Észak-Magyarország, 1962. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-06 / 104. szám

ESZAR.MAGYAKORSZAG Vasárnap, 1962. mája Epilógus egy ünnepi műsorhoz Az ünnepi műsorra május elsejenek délutánján ke­rült sor a miskolci Képkerti Szabadtéri Színpadon, a meg­lehetősen hűvös időben dide­regve is kitartó, háromezernél több érdeklődő asszisztálása mellett. A közönség látszólag igen jól szórakozott, sokat tap­solt, hogy meghálálja az egész délután tartó ingyenes szóra­koztatást. Volt is a műsorban nagyon sok tapsolnivaló és ne legyen ünneprontás, ha most, néhány nap késedelemmel, ép­pen a műsoT bántó pontjait tesszük szóvá — azzal a célzat­tal, hogy a jövőben rende­zendő, hasonló jellegű műsorok jobbá tételét szolgáljuk. Elöljáróban arról kell be­szélnünk, hogy az ünnepi al­kalmakkor rendezett műsor, az ingyenes népszórakoztatás. nem jelentheti az igényességi színvonal leszállítását. Ezeken a műsorokon általában a köny- nyű, szórakoztató számok kívá­natosak, amelyek derűt kelte­nek, kellemes emlékűvé teszik az ünnep délutánját. A műsor összeállításában volt is ilyen törekvés. Látszott, hogy a mű­sor szerkesztői a várható kö­zönség minden rétegét ki akar­ták elégíteni és ezért került egyazon műsorba a gyermek- bábszínpad, a gyermekszak­köri produkció, a színház mű­vészeinek műsora, a filharmo­nikusok koncertje, az öntevé­keny népi táncosok produk­ciója. A nagy igyekezetben, a minden igényt kielégíteni aka­ró törekvésben talán egy kicsit el is szaladtak a műsor szer­kesztői, mert a felsorolásból kitűnik, hogy a sokrétűség már a szélsőségekig terjedt: gyer­mek bábszínház és filharmo­nikus koncert. Meggondolandó: helyes-e egyidöben, ugyanazon színpadra tenni két ennyire ellentétes, jellegében egymás­tól ennyire elütő műsort. He­lyes-e egy, még igen kezdeti lépéseket tevő művelődési ott­hon gyermekszakkörét és a színház tagjait, hivatásos mű­vészeket- egymás után szere­peltetni? Nem hinnénk, hogy a gyermekműsorok értékét emel­né az a puszta tény, hogy hi­vatásos művészekkel egyszerre kerültek színpadra, legfeljebb egészségtelen és helytelen ösz- szehasonlításoklioz szolgáltat alapot. A színház művészei a műsor céljainak nagyszerűen meg­felelő számokkal készültek fel. Volt is sikerük. A kilenc szín­művész, a három karmester és a mintegy huszonöt tagú zene­VIHAR BÉLA: Vázlatok egy erdőből A pataknál Szökken a víz, a csobogó, uszálya csipkés, rokokó pillehab és fodor. Amott ágat visz a patak, illannak felhők, madarak ... Te is így távozol. Igéző Rajtakaptam a kis almaíát, miért öltött habfehér ruhát? Kiszökött az útra, integet, így kémleli a kéklő eget, hajladozik, pártája ragyog; igézi a hajnalcsillagot. Alma fa Királylány táncol: Almafa. Csillaggal forgó száz ág. Libbentsd fel huncut szél, nosza, lobogó szép szoknyáját! kar úgy szórakoztatott, mintha nem egy igen vegyes népszóra­koztató műsorban lépett volna fel, hanem ünnepi reflektor- fényben állt volna valamely díszelőadás közönsége elé. Ha­sonlóan szerepelt a Miskolci Liszt Ferenc Filharmonikus Zenekar is, amely a szimfoni­kus zenekarok viszonylatában legkönnyebb. legszórakozta- tóbb muzsikájú darabokat tűzte koncertjének műsorára. E két együttes önállóan is re­mek műsort adott, amely idő­ben is mintegy két óráig tar­tott, kár volt más jellegű pro­dukciók közé iktatni. Ez a kérdés talán nem vető­dött volna fel ennyire élesen és a kontraszt nem mutatko­zott volna meg ennyire, ha az Építők Művelődési Otthona gyermekszakkörének szereplése — amely a színháziak szerep­lését közvetlenül megelőzte — nem okoz kínos feltűnést min­den olyan nézőben, aki nem­csak a puszta időtöltésre fi­gyelt, hanem arra is, hogy mi­lyen nevelő munkának ered­ménye a látott műsor, miként illeszkedik az a május elsejei előadásba, általában hogyan illik az abba a képbe, amelyet a szocialista kultúrának a mű­velődési otthonokban folyó ápolásáról kultúr forradalmunk eddigi küzdelmes és győzelmes harcaiban kialakítottunk. Meghökkentő volt ez a mű­sor! Meghökkentő és bosszantó, hogy 1962 májusában, négy év­vel az MSZMP művelődéspoli­tikai irányelveinek megjele­nése után, abban az időszak­ban, amikor az iskolai és isko­lán kívüli gyermeknevelés egyik központi ' feladatunk, amikor ezernyi fórumon folyik az új, művelt, szocialista em­ber nevelése, akkor egy mun­kás művelődési otthon ve­zetői gyermekszakkörükben — amelynek az iskolai, szocialista szellemű nevelést kellene ki­egészítenie és tovább fejlesz­tenie — arra használják fel a művelődési otthoni, hogy a nevelömunka helyett „dizőz- ískolát” létesítsenek. Erre mu­tat a május elsejei szereplé­sük! Egy-két bájos gyermek- szám, közte egy igen ügyes, közlekedési oktató-vers mel­lett, a művelődési otthon 12— 14 éves lánygyermekeket lép­tetett színpadra, akik tűsarkú cipőkben kényelmetlenkedve búgták és csicseregték a mik­rofonba az ostoba táncdalokat, rángatták hozzá vékony kar­jaikat, riszálták fejletlen testü­ket, ahogy azt a mulatóhelyek dizózei és a tánczenei esztrá- dok szereplői széles körben ,,népszerűsítik” szerte e hazá­ban. Azon túl pedig egy ope­rett-kettőst láttunk és hallot­tunk a gyermekek bemutatásá­ban, amelyben a férfi szerepét is egy lányka próbálta éne­kelni. Mindezt a május elsejei szórakoztatás ürügyén! M a művelődési ott­Nem ez hon gyermekszak­körének feladata! Egyáltalán, a giccses táncdal. a kozmopo­lita szirup nem művelődési otthonba való, és ha az mással nem tudja szerepeltetni gyer­mekeit, hát ne szerepeltesse! Nem véletlen, hogy éppen ez a művelődési otthon nem adta be előzetesen műsorát a tanács művelődésügyi osztályához. Lehet, hogy a gyermekek köz­vetlen hozzátartozói örömmel hallgatták gyermekeiktől az otthon bizonyára igen sokszor hallott buta dalocskákat a népkerti színpad nyilvánossága előtt is, de a művelődési ott­hon vezetőjének kell, hogy le­gyen annyi kultúr-nevelési ér­zéke, hogy a gyermekekben és szülőkben megmutatkozó effaj­ta helytelen törekvéseket le­faragja, ne pedig támogassa. így, ennek a műsornak tükré­ben igen káros következtetése­ket vonhatunk le a művelődési otthonban folyó gyermekfog­lalkozásokról, különösen pedig az otthon vezetőjének megnyi­latkozásából, amelyet akkor tett, amikor a tanács művelő­désügyi osztályának vezetője — jogköréből fakadóan — fe­lelősségre vonta: „...a rádió is sugározza ezeket a dalokat, miért ne szerepelhetnénk mi is ezzel?!” A rádió adásaiban, a sok egyéb, igen értékes mű­sorszám között hallható tánc­dalok más elbírálást kívánnak és nem tartoznak sem a műve­lődési otthon gyermekszakköri foglalkozásainak rendjébe, sem pedig ennek az írásnak kere­teibe. A művelődési otthon feladata a szocialista szellemű nevelés, nem pedig a „dizőz- képzés Befejezésül: “JSS összeállítása a jövőben több körültekintést kíván és külö­nösen sok gondot igényel az Építők Művelődési Otthona gyermeknevelési munkájának gypkeres átformálása, javítása, az otthon vezetője szemléleté­nek megváltoztatása. Benedek Miklós Jártamban — keltembe Fejlődnek a japán—magyar kereskedelmi kapcsolatok Egy éve kötötték meg a ja­pán—magyar árucsereforgalmi megállapodást, amelynek alap­ján jelentősen növekedett a két ország közötti áruforga­lom. A magyar ipar többek között szerszámgépeket szál­lít, s főképpen híradástechni­kai alkatrészeket, tranzisztoro­kat importál. Az idén várható­an tovább erősödnek a két or­szág kereskedelmi kapcsolatai, így például először vett részt a magyar külkereskedelem Ja­pánban, az osakai nemzetközi vásáron. A magyar szakemberek mintegy 15—20 japán céggel tárgyaltak és sok olyan válla­latot ismertek meg, amelyek­kel később kedvező kereske­delmi összeköttetéseket épít­hetnek ki. Fejlődő kereskedelmi kap­csolataink eredménye, hogy hazánkban először a Buda­pesti Ipari Vásáron több mint húsz japán cég állít ki. Május 14: kesdodik as érettségi,. A középiskolák negyedik év­folyamaiban rövidesen meg­kezdődnek az évvégi össze­foglalók, majd május közepén az írásbeli érettségi vizsgák. Az illetékesek elmondották, hogy az idén végzők száma — a dolgozók középiskoláiban ta­nulókat is beleértve — orszá­gosan meghaladja a 47 000-et. A gimnáziumok negyedik osz­tályaiban csaknem 25 300 diák készül az érettségire, a techni­kumokban pedig több mint 10 000 fiatal a képesítőre. A gimnáziumok és technikumok esti, illetve levelező tagoz csaknem 12 000 „felnőtt fejezi be az idén középis tanulmányait. Közölték, az előző tanévben bevel részleges gimnáziumi éret reform továbbra is érvén marad, s a vizsgaszabály: csak kisebb módosításokat közöltek. A szóbeli érettségi v tételeinek egy részét a M lődésügyi Minisztériur dolgozták ki, s ezeket már is küldték a gimnázil Igazgatóinak. A másik rés: Iskolák szaktanárai áll össze. Az írásbeli tété május 10-ig küldi ki a mü tórium. A korábbi gyako hoz képest változás — S cgvben növeli az illői ékes lyi szervek önállóságát, hegy az érettségi vizsgabi ság elnökeit a minisztét helyett, a megyei (megyei városi) tanácsok műveli ügyi osztályai jelölik ki. A tájékoztatás befejes ként ismertették az érett illetve képesítő vizsgák , netrendjét”. Eszerint a gir ziumi írásbeli vizsgák pontja a következő: ma nyelv és irodalom májú matematika május 15, < nyelv és irodalom májú: Egyéb idegen nyelvből a2 koia által választott időp ban, de legkésőbb május bezárólag kell az írásbeli gát megtartani. A közgázé gi technikumokban az írá: vizsgák május harmadik 1 ben lesznek. A gimnáz szóbeli érettségire, illetv közgazdasági technikumi beli képesítő vizsgáiéra jú 1—30. között kerül sor; A dolgozók középiskolá negyedik évfolyamaiban jus 9. 10 és 11-én leszne! szóbeli osztályvizsgák. Az i beli érettségi, illetve kép« vizsga időpontja június 1 4 és 5-e. A szóbeli érettség letve képesítő vizsgákat jú 18-a és július 14-e között 1 iáki CSÉPANY! LAJOS:-=-A-------­Az alázat jutalma Kicsit gondterhelten, kicsit lehorgasztott fővel megyek az utcán. Mialatt mellettem vidám, emelt fejű emberek, fiatalok, idősebbek húznak el. Nemcsak gondok és gon­dolatok, hanem az időjárás is nyomja á vállamat, kobako­mat, mert mint sok más em­ber, én is érzékeny vagyok az időjárás kellemetlen kedé­seire, magyarán: meteoropata vagyok. Arra ocsúdok, hogy orvul belém karoló régi ba­rátom egyik nagy költőnk epigrammáját duruzsolja fü­lembe: „Nézd a búzakalászt, büsz­kén emelödik az égnek, Míg üres, és ha megért, földre konyítja fejét. Kérkedik éretlen kincsével az iskolagyermek, Míg a teljes eszű bölcs megalázza magát.” Aztán hangot vált és Szur- kov, a jeles szovjet költő ver­sének címét idézi: | — Fel a fejjel, becsületes 1 ember! i Megölel és tovább rohan. ' ott hagy ocsudásom közben i ébredt kételyeimmel: mi is | az igazság? Érett búzakalász- i szá, teljes eszű bölccsé öre- 1 gedtem, aki földre konyítja fejét; aki jámboran meg­alázza magát? Függetlenül gondjaitól és az időjárástól? Avagy becsületes emberként ; emelt fővel kell járnom még i akkor is. ha az ég zeng, ha 1 ezer villám esapkótl, ha ezer ! gond telepedik a váltamra? Vitatkozom magamban nagy | költőnkkel, aki a teljes eszű i bölcsek alázatosságát emelte [ piedesztálra. Nem. nem erény i az alázatosság, s főképp nem [ mai erénye a legteljesebb eszű bölcseknek, tudósoknak, akiket éppen bölcsességük, éppen érett tudományuk kö­telez arra, hogy emelt fővel járjanak, emelt fővel harcol­janak minden jámbor aláza­tosság ellen, ami embert igába hajthat. Amíg így vitatkozom ma­samban, rőkönyödve veszem észre, hogy mégis lehorgasz- 1 tott fejjel folytatom utamat. De amikor éppen fel akarom emelni fejemet, eldől belső vitám. A járdán egy kétforin­tos érme csillan meg szemem előtt. Felvegyem? Ne ve­gyem? Ki veszthette el? Ta­án egy gyermek, akitjf )ii küldtek bevásárol s )ici markából kieseti -1 íyan mehettek el is ;melt lóvéi, akik eztj érintőt nem látták m« 1 elvesztette, nyilván .esztette el, hogy az .osságba görnyedt eszű" bölcsek elnyerjék jutalmukat. Ennyi — gondolom - jár nemcsak a jámbt esek, hanem mind megalázkodók, alázato! szőre. Ennyi jár ki! Sei sem több. Felveszem forintot és a legközelel kálómmal odaadom égj kának, aki forintokat f nyári vakációra — az intelemmel: „Fel a fejjel, bee gyermek!" Fenntartott helyt A villamosokon t< fenntartott helyet j meg. Van fenntartott I ülés terhes anyáknak, mekes anyáknak, rokk nak. De bár naponta i villamoson, emberem] óta nem láttam, hogy e tartott helyeket az art tékesek foglalták vol Magam is száintalansZ' toroltam gyermekes vagv rokkantak helyét szór mosolyogtad ami gyermekes anyák gyermekes apáknak ki a lecsücsülést. Az sem eset, hogy a terhes any lyén nagypecakú bác: peszkedik. netán ama nyos Nobel-díj kandid ként. A legnagyobb megl minap Ärt, amikor a re tak helyen egv közéi vidáman diskuráló férf lan tóttá m meg. A vele ben álló utassal olyan vétlenül beszélgetett, ml vagy te beszélgettünk ismerőseinkkel. Csak vettem észre, hogy ez a bér a ..maga helyén” ül. kor megpillantottam, jobb kezében fehér tart: számomra a legsi rúbb rokkantság jelv: • Hétköznapjainkba úgy v tott be a íehérbotos « vidámsága, mintha égési diink fénylett volna ben Hajdú B az emlékezés még akkor is,hat tudjuk, hogy ma már nemcsak’ imperializmus, hanem szocia-< lista világrendszer is van, lé-J tezik a kommunizmust építő, J s a világűrt meghódító Szov-’ jetunió, a szocializmust építő« országok egész sora, a kapita-« lista országok imperializmus el-« len harcoló dolgozóinak és« a gyarmati népeknek százmii-J liói, s száz- és százmilliók vé-J delmezik az emberiség beké-; jét és biztonságát. Kell és jő J is az emlékezés .; ? J Ha tudnám, hogy hangom; messzire elhall atszik, az olva-i sóval együtt kiáltanám világ-; gá: Emberek, a földkerekség« minden pontján! Franciák ésj magyarok, szovjetek és ameri-< kaiak! Hollandok, lengyelek és, németek! Miskolci s weimari' munkások! Lombardiai és hor-< tobágyi parasztok! Háziasszo-« nyok, kisemberek, fiatalok!. Katolikusok, zsidók és más« vallásúak! Kommunisták est nem kommunisták! Fogjunk; össze, hogy ne adjanak tő-2 megpusztító fegyvereket a gyil-J kosok kezébe! Fogjunk összeg hogy a Gestapo utódai ne kap-í hassanak többé szabad kezet t családok szétszórásához, ártat-5 lan milliók legyilkolásához és< egy születő, új világ háborga-5 tásához. « Soha többé! « Vége! súlya van; — Vádolja mind­azokat, akik ma bábáskodnak a revansista náci Németország, a hitleri szellem, az SA, az SD és a Gestapó-módszerek újjászületése fölött. Vádolja mindazokat, akik semmibe ve­szik a potsdami szerződés ren­delkezéseit, akik már „elfelej­tették” a Nürnbergi Nemzet­közi Katonai Törvényszék által megfogalmazott vádiratokat, — akik mentegetik a tömeggyil­kos Adolf Eichmannt, szaba­don hagyják futni a háborús főbűnös, Wilhelm Höttl-t, akik NATO-haderőt bíznak Speidel- re, nyugdijat adnak Papennek és társainak, s akik ma At­hénben éppen azon morfondí­roznak, hogy tömegpusztító fegyvereket adjanak azoknak a tömeggyilkosoknak kezébe, akik a háború után átmentet­ték bőrüket..; Vádirat mind­azok ellen, akik rnég ma, pon­tosan 18 esztendővel a háború befejezése után is halogatják a német kérdés rendezését, a német békeszerződés aláírá­sát. — Mert igaza van az egy­kori Buchenwaldi Rabnak: „Az, ami ma Nyugat-Németor- szágban lejátszódik, kísérteti­esen hasonlít az 1930-as évek eseményeihez...” Ezért jó és kell is az em­lékezés — amíg nem késő!.... Még akkor is kell, ha ma már nemcsak revansvágyó, fasisz­ta Németország van, hanem bé­keszerető Német Demokratikus Köztársaság is, ahol gyökeres­től kiirtották a fasizmust. Kell meggyalázta Európa népeit! —• És volt második világháború is, amelyet a német fasizmus zúdított az emberiség nyakába. Országokat döntöttek romba, tízmilliók haltak meg, száz- és százezer csalód szóródott szét, millió és millió hadiözvegy és hadiárva él Európában — ha­zánkban is. A bánat még el sem szállt, a könnyek még fel sem száradtak — s ma lelkiis­meretlen gonosztevők Nyuga­ton újra élesztgetik a fasiz­must. Lehetséges, hogy az egykori 52 677 sz. Buchenwaldi Rab tapasztalatainak egy részét —• bármennyire borzalmasak és felejthetetlenek —, már kis­sé megkoptatta az idő. De az utóbbi években ironikusan is­métlődő nyugat-európai esemé­nyek — amelyek miatt histó­riánk élő krónikása is jogosan aggódik —, bizonyára lekoptat­ták róla a feledés rozsdáját, s visszaemlékezéseinek ma is, sőt ma, éppen az utóbbiak miatt még inkább hitele és vádoló ne hallgasson tovább, hogy szót emeljen és tiltakozzék ... Mert mindannak teljes képe, amit 18 évvel ezelőtt a fasizmus vég­hezvitt, sokkal szomorúbb, sokkal borzalmasabb és fan- tasztikusabb. Nemcsak Auschwitz és Bu­chenwald volt; volt Dora, Gar­delegen, Sachenhausen, Rá- wenbrück, Dachau, Mauthau­sen, Flossenburg, Bergen-Bel- sen, Neuengamme és Lublin is —, hogy csak a legnagyobb náci koncentrációs táborokat említsük. — A buchenwaldi koncentrációs táborban „csu­pán” 55 ezer foglyot gyilkoltak meg, de a többiekben több, mint 6 millión) embert öltek meg ártatlanul. És nemcsak koncentrációs táborok voltak, — voltak mártir-városok is, Li­dice, Oradour-sur-Glaue, Mor- zabotto és Varsó ... Volt élet­tér- és fajelmélet, volt „Deutschland, Deutschland, über alles . ..” is és sok min­den más. A német fasizmus végigrabolta, megalázta és Utószó helyett Több, mint harminc alka­lommal találkoztam Ozdon, a cscxiákkal határos módon élet­ben maradt egykori Buchenwal­di Rabbal műhelyében, vagy kis lakásán, az esti egyetem « tantermében, vagy éppen a « Gyöngyszem cukrászdában, egy párolgó fekete mellett, de min- « denütt és minden alkalommal, J a feltépett sebek miatt könny- : bclábadt szemmel, elszorult ) szívvel és az elfojtott gyűlő- « lettől remegő hangon beszélt 1 egy „átkozott esztendő” ten­gernyi kínszenvedéséről, bor- : zalmáról — a fasizmus rémtet- : teiről. Nem mondott el mindent, — nem is mondhatott —, csypán ■ arról beszélt, amit önmaga < átélt, átvészelt, vagy látott, : vagy amiről fogolytársaitól közvetlenül értesült. Személyes tapasztalatait reprodukálta, 18 év távlatából. — És joggal mondotta; oka van rá, hogy «

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents