Észak-Magyarország, 1962. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-15 / 88. szám

ESZ ARM AGY ARORSZ AO Vasárnap, 1962. április 1 Megváltozik-e Izsóialva kulturális élete? Izsófalva kulturális éle­téről eddig ke­vés jót tudtunk írni. Igaz, most sem tudunk sokkal több eredményről beszámolni, de nem is ez a célunk. Inkább csak a lehetőségeket vizsgál­juk, amiben ott rejlik a ké­sőbbi eredmény. Ebben nem­csak azért.merünk bízni, mert a községek kulturális életének fejlődésében évről évre szinte törvényszerű előrelépés mutat­ható ki, hanem azért, mert Izsófalván éppen a napokban szerződtetnek egy függetlení­tett kultúrigazgatót, Mivel ed­dig csak tiszteletdíjas vezetője volt a művelődési otthonnak, áld amellett természetesen a „fő munkáját” is ellátta, így nem születhettek olyan eredmé­nyek, mint amilyenek szület­hetnek az elkövetkező idők­ben. A jó kulturális élet kialakí­tásához az anyagi feltételek biztosítottak. Több mint tíz éve már, hogy felépült egy szép művelődési otthon, mely­nek nagytermében körülbelül 400—500 ember fér el, ezenkí­vül könyvtár, klubszoba is tar­tozik az otthonhoz. ,A falak között azonban soha nem pezsgett különösebben az élet. Az ismeretterjesztő előadáso­kat ugyan rendszeresen meg­tartották, időnként a KISZ fiataljai rendeztek egy-egy műsoros estet, de ennél jóval többre is futná. Többet bírna el a falu érdeklődési köre, és többet követel a falu igénye. Izsófalvát nagyobbrészt bányá­szok lakják, a tsz-bén csak ke- és segíteni fogunk ezután is. vés ember dolgozik. A külön­féle rendezvények iránt főleg a bányászok érdeklődnek és a művelődési otthon új vezető­jének az is feladata lesz, hogy „felrázza” a termelőszövetke­zet dolgozóit, megszerettesse Velük az otthont, felkeltse ér­deklődésüket. A fiatalok gyak­ran látogatják a klubot, de nincs szervezett programjuk, irányított foglalkozásuk, ami­nek a segítségével legnemeseb­ben és főleg hasznosabban tölthetnék idejüket. Milyen fel­adatok megvalósítását várják a művelődési otthon új. függet­lenített vezetőjétől? Hadd vá­laszoljon erre Hubay László, a községi tanács elnöke. — Sommásan így fogalmaz­hatnám meg: a falu kulturá­lis életének a fellendítését. Ezen belül természetesen sok kisebb-nagyobb feladat vár az otthon vezetőjére. Szeretnénk egy olyan kultúrcsoportot, amelynek a műsorait mind­annyian érdeklődéssel, elége­dettséggel néznénk, és amely különféle alkalmakkor méltó­képpen képviselné falunkat. Szeretnénk egy énekkart és egy zenekart is. — Meg lehet-e mindezt va­lósítani Izsófalva fiataljaival? — Ügy gondolom: igen. A fiatalok érdeklődőek, csak ügyes emberre van szükség, aki helyesen tud irányítani. — A feladatok sikeres el­végzéséhez nem elég egy em­ber. Kap-e segítséget az ott­hon vezetője? — A tanács eddig is segített, Nagyméretű aknásrobbantásra készülnek a Némahegyi Kőbányában Implom István bányavezető irányítása mellett szorgos ké­szülődés folyik a Sátoraljaúj­hely melletti Némahegyi Kő­bányában az első aknásrobban­tásra. A nagyüzemi termelést már nem tudja kielégíteni a hagyományos fúrólyukas rob­bantás. Üj kőnyerési eljárás után kellett kutatni. Ezt az aknarobbantásos módszerben találták meg. A Közúti Üzemi Vállalat részéről Szöllősy Sán­dor tájékoztat bennünket az előkészületekről: — Húsz méter mélyen és 20 —30 méter szélességben két lépcsőt fúrtak a kemény némahegyi bazaltkőzet alá. Az •így képzett alagutak magas­sága 160 centi, szélessége egy méter. Az alagutakban külön fúrják az aknák helyét, ame­lyekbe öt, hat mázsányi rob­banóanyagot helyeznek el. Szabályos bergmanncsöves vil­lanyvezetékek hálózatát építik ki, akár a lakóházakban, azzal a különbséggel, hogy itt min­dent kétszeresen, háromszoro­san biztosítanak, nehogy rö­vidzárlat, vagy nedvesség kö­vetkeztében baleset történjen. A biztonság mindenek előtt! A betonhabarccsal elfalazott, te­lített aknák csak a villanyveze­téken át érintkeznek a külvi­lággal. Miután az alagutakba visszahordták a korábban ki­robbantott kőzetet, kezdődhet a robbantás. Az előkészületek hat hetet vesznek igénybe. Ennek elle­nére, sok előnye miatt, egyre gyakrabban alkalmazzák ezt a módszert hazai bányáinkban. A Némahegyi Kőbányában kb. nyolcezer kiló paxitot helyez­nek el, és a robbantástól nyolc­vanezer tonna kgvet várnak. A fúrólyukas robbantás 30 szá­zalékkal több robbanóanyagot emésztene fel. Előnye még az aknásrobbantásnak, hogy egy tömegben nagy mennyiségű követ kapnak, továbbá a kő­mennyiség aprózódik, keve­sebb utántörésre van szükség. O. E. Ügy gondolom, hogy a peda­gógusok is segítenek majd. Bí­zunk az otthonvezető -ügyessé­gében, és reméljük, hogy va­lóban fel tudja lendíteni a falu kulturális életét. Most pedig látogassuk meg az otthon új vezetőjét. Kozsup Mihálynét, aki egyelőre Or­mosbányán lakik. A fiatal asz- szonyka nemrégiben jött ide Nagykőrösről, és máris vál­lalja ezt a könnyűnek egyálta­lán nem mondható feladatot. — Nagy kedvet érzek ehhez a munkához — kezdi. — A kul túrmunkát már a nagykő­rösi gimnáziumban megszeret­tem és később, amikor az ál­talános iskolában tanítottam, akkor is foglalkoztam ezzel a területtel. Itt Ormosbányán a színjátszókat és a tánccsopof- tot segítettem, amivel tudtam. — Mit gondol: könnyű lesz-e ezekkel az emberekkel dol­gozni, akik közé most került? — Ezek az emberek valóban mások, mint a mi vidékünk la­kói. A bányászok valahogy ba- rátkozóbbak, nyíltabbak. Már most megszerettem őket, és re­mélem, hogy a munkahelye­men is megértjük egymást. Tudom, hogy nem lesz könnyű a feladatom, de ha a falu ve­zetői segítenek, akkor biztosan szép eredményeket sikerül el­érni. — Milyen tervekkel megy Izsófalvára? — Elsősorban a KlSZ-fiata- lokat, a tsz-fiatalokat szeret­ném bevonni a munkába. La­kájossá kell tennünk az ott­hont, hogy szívesen járjanak oda az emberek, és jól érezze ott magát mindenki. Ügy ter­veztem, hogy a klubban kul­turális délutánokat rendezünk, TIT-előadásokat tartunk, majd kirándulunk, felvesszük a kap­csolatot a Miskolci Nemzeti Színházzal, meghívjuk a mű­vészeket Izsófalvára, szakkörö­ket szervezünk... szóval lesz tennivaló bőven. Munkámban sokat tud segíteni a férjem is, aki itt Ormosbányán KISZ- titkár. Sikerül-e megvalósí­tani ezeket a szép terveket? Izsófalva kultu­rális életében minden esetre jelentős változásokat kell hoz­ni a függetlenített vezetőnek. Ha a falu irányítói és pedagó­gusai nem hagyják magára, ha segítséget adnak munkájához, akkor ezek a változások való­ban szép eredményekben rea­lizálódhatnak. Az természetes, hogy a legtöbb az otthonveze­tő ügyességén, rátermettségén, tenndakarásán múlik. A jelek biztatóak. A többire majd az idő ad feleletet. Priska Tibor A Pedagógusok Szakszervezete § április 20-án tartja megyei § küldöttközgyűlését A Pedagógusok Szakszerveze- j te Borsod-Abaúj-Zemplén me- , gyei Bizottsága április 20-án, , pénteken reggel 9 órai kezdet- j tel tartja vezetőségválasztó j küldöttközgyűlését Miskolcon, I a Zalka Máté Gépipari Tech- i nikum dísztermében. A köz- j gyűlésen Gyöngyi István szá- j mol be a megyei bizottság j munkájáról, a számvizsgáló bizottság jelentését pedig Ju­ras László terjeszti elő.-----oo°-----­I M iskolcra ion a Párizsi Jégrevü A Párizsi Jégrevü öt évvel ezelőtt szerepelt először ha­zánkban. Ez az együttes ismer­tetett meg minket a jégtánc művészetével, és — bár azóta már többször láttunk jégrevü- műsort — az első, a párizsi mindig emlékezetes számunk­ra. Mint ismeretes, a Párizsi Jégrevü hosszú ideje, igen nagy sikerrel vendégszerepei hazánkban. Budapesti vendég- szereplése után egy-két na­gyobb vidéki várost is felkeres, (öt évvel ezelőtt a vidéki vá­rosok közül csak Miskolcon vendégszerepeit.) Miskolcon április 29-én kezdi meg ven­dégszereplését és május 6-ig bezárólag tizenegy alkalommal lép a közönség elé. A Párizsi Jégrevü együttesében néhány, öt év előtt megkedvelt jégmű­vésszel is találkozik majd a miskolci közönség. Köztük lesz Mirko Virtanen, a remek finn műkorcsolyázó is. A vendég­együttes miskolci előadásainak szervezését a Miskolci Nemzeti Színház szervezési osztálya végzi, részletes felvilágosítás, csoportos látogatások intézése náluk történik.-----o-----­J áriamban — keltembei § tóttá az egész szobát. N1 kapkodtunk ide-oda, újságpapírral befedjük a nyesebb holmikat és g szellőztetéssel kifelé W jük az atmoszférából a longó kormot, hamulis Egyik vendégem kevi hízelgő indulatszavakat s a MIK-re, nekem viszel drámai pillanatban nyelvemlékünk, a Hal Beszéd kezdősorai jutó eszembe, azokat mormol indulatcsillapító jószáni kai: hátjátuk feleim MIK l műk, isa por és homuv < műk... Négy potya tojás Egy önkiszolgáló bolt öt-hat féle árut vásárolt Amikor otthon kirakom kámból a holmit, akkor szem észre, hogy egy ÍJ»' zacskóban négy tojás is 1 pedig én tojást — határo tan tudom — nem. vásá tam. Nyilván az tört hogy a pénztárnál az élőt fizető asszonyság nagy sí« ben a négy tojást a po! felejtette, én meg az én mimnak vélvén azt is a kámba gyömöszöltem. Ha futotta volna időm! legszívesebben visszarohaí a boltba, hátha még el] hét juttatni jogos tulajdw sának. Azóta 5—6 nap telt el, ha a négy tojásra gondol még mindig furdal a lé ismeret a számításom szel hat forinttal megkórosl vevőre gondolván. Az cs> most azért from meg, W ezzel is könnyítsék lelkiis! retemen. De hogy még * bet könnyítsék, azt üzen1 a károsultnak, ő is meg1 demli a leckét s máskor gyázzon jobban arra, hí amit vesz, pakolja is el. okozzon másnak gondot gondatlanságával. f—ti —n „Természetfelelösök’* Egy szenvedélyes