Észak-Magyarország, 1962. április (18. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-04 / 79. szám

Szerda, 1962. április 4.

BSZAKMAGYARORSZAG

3

7őu\ OZapiö

......mmujuiuiuiuuilliiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiillll^llll'

D

allamok

Elszakadva kötelékemtől, kihullva a gyilkos rend őrlő malmából, reményeket ébresztő magányosságba zuhanva, a komor éjszaka áthatolhatatlan sötétségétől körülölelve egy sűrű erdő mélyén feküdtem.

Élet és halál mezsgyéjén.

Fejem fölött tüzes nyilak száguldoztak. Megborzongtak és fázósan-félősen összehúzódtak a fák a tüzérségi párbaj mennydörgéseitől. Gépfegyverek ropogása sokszoros visszhangjukkal erősödött és keveredett.

Aztán hirtelen 'ijesztő, dermesztő csönd ülte meg a tájat. Az erdő hallgatott. Csak a fák sírtak és könnyük szememre hullt.

A senki földjén gubbasztottam, ott az uzsgorodi szőlődombokon, hírektől és bizonyosságtól megfosztva, kétségek és remények között hányódva.

1944. október 20-a volt.

A síri csendet az agyamban kopogó kérdések törték meg: Kié immár a föld, amelyen pihensz és töprengsz? Hogyan alakult a város birtoklásáért vívott harc, és vele a sorsod? Ha kibújsz rejtekedből, ahová ősi életösztönök űztek, a fasizmus fojtogató karja fogad-e, vagy a szabadságol hozó katonák vörös csillagának ragyogása.

Hajnalodott.

Ébredezni kezdtek aléltsá- gukból a fák és a madarak. S mintha megélénkült volna a búvóhelyemtől néhány száz méterre húzódó, kígyózó országút is. Kocsik zörgését, tankok dübörgését hozta felém a lágy, cirógató szellő.

És egyszercsak énekszó ütötte meg fülemet. Kórushang. Nem ismertem a csodálatos dallamokat, de úgy zengtek, zúgtak, áradtak, hömpölyögtek felém, mint egy maga körül mindent megtermékenyítő folyó tiszta, csillogó habjai. Talán Volga-anyácskáról szólt a dal, vagy a Bajkál-tó vízfodrairól, a Kaukázus magasba szökkenő, szilaj csúcsairól, vagy a felejthetetlen moszkvai estékről. Talán a katona hazavágyódásáról, vagy a bajtársiasság szép erejéről.

Nem tudom, nem értettem.

Nem értettem meg a szavakat, de mélységesen megráztak a csodálatos hírt hozó melódiák. Szabadulásomat zengték Volgográd hősei és sok ezer emberét, ott, az uzsgorodi szőlődombok mentén.

Hirtelen megvilágosodott az erdő, jóízűvé vált a maradék fekete kenyér, és megvilágosodott az élet, amelyet újra lehetett kezdeni. 1

Nem láttam a daloló katonák arcát. Porosak, törődöttek és halálosan fáradtak lehettek. . (Az évszázados porosz militarista regula szerint ilyenkor csakazértis énekeltetni kell az elnyűtt harcosokat. Jól emlékezhetünk rá, mily kényszeredetten, félelemmel nótázták bele a világba minden keserűségüket, bánatukat és útalatu- kat a magyar bakák. Ha netalán kifogyott az ének, szadista káplárok meghempergették őket a porban, megcsuklóztat- ták tagjaikat, még jobban megalázták emberi méltóságukat, újból és újból meggyötörték a nép fiait. Lesz nóta? — vigyorgott a hepciás kérdés, és a nó- taslelkű magyar, aki gyönyörű népdalokat melengetett szívében, újból rázendített, vijjogva és rikoltozva, a kikény- szerített énekre, az arcpirítóan hazug bakanótára: „Horthy Miklós katonája vagyok, legszebb katonája.”!

Amit én az uzsgorodi szőlőhegyeken hallottam, de más enek is volt. Szabadon szárnyaló dal. Azt rögtön megérzi az ember. Mert azért vaskos fs ostoba katonadalaink közül is ki-kiszökött meggyötört fia- lnk ajkáról az elhervaszthatat- lan remény, a szabadság és a szépség melódiája.

És most ez, az öröm, a szabadság, a tisztaság, a boldogság szép madara röppent felem a szovjet katonák életével.

Azóta volt alkalmam gyönyörködni világhírű szovjet együttesek lebilincselő művészetében. Ringatóztam a Pjat- nyickij együttes bársonyosan lmom, sejtelmesen lágy énekének varázslatos hullámain. Az

ÜNNEPI JEC/YZET

Amiről a levetek beszélnek,

S

érelem érte Palkó Klárát. Pedig senkinek sem ártott. Egyszerű konyhalányként dolgozott a MÁV bodrogolaszi nevelőintézetében. Elbocsátották. Fellebbezett. Visszavették. Újra elbocsátották. Ismét fellebbezett. Idegölő kálváriát járt meg ez az egyszerű, becsületes ember. A MÁV Igazgatóság I. osztályán érthetetlen módon, nagy energiát pazaroltak el a lény ügyére. Ugyanígy az olaszi intézet igazgatója is. Törvénysértően jártak el. S amikor szerkesztőségünkbe került az ügy, már ismét az egyeztető bizottság tárgyalta az esetet.

Voltak, akik akadályozni próbálták a cikk megjelenését. Sikertelenül. Lapunk március 25—i számában „Palkó Klára kálváriája” címmel, részletesen foglalkoztunk az üggyel és azóta számos levelet kap szerkesztőségünk üzemekből, vállalatoktól, munkabrigádoktól, mindazoktól, akik osztják véleményünket: nincs helye a kis- királyoskodásnak, az ilyen ve- izetés korszaka lejárt!

Hasonló dologban még soha 'nem érkezett ennyi levél az i Északmagyarországhoz. S valamennyi ezzel fejeződik be: mi lett a lány sorsa? Várjuk ja választ. A Nehézszerszám- i gépgyár forgácsoló részlegének kollektívája, egy 12 aláírásos ! levélben mondja el vélemé- ínyét, és konkrétan teszi fel a | kérdést: hogyan történhet meg, hogy egy vezető a nép bizal- I mával visszaélve, kiskirályos- |kodik? Kérjük az illetékes szerveket, hogy a vizsgálat j eredményéről bennünket is I értesítsenek. Levelet kaptunk vasutas dolgozóktól, egy tolcs- Ivai asszonytól, V. Zoltántól, a ) miskolci Tátra utcából, válaszolt a MÁV igazgatóság veze- ■ tője dr. Pásztor Pál, aki egy étiért cikkünkkel. S még ma is | jönnek a levelek. Április 2-án 1P. L. a Borsodnádasdi Lemez- igyár dolgozója küldte el véle- iményét. Idézünk levéléből: ' ..Mi, az Észafcmagyarország itteni olvasói kíváncsian várjuk jaz ügy /folytatását és kérjük a j szerkesztőséget, a lapban tájé- • koztasson bennünket..; Semben tanulmányozzák a XXII. kongresszus határozatát, a kommunizmus építésének programját, amely új felismerésekkel és gondolatokkal gazdagította — és gazdagítja majd a jövőben is — a marxizmust—lenini zmust.

I gén, ezért jönnek a leve- ■ lek szerkesztőségünkbe. Az emberek nem közömbös szemlélői az eseményeknek. Tudják, milyenek az eredményeink, merre tartunk, és milyenek a nehézségek. Azt is tudják ma már a tömegek} hogy nem sima az út, amelyen járunk, és hogy messze kell még eljutnunk. Az emberek ismerik feladataikat. És. vállalják is a nehéz feladatokat. És véleményt mondanak, bátor, őszinte véleményt, mert segíteni akarnak. S a párt vállalja a vitát. Vállalja, mert teljes következetességgel küzd a kitűzött célok eléréséért, Természetesen, vannak még, akik — mint Palkó Klára esetében is — kiskirályoskodnak. Közéletünkben még vannak képviselői a szektás gyakorlatnak. Fellelhető még a parancsolgató és a merev stílusú vezetés is. A párt ez ellen is küzd, és folytatja a harcot a személyi kultusz minden káros következménye ellen. Az egyik levélben ezt olvashatjuk: „Nincs olyan ember, akinél ne találnának valami kifogásolni valót.” Ennél a helyes megállapításnál ismét egy új gondolat merül fel: milyen legyen a jó vezető? Kell erről beszélni? Feltétlenül. És kijelenthetjük: a jó vezető mindent az emberért tesz. Mert segíteni kell az embert. Mert félteni kell az embert. Hogy boldog legyen. Hogy örömteli legyen az élete. Van ennél magasztosabb feladat? Mert hogyan is taníthatja az „egyszerű” embereket az olyan vezető, aki csökönyös, merev, elvtelen?

Félre kell ájllítanunk az útból mindazt, ami rossz, ami visszahúz, ami gátolja az egészséges, szocialista fejlődést. Szocialista módon élni és dolgozni. Ezt tanítjuk. S ebben példát kell mutatnia minden vezetőnek, különben nem méltó az emberek bizalmára. De- hát mi jellemezze elsősorban a jó vezetőt? Magasfokú szocialista tudatosság, munkaszeretet és az emberek megbecsülése.

Erről, ezekről a gondolatokról beszélnek a szerkesztőségünkbe érkezett levelek. Minden sorukból kicsendül, hogy az egyes ember ügye, az egész társadalom ügye lett. S ez megint csak bizonyít Azt, hogy április 4. vívmánya és szelleme él, valóban, féltőén él a szocializmust építő nagy közösség szívében.

^Mindenekelőtt azokhoz

* ■ szólnak ezek a levélek, akik még ma is cézári módon akarnak bánni az egyszerű Palkó Klárákkal, azokhoz, akik még nem ismerték fel az emberi szeretet szükségességét és jóságát, azokhoz, akik még nem értették meg eléggé a XXII. kongresszus új, világot formáló szellemét

Szegedi László

AKAC ISTVÁN

Eső hullt, hűvös ízű...

Fény-kontyú fellegeknek adakozó keze nem öntözte zenésen a tikkadt földeket, ájult hő ringatózott szomjas mezők felett, láng-pallossal, dühödten dőlt ránk a nap heve.

S vonaglott esengőn, vágyak malmába törve a jobb sorsra érdemes könny-szemű nyári táj, s a halk iszony mezébe vedlett fondor szabály sikoltó kebleit lihegve meggyötörte.

Négy perzselt hét után, felhőtlen, szűz egünkön árnnyal párás villám hasított önmagába, s a mennydörgések mély, harsogó orgonája esőt ontott reánk, — éreztük, messziről jön. Világot átfogón áradt a tiszta zápor, nők karcsú combja villant, lágy szoknyát emelve, a vágyteli tájnak égre tárult a melle, s nehéz csillag-cseppek peregtek le a fákról. Házak ablakszemében szelíd rezdülésű dallam kélt fuvolázva, mint lenge virágszál, az ostoros vihar, ki tudja, merre járt már, — és a kábult földre eső hullt, hűvös ízű.

Kunt Ernői

T A J

s

I

mi esetre sem kielégítő meg- 1 oldás, ha a basáskodó vezetők I haja szála sem görbül meg, amikor becsületes emberek- ] nek annyi bajt és bánatot okoznak.” i

O

lvasóink érdeklődésére közöljük a választ: szí- : gorú fegyelmi vizsgálat indult. Palkó Klára már dolgozik. A vizsgálat eredményéről majd a MÁV Igazgatóság vezetője — aki az ügyben határozottan és képzett vezetőhöz méltóan járt el — tájékpztat a. vizsgálat teljes befejezése után.

Ez tehát röviden a bodrogolaszi lány kálváriájának visszhangja. Olyan visszhang, amely ékesen példázza: az emberek tömegeit érdekli ma már egy-egy törvénysértés következménye. Tudni akarják, hogy felelősségre vonják-e azokat, akik igazságtalanul bánnak beosztottjaikkal? Egy kommunista munkás ezt írta hozzánk küldött levelében: „Nincs szebb dolog, mint amikor áz egyszerű beosztottak szeretik, tisztelik vezetőjüket. Mit ér a rangot jelző váliap áz egyenruhán, ha az emberek megvetik viselőjét, mert elszakadt tőlük, azoktól, akiknek bizalmából magasabb beosztásba került.}’ Beszédes levelek. Elsősorban arról szólnak; javult pártunk kapcsolata a néppel, a dolgozó tömegekkel. Nem egyszerűen csak arról van szó, hogy az emberek érdeklődnek egy lány sorsáról. Nem, hanem mindenekelőtt arról, hogy pártunk — és pártunk lapja — élvezi a dolgozók bizalmát Meggyőzőbbé vált a párt politikája. S még tovább szőhetjük a következtetést, mert így igaz: az emberek ismerik az SZKP XXII. konresszusának téziseit, ismerik a kongresszus határozatait. Ebből pedig az következik, hogy élénken érdeklődnek a problémáik iránit, az olyan „kis”, hétköznapi esetek iránt is, mint a Palkó Kláráé. Miért? Mert pezsgőbbé vált a politikai élet, a XXII. kongresz- Bzus határozatainak nyilvánosságra hozatala óta mind többen igyekeznek megismerni az alkotó marxizmus—lenini zmus elméletét Egyre töbakik a közös földek kormány-^ zásához heteken, napokon be-£ , lül sajátították el a vezetés ! művészetét. Fiatalok, akikben § mélységes felelősségtudat él,| akik kitartó, szívós előfeszítő-2 sekkel szívják magukba a szak-S mai ismereteket, az élet dol-§ gaiban eligazító tudást. t

