Észak-Magyarország, 1962. április (18. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-30 / 100. szám
««ifi, 1962. április 30. ESZÄKMAGYÄRORSZÄO 7 «BIHARI SAWDOR* \ Tág lobogású szél j Hólucskos kert s tág lobogású sz»5L i A jég megjcsúszott pikkelyei készülnek egy évszakot levedleni, kezdődik a föld meztelen ragyogása. Ismerem. Ez már a húszon kilencedik nekem, mikor komolyabb színeiből egy reggelre a fű meg az ibolya kinő, s kezdődik a szerszámok villogtatása. Pörög a Föld, a suhogó centrifuga, mintha idővel lenne telített örökre: szórja magából a színeket* az ízeket, sugarai lesznek körötte. Sokatmondó adatok Lombnyílás a Hámori tó fölött népszokások — hasznos munka Borsod megye egyes vidékem, május első napján még ma is felelevenítik a régi népszokásokat. Miskolcon és környékén például már évtizedek óta hagyomány, hogy május 1. előestéjén á fiúk díszes virág, kosárral köszöntik a lányokat. Ezekben a kosarakban 2—3 cserép rózsaszín hortenzia pompázik. A Miskolci Kertészeti Vállalat az idei ünnepre négyezer ilyen kosarat készített, A Hegyköz és a Hemádvölgy falvaiban május éjszakáján a legények színes szalagokkal és virágokkal díszített fákat állítanak a lányok ablaka alá, május reggelén pedig szerenáddal köszöntik kedveseiket. Ezt a régi népszokást a délborsodi községekben — így például Tibolddarócon, Bogácson és Mezőkövesd környékén — „korszerűsítették” és a kellemes szórakozást hasznos munkával kötik össze. Ezen a vidéken ma már élő fákat ültetnek a házak elé, melyeket május hajnalán feldíszítenek. A színes májusfákat pedig reggel körültáncolják a legények és lányok, így köszöntik a tavasz ébredését, a munka ünnepét, &ADANY« HtHALC« A Központi Statisztikai Hivatal Borsod magyei Igazgatósága közli: 3,2 milliárd forintot: fordítanak megyénkben beruházási célokra ebben aiz évben. Ennek immtegy 30 százalékát a Tiszai Vegyiilknmtbánát és a Be- rented Vegyiművek kapja. Legjelentősebb ipari létesít- ményünlk 1962 első negyedévében az Ózdi Kohászati Üzemek üzembe helyezett három Marz-kemencéje. Az iipar termelése ez év első negyedében havonta állag 3,8 százalékkal volt több, mint az egy évvel ezelőtti átlagos termelés. A minisztériumi ipar vállalatai számos fontos termékből többet állítottak elő a tervezettnél. Terviteljesítésük az alábbiak szerint alakult: VitkuTuosenergia termelés 106,4 százalék, vasérc termelés 104.8 százaiéit, nyerstégla termelés 119.9 százalék, égetett tégla termelés 120,7 százalék, ötvözött nyersacéi termelés 103.9 százalék, acólöntvén-y termelés 101,9 százalék, nitrogénműtrágya termelés 101,2 százalék. Az ipar exportja megyénkben egy év akítt; 44 százalékkal növekedett Az idei, márciusi áMatszám- lálás szerint megyénkben a sertések száma egy év alatt közel 15 ezerrel emeiHcedetL A mezőgazdasági termelőszövetkezetek száma ez év mámcius 31-én megyénkben 324 volt (Ez azért kevesebb a tavalyinál, mert a termelőszövetkezeteknek mintegy 10 ssá- zaüéfca egyesünk) Vágósertésből 73,6 százakak- fcal, vágómarhából 8,8 százalékkal vblit több a felvásárolt: mennyiség ez év első negyedében, mint az etanúDt év hasonló időszakában. A tavalyinál 202.9 száza&ék- kal több partoetlíkeféiőgépet, 133,3 százalékkal több hűtőszekrényt, 157,9 százalékkal több motorkerékpárt: és 387,1 százalékkal több televíziót adtaik el Borsodban az elmúlt negyedévben. Hefcwee máffiió forinttal növekedett a lakosság takarékbe- tétálülomáiijia, az első negyedév folyamán. ÖwegpHk aapkoxi otthona Ósdoa Az Ózdi Városi Tanács a régi kórház két helyiségében öregek napközi otthonát rendezte be. A tiszta, egészséges, fűtött, rádióval ellátott helyiségben azok az idős emberek találtak otthonra, akiknek nincs hozzátartozójuk. Az otthon látogatói nemcsak jó időtöltés» lehetőséghez jutottak, hanem részükre bőséges ebédet is kiszolgálnak. Régi május Órák óta övéké volt az út, s a kormosarcú áradat előtt a város összerezzent. A kapuk bedördílltek. A villamoskocsik döglött bálákként, sárgán úsztak az emberfolyóval, amely egyre nőtt. A kirakatok báváa hunyorogtak. Redőny zörrent. A kaszárnyában vészjel harsant s máris sorakozott az osztag. Testvéreim! — mondta elöl egy férfi. 0* Testvéreim, nyomorral jóllakottak! nA zendülés elöntötte az utcát. Elsöpreni!” Klón elkárhozottak, csonkák, kiket a gépek össze törtek, börtönlakók, kiket spiclik feladtak, árvái minden emberi örömnek«»* A csendőrök falak mentén vonalnak* kóttöz koccan a markukban a kardlape „Ne spóroljátok az ólmot, fiúk FT jött a nap! Méhkasként zúg az út, riadt zászlók verdesnek, mint a szárnyak* s a fakó arcok mind tüzesre válnak. „Emberek, itt a Legfelsőbb Parancs. Oszoljatok. Lövünk a rendbontókraF* Feszítő vas harapja a követ, a villamos elvágódik az útra. Feldörögnek a csendörfegyverck, * A fájdalom ment végtelen sorokban, hol éhezó munkátlanok hada. O, régi május, lépted messze dobban. Elszáll, akár a puskapor szaga. Foto: Szabados György 1 Az egyik emlék meg az egyik világ közé lerakta éveit a történelem örök áradása. Az április bolondos szélsőségeire — mint mindig — akkor is meghozta a hónapokra szétparcellázott esztendő a május napfényes derűjét. A mezők egészen felébredtek, egészen éltek. A sóska, mely ingyen kínált a szegénységnek az árokparton főzeléknekvalót, kilombosodott. Kövér csigabigák batyuzták kosszarv házaikat a füvek között. A madárszem-cseresznye belepergette rózsaszín virágruháját a megenyhült szelek áramába. Kihajtott a csorcjás. A komoly, lengötőgyű tehenek is kedvet kaptak a cikázáshoz, mert borjaik nem fértek a bőrükben, futkostak, mint az eszelősök. Élt a természet. Az ember is élt, élőbb életet élt a télinél. Akinek jó sorsa-szerencséje földet adott, szántott-vetett. Aki arra született, hogy mások kapcája legyen, az várt a harmadoskapálásra. Ezek voltak a napszámosok, részesaratók, egyéb földönfutók, akik bárhol megéltek, de mindenütt csak rosszul élhettek, mert csak a legolcsóbb portékával kilincselhettek az élet nagy piacán: a munkaerejükkel. Ezekre könnyű volt ráijeszteni, s könnyen meg is ijedtek. Ragaszkodtak a szokásokhoz, a hagyományos munkadíjazáshoz. Érezték, tudták: ha a munkaadó újításon töri a fejét, annak csak a munkavállaló láthatja kárát. A harmados kapálás, a tizedikért való részesaratás nem vívmánya volt a falusi szegénységnek, — ettől kevesebbet már nem lehetett adni, aki még ezt is so~ kalta. az már a szegénység fizikai létére tört. S híre jött. hogy néhány nagygazda negyedében akarja a kapálást, tizenkettedikért az aratást. Az ijedelem végigszaladt a szegénysoron a rémhír véres kardjával. Mert rémhír, vaklárma volt az egész, de hát: „nem zörög a haraszt...” Felvonulást terveztek május elsejére. Április 30-án kiseperték tenyérnyi udvarukat, az útról is eltakarították a szemetet. Ezzel árulták el magukat. A csendőrparancsnok fellapozta a naptárt: „Milyen ünnep lesz holnap?” Egyszerű, szürke hétköznap. „Hátha Két emlék — két világ. valami helyi szokás?” Átment a bíróhoz, aztán a paphoz, egyik sem tudott ünnepről, pedig csak ünnep előtt szokás seperni, takarítani. A csendőrparancsnok kiállt az őrs elé, megszólított egy szegénysorbelit: „Mondja már, bátyám, milyen nap lesz holnap?” Az meg kapásból rávágta: „Hát milyen lenne?) Május elseje!” A parancsnok a homlokára ütött: „Én bolond)..■, S másnap reggel, május elseje reggelén három kakastollas masírozott végig a szegénysoron — s a felvonulás, a hangos véleménynyilvánítás forradalmas szándéka ijedten bújt vissza rejtőkébe. Akkor mondta valaki a szegények közül: „Rajtunk csak segíteni lehet, mi magunk nem vagyunk rá képesek.., * Messziről jött a segítség, s mert nem jöhetett pálmaággal, karddal vágott magának utat a megállt rabság laposához. A régi világ feltúrta pedig a földet is. Mint roppant villámok cikk- cakkjai sötétlettek a dombok oldalában a lövészárkok sebhelyei. De az urak vetette szél . megtermetté a bosz- szuló vihart, hogy learassa századok rabságvetését és elhintse az emberek között a szabadság megváltó magvait Emlékszel még? Az óvatosabbak csak a kapuig merészkedtek. Biztos, ami biztos. Volt már e népnek máskor is öröme és bánat lett belőle. Ügy mentek el az urak, rázva öklüket, hogy még visszajönnek, s hátha megint nekik kedvez a szerencse, és akkor jaj a bátraknak. írmagjuk se marad, kardélre hányják őket, . mert az urak bosszúja nem ismer határt De te még gyerek voltál, nem voH múltad, hogy féljed a történelem tanulságait. Mentél apád után, apád meg a többi után, a többi meg... azok meg a szabadság lábanyomába lépve hurráztak és éljeneztek. Az első szabad május elseje! Ha letörlőd az emlékezés ablaküvegét, látod azt a sok-sok örömteli emberarcot, úgy mentek, tolakodtak a zsákvászonból sza bott, hirtelenfestett vörös zászló után, mintha mindegyik zászlótartónak született volna, harcosnak, forradalmárnak. Pedig tegnap még szófogadó, báranyszelídségű volt mindahány. Vagy az csak látszat volt? Az idomárok elűzettek a népszelídítés történelmi eszközeivel, az akasztófával, az ezeréves törvényekkel, s a nép végre az lehetett, ami: a szabadság rajongó szerelmese. S úgy ölelkeztek a szabadsággal, mint végre egymásra talált kedvesek. G. M.
