Észak-Magyarország, 1962. április (18. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-07 / 81. szám
: Szombat, 1962. április 7. ESZAKMAGYARORSZÄO 3 és gazdálkodás a termelőszövetkezetekben Mindjárt elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy akadhat és talán akad is olyan mezőgazdasági, vagy éppen közgazdasági szakember, aki nem ért teljes egészében egyet a termelés és a gazdálkodás fogalmának különválasztásával. Feltétlenül igaz, hogy a termelés és a gazdálkodás szoros összefüggésben Van egymással. Azonban termelőszövetkezeteink — mint nagyüzemi gazdaságok — éves mérlegei, a lehetőségek és az eredmények Összehasonlítása, továbbá a termelt termés- mennyiség és a közös gazdaság tiszta nyereségének összehasonlításakor adódó, feltűnő különbségek azt bizonyítják, hogy igenis foglalkozni kell a termelés és a gazdálkodás egysége közötti — ma még — igen jelentős és mind a termelőszövetkezeti tagságot, mind a népgazdaságot érzékenyen érintő hézagokról. A termelőszövetkezeti — nagyüzemi — gazdálkodás célja és jelentősége világos: felemelni, gazdagabbá tenni a falut a több és olcsóbb termelés útján. S ez természetszerűleg az egész ország, az egész népgazdaság érdekeit is hasznosan, eredményesen szolgálja. Azt nem nehéz megállapítani, hogy a kisparaszti gazdaságokból összeillesztett új termelőszövetkezeti gazdaságok — a kezdeti tapasztalatlanságok ellenére — általában már az első közös esztendő során magasabb átlagtermést értek el, illetve több terménnyel, élelmiszerrel segítették a népgazdaságot, mint az egyéni termelés adta lehetőségek közepette. Tehát a j nagyüzemi forma, a gépi munka és a tudományos termelési módszerek alkalmazása követ- I keztében növekedett a termelés. A termelés ! megnövekedett szintje azonban még nem min- | den. Ha képletesen, „lépcsőfokokban” fejez- j hénk ki a kisparaszti, kisüzemi termelés és a 1 fejlett nagyüzemi gazdálkodás közötti különbséget, azt mondhatnánk, hogy az eltérés csupán egy lépcsőfoknyi. Bár önmagában véve az is jelentős, hogy az eddig 100 holdban mért kisüzemi területről tíz, tizenöt mázsával több kenyérgabonát takarítunk be nagyüzemi módszerekkel, azonban ha ez a több csak a valamikor kihasználatlan mezsgyék hasznosításával, valamint a nagyobb ráfordítással: alaposabb talajmunka, műtrágya v— következik be, gazdaságilag nem értük el a kívánt eredményt, azaz nem növeltük a termelékenységet. Az újonnan alakult, illetve csak két-három- esztendős múltra visszatekintő termelőszövetkezeteink éves mérlege viszont éppen azt mutatja, hogy a termelési költség csökkenése hem ’ párhuzamos a termelés növekedésével. Röviden szólva: alacsony szintű, nem megfelelő a gazdálkodás. Mit mondanak a számok? A tényt — hogy megyénk termelőszövetkezeteinek nagy többségében nincs meg a termelés és a gazdálkodás összhangja — a legkézzelfoghatóbban a termelési adatok, a számok illusztrálják. Országosan elfogadott, illetve kimunkált „mérce”, hogy termelőszövetkezeteink, nagyüzemeink egy szántóegységre jutó termelési értékének feltétlenül meg kell haladnia az 1200 forintot, mert már az 1200 forintos termelési értékkel is csupán a minimumot adja a termelőszövetkezet mind a tagságnak, mind a népgazdaságnak. Ezzel szemhon megyénk termelőszövetkezeteinek jelentős része — különösen az elmúlt gazdasági évben még az 1000 forintot sem érte el az egy szántóegységre eső termelésben. S még feltűnőbb — éppen ezért alaposabb elemzésre szorul —, hogy a termelési érték, a gazdálkodás, a jövedelem alakulása szempontjából óriási különbség van néhány hasonló adottságokkal, lehetőségekkel, földterülettel és munkaerővel rendelkező közös gazdaság között is. ez feltétlenül a gazdálkodás hiányosságát bizonyítja. Nem lenne egészen reális dolog a leggyengébben és a legeredményesebben munkálkodó termelőszövetkezet közötti különbséggel pole- rhizálni, hiszen a tállyai Üj Élet Termelőszö- Vetkezet egy szántóegységre eső termelési értéke csupán 77 forint, s akad közös gazdaságunk, amelynél ez a mutatószám 3000. Nézzük theg inkább, milyen jelentős eltérést mutatnak ? termelési és gazdálkodási adatok két, körül- belül egyforma adottságokkal rendelkező termelőszövetkezet esetében. A taktaharkányi Naladás és a mezőzombori Kölcsey Termelő- szövetkezet a szerencsi járás két, körülbelül azonos nagyságú, csaknem szomszédos közös ^zdasága, mégis jelentős eltérés mutatkozik a két közösség nem csupán gazdálkodása, ha- neth termelése között is. Taktaharkfcnyl Haladás Tsz: Mezözoinbori Kölcsey Tsz: 2489 396 143-^ 246 000 933 000 872 000 Terület, szántóegységben Tsz-tagok száma dolgozó tsz-tagok száma Áruértékesítés, forintban ®erttházás, forintban fénybe vett hitel Ngy szántóegységre eső termelési érték, forintban ESy tagra eső jövedelem . Észrevehetően óriási az eltérés. Nem nehéz is zárni tani, hogy — a szántóegységre jutó ^rrnelési érték közötti különbözetet tekintve T~’?ern kevesebb, mint 3 591 627 forinttal több "fű- f termelt volna ugyanazon a területen Kölcsey tagsága, ha úgy gazdálkodik, mint a ' üpán egy esztendővel idősebb taktaharkányi aladás. És ez nem jelentéktelen összeg! De jíi L^r a ,szama<3atoknäl tartunk, hadd közöl- nk néhány — csupán a gazdálkodás íok1842 324 218 905 000 689 000 492 000 2405 12 381 962 4585 mérőjét mutató adatot. Nézzük meg, hogy alakult a termelési költség, a ráfordítás és megtermelt érték aránya az egyik és hogyan a másik közösségben. Növénytermelésben: Ráfordítás: Bevétel: Haladás Tsz 3 603 000 Ft 4 498 000 Ft Kölcsey Tsz 911 000 Ft 508 000 Ft Állattenyésztés: Ráfordítás: Bevétel: Haladás Tsz 1 321 000 Ft 2 063 000 Ft Kölcsey Tsz 436 000 Ft 743 000 Ft Segódiizemágak: Ráfordítás: Bevétel: Haladás Tsz 449 000 Ft 430 000 Ft Kölcsey Tsz 118 000 Ft 78 000 Ft össz-üzemviteli költség alakulás: Kiadás: Bevétel Haladás Tsz 3 603 000 Ft 4 498 000 Ft Kölcsey Tsz 2 651 000 Ft 1 377 000 Ft Elvitathatatlan tehát, hogy a két termelő- szövetkezet közötti különbség nemcsak a termelés mennyiségében, hanem a gazdaságosságban, azaz: a gazdálkodásban is jelentős. Jobb szervezést, több figyelmet A mezőzombori Kölcsey Termelőszövetkezet főbb gazdasági mutatószámait tekihtve azonnal megállapítható, melyek voltak a gyenge eredmények alapvető okai. A termelésben mutatkozó kiesés, az alacsony termésátlagok elsősorban annak tulajdoníthatók, hogy a tagság 36,1 százaléka dolgozott csupán, s természetes dolog, hogy a tavalyi rossz időjárás következtében ez kétszeresen megbosszulta magát. Ami viszont a gazdálkodást illeti: év közben nyilvánvalóan nem kísérték figyelemmel a termelési mutatószámok alakulását, illetve hiába is kísérték volna figyelemmel, ha nem volt tagság, amely képes lett volna megfordítani a jövedelmezőség ilyetén alakulását. Termelőszövetkezeteink ez esztendőben minden tekintetben biztosabb alapokról indulnak. A mérleghiányos közös gazdaságokban is jók a feltételek. Az őszi kalászosokat mindenütt elvetették, azok jól teleltek. Alig-alig akad mélyszántásán terület. Tehát ez évben a termelés tekintetében jobb eredményekkel számolhatunk. Igen fontos dolog azonban, bogy a gazdaságosság, a jobb gazdálkodás tekintetében is megtegyük a szükséges lépéseket. Hiszen nem mindegy, hogy milyen ráfordítással, milyen önköltséggel érünk el nagyobb terméshozamot, nem közömbös, hogy a 7—8 százalékos hozamnövelés párosul-e a termelékenység növekedésével vagy sem. A mezőzombori Kölcsey-nek s a hozzá hasonló közös gazdaságoknak feltétlenül nagyobb gondot kell fordítaniuk a jobb munka- szervezésre, a megfelelő munkaerő biztosítására, de év közben az önköltség alakulására is, mind a növénytermelés, mind az állat- tenyésztés területén. A jó gazdálkodás objektív akadályai Nem állíthatjuk, hogy termelőszövetkezeteinknél már megvannak az adottságok a gazdálkodás menetének, a mutatószámok alakulásának szakszerű irányításához és ellenőrzéséhez. A termeléshez általában megvannak már a hozzáértő szakemberek, a mezőgazdászok. S ők értenek a gazdálkodáshoz, a mutatószámok ellenőrzéséhez is. Azonban nincs rá idejük, hiszen az esedékes mező- gazdasági munkák szakmai irányítása, ellenőrzése éppen elegendő egy ember számára. Es végső soron a mezőgazdászok nem közgazdászok, már pedig a gazdálkodás irányítása, ellenőrzése feltétlenül közgazdasági ismeretet, hozzáértést igényel. Valamivel könnyebb már az olyan termelőszövetkezeti elnök sora, aki elnöki iskolát végzett, és hozzáértő, képzett, köegazdasági ismeretekkel rendelkező főkönyvelővel, könyvelőkkel dolgozik. Itt nem jelent különösebb gondot megnézni, mondjuk év közepén: hogy alakult az állattenyésztésben a termelés és a ráfordítás aránya a tervezetthez képest, tehát hol kell segíteni. Néhány termelőszövetkezetünkben azonban még mindig nem tértek át — szakember hiányában — a kettős-könyvelésre sem. A rovatos könyvelésből viszont művész legyen, aki pontosan ki tudja mutatni a különböző üzemágak költségeinek alakulását. Ezek ismerete nélkül viszont nem beszélhetünk tervszerűen irányított és ellenőrizhető gazdálkodásról. Ez évben már csaknem valamennyi közös gazdaság rátért a kettős-könyvelésre. Az idén különös gonddal készültek a termelőszövetkezetek éves tervei is. fokozottabban figyelembe véve a helyi adottságokat, lehetőségeket. Mindez igen jó alap ahhoz, hogy szervezettebb, ellenőrzöttebb legyen a termelésen kívül a gazdálkodás is. A fejlődéshez, az előrelépéshez azonban elengedhetetlenül szükséges, hogy a termelőszövetkezet elnöke, vezetősége, s nem utolsósorban a főkönyvelő és a könyvelők erejükhöz mérten fordítsanak gondot a termelési mutatók alakulásának alapos megfigyelésére is. Lehet, hogy ez többletmunkát jelent, azonban olyan többletmunkáról van szó, amely megéri a fáradságot. Egyes közös gazdaságok már különböző új módszerek bevezetésével lcönnyítenek az ellenőrzésen. A csobaji Tiszamente Termelőszövetkezetben például ez évben bevezetik a kettős-munkalap rendszert. így mindenkor ellenőrizhetik, hogyan alakul a munkaegységráfordítás a különböző üzemágaknál, de maga a termelőszövetkezeti tag is pontosan tudja hány egységet téliesített. Az ilyen újítások, a költségráfordítások egyeztetése a tervszámok- •kal. s a hiba esetén történő azonnali változtatás mar jelentős lépés előre az ésszerű, eredményes gazdálkodás útján, Barcsa Sándor Fokozottabb gondot kell fordítani a mérnökök továbbképzésére Tanácskoztak a Lenin Kohászati Művek mérnökei A LENIN KOHÁSZATI Művek mérnökei a napokban tanácskozásra gyűltek össze a Bartók Béla Művelődési Házban. A vitaindító beszédet Káli Lajos, az LKM munkaügyi igazgatója tartotta, A beszámoló értékelte a mérnökök eddigi tevékenységét és megállapította, hogy nincs szégyenkezésre okuk. Ezt bizonyítja a gyár termelésének évi 8—10 százalékos emelkedése, olyan nehéz műszaki feladatok megoldása, mint például az érctömörítő megépítése, a kiskohók térfogat- és járatintenzitásának növelése, az acélműben gyártott ötvözött acél termelésének növelése, vagy a háromüstös csapolás bevezetése. Mindezek és még sok más újítás jelentősen hozzájárult az üzem gazdaságosabb termeléséhez és korszerűsítéséhez. A felszabadulás előtt negyven mérnök dolgozott az üzemben, ma kétszáznegyven a létszám. így lényegében meghatszorozódott az LKM mérnökeinek száma. A beszámoló megállapította, hogy a szakmai aktivitáson kívül örvendetesen megnőtt a mérnökök politikai aktivitása is. Sokan tanulnak a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemen, s rendszeres politikai oktatásban több mint 130 mérnök vesz részt. Sokat segítenek a mérnökök a társadalmi munka szervezésében, a szakma ifjú mestere és más mozgalmak patronálásában is. Felvetett a vitainditó előadás néhány megoldatlan kérdést is, köztük a szakmai továbbképzés problémáját. Igaz ugyan, hogy a megkérdezett mérnökök 99 százaléka elmondotta, hogy rendszeresen olvas szakkönyveket* folyóiratokat és tanulmányozza a szakmájával kapcsolatos eredményeket, tapasztalatokat. De összesen csak három mérnök tűzte ki célul a tudományos fokozat elérését, s kevesen törekszenek a második diploma megszerzésére, azaz lassan növekszik a szakmérnökök száma. Rendszerbe foglalni a mérnöktovábbképzést, nagyobb kedvet csinálni a fiatal mérnököknek a szervezett, komoly tanuláshoz — ez a feladat, és ebben az idősebb, tapasztaltabb mérnököknek igen fontos szerep jut a jövőben. A nyelvtudás sem kielégítő. A mérnökök közül körülbelül harmincán beszélnek idegen nyelvet. A vállalatvezetőség által indított nyelvtanfolyamok részvétlenség miatt félbeszakadtak. Pedig a szakirodalom megismerése és a külföldi tanulmányutak, tapasztalatcserék szempontjából is egyre inkább nélkülözhetetlenné válik minden mérnök számára legalább * egy idegen nyelv ismerete. Foglalkozott még a beszámoló azzal is, hogy kevesen vesznek részt tevékenyen a tudományos egyesületek munkájában. továbbá azzal, hogy nem kielégítő még az LKM és a Nehézipari Műszaki Egyetem kapcsolata. Az lesz az igazi megoldás, ha az egyetem és az üzem távlati kutatási programját megfelelően összehangolják, s ha az LKM hagytu- dású mérnökei segítenek az egyetemi oktató munkában, és fordítva: az egyetem tudományos munkatársai jobban bekapcsolódnak az üzem életébe. Végül — sok más probléma között — a fiatal mérnökök helyzetéről, képzéséről is szó esett. Problémaként vetette fel az előadás, hogy a fiatal mérnökök nagy része nem ismeri eléggé az üzemet, és saját munkaterületén meglehetős elszigeteltségben dolgozik. A hozzászólók sok értékes javaslattal egészítették ki a beszámolót. Dr. Diószeghy Dániel, a Műszaki Egyetem tanára, a Hőtechnikai Kutató Állomás vezetője például elmondotta, hogy a jövőben szélesebb körben vonják majd be a hallgatókat a különböző gyakorlati jellegű kérdések kidolgozásába. Gábor Béla azt javasolta, hogy a gyárba kerülő fiatal mérnökök egy évig a legkülönbözőbb üzemrészeknél töltsenek hosszabb-rövi- debb időt, hogy így részleteiben és összefüggéseiben megismerhessék az üzemet. A FÉLNAPOS tanácskozás után egyöntetű volt a vélemény, hogy az itt elhangzottak rendkívül sokat segítenek az LKM mérnökeinek munkájuk további javításában. — A KÖZÉPISKOLAI kollégiumok országos munkaértekezletét április 9-én, 10-én rendezi meg a Művelődésügyi Minisztérium és a KISZ Központi Bizottsága Budapesten. A munkaértekezletre több külföldi országból is várnak vendégeket Nem egyszerű sütöde (Tudósítónktól.) Nemrég adták át a forgalomnak Szlovákia egyik legkorszerűbb sütödéjét, ahol olajfütéssel ellátott átfutó szalag-kálvhákat létesítettek. A sütöde napi kapacitása 30 tonna kenyér és sütemény, tehát éppen annyi, amennyit edlig kilenc sütöde termelt. A gépeknél nők is dolgoznak, egyik közülük Helena Vercspejová, akit' alábbi képünkön mutatunk be. mm* mmsmikééű« Utolsó „simítások” a kisült kenyéren. J. L. ,Ezeiszemű" védelem Az erőműépülct «££ mellett két üvegezett falú fülke látható. Az egyik fülke berendezése nagyon érdekes. Kopott asztalon villamossági felszerelések. oldalt különféle méretű vascsövek halmaza. Három, pufajkába öltözött munkás álldogál az üvegfalon kívül. Egyikük hangosan olvassa a plakátszerű felírást, ameiy tudtul adja, hogy a kiállított felszerelések Boczky János villanyszerelő lakásáról kerültek elő. A másik kettő — a leltárfelsorolást hallgatva — csöndesen mormolja: — Ott vannak a kapcsolók. — Meg a két vasszék is. — A motoralkatrészek is . .. Egy idő után fejüket csóválgatva tovább mennek. Mások jönnek, megjegyzéseket tesznek, hogy hát szinte hihetetlen, hogy egyes emberek ide süllyedjenek. Lopják, pazarolják a közvagyont, szégyent hoznak az erőmű becsületes dolgozóira. A Borsodi Hőerőműben nem ez az első eset, hogy a közösség megkárosítását így hozzák nyilvánosságra és szemléltetően mutatják be; az illető mennyi kárt okozott. Az erőmű kollektívája mélységesen elítéli az ilyen tetteket, s kiközösíti maga közül ezek elkövetőit. Úgy érzik, mintha személyes sérelem érné őket. A dolgozók zöme a tettek megítélésében önmagából indul ki, nem tudja feltételezni, hogy akadnak másképpen gondolkozók is. Itt van például az említett villanyszerelő esete. Boczky jól dolgozott, rendes embernek ismerték — úgy, hogy a szemléltető példa nélkül — nehezen hitték el, hogy ez az ember sorozatosan megkárosítja a közösséget. Egyébként a hiszékenység gyakran okoz gondot. A szekrények ajtaja sokszor tárva nyitva. — Minek csuknám be, — mondják ezek az emberek —, ki nyulkálna az én szekrényembe? És előfordult, hogy ugyanez a dolgozó később, kicsit zavartan jelentette a dolgot: — Valaki a szekrényemből kivette ezt, meg ezt... A hőerőműben egyre jobban megbecsülik a köztulajdont. Persze, a mintegy 1300 ember között elvétve akad egy-egy olyan, aki kisebb, nagyobb hibát vét. Egyik esetben például a szénnel teli vagonok közé tévedésből bekerült egy kővel megtöltött vagon. A hanyagság, a nemtörődömség következtében a kő bekerült az őrlőmalmokba. Előfordul, olyanok is kárt okoznak, akiknek másokat kellene óvni ettől. A társadalmi tulajdon védelme egyre inkább az egész közösség ügyévé válik. Ez a. tömegmozgalom voltaképpen egy brigádból indult ki. A brigád egyik tagja engedélyt kapott arra, hogy saját részére elkészíthessen néhány vaskerítésszakaszt. Az ember gondolt egyet, s két szakasszal többet készített el, illetve akart kivinni. A dolog kitudódott, s a brigád pusztán emiatt nem kaphatta meg a szocialista címet. A brigád az elmúlt év augusztusában újból szerződést kötött, s vállalásuk egyik1 pontjaként valamennyien telada- tuknak tekintik a köztulajdon védelmétj Az Urbán-brigád zése nagy visszhangra talált. Az erőmű 32 brigádja határozta el: szocialista emberként él, dolgozik. A szocialista címet kiérdemelni akaró brigádokban van egy-egy társadalmi tulajdon védelmi felelős. Bár valamennyi brigád tag őrködik a közvagyon felett, de a megbízottnak külön is feladata, hogy felhívja a figyelmet a köztulajdon védelmére, a közös vagyon szeretetére tanítsa, nevelje az embereket. A szak- szervezet vezetősége sokat vár a társadalmi tulajdon védelmi felelősöktől. Szeretné, ha nemcsak a szocialista, hanem valamennyi brigádban lenne egy ilyen megbízott. Ezzel széleskörűvé, „ezerszeművé” tehetnék a köztulajdon védelmét. A megbízottak részére tanfolyamot szerveznek, ahol a köztulajdon védelmével kapcsolatos tennivalókat ismerik meg. Az első előadás például jogi vonatkozású lesz, hogy a megbízottak a törvények, a rendelkezések ismeretének birtokában végezhessék munkájukat. Eddig a tulajdonvédelem elsősorban abban nyilvánult meg, hogy leleplezték, felelősségre vonták a hibák elkövetőit. Most a megelőzésen, a nevelésen van a hangsúly. Az „ezerszemű” megbízott-hálózat segítségével olyan légkört teremtenek, olyan nevelőmunkát végeznek, hogy az erőműben már nem, illetve osak elvétve lesz szükség leleplezésre, fegyelmi tárgyalásokra, társadalmi birpsági Ítéletekre, s a mostanihoz hasonló, szégyenteljes kiállításra. «5. V
