Észak-Magyarország, 1962. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-29 / 123. szám

Kedd, 1962. május 29. ESZAKMAGYAROESZAG 3 A Lenin Kohászati Műveli tűzállóanyaggyárában eddig a tégla sajtolásához használt fémbetétlapok viszonylag ha­mar, 45—50 ezer tégla legyár­tása után elkoptak. Emiatt gyakran került sor alkatrész- cserére s ez fennakadást oko­zott a termelésben. Az üzem egy műszála csoportja a betét­lapok tartósságának növelésére jobb minőségű, ötvözött össze­tételű anyagot kísérletezett ki. Az újfajta anyag jól bevált, élettartama a korábbinak két­szerese. A betétek cseréjére fordított munkaidő mintegy 180! órával csökkent, a gép- állás is sokkal kevesebb lett. Ezáltal egy évben 600 tonnával több tűzálló téglát állíthatnak elő. A sikeres kísérlet eredmé­nyeként évenként. 720 000 fo­rintot takaríthatnak meg. — MISKOLCI NAP” volt a televízió Ki mit tud? műsorá­nak legutóbbi előadásán, amely a döntő előtti utolsó bemutat­kozás volt. Ebben a műsorban több miskolci fiatal adott ssó- fnot felkészültségéről és közü­lük a Józsa Margit—Barbat F erene bale ti táncospár és Éber Éva talajtorna gyakorla­tával bekerült a döntőbe. Ahol mindenki egyet akar... Röviden így jellemezhet' tuen jük a Szuhakálló II. akna munkáját: mindig példás a termelés, jó a veze­tés, a megye egyik legjobban gépesített, korszerű, új bányá­ja. Az újítómozgalom is igen eredményes ebben az akná­ban. Nemrégen például Kony­ha Gyula főmérnök, Kőhalmi István bányamester, Takács János művezető és Székely Ti­bor főmérnök egy igen érté­kes újítást készített, az úgy­nevezett acéltám-előfeszítő be­rendezést. Az új megoldású, csavarorsós rendszerű előfe­szítő sok jó tulajdonsággal rendelkezik, a külföldi l/2—3 erőkifejtésű berendezéssel szemben ez a készülék 6—8 tonnás erőkifejtésre képes, ugyanakkor csupán 10 kilo­gramm a súlya. A II. aknám már két acél­tám-előfeszítő berendezés mű­ködik, s a bányászok szívesen dolgoznak vele, mindössze egy ember szükséges a kezelésé­hez. Annál nehezebb volt a készülék tökéletesítése, egy hónapig tartott a négy műsza­ki vezető munkája. Most azt mondják az újítók: még job­ban akarják tökéletesíteni az acéltám-előfeszítő berendezést. Arról van szó ugyanis, hogy Á legjobbak között A Borsodnádasdi Lemezgyárban szép eredmények születnek a kongresszusi versenyben. A brigádok magasan túlteljesítik ter­vüket. sok jóminoségü lemezt adnak a népgazdaságnak. Erre szükség is van, mert Borsoönádasdról kap lemezt például a ha­jóipar, a különféle háztartási gépeket gyárié ipar. sőt, ma már a mezőgazdasági gépek gyájr sónál is nélkülözhetetlen a pá­rta.'.d; lemez. Jól tudják ezt n gyár munkásai, ezért töreksze­nek az egyre jobb termelési sikerek elérésére. (A képen: — A mi eredményeinket ,,colstokkal” is lemérhetjük — mondja Pétrany Sándor brigádvezefcő (balról a második) a mellette állO Bartók Béla művezetőnek-» Foto: Szeged! az acéltámot elő kell feszíteni, mert minél nagyobb erővel nyomják neki a főiének, annál biztonságosabb. Különben a berendezés előállítási költsé­ge 700 forint, 40 százalékkal olcsóbb, mint a külföldön elő­állított és eddig importált ha­sonló berendezés. A II. aknán sok a kiváló újító. Ezek közé tartozik Nagy Sándor frontcsapatvezető vá­jár is, aki nemrégen egy egy­szerű, de érdekes és hasznos szerkezetet konstruált a szén­hullás megakadályozására. Robbanáskor ugyanis a szén egy része a páncélkaparó mö­gé, a leomlasztott területre kerül. A szén igen nagy szá­zalékát nem