Észak-Magyarország, 1962. április (18. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-30 / 100. szám
4 ESZAKWAGYARORSZAO Hétfő, 1962. április 96. Fiatalok — munkában HISZEM, HOGY minden fiatalember, aki a pedagógus pályát választotta, a köz javáért akar dolgozni, hogy magasztos eszmék irányítják, hogy mihdegyik sokat akar tenni az emberekért. Tudom, hogy döntő részt vállalnak a falu kulturális forradalmának megvívásában, hogy a legtöbbje szívvel-lélekkel munkálkodik a népművelés ügyéért, hogy mindenütt és mindenkor az embernevelésért dolgoznak, hogy nem fukarkodnak erjükkel, hogy mindent megtesznek a minél nagyobb eredményekért. Hiszem annak ellenére, hogy ; nem mindenkiről lehel ezt el- ' mondani, hiszem, mert a pedagógusokról van szó, akik valóban. hivatásul választották azt a nagyon sok fárad- ' Sággal és nagyon sok örömmel járó munkát. Tudom azt is, hogy azok a fiatalok, akik között már annyiszor jártam a sárospataki tanítóképzőben, nem a jobb hangzás kedvéért, hanem meggyőződéssel, eltökélt, mélyből fakadó szándékkal beszéltek azokról a „nagy” tervekről* amelyeket valóra akarnak váltani munkahelyükön, a falusi, tanyasi általános iskoládban. Tudom azt is, hogy soha nem végleges az a megtorpanás, soha nem végzetes az az elkeseredés, amely egyik-másik — már dolgozó pedagógusnál — j tapasztalható, ha valami nem úgy sikerül, ahogyan szerette volna, ha sok fáradsággal* hosszú, éjjelekbe nyúló munkával sem tudja elérni, amit célul tűzött ki maga elé. A megtorpanás, az elkeseredés mindig csak rövid időre szól, aztán folytatja tovább munkáját, egészen a sikerig. Az embernevelés mindig a legnehezebb munkák közé tartozott. Különösen nehéz szép eredményt elérni ebben a munkában fiataloknak. akik még maguk is formálódnak, alakulnak és akik még nem rendelkeznek azzal a rutinnal, gyakorlottsággal, amelyet csak hosszú évek tapasztalatai adhatnak meg. Az iskolákban bizony nagy szükség van az idősebb kollégák megértésére, támogatására. Enélkül egyik fiatal pedagógus sem dolgozhat eredményesen. Igaz az is, hogy nem mindenütt és nem minden esetben fogadják megértéssel a fiatalokat. Pedig a legtöbbje olyan tervekkel foglalja el helyét, hogy itt valami szépet, valami nemeset, valami nagyszerűt alkot. Ha ezekből a szép elképzelésekből aztán rövid időn belül nem sikerül semmi kézzelfogható eredményt felmutatni, akkor, sajnos, sok esetben hallani a már ismert „ezek a mai fiatalok”, megjegyzést. És ebben ez is benne van: igen, sokat akartok, nagy hanggal vagytok, azt hiszitek, hogy megváltjátok a világot, de képességetek nincs meg hozzá. Igazságtalan, káros az ilyen ítélet. Különösn akkor az, ha általánosításképpen hangzik. Ezen a területen nem születhetnek egyik napról a másikra kiváló eredmények. A legkisebb felmutatható sikert is hosszú hónapok, hosszú évek áldozatos munkájának kell megelőznie. De azok az emberek, akik szívükkel, lelkűkkel pedagógusok, képesek ennek a munkának végigvite- lére. A fiatalok közül sokan képesek erre a munkára. Hogy nem tud mindegyikük kiváló eredményekkel dicsekedni? A hétköznapok becsülettel, hiba nélkül ellátott munkája is büszkeséggel tölthet el mindenkit. De ha segítséget, támogatást, megértést kapnak, akkor igenis születhetnek nagyszerű eredmények. Ennek illusztrálására megyénk iskoláiból is számos példát lehet felsorolni. Deák József