Észak-Magyarország, 1962. április (18. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-30 / 100. szám
nette, m2. április 30. ESZAKMAGYARORSZAG 7ŐETI Q l: A vezetés kódexéhez A megyei pártbizottságnak a napokban tartott kibővített ütésén, amelyen a Központi Sí 3t Bizottság márciusi határozata J" alapján a mezőgazdaság hely- zetével és további feladataival J' foglalkoztak, többek körött fel- ezólalit az egyik meghívott szakember, megyénk köz- 3- megbecsülésnek örvendő ki- j- Váló tsz-elmöke: Galkó Lajos. ii Megfontolt, okos szavai, ame- r lyekmek tisztaságát, súlyát és z igazságát az edelónyi Alikot- 2- mány kitűnő eredményei hite- :- lesi tik, mindig nagy figyelmet I- érdemelnek. Gazdag tapasz- jj talaitai és felelősségérzete el- t igazítja az események és a je- lenségek sodrában, és hozzáse- . gíti ahhoz, hogy bármikor rá- I tapinthasson a lényegre. ' Ezalkalommal a termelőszövetkezetek vezetéséről beszélt. Nagyon fontos kérdésről. Talán a legfontosabbról, amely száz meg száz szállal kapcso- " lódák a fő célkitűzéshez: a mezőgazdasági termelés emeléséhez, a szocialista mezőgazdaság gyors fellendítéséhez. Hadd jegyezzem ide néhány “ tanulságos megállapítását. s A vezetés hatékonysága és " eredményessége szempontjáb ól ' az a legfontosabb, hogy a ve- ® totó legyen erkölcsében és 4 szellemében tiszta, nyíltszívű, 1 józan és becsületes ember. A , Parasztok megkövetelik, hogy vezetőjük példamutató legyen. Csak tisztakezű ember lehet ; megbecsült vezető. No és elv- • hű ember, aki nem a népszerűséget hajhássza mindenáron, ‘ hanem 'következetesen védelmezi a közösségiét összetartó és előrevivő élveket. Az az egészséges munkamorál, amely az edeJényi Alkotmány kimagasló eredményeinek bőségesen buzogó forrása, nem úgy magától jelent meg a tsz megalakulásával egyidöben. Különböző ellentetek feloldásán keresztül, vitákban és belső küzdelmekben találkáit, formálódott. Nem kevéssé a tisztességes vezetés j hatására, amelynek együk 1 nagyszerű összetevője az emberekbe vetett mélységes hit és bizalom, tanácsaik, véleményük és bírálatuk állandó kikérése és felhasználása. Lajos bácsi pátriájában meghonosodtak a szombat esti kiadós beszélgetések; Ilyenkor mindig együtt ül a vezetőség, hogy megvitassa a tennivalókat és intézkedjék. Gyakran hívják össze a közgyűlést is. A tagok rendszeresen tájékozódhatnak és tájékoztathatnak. Erős vezetés és sértetlen demokratizmus — szorosan összetartoznak. . Igen, erő «s van az edetónyi Alkotmány vezetésében. Erő és következetesség. A meg- KVŐaö szó ereje, és céltudatosság, következetesség a tervekben, a követelményekben.- Ez a fajta, mindig előretekintő vezetés, amely higgadtan és bölcsen egyesíti az operativitást 1 és a távlatokat, világos érveléssel, de elvi kérlelhetetlen- séggd lép fel a netrogréd nézetekkel és a visszahúzó törekvésekkel szemben — joggal számíthat sikerre. Ez a fajta vezetés, amely nem feledkezik meg a sok évszázados paraszti nyomor, szolgaság és viszályok keltette rossz vonások, negatív érzelmek jelenlétéről, de érzékeli, élteti és erősíti az összefogást, a közös gondok és célok fakasztotta gyönyörű új emberi tulajdonságokat is — mindig szót tud érteni azokkal, akiken, a termelési csata és a falu holnapja eldől. Ilyen vezetés légikörében, lehet „*ü- ! modoznii”, szilaj terveket szőni — 400 holdas öntözéses kerté- 1 szélről, meg miegyébről — lehet a holnapokban és a hoí- naputánokban gondolkozni. Az említett megbeszélésen Varga Sándor, a vattai tsz ag- ronómusa az ész és a szív harcáról ás szólt. Dolgozó parasztjaink túlnyomó többsége megértette és magáévá tette a kar követelményét, tudva tudja, hogy dolgozni, alkotni és élni mindinkább csak szocialista módra lehet nálunk, de szívükből még nem halt ki a nosztalgia, a vonzódás bizonyos régi egyéni formákhoz, így igaz ez, s a tényekre építő vezetőknek számolndök is kell vele, különben olyan „ugrásokra" késztetnék az embereket, amelyekben könnyen szenvedhetnek balesetet. Azt jelentené megállapításunk, hogy tudomásul vesszük a parasztemberek körében élő kistulajdonosi tendenciákat és szentesítjük azokat?! Természetesen nem, de ha nem számolunk velük, köny- nyen annak a beszűkült ógörög bölcsnek ostoba hibájába esnénk, aki csak fújta-fújta hamis tételeit, és amikor tanítványa arra figyelmeztette, hogy mester, tanításodnak ellentmondanak 51 tények, azzal válaszolt, hogy annál rosszabb a tényeknek. Persze, a tényeknek sohasem lehet rossz, mert tények, — csak nekünk! Akkor, ha dőre illúzióikat kergetünk és megfeledkezünk az élet folytonosságának törvény- szerűségéről. Az illúziók pedig egyfelől lefegyvereznek és vaksi kényelmességre szoktatnak, másfelől éppen a hibás vezetési módszerek táptalajául szolgálnak. Galkó Lajos a vezetésről beszélt, s éppen az ész és a szív harcával kapcsolatban erős hangsúlyt tett a türelem szóra. Az volt a benyomásom, hogy nagyon is helyére tette ezt a fogalmat,’ amellyel gyakran vagy szűkkeblűén, vagy pazarlóan bánunk. Az ede- lényi elnök semmiképpen sem a fegyelmezetlenség, a kapkodás, a dezorganizálás, az al- kalomszerűség iránti türelemre gondolt — az Alkotmányban ezt a fajta káros türelmet száműzték —, hanem a parasztemberek belső vívódásainak, hogy úgy mondjam, egészséges küzdelmének megértésére és segítésére. Emlékeztetett arra, milyen hallatlanul erős osztálytagozódás volt egykor a' falun, szinte valóságos kasztrendszer, és lassan- lassan, a jó kertész gondosságával — csakis így! — lehet és kell élvagdosni a múlthoz kötő szálakat; A közösben a parasztemberek kezdenek egymáshoz ösz- szetörődni. így mondta: összetöröd m. Ebben a pompás szóhasználatban mennyi bölcsesség, tisztánlátás és igazság feszül! Nem finomítja a paraszti egység kialakulásának folyamatát, nem halikítja és halványítja az elkerülhetetlen nehézségeket Hirtelenében nem tudnám megmondani, vajon a nyelvtudomány, az etimológia igazolja-e a törni és törődni igék rokonságát — alighanem igen, — az élet mindenesetre. Hogy másokkal törődhessünk, hogy a közösségért tudjunk élni, önmagunkból keli letörnünk egy darabot. Kiváltképpen, ha egy régi világ mérgezett levegőjével az önzést az egyedüllét igézetét vagy éppenséggel az egyéniség gátlástalan érvényesítésének hazug eszméjét szívtuk magunkba; Galkó Lajos a munkások segítségét kérte ahhoz, hogy meggyorsuljon az egységes paraszti osztály kialakulásának folyamata. Kristálytiszta logikával magyarázta meg, miért képesek erre a munkások, és ez az újfajta segítség hogyan gazdagítja új színekkel a munkás-paraszt szövetséget. A marxi formulák, fogalmak s tételek, amelyeket annak idején József Attila oly mesterien szőtt forradalmi versedbe és emelte azokat a poézis régióiba, itt a hétköznapi gondolkodás és tapasztalat nemesveretű egyszerűségében visszhangoztak; A munkásosztály nyújtotta támogatás most abban az irányban fog hatni, hogy minden vonatkozásban megteremtődjék tsz-parasztságunk- ban az elvi egység, és ennek pillérein a. cselekvésbeli egység. Ha a határozott vezetés és a segítés egyaránt szem előtt tartja ezt a célt, a kívánt erős egység hamarabb győzedelmeskedik, mint gondolnánk. Kézenfogva... — Ne haragudjék, kedves Mária, hogy a nagy nyilvánosság előtt folytatom vitánkat, amelynek témáját nem tartja oly fontosnak, hogy érdemes lenne sok szót vesztegetni rá. Félreértés ne essék, én se sorolom azt sorskérdéseink közé. Szóval: véleménye szerint szigorúan magánügye, hogy egymást átkarolva, egymás kacsóját simogatva, vagy éppen egymás nyakszirtjét támogatva andalognak kettesben, maga és a fiúja (ez a fiúja nem az én kifejezésem!) — az utcán. Én pedig amondó vagyok, hogy ez nem magánügyük. Éppen, mert az utcán történik, s ha megengedi, az utca az enyém is, meg még néhány tízezer emberé. (Nézzen csak körül most, május 1-én!) Hát ezen vitázgattunk, mert,1 hogy éppen ráértünk. Szeretném újból aláhúzni: nem akarok messzemenő, nagy következtetéseket levonni a dologból, de szeretném, ha megértené, hogy hiába hozakodik elő saját párizsi élményeimmel. Párizsban tudvalévőleg megszokott kép a Szajna-par- ton, a Metróban, az Eiffel torony tetején: a csókolózó párok. így igaz, annakidején meg is Írtam. De Párizs az Párizs, és Miskolc az Miskolc, vagy ha úgy tetszik, Pest az Pest, és nem hiszem, hogy haladó szellemünket, korszerűségünket azzal bizonyíthatjuk legfényesebben, ha a villanyrendőrnél, ahol jól kell figyelni, nehogy az ember „elveszítsen" 10 forintot, — a nagyobb biztonság kedvéért összecsimpaszkodunk. Higyje el, kedves Mária, hogy egy Valakihez fűződő kapcsolatát, érzelmeit többek körött az varázsolja meghitté, bensőségessé, hogy kettejük ügye, ha úgy tetszik, „szép titka”. Nem jó, nem egészséges, nem ízléses kivinni azt a „piacra”. Kenjünk, vagy ne kenjünk?... A húsvéti ünnepiek előtt újfajta szektával ismerkedtem meg. Tagjai jobbára asszonyok. No, nem valamiféle egyenruha, vagy újszerű divatos darab különbözteti meg őket társaiktól. Nincsenek kirívó szokásaik. Nem táncolják az utcán a twist-et, amelyre Nyugaton egy élelmes intézet már életbiztosítási szerződést is elfogad; nem újították fel a harmincas években népszerű hóbortos játékot, a jo-jo-t, és tnem gyűjtenek semmit. Szóval másvalami kapcsolja őket egyazon körbe. Mindegyikük kezében kész tortalap sárgállott. Óvatosan, figyelmesen vitték sorjában az utcán, mint valami finom, törékeny, kényes babát. (Bocsánat a fölösleges hasonlatért, hiszen tényleg törékeny, kényes és feltehetően finom holmit szállítottak.) Ezek a boltokban kapható torták nagy kelendőségnek örvendtek. Ogy vitték őket, mint a cukrot. (Azt hiszem, ez is van bennük.) A mirelit-készítményeket vizsgálva, ízléses műanyagtasak- ban tortakrémre is bukkantam. Azt is kérték, vásárolták, szép szóval, szívesen;« Odahaza meglestem, hogy ebből a két alkotó elemből (tortalapok és krém) asszonyaink úgy készítik el a tortát, hogy a krémet rákenik a taplókra* Karinthy: így irtok fi című könyvében többek között Bró- dy Sándor írásművészetét is kifigurázza, és ennek keretében szól egy olyan rovarirtó porról, amelyet elszórnak, de a svábbogarak nem múlnak ki tőle. Erre valaki megmagyarázza, hogy azt nem úgy kell csinálni. A bogarakat meg kell fogni, és úgy kell rájukszórni a port. Hogy-hogy megfogni — jegyzi meg másvalaki — akkor mindjárt agyon is üthetem. — Agyonütni — az is jó! Ez jutott eszembe a tortakészítést látva. Nem lehetne a krémet a boltban vagy a cukrászdában mindjárt iá is kenni?!, Avagy csak azért kenünk odahaza, hogy megmaradjon az illúzió? i;. parancsoljanak a finom tortámból!; * * Sárközi Andor Szava csak annak lehet... „Azt is a szocialista brigádmozgalom feladatának tartom, hogy erősítse tovább égisz népünkben a munka becsületét.” (Kádár János, a szocialista brigádvezetök első országos tanácskozásán.) . , ,,, . , . . _ hogy szerkesztő felesztendeje mar, tőségünket hét novajidrányi és hernádvécsei ember kereste fel. Panaszkodtak, hogy sehol se akarják őket alkalmazni, pedig ők nagyon rendesen dolgoznának ... Kérték, segítsünk nekik abban, hogy munkát kapjanak, mindegy, hogy hol és milyen munkát — szakképzettségük nincs — szívesen dolgoznának valamelyik építkezésen is, lehetőleg egy brigádban. Elkértük munkakönyvüket és megnéztük a bejegyzéseket, aztán megértettük, hogy miért volt kevés súlya szavuknak, amikor munkát kerestek. Valamennyien amolyan „vándormadár-félék” voltak, sok helyen dolgoztak már, de sehol se melegedtek meg, nem eresztettek gyökeret egyik vállalatnál sem. Volt közöttük olyan fiatal ember is, akinek eddig tíznél több munkahelye volt, de néhány hónapnál tovább sehol sem dolgozott. Megkérdeztük, miért? — nem is tudott rá magyarázatot adni, csupán fogadkozott, hogy ha még egyszer munkát kap, nem hagyja ott könnyelműen, megbecsüli azt. Nem feladatunk a munkaközvetítés, de a hét ember kérését, akik minden áron dolgozni akartak, megpróbáltuk teljesíteni. Végül sikerült valamennyiüknek munkát találnunk az egyik kazincbarcikai építkezésnél. — Három hónap sem telt el — valamennyien odább álltak... Az ősszel renoválták szerkesztőségünket, néhány helyiséget átalakítottak, átépítettek. Az egyik irodahelyiségre új ablak került. Az ablaktokot, sajnos, a kőművesek úgy építették be, hogy bármelyik kontár különbül megcsinálta volna ... (Más kifogások is felmerültek a renoválás után. . néhány „elnagyolt” munka miatt ma is bosszankodunk ...) A közelmúltban megfigyeltem Miskolcon egy csatornarácsot. A súlyosabb teherkocsik és autóbuszok alatt lesüppedt és 20—25 centiméteres mély gödör támadt az út szélén. Küldtek oda egy embert, aki kicserélte a rácsot és az újat egy kissé „felemelte”. A rács körül a gödröt cementtel simította el, de a csere után sem elég magasan fekszik a rács, körülötte pedig a javítás után is gödör maradt. Igaz, nem 20, hanem úgy 5—6 centiméteres. A járművek most is zökkennek egyet, ha áthaladnak rajta. — Aki a rácsot kicserélte, csak félmunkát végzett! — Pedig a jó munkához szükséges anyag és idő is rendelkezésére állt... Egyik édesanya panaszkodott a minap, hogy kislányának szandált vásárolt 90 forintért, s kétszeri használat után a talpa levált... Az a cipőgyári munkás vagy MEO-s, akinek kezéből kikerült a szandál, nem igen gondolt arra, hogy felületes munkájával milyen bosszúságot okoz. M ____r újjá Miskolcon a N emreg építették gzernere utcát. Nagy munka volt és költséges. De az ottlakók ma is bosszankodnak, hogy egyik kapubejáratnál sem csináltak feljárót a járművek részére. A viszonylag kicsinek tűnő felületes tervezés vagy kivitelezés is nagy bosszúságot okoz tehát Gyakran és sok helyen felszedik a járdát különböző okok miatt. Víz- vagy gázvezetéket cserélnek, csatomat javítanak. Aztán, amikor elkészülnek a vezetékek, a járda még hetekig, hónapokig is gidres-gödrös, mint például Miskolcon, a Kazinczy utcán. A hanyag, felelőtlen vagy félmunka néha nemcsak bosszúságot, hanem nagy károkat is okoz. Még ma is emlegetik az emberek a rosszul tervezett berentei kokszolómű betonalapzatának kirobbantását, amely miatt milliós kár érte népgazdaságunkat. Kohászati Nézzen szét üzemeinkben sok bosszúságot okoz a gyenge kooperáció, amelynek következménye bosszúság, kár, felelősségé thárítás ... . Azt mondhatná valaki: jó, jó, igaz, hogy ezek előfordulnak, de ami jó — márpedig nagyon sok jó dologgal és munkával találkozunk —, azt nem veszik észre? Dehogy nem! Észreveszik a jó munkát is. Sőt számon is tartják, premizálják, jutalmazzák erkölcsileg és anyagilag egyaránt. Fejlődő életünknek sokkal több olyan példájával találkozunk manapság, amelynek láttán örül az ember szíve, büszke azokra, akiknek tervezése alapján, vagy keze alól kikerül egy-egy szép munka. Itt van például a Tiszai Vegyikombinát építkezése. Példásan szervezett, tervszerű munkát láthat itt -bárki. Az ember önkéntelenül is arra gondol: miért ne lehetne minden építkezésünk ilyen? ... bárki a Borsodnádasdi Lemezgyárban. Más üzemek is sokat tanulhatnak a gyár kollektívájától. A munka tervezése, a gyáron belüli kooperáció, az egyes emberek munkája az üzemekben, de még a javítási, a felújítási munkálatok is tervszerűbben és szervezettebben történnek, mint sok más nagyüzemünkben. Lehet, hogy ott is akad még egy-két hanyag» vagy felelőtlen ember. Dg az ilyen kollektívában nehéz sokáig „kilógni” a sorból... Vagy, ha utazol, menj be a Ganz-MÁVAG- ban gyártott étkezőkocsiba. Nagyon szép munka, bizonyára az a véleményed: nagy- szem emberek, kitűnő munkások konstruálták. — Hasonló gondolataink támadnak egy-egy szép Ikarusz autóbusz, egy szép és főleg jó rádiókészülék, egy szép könyv, csinosan megvarrt ruha, jól felépített ház, vagy ízléses bútordarab szemlélése közben is: kitűnő munkások lehetnek, akik készítették. Szóval látjuk a jó munkát is (igaz, azt természetesnek tartja mindenki), a hanyag, rosszul végzett, összecsapott munkát azonban hamarább észreveszik, az mindenkinek szemet szűr, azt nemcsak látjuk, hanem szenvedjük is. „Érdekes helyzet van ma nálunk. A dolgozók nagyon nagy többsége rendesen, lelki- ismeretesen dolgozik, de vannak emberek és számban nem is olyan kevesen, akik nem végzik el a maguk munkáját. Nem akarok egy szakmát sem megsérteni, de majdnem minden szakmában lehet látni felületesen elvégzett munkát” — mondotta Kádár János elvtárs a szocialista brigádvezetők első országos tanácskozásán. — Az emjített példák is érzékeltetik azt, amire Kádár elvtárs célzott. Gondolatait tovább fűzve Kádár elvtárs megjegyezte, hogy az embernek néha kedve volna megkérdezni egy összecsapott, hanyag munka láttán, hogy az illető fizetésért csi- ,nálta-e, vagy társadalmi munkában, mert még ha társadalmi munkában készítette, akkor is becsületesebben kellett volna végére járnia, mert: „Ha valaki munkásembernek, dolgozó embernek tartja magát, az legyen is olyan, amilyennek a- munkásembernek, a dolgozó embernek lennie kell...” — S ha e gondolatok fókuszába állítjuk az említett negatív jelenségeket — természetesen valamennyi félszívvel végzett munkát, amelyekkel itt-ott néha találkozunk —. akkor érthető az is, hogy Kádár elvtárs a munka becsületének erősítését miért jelölte meg a szocialista brigádok egyik fontos feladataként. Világos, hogy a „vándormadarak” szavának nem nagy súlya van ma nálunk, sem az üzemekben, sem a termelőszövetkezetekben, sem a hivatalokban. Aki munkáját immel-ámmal végzi, csak összecsapja, annak kevés erkölcsi alapja és szava lehet másoktól jó munkát várni, vagy ha kisebb-nagyobb vezető állásban dolgozik, meg is követelni. Szava csak annak lehet, aki maga is tisztességesen elvégzi munkáját! Csépányi Lajos A IX. Magyar Képzőművészeti Kiállítás Megnyílt Budapesten a Műcsarnokban a IX. Magyar KépcÖművészct! Kíálíítia. Képünkön a tás anyagából Bernáth Aurél „Révfülöpi kikötő** című olajfestményéi mutatjuk b*