kis tu­rista csoport, közte egy igen kedves orvos barátom, az ünnepnapot, ahogy szokta, a hegyek között töltötte. Haza­jövet betértek a perecesi bányász klubba egy kis me­legítő italra. A klubban — éppen nagy nemzeti ünne­pünk volt aznap — vidám volt a hangulat, a bányász elvtársak igen kedvesen fo­gadták a turistákat. Kínál- gatták, élénk beszélgetésbe elegyedtek velük. Ahogy doki barátom meséli, külö­nösen egyik elvtárs volt emelkedett hangulatban. Szó­rakoztatta ízes bemondásai­val, s kínálgatta folyton a vendégeket. Már siettek volna haza, el­búcsúztak és mentek volna kifelé, de ez a jókedvű bá­nyász útjukat állta: — Márpedig a természet­felelősöket nem engedjük! Kéménybontás és a Halotti Beszéd Bérházunk tetején lebon­tották a kéményeket, hogy újakat építsenek helyettük. Előre bejelentették ezt a la­kóknak és figyelmeztették őket, dugják be a kályhacsö­vek nyílásait. A kémény- bontás ennek ellenére nem ment minden veszedelem nélkül. Egyik-másik lakás kéménylyukain időnként olyan törmelék, korom és hamutömeg zúdult le, mint­ha a Niagara-vízesés robaját hallottad volna. Éppen ven­dégeim voltak, amikor ná­lunk is megkezdődött a ké­ményzivatar. Először csak a törmelékek ritkásabb zúdu- lását hallottuk s reméltem, ~ megússzuk baj nélkül a mű- S veletet. Hirtelen azonban § egy hangosabb robaj kísére­S tében alázúdult egy olyan tömeg korom és hamu. hogy § áttörte a tömítést és elárasz­A miskolci televíziós AKI A TELEVÍZIÓ adásait, különösen pedig a naponta je­lentkező híradó-műsorokat fi­gyeli, annak már bizonyára feltűnt, hogy Miskolc az utób­bi időben gyakran szerepel a TV adásaiban, több miskolci, borsodi eseményről ad hírt a TV-híradó. Ez a több — ter­mészetesen — relatív, mert csak a korábbi szereplésekhez képest jelent emelkedést. Ha Miskolcon valami rendezvény van, vagy valami jelentősebb esemény adódik a város, vagy az üzemek életében, már-már megszokottá válik, hogy ott megjelenjen egy fiatal férfiú, kezében filmfelvevővel, né­hány segítője pedig nagyfényű reflektorokkal pásztázza a filmre veendő eseményt. Ez a fiatalember és a TV-híradóban szereplő miskolci események összefüggésben vannak egy­mással. A felvevőgépes férfiú Kovács György, a megyei KÖJÁLL főmérnöke, a Ma­gyar Televízió külső munka­társa, miskolci, illetve észak­magyarországi tudósítója. Nem tekint még hosszú múltra vissza a miskolci tele­vízió-tudósítás. Kovács György a filmezés szerelmese, a TIT keretében működő amatőr filmművészeti kör vezetője, aki főhivatású munkájának maradéktalan ellátása mellett, szenvedélyes amatőrfilmes, az utóbbi időkben pedig a Ma­gyar Televízió tudósítója is. Amikor a képernyőn a mis­kolci eseményeket szemléljük, vagy egy-egy ünpepség részt­vevőinek soraiban olykor ma­gunkat is felfedezzük, aligha jut eszünkbe, hogy miként ke­rül a miskolci esemény a t vízióba. Elfogadjuk, termei tesnek tartjuk, hogy így Elég göröngyös volt pe a még rövid, eddig megtett is. Bár a TIT sok támogat ad a filmművészeti kört nehezen indult a filmkör m kaja. A filmezés nem tart« az olcsó szenvedélyek ki nehéz a felvételek misk előhívatása is. Sok fáradó* tanulást igényel ez a mufl szerkesztő, komponáló kési get, művészi meglátást, rip téri fürgeséget, sokoldalú got. A kör tagjai már készít tek különböző kisfilmeket, kör vezetője, Kovács GyÖ pedig a televíziós riporté kedvelte meg. Sok-sok emlékezetes misK ci tudósítás fűződik az ő ne' hez. Az elmúlt év végén ő I szítette a ragyogó képsort , Lenin Kohászati Müvekbe^ »csapolásról, ő készítette a J portot az Ady-híd melletti i ronyházról. az I. Miskolci 1 Jszágos Grafikai Biennale rt> , nyitásáról, a kamarazene ft Itiválról és még nagyon ! ^miskolci és borsodi vonat s zású eseményről, í NEHÉZ A MUNKÁJA. I> i főbb segítője felesége, 1 Jmaga is szenvedélyes film* >A súlyos felszerelések szá ^ tása is sok gondot okoz, Jlegfőbb gond, hogy kévéi »tudnak a televízió miskolci Jlandó tudósítójáról és érni i kevesen igénylik is a munl Mát és közreműködését. Pe »Kovács György igen szívei tmegy, feleségével szívei lviszi a felvevőgépet, refleá > rókát, küldd a felvételei j Budapestre, a televíziói! Shogy a legközelebbi híradót ’ már az egész ország tudom »szerezhessen arról, ami Ni tkolcon történt. Miskolc és B sód megye ipari, mezőga» sági és kulturális élete sok' i több eseménytől gazdag, m ’amennyiről eddig a TV t adhatott. Jobban igénybe k lene vennünk ezt a leheti get, hogy a modem hírköz a legmodernebb technika ján, rendszeresebben adh . sunk hírt városunk és r ^gyénk életéről. Nem közömt hogy milyen a hírünk. Ebt »pedig a TV és annak hí v megbízottja sokat segíthet. > Van állandó televízió-tudí 'tónk. Éljünk a lehetőséggeü 1 (benedei CSÉPÁNY! LAJOS HuofienMM vallomásai —ä-----/ —■■■ / --------—J- r ab. Egyszerű, hatgyermekes családból származó kisember, akit ma nehéz szólásra bírni. Egy, a nagyon kevés hiteles szemtanú közül, aki Buchen- waldban életben maradt, s akit 1945-ben — felszabadulása után — szenzációra éhes amerikai riporterek fogtak körül dollár­mennyországot ígérve neki, ha elmondja mindazt, amit látott és átélt. Ám ő akkor szótlan maradt és hazavágyott szülőhazájába, Magyarországra, közelebbről Özdra. Itt él azóta is. Egyedül, s csak barátai vannak, mert valamennyi hozzátartozóját meggyilkolták a fasiszták. Sokáig kérleltem, amíg fan­tasztikusnak tűnő élményanya­gát részleteiben is feltárta, hogy megismerhesse mindenki, aki a fasizmussal szemben ma még valamiféle illúziókat táp­lál. Hogy megismerhesse a fel­növő ifjú generáció is, amely — szerencsére — már csak a történelemkönyvből ismeri a fasizmust Április az antifasizmus hó­napja. Jó alkalom is az itt-ott szunnyadó lelkiismeret feléb­resztésére. — Az 52677-es buchenwaldi rab vallomásait elsősorban ifjúságunk figyel­mébe ajánlom. Következik: ÜT ÉS CÉL Gyakran látja maga előtt a gyermekgyilkos Moll, dr. Men- gele gyűlöletes arcát, Ilse Koch bestiális szerelmi életét, s a náci „ambulanz” rémséges tit­kait. Nem meri elolvasni az OAS-fasiszták algériai véreng­zéséről szóló sajtóközleménye­ket, mert álmában akkor a ká- pók „szórakozását” vagy a Visztula-parti vágóhíd ször­nyűségeit látja. Nemrég azt mondotta ne­kem: nagyon aggódom a fej­lemények miatt. Nem értem az amerikai, a francia, az angol és általában a nyugati orszá­gok kormányköreit, hogy sze­met hunynak a revansista náci Németország újjászüle­tése fölött, sőt maguk is biztatják és tömegpusztító fegyverekkel látják el azokat, akik 18 évvel ezelőtt számuk­ra is veszedelmes ellenségként harcoltak a „Deutschland über alles” — eszmék valóra váltá­sáért. — Aggodalmában oszto­zom vele, bár azt Is tudom, hogy a 40-es évek ma nem is­métlődhetnek meg. Ki ez a férfi, aki egy kötet­nyi élő történelemkönyv? Ki az, akinek számára a fasizmus nem elvont politikai fogalom, haném az átélt, s átvészelt leg- szömyűbb esztendők tengernyi kínjának kísértő emlékképel? Egy, a valóban csodával hatá­ros módon életben maradt há­rom. Ózdról elhurcolt buchen­waldi fogoly közül, az egykori 52677-es számú buchenwaldi csák emlékképei elevenednek meg álmaiban, s mire felébred, hajaszálai őszebbekké, szemei fáradtabbakká, arcredői mé­lyebbekké válnak. És egyre gyakrabbak a kisér­tő álmok. Egyre sűrűbben érzi magát álmaiból felriadva a halál árnyékában. Ébren nem, de álmában retteg az ausch­witzi, a buchenwaldi rémké­pektől. Nemrég, az Eichmann-per tárgyalásakor, szinte naponta szakadtak fel gyógyuló sebei, s Servatius ügyvéd szavait olvas­va hátán érezte újból a náci hóhér suhintását, melyet itt kapott a diósgyőri téglagyár helyén, 1944-ben felállított koncentrációs táborban. Félve olvassa a nyugat-németországi fejleményeket, a NATO-ról szóló közleményeket, mert biz­tos benne, hogy azon az éjsza­kán Auschwitz és Buchenwald rémséges emlékeiről álmodik, s felelevenednek a modem rab­szolgaság tengernyi kínjai. tékánál, s testének más helyén is behegedt sebhelyek őrzik fájdalmas emlékeit. Deres kis bajúsza alatt keskeny ajka rit­kán húzódik mosolyra, beesett, fáradt szemei viszont annál gyakrabban lábadnak könnybe. Pedig egy cseppet sem érzé­keny ember. Inkább fásult, másokkal szemben kissé tar­tózkodó és bizalmatlan is. — Ez persze azok után, amit ő át­élt, teljesen érthető. Lassacskán tizennyolc éve már, hogy éjszakánként felriad álmából és csuromvizesre Iz­zadva, halálos kimerültséggel kapkod levegő után, vagy arcát a párnába temetve próbálja el­űzni lidérces álmait. Kisérti a múlt. Akasztott emberek és elevenen elégetett csecsemők üszkös csontjai, gázkamrák és krerríatóriumok fullasztó bűze, lángokban álló gyárak, váro­sok, jajveszékelő, a biztos ha­lállal szemben tehetetlen asz- szpnyok és gyerekek eltorzult arca, vagy szétfröccskölt vértó­L Bevezetés helyett Az a férfi, akit e riportsoro­zatból az olvasónak is alkalma lesz megismerni, nem hisz a csodákban. Csupán azt tartja csodával határosnak — és bi­zonyára majd az olvasó is, — hogy ma él. Éspedig azért, mert majd egy évig járt-kelt szün­telenül a halál árnyékában. A szürkészöld egyenruhába bújt halál százezernyi kegyetlen dö­fését nézte végig — kellett vé­gignéznie — összeszorított né­ma ajakkal és elszorult szívvel. O, — szerencséjére — mindig megmenekült hideg öleléseitől. Külsőre olyan, mint sokan mások. Közepesnél kissé ala­csonyabb termetű, ötven körüli férfi. Haja most már teljesen őszbe borult és homloka felett ' izéles ívben gyérül. Magas homlokát és szikkadt, csontos arcát mély barázdákkal szán­totta tele az élet Jobb halán-

Next

/
Thumbnails
Contents