elvtárs, Tiszadorogma párttitkára a mezőcsáti járási pártbizottság hónapokkal ezelőtti ülésén, Tiszadorogma egyik fiatal pedagógusáról beszélt. Elmondotta, hogy községükben baj van az elsősökkel: keveset tudnak, és ha év végén „át is mennek” a második osztályba, az nem az ehhez szükséges tudásuk, fej. lettségük bizonysága lesz. Az elsősökkel ugyanis különféle okok miatt nem tudtak megT felelő módon foglalkozni. Az egyik fiatal pedagógusnő azonban vállalta, hogy élőről kezd velük mindent, és megfelelő szintre emeli tudásukat. Sikerült? Nem sikerült? Akkor még nem lehetet erre biztos választ adni. Mi a helyzet most Tiszadorogmán? Az elsősök tanításával valóban „baj” volt. A januári felmérés azt mutatta, hogy a 33 tanuló közül 21 gyerek még nem ismeri a betűket, számtanból négyen elégtelenre állnak, és írásból csak M nek lehet jeles osztályzat adni. Ekkor — tehát januál ban — vette át az osztáli Gyenge Mária. Egy újabb fd mérés alkalmával — ápri 19-én — a következő me| állapítások kerültek papírij az osztályból tíz tanuló nej tud olvasni. A tíz tanulót* négy ismeri ugyan a betűk« de „kapcsolni” képtelej Számtanból most már esi egy elégtelen van, írásból pl dig 12-re emelkedett a j lesek száma. Az első és a mi sodik felmérés eredmény| között óriási a különbséj Hogy mennyi fáradtság]# mennyi hivatalos időn kivi! elfoglaltságába került I Gyenge Máriának, arról nehí lenne pontosan számot adti Egy biztos: a két felmérés ki zötti különbséget csak lelkiismeretes, áldozatos munkával lehetett megteremteni: H« gyan állnak most az elsősök Vályi Nagy Gyula, az isko) igazgatója szerint körülbelí elérték azt a szintet, ahová többi általános iskola elsőst erre az időre eljutottak. Nini tehát visszaesés, lemaradó! Egy fiatal pedagógus SZOrgal ma, felelősségteljes munkáji bepótolt mindent. De még m1 radt ideje arra is, hogy aj énekkar vezetőjeként tévé kenykedjék, foglalkozzék t úttörőcsapattal. A teljesség kedvéért had említsük meg azt is, hogy tiszadorogmai iskola eredrrV nyeinek egészét is fiatal pedi gógusok érik el, mivel ebb< az iskolában csak fiatalok do goznak. Méghozzá nehéz ki rülmények között, hiszen i kétszáznál több gyerekre mini össze két tanterem — és ei szükségtanterem — jut. Mégi a járási tanulmányi verseny« ken minden alkalommal az e sók között végeznek. Magú mögé utasították már Mezi csát és Ernőd iskoláit is. Eredményeikhez tartozik dolgozók iskolájának vezetés Az elmúlt évben például a b< tedik-nyolcadik osztályban í felnőtt vizsgázott le sikerre Emögött is hatalmas műnk van: hetenként négy alkalorf mai tanítottak éjjel II órái! a „rendes” tanítási idő utáf Ebben a faluban szervezte meg a mezőgazdasági jelleg továbbképző iskolát, ahov más községekből is eljárna) Mindez a fiatalok munkája dicséri, a fiatal pedagóguso munkája mellett szól, akik merik vállalni és tudják teljesíteni a pedagógus élettel együttjár nagyszerű feladatokat. A példákat lehetne továta sorolni. Nemcsak az iskola munkával, hanem a falu nép művelési életével kapcsolaté sakat is. Az ismeretterjeszt előadások, a különféle render vények, kulturális műsoro! összeállítása, megszervezés mind-mind a fiatal pedagágu sok nevéhez kapcsolódik. í KISZ-szervezet munkáját - a legtöbb helyen — igen hat! hatósan segífik. „A világ tér képe előtt” rhozgalmat példád rendszerint a fiatal pedagógu sok vezetik. És még mindií nem említettük az olvasómozí galomban, a sportban eléri eredményeiket, amelyek szintén jelentősek. SOKAT ÍRHATNÁNK méí a fiatal pedagógusok munkájáról, ami mind szorgalmukat lelkiismeretességüket bizonyítja. De talán ennyi is eléf annak illusztrálására, ami s cikk mondanivalója lenne: » mi fiataljaink ezen a területen is megállják helyüket, és becsülettel tesznek eleget kötelességüknek. Igen: hiszem, hogy ezeket a fiatalokat is ä legjobb szándékok vezetik, amikor a „nagy” tervekkel foglalják el helyüket és hiszem, hogy ezekből az elképzelésekből sokat tudnak meg- /alósítani, ha megértést tá-. -nógatást kapnak. Mert a mt fiataljaink. A mi társadalmunkért dolgoznak. Frisks Tiber CSEPÄNY! LAJOS ImiAenMM reib Mllomfoal ARANYKOSZORÚ —*——*—-----------A-------X— X III. A fasizmus haláltusája Amikor mi a lebombázott állomáson „beszivárogtunk” a mentési munkálatokat végző foglyok közé, újra német felügyelők keze alá kerültünk, ök, irányították a munkát. Az állomás épületét viszont SS- őrség vette körül. A beomlott, óvóhely feltárásakor körülbelül 40 halottat találtunk. Kihúztuk őket a romok alól, az egyik idősebb német férfi pedig valamennyit átvizsgálta. Az egyik halott nő fülében arany fülbevalót pil- latott meg. — Kitépte és szivarzsebébe csúsztatta. — Egy másik nő ujján karikagyűrűt talált. Megpróbálta lehúzni, de amikor ez nem sikerült, idegesen benyúlt nadrágja zsebébe, zsebkést vett elő és levágta az ujjat. Az állomásépület romos részét bontva heten egy éléskamrára bukkantunk. Sok befőttet találtunk. És mert szörnyen éhesek voltunk, enni kezdtünk. Pontosabban zabálni, mert már napok óta üres volt a gyomrunk. A felügyelők azonban minden mocconásunkat figyelték. Hiába vigyáztunk, az í^gyii észrevette, hogy eszünk és gép pisztolyáyal két társunkat ot a helyszínen agyonlőtte. Ránl is lőni akart, azonban ezútta mi voltunk a leleményesebbek A lövöldöző felügyelőt egy tég Iával hátulról fejbevágtam mire az rögtön elterült. A továbbiakat már öten intéztül el, szétvertük a fejét és bete niettük törmelékkel. Sajnos nem voltunk eléggé óvatosak mert géppisztolyát nem dug tűk el, és amikor társa jött észrevette. Ezért mindannyiunkat agyon akart lőni. — Neki is az lett azonban a sorsa mint kollégájáé... A mentési munkálatok befejeztével felsorakoztatták e rabokat. Mindannyiunkat átvizsgáltak és akinél valamit találtak, azt ott, a helyszínen agyonlőtték. Majd bevagoní- roztak bennünket és megerősített SS-kísérettel útnak indítottak. Dornfeld-Hüttenél, vonatunk fölött két repülőgép jelent meg és körözni kezdett. Néhány köt után bombát dobott a szerelvény elé. A mozdony és a két első kocsi kisiklott. Miután a vonat megállt, szétszéledtünk a szélrózsa minden . irányába. A repülőgépek géppuska-tűz- • zel árasztották el a menekülőket. Jól láttuk, hogy már az SS-ek is szörnyen féltek. Velünk együtt húzódtak a bokrok alá és be az erdőbe. Mi, körülbelül hatvanan öthat kilométernyire húzódtunk be az erdőbe, aztán tanakodni kezdtünk, hogy mitévők legyünk. Végül is ránkesteledett és lefeküdtünk. De mert a szél erősen fújt és az éjszakák még hűvösek voltak, beljebb mentünk és egy nagy szakadékban töltöttük az éjszakát. Megfigyeltük, hogy több SS. egyenruhájától és fegyverétől megszabadulva menekült, amerre látott. Reggel újból megbeszélést tartottunk. Körös-körül nagyon sok fegyver és eldobált egyenruha hevert. Ezeket ösz- szeszedtük, valamennyien SS- egyenruhába öltöztünk és felfegyverkeztünk géppisztollyal, puskával, pisztollyal és kézigránátokkal. Elindultunk a legközelebbi falu felé élelmet szerezni. Itt is a polgármesterrel gyűlt meg a bajunk, de azt könnyűszerrel félreállítottuk utunk- ból. Ott aludtunk a faluban. Másnap úgy határoztunk, hogy visszamegyünk az állomás felé, lecseréljük az SS-ruhát, eldobáljuk a fegyvereket és újra rabruhába öltözve csatlakozunk valamelyik kóborig fogolycsoporthoz. Így is történt. A kísérő SS-ek bennünkei okoltak a náci Németország számára bekövetkezett kataszt- rófáért. Ezekben a hetekber már szinte vérben gázoltak ötszázas csoportokat gyilkoltak halomra az út mentén és e foglyoknak minden moccanására halántéklövéssel válaszoltak. A megsemmisített fogóly- csoportok kísérői — az SS-ek —• azután csatlakoztak egy másik csoporthoz. Volt olyan csoporl is. amelyiknél már több volt az SS, mint a fogoly. A kísérő SS- ek létszáma csak egy-egy község mellett csappant meg, amikor is tucatostul hagyták ott társaikat és öltöztek ál civilruhába. Közben újra és újra megkísérelték összefogdosni a szétszéledt fogolycsoportokat. Körülbelül 17 ezer embert sikerült így összeterelniök, ezeket ismét ötszázas csoportokba sorakoztatták és útbaindították gyalog, de most már nem Németország belseje felé, hanem kelet felé. Estefelé egy uradalomba értünk, amelynek óriási udvarán és kertjében mindenki lepihenhetett. Két-két darab főttkrumplit kaptunk, aztán reggel újra elindították a fogolykaravánt. Az erőltetett menet éjjel 1 óráig tartott, amikor is az országút egy fenyvesekkel szegélyezett műútba torkollott. Az SS-ek is, a foglyok is holtfáradtak voltak. Pihenőt rendeltek el. Másnap délelőtt repülők támadták meg a fogolykaravánt, s az SS-ek fékoveszett dühükben most már tobzódtak a hatalmukkak Okkal, ok nélkül százszámra lőtték fejbe az erejüket veszített foglyokat, akiket egyszerűen az árokba löktek. Amikor egy erdőbe épített margaringyár közelébe értünk, szörnyű látvány tárult szemünk elé. Körülbelül 4 kilométeres szakaszon 7—8 ezer halántékon lőtt fogoly hevert az úttesten. Agyvelejük egymásra fröccsenve, vérük az úttesten szétfolyva vádolta a kegyetlen- kedő fasisztákat. A halottakat velünk szedették össze, s a hullákból a margaringyár melletti állomáson egy 42 kocsiból álló szerelvényt töltöttünk meg. Hogy hová vitték őket, nem tudom: Tőlünk nem messze, hasonló módon meggyilkolva 11—12 ezer hullát ástak el tömegsírokba és a frissen hantolt gödrök tetejére fiatal fákat ültettek. , A fasiszták még az utolsó napokban is igen „precízek”; voltak. Az úttesten összeszedett, hullák helyét lapátokkal és1 nyírfaseprőkkel szinte felsú-} roltatták. El akartak tüntetni, minden nyomot, — érezték a' tragikus véget. \ Komatoutól mintegy 30 kilo-, méternyire 350—400 elhurcolt’ magyar leventét találtunk ha-‘ lomra gyilkolva. A fasizmus: haláltusájában most már száz-J ezrével szedte áldozatait. Az, életben maradt foglyok a nyolc’ nap alatt megtett útat „Halál-, úl”-nak nevezték el. Bármennyire is tobzódott a^ fasizmus ezekben a napokban,< azt mér szinte mindannyian’ éreztük, hogy a keserves kín-« szenvedés nem tarthat sokáig. * Következik: I CT A SZABADSÁGHOZ < MSZBT aranykoszorús kitüntetését, férfi főszereplője, Polgár Géza pedig az MSZBT Or szágos Elnöksége elismerő oklevelét, s ugyancsak aranykoszorúval tüntették ki sokirányt munkássága jutalmául a dara! rendezőjét, Orosz Györgyöt is A2 ismert szovjet darabo1 HZ ismeri bemutatásár túl a színház arra is töreke dett, hogy ne csak az új darabok ősbemutatóival hozza mine közelebb a magyar közönség hez a szovjet drámairodalmat hanem régen játszott, kevésbe ismert szovjet darabokat i: műsorára tűzött. Az elmúl évadban bemutatta példáu Gorkijnak egy kevéssé ismerés népszerű darabját, a Vásszc Zseleznová-1. Arra is törekedett a színház, hogy a bemutatott magyar darabok is népeink barátságának erősödéséi szolgálják. Csak példaként gondoljunk Soós György Három kívánság című darabjára amely hazánk felszabadításának egy jelenetét ábrázolja markáns vonásokkal mutatva meg, hogy milyen áldozatoí hozott szabadságunkért a szovjet nép. Vagy gondoltunk A harag napja és Az első tavdsz című drámákra, amelyek az 1917-es októberi forradalmi tűz hazai hatását mutatták be. Beszélhetnénk még a színház tagjainak a szovjet néphez, a szovjet emberekhez, a szovjet kulturális élethez fűz«^n személyes kapcsolatairól, Jákó Pál és Orosz Györgij szovjetunióbeli tanulmánvútiairól. az ott szerzett tapasztalatokról, a szovjet színházi kultúra megismeréséről. az onnan hozott és még bemutatásra váró darabokról. Szólnunk kellene még a szovjet darabokról rendezett színházi ankétokról, a színházon kívüli szerenléseknél adódó, a szovjet irodalmat nénszerűsí- tő tevékenykedésekről. És beszélhetnénk még a színháznak és tagjainak ieen sok-sok megnyilvánulásáról, amelyek mind-mind a szovjet és magyar nén kulturális kancsolatainak plmélvftését. barátságának erősítését szolgálják. A művészet *°ant sahbrendű társadalmi rendeltetése az, hogy újabb sikerekre vigye a népet és tevékeny se- nítsénet nyújtson az emberek tudatának formálásához, — mnpHta Hruscsov elvtárs a XXII. kongresszuson. A Miskolci Nemzeti Színház — tohb- kevesehb botladozással — rálépett a helves útra. amely e tanítás valóra váltásához vezet. Ehhez nyújt bizalmat, társadalmi megbecsülést a kitüntetésként kapott aranvkoszorú. Benedek Miklós Moszkvai jellem című műve volt az állami színház első bemutatója. Ezt követte Scserba- csov Dohányon vett kapitány című daljátéka és a Filmcsillag című operett. Legutóbbi szovjet bemutatója néhány héttel ezelőtt volt: az Optimista tragédia, amely éppen napjainkban arat napról-napra nagy sikert. . Az említett három nyitó da - rab után is rendszeresen megtaláltuk a színház műsorpolitikájában a szovjet drámairodalom mind szélesebb körű bemutatására irányuló törekvést. Az államosítástól mostanáig harmincnégy orosz és szovjet darabot mutatott be. Ezek közül három orosz és harmincegy szovjet. A harmincnégy darab közül ötöt a Miskolci Nemzeti Színház mutatta be először Magyarországon: Komeinmk- nak három darabját — Csillagtárna, Platon Krecsit, Ukrajna sztyeppéin — Trenyovnak A Néva partján című művét, valamint Katajevnek Bolondos vasárnap című vígjátékát. Ezek a szovjet darabok a miskolci színpadról indultak el országos siker-kőrútjukra. A színház' eddigi országos, sikerei közül három darab a szovjet művek közül került ki: Dunajevszkij Szabdd szél című nagyoperettje, amelyet két felújításban és igen magas előadásszámban játszott a színház, Miljutyin Havasi kürt című operettje és az országosan nagy visszhangot és sikert keltő darab, az előbb már említett Ukrajna sztyeppéin. A színház művészei szeretik a szovjet darabokat, szeretik a szovjet darabok jó szerepeit, mert azok többségükben olyan embereket ábrázolnak, akiket a színpadon megformálni nemes színészi feladat. Kitűnő alakításokkal találkoztunk az egyes szovjet darabok alakjainak életrekeltésénél. Több színész éppen a szovjet darabokban nyújtott alakításáért kapott kitüntetést. Besztercei Pált annak idején a Havasi kürtben, a Szabad szél-ben és az Ukrajna sztyeppéin-ben nyújtott alakításaiért tüntették ki, Agárdy Gábort az Apák ifjúsága Lenin alakjának életre- keltéséért, valamint az Ukrajna sztyeppéin-ben nyújtott alakításáért, Pagonyi Nándort a Havasi kürt és az Ukrajna sztyeppéin (szerepeiért, Fehér Tibort pedig Osztrovszkij Farkasok és bárányok-beli szerepformálásáért jutalmazták Já- szai-díjjal. És folytathatnánk a hosszú sort, de csak a legutóbbi szerepekre gondoljunk, vagy éppen a legutolsó darabra, az Optimista tragédiára, amelv- (Tpk női ToszereptőJS’. Vargha Irén éppen most kapta rftég az Két kis aranyozott babérág fogja koszorúba a Magyar—Szobjet Baráti Társaság emblémáját. Ez a néhány négy- zetcentimétemyi, ízléses kiállítású jelvény jelenti a legmagasabb társadalmi kitüntetést és azok mellét díszíti, akik a legtöbbet tették, legjobban dolgoztak azért, hogy mind jobban elmélyüljön a magyar és szovjet nép megbonthatatlan, örök barátsága, akik élen járnak a szovjet tudományos, kulturális és gazdasági eredmények népszerűsítésében és egész tevékenységükkel leghívebben szolgálják a két nép barátságának erősödését. A minap Ladányi Mihályné, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság Országos Elnökségének osztályvezetője egy ünnepségen többek között azt mondotta, hogy jelenünk és jövőnk alapja a magyar és a szovjet nép barátsága, Kristóf István elvtárs, a Magyar—cmvjot B-ráti Táraság országos főtitkára pedig továbbfűzte ezt a gondolatot azzal, hogy népeink barátságának elmélyülése biztosítja szocialista építésünket, a szocialista tábor erősítését, a békét. Hasonló értelemben nyilatkozott az ünnepségen résztvevő M. A. Popov elvtárs, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének tanácsosa. Ezt a magas társadalmi kitüntetést Borsod megyében nem sokan vallhatják még magukénak. A Magyar—Szovjet Baráti Társaságnak újjászervezése óta valóban csak a legérdemesebbek kapták meg a kitüntető jelvényt. A minap átadott tizenegy aranykoszorús kitüntetéssel együtt, mindössze szűk háromtucatnyi a jelvény- tulajdonosok száma. Most megkapta ezt a kitüntetést a kold.Licpizeti Színház is. TSJU dig összesen' Ret' szfríhá‘Z“Vall- hatta magáénak az országban e kitüntetést: Budapesten a Nemzeti Színház, valamint a Sze- oedi Nemzeti Színház. Most megérdemelten került az aranykoszorús jelvénnyel ékesített plakett a Miskolci Nemzeti Színházhoz. A Miskolci Nemzeti Színház tevékenységében mindig fontos szerepet játszott a magyarszovjet bdrátság ápolása, a szovjet drámairodalom remekeinek megismertetése, a szovjet színjátszási módszerek alkalmazása. A színház műsortervében mindig megtaláljuk azokat a szovjet darabokat, amelyek segítenek megismerni a szovjet embert, a szovjet életet. » 1949-es álla« sz nhdz mosfMs után elsőként szovjet színművel nyitotta meg a kapuit: Szofronov
