Észak-Magyarország, 1962. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-06 / 104. szám

Vasárnap, 1963. május 6. ßSZAKMAGYARORSZAG 3 ^>ETI Q A P LÓ Politechnikai oktatáson § S cia él. Holott az esetek zömé-f ben müveit, tartalmas embe-ff rekről van szó, akik éppen tét-? teikkel bizonyítják, hogy zár-» kózottságuk — lelki alkat, áa-§ bitus, nem pedig valamiféléi politikai állásfoglalás. Hogy; úgy mondjuk, tetteikkel „han-$ goskodnak”, szemben olyanok-^ kai, akik manapság is hajla- mosak arra, hogy csillogó jel-V mondatokkal kérkedjenek, üres » szócséplést folytassanak és frá-S zisokat puffogtassanak. ? v Nekünk sokkal értékesebbek az úgynevezett zárkózott, de a munkában, s a társadalmi fel­adatok helytállásában példá­san helytálló, a legmagasabb erkölcsi követelményeknek is _ eleget tevő emberek, mint J azok, akik magamutogatásból ^ öncélúan művelik a retorikát.? Félreértés ne essék: amikor? zárkózott emberekről szólunk,» nem azokra gondolunk, akik§ ténylegesen visszahúzódnak, és ff nem akarnak részt vállalni^ szocialista életünk problémái-» ból, terveiből, harcaiból. HaS elenyészően kis számban is, de? kétségtelenül vannak ilyenek» is. Ök a kivárók. A jó ég tud-» ná megmondani, mire várnak.ff Fiamis elképzeléseik rabjaivá? válnak. Lassan-lassan elvesz-» tik szemmértéküket, arány- § érzéküket és a realitás iránti c fogékonyságukat. Tegnap a vi-| lág végét, ma a világ változó-» sát akarják kivárni. ^ Nem róluk szóltunk. Zárkó-| zott emberekről beszéltünk, c akiknek szája ritkán, de szí-? vük mindig nyitva áll. Benne» hordják dolgozó népünk, az ff emberiség sorskérdéseit. Ha? keveset is szólnak másokkal,» önmagukkal sokat beszélget-?, nek arról, hogyan lehetne még ff szebbé, jobbá varázsolni éle-2 tünket. § § Bánkút vagy Budapest § Az egyik miskolci általános^ iskola tanárnője kétnapos ki-» rándulást szervezett a Bükkbe.ff Az éjszakát a bánkúti turista-? házban töltötték volna a gye-» rekek. A tanárnő biztosítani § akarta a szállást, de érdeklő-ff désére közölték, hogy Miskol-? con erre nincs lehetőség, csak» Pesten. § Nem új dolog ez. Évekkel ff ezelőtt se volt rá lehetőség, de? arra gondolt, hogy időközben» annyi minden változott, javult, § fejlődött, talán időközben aff Turistaházakat Kezelő Válla- ? lat is meggondolta magát. Ki-» derült, hogy nem gondolta meg^ magát. Ez nagyon is érthető,? mert ha minden csip-csup ren-» deléssel hozzá fordulnak, mi-§ kor lenne erre ideje. g Szóval azt ajánlották a ta-ff nárnőnek, hogy utazzon Buda-]; pestre, és ott intézze el a bán-» kúti szállás dolgát. § Bánkútra könnyedén feljut-K hatnak a gyerekek. Ott van? hozzá a lillafüredi kisvasút és» fiatal lábuk. De ha egyetlent éjszakára a Bükkben akarnak? maradni, ahhoz előbb Buda-? pestre kell utazni. » Hát ez igazán egyszerű!? Nem?!... ? Még jó, hogy nem Szatymaz-? ra!... § « A gyerek § hallgatózott § $ A miskolci városi tanács ff egyik vezető tisztviselője me-s séíte. » — A Közgazdaságtudományi? Egyetem levelező hallgatója« vagyok. Az elmúlt hetekben? vizsgára készültem. Odahaza» tanultam. Kisfiam mindig a S másik szobában tartózkodott, s| mivel elég hangosan szoktam 3 mondogatni az anyagot, sok-^ mindent hallott és nyilván« meg is jegyzett. Amikor az utópista szocia-j listákkal, a munkásmozgalom-? mai foglalkoztam, gyakran* mondogattam Saint Simon} Robert Owen, Blanqui, PrauA dhon nevét. « A vizsgáról hazatérve, be-s számoltam feleségemnek, mi-? íyen tételt húztam, miről ke!-; lett beszélnem. Kisfiam is^ hallgatta beszámolómat. El-el-í kapott néhány nevet, és egy-J ; szercsak megszólalt: ^ — ... Apu, és „prudonnaV’i nem találkoztál?... ; ff Sárközi Andor mezőkövesdi L László Általános Gimnázium II. osztályos fíúnövendékei nálják fel az iskolában tanultakat. gyakorlatban hasz- Foto: Szabados Ifjúsági tábort létesítenek Miskolc-Tapolcán a DÍM&VStG kiszistál elején megnyíló táborban if­júsági napokat, sportversenye­ket, szellemi fejtörőket, műso­ros összejöveteleket rendez­nek majd. Ezenkívül egyszer­re mintegy negyven fiatal tölt­heti majd szabadidejét, a hét­végét jó levegőjű, festői szép környezetben. A tábor építé­sét. a fiatalok nagyobbrészt ön­erejükből, társadalmi munká­ban oldják meg. de jelentős segítséget kapnak a gyár veze­tőségétől is. Huszonhét országba exportál a DIMÁVAG Ezekben a napokban sűrűn indul szállítmány a DIMÁ- VAG-ból a világ különböző tájai felé. A gyár dolgozói termékük jelentős részét ex­portra készítik, így többek kö­zött különféle kábelgépeket, hidraulikus és cxcenter pré­seket, két országnak készíte­nek csőgyári berendezéseket. Mintegy 27 országba küldik a DIMÁVAG dolgozóinak ter­mékét. A megrendelők közölt van India is, amely elsőízben rendelt — egyelőre 20—25 millió forint értékben — vas­úti kerékpártengelyt Hol van a kazán és a radiátor? 3ynkásakadémiák iéf • jáptöprengek ennek az ósszc- i szónak nyelvi . vonatkozó­bb- Arra gondolok, hogy a skótban ilyesfajta összetett szó d. tondáros nyelvöltögetésnek, égy rossz tréfának számított kjia. A tiszteletre méltó in- zaJiény neve mellett, amelynek hetesét egy időben — a Flór- trendszer kultúrpolitikájá- í világraszóló dicsőségére —, íapoéta pályájának dclelő- . ' József főherceg őkegyel- Jségc volt szíves vállalni, “Aial a tudósok nagytekinté- S*"! gyülekezetének neve mel- ez a szó, hogy munkás, bi- nem szerepelhetett volna.- 4o igen, ilyesmit a felsza- ~lulás előtt nem lehetett el- b|zelni. Akkoriban a kultúr- lajitikai számvetésekből a áinkások és a parasztok tel- üs£n hiányoztak. ■ Olyasfajta Halommal, mint munkásaka- jnia, nem kellett bíbelődniök " i nyelvészeknek. Pedig az Rdémiának, ahogy azt jóval íbb a magyar felvilágosodás Ry úttörője, Bessenyei \prgy Jámbor Szándék c. ira- ian elgondolta, a közmű veit­ől a nemzeti kultúra fejlesz- íét kell szolgálnia. Ezt a célt . ftotta szem előtt az 1825-— országgyűlésen az akadé- ' ja felállítását javasoló Felsö- jrcfci Nagy Pál és a gondolat l|gvalósitásához nemes fcl- °1>nlással hozzájáruló Szé- ' enyi István is. Nyíltan ké- 'Ipb sem másították meg ezt a Hjácepciót, csak éppen, amikor ! nemzetről szóltak, abba nem Vjették bele a munkást és a ” jrasztot. # <'jázt hiszem, nemcsak nyelvi kzefüggésben lehet utalni erre í előzményre, hanem lényeg- ivágóan is: a munkásakadé- iák, amelyek művelődési for­galmunk újszerű, értékes tedményei, a korszerű gon- llkodás, a szocialista nemzeti jöveltség terjesztői, elsösor- In azokhoz juttatják el a tű­imé nvos és társadalmi igaz­gokat, akiktől a régi rend­er megtagadta a betűt is, a (épséget is. [Van abban valami nagysze­1 és felemelő, amilyen gyor- jn nálunk okos kezdeménye­tek, tartalmas elképzelések | helyes tervek kivirágzanak, fft hódítanak és életünk ösz- tetevőivé, formálóivá válnak, íár-már nem is gondolunk tra, hogy végeredményben Wlyen rövid múltra tekinthet­ek vissza; megszokottnak, Hhonosnak, magátólértetődő- jpk tűnnek számunkra. Hát Wem így vagyunk manapság a pocialista brigádokkal, vagy a munkásakadémiákkal?! A flT Borsod megyei Elnöksége­ik legutóbbi ülésén, hallgatva 2 érdekes fejtegetéseket, a 'ély felelősségtudattól átha­jt! felszólalásokat a munkás- kadémiákról, az volt a benyo­másom, mintha valamilyen sok ^tizedes, öreg intézményről ,‘észítenénk számvetést. Még ' !em is oly rég szerény kezde­tiről szóltunk, tétovázva és 'Ulkan, most pedig tematiká­júi, módszertanról, szervezeti kiépítésről, „hozzáállásról és viszonyulásról” vitázunk. Eb­ben a hónapban országos ta- úácskozáson tekintik át a meg­lett utat, s az elért eredménye­ket. [ Igen, nálunk ilyen rohamos I* fejlődés sole mindenben, ami ^ nép ügyét szolgálja, s gazda­sági, társadalmi vagy kulturá­lis előrehaladásának emelője. A második ötéves terv vég- hajtásához, a szocializmus mnyagi-műszaki alapjainak lé- húsához elengedhetetlen a dolgozók általános műveltsé­gének, szakmai ismereteinek gyarapítása, s ebben jelentős terepe van a munkásakadé­miáknak. Hát ide jutottunk az akadé­miával! Ugyan mit szólna ehhez Jó­zsef főherceg őfelsége?! Bizonyára fájdalomtól meg­fúrt szívvel pengetné rozsdás ■antját... »Mon of the street“ . ­Nem tudom, működik-e még, utóbbi időben nem nagyon hallani róla, de valamikor Rendszeresen olvashattuk: „a Gallup Intézet megállapítása izerinJ...” Jellegzetesen ame­Miután az egyes lakásokban csupán egy ké­mény van, természetes, hogy a két- és három­szobás lakásokban is csak egy kályha lesz be­állítható. Ez azt jelenti, hogy a lakók még enyhe tél, esetén sem kapják meg a kívánt hőmérsékletet vagy a nagyobb családok is kénytelenek lesznek egy szobában meghúzódni. Es e szükségmegoldás ez évben a gépészeti berendezések hiánya folytán 1,5 millió forint költségtöbbletet okoz. A vállalatnak ismét fel kell vonulnia külön a kazánház építésére, kü­lön a radiátorszerelésre, a kályha és egyéb eszközök leszerelésére. Mindez pénz, idő, apróbb-nagyobb hiba helyreállító munka, amelynek anyagi kihatásain kívül súlyos er­kölcsi oldala van. Es milyen keserves napo­kat, heteket jelent mindez a lakóknak! Fizikai és műszaki dolgozóink tízezreit évről évre többre, jobbra, munkaversenyre, felaján­lásokra buzdítjuk. E felhívások minden év­ben eredményekkel kecsegtetnek mindaddig, amíg valami hasonló tervezési hiba halomra nem dönti az elért részsikereket. Meddő lyu­kas zsák töltögetés ez mindaddig, amíg az ille­tékesek a folyapiatos munka folyamatos anyagellátási feltételeit nem teremtik meg. Hiába hozza tető alá az épületet a kőműves 4—5—6 hét alatt, egygg fontos épületgépészeti és szerelvényanyagok hiánya miatt a lakas semmivel nem lesz korábban beköltözhető, mint a műszaki fejlesztés eredményei előtt a hagyományos anyagok és módszerek alkalma­zásának korszakában. A műszaki fejlesztés ugyanis komplex folyamat és hiába lépünk előre az egyik fázisban, ha tervszerű szerve­zéssel ezt az eredményt valamennyi fázis nem követi, az egész eredménynek szükségképpen fel kell borulnia. Ez magyarázza, hogy nálunk sem a blokkos technológiának, de gyakran a földgépek használatának sem mutatkoznak kellő kedvező gazdaságossági mutatói és ebben a pillanatban nincs az országban üzemgazda, aki nyugodt lelkiismerettel válaszolhatna arra, hogy az %lőregyártásba fektetett hatalmas pénz és energia eredményei miképpen jutnak kifejezésre a lakásépítés önköltségében. É s ezúttal nem alsóbb szervek hibájáról, felelőtlen kis lazaságairól van szó. Az OT már 1961 tavaszán is tudta, hogy Miskolc részére 1962-ben 528, Ózdon 78 lakás­hoz kell kazánról és radiátorról gondoskodnia. Az OT-nak azt is tudnia kell, hogy a központi fűtéssel tervezett lakás kazán és radiátor nélkül nem lakás. Ha tehát rajta kívül álló okokból nem volt módjában kellő időben e berendezésekről gondoskodnia, sokkal ész­szerűbb lett volna, ha a lakások építésének ütemezését korrigálja. Végül is elsősorban az OT a tudója a házai kazán- és radiátorgyártás tervszámainak, az export és import adatoknak. Ha pedig ez így van. egyszerű számtani alap­műveletek kérdése lett volna, hogy a bonyo­dalmakat akár kellő import útján, akár az ütemezés korrekciójával megelőzze. Vinczc Oszkár 9 i i i iskolc város Kilián-lakótelepén második . ötéves tervünk előirányzatai szerint az i • * EM. Borsod megyei Építőipari Vállalat­ínak 250U lakást, tehát mintegy tízezer lakos 5 befogadására alkalmas városrészt kell meg- : építenie. Az ÉM., valamint a kivitelező yalla- S lat a lakások építési idejét, a párthatározat S nyomán tíz hónapra, az éves átadas utolsó C ütemét pedig november 30-ra állította prog- -ramjába Ez évben a vállalat 528 lakást épít ^Miskolcon, ebből 180 lakás átadását június 5 30-ra tervezte. A munkát eddig szalagrend- r szerben szervezték meg és bonyolították le. Ha >a központi fűtéshez szükséges hat kazán és az 6 5000 négyzetméter radiátor rendelkezésre áll, ff a vállalat a kulcsokat határidőre átadhatna. S Kiderült azonban, hogy Miskolc Város Ta- » nácsa, mint beruházó — önhibáján kívül a Sirat kazánt egyáltalán nem és a radiátort is r csak mintegy felerészben tudja a vállalat ren- ■Zdelkezésére bocsátani, jóllehet a vállalat ige- Snyét kellő időben jelentette, majd később ff mind az EM, mind a város kellő időben ta­nácskozásokat folytatott az Országos Terv- »hivatallal. Kazán és radiátor helyett az OT § mindössze annyival biztatta az érdekelteket, ff hogy kazán- és radiátorimport ügyében magas- s szintű tárgyalásokat kezdtek a baráti Cseh- § Szlovákiával. Mihelyt a tárgyalások kellő § eredményre vezetnek, nyomban értesítést kül­§d Aligha kétséges, hogy a kért segítséget Selöbb-utóbb megkapjuk csehszlovák bara- K tahiktól, bár a kazán és radiátor ott sem man- í nakent hull alá a mennyek országából Ott »ugyanis terv szerint dolgoznak és nehezen S képzelhető el, hogy ekkora készletek azonnali c rendeltetés nélkül raktáron hevernének. A S helyzet különösen kínos, mert a tervekben § pontosan előírt kazán- és radiátormenny iség- ff nek már most a helyszínen kellene lennie, í hogy az épületgépészeti munka szintén szalag- »szerűen lebonyolítható legyen. Ezzel szemben ff a valóság az. hogy egyelőre a beépítendő ka­ff zánnak sem márkáját, sem méreteit nem is- ? merik. Ennek következményeként a kivitelező §a kazánház építéséhez sem láthat hozzá. E ff tény egymagában is azt jelenti, hogy a köz- ff ponti fűtés — ha mától kezdve minden fogas- ?kerékszerű pontossággal zajlana le — legjobb ^esetben is öt hónap késedelemmel állítható § üzembe. Nem sokkal kedvezőbb a helyzet a § radiátornál sem. Az OT ugyancsak most § igyekszik szovjet radiátorokat beszerezni. Én­ének árnyoldala elsősorban a késedelem, rná- Ksodsorban az ottani szabványok nem azono- ffsak hazai előírásainkkal, ezért még átterve- szési igényekkel is számolnunk kell. Annyi s azonban máris szomorú tény, hogy Miskolcon Milyen körülmények között a lakásátadás első § üteme aligha lesz teljesithető. § Es csaknem szó szerint vonatkozik ez §Ozdra, ahol ugyancsak kazán- és radiator­s'hiány hiúsítja meg a lakások ütemszerü át- s adását. ? i helyzet ismeretében a miskolci tanács » A már most azzal a gondolattal kénytelen ff ** foglalkozni, hogy az ez idén megépülő ff lakásokat — átmeneti szükségmegoldósképpen — vaskályhával és gázinfrafűtéssel üzemelteti. A DIMÁVAG KlSZ-fiatal- jai az idén állandó ifjúsági tá­bort létesítenek Miskolc-Ta­polcán. A több száz négyszög­ölnyi, erdő övezte területen a fiatalok már hozzákezdtek a tereprendezéshez, a táborhely bekerítéséhez. A táborban röplabda pályát építenek. A táborlátogatók elszállásolását átmenetileg sátorok felállítá­sával oldják meg, majd később panellházakat emelnek. A nyár rikai szerv ez az intézet, amely­nek az a feladata, hogy állan­dóan kipuhatolja a közvéle­ményt. Nagy és kis kérdések­ben egyaránt. Milyen eredmé­nyekkel kecsegtetnek a követ­kező választások? Mikor uta­zunk a Holdra? Kit tart a leg­nagyobb filmsztárnak? Ilyen és hasonló kérdések követik egymást a legváltozatosabb módon. Mindig „az utca emberénél” érdeklődnek, a „man of the street” gondolatait és vélemé­nyét fürkészik. Az intézet meg­bízottjai a városok külön­böző pontjain megállítják a járókelőket és válasza­ikat bejegyzik a megfelelő rubrikákba. Az így összegyűj­tött feleleteket értékelik, és kiszámítják az átlagot, vagy a megfelelő százalékokat. A Gal­lup Intézet sokszor érdekes ta­nulságokat von le vizsgálódá­saiból, még ha kellő fenntar­tással is kell fogadni az ilyes­féle módszereket, amelyekben természetesen sok az esetleges­ség és a hibaforrás. Mondom, mostanában nem­igen hallok a Gallup Intézet tevékenységéről. Lehet, hogy az amerikai kormánykörök nem kíváncsiak rá, tartózkod­nak a közvélemény „zaklatá­sától” és óvakodnak a politi­kai meteorológiától. Pedig, gondolom, nem ártana, ha egy­némely dologról megkérdeznék „az utca emberét”. Mondjuk: földrajzi témáról. Például: a Karácsony-szige­tekről ... Zárkózottak Egy ízben már idéztem egy melengető emléket Bartók Bé­láról, nagy művészünkről, a modern zene világhírű meste­réről. Nem sokkal a fasizmus elleni tiltakozásául vállalt emigrálása előtt láttam a jeles alkotót. Egy hegedű-zongora szonáta-esten játszott Szege­den. A hangverseny szüneté­ben a művészszobába lopóz- tam. Ott állt egy sarokban egyedül, szótlanul, magába mélyedten. A villanásnyi jele­net hű képet adott róla. Akik közelebbről ismerték, feljegy­zéseikben, vallomásaikban ta­núsítjuk, hogy rendkívül zár­kózott ember volt. Társaság­ban is nagyon ritkán szólalt meg. Azok közé tartozott, akik számára a szó éppen olyan sú­lyos, jelentős volt, mint a mu­zsika. Talán azért is, mert oly korszakban élt, amikor a száj- tépők, a handabandázók, az egyszerű emberek hiszékeny­ségét vad frázisokkal kihasz­náló kalandorok, a fasiszta de­magógok alaposan lejáratták a szó becsületét, a beszéd tisz­tességét. Bartók Béla halk sza­vú, kevés beszédű, mélysége­sen szerény, zárkózott művész volt, de amint sápadt, vékony bőrén áttetszettek a finom erek, úgy sugárzott halkságá- ból, finom zárkózottságából az értelem, a kulturáltság, az em­berség. Bartók példáját említettem. Művelődésünk, nemzeti harca­ink múltjából sokmindenki mást sorolhatnék, akiknek egyéniségében, magatartásában hasonló vonások ismerhetők fel. Berzsenyi Dánielt vagy Ju­hász Gyulát, akiknek szerény­sége, vagy éppen szemérme mögött annyi nemes szenve­dély izzott. Tudósokat, akik fáradságosan és fáradhatatlanul folytatott kísérletezéseik során megtanulták becsülni a perce­ket, és az anyaggal folytatott birkózásuk, a törvényszerűsé­gek felismeréséért vívott har­cuk a beszédben is ökonomi­kus emberekké formálta őket. Miért említjük ezeket a pél­dákat? Miért érintjük ezt a je- ' lenséget? Társadalmi problé­ma volna némely ember zár­kózottsága? Bizonyos mérték­ben igen. Mégpedig azért, mi­vel némelyek helytelenül ér­telmezik az ilyen emberek ma- , gatarlását és hibás következte- i léseket vonnak le belőle. Azt • hiszik, hogy talán ezekben az ! emberekben valamiféle duzzo- i gás, a múlt iránti nosztalgia, • vagy éppen passzív reziszten-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents