen” apacstáncot is, amelyben akrobatikus tánctehetségük bebizonyítására különösen sok módjuk nyílt. A szólisták közül ki kell még emelnünk a magyar Georgette Zár day t (Zár day Györgyit), aki öt évvel ezelőtt került az együtteshez és partnerével, Gerard Pery-ve 1 a Kalóz és a gyöngy című tánckompozícióban ért el nagy sikert a fölényesen biztonságos korcsolyázást az akrobatikus elemekkel elegyítő táncával. Joseph RucA jó munka jutalma Április 28-án élüzemavató ünnepség volt a December 4 Drótművekben. A vállalat az 1961 második félévi jó munkája alapján tizenharmadszor nyerte el az élüzem címet. Ez alkalommal nyerte el a vállalat a Vasas Szakszervezet Központi Vezetőségének vándor- zászlaját is. Az ünnepségen dr. Énekes Sándor, a KGM Vaskohászati Igazgatóságának vezetője értékelte a vállalat munkáját, majd átadta a vállalat igazgatójának, Imre Ferenc elvtársnak az élüzem cím elnyeréséről szóló oklevelet és a zászlót. Az ünnepségen megjelent és felszólalt Koval Pál elvtárs, a városi pártbizottság első titkára. Ugyancsak képviseltette magát az ünnepségen a Vasas Szakszervezet Borsod megyei Bizottsága és a városi KISZ- bizottság is. Az ünnepség alkalmával ötven dolgozó jelvényt, illetve oklevelet kapott. Itt jutalmazták meg Veres Albert, Parzignáth István, Demjén Béla szocialista brigádvezetőket és a brigádok tagjait, akik május 1-re elnyerték a Szocialista brigád címet. A bensőséges ünnepség után a termelésben élenjáró dolgozók között mintegy 105 ezer forint jutalmat osztottak ki. Madarász János párttitkár------oOo-----j obb is lehetne... Ha az üzemek kulturális életéről, az öntevékeny együttesek munkájáról beszélünk, a Diósgyőri Papírgyárat nem szoktuk a legjobbak között emlegetni. Nincs nagyhírű együttese, és általában a kulturális élet egészére sem mondhatjuk azt, hogy pezseg. A gyár dolgozóinak létszáma alig haladja meg a kétszázat. Közülük körülbelül ötven a fiatal. Érthető tehat, hogy ilyen kevés emberből — mert főleg a fiatalok jöhetnek itt számításba — nem tudnak olyan csoportot kiválogatni, amely eleget tehetne a ma már mindenütt igen magas követelményeknek. Megpróbáltak már ugyan eddig is Urn cc.sopor tot, színjátszócsoportot szervezni, de mindez nem járt nagy sikerrel. Az üzem kulturális életének vezetője, Bodó Lajos —• aki maga is régi munkása a termékeiről nagyhírű papírgyárnak — most új módszerekkel kísérletezik. Igaz, ezek a módszerek csak annyiban újak, hogy a gyár kulturális életében azok. Szavalatokból, ismertetőkből összeállított irodalmi esteket rendeznek, és úgy tapasztalják, hogy a közönséget ez érdekli. Persze az érdeklődés itt nem azonos a „telt házzal”, a „zsúfolt nézőtérrel”, de ha negyven-ötven ember részt vesz ezeken az esteken, már az is eredmény. Az irodalmi estek szervezésében, rendezésében a papírgyári általános iskola pedagógusai segítenek. Egy-egy költő, író életét, munkásságát rendszerint valamelyik pedagógus ismerteti, a verseket, szemelvényeket pedig a papírgyár KISZ- szervezetének fiataljai mutatják be. Az eddigiek alapján úgy tűnik, hogy ezek az estek beválnak. Sikerrel kísérleteznek a fejtörőversennyel is. Művelődési otthonukba azonban több színt, több életet akarnak vinni, mint amennyit az irodalmi estek, szellemi fejtörők biztosítanak. Ügy tervezik, hogy meghívják a vasgyári és a perecesi kultúrcsoporlot is. A papírgyáriak ismerik, szeretik mindkét együttest, így valószínű, hogy „házhoz szállítva” sokan megnézik majd műsorukat. Az ismeretterjesztő előadásokat rendszeresen tartották eddig is, és ezután sem igen lesz fennakadás. Mivel a gyár dolgozói szeretnek kirándulni, úgy tervezik, hogy a közeljövőben alakítónak egy természetjáró szakkört is. Nagyjából helyesek azok az elképzelések, amelyekkel a papírgyárnak, ennek a kislétszámú üzemnek kulturális életét élénkebbé, pezsgőbbé akarják tenni. Nagy tetteket, persze senki sem vár, és nem is várhat. Kétségtelen azonban az is, hogy a jelenleginél mégis többre telne. A KISZ- klubban például minden este sokan gyűlnek össze. A kisze- sek már klub-ügyeletet is szerveztek, amit minden héten más-más fiatal vállal. Talán ezt a klub-életet lehetne színessé, mozgalmassá tenni. Kellő irányítással, szervezéssel bizonyára érdekes és hasznos időtöltést biztosíthatnának vele a fiataloknak. Új, korszerű eljárások nagyüzemi alkalmazásával csökkenti az önköltséget a Tolcsvai Állami Gazdaság A Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlajával kitüntetett Tolcsvai Állami Gazdaság több mint ezer hold.on termeli a világhírű tokaji bort. A gazdaság vezetősége az idén elsősorban az új telepítési módok széleskörű alkalmazásával törekszik a szőlőművelési költségek csökkentésére. A több éves tapasztalat alapján bevált lugasos szőlőművelést újabb hatvan holdon vezetik be. Ennek előnye, hogy nem kell kötözni A lugasos szőlőben csörlős vontatású ekékkel kísérleteznek. Mivel Hcgi/alia meredek domboldalai korlátozzák a gépek alkalmazását, a Tolcsvai Állami Gazdaságban a szélessoros, nagy lötá- volságú művelési módokat részesítik előnyben, ahol később kis traktorokkal oldják meg a szőlőközök művelését. A korszerű lcemizálás segítségével száz holdon alkalmaznak vegyszeres gyomirtást. Ezzel kétszeri kapálást elhagyhatnak. A vegyszeres gyomirtással hol- dankint átlagosan 1200 forinttal csökkentették a művelési költségeket. Az új telepítéseket Zala Gézának, a gazdaság mezőgazda- sági mérnökének újítása alapján készített vízöblitéses, úgynevezett hidrófúróval végzik. Ennek előnye, hogy a víz „kinyomja” a földet a tőke helyén, ugyanakkor be is isza- polja, így azonnal ültethető a gyökeres oltvány. A megere- dési százalék jobb a hagyományos eljárásnál — a telepítés pedig holdanként átlagosan 1500 forinttal olcsóbb. Egyidejűleg a terméseredmények fokozásával is törekszenek az olcsóbb termelésre. A gazdaságban az idén 500 hold szőlőt öntöznek. Az öntözött szőlő átlagosan 20—30 százalékkal nagyobb termést hoz, mint a nem öntözött. A aszúsodás pedig, a tapasztalatok szerint háromszoros. A nagyobb tömegű és jobb minőségű szőlőre holdankint kevesebb művelési költség esik — a belőle szűrt jobb minőségű bort pedig magasabb áron értékesíthetik. Tiszai strand, 60 személyes turistaszállás — Uj idegenforgalmi értékekkel gyarapszik Tokaj Tokaj-Hegyalja „szíve’- a festői épült Tokaj, egyre több idegent vonz. Az elmúlt években az idegemorgalom fejlesztésére új halászcsárdát építettek, továbbá a 1 arcait Állami Gazdaság az egy- kori Rákóczj-plncében poharára borkóstolót neúdrzett be, ahol a világhírű szűlüvidék nemes borait mérik1, a íöldmüveíjszövetkezet új cukrászdát nyitott, « megépült á Kopasz lábánál a kilátó is. ahonnan a Bodrog völgyének festői képe tárul a látogató elé. Az idegenforgalom fejlesztésére az idén újabb létesítményekkel gazdagodik a község. A földműves- szövetkezet 1.2 millió forintos beruházással szakosítja és önkiszol- i Kálóvá alakítja át a főutcán lévő üzlethálózatot. Az egykori görög kereskedők műemlék Jellegű épületeiben elhelyezett boltokat külsőleg Is csinosították, a városkép hangulatának megfelelően. A községi tanács és a magánosok csaknem íifl műemléki és müemlékjeá- legü házat hoztak rendbe. Az idén a Borsod megyei Idegenforgalmi Hivatal kezelésében megnyílik a 60 személyes, zuhanyozókkal. kényelmes szobákkal berendezett turistaszállás. Ez régi hiányt pótol Tokajban, ahol eddig az érkező vendégeknek nem voít szálláshelyük. Idegenforgalmi nevezetessége lese Tokajnak a Bodrogon lehorgonyzón ..Tahi” nevű hajó. A hajón fűthető kabinokat, 20 személyes turistaszállást. valamint vendéglátó- ipán egységet rendeznek be. ahol halászlevet, presszókávét szolgálnak fel, esténkint pedig a hajó fedélzeten táncolhatnak a vendégek. A községi tanács és a lakosság társadalmi összefogásából a hajó szomszédságában strandfürdőt lé- tesítenek. Ennek munkált megkezdték, s nyáron már a Tisza hűg hullámaiban fürödhetnek a Tokajba érkezők. Tervbe vették, hogy a tokaji hegyközség közreműködésével az “gyik tokaji pmcatxm bontóozeám rendeznek b*. CSÉPÁNY/ LAJOS: bokmMIM rm wllomfofli .........A1 -----**---------^ h allei rab — a kápó — már 1939 óta a náci börtönökben és koncentrációs táborokban ten-í gődik, azelőtt jól menő cipész-« üzeme volt, s a fasiszták azért' fosztották meg szabadságától,« mert szabotálta a német had-‘ seregnek küldendő lábbeli-, szállítmányokat. Egyébként a táborban működő illegális, kommunista párt egyik leg-; megbízhatóbb szervezője, aki-j nek Ernst Thalmannal is kap-« csőlátó volt. ‘ Gyenge Pista szót váltott«: Eugén Sztrapbellével, majd a< „kapó” egy papírszeletre meg-i írta az üzenetet. Gyenge ki-í ment és két, sárguló tölgyfa-« levelet hozott be. A kis pa-J pírszeletet a két levél közé« tették, csirizzel összeragasz-' tották, majd fatalpú bakan-c csőm lágyékára, ugyancsak J csirizzel felerősítették. Megmondták, hogy annak a ma-c gastermetü, fekete, francia'« vorarbeitemek kell átadnom,« aki a kőbányában a munkáié-^ tokát irányítja. Megjegyezték,' hogy legyek körültekintő, sen-' ki sem láthatja, amikor át- ; nyújtom az üzenetet. Amikor másnap kiértünk,; átadtam az összeragasztott . tölgyfalevelet... ? A második fordulónál ugyan-S ez a francia megmutatott egy' követ, amelyre két jelzés volt \ rákarcolva. Ez a kő ki volt’ vésve és benne rejtőzött a vi-J szont-üzenet... A követ Gyen- 5 ge Istvánnak kellett megmu-? tatnom. Gyenge később el-? mondotta, az üzenetben az) állt, hogy az esti appelnál ho~5 vá álljanak, ott lesznek a fran- < cia kommunisták, akik majdj átadják a dinamitot, amelyet a? kőbányában szereztek ... 5 Következik: > A* ILLEGÁLIS k KOMMUNISTA PÁBT3 Gyenge Pista délután 1 órakor jött be a műhelybe és ekkor ismert meg. Kérdezte, mit ettem aznap. Mondtam, hogy egy vacak levesfélét, mire 6 egy fél kenyeret és 10 darab cigarettát adott. (A cigaretta nagy kincs volt a táborban.) Megmagyarázta, hogy az esti appelnál hová álljak és ők is ott lesznek... Este 9 órakor a sorakozó alkalmával újra találkoztunk. Két margarint, kenyeret és 20 darab „Regie” cigarettát adott. Kérdeztem tőle, honnan veszi ezt? — Azt mondta; azok az SS-ek adják neki, akik Wei- marból bejárnak hozzá cipőt, vagy csizmát csináltatni... Vasárnap délutánra adtunk újabb találkozót egymásnak. Ez a találkozó azért volt alkalmas, mert Buchenwaldban minden vasárnap délután térzenét adtak a foglyok részére, s ilyenkor mindenki a zenekar köré sereglett, az SS felügyelőknek pedig kimenőjük volt. Amikor bementem a műhelyblokk elé, Gyenge István bevezetett és leültetett az ágya szélére. Megkérdezte, hogy a kőbánya melyik oldaláról hordjuk a követ, ki számolja és adja fel azokat? Megmondtam, hogy onnan, ahol a piros jelzésű francia foglyok dolgoznak. Erre 6 azt kérdezte, hajlandó lennék-e üzenetet vinni nekik? — Hozzáfűzte, jól gondoljam meg, mert az üzenet továbbításával az életemmel játszok. Erre én azt feleltem neki: az én életem már úgysem ér egy fabatkát sem, elviszem, ha agyonvernek, akkor is ... A beszélgetés közben jött be egy Eugén Sztrapbelle nevű, feketejelvényes német kápó. Gyenge István nyugalomra intett Elmondotta« hogy ez a emberirtásra berendezett fasiszta „intézmény”. De csak látszólag, mert miközben peregnek a sárguló lombok levelei, a táborban dolgozó illegális kommunista párt. szervez, felvilágosít reményt önt a foglyokba és fegyvereket gyűjt — a nagy leszámolásra... A szabó, a cipész, a bádogos és a villanyszerelő, valamint a többi műhelyek egymás mellett sorakoztak. Egy elkülönített blokkot képeztek. Mindegyik műhelynek munkavezetője és külön kápója volt. De senki sem tudta, hogy a munkavezetők és a kápók közül többen éppen a legmegbízhatóbb szervezői voltak a kommunista pártnak. Amikor egyik délelőtt emberek számára készített gurt- nihámot vitettek velem a cipészműhelybe javítás végett, legnagyobb örömömre és csodálkozásomra, az Özdról 1944. május 1-je előtt apósommal és 26 társával elhurcolt kommunista, Gyenge Istvánnal találkoztam össze. A műhelyben volt a fekete jelvényes kápó is, aki azt mondotta, hogy a hámokat nem varrni, hanem szegecseltetni kell és vigyem át a vízvezetékszerelő műhelybe. Közben a blokkot őrző SS elment ebédelni és meghagyta, hogy várjam meg, amíg a hámok elkészülnek. A náci haláltáborok válogatott kegyetlenségével először is a kommunisták ismerkedtek meg. Igen, mert a kommunisták még a haláltáborokban sem mondtak le a fasizmus elleni harcról, még a legreménytelenebb körülmények között is küzdöttek azért, hogy a fasizmus embertelensége fölött végül is győzedelmeskedjék a józan ész, a becsület és a humanizmus. Az 52 677. számú buchen- waldi rab tanúskodni tud a haláltáborokban dolgozó illegális kommunista párt halált- megvető küzdelmeiről is, amelynek riportsorozatunk első hőse. más ózdi, korábban közismert és tisztelt kommunistákkal együtt, továbbá a francia és német kommunistákkal együtt aktív tagja volt. Miközben Magyarországról 1944 vége felé naponta 5—6 hosszú szerelvény érkezett az auschwitzi és a buchenwaldi haláltáborokba, talán még a Gestapó pribékjei sem gondolták, hogy a táborokon belül már dolgozott a kommunista párt. Harcolt, hogy akik átvészelik a legszömyűbb napokat, azok visszanyerjék szabadságukat Buchenwald, 1944 szeptembere. Mint az olajozott gépe- . zet, úgy működik a tömeges XIV. Ut a szabadsághoz A „halál-űt”-on kívül — melyen közel húszezer egyilkolt fogoly tetemé- el és 350—400 elhurcolt ma- ;yar levente holttestével ta- álkoztunk — más út is léte- ett. Ut a szabadsághoz. Ezt z utat nem tettük meg vala- nennyien, csak a legbátrab- iak, a legöníeláldozóbbak, az ilegális kommunista párt tagat 1945 áprilisában a repülőgélekről ledobott és a táborok- lan működő illegális kommu- lista párt által terjesztett röp- édulákból már tudtuk, hogy abságunk nem tarthat sokáig, íogy a szovjet hadsereg gyö- íelmesen nyomul előre és a ágerekben is szervezkedik és /égső leszámolásra készül az Ilegális kommunista párt. En- íek tudata erőt öntött belénk is éltette a reményt, hogy any- iyi kínszenvedés után végül Is -ánk köszönt talán a felszaba- lulás napja. De a szabadsághoz vezető út — azok számára, akik vállalták a táborokon belül azt az óriási kockázatot amely az illegális kommunista párt tagságával járt —, ha lehet, még tövisesebb volt, mint az, amelyet addig megtettünk. ka elsősorban spanyol táncával ragadta meg a közönséget. Külön kell szólnunk a komikus akrobata-párról, Gerard Pery-ről és Jean-Claude Nico- Zas-ról, akik igen sok humorral tarkították a műsort, minduntalan bámulatra méltó kor- csolyázási biztonságról tanúskodva. Számaikban — amelyből talán több is volt a kelleténél — igyekeztek közvetlen kapcsolatot teremteni a közönséggel, de meg kell mondanunk: ebben nem egyszer túl mentek a magyar közönség ízlésének határán. Volt a műsorban egy ugrószám is. Egy korcsolyázó egymás után mind több és több ládát: ugrott át, de csodáló tiszteletünket hamar felváltotta a borzongás, amikor a ládákra már élő embereket is fektettek, vagy éppen, amikor a ládák végébe fektetett táncosnőt is átugorta. Az efféle idegborzolás nem tartozik a revü műfajába, régi cirkuszok rossz ízű emlékét idézi. A tánckarról már szóltunk. Az emlftett hibái ellenére biztosította a műsor folyamatosságát, sok szép látványt adott, de o műsor egésze adós maradt és benne a kar is, a csillogó, nagyszabású forgataggal, kápráztató kavalkád- dal. Meg kell még dicsérnünk a szereplők igen szép ruháit, a zenekíséretet ellátó, Heine- mann Sándor által vezényelt zenekart, amely a műsor zenéjét, Strauss, Csajkovszkij, Musszorgszkij és mások muzsikáját magas művészi fokon tolmácsolta. A ini' akik nem látták ® AZOK, akik párizsi j^vu műsorát öt évvel ezelőtt, akik nem ismerik a többi jég- revű-műsorokat és akiknek ennek folytán nem hiányzik a műsorból a mindig újat, mindig jobbat és szebbet adni törekvés, akiknek az új művészi utak keresése nem elsődleges és megelégszenek az értékessel, látványossal akkor Is, ha az már túlhaladott — és ilyenek igen sokan vannak —, jól szórakoznak. Ez a műsor — ismételjük — művészi, látványos, csillogó — mint öt évvel ezelőtt és megérdemelten vonz e tulajdonságai miatt sok látogatót. Benedek Miklós