Az élet irama meggyorsult. 1 Ami tegnap elég volt, ma már ? kevésnek bizonyul. A gépek ^ kezelése, a termelési folyama-1 tok megszervezése, felemelő, 1 szép távlatokat magukban fog- § laló terveink végrehajtása, az : álét új vonásainak, mozzana-z fainak megragadása szakadat-$ lan helytállást és bátorságot § követel. «

És erre van szükség a világ! sorsa alakulásának megértésé-§ hez is. Sokszor belső harc, ön-K magunkkal való kemény szem-í benézés, elvi és emberi bátor-1 ság kell ahhoz, hogy kivessük? hajónkból a régit, a lim-lomot,K hogy frissen, elevenen reagál-í junk a mélyreható társadalmi $ átalakulással' járó új, nagysze-? rű jelenségekre. J

Második ötéves tervünk idő-- szakában élünk. Mindkét ke-? zünk tele van munkával. <Az? előrehaladás gondolatai és; gondjai foglalkoztatnak ben-? nünket. Terveink valóraváltá-? sával még szebb életet aka-s runk kovácsolni magunknak.! A helytállás és emberség pró-? bája ma ez: ki milyen mérték-? ben veszi ki részét ebből a ne-; mes küzdelemből, kiben mi-: lyen hőfokot ért el a közössé-? gi fegyelem, a társadalmi fe-S lelősségtudat, a szocialista; munkamorál. ?

A helytállás és bátorság ? ilyen napi tetteiből formálód-1 nak az új gyárak, nő a terme-- lés szintje, magasodik az ein-? bér és világosodik még job- 5 ban a szocializmus horizontja.; „Ez a világ nem testálódott1 Tegnaphoz húzó, rongy ? pulyáknak, ;

Legkülönb ember, aki bátor, - S csak egy különb van: aki ? bátrabb.” ^

Értjük, ugy-e Ady örökbe-; csü sorait?! ?

{

Keep smiling! j

Évtizedekkel ezelőtt egy nyu- ? gáti polgári lap érdekes kör-? kérdéssel fordult olvasóihoz.: Egy hajón híres emberele utaz-: nak együtt: tudósok, államtér- ? fiák, művészek, feltalálók. A* hajó hatalmas viharba kerül.- Utasaira pusztulás vár. Ha ? meg tudna menteni egyetlen? embert — hangzott a kérdés; —, kire esne választása? ?

A válaszok túlnyomó több-? sége egybehangzóan egy nevet; említett: Chaplint. Azt a fér-- fiút akartait megóvni az élet-? nek, aki milliók ajkára vará- \ zsolt mosolyt, milliók szeméből; csalta elő az önfeledt nevetés: könnyeit. Csetlő-botló aranyos? figurája, az élet útjain szá-« nandóan és esetlenül tévelygő- kisember mély együttérzést? keltő alakja feledhetetlenül \ belopta magát szívünkbe. An-; nál is inkább, mivel a Cirkusz.. a Nagyvárosi fények, a Modern ( idők, a Diktátor és más örök-« becsű filmek utolérhetetlen' művészében a béke szenvedő-? lyes harcosát is megismer-? hettük. •

Mi, szabad emberek, egy? derűs világ építői különösen? nagyra értékeljük a mosolyt, aj szívből fakadó kacagást, a- megelégedés örömteli nevető- ? sét, az áradó vidámságot. Né-s púnk természetének kedves; vonása a tréfálkozó kedv, a? dévajkodó hajlam, a bölcs mo-S soly. Mennyi fiatalos frisses- ség, csapongó derű van példáull népdalainkban! Mennyj ellen-? állhatatlan vidámság táncaink-K ban, egészséges, izes humor r népszokásainkban! Parasztfel- ? kelések, szabadságharcok me-? rítettek erőt a nép elpusztít-! hatatlan optimizmusából, élet-! kedvéből. A jövőbe vetett bi-? zakodás sohasem lehetett oly (j szilárd és célirányos, mint ma,; amikor ezt a hitet nemcsak á ? jobb utáni sóvárgás élteti, ha-? nem mánk eredményei és! holnapunk felemelő távlatai. !

Amikor az említett körkér-? dóst az újság olvasóihoz intéz- í tők, Amerikában öles plaká-í tok, hatalmas felíratok biztat-! ták az embert: Keep smiling! ? — Tessék mosolyogni! í

Mi átvesszük ezt a jelmon-! datot. j

Mert tudunk mosolyogni. « Von miért!... s

Sárközi Andor

orosz múlt megannyi édes, bús emlékét idézték elénk Szves- nyikovék. A bátorság és szi- lajság vérpezsdítő dallamai szálltak az Alekszandrov kórus katonáinak ajkáról, de az az ének ott, az uzsgorodi országúton, mindig és felejthetetlenül fülemben cseng.

Tizenhét esztendő múltán is. Olyan tizenhét esztendő el- röppenése után is, amely kibontotta, kivirágoztatta a dalt egész dolgozó népünk szivében.

A szabad dalt, amely nagyszerű erőfeszítéseinket, szép sikereinket kísérni.

A vidám dalt arról, hogy végre beteljesültek sok évszázados álmairík, legjobbjaink gyönyörű elképzelései, és immár a törhetetlen előrehaladás és felemelkedés igaz és reális terveit szőhetjük.

A szárnyaló dalt arról, hogy szép a világ és élni jó, ha emberként lehet.

A szolidaritás dalát, hogy hatalmas táborhoz tartozunk, amely a szocializmus, a béke, az élet ügyén munkálkodik.

Az ifjúság dalát, mert Soha nem volt, soha nem lehetett olyan jó fiatalnak lenni, mint ma.

Immár tizenhét éve, hogy magasba szállt a szabadító dal, egy új világ nagyszerű üzenete, április 4 hírnöke.

Enyém, miénk az mindörökre!

Mai bátorság

„Csak akkor születtek nagy dolgok,

Ha bátrak voltak, akik mertek,

S ha százszor tudtak bátrak lenni,

Százszor bátrak és viharvertek.”

Ady Endre gyakorta idézett sorai forradalmat váró, forradalmat sürgető időben születtek. Akkortájt, amikor minden változásért, gyökeres társadat- mi átalakulásért kiáltott hazánkban. Nagy költőnk, a forradalom viharmadara azokra az erőkre irányította a figyelmet, azokat a férfiakat szolon- gatta, akikben ég a szenvedély tüze, bátrak és nyíltszívuek ahhoz, hogy végre is hajtsák a történelem követelte változtatásokat.

Tovatűnt századainkból mi a bátorság és helytállás számos fényes példáját idézhetjük. Bontakozó, formálódó fiatal jaink elé tárjuk őket, hogy épüljenek szép példájukon, lássák és értékeljék sokfajta vésztől terhes történelmünkben az igaz emberség és a tettekben megfogalmazódó hnzafiság

megnyilvánulásait. De azt is

meg kell értetnünk fiatalságunkkal, hogy a legcsodálatosabb egyéni hősiesség, a legvakmerőbb férfiasság, bátorság is torzó maradt, vagy eppen elvetélt — egymagában. Amikor Ady Endre dicséri és sürgeti a bátorságot, egyszersmind a tisztultabb jövőt Ígérő erők sereglése felé fordul és így kiált fel: „Véreim, magyar proletárok!” Az ő forradalmi bátorságukban és szenvedélyességükben a jövő zálogát, a szabad, testvéri világ harcosait és építőit köszönti. Nemcsak sejtetten jövendölte, hitte ezt az új világot, hanem eljövetelét szent bizonyossággal tudta.

Ma is azokat érezné magához legközelebb állónak, akik helytállnak, bátrak, s ha kell, hősök.

Igen, de most nem várvédő harcokban növekszik a vitézség, nem forradalmi küzdelmek, sztrájkok vagy az illegális munka követeli nálufrk a tettrekészséget. — Más, de nem kevésbé forradalmi feladatok. A munka hétköznapjai, amelyeknek egymásutánjában alakul, épül, gazdagodik új világunk. A gépeknél és a traktoroknál, a tervező irodákban és a laboratóriumokban van most nem kevésbé szükség helytállásra és bátorságra. Nap nap után tapasztalhatjuk fényes példáit. Nap nap után számolunk be róluk, de igazából még tartozunk a szabadságban és alkotó munkában eltelt több mint másfél évtized hősi krónikájának megírásával. Ezrek és milliók jutnának szóhoz ebben a krónikában. Bányászok, — a széncsata hősei. Munkások, — új nagy létesítmények megteremtői. Dolgozó parasztok,