Észak-Magyarország, 1962. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-14 / 87. szám

2 ESZAKMAGYARORSZAO Szombat, 1962. április 14. Bruttó János felszólalása (Folytatás az 1. oldalról.) ahol a gazdasági vezetés rend­szeresen igényli az egyének és a kollektívák közreműködését, és bátran támaszkodik rájuk a nehézségek leküzdésében. Brutyó János hangsúlyozta a nyilvános értékelés nagy je­lentőségét a mozgalom fejlő­désében, hiszen az nemcsak a mozgalom résztvevőire, hanem a dolgozók összességére is ser­kentőleg hat. Ezután azokról a feladatok­ról beszélt, amelyek a mozga­lom támogatása terén a szak- szervezetekre hárulnak. — Ha jól értelmezzük a szak- szervezetek' szerepét a szocia­lizmus építésében — mondotta —. akkor a szocialista brigádmozga- lopi új vonásaiban együtt jutnak kifejezésre a szak­szervezetek legsajátosabb tennivalói. Itt valósul meg az az elv, hogy a szakszervezetek a gazdálko­dás, a vezetés, a szervezés, a nevelés, a, kommunizmus isko­lái. Nem kell' tehát hetenként kitalálnunk valami újat. Újat maguk a dolgozók alkottak a szocialista brigád mozgalom ki­bontakoztatásával. s ezt kell a szakszervezeteknek minden eszközzel segíteniük. A mezőgazdaságban, az ál­lami gazdaságokban, a gépállomásokon és a ter­melőszövetkezetekben is, érlelődik már a szocialista brigádmozgalom. Igen nagy jelentőségű az a se­gítség, amelyet tapasztalatai­nak átadásával a munkásosz­tály ezen a térén nyújthat a falunak A mezőgazdaságot se­gítő üzemek dolgozói, a szoci­alista brigádok adjanak meg minden segítséget ahhoz, hogy ez a mozgalom a termelőszö­vetkezetekben is mielőbb ki­bontakozzék. Hangoztatta Brutyó János, hogy a szocialista brigádmoz­galom konkrét céljai is az idei terv feladatainak megvalósítás sara irányulnak. És éppen en­nek a feladatnak a fontosságát ismerték fel a dolgozók, ami­kor meghatározták az általuk kezdeményezett kongresszusi munkaverseny célkitűzéseit. A mozgalom résztvevői járjanak élen a kongresz- szusi munkaverseny céljai­nak megvalósításában. Mö­göttük áll egész dolgozó népünk, támogatva sokré­tű, alkotó tevékenységüket. — A szocialista brigádveze­tők országos tanácskozásának az a feladata — fejezte be sza­vait Brutyó János —, hogy minél szélesebbre tárja azt az utat, amelyen hazánkban már több mint negyedmillió dol­gozó indult el. A jelszó, ame­lyet a szocialista brigádmoz- galom írt zászlajára: „szocia­lista módon dolgozni és élni!” váljék a legszélesebb dolgozó tömegek jelszavává, sőt, min­dennapos cselekvésévé és vé­gül életszükségletévé, Brutyó János beszéde után az elnöklő Vas-Witteg Miklós ismertette a szovjet szakszer­vezetektől érkezett üdvözlő táviratot, majd a tanácskozás részvevőinek felszólalásaira került sor. Felszólalások a tanácskozás első nap-án VÉSZI LÁSZLÓ, a Csepeli Motorkerékpárgyár Pannónia brigádjának vezetője munka- csoportjának fejlődéséről, ered­ményeiről beszélt. — Legfontosabb célunk — mondotta — az emberek szo­cialista gondolkodásmódjának kialakitása. Ennek módszereit azonban csak fokozatosan, a mindennapi élet tapasztalatai alapján ismerjük fel és alkal­mazzuk. Nemrég még azt tar­tottuk, a szocialista brigádmoz- gaiom lényeges elemének, hogy a béreket és a jutalmakat a brigád tagjai között egyenlően osszuk fel és a brigád együtt­járjon moziba, színházba. Azóta felismertük, hogy ez az elgondolás. helytelen, tanulás­ra, magasabb színvonalú mun­kára csak a teljesítménynek megfelelő bérezés ösztönöz. HORVATH JÁNOS NÉ, a Magyar Posztógyár fonónője elmondotta, hogy náluk a dol­gozók kétharmada nő, így a brigádok többsége is a nők so­raiból tevődik össze. A moz­galom a gyárban nagyon ne­hezen indult fejlődésnek. 1959- ben négy, 1960-ban mindössze két brigád nyerte el a szocia­lista címet. Lassan aztán meg­változott a helyzet és tavaly a harminchárom versenyző bri­gád közül már tizenhét ért célhoz. Az idén 51 brigád küzd a szocialista címért, illetve annak megtartásáért. Jó eredményeket értek el már a szocialista együttélés ki­alakításában is. A brigád kü­lönböző összejövetelein ma már rendszeresen részt vesz­nek a tagok hozzátartozói is. Törődnek a beteg és nyugdíjas dolgozókkal. meglátogatják őket, sőt a házimunkák elvég­zésében is segítenek nekik. ZAGYVA LAJOS, az V. számú Autójavító Vállalat Lőwy Sándor szocialista .bri­gádjának vezetője javasolta, hogy a többi brigádok is ve­zessék be azt a módszert, amely eleinte ugyan értetlenséggel találkozott: munkafegyelmi fe­lelőssé azt a fiatal dolgozót választották meg, akinek ma­gatartása ellen addig a legtöbb kifogás merült fel. A gondolat szerencsésnek bizonyult, a bri­gád munkafegyelme ma már minden bírálatot kiáll. . MEDVE ISTVÁN, a Mező­hegyes! Állami Gazdaság szo­cialista brigádvezetője azokat a nehézségeket vázolta, ame­lyekkel a régi paraszti szem­lélethez szokott, az új élettel és termelési módszerekkel csak most ismerkedő dolgozók között kellett megküzdeniök. Csaknem másféléves előkészí­tés után, tavaly sikerült 37 brigádot alakítani, s ezek kö­zül 29 már meg is szerezte a szocialista címet. TAKÁCS ISTVANNÉ. a Já­tékkártyagyár és Nyomda Kál­lai Éva brigádjának vezetője elmondotta, hogy brigádja a legfiatalabb és legtapasztalat­lanabb dolgozókból alakult és igen büszkék arra, hogy ennek ellenére már az üzem legjobb­jai közé tartoznak. Az újtípusú brigádok mozgalma az egész gyárban elterjedőben van. A viszonylag kis üzem már 17 szocialista brigáddal rendelke­zik és ezekben a brigádokban tömörül a gyár dolgozóinak majdnem kétharmada. Ezután Varga György, a SZOT titkára bejelentette, hogy a déli óráig 115 brigád­vezető jelentkezett felszólalás­ra. Ezért az előkészítő bizott­ság úgy döntött, hogy az egy napra tervezett tanácskozást szombaton is folytatják. BARNA MIHÁLY, az ÉM. 42. számú Építőipari Vállalat ácsbrigádjának vezetője el­mondotta, helyesli, hogy a szo­cialista cím odaítéléséhez hosz- szabb idő tapasztalataira van szükség. Azzal azonban nem ért egyet, hogy a brigádok munkájával a gazdasági és po­litikai vezetők csak évenként, vagy még ritkábban foglalkoz­nak. TÖRÖK BÉLA mozdonyve­zető. a kaposvári fütőház dol­gozója beszámolt eredményeik­ről, arra kérte a tanácskozás résztvevőit, hogy ismertessék a/ szocialista brigádok verse­nyében szerzett tapasztalatai­kat. mert munkahelyükön mé" nem sikerült a versenv legcél­szerűbb formáit megtalálni. ÖLLÉ JÄNOS, Békés megyei kubikos a fegyelem meghono­sodásáról beszélt, majd Ma­jor Károlyné, a Kaposvári Textilművek dolgozója arról számolt be, hogy tíz brigád nyerte el náluk eddig a szo­cialista címet, öt munkacso­port pedig már másodszor is kiérdemelte a nagy társadalmi elismerést, hogy a szocialista brigádok segítik, tanítják az arra rászorulókat. SZILAGYI IMRE ormosbá­nyai vájár elmondotta: A kez­deti .időkben meglassította a mozgalom kifejlődését, hogy a párt- és szakszervezeti szer­vektől nem kaptak megfelelő támogatást. A nehézségeket azonban sikerült leküzdeniük, úgy, hogy 90 tagú brigádjuk most az év első két hónapjá­ban már 107 százalékra telje­sítette tervét. Az eddigi sike­rek alapján elhatározták, hogy a brigád létszámát 140—150 főre emelik. KOVÁCS KATALIN, a Szombahelyi Cipőgyár Zója- brigádjának vezetője elmon­dotta, hogy brigádjának tagjai kiszesekhez méltóan igyekez­nek dolgozni. A csoportban ugyanis mindenki fiatal és az ifjúsági szervezet tagja. A jó munkához a módszerük a ta­nulás, mindnyájan részt vesz­nek a József Attila olvasókör­ben és a munkásakadémián, szakmai tapasztalataik gyara­pítására pedig a Szigetvári Cipőgyár fiataljaival rendsze­resen kicserélik ismereteiket. Hozzászólása végén felkérte Kádár Jánost, hogy írjon né­hány sort üzeme fiataljainak emlékkönyvébe, ennek a párt első titkára nagy taps közben el ecet is tett. Ezután Kádár János, a Ma- o-var Szocialista. Munkáspárt Központi Bizottságának első tKkára, a Minisztertanács el­nöke mondott, beszédet. Kádár János lelkes ianssal fogadott beszéde után az el­nöklő Polvák János a tanácsko­zást berekesztette. Kádár János elv társ beszé­dét és a szombati tanácskozás eseményeit lanttnk holnaoi. va­sárnapi számában ismertetjük. Jegyzetek a „remény"városából — Genfi mozaikok — NEM HISZEM, hogy bárki is szerénytelenséggel, vagy szak­mai sovinizmussal vádolna bennünket, újságírókat, ha azt mondjuk: igen fontos szere­pénk volt a genfi leszerelési értekezleten. Nem hiába vol­tunk több mint hétszázan a vi­lág csaknem valamennyi fon­tosabb országából! Naponta húsz telefonfülkéből, szerte­ágazó telex-hálózaton keresz­tül, a rádió'és a tv hullámain számoltunk be a tárgyalások minden lényeges mozzanatáról, hogy a közvélemény nyomon követhesse a sorsdöntő konfe­renciát Mégis — most már utólag bevallhatom — tulaj­donképpen sohasem voltunk szemtanúi a tanácskozásoknak. Mindig csak másodkézből sze­reztünk tudomást a történtek­ről: a szóvivők sajtóértekezle­tein, a hírügynökségek anya­gából, de leginkább a többi új­ságíróval folytatott eszmecse­rékből. Nem is kívánhattuk persze, hogy hétszáz nyugtalan tudósító jelenlétében, kattogó tv- és filmfelvevőgépek per­gőtüzében tárgyaljanak a kül­döttségek olyan rendkívül fon­tos dologról, mint a leszerelés, így hát, míg a 17 ország dele­gátusai a Genfi-tó partján, a fehérmárvány homlokzatú Nemzetek Palotájában érte­keztek, mi a város központjá­ban lévő sajtóházban tanyáz­tunk mindennap, reggeltől ké­ső estig. Mindkét épületnek gazdag, ha nem is túlságosan dicsősé­ges „nemzetközi” múltja van. A Nemzetek Palotája eredeti­leg a balvégzetű Népszövetség részére készült, de mire fel­épült, a Népszövetség már ha­lott volt. Most az ENSZ euró­pai szervezetei székelnek meg­számlálhatatlan termeiben. Egyik teremben ülésezett a gen­fi háromhatalmi atomértekez­let is, míg a 353. ülés után dolgavégezetlenül feloszlott. A rossz példák egész sora figyel­mezteti a mostani értekezlet résztvevőit: nem lehet tovább halogatni a leszerelés megva­lósítását. Hiszen az alternatíva csak katasztrófa lehet. Erre in­tenek azok a komor szavak is, melyeket a tizennyolchatalmi bizottság tanácstermének falá­ba véstek: „A népek vagy le­szerelnek, vagy elpusztulnak.” A SAJTÓHÁZ ezzel szem­ben „civilben” (vagyis amikor nem folyik nemzetközi jelen­tőségű értekezlet) „svájci ille­tékességű”. Genf kanton taná­csának székhelye. A harmin­cas években azonban a Nép- szövetség bérelte az épületet és itt tartotta üléseit. Abban a nagy teremben például, ahol mi, újságírók naponta dolgoz­tunk (mármint azok, akiknek nem volt külön irodahelyisé­gük) negyedszázaddal ezelőtt Hajié Szelasszié etiópiai csá­szár szenvedélyes szavakkal kérlelte a Népszövetséget: se­gítsen kiűzni hazájából az olasz fasiszták rablóhadait. A kérés süket fülekre talált. A német és olasz fasiszta agresz- szióval szemben a Népszövet­ség tehetetlennek bizonyult. ,,Ne hagyjuk, hogy megismét­lődjék a múlt” — figyelmeztet­te a “leszerelési értekezletet Etiópia mostani küldötte. S aki csak becsületes és békét akaró volt az újságírók között, arról írt: űzzék ki a genfi ta­nácstermekből a háború visz- sza-viszatérő kísértetét, s a „csalódások szimbólumából” váljék végre Genf a „remény városává”. Hogy lehet-e eredményt re­mélni a leszerelési konferen­ciától, az persze állandó be­szédtéma volt az újságírók kö­zött. A szocialista és a semle­ges országok tudósítói egytől egyig azért „drukkoltak”, hogy végre megegyezés szülessen, ha csak valamilyen részkér­désben is. Még az angolok is igyekeztek a szovjet és az amerikai álláspontokban meg­találni a „közöst”, a „hason­lót”. Az amerikaiak ezzel szemben többnyire pesszimis­ták voltak. Tudósításaikban már előre visszautasították a szovjet javaslatokat. Előfor­dult, hogy alaposan fel is sül­tek. Például a Szovjetuniónak a Nyugat-Berlinre vonatkozó javaslatáról napokon keresztül azt írták: „Elfogadhatatlan”, „Rusk külügyminiszter el fog­ja utasítani” stb. Aztán egyik napról a másikra — legna­gyobb meglepetésükre — meg­született az a bizonyos szovjet —amerikai közös közlemény, amely nemcsak a fennálló „vé­leménykülönbségekről”, ha­nem az egyes kérdésekben meglévő „egyetértésről” is em­lítést tett és kilátásba helyez­te a további tárgyalásokat. A legkárörvendőbbek a nyu­gatnémet újságírók voltak. Sze­rintük semmiféle megegyezés­re nincs kilátás. Mint a tűztől, úgy irtóztak még annak emlí­téseiül is, hogy a közép-euró­pai atommentes övezetről szó­ló Rapacki-terv kedvező fo­gadtatásban részesült az el nem kötelezett országok kül­döttségei részéről. De legesleg- jobban attól a lehetőségtől fél­tek, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok netalán megegyezik az „atomklub le­zárásában”, vagyis megakadá­lyozzák az atomfegyverek át­adását újabb országoknak. Ez pedig egycsapásra véget vetne Nyugat-Németország atomha­talmi alürjeinek. PEDIG A GENFI értekezlet első szakasza végén úgy lát­szott, hogy e kérdésben való­ban van esély a megegyezésre, csakúgy, mint egy esetleges meg nem támadási szerződés aláírására a Varsói Szerződés és a NATO államai között. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy reálisnak látszik valamiféle együttműködés a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a világűrkutatásban és nincs kizárva a nyugat-berlini kér­dés esetleges rendezése sem, akkor már együtt is van az a napirend, amely egy nagyha­talmi csúcstalálkozón szerepel­hetne. Ezt a kedvező perspek­tívát persze alaposan felborít­hatja az Egyesült Államok kormányának az a jnost már nyilvánvaló elhatározása, hogy a viharos nemzetközi tiltako­zás ellenére, április második felében végrehajtja — az an­golokkal együtt — a tervbe vett nukleáris kísérlet-soroza­tot. S noha már a március vé­gi napokban is látszott, hogy az amerikaiak semmiképp sem hajlandók ésszerű megegyezés­re az atomkfsérletek betiltásá­ról, az újságírók, amikor haza­utazás előtt a sajtóházban bú­csút vettek egymástól, mégis többnyire azzal váltak el, hogv a „viszontlátásra "májusban”. Vagyis — a viszontlátásra a csúcstalálkozón. Bebrite Anns Szabadságot a hős spanyol népnek! Rómában pénteken kezdődött meg „a spanyol nép szabad­ságáért” összehívott nemzet­közt találkozó. A magyar Szakszervezetek Országos Ta­nácsának elnöksége az alábbi táviratot intézte a találkozó elnökségéhez: — Két és félmillió magyar szervezett dolgozó nevében őszinte üdvözletünket küldjük nagy jelentőségű találkozójuk résztvevőinek és sok síkért kí­vánunk munkájukhoz. A leg­teljesebb mértékben támogat' juk azt a harcot, amelyet a vi­lág haladó erői a Franco fa' siszta diktatúra alatt szenve­dő spanyol nép igazságé ügyéért folytatnak és önökké együtt követeljük: Szabadsági a hős spanyol népnek! Szabad­ságot a bebörtönzött spanyol antifasiszta harcosoknak! A Magyar Szakszervezet^1 Országos Tanácsa elnöksége Vasárnap nyílik meg Sárospatakon „A spanyol nép szabadságharca“ című kiállítás A Legújabbkori Történeti Múzeum a sárospataki Rákóczi Múzeummal karöltve Sárospa­takon is bemutatja ,,A spanyol nép szabadságharca” című emlékkiállításának anyagát. A nagy érdeklődésre számot tart­ható, érdekes kiállítást a sá­rospataki várban rendezik meg. A kiállítást április 15-én, vasárnap délelőtt 11 órakoí Cseterki Lajos elvtárs, MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a' megyei pártbizott­ság első titkára nyitja meg. A spanyol nép szabadsághai-cát megörökítő anyagot Gerelyei Endre, a Legújabbkori Törté­neti Múzeum főigazgatója is­merteti a megnyitó ünnepség résztvevőinek. Heves vita a genfi leszerelési értekezleten Genf (MTI) Pénteken délelőtt tartotta Genfben Jiri Hajek csehszlo­vák külügyminif^terhelyettes elnökletével 20. plenáris ülését a tizenhéthatalmi leszerelési értekezlet. A két és félórás ülés első részében ismét a nukleár ris fegyverkísérletek meg­szüntetésének kérdéséről folyt vita. Dean, az amerikai küldött­ség vezetője jegyzőkönyvbe vé­tel céljából felolvasta a wa­shingtoni külügyminisztérium nyilatkozatát, amely — mint ismeretes — elutasítja az ön­kéntes moratórium gondolatát. A nyilatkozat heves vitá­ra adott okot. Zorin külügyminiszterhelyet­tes, a szovjet küldöttség veze­tője hangsúlyozta, hogy kiáb­rándítónak tartja a negatív választ, amely súlyos csapás a leszerelési értekezletre. A to­vábbiakban a szovjet küldött kifejtette, nem érti, hogy az amerikaj külügyminisz­térium miért a Szovjet­unióhoz intézte a nyilat­kozatot és miért nem azokhoz, akik a csütörtöki ülésen a morató­riumot javasolták, — tehát Ar­thur Lall indiai küldötthöz és a többi el nem kötelezett or­szág képviselőjéhez. Ezt követően Dean ameri­kai és Godber angol küldött azt próbálta bizonyítani, hogy a moratórium javaslat a Szov­jetuniótól, nem pedig az cl nem kötelezett országoktól származik. Zorin válaszul felolvasta a csütörtöki ülés jegyzőkönyvé­nek azt a részletét, amelyből kitűnik, hogy Lali indiai küldött önkén­tes moratóriumra szólítot­ta fel az atomhatalmakat, még mielőtt a szovjet kül­döttség javaslata elhang­zott volna. A péntek délelőtti ülés má­sodik részében folytatták a vi­tát a megkötendő leszerelési szerződés bevezető cikkelyének szövegtervezetéről .■ Tarabanov bolgár külügymi­niszterhelyettes rámutatott, hogy a leszerelési szerződés­nek konkrét formában rendel­keznie kell a külföldi katonai támaszpontok felszámolásáról. Kifejtette továbbá, hogy az ál­talános és teljes leszerelés megvalósítására lord Home an­gol külügyminiszter által java­solt kilenc év túlságosan hosz­szú idő és megfelelőbbnek tart­ja a négyéves szovjet javasla­tot. Románia képviselője szintén a külföldi katonai támaszpon­tok felszámolását sürgette és hangoztatta, hogy az Egyesült Államok külföldi támaszpont­jai a Szovjetunió ellen irá­nyulnak. Zorin szovjet külügyminisz­terhelyettes ezután kifejtette, véleménye szerint helyénvaló, hogy határidőt szabjanak a megkötendő »leszerelési szerződés beve­zető cikkelye tervezetéhez benyújtandó további javas­latoknak. Indítványozta, hogy a végső határidőt hétfő reggel tíz órá­ban állapítsák meg és a két társelnök ezután tegyen kísér­letet egységes szövegtervezet kidolgozására. A szovjet javaslatot elfogad­ták. A leszerelési értekezlet ápri­lis 16-án, hétfőn délelőtt — magyar idő szerint 10 órakor — tartja következő plenáris ülését. A péntek délelőtti ülés után az el nem kötelezett országok képviselői nyom­ban összeültek bizalmas tanácskozásra. Délután összeült a Szovjet­unió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia képviselőiből álló albizottság, amely a nuk­leáris fegyverkísérletek meg­szüntetésének kérdésével fog­lalkozik. * 20 Egy józan hang : Az UP1 washingtoni je- \ lentése szerint Frank ko- j walski, az amerikai kép- j viselőház tagja csütörtökön I felhívta Kennedy elnököt, j I halassza el az atomfegyver- ; j kísérletek újrafelvételét. ■] 1 amíg tárgyalásokra van | remény a kísérletek be- I tiltása kérdésében. | „Amíg van tárgyalási | alap — jelentette ki —, j I addig remélhetünk sikert i a kísérletek betiltása és a I leszerelés vonat kozásá- ' ban” Az amerikai kong- 1 resszusi képviselő hang- | súlyozta, 'hogy ^.szomorú : dolog volna, ha er, a re- I meny összeomlanék a kí­sérletek felújítása miatt, olyan időszakban, amikor : még folyik a vüa”i Egyetértünk! tazianiiiiimiwwmmuHMwmwnwMwmni»H»iiM'i»i.|^——Mwowmanwimu. 5 Újabb amerikai földalaíii aíomrobbantás Washington (AP) Az Amerikai Atomerő Bi­zottság közleménye szerint az Egyesült Államok nevadai atomkísérlet| telepén csütör­tökön a föld alatt felrobban­tottak egy „kisméretű” nukle­áris szerkezetet. Robbanóereje 20 000 tonna hagyományos rob­banóanyagénak felelt meg A most folyó amerikai kísérlet- sorozatban ez volt a húszon» hetedik földalatti atomrobban» tás; Az ügyész halálbüntetést kért Jouhaudra Jouhaud volt francia tábor­nok bírósági tárgyalásán pén­teken került sor az ügyész be­szédére, aki halálbüntetés ki­mondását kérte. Az ügyész rá­mutatott, hogy Jouhaud része­se volt a tavaly áprilisi puccs­kísérletnek és vezető saerepet játszott az OAS tevékenységé» nek irányításában. Hangsú» lyozta, a halálbüntetést a nett»« zet nevében kéri. amely éppé« most hagyta jóvá a kormány algériai politikáját. A vád kép­viselője részletesen ismertette a volt tábornok tevékcnyséaé*.

Next

/
Thumbnails
Contents