sikerült onnan kiszedni, így előfordult, hogy naponta tíz tonna szén veszett kárba. Nagy Sándor két kife­szített drótkötélre 10 méter hosszú gumihevedert szerelt fel, és ezzel megakadályozza, hogy a szén a robbantás pil­lanatában a kirabolt felületre kerüljön. Ezzel a módszerrel napi 10 tonna szenet takarí­tanak meg Szuhakálló II. ak­nán. Az eddigi kárbaveszett szénmennyiséget fejtési vesz­teségként könyvelték el, s most nincs már erre szükség, mert a fejtési veszteség he­lyett évente 72 ezer forint megtakarítást érnek el a frontcsapatvezető újításával. Ez az újítás kétszeresen hasznos, mert nemcsak a szén hanem a különféle bányászati anyagok (vastám, saru és sü­veg) megtakarításában is elő­nyös. A háló felszerelésével ugyanis 7—8—10 százalékkal csökkenthető az anyagveszte­ség. Ez pedig szintén súlyos ezreket jelent. Régi megállapítás, hogy ahol eredményes az úji- tómozgalom, ott nő a műszaki színvonal, és jó a termelés. Ezt példázza a Szuhakálló II. akna munkája is. Első negyedéves tervét 106 százalékra teljesí­tette. Ugyanakkor az első ne­gyedévben tonnánként közel 10 forintot, takarítottak meg. Úgy gondoljuk, ezekhez a be­szédes számokhoz nem szüksé­ges külön kommentár. Esetleg ennyi: ahol mindenki egyet .akar, mindig példás lehet a termelőmunka. (sz) A könyvhét első napjai Fővárosi írók a megyében Lajos is, akinek a Visszhang című gyűjteményes kötetben jelent meg egy írása. Délután a megyében A fővárosi írók — néhány miskolci író kíséretében — a tagjai és Ruszinkó Mária elő­adóművész tolmácsolásában több vers és prózai müvekből vett szemelvény hangzott el. Az első délelőtt egyetlen társadalmi ösztöndíjas növendék! (Nem tudni, üze­meink, termelőszövetkezeteink, neveló-hiánnyal küzdő taná­csaink miért nem fordítanak több figyelmet a nevelőképzés társadalmi megsegítésére.) Bar­na István nem Kazincbarci­kára megy tanítani, a BVK ezt nem kívánja tőle, de az üzem vezetői tudatában vannak, hogy egy falut olyan nevelő­höz juttatnak, aki munkájával minden bizonnyal visszafizeti majd népünknek azt a köl­csönt és bizalmat, amelyet a BVK üzemi társadalmi Ösztön­díja jelentett számára. Utolsó séta az intézet udvar An. mok utolsó napján elbúcsúztak az iskolától, a tanároktól, az alsóbb évfolyamok növendé­keitől Ünnepélyesség érződött a le- vegőben, Sötétruhás fiúk, már ugyancsak férfikorban lévő tanító-jelöltek, fehérblúzos lá­nyok sétálgattak a parkban beszélgettek a kollokviumod és a nemrég befejezett gya­korlati félév tapasztalatairól? Novajidrányi nyugdíjas vas­utas gyermeke Barna István, aki három évvel ezelőtt mun­kából jött az intézetbe és mint a Borsodi Vegyikombinát ösz­töndíjasa végezte tanulmá­nyait. Egyébként ő volt az Vasárnapra, a könyvhét tu­lajdonképpeni első napjára — a többéves „hagyományoknak” megfelelően — megérkezett az eső is. A könyvsátrak mégis J kirakták áruikat és a délelőtti | kedvezőtlen időjárás ellenére < is igen nagy volt' az érdeklő­dj des. A miskolci könyvsátrak- í nál jelen volt négy pesti író is: e Berkesi András, Molnár Géza, | Gergely Mihály és Demény |ottó, akik dedikálták művei­nket. Különösen nagy volt az § érdeklődés Berkesi András § Kopjások cimű, immár har­íj madízben megjelentetett re- jjgénye iránt, valamint igen J sokan vásárolták Molnár Géza 5 írók és olvasók a kóayvsator előtt. Barna István a BVK társadal­mi ösztöndíjával tanult. Hfind több kavicsolj termelnek ki ; a mályi tavakból i Mályi és Nyékládháza hatá­rában 1917-ben nyitották meg1 az első kavicsbányát. Azóta; a mintegy 600 holdas területen öt tavat alakítottak ki, ame-j lyek közül kettőben jelenlegi is bányászkodnak. A tavakból j 5—6 méter mélységig termel-j ték ki a jó minőségű kavicsot.^ A gépesített üzemből évente« 800 ezer köbméter kavicsot to-í vábbítanak az északi és a ke-i leti országrészek építkezései-j hez. így — többek között —: nyékládházi kavics felhaszná-; lásával épülnek a kazincbar-( cikai új gyárak, a Tiszai Ve j gyikombinát üzemei. • Á bányászkodással egyiriő > ben kutatásokat is végeznek ( területen. A kutatók megálln ; pitották, hogy az egybefügg ’ kavicsrétegek 30 méter méh - < ségig húzódnak. Az üzem ve j zetői elhatározták, hogy bá ­nyanyitásra nem, vesznek igény-! be újabb mezőgazdasági terű | letet, hanem a legkorszerűbb' berendezésekkel a meglévő ta-i vak mélyéről termelik ki a< kavicsot. Ezért áprilisban egyj csehszlovák gyártmányú úszó-j kotrót állítottak munkába, j amely 10 méter mélységig óránként 100 köbméter kavi-1 csőt emel ki a tóból. Az új be-| rendezés üzemeltetését azon-1 ban gátolja a szállítószalagok gyakori átszerelése. A tó köze­pén dolgozó kotróról ugyanis gumiszalagokon továbbítják a kitermelt kavicsot a partra, így,, ha a gépet más irányba' vontatják, a szalagokat átkeli rakni, ami sok időt vesz igény­be. Ezt a munkafolyamatot egy ésszerűsítéssel gyorsítják meg. Jövőre a szállítószalagok helyett három önürítős uszály- lyal továbbítják a kavicsot. Ezenkívül 1963 végén egy mélykotró berendezést állíta­nak üzembe, amelynek segít­ségével 25—30 rtiéter mélység­ben is termelhetnek majd. A kavics minőségének ja­vítására az idén, csaknem 17 millió forintos beruházással, korszerű osztályozómű alapo­zását kezdik meg. Az új mű 1963 végére készül el és abból négyféle szemnagyságú, iszap­mentes, mosott kavicsot szállí­tanak a megrendelőknek. Ez­zel a minőségi kaviccsal je­lentős mennyiségű cementet takaríthatnak meg a külön­böző építkezéseken. Szombaton megkezdődött az dei könyvhét. Miskolcon és a megyében délre mindenütt áll­tak a könyvsátrak, az érdek­lődők az új kiadványokban la­pozgattak, és sokat vásárolták is. A miskolci megnyitó ünnepség Miskolcon szombaton, május 26-án a II. Rákóczi Ferenc Könyvtár olvasótermében nagyszámú közönség vett részt a könyvhét ünnepi megnyitó­én. Csabai Kálmán Munkácsy, díjas festőművész megnyitója után Kordos László gimná- iumi igazgatóhelyettes tartott ’leadást a mai magyar iro- lalomról. Bevezetőként könyv­kiadásunk helyzetéről szólt és a hatalmas eredmények illuszt­rálására több számadatot so­rolt fel. A mai magyar iro­dalom szakmai kérdéseit tag­lalva, különösen sokat foglal­kozott a parasztábrázolás kér­désével, hosszan és élvezetesen elemezte az ezzel kapcsolatos problémákat, majd előadásá­nak befejezéséül a könyv ün­nepét méltatta. A megnyitó ünnepség második részében Polgár Géza és Verdes Tamás, a Miskolci Nemzeti Színház Molnár Géza regényét dedi kálja* megye városaiba és községeibe látogattak a délutáni, illetve az esti órákban. Berkesi András és Molnár Géza Saj őszen tpé- teren, Kazincbarcikán és Put- nokon dedikálták műveiket« majd este Szikszón író—olvasó alálkozón vettek részt. Gergely Mihály és Demény Ottó Mező­kövesden és Sályban dedikál­ták, este pedig Tiszapalkonyán vettek részi: író—olvasó találko­zón. — Ezzel egyidőben — a könyvheti rendezvények sorár ban — műsoros irodalmi <’1 :- adás volt Tapolcán. A hétfői események Hétfőn délelőtt az Értelmid ségi Klubban találkoztak a fő­városi írók a helyi irodalmi élet képviselőivel és többórás beszélgetésben vitatták meg az irodalmi élet időszerű kér­déseit. Délután a Lenin Kohá­A „K;opjások”-ba ír emléksoro- kat Berkesi András. szati Művek bejáratánál fel­állított sátor előtt találkoztak a munkás-olvasókkal és dedi­kálták műveiket. Este a II. Rákóczi Ferenc Könyvtárban mit sem ér tudásod, ha nemi közlöd inassal”. Baráti szavak-J kai szólt végzős társaihoz fel-d adatuk nagyságáról, a szocia-) lista társadalom új embere ne-; velősének megtisztelőén nehéz: Furcsa érzés elsőként vé­gezni egy újtípusú oktatási in­tézményben és úgy kimenni az életbe, hogy a társadalom még nem találkozott elődeinkkel — mondja többek között Halászi Aladár szabolcsi származású fiatal tanító, aki a tiszapal- konyai műszerész-technikusi munkáját cserélte fel a tanító­képző iskolapadjával. Igen, furcsa, szokatlan dolog úttörőnek lenni valamiben, de van benne valami megkapóan ünnepélyes. Ezt tükrözte a sze­rény körülmények között, ne­mes egyszerűséggel megrende­zett búcsúünnepség is. — A szocializmust építő tár­sadalmi szükségesség hívta létre a felsőfokú tanítóképző intézeteket — mondta többek között Komáromy Béla igaz­gató búcsúszavában, amikor a hároméves nevelés befejezése ként még néhány jótanácsot adott a végzős tanítóknak. — A társadalom azt kívánja: ne csak a ma kérdéseit, oldják meg. hanem a mából kiindulva a jövőét is. Az ifjúságot a hol­napnak neveljük és ezért fel kell őket készíteni a nagy fel­adatokra. Ez a tanító-generá­ció, amely alkotó részese lett az újfajta nevelésnek, a gya­korlati élet adódó nehézségei között szilárdan támaszkodjék .n dialektikus és történelmi ma­terializmus igazságaira, ame­lyeknek szellemében tanítóvá lettek. Bátorságuk az életben a kommunizmus építőinek bátor­sága legyen — hangzott az igazgatói jótanácsok között. A nagv tudós pedagógus, Koméniusz szavait idézte a búcsúzók emlókezetébe Kő. szegfalvi Katalin, az intézeti KTSZ-szerrezetT*«»,-£Gew-;.!-<f«'m-' Sándor Éva a szerencsi járás- i ba menne legszíveschben. s feladatáról. És elhangzott a$ búcsúszó a végzősök képviselő-{ jétől, Grajz Istvántól is. Társai* nevében is hitet tett: egész j munkásságukat a nép műveié-J sének szolgálatába állítják. jj Bensőséges volt a búcsúün-s népség, mentes minden cico-| mátóL Méltó a nemes felada-; tokra induló fiatal, új tanítók- * hoz. A Sárospataki Felsőfokú; Tanítóképző Intézet, szocialista, közoktatásunk ifjú intézményed megtermetté első gyümölcseit? és ötven tanító szilárd marxista; világnézettel és magas szakmai) képesítéssel felvértezetten el- ^ foglalja helyét a borsodi és) más megyebeli falvak iskolái-, nak katedráin. í (SenedeW ? Molnár Géza Város a felhők alatt regényéről tartottak an­kétet. Az építők művelődési otthonában irodalmi fejtörő volt. OHH-dfO Város a felhők alatt című új regényét Sokan keresték Ger­gely Mihály még kapható kö­tetét, valamint Demény Ottó verseit. Ugyancsak több köte­tet dedikált a miskolci Baratt! Ötvenen vannak, akik három iéwel ezélőtt részben a közép­iskolából, részben az élet kü­lönböző munkaterületeiről Sá­rospatakra jöttek, az akkor szervezett Felsőfokú Tanító­képző Intézet első hallgatói­ként Szombaton a kollokviu­Sándor Éva Tarcalra való. Érettségi után jött az intézetbe és a szerencsi járásban sze­retne tanítani, de bárhová he­lyezik, szívesen megy. JÉIi minőséé« alkatrésszel 720 ezer fonni megtakarítás Ötven új tanító

